|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.26. 01:56 - |
Miután elköltözött Oroszországból az ottani otthonát felépíttette itt is.A házban rengeteg trófea és kitömött állat is fellelhető.
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Úgy tett,ahogy a fiú kérte.Féltérdre ereszkedett,hogy könnyebb legyen számára,majd ismét felkelt,amikor már biztosan tartotta Dimitrit.*Ugyan,azért vagyok,hogy segítsek.*majd figyelte,ahogy megteszi az első lépéseket.Igyekszik erősen tartani a fiút,bár térde időnként megremegett a hatalmas súly alatt.Persze nem szólt miatta,hisz segíteni akart.*
 |
*Dimitri óvatosan fonta karját Hermész segítő balljába* - Egy kicsit le tudnál ereszkedni? *kérdezte, s ha megtette, akkor megpróbált felállni, amikor sikerült megkérte a fiút, hogy egyenesedjen fel vele együtt* - Ezaz! *fülei hirtelen lelapultak* - Bocsánat.. *avval megpróbált előre lépni, nehezen és lassan ment, de mivel Hermész támasztotta, könyebb volt, mint saját erejéből megtartania a saját súlyát, bár igyekezett nem túl nagy terhet rakni a fiatal kandúr vállára*
 |
Lehet,hogy bizonyítani szeretnél,na meg szép dolog,ha van kitűzött célod,de hidd el,nem használ az,ha megerőlteted magad,mert a vége az lesz,hogy ismét ágyhoz leszel kötve egy időre.*próbált Dimitri lelkére beszélni,majd pirultan lehunyta szemeit,mikor átöltözött a kandúr.Csak akkor nyitotta ki,mikor segítséget kért a járáshoz.*Persze.Mondd mit tegyek.*azzal odalépett és az apró macskalény hagyta,hogy rátámaszkodjon.*
|
- Tudom, de hamar szeretnék rendbe jönni, már régóta nem álltam a saját lábaimon, így magamnak is bizonyítani akarok, talán nem vagyok túl erős macskalény, de... az akaraterőmmel úgy érzem nincs probléma... *mosolygott a fiúra, majd elfogadta a ruhákat és átöltözött, nem törődött avval, hogy Hermész a szobában van* - Akkor segítenél? Talán ha rád tudnék támaszkodni, könyebben menne... *kérte meg végül*
|
Hallottad,hogy mit mondott az orvos...ne erőltesd meg magad,mert csak rosszabb lesz.*hangjában semmi kioktató,inkább ártatlanság tükröződött.A kijelentését nem igazán értette.*Én nem kérek semmit azért,hogy segítek neked.*mentegetőzött a kandúr,hisz homály fedte Dimitri kijelentését.*Addig is szerintem vedd át ezt,hisz kellemesebb viselet és könnyű benne mozogni.
|
*Elfogadta a segítséget, bár először szívesen kijelentette volna, hogy hagyja békén, mert az ő dolga, de végül nem tette... inkább ismét megpróbálkozott járni* - Nem akarok csalódást okozni... még ma a saját lábaimon fogok sétálni, segítség nélkül... *motyorogta* - Hiszen semmi sincs ingyen nem igaz? *hogy evvel mit akart kimondani, biztosan rejtély lehetett Hermész számára.
|
*Amint feltakarította a szennyeződéseket a kandúrra nézett.*Mindjárt visszajövök.*jelentette ki bátortalanul,majd kilépett az ajtón.Nem sokkal később visszatért,de addigra a kandúr,már a földön volt.Ijedten odarohant hozzá és megpróbálta felsegíteni.Nem volt valami erős fizikumú,nem mintha a másik olyan nehéz lett volna,mégis nehezére esett felsegíteni.*Óvatosan.*aggodalmaskodott a kandúr,majd odalépett a szekrényhez és ruhákat vett elő neki.*
 |
- Nem kell aggódnod... *s bár a kandúr gyenge volt jelen állapotában, s amúgy sem olyan erős, a tekintete elszántságot tükrözött, amint a kutya kilépett, óvatosan felült, lábait lehelyezte a talajra, a takarót alrébb simította.... milyen régen nem állt már lábra, hetek óta csak sínylődött, akkor már talán könyebb lesz itt élni, persze Hermésztől tudta, hogy ennek ára van, de hogy mi avval most még nem foglalkozott, bár őszintén szólva sejtette, hogy mi vár rá.... megpróbált felállni, de a lábai gyengék voltak, túl gyengék, nem tudta megtartani a saját súlyát, így vissza puffant* - Menni fog... gyerünk újra... *sikerült felállni, de négykézlábra esett* - Újra... *mondogatta magának, s ismét megpróbált felállni*
|
*Robek lassan ellökte magát az asztaltól,majd nyújtózott egyett,miközbe Hermész felé vette az irányt.Ahogy elhaladt mellette megsimogatta feje búbját.*Csak ügyesen,kétszínű barátom.*tekintete aggodalomra adna okot egy idegennek,de a kandúr ebben a légkörben nevelkedett.*
I...igyekszem.*dadogta,majd letörölte a kiömlött ételt.*
Ne halljak panaszt.Bár szeretem a vadászatot,nem esne jól,ha az a sok munka kárba vészne amit mostanság belefeccöltünk az itteni életbe.*ezt a mondatot Dimitrinek intézte,majd intett egyet és kilépett az ajtón.*
 |
- Re... rendben, köszönöm de nincs. *amikor újdonsült gazdája lelépett, még sokáig figyelte az ajtót amin kilépett, mintha csak elbambult volna, de igazából tudatosan tekintett az új életét jelképező férfi után, keserű érzés járta át a szívét, mégis büszkén akart belevágni az új életbe, hogy végül mindenét elveszítve, talán újra bízhasson.Tekintete most Hermészre tévedt, őt is némán nézte egy darabig. furcsának és mégis különlegesnek találta a macskalényt, volt benne valami fénylő kisugárzás ami kellemesebbé tette Dimitri számára a légkört.
