|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Nemuye az asszonynál szolgálja fel a teát, Yamako és Vörös pedig a tavasz beköszöntével talál munkát bőven a kertben, így őket Lui biztosan nem találhatja meg. Marsha már kereste a fiát, sőt Zukit küldte utána, aki idővel meg is találta az elkószált fiút. Lejelentette, hogy jól van, szórakozik, elvan, s ennyi, az asszony nem kívánta haza annyira, hogy rendelkezzen efelől. Örült, hogy jól van Takahe, ennyivel megelégedett.
Zukinak mostanában van lehetősége a házban mászkálni. Az úr halála, Takahe kimenője és Marsha új udvarlója, a doktor minden korlátot leeresztett. Persze fülel a félvér, de aztán Lui tűnik fel, így nyugodt képpel biccent neki, aztán tovább issza a dobozból a tejet. Mikor ezzel felhagy, visszateszi a hűtőbe a dobozt, majd végigméri a fiút. - Hogy vagy? - kérdi tőle, no nem azért, hogy udvariaskodjon, hanem mert az egy hétből már három nap eltelt, s ő ígért valamit Luinak.
|
*Lui hagyja hogy Zuki had menjen a dolgára, csak biccent neki fejével, hogy természetesen hagyja elmenni, nem akarja amúgy sem feltartóztatni.... pihen az ágyban és várja Takahet... de mivel nem jön elálmosodik és elalszik... két nap telik el úgy hogy Takahe még csak haza sem dugja az orrát... vagy több? De Lui így kénytelen pihenni, aludni... és a harmadik napra virradó reggelen, már fittnek és egészségesnek mondható, kicsit gyengécske még de az már semmi, lebaktat a konyha felé, s keresgélni kezd egy két ismerős arcot*
|
Ahogy Zuki elfordul, Nemuye visszamosolyog a kis kandúrra. Kacsint neki, amolyan játékos kis gesztussal, de mielőtt Zuki bosszús lenne, inkább elengedi őt és integet Luinak. Persze a félvér visszatartaná, hogy inkább ő megy el, de a lány a csuklójára mutat, mintha az óráján kopogna és mutatja, hogy ki, vagyis mennie kell. A férfi mélyet sóhajt, s nézi, ahogy a nőstény eltűnik a szobából. Visszanéz Luira, majd biccent neki és magára hagyja, ha a fiú nem állítja meg.
|
- Igen, nincs semmi baj... Takahe nem tett semmi rosszat... csak jött ez a betegség és kész.... *persze azt már nem teszi hozzá hogy valószínüleg a jéghideg víz miatt volt amivel Takahe meglocsolgatta* - én rendben leszek, nemsokára felépülök... a doki szerint is egy hét és jól leszek... *biztosítja a nőstényt a dolog felől, majd végignézi a kis jelenetet, farkincája közben kisebbfajta táncot jár, ő maga nem szól bele a dologba, de elmosolyodik*
|
Zuki látja és érzi, hogy Lui komolyan azt kívánja neki, hogy sikere legyen az életben, elérje a céljait, melyeket a kölyök szépnek és jónak lát. Fura neki, hogy ilyen őszinte, odaadó és lelkes ez a kandúr, grimaszolva, szemöldökráncolva bámulja, fogást keres rajta, de ilyen könnyen nem talál.
Nemuye meghajol a srác előtt, ezután a félvérre pillant. Látja, hogy nem tetszik neki ez a mindenkire kiterjedő alázat, amit ő gyakorol, de egy apró mosolyt küld csak vigasztalásul Zukinak, ezután írni kezd a lapra. "Megmondom, viszont az asszonyom nincs meggyőződve róla, hogy semmi bajod. Másképp már felépültél volna. Takahe rendesen bánik veled? Zuki nagyon utálja őt, bár... ismerve, miért, meg tudom érteni a gyűlöletét. Próbálom azért mondani neki, hogy a gyűlölködéssel nem old meg semmit, de úgy látom, te vagy az első, akinek hajlandó meghallanni a békítő szavait." Gyorsan megmutatja, aztán lapoz is.
