|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 22:31 - |
A városközpont mindent öszeköt, innen bárhova el lehet jutni.
|
[123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Ray biccent Atonnak. - Helyes. - mondja is hozzá. - Jólelkű macska vagy, ez ritka. - folytatja mély, zengő hangon. Annak ellenére, hogy a hangjában vannak érzelmek, az arcán aligha lelhetők fel. Ugyanolyan magabiztos és méltóságteljes képet vág, kivéve, amikor Amirához beszél, mert akkor a mimikája megelenevedik, mint a sírból kelt boszorkány. - Springheart. - ízlelgeti a nevet. - Értem. - ezzel már mindent megtudott, amire kíváncsi volt. Tudja, hogy a pénz egy felszolgálólány számára Keiben nem jönne rosszul, abból pedig Mr. Starnak van bőven. Meghallgatja a javaslatokat, majd biccent nekik. - Köszönöm a tájékoztatást. Remélem, még látjuk egymást. - de ezt már csak Atonnak intézi, ahogy újra belenéz a szemeibe. - Kellemes napot! - int. - És jó vásárlást. - kacsint játékosan Amirára.
|
*Csöndben gondolkodik,de nevét hallva csak elvigyorodik és integet Raynek.Mintha nem lenne nyilvánvaló hogy ő itt a lány.A kérdésre nem is habozik válaszolni.Bólint és körbetekint hogy merre is vannak pontosan.*-Persze,Ziva egyik barátnője ott dolgozik.*Feleli számolgatva a boltokat,hisz így tanulta meg hogy hogyan is juthat oda.Vagy akár onnan haza.*-Ott is van.*Mutat az utca túloldalán,néhány bolttal arrébb egy virágos üzletre.*-Sok színes és szép virág van ott.*Mosolyog Rayre szélesen.*
|
Igen,és igyekszem jól helyt állni.Nem örülnék neki,ha baja esne.Nem a család haragja miatt aggódom,hanem a saját lelkibékém miatt.*ismeri be.Egy rövid ideig habozik,de aztán sodródik az árral.*Örülök,hogy így gondolja,Mr Ouray.Persze,eme kicsilány itt Amira Springheart én pedig Aton vagyok.*hajol meg egy pöppet,olyannyira,hogy Amira ne essen ki karjai közül.*Virágboltot?*lepődik meg,majd feleszmél.*Egyet tudok,ha itt egyenesen végigmegy és az utca végén befordul balra.Te tudsz másikat?Elvégre,te vagy oda ezekért.*kérdezi mosolyogva a lányt*
|
Raynek tetszik a macska visszahúzódó modora, a tisztelet és az alázat, amit tanúsít felé. Úgy fest, a kandúr érzi, hogy kivel van dolga. - Nem csodálkozom, neked az a dolgod, hogy vigyázz erre a csöpp lányra. - kezdi Atonnak. - Nem kell aggódnod, nincs rossz szándékom, de még csak bajom sincs veletek. - teszi hozzá. Ezután ismét Amirához fordul. - Sok sikert az ajándékkereséshez. - kívánja kedves hangon Amirának. - A nevem Ray, Ouray Star. Nemrég költöztem Kei város ezen részére és nem igazán ismerem még ki itt magam. Megtudhatnám a neveiteket, s azt, merre találok itt egy virágboltot? - kérdezi.
|
*Csöndben elgondolkodik a kirakatok felé tekintve.*-Sajnos nincs...*Vallja be őszintén,kicsit el szontyolodik.*-De majd kitalálunk valamit.Biztosan.*Néz fel boldogan Atonra.Hisz ketten,úgy véli,bármit ki tudnak találni aminek testvére is örül.És most kissé hiányolja a plüssállatkáját,hisz ha ránéz sok ötlet eszébe tud jutni.És most elmélyült gondolataiban Atonnak dőlve,hogy kitalálhasson valamit.*
|
*Meglepődik Ray reakcióján,de nem ellenkezik.Egyáltalán nem az a harcias típus,ráadásul Amira is nála van.*Saj...nálom.*motyogja maga elé,majd nyel egy nagyot.*Mert találkoztam már rossz emberekkel és megtanultam,hogy senkiben sem szabad megbízni.Ráadásul nem szokták csak úgy leszólítani egymást az utcán...hacsak,nincs valami gondjuk,bajuk,netalán valami hátsó szándék.*elmélkedik hangosan,majd kérdőn tekint a Rayre.Meglepően sokoldalunak találja.Egyik pillanatban képes lenne másokat felfalni a szemével,a következőben pedig gyermeki kedvességgel beszél egy csöppséggel,akár egy kaméleon.*
|
- Hhehh! - fújja, amikor Aton elnéz a kirakat felé. Gond nélkül kinyúl és megragadja az állkapcsát. A mozdulat nem durva, de kellően férfias, erős, határozott és tiszteletet parancsoló. Azt akarja, hogy a kandúr nézzen a szemébe, lássa, hogy visszavonhatatlanul csapdába esett és Ray szemében olyan vad fogja mostantól üdözni, amelynek nemigen találja párját Keiben. Bár van, Ray ismer pár hasonlóan kemény urat, ő mégis úgy tekint magára, mint megismételhetetlenre. - Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek. - szólítja fel, újból azon a mély hangon beszélve. - Furcsának találod? S miért? - kérdezi alattomos hangon, majd újra visszaszelídül és Amirára néz. - Meglepetést? Ez nagyon bájos. És van már ötleted? - kérdi kedvesebben. Ordít róla, hogy nem akárki, nem csak a megjelenése és a magabiztossága, hanem a hanghordozása is figyelemre méltóan büszke. Mintha egy régi vágású nemes lenne, akár csak Gax.
