|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Dehogy sajnálod. - mondja kábultan. - Ha sajnálnád, akkor tennél valamit a változtatás érdekében, de nem akarsz engem. Ennyi. Ezt nem kell szépíteni. - folytatja. - Nekem megmondhatod, hogy nem kellek, mert nem egy szerelmes ismerősöd, vagy bárkid vagyok, aki előtt játszanod kellene a jófiút. - beszél tovább. Nincs teljesen tudatánál, megrészegült az italtól, de nem itta le magát a sárga földig, ahhoz több szeszre lett volna szüksége. - A kurvák előtt nem kell színlelni, nem szükséges hazudni nekik, ezért nem bukik majd meg soha ez az ipar. A kurváknak csak megmondják, hogy mit akarnak tőlük, vagy simán csak megteszik velük. Nincs következmény. Ha kárt tettek bennük, a stricijük rendezi a számlát, de többé nem kell a szemükbe nézni, nem kell tőlük bocsánatot kérni. Őket lehet lelketlen, mozgatható bábúként kezelni, mert nekik sem dolguk megtartani a lelkük. A legtöbben eladják, hogy ne legyen, ami fáj, a többiekét összetöri az élet. - mesél. - Megemészteni... Megemészteni, hogy az utolsó reménysugár is elhal? Ne viccelj... Lelkem az nincs, de élni én is csak egy normális életet akartam... Megvehetsz a gazdámtól és bármit megtehetsz utána velem. Még akkor sincs garanciám rá, hogy egyszer se versz meg, egyszer se adsz el másnak, ha rólad van szó, s akkor sem biztos, hogy ittmaradhatok, ha hajlandó vagy pénzt adni értem. Csak tárgy vagyok, a születésemnél fogva tárgy vagyok, nem azért, mert ribancnak szántak. És még valami, Adrian. Hiába adsz nekem életet... - néz most könnyezve a férfire. Hangjában nincs jele a sírásnak, csak a szemeiből pereg könny. - Hiába nevelsz majd normális macskalénnyé... már csak kurva maradhatok, mert egész életemben az voltam. Kout se fogod tudni megszelídíteni, ahogy Ayaséból sem fogod tudni kiölni a félelmet. Akit csak egyetlen egyszer is olyan súlyosan megsebeznek, mint minket, azokat sosem tudja senki maradéktalanul meggyógyítani. A műtétek nyomai is megmaradnak, bármilyen szépen és gondosan öltik össze a bőrt. - beszél őszintén még mindig. - Peter? Annyira romlott... annyira vonzó... laza és hanyag... Önző és érdektelen aziránt, mi lesz mással... Nem tudom, miért akarom, hogy használjon... Mert ehhez szoktam? Faszság... Csak magam látom benne.
- Ügyes. - mondja neki vidáman Juliana, majd kiveszi a mikróból a bögrét, még egyszer megkeveri a tésztát, majd beleönti. Kevésnek tűnik. - Ne aggódj, nagy süti lesz. - teszi hozzá, majd beteszi a sütőbe az őzgerincet. - Már csak fel kell puposodnia a tetejéig az őzgerincnek és kész is szinte. - magyarázza. - Nagyon szeretek sütni-főzni. Hálás dolog, főleg, ha fiúknak készíti az ember.
- Akkor se többet. - mondja nehézkesen. - Rossz... úgy érzem... védtelen vagyok... rosszul érzem magam. - magyarázza. Kicsit kezd múlni a kábaság, de még mindig csak fekszik az ágyon kinyúlva. - Juliana... kedves. Nincs is mivel bántson. - teszi hozzá. - A szeretet... nem mindig jó. Fáj...
  
|
*Adrian érti a célzást, de aztán sóhajtva hátra dől a székében* - Sajnálom, de az nem fog menni... még ha akarnám, sem menne az a nagy meglepetés... de legyen elég ennyi.. *mondja mégmielőtt a macska tovább kérdezősködne* - Értem... emészd meg a dolgokat... de egyedül nem hagylak, még a végén kárt teszel magadban szóval inkább őrködöm feletted... *mondja ki ő is őszintén* - Amúgy meg mi tetszik neked Peterben?
- Máris keresek! *mosolyog és már indul is a sütőhöz, valamiért emlékszik, hogy hol vannak tárolva az ilyesmik, mindent kipakol amit a sütőben talál, s szerencsésen talál egy őzgerincet is* - Találtam...! *ujjong és oda viszi a lánynak, majd felkapcsolja a sütőt* - Már melegszik is... *újságolja*
- Tudom mire gondolsz... hallottam ilyesmiről... de ez most nem drog... ez csak segített, hogy ne szenvedd végig az egészet... Adrian nem akart neked rosszat és szerintem nem kell tartanod tőle... én... én sem félek Julitól pedig kevesebb ideje vagyok ott, mint te itt... persze ezért nem szabad magadat okolnod.... de ne hagyd, hogy a félelmed megtévesszen... itt mindenki nagyon szeret téged Kou...
 
|
Kékcsillag elmosolyodik. - Okozz még többet... még nagyobbat. - kéri a férfit elég egyértelmű szándékkal. A tekintetéből lerí, hogy arra gondol, igazán meglepné, ha elfogadná őt alkalmi szeretőjének. - Nem... nem szerelem. - válaszol bódultan. - Nem tudok szeretni... nincs lelkem. - teszi hozzá a válasza folytatását. Úgy fekszik a műtőasztalon, mint egy ébredező megműtött. A szemeit fátyolosság fedi, tekintete a semmibe vész, arcizmait elernyeszti a szer, amely egyre jobban hat a testében. Elnyúlt, mintha megadná magát. - Ő a legcsodálatosabb lény, akit ismerek. - mondja kissé artikulátlanul, de őszintén.