- Titkos? - kérdezi tőle a félvér. - Akkor kimegyek. - de Nemuye elkapja a karját. - Ne nézz így rám, semmi dolgom itt. - morogja, de aztán felemeli a tekintetét, hogy ne lássa a nőstény szomorú-kérlelő képét.
|
- Szép terveid vannak... szeretném ha teljesülnének... *a kölyök tényleg komolyan gondolja amit mond, ez látszik rajta* . Köszönöm a teát... *mosolyog a macskalányra és megnézi mit írt neki* - Mondd meg neki hogy vigyázni fogok, nem kell aggódnia miattam... semmi bajom, de tényleg... *még küld egy röpke mosolyt felé*
|
A duzzogás mulattatja Zukit, de csak átsuhan az arcán a mosoly. Nemuye benyit Takahe szobájába és kiszúrja ezt a pillanatot. Annyira megörül annak, amit látott, hogy majdnem elejti a tálcát, amin forró teát hozott. De a kandúr időben kapcsol, ott terem, mikor a lány ujjai közül kicsúszik a tálca. Nemuye rettentően elpirul erre, majd biccent a félvérnek. Luira néz, majd mutatja, hogy neki hozta a teát.
- Keresek állást és veszek magamnak egy kis házat. Ez lesz az első dolgom. Elviszem innen Nemuyét is. - teszi hozzá, a lány pedig előkotorja a kis füzetkét, amibe írni szokott.
"Nem hiszem, hogy csak úgy elengednének, de nagyon köszönöm, Zuki." Csak neki mutatja meg a szöveget, eztán azonban ugyanarra a lapra ír. "Hogy érzed magad? Szükséged van valamire? Misushiko asszony tud arról, hogy ingadozik az állapotod és azt kérte, vigyázz magadra, ne erőltesd túl a tested." Ezt pedig csak Luinak mutatja meg.
|
- Sajnálom hogy ilyen kicsi vagyok... *duzzogja* - De majd megnövök... ha persze nem halok meg előtte... de amúgy.. még nem terveztem... nem kérdeztem, állítottam... *feleli könnyedén* - Oké... rendben... és ha sikerül? Akkor mit fogsz tenni? Mármint először... ha lesznek jogaid?
|
(Nem te voltál, hanem a gravitáció. XD ^.~ )
- Heh... majdnem. - mondja. Mély levegőt szív, majd felnéz a plafonra. - Persze, mit is gondoltam, hogy egy magadfajta kiskölyök megért majd? - kérdezi, aztán visszanéz Luira és az állát a kezére teszi. - Az érdekel, tudok-e szeretni? Természetesen. Csak nem úgy, ahogy mások. - válaszolja is meg ezt a kérdést. - Velem. Ennél többet nem kell tudnod. - feláll a székről, részéről lezártnak tekinti a beszélgetést, de nem távozik, ha Lui még akar neki mondani valamit, azt megvárja. Addig is körülnéz a szobában.