|
*Amira hagyva beszélgetni az idegent és Atont csak nézelődik.Sok az érdekes ember,és néha lát macskalényt is.Bár úgy van vele,neki van a legjobb és ezt senki más nem űberelheti.Büszkén mosolyog.*-Meglepetést készítünk a nővéremnek.*Újságolja csillogó szemekkel Rayre nézve,örökös vidámsága sosem lohad.*
|
*Haloványan elmosolyog,mikor Amira vidámat dicsekszik arról,hogy együtt élnek.Szótlanul figyeli a férfi reakcióját,amit eléggé furcsának talál.Előugrik a semmiből,ráadásul faggatózik is.Ahogy hozzászólnak,füleit hátracsapja.*Ritkán fordulunk meg itt,de most kell otthonra valami étel-féleséget keresni.*kezd bele lassan,majd mikor a férfi a szemeibe tekint,kicsit szégyenlősen a kirakatot kezdi szemlélni,ahonnét az aszfaltra téved pillantása.*Sajnálom,hallottam már ezt-azt,és furcsa,hogy váratlanul leszólított minket az utcán.*mentegetőzik*
|
Ray elégedetten nézi, ahogy Aton mindjárt ölbe kapja a kislányt. Pedig még nem is volt ijesztő. Tüzetesen végigméri a macskát. Még ellenállhatatlanabb vonzalmat érez iránta, de látja, hogy a gyerek nem fog könnyen lemondani róla. - Még sosem láttalak erre. - kezdi a csevegést. - Mi járatban? - kérdezi, majd büszkén belenéz Aton szemeibe. - Azt hiszed, bántanám? - kérdezi most őt, de hidegebb hangon, mint ahogy Amirához szólt.
|
*Amira csak hatalmasakat pislog,hogy milyen gyorsan került oda a férfi és ráadásul őt szólította meg és nem Atont.Ő nem ijedt meg az idegentől csak meglepődött,és semmiféle ilyen feltételezés sem jutott eszébe hogy pedofil lenne vagy akármi más.Átöleli Aton nyakát és szélesen mosolyog.*-Igen.*Vigyorodik el szélesen.Bár ő inkább szereti báttyjaként nevezni mások előtt,mert valóban úgy is tekint rá.*
|
Van valami ötleted,hogy mit kéne készíteni?Mihez lenne kedved?*érdeklődik,s közben tekintetét le sem veszi a pöttöm gyermekről,nehogy eltűnjön.Nem járna jól,ha elveszíteni.Nem csak a család haragja miatt,de gyűlölné magátt miatta.Amikor egy ismeretlen férfi megszólítja Amirát elkerekednek a szemei,s rögtön ölbe kapja őt.*Üdvözletem.*nyögi a kandúr,majd nyel egy nagyot.Nem tudja,hogy mit gondoljon a férfiről,hisz hallott már pedofilokról és szatírokról is,bár nem nézné ki egyiket se az idegenből,azért mégis jobb a biztonság.*
|
Ray sem unatkozik a minap, zsebbre tett kézzel lépdel a városközpontban. Nézelődik, a fülében néha megmozdulnak a fülbevalói a lendülettől. Aztán kiszúrja azt, ami megragadja és aztán úgy vonzza, hogy percekig hiába küzd, már nem tudja elfelejteni a képet. Egy kislányt vigyázó kandúr, egy olyan, amely a férfinek nagyon, de nagyon tetszik. Rögtön oda is lépdel hozzájuk, majd egy csalfa mosollyal indít. - Üdvözletem. - köszön. - Tiéd ez a macska, kishölgy? - kérdezi nyíltan.