- Igen. - válaszol Ayasénak. - Keresni kellene egy tepszit, meg begyújtani a sütőt hármasra. - teszi hozzá. Abban nem tud neki segíteni, hogy kikeverje a tésztát, mert az mindjárt megvan. - Őzgerinc is jó, ha van. - jut eszébe. - Abban szép formája lenne. - mondja vidáman. - Oh. Nem baj, most már valóban mindegy. - pirul el kislányosan. - Kékcsillag már kapott is a fejére, mert incselkedett velem emiatt. - meséli mosolyogva. - Nekem ez nem újdonság, a két öcsém nem bír úgy meglenni mellettem, hogy ne ugrasson. Néha túlmennek egy határon, de már megszoktam. Édesapám is néha megjegyzi, hogy valaki mást kellene választanom. - teszi hozzá kicsit elszomorodva. - Semmi baj. Majd később. - nyugtatja kedvesen a fiút, azzal a mikroba teszi a bögrét. - Mindjárt mehet is a sütőbe.
Elesett. Bármennyire is szeretné összeszedni magát, most már nem küzd olyan hevesen, így kicsit újra elbódul. - Bo... csánat. - mondja ki a szót nehézkesen. - Be... mert ott... ezt csinálták... drogot adtak... hogy ne tudjunk... - motyogja utalásosan, miért nem hagyja magát rászedni. - Ő csinálta? - kérdezi meglepetten. - Ja... Adrian keze... - jut eszébe. Lassan térnek vissza az emlékei is. - Szerencse az... amikor kölcsönös... - suttogja. - Szeretnék bízni... csak a félelem...
|
- Szeretek meglepetést okozni... *mondja kicsit mosolyogva, majd leül a székébe és onnan figyeli Soberot* - Ohh... csak nem szerelem? *mondja egyszerűen a dolgot, de persze tudja hogy ennél valami mélyebb dologról lehet szó, ha kékcsillag így beszél róla* - Nos... nem tudom mit mondhatnék, nem ismerem őt, és téged sem még kellőképpen, de testvérek közt is előfordul a vonzalom, és mivel nem tudtál róla... meg hát ő sem... bár nem tudom mit akarsz ebből az egészből kihozni...
- Sütit? Segíthetek? *kérdezi mosolyogva, s kissé felpezsdülve... szeretne valakinek a hasznára lenni, s most igazából csak a lányban bízhat, mindenki elfogllat* - Én eddig még nem jöttem rá... *motyogja* - De akkor most már nem is kell... *pirul el* - Hmmm hogy mitől? nem is tudom pontosan... valami a tudatom alatt... valami ezt súgja, pedig... nem nem tudom miért... nem tudom megmondani...
*Blind bólint*- Ez csak az altató hatása, nemsokára jobb lesz... tudom hogy nem hallottál eddig, mert bepánikoltál, de elmondtam, már körülbelül háromszor... *mondja és Koura mosolyog* - Nincs semmi baj, nyugodj meg... pihenj egy kicsit, nemsokára minden rendben lesz... és ne feküdj a hátadra... nehogy kiszakítsd a varratot amit Juli csinált neked... *mosolyog*- Igazán szerencsés vagy Kou... Adrian nagyon bízik benned... bár nem akartam, de hallottam, hogy mit beszélnek... ezért tudom...
|
Azt hiszi, a férfi viccelődik vele. Feltolja magát ülő helyzetben, mikor ott hagyja és csak bambul utána. - Mindig meglepsz. - közli, majd átveszi az üveget és nyakalni kezdi a benne levő szeszes tartalmat. Nem issza ki mind, csak a felét. - Úgy gondolom, újabb esély úszik el arra, hogy visszakapjam a lelkem. - javítja ki Adriant. - Ez nagyon szánalmasan fog hangzani... uhh, ehhez még nem hatott a pia. - szakítja félbe magát, majd újabbakat kortyol a nedűből. Pár pillanatot vár, kiélvezi a megszédülést, majd újra a férfire néz. - Szóval szánalmas, de párszor csak azért mentem Shenhez, hogy olvashassam Okuo könyveit és megnézhessem a műveit. Volt rá időm, mert az a szemét vadbarom sokáig szüttyögött előtte és utána. - mesél semleges hangon. - És minél többet ismertem meg Okuoból, annál jobban akartam, hogy velem legyen. - fejezi be a történetet fájdalmas képpel, majd beszlopálja a maradék piát, s kifekszik az asztalon.
Juliana megértő pillantásokkal dicséri a srácot, majd elkezd kutatni a konyhában. - Csinálok sütit. Gyors lesz. - igéri. - Én nagyon kedvelem Adriant. Őszinte, odaadó, kedves, figyelmes és jó szívű. - beszél közben. - A félelmetes számomra csak az benne, hogy elérhetetlen. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogyan érzek iránta. - pillant az ajtóra, nehogy úgy vallja meg, hogy közben a férfi hallja. - Meg tudod fogalmazni, mitől félsz? Hogy mit testesít meg? Hogy mi jut először eszedbe? Vagy hogy mit érzel? - kérdezgeti, s közben keveri össze a bügrés piskóta tészáját. Nem hallja meg Blind hangját.
