|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A macska épp a kilincs után nyúlna, mikor betoppannak a szülők, s elkerekedett szemekkel nézi az eseményeket.. fel nem tudja fogni, miért képes valaki ilyet csinálni, pláne minden alapot szolgáló ok nélkül, míg ők úgy kapaszkodnak rabszolgaként az utolsó szalmaszáljába az életnek, mintha lenne bármi esély a szebb holnapra, s aki azt éli, az könnyeden eldobná.. látván, hogy mások már intézkednek helyette, el is feledkezik magáról, s teljesen váratlanul éri a pofon, hanyatt esik, fülét lelapítja, s bár tudna védekezni, nem teszi, teljesen jogosnak véli a büntetést, s azon is csodálkozik, hogy az apa megelégelte ennyivel..vagy inkább hogy Ran.. * -bocsásson meg * dörmögi halkan az apának szemlesütve* - természetesen, asszonyom *tápászkodik fel, miután a nő is kiment, leporolja magát, mintha mi sem történt volna, gyorsan napirendre tér az ilyesmik felett, hozzászokott már annyira, hogy ne vegye a szívére, s hogy ne is reméljen míg él, ennél finomabb érintést..* -uram..jól érzi magát ? *teszi fel a feleslegessé vált kérdést, jelen pillanatban szeretne eltűnni a föld színéről, s nem szívesen járul a fiú elé szégyenében* -kérek engedélyt.. *andalog közelebb árnyékként hogy megvizsgálja a sérülést* -követni az úrfit a fürdőszobába is *fejezi be a mondatot nyájas mosollyal* - mit tehetek önért ? *kérdi aggódva, elengedve füle mellett a fiú iránta érdeklődő kérdését* - hozhatok egy pohár vizet ? *kérdi, s eltűnik a fürdőszobában, hol egy ütemet kihagy a szíve, mikor megpillantja a felfordulást.. s hogy mindez talán miatta történt..keres egy máskor öblögetésre használatos poharat, elmossa, megtölti vízzel, gondolván, a takarítás még ráér, ha a fiú teste is olyan érzékeny mint a lelke, kell még mellé valaki, aki rendbehozza és pátyolgatja* -tessék *nyújtja át a poharat* - megengedi ..? *kérdi az előzőleg benedvesített vatta felé biccentve, mivel a macska a lassacskán a bőrre száradt vért szándékozik lemosni.. ha Ran nem engedi meg, azt is megérti, hiszen már az intimzónályába történő behatolást jelentené, s nem várja el a gazdájától, hogy megbízzon egy fél napja ismert macskában.. ha viszont nem ellenkezik, egyik kezével megfogja a fiúét, másikkal rendkívül finoman és lágyan, apró mozdulatokkal törölgetni kezdi a vörös folyadékot.. ebből is látszik, egy macska a szeszélyesség végleteit súrolja, hisz akár teste meggyötörtségéből is látszik, megjárta már a saját poklát, az évek bőrébe pecséltelték a lemoshatatlan billogot, hogy honnan jött, mi a múltja, s mégis, úgy tartja ujjai közt gazdája kezét, mintharitka, törékeny pillangó volna, s a szájára tapadt nektárt igyekezne lesimogatni.. * -elnézését kérem a történtek miatt *mondja bűnbánón miután befejezte a műveletet* -szeretné, hogy ön mellett maradjak, vagy inkább menjek takarítani? *érdeklődik negédesen mosolyogva..még mindig lehetetlennek tartja, hogy miatta tette volna ezt a fiú, mégha gyakori is nála.. rákérdeznie viszont, megtanulta, nem szabad semmire.. ígyhát csak nagy szemekkel nézi gazdáját, talán távolságtartónak hatva így, de ő szolgának jött, s az pedig nem tehetett másképp.. épp ezért, egy pillanatig sem akarta magát áltatni mindenféle félrevezető praktikákkal, mint mestere megszólítása is, vagy az érdeklődés iránta.. szép lett volna hinni, de a valóság sokkal feketébb volt annál, mintsem hogy ne felsőbbrendű lényként tekintsen az előtte fekvő fiúra..*