|
*A kislány türelmesen állt és várta az indulást.A városban viszont hatalmasra nyílt szemekkel közlekedett és nézelődött.Ritkán járt errefelé,mert hajlamos volt az elkószálásra ha elengedték a kezét.Aton hangjára persze rögtön figyelt.*-Rendben.*Mosolygott és már nézelődött is tovább.Várta hogy a dolgokat beszerezve otthon nekilássanak enni csinálni,és így nővére se fáradjon annyit munka után.*
|
*Megfogta a csöppség kezét,majd kiléptek a házból,s miután bezárt mindent elindultak meghódítani a nagyvárost.Mivel a városközpont remek kiindulási pont,ahhoz,hogy bevásárolhassanak odamentek.Szorosan maga mellett tartotta a kicsiny lányt,hogy ne sodorják el,közben a kirakatokat szemlélte.*Ha látsz valami jót,akkor szólj.*kérte,majd figyelmesen haladtak előre.Füle az égbe meredt,minden kis neszre megrezzent.*
|
- Értem. - mondja, de csak megszokásból, valójában el sem tudja hinni, ezentúl emberként élhet. Nem tud belegondolni. Csak nézi Adriant, mintha most látná először őt a tenyészet üvegfalán keresztül. Új életet kapott, új lehetőségeket, melyekkel élni akar. - Őszinte leszek. - mondja, de megszaporázza a lépteit, hogy beelőzze a férfit, s ne láthassa az az arcát. - Nem akarok kapcsolatban maradni vele. - mondja mereven maga elé nézve.
/Folytatás ott/ |
- Semmilyen macskalény törvény nem vonatkozik rád mostantól, olyan lettél szinte mint egy ember... annyi a különbség hogy vannak még rajtad plussz kiegészítők... *mondja mosolyogva a fülekre és a farkincára gondolva* - Ki tudja Kou... nem biztos hogy ez lesz életed legnehezebb pillanata... amúgy meg őszintén szólva... nekem szimpatikus volt az anyukád... és miért nem lehetnének igazak a szavai?
/Folyt köv.: Kasai Család háza, ha te is úgy látod jól Lia :D/ |
Megfontolja Adrian szavait, de eddig mindig el akart rejtőzni, most pedig majd egyike lesz az előljáróknak, a hírnököknek, a harcosoknak. S mivel erős, valószínűleg a vezérek közt is ott lesz, ha nem épp őt nevezik majd ki annak. Kicsit tart ettől. Felnéz a férfire, amikor arról beszél, hogy lehet saját lakása, párja, gyereke. Fülei kettéállnak és elég bizalmatlan fejet vág hozzá. - Nem válaszoltál a kérdésemre. Nem lettem ember, noha emberi jogokat kaptam. Milyen macskalényekre vonatkozó dolog vonatkozik még rám? Semmi? - kérdezi komolyan. - Egyébként felkészültem rá, hogy nehéz lesz. De ennél nem lehet nehezebb. - mutat hüvelykjével maga mögé, ezzel az anyjával való találkozásra utalt.
|
- Igen te Kou vagy...nem kell másnak lenned... nem kell elrejtened magad a világ elől... éppen hogy ki kell tűnnöd a tömegből, minsenképp segíteni fogok neked mindenben... de... nem foglak magamhoz kötni Kou... vannak álmaid, terveid...mostmár szabad is vagy, lehet saját lakásod... lehet párod, lehetnek gyerekeitek.... persze csak mindent a maga idejében..először harcolnod kell és nem mondom hogy egyszerű lesz... de gondolom ezt magadtól is kitaláltad... *mondja mosolyogva ahogy lassan haladnak otthonuk felé*
|
Elvenné Adriantól a papírtömeget, de az ő kezeiben még ott vannak a fotóalbumok. - Meg kell tanítanod vezetni. - mondja ki csendesen a szavakat. Persze félne, de ideje leküzdeni bizonyos félelmeit, hiszen ahogy a férfi kiszedi a nyakából a dögcédulát, újabb lépést tesz afelé, hogy emberibb legyen. Ijesztőnek érzi a változásokat, de tudja, hogy muszáj átesnie rajtuk, ha valóban a macskalények hírnöke, élharcosa akar lenni. Azon is elgondolkodik futólag, hogy megkeresse a többi félvért és valóban hadrendbe állítsa őket. Nem is olyan rossz ötlet ez. Elhagyják a házat, s a fiú vegyes érzelmekkel baktat Adrian mellett. - Káoszt. - felel tömören. - Nem értek semmit, de azt érzem, hogy már nem lehetek az, aki voltam. Hogy már nem vagyok macskalény, még nem vagyok ember, de egyik sem lehetek igazán, hiszen mindkettő bennem van. Én... én csak egy Kou vagyok és most nem tudom, mi lesz.
|
[123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