|
(náná.. hát nem is én voltam... ilyenekt feltételezel te rólam? T_T XD)
- Hűű majdnem a duplája az én életkoromnak... *ezután a mondat után már csak hallgatja Zukit nem szól közbe, nagyon figyel* - Nem tudom... mit kellene várnom..? Szerintem nem olyan szörnyű... mármint... gondolom Kodakának köszönhető de mégis úgy érzem hogy nem csak gyűlölet van benned... *őszinték a szavai* - Nem tudom... csak érdekel ha mégsem tudom meggyőzni Takahet... akkor kivel állok szemben... *mondja egyszerűen*
|
(Már nem, mi? Már áll a balta a fejében. Véletlen elesett és pont abba, mi? XD )
- Heh! - látja, hogy ez hosszabb beszélgetés lesz, így kihúzza Takahe székét és ráül. Lovagló ülésben helyezkedik el, egyik karjával átkarolja a támla tetejét, míg a másik a combján nyugszik. - Misushiko Takage törvénytelen fia vagyok. Az anyám, Keiko Marsha társalkodónőjének számított, ám beleszeretett az apámba. Élete végéig szerette, de kínlódott miatta. Kiskoromban halt meg, azután Kodaka gondozott. Huszonhárom éves vagyok, az erősségem és a gyengeségem már tudod. Gyűlölöm a Misushikokat. Mióta csak anyám meghalt, a gyilkolás módszereire, a harcművészetek erősségére és gyengeségére tanítottak. Nincs olyan fegyver, amit nem tudok használni, nincs olyan lény, amely felérhet gyorsaságban hozzám, s nincs olyan gyenge sem, mint én. - mondja el szinte egy szuszre. - Mit vársz egy olyan személytől, aki az árnyékban élt és csak durvaságot és kegyetlenséget tanult? Nem akarsz te bőven tudni a módszereimről, elég neked ennyi és még az, hogy én nem félek a végsőkig elmenni.
|
(áhh nem bántom én...:P)
- Hát nem is tudom... *tanácstalan ez ügyben... * - Mit tudsz te rólam? *kérdi nagy hévvel* - Én is akarom tudni ezeket rád vonatkoztatva... *mondja aztán csak a félvérre figyel* - Amúgy... azt mondtad hogy egy hét múlva jönnek a te módszereid... mik a módszereid konkrétan? *érdeklődik* - Azon kívül hogy kicsinálod Takahet?
|
(Nem lennék az öreg helyében, amikor lekiabálod, majd a bárddal lecsapod a fejét. XD )
- Tégy úgy. - vállat von arra, hogy igyekezni fog Lui. Igazából ő átadja neki a harci tudásának egy részét, aztán kész, ezzel ő le is tudja a tanítást. Nem akar belemélyedni nagyon a dologba, így is sikerült érzelmeskednie, mikor nem akart. Nem csak Luival, most elsősorban Nemuyéra gondol, amiért mindig megszidja magát, mégsem lesz sosem jobb a helyzet egy szempontból. - Mit akarsz tudni? - kérdezi keményen.
|
- Én... igyekezni fogok... tényleg... *húzza magára a takarót mert kezd már fázni (és én is h már megint nyitva van az ajtó hogy az a.....)* - Köszönöm, hogy adsz egy kis időt... még ha nem is túl sokat... *mondja nyugodt hangon, furcsa neki ez a félvér... mégis valahogy kezdi kedvelni... nem tudja miért kedvel meg mindnekit ennyire hírtelen, ezen egy kicsit el s gondolkodik* - Tehát te már informálva vagy és én meg semmit sem tudok rólad... és Takahe nem fog lemondani rólam akkor sem ha már meg lesz az autó... mert tudni fogja hogy mindig de mindig ott leszek ha kell... *mondja magabiztosan*
|
Megijed szinte, ahogy Luiból kitör az öröm. Tíz centit hátrál egy villanás alatt és riadtan, értetlen bámulja a fiút. ~ Szóval Kodaka ezért akarta tanítani... hogy örömet szerezzen neki és újra anyáskodhasson egy kicsit. ~ állapítja meg magában, miközben testhelyzete újra a nyugodtság állásába húzódik vissza. - Ha megvannak a jogaim, azt csinálok, amit akarok. Már csak Takahét kell meggyőznöd, hogy elengedjen másfél-két órára naponta. - mondja egyszerűen. - Én ismerlek téged, Nemuye mesélt rólad. Nagyon tetszel neki. - teszi hozzá. - Meglesz az az autó is, ne féltsd te Takahét. Aztán majd meglátjuk, mennyire kellesz még neki.