Kou minduntalan fel akar kelni, minduntalan észhez akar térni, de hosszú harc után, mikor már majdnem elbukik, visszaszerzi az irányítást. Tekintete tisztább lesz, négykézláb áll az ágyon és már csak remegnek a tagjai, de nem csúsznak ki alóla. - Soha többé nem hagyom. Soha újra. - mondja rekedten, azzal visszazuhan az ágyra. - Blind?! - veszi most észre a lányt. - Szerinted normális, hogy rosszul vagyok? - kérdezi aggódva.
|
- ccc... na jó egy kicsit... *egyezik bele Adrian, s mivel még ott volt amúltkori üveg a rendelőben, előkereste és a macskához nyomta* - Tessék... oszd be, mert ha elfogy nincs több ivászat... *mondja nagyon is komolyan, avval átnyújtja a késégnek* - Ennyire ledöbbentett? Hmmm úgy gondolod hazudok? *érdeklődik*
- Én is remélem.... *motyogja aztán óvatosan bólint* - Azt hiszem igen... itt mindenki nagyon kedves velem.. de valamiért megrémít Adrian... nem tudom miért... tudom hogy nem rossz ember, de... mégis valamiért félelem van bennem iránta...
- Nyugodj meg Kou... ez csak az alkohol hatása rendben? Nyugi nemsokára rendben leszel... *aggódik a fiú miatt, nem tudja mit tesz, megijed*- Juli! Juli! *kiabálja a lánynak, hátha meghallja, nem tud mit tenni, nem meri átölelni Kout, nem meri érinteni, mert azt kérte ne tegye... nem tudja mit csinálhatna*
 
|
- Vizet nem. - mondja monoton hangon. - A kést vagy egy üveg rumot igen. - jelenti ki fájdalmas képpel. Tudja, hogy most már nincs esélye kimenni a késért, Adrian nem fogja engedni, ahogy nem is adja meg neki majd, amit kért. - Legyen rum. - dönt. - Vagy bármi más erősebb pia. De az kell. - teszi hozzá. Még mindig sokkos.
Odaballag Ayaséhoz, majd megsimogatja a vállát, ha nem ellenkezik a félvér ez ellen a baráti gesztus ellen. - Remélem, letisztul majd benned minden. - mondja megértően. - Egyébként... szeretsz itt lenni? - kérdezi félénken.
Érzi a szorítást a kezén, de kétségbe esik, hogy nem bír mozogni, totál kába és ezért gondolkodni sem tud. Pánikja elkezdi növelni az erejét, lélegzete egyre gyorsul, s minél inkább magához akar térni. - Mimimi? Mi...? - próbál mondani valamit. Már négykézlábra áll, de visszazuhan az ágyra, ahogy megszédül. - Bliblibliblibliii... - szeretné elmondani, hogy fél. - Any... anny... aaaaaaanny... - hív valakit, méghozzá az anyját.
|
*De adrian elkapja, és megtámasztja* - Nyugodj meg... *elviszi a fém asztalhoz, és felemeli, rá ülteti, és elfekteti, nem hült még ki mióta Kou feküdt rajta szóval nem hideg a fém*- Nem akartalak ennyire sokkolni, kérsz egy kis vizet?
- Az a képességem, hogy látom az élőlények múltját... *mondja mieéőtt megkérdezné a lány* - De már olyan sok, hogy a képek kicsit kuszák a fejemben, nem tdom melyik az én múltam melyik másé.. melyik ajtó mögött lehetek én? *nézi az üres poharat*
*Blind a takaróhoz nyomja a kezét, óvatosan tolja előrébb, teljesen Kouig... majd szépen lassan megkeresi a fiú kezét és ráfog* - Ne erőltesd meg magad... ez még az altató hatása... nemsokára el fog múlni... olyan... tíz-tizenöt percnyi.. *mondja és támogatólag még mindig fogja a félvér kezét ha az nem ellenkezett* - Pihenj csak... *kéri*
|
Soberot teljesen sokkolta a hír. Megszédül tőle. ~ A féltestvérem? ~ fut át újra és újra az agyán. ~ Nem lehet! NEM LEHET! ~ üvölt benne. Mintha fejbe nyomnák valami súlyos tárggyal, eltántorodik az asztaltól, fal fehér lesz és ha Adrian nem kapja el, koppan a földön. Nyitva a szeme, nagyjából a tudatánál van, de most ez a dolog tényleg, lelkileg mindenképp, a földhöz vágta.
Juliana megdöbben. - Mi? - fordul teljesen Ayase felé. ~ Ez a konyha vérben úszva? ~ gondolja újra, hogy biztos legyen benne, jól hallotta-e. De igen. A srác ábrázatából ítélve mindenképp. Hiszen a lány nem is tudja, mi a képessége. - Hát... Kékcsillag... elég furcsa kandúr. - jegyzi meg csendesen.
Blind hangja olyan távoli, mintha méterekre lenne tőle, s a víz hullámzásának hangja elmosná kissé a szavait. - Bli... iind... - mondja ki nehézkesen, artikulátlanul. A szája nem akar engedelmeskedni. Alig emlékszik, mi történt vele. Csak a kábulat és a lebegés érzése maradt meg a számára, hiszen az még most sem múlt el. Kezét ki akarja nyújtani, de mélyen belemar a takaróba helyette, fel akar ülni, ehelyett azonban csak rázkódik egyet.
|
- Sajnálom... de gondoltam ha te sem vagy rendben, azt is kezelni kell... de minden tökéletes... legalábbis a leletek szerint... *látja, hogy ledöbben a kandúr, ezért elteszi a fiolát, de tervezi még felkínálni neki* - Persze ez nem száz százalék... de kilencvenkilenc.... *mondja talán nyugtatólag, de talán inkább mégjobban ledöbbenti vele Kékcsillagot... vagy mást vált ki belőle* - Úgy éreztem tudnod kell erről... de nem kötelező elfogadnod, mint mondtam semmit sem fogok szólni erről senki másnak, ezért is akartam, hogy ide jöjjünk, hogy más ne hallja ezt.... *fejezi be a mondókáját*
- Jól vagyok... csak olyan... ismerős ez a helyzet... a vér látványa... ez a konyha... beterítve vérrel... ez a konyha ismerős így... *mondja nagyon is komolyan* - De nem tudom... nem tudom honnan... nem emlékszem, hogy miért... *motyorássza, majd ő is fog egy poharat, elmosolyodik majd tölt magának vizet és megissza* - Amúgy nem tudom... fogalmam sincs, nem voltam itt, nem láttam... de... van egy olyan érzésem akkor sem tudnám ha itt lettem volna...