|
- A francba.. a francba... *kotorászik a szekrényben, majd kiránt belőle egy csomó gyógyszert, a dobozok, üvegek lecsaódnak a földre, van ami össze is törik, de ez nem zavarja, annyi nyugtatót vesz be amennyit csak tud... végül a falnak dől, lassan lenyugszik, s egy szilánkdarabot vesz a kezébe, lassan szántja fel a bőrt, s valóban kezd megnyugodni... szülei viszont berontanak a szobába, apja azonnal feltépi az ajtót és beront hozzá, látszik hogy nem először csinálta ez Ran... felkapja a fiút és az ágyra helyezi, kezéből anyja kitépi a szilánkot és kötést tesz kezére, Ran szemei most még fénytelenebbek mint eddig, úgy tűnik alig él, pedig jól van* - Ne uram... kérem ne...! *löki el magától apját, aki hátrál*
- Nyugodj meg Ran...! Ran! *szólongatja majd a macskafiúra néz s lekever neki egyet, de akkorát hogy valószínüleg a fal adja a másikat* - Miért vettelek téged te haszontalan dög? *rángatja meg a macskát, s folytatná a dolgot, de Ran leinti*
- Ne bántsd...! *félelem jelenik meg szemeiben, mintha egyetlen kincsétől akarnák most megfosztani, az apja abbahagyja a dolgot és sóhajt egyet, anyja rémülten simogatja a fiú kezét*
- Jólvan... *dobja le szinte a földre, majd ahogy látja, hogy Ran kezd rendbe jönni kimegy a szobából, de előtte még odaszól a macskának* - Takaríts fel... *megy utána Ran anyja is és behúzza az ajtót*
- Rendben vagy? *kérdi a macskát* - Ne haragudj... az én hibám, hogy bajod esett...
|
-Hmm, patthelyzet elé állít, nagyon ravasz.. *mormogja az orra alatt* -uram, mint az ön szolgálójának az ön érdekei a legfontosabb szempont, s mint az ön szolgálója, nagyobb mértékben vagyok képes annak körülményeit létesíteni, ha ez így marad *néz a fiúra komolyan* -vannak parancsok, amiket el kell utasítsak, a saját maga védelme érdekében.. remélem ezt megérti.. uram.. *hajol meg * - igazából, számomra már az is különleges élményt nyújt, hogy házban alhatok *vallja meg Ran megnyugtatására* -bocsásson meg, ha gondot okozok önnek *néz utána sajnálkozva* -uram.. ? * sóhajtja elgyötörten pár bizonytalan lépést téve a fürdőszoba felé, aztán inkább csak nekitámasztja hátát a falnak, s fülel, hátha szükség lehet rá.. de reméli, inkább nem.. *
|
- Nagyon jól áll... *teszi le a könyvet, majd nem tudva mit tegyen, felül az ágyon* - FIgyelj... adok egy parancsot... *közli nyersen* - Nem hívhatsz uramnak megértetted? A nevem Ran... jegyezd meg... Ran.... *néz rá kissé dühösen, majd nagyot sóhajt* - Gondolom éhes vagy... nemsokára lesz vacsora... és... azután keresünk neked egy matracot meg párnát... takarót.... fogalmam sincs igazából mire van szüksége egy macskalénynek... basszus... *kapja fel a vizet és kitrappol a fürdőbe, maga után csukva az ajtót, s kulcsra is zárja*
|
-Deh uram.. *préselte ki a szavakat a száján, igazán nem várta volna azt, amit a fiú kért tőle* -elnézését kérve, ezt meg kell tagadjam *jelenti ki a megszólítást illetően, s mintha láthatatlan kötelék húzná őt, siklott Ran után, udvariasan köszönt a ház asszonyának, de épp csak annyira, hogy annak ne kelljen a macskáról túl nagy tudomást vennie, s tovább követte gazdáját szobájába* -kérem uram, ne fordítson túl nagy figyelmet rám, megvoltam én már zordabb körülmények között is *méregeti a törülközőt, mintha most találkoztak volna először* -ahogy az úrfi gondolja.. *sóhajtja végül beletörődőn, s felmarkolja a neki szánt holmit, eltűnik a fürdőszobában, s Ran utasítása szerint lemosakodik, bár erősen irritálja a víz, majd felveszi a kinőtt ruhákat, s megjelenik Ran előtt* -végeztem uram, így megfelel ? * gondol itt öltözékére, mitől átöröklötte a fiú stílusát, s ha nem tekeregne ki belőle koromfekete farka, könnyen összetéveszthetők volnának.. *