|
*Lui majdnem felpattan az ágyból ahogy meghallja hogy Zuki tanítaná* - Komolyan? *gyermeki ártatlanság és valami tűz csillan azokban a vörös szemekben...* - De... a doki azt mondta, hogy az még egy hét... egy hét múlva van a mi határidőnk is... *emlékezteti és lelombozódik a dologtól...* - Sajnálom, nem tudtam hogy ilyesmire vagy kárhoztatva... Takahe.... velem sosem bánik rosszul... pedig ő inkább egy piros autót szeretett volna, nem pedig Fülest... amúgy... az igazi nevem Lui...
|
Elgondolkodó képpel hallgatja Luit. Neki ez kissé idegen, ő sosem azért áldozta volna fel az életét, mert ezt akarta tenni, hanem mert ez volt a kötelessége. Az anyja a halála előtt azt kérte, legyen engedelmes Takagénak, s ő nem szeghette meg ezt az ígéretet. - Bevallom, nem értelek meg, de csodálom a makacsságod. - végigméri Luit, aztán elfordul tőle, az ablakon bámul inkább kifele. - Kodaka nem szokott csak úgy ilyesmire vállalkozni, úgyhogy amint felépülsz, tanítalak én. Tudok az emberi sebességgel is mozogni. - mondja, mielőtt azon kezdene el problémázni, hogy nem fogja látni, mit csinál. - Jobb lenne. Nem árnyként kéne járnom az utcákon, hanem lenne életem. Neked szabad járásod van a házban, én elméletileg most is a pincében poshadok. Csak akkor hagyhatom el a pincét, ha felkérnek egy feladatra. A maradékokon élek, bár néha Nemuye és Kasandra lehoz némi normális kosztot is. Röviden, tömören ennyi. - visszanéz a gyerekre. Valószínűleg el sem tudja képzelni Zuki életét, de nem hibáztatja érte. Lehet, hogy nehéz, de nívósabb életet kapott, mint a többiek. És Zuki már abban is biztos, hogy Lui meg fog birkózni minden nehézséggel.
|
- Nem tudom hogy miért érzem, de tudom hogy mellette kell lennem... néha furcsa, indulatos és jó valljuk be nunkó... mégis valahogy sohasem tudnám őt magára hagyni... ezért az érzésért kell megvédenem és mellette lennem... akár akkor is ha az életem a tét... *mondja őszintén el Zukinak a dolgot* - Azért mert megkértem rá... *mondja végül egyszerűen a választ* - De amúgy gondolod ha azokat a jogokat megkapnád... akkor jobb lenne? vagy miért akarod ennyire?
|
Általában a hamis álarcot mutatja a világ felé, így én azt ismerem jobban. Az őszintét mutatná többet neked? - veti fel költőien a kérdést. - Nem tudom elképzelni. - válaszolja is meg. - Azt meg pláne nem, hogy ez az őszinte oldal tele lenne fantasztikus dolgokkal, ami okot adna rá, hogy ennyire kitartóan, önfejűen és önzetlenül szeresd őt. - fejti ki a véleményét csendesen. - Minden félvér rendelkezik valami plusszal, amivel a többi macska nem, de valami minusszal is. Ez a dolgok rendje. - vállat von. A keze már nem fáj, lassan meggyógyul a ficam, amit okozott magának. - Miért ígért Kodaka neked ilyet? - vonja fel a szemöldökeit.
|
- Olyan aki kitartó? *kérdez vissza, bár nem biztos a helyes válaszban, csak felveti* - Én nem ismertem annyira.... én annyi mindent nem tudok *lelapítja füleit ahogy erre terelődik a szó* - De Takahet ismerem... *s szinte azonnal felpattannak* - azt mondjátok hogy nem... de igenis ismerem őt... *mondja komolyan pedig nem is kérdezte ezt senki... kezet ráz a macskával de csak óvatosan, majd végignézi amit művel* - Hát... azt mondják mindennek ára van.... legalább gyors vagy és gyosan gyógyulsz... az én testem túl gyenge... de majd erősebb lesz... Kodaka megígérte hogy tanít... de sajnos más jött közbe...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