*Blind megörül annak, hogy Kou ébredezik, bár nem látja, hallja a mocorgást* - Szép jó reggelt Kou... *mosolyog felé* - Hogy érzed magad? Kérsz valamit inni? *érdeklődik tőle de lehet hogy Kou most fel sem fogja a szavait*
|
Nem várt meleg fogadtatást, szívélyes beszédet az előbbi után. Értetlen néz a papírokra, de nem olvas róluk le egy szót sem, inkább Adriant figyeli. Most eszébe jut sajnálni, hogy nem hozta magával a kést, mert ha rátámadna, csak addig engedné, hogy bántsa, amíg dug vele, utána viszont nem hagyná magát. - Persze, hogy nem tőlem kapta el! - csattan fel. - Még szép, hogy nem tőlem és nem is rajtam keresztül! - mondja, mintha csak sértené még a feltételezés is. Most ő viszont már nem olyan vad, mint az előbb. A hír azonban annyira lesokkolja, hogy nekiesik a mögötte lévő asztalnak. Megdöbben, mozdulatlanná, majdhogy kővé dermed. - Nem. - bukik ki belőle akaratlanul. El akarja fogadni a szérumot, de annyira kifekszik attól, hogy megtudja, Okuo a féltestvére, a bátyja, hogy egyszerűen nem bír kommunikálni Adriannal, csak mered maga elé.
A lány nem küldi el őt, inkább bíztatóan rámosolyog. - Köszönöm. - mondja neki, s hagyja, hogy segítsen. - Tudod, hogy miért tette ezt magával? - kérdezi tőle. - Te rendben vagy? Sápadtnak látszol. - teszi hozzá. - Egy pohár víz sokat segít. - mondja Juli, miután feltakarítottak és eltűntették minden nyomát Kékcsillag tettének. Ő magának ereszt is egy pohár vizet a csapból.
Kou kezd kiesni a bódulatból. Kezdi megérezni a testét, a szobája ismerős illatát. Meg-megrebbennek a fülei és ahogy magához tér, a farka is megemelkedik maga mellől. Álmosakat pislog, még mozogni nem tud.
|
*Adrian természetesen megvárja amíg Kékcsillag végre lenyugszik, bár nem tetszik neki, hogy nem fogad szót... nem érzi magát indulatosnak, csupán kicsit talán felemelte a hangját, de persze ez sohasem tesz jót, amint kékcsillag bemegy a rendelőbe, felé fordul és papírokat nyom a kezébe* - Utána néztem pár dolognak... *közli, de most nem kellemes a hangja, inkább goromba, de persze betudható ez a nemrég történteknek* - Hallottam amikor avval a félvérrel beszélgettél... neked nincs semmi problémád... teljesen egészséges vagy... nem tőled kapta el ez már világos... azaz nem rajtad keresztül... viszont a vizsgálat során mást is találtam... *és valahogy ismét szelidül a hangja, ahogy erről beszél* - Valószínüleg van köztetek vérrokonság... az apa vagy az anya... ugyanaz... valószínüleg az apa... *mondja ki nyíltan* - Szóval féltestvérek vagytok... ennyi a lényeg... és evvel nem bsszantani akartalak, csak hogy tudj róla... neki nem szóltam semmit, rád bízom, hogy mit kezdesz az információval... a másik amit mondani akartam, ez a szérum... *vesz elő egy üvegcsét* - Ha ezt megiszod mielőtt aludni mész... holnapra teljesen lebénul tőle a tested... nem igazán illegális szer, de hatásos... és csak 12 óráig tart a hatása... szóval utána szabadon tudsz majd mozogni... *aztán ha a fiú elfogadja a kezébe nyomja, ha nem akkor zsebre teszi* - Tudod aggódom érted.... lehet hogy semmi közöm hozzád, de akkor is így van... szeretném ha be tudnál illeszkedni közénk... nem megváltoznod kellene, mert az nem ilyen egyszerű, viszont szerintem meg kellene próbálnod bízni bennünk... *sóhajt* - Jólvan... szerintem inkább pihenj le... a kezed rendben lesz? *kérdezi* - Ne haragudj hogy felemeltem a hangom... csupán egy kicsit fusztrál enge Peter jelenléte...
- Nem... semmi baj... segítek feltakarítani... *ajánlkozik, s ha Juli nem küldi el, akkor segít is... Blind a szobában még mindig várja Kou ébredését és reméli, hogy a félvér előbb felébred, mint hogy menniük kell*
|
Kékcsillag megremeg az indulattól. A farka az egyetlen, amellyel meg tudja most védeni magát, gyors és elég erős, hogy áldozata nyaka köré tekerje egy pillanat alatt, s megfojtsa vele. Ám Adrian sosem bántotta, ezért ő sem akar kárt tenni benne. Fülei az idegességtől kettéállnak, arcán vadság jelenik meg, testtartása védekező és támadásra készülő lesz, míg farkán szanaszét mered a szőr.
- Adrian... - szólítja meg szinte suttogva őt Juliana. Rettenetesen félti ebben a pillanatban. Képtelen elfogadni, hogy vadabbnál vadabb macskalényekkel foglalkozik a nagy szerelme, s kockáztatja a testi épségét, az egészségét, még az életét is, hogy segítsen rajtuk. Kinyúl érte, hogy csillapítsa, hogy megpróbálja visszafogni, de nem mer hozzáérni, megakad keze a levegőben, majd pár másodperc után leomlik a lábai mellé.