|
- Furcsa szavakat használsz... szólíts Ran-nak... és nem kell magáznod, attól a falra mászok... *sóhajtotta, majd végignézte ahogy a macska megszabadult rabláncaitól* - Ügyes... *mosolyodott el most először, avval kinyitotta a ház ajtaját* - Kövess... *mondta, majd odabent köszönt anyjának, és be se mutatva az új jövevényt felmentek a szobájába, mit sem hallgatva a macska ruházatáról, keresett egy új pólót és egy régebbi farmert, ami már nem jó rá, de a kandúr vékonyabb* - Előbb menj fürdeni... *mutat a fürdő felé és előkotor egy türülközőt* - Tessék evvel megszáríthatod magad... aztán... vedd fel a ruhákat és gyere ide vissza.. *a háznak két fürdőszobája volt, az egyik Ran szobája mellett, azaz közvetlenül a szobájából a fürdőbe lehetett jutni, a másik pedig a szülők szobája mellett volt* - Itt várlak... *tette még hozzá aztán felvett egy könyvet és olvasni kezdett ameddig a macska végez*
|
-Ah, az úrfi túl jó hozzám, nem érdemlek új ruhát *szabadkozott, s figyelte a felé mozduló kezet, miktől eddig csak fájdalmat kapott, s most először a rabigájától akarták vele megszabadítani..* - természetesen képesnek kell lennem rá, ha ez az utasítás *biccentett, és a következő pillanatban már kint is volt a láncból, ami arra engedett következtetni, a macska vagy nagyon törvénytisztelő és hű az emberi fajhoz, hogy eddig még nem szökött meg, vagy nagyon fél a haláltól..* - ugyanúgy, ahogy a többi macskalény is, uram *feleli meg a kérdést, engedelmesen állva gazdája mellett, mintha még mindig láncok kötnék hozzá* - a családjaink nagyrészét elfogták, akik lázadtak, lemészárolták, a többieket pedig különböző helyeken dolgoztatják vagy árusítják *tájékoztatja*
|
*A fiú sóhajtott, majd végig nézett rajta* - Keresünk neked valami ruhát... a testalkatunk nem különbözik sokban... remélem jó lesz az.... *nyúlt a macska felé, hogy lepattíntsa róla a nyakára tett láncot, de keze megremeg ahogy hozzá ér, s elkapja.kezeit* - Le tudod szedni magadnak? *kérdi de igazából reménytelennek tűnik az hogy Ashita magának szedje le* - Amúgy szép neved van... hogy kerültél a fekete piacra? *érdeklődött*
|
*A macska a kocsiból való kirángatás után gálánsan lesöpörgette kezével szakadt gúnyáját, hogy kinézete és modora teljesen ellent mondtak egymásnak. Türelmesen várakozott gazdája mellett, majd hogy az bemutatkozott, ő is ugyanígy tett* -Ashita a nevem, uram *hajol meg tisztelettudóan, hangja ugyanolyan kimért, mint viselkedése.. ezután csak hallgatagon várja, hogyan állhasson gazdája szolgálatára...*
|
*Ahogy hazaértek, az apja oda adta a fiúnak a kulcsot, kirángatta a macskalényt a kocsiból, majd a nyakára kötött láncot fia kezébe nyomta* - A tiéd... szóval hajrá... *paskolta meg vállát aztán eltűnt aházban, Ran szemei fénytelenül néztek a macskára, majd nagyot nyelt és megszólalt* - Ran... Ran a nevem és te ki vagy? *kérdezte oly halkan, hogy csak sustorgásnak hatott*
|
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