A húzásra a kandúr morogni kezd, mint egy macska. A torka mélyén képződik a hang, s gurgulázik. Aztán kirántja a farkát a férfi kezéből. Akkor is, ha szorítja, ha ezzel saját magának okoz fájdalmat. Mögötte felegyenesedik és támadásra készen megmerevedik a testrész, a srác pedig szétnyitja száját, így erősebben hallatszik a morgás, hogy egy pillanatra elhalljon, míg ráfúj Adrianra. Ezután nagyon lassan kiegyenesedik. Az emberek ezt a figyelmeztetést meg szokták érteni, s megvárják, míg csak egy kicsit is megnyugszik. Ebből kiindulva lenyúl a szalagért és a szürke anyagért, majd bizalmatlan pillantásokkal figyelve a rózsaszínhajút a rendelőjébe megy.
- Semmi baj, Ayase. - kezdi mindjárt Juliana. - Ha nem bírod a vért, csukd be a szemed, majd én feltakarítok. - ajánlkozik, s máris nekiáll felmosót keresni.
|
*Lamento elszégyenli magát* - Sajnálom... *suttogja szinte alig hallhatóan, s követi a két számára legfontosabb lényt... tele kétségbeeséssel, fájdalommal... szenved de tusja, hogy a többiek is, Konoe csak megy tovább előtte mintha semmi sem történt volna, de a kandúr érzi, hogy az ő szíve is tele van sebekkel*
*Ayase megrémül, és mozdulni sem tud, egyenlőre csak némán áll, s közben belevész a vértengerbe... mégis valahogy ismerős neki ez az egész... de vajon honnan? Nem tudja... nem emlékszik, teljesen összezavarodik*
*Adrian viszont elkapja a kékség karját* - Velem jössz... gyerünk... nem kell senkinek sem ez a cirkusz... *elveszi a dobozkát is* - Ebben a házban te nem vagy egy olcsó kurva Kékcsillag, és nem kell úgy tenned, mintha minden mindegy lenne... és most velem jössz... *húzza maga után a rendelőig, ha nem nyugszik le akkor erőszakkal cipeli be*
/Lamento, Konoe: Folyt köv.: Blake család háza/ |
Teru visszafordul a kandúr felé. Szemeiben elszántság van. - Nem vagyok gyáva, úgyhogy nem fordulok vissza. Pláne úgy nem, hogy már megígértem Mizuminak, hogy ott leszek velük. - mondja magabiztosan. Persze Lamentonak valahol igaza van, ha azt gondolja, a fiú keresi a bajt. Menekülni akar, bárhogy, mert nem bírja ki ezt a helyzetet. Aztán Konoe szavai neki is fájdalmat okoznak. Felsóhajt és lehorgasztja ő is a fejét. ~ Elhittem volna, hogy nélküled nem élet az élet, nem biztonságos ebben a világban léteznem? Elhittem, vagy el akartam hinni? Hiszem, vagy csak hinni akarom? ~ kérdezi magától, de válaszok nem érkeznek. ~ Annyira szeretlek... úgy akarom hinni, hogy te is ennyire imádsz engem, de... ez hazugság. Ez fájdalmas önámítás. Nem szerethetsz úgy, ahogyan én téged, mert neked itt van Konoe is. ~ mondja magában Lamentonak. ~ Halálra ítélted a kapcsolatunk... halálra ítéltél engem, Lamento. Meg fogsz ölni, ha nem tudod eldönteni gyorsan, hogy engem akarsz. ~ közli keserűen gondolataiban szerelmével. Közben megint sírni kezd. ~ De én nem akarok nélküled élni... és nem akarom, hogy lassú fuldoklás árán haljak meg a te kezed árán. ~ vallja be magának is. ~ Akkor inkább öljön meg Takahe, vagy bárki más. Gonosz dolog, de akkor azt akarom, hogy láss úgy meghalni, hogy nem tehettél értem semmit. Hogy nem tetted meg azt az egyetlen dolgot, amely bármin túljuttatott volna. Ami minden esetben megmentett volna mindentől. Ha nem vagy képes megmenteni engem, hordozd örökre a fájdalmat és a bűntudatot magadban. Ha nem vagy képes a szemembe mondani, hogy ennyi volt, pusztulj bele a szenvedésbe velem együtt. ~ kívánja szívből. Ezután kihúzza magát és folytatja útját a Blake család otthona felé.
Kékcsillag azonnal visszatér a fájdalom okozta kábulatból, amikor meghallja Ayase sikoltását. Riadtan néz rá, még megmozdulni se tud, hiszen még sosem kapták rajta, ahogy folyatta a vérét. - Mi a francot sikítozol itt?! - rivall rá suttogva, hiszen nem akart lebukni. Máris feláll és a hidegvíz alá nyomja a kezét. A véres kés és a tócsa azonban továbbra is arról a szörnyű tettről árulkodik, ami megrémítette a szőke félvért. - Kou is? - pillant Adrianra. - Azt nem gondoltam volna. - teszi hozzá, de amint a férfi közeledni kezd hozzá, farka felé csap. - Nincs szükségem segítségre és jobb, ha nem kérdezel semmit, mert nem fogok válaszolni. Tökéletesen magamnál vagyok, csak kötszert, esetleg fertőtlenítőt kérek. - mondja az orvosnak határozottan, kikötő stílusban. Ahogy kiveszi a kezét a csap alól, mert már nem folyik több vér, amit le kellene mosni, feltárul, hogy a szürke anyag mennyi korábbi ilyen tettet takart el. - Ayase menjen ki. - határoz. Úgy villannak meg a szemei, amely egyértelmű üzenet mindkettőjüknek, hogy nem tárgyal ezügyben, az lesz, amit ő akar, vagy így, vagy úgy.
Juliana is megjelenik, máris megkérdezné, mi történt, de teljesen leblokkol, ahogy felfogja a bent lévők testhelyzetéből és a konyhában elfoglalt pozíciójából az iménti eseményeket. - Hozok kötszert. - ajánlja, s már rohan is. Fertőtlenítővel és kötszerrel tér vissza, de ahogy odamegy Kékcsillaghoz, hogy segítsen neki, a kandúr elveszi tőle a dolgokat, lepakolja a konyhabútorra és lehajol a késért. - Segítek. - mondja neki.
- Nem kell. - utasítja vissza távolságtartóan, s mielőtt ellátná szétroncsolt bőrét, lemossa a kést. - Fel is fogok takarítani. - teszi hozzá jeges hangon.
A lány tanácstalanul néz Adrianra.
|
*Lamento mélyet sóhajt... tudta hogy nem lesz ez ilyen egyszerű, és könnyű ahogy ő azt elképzelte... nem tudja, hogy hogyan adhatn meg magának a válaszaira a kérdéseket, de most teljes képzavar van benne... ahogy megjelenik a doki és végre mehetnek, mintha nagy kő esne le a szívéről... aztán Terunak más tervei lesznek, s Lamento vonásai megkeményednek ahogy a srác Takahet említi* - Felejtsd el, hogy hagyni fogom, hogy ahhoz a sráchoz két lépéssel is közelebb kerülj... *elkapja a csuklóját és nem akarja tovább engedni* - Attól mert még fent áll ez a mistani helyzet, attól még nem fogom engedni, hogy bajod essen... mégegyszer nem fogom elkövetni ugyanazt a hibát... kérlek... ne menjünk oda...
- Hagyd már abba Rai... Teru nem egy ovodás gyerek már... nincs szüksége rá, hogy fogd a kezét ha átmegy az uttesten... nem gyerek már felnőtt férfi... sohasem fog majd megállni a saját lábán, ha babusgatod... *fejti le a macska kezeit a fiúéról*- Betegesen beképzeled, hogy ez a fiú egy lépést sem tud tenni nélküled... s ez által ő is elhiszi... csak összetöröd ha ilyeneket mondasz... hagyd had törje össze ő saját magát... és had illessze egybe majd ő a saját darabkáit... *lamento ledöbben és meg sem szólal, inkább lehorgasztja a fejét. be kell látnia, igaza van Konoenak, ha nem is teljesen, de részben biztosan*
*Ayase kimegy a szobából, amikor Blind leül Kou mellé, hírtelen olyan egyedül érzi magát... keresni kezdi Kékcsillagot, de a nappaliban nem találja... és amikor végre rá akad felsikkant, de nem túl hosszút, mégis meghallja Adrian* - Kékcsillag... ez... ez a sok vér... *a falhoz paszírozza magát, s nemsokára megjelenik Adrian is, aki egy kicsit ledöbben, majd sóhajt*
- Én ezt nem hiszem el... mi ütött belétek? Kou is... te is... ccc... *legugol a kékséghez* - Hé... magadnál vagy Kékcsillag? Ne mondd azt hogy te is valami mazohista vagy.... vagy mégis? Na gyere... ellátom a sebeidet... így nem maradhatsz... *Ayasera pillant* - Feltakarítanád a konyhát? *kérdezi és ha Sobero nem kezd e kapálózni vagy ellenkezni akkor a karjaiba veszi és úgy viszi be a rendelőbe* - Ne haragudj Juli... de kimennél egy kicsit? Kérlek segíts Ayasenak... el kell beszélgetnem vele...
|
Teru csak hallgat, de aztán azon ő is kiakad, amin Konoe. Vér vörös lesz az arca, szeme sarkából sandít a fiatalabb kandúrra, majd szikrázó pillantásokkal Lamentora. Aztán rájön, hogy nem igazságos vele szemben, így elfordítja az arcát és menedéket keresve kinéz az ablakon. Persze szólni nem akar.
- Izgat a gondolat, mi? - kérdez vissza játékosan a kandúr két lépéssel a kanapétól, de a választ már nem várja meg, sürgeti a vágy. Durván, szinte kegyetlenül, mintha kínoznák, úgy esik magának. Most bezárkózott, úgyhogy nem fognak rányitni. Átadja magát a testében tomboló feszültségnek, belelazul, s jó kurva módjára sóhajt, nyög, reszket. Hosszabb időt tölt bent, mint tíz perc, a duplájáig is eltart, mire kielégül, mert kettős élvezetet akar magának okozni. Aztán az orgazmus könnyezésre és emlékezésre készteti, ezért rendbe teszi a mellékhelyiséget, majd kirobog a konyhába, ahol elővesz egy kést, lefejti baljáról az odakötözött szürke anyagot és nekiáll szétcincálni újra a bőrét. ~ Értsd már meg, te ostoba kandúr, hogy hiába! Ő soha, értsd meg, soha nem jön vissza! Meghalt... és vele együtt te is meghaltál. Beledöglöttél a fájdalomba. Nincs érézésed, nem vagy senki. És ne játszd a jószívűt, nincs szíved! Megállt. Nem érez, csak pumpálja nyeszlett kis testedben a vért. ~ emlékezteti közben magát, hallja fejében azt a hangot, amin torkából sosem fog tudni talán szólni. Mindent beborít a vér, karját válláig átjárja az ismerős fájdalom és Sobero jólesőn sóhajt fel. Leteszi a földre a kést, maga mellé és élvezi a hamis halálérintést.
- Köszönöm. - mondja visszaváltva a zavarbajövős kislányra. - Az nagyon jó lenne! - jelenti ki lelkesen. Igazán örülne neki, ha Adrian komolyan gondolná, hogy megtartja őt a rendelőjében. Nem csak végre dolgozhatna, azt csinálhatná, amire feltette az életét, de még amellett is lehetne, akit szeret. Ennél jobbat kívánni se tudna magának.
- Köszönjük szépen. - hajol meg Teru a doktor előtt egy kicsit. - Csak van, nem is tudjuk, honnan. - mondja még, azzal int a két macskaférfinek, hogy kövesse és elhagyja a rendelőt. - Mizumi barátom kiváló hacker, ő majd átprogramozza, csak utána használhatod. - osztja meg Konoéval, aztán már hívja is telefonon a fiút. - Szia. Igen, tudom, nem baj. Nem akartam lábatlankodni Suzumi miatt, azt meg tökéletesen megértem, hogy együttérzésből nem kerestél, nincs harag. - beszél a készülékbe barátságosan. - Figyelj csak, lenne egy kis játékom neked. Neeem, nem olyan. Egy macskalényeknek való csipp. A kezemben van. - jelenti, s a telefonból kihallatszik Mizumi izgatott beszéde. - Át tudunk menni hozzád, hogy... Mi?! - torpan meg. - Misushiko Takahéhez??? - mondja ki döbbenten a fiú nevét. - A Blake család otthonába... - folytatja hitetlenül. - Mit szívott az a srác? Úgy tudom, a Blake-ek elvből nem állnának szóba a Misushikokkal. - osztja meg Mizumival. - Te figyu, ez akkora képtelenségnek hangzik, hogy még a végén veletek megyek. - jelenti ki, s máris irányt változtat, a Blake család otthona felé kezd lépdelni. - Személyes tapasztalatom Takahéről, hogy ha Suzumiról van szó, nem igazán bír normális maradni. - lesz egyre komolyabb. - Tudom, de ha Su is megy, akkor jobb, ha ketten vagyunk. Oké, akkor ott találkozunk. - búcsúzik, majd hátrapillant a két macskaférfire. - A Blake családhoz megyünk, mert Takahe akar valamit a barátaimtól. Plusz három fő szerintem elrettentő lesz a számára, vagy ha nem, lesz, aki megfékezze, ha megint elborul az agya. - jelenti be a kandúroknak magabiztosan.
Kou még teljesen eszméletlen. Nem tudja, hogy Ayase és Blind is a szobában van, más hol van. Bódultan lebeg álmában a boldog semmiben.
/Teruval asszem folyt köv a Bleke-eknél/ |
- Hmm... *néz ő is dacosan a fiúra, de aztán tekintetét Konoe felé fordítja* - Rendben lesz ez így Konoe? *a szemei szinte belefúródnak a macskafiú tekintetébe, aki megdermed szinte, de egy kis idő múltán válaszol*
- Igen... rendben lesz... vegyünk egy házat és...
- Avval nem értek egyet, hogy barátként kezeljük egymást... úgy csak ti is meg én is bele fogunk őrülni ebbe... ezért... talán...
- Úgy érted, hogy ki akarod próbálni, kihez húz a tested és a lelked egyaránt?
- Ümm valami ilyesmi...
- Ne nézz hülyének, most szórakozol velünk? *akad ki a macska* - Ebbe nem megyek bele... belepusztulok abba ha lefekszel vele, hallom és tudom majd, hogy nem velem teszed.... és ez szerintem fordítva is ugyanígy van... *Lamento elengedi Konoet és hátra dőlve gondolkodik*
- Biztos vagy abban, hogy ezt velem kellene ennyire részletesen megbeszélned Kékcsillag? *néz rá a nőstény, teljesen zavart arckifejezéssel az arcán, lelapított fülekkel és kipirultan* - M...menj csak... *fordul el tőle, bár nem látja kék csillagot, biztos benne hogy a kékség majd kineveti*
*Adrian közben elgondolkodik ezen a tényen* -Igazad van... amúgy nagyon ügyesen csinálod... nagyon szép lesz a varrat... biztosan nem marad majd nyoma, azt hiszem megtartalak magam mellett! *mosolyog rá, avval kinyitja az ajtót és egyenesen Lamentora tekint, alkalmasnak találja a feladatra ezért oda megy hozzá* - Megkérhetnélek valamire? *érdeklődik majd folytatja is* - Sajnos nem emelhetek a karommal ey kisebb baleset miatt, szóval Kout... át kellene vinni a szobájába, megtennéd, hoy segítesz? *kérdi mire Lamento bólint, bemegy a még alvó félvérhez, mélyet sóhajt és óvatosan, Adrian segítségével a karjaiba veszi* - Gyere mutatom az utat.... *a fehér hajú követi Adriant, majd a hasára fordítva fekteti le, ahogy Adrian tanácsolja, hogy ne sértse fel a varratokat, ha felébred, vagy ne fájjon neki... kábultan még a félvérbe nyom egy kis fájdalomcsillapítót, avval elhagyják a szobát* - Ja igen... *bemegy a műtőbe, majd pár pillanat múlva megint vissza tér... tessék a csipp... de... okosan használjátok és ha lebuknátok, nem tőlem van... *mondja játékosan* - Köszönöm a segítségeteket... *kacsint, majd vissza megy hogy rendbe hozza kicsit a műtőt*
*Blind közben megkeresi a botját és bemegy Kouhoz, bár bizonyosan a félvér nem érzékeli őt... leül az ágyra és csak figyeli őt a füleivel, nem meri megérinteni, sem pedig szólni hozzá...
|
Teru szemöldökei összeszűkülnek, arca kipirul, amikor idegesítőnek nevezi őt Lamento. - Tudod, mit? Igen! - vágja rá dacosan. - Igen, félek, hogy elszöksz Konoéval! És mondok még valamit! Ha megtennéd, nem lennék rád dühös! - kiabálja torka szakadtából az utolsó mondatot, hogy kiadja magából a feszültséget. Vér vörös az arca, liheg, majdnem, mint szeretkezés után, csak most nem olyan gyönyörbe öltzöttek a vonásai. Kihúzza a kezét a kandúr markából, de rábólint a tervére. - S addig hogy? Veszünk egy házat To városban, ahol barátokként élünk? Vagy máshogy? - kérdezi komolyan.
Kékcsillag a kiabálás után fordul. - Pezseg ez a ház. - mondja élénken, vigyorogva. Ez még jobban feldobja és még jobban mocorog. Szexhiány kezd fellépni nála és nem tud mit kezdeni magával. Az egy dolog, hogy társalog mindenkivel, de már napok óta nem ért hozzá senki, az önkielégítés pedig kevésnek bizonyul, ha nem csinálhatja akármikor. - Ugyan, Blind. - szól rá játékosan a nőstényre. - Naná, hogy zavarba jön tőled, ha tetszel neki. Ez meg tény, kislány. - magyarázza jókedvűen. - Nem tudom, mit kéne vele csinálni, hogy jó legyen neki. Nem azért, mert támadó velem szemben, mert az nem hat meg túlságosan, hanem mert kinyírna, ha csak próbálkoznék nála. Pedig elég vonzó teremtés, bár ezt pont neked magyarázom. - kezd egyre fellengzősebbé válni a stílusa. - Hm. Kíváncsi lennék, hogy csókol. Durván és erőszakosan? Vagy félénken? Szenvedélyesen és vadul? - találgat. - Visszafogottan és őszintén? Ó, igen, először végtelenül őszintén, majd egyre esztelenebbül. - dönti el, majd feláll. - Teljesen felhúzott ez a gondolatmenet, úgyhogy kérek egy tíz perces szünetet. - mondja nyíltan Blindnek, s ha nem marasztalja, Kékcsillag bezárkózik a vécébe, hogy önkielégítsen.
Juli gyengéd pillantásokkal nézi, ahogy Adrian simogatja a kandúrka fejét. Teljesen átmelengeti a szívét a látvány. Szinte vágyja, hogy ez a pasi hozzáérjen, de nem úgy, mint korábban, megpaskolja a fejét, hanem így, hogy simogatja. És ez a gondolat már annyira nincs ínyére még a lánynak sem, mert zavarba jön tőle, elszégyelli magát, s hiányérzetet kelt benne. - Bizonyára igazad van. - mondja kurtán, csendesen a férfinek. Természetesen átveszi a dolgokat, gondosan, bár picit remegő kézzel kezd bele a seb rendbetételébe. Aztán egy pillantást vet Adrianra. - Szerintem kérjük meg a fehérhajú kandúrt, a gazdáját, vagy akár valaki mást. A kezeddel nem kellene emelned. - mondja komolyan. Mintha nem is az a zavarbajövős Juli lenne, hanem egy komoly nő a testében. Gondosan összeölti a szétválasztott bőrt, szép munkát végez, s mire oda jut, hogy varrni kell, a kezei sem reszketnek már tovább. - Miért bízol benne ennyire? - kérdezi, mikor végzett. Lehúzza a gumikesztyűket a kezéről, majd kezet mos.
|
*Lamento elszágyenli magát, Terunak igaza van tudja ő is... egyik pillanatban még úgy érzi, mindnere képes lene Teruért, itt hagyni mindent... de aztán egy váratlan sokk hatására úgy érzi nem hagyhatja magára Konoet* - Idegesítőek vagytok... *mordul fel és terura néz* - Feladtad miattam a barátod? Ha így látod menj és rohanj vissza a karjaiba... nagy szavakat mormolsz és közben te félsz a legjobban, hogy elveszítesz... igazad van meg fogjuk ölni egymást, vagy önmagunkat, és ezen semmi sem fog változtatni, de ne beszéljetek úgy rólam, mint két különálló személyről... nem vagyok Rai... Lamento a nevem.... nem fogom elfogadni, hogy így beszéltek erről az egészről... elegem van... megfájdul tőletek és saját magamtól is a fejem... *hírtelen elkapja Konoet és terut is egyszerre* - Egy hónapot kérek... legyen ez egy próbaidőszak... ha nem fog menni... ha így folytatódik majd a dolog... akkor választani fogok... ígérem... *úgy érzi magát mint valami főnyeremény vagy nagyúr akiért harcolni kell... pedig igazából csak rendet akar tenni magában, az érzéseiben.. mindenben... *Konoe csak sóhajt, nincs mit mondania, beletörődik és lamentonak bólint, hogy ő bele megy*
- Talán igazad van... ümm nem tudom... talán tudnék neki segíteni valamiben? *néz maga elé, most nem fordul kék csillag felé* - Lehet hogy csak hátráltatnám... nem kellene ilyen sokat anyakán lógnom... nem mintha zavarná... mármint nem úgy veszem észre de engem zavar, hogy mégis zavart lesz mellettem....
- Jól van... ügyes vagy... *megsimogatja Kou tincseit miközben lassan elalszik* - Talán cska most tört rá Blindre a felismerés... *avval fog egy kést és lassan fevágja Kou gerincét ott ahol a csipet véli... szerencsére egyből rá is akad* - Kész is... megvan... innen már a tiéd... *adja át a terepet, amíg ő a csipet letisztítja* - Ha kész vagy átviszem a szobájába... amúgy meg nem hiszem, hogy tartanom kéne Kou erejétől, bízom ebben a srácban... nagyon is megbízom...
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