|
*Annak ellenére,hogy a férfinek jó kedve volt,valami különös kisugárzással áldották meg,melytől Hermész mindig tartott.Mivel ismerte már egy ideje gazdáját tudta,hogy mikor milyen a hangulata és olykor mit szabad tenni s mit nem.Összekapta,és egyenesbe vágta magát,mikor feladatott kapott.*Értettem.*adta a férfi tudtára a dolgot.*
Örülök,hogy jól érzed magad.Ne aggódj,nem okozol kellemetlenséget.Ha valamire szükséged van csak szólj Hermésznek.Ő ügyel rád.Nekem viszont van még egy kis dolgom,szóval ha nincs több kérdésed én mennék is.*jelentette ki,majd ha nem volt több kérdés visszarohant az irodájába.*
*Összeszűkült szemekkel figyelte Dimitrit,még akkor is mikor Hermész hangja törte meg a csendet.Nem ismerte a macskát,ezért benne volt a bizalmatlanság,bár tudta,hogy képtelen lenne ártani bárkinek is.*
 |
*Dimitri megilletődve figyelte új gazdáját, egyenlőre lesütötte szemeit, hiszen egy macskalény mint ő, hogy is nézhetne egy ember szemeibe... legalábbis neki így tanította a volt gazdája* - Köszönöm, teljesen jól vagyok, igyekszem felépülni, hogy minél kevesebb gondot okozzak... *a hangja még mindig rekedt volt, volt egy olyan érzése, hogy ez talán sosem lesz már a régi, ahogy Robek leszedte róla a kötéseket, önkénytlelenül is nézte a mozdulatait, de nem tett semmi olyasmit, amivel fenyegetést jelentene a gazdira* - Én köszönöm... *nézett a kutyára, de hamar el is kapta tekintetét a férfi felé, az épp Hermész felé intézett pár mondatot, lassan megpróbálta felemelni kezeit maga elé, s bár nehezen mozogtak, a srác erőt vett magán, s megnézte jobb tenyerét... *elkomorodott a látványtól, tehát nem álmodta azt az éjszakát... amikor az a férfi akit ő mindennél jobban szeretett megbélyegezte... erőtlen ejtette vissza maga mellé mindkét kezét*
|
Értettem.Minden úgy lesz,ahogy kérte.*jelentette ki tömören Patrick,s mivel nem volt kérdése hagyta,hogy távozzon az orvos,persze miután elköszönt.Figyelte ahogy távozik és egy röpke pillanatig úgy maradt,mintha attól tartana,hogy visszapillant.Mivel ez nem történt meg,a macskalényre pillantott és közelebb lépett hozzá.*Üdvözöllek köreimben.Jó látni,hogy kezdesz felépülni és ilyen szépen fejlődsz.Engedd meg,hogy bemutatkozzam.Patrick Salazar vagyok az új gazdád.*az újat kicsit megnyomta akarata ellenére is.Kezdett bele mondandójába,majd Robekre pillantott.*Leszedheted róla.Nos,Dimitri,hogy érezzük magunkat?*érdeklődött a szemfedős férfi.*
*Szó nélkül úgy tett,ahogy gazdája kérte,ennek ellenére benne volt a kétely,hogy a macskalény hülyeséggel próbálkozhat,így rezzenéstelenül figyelte minden apró mozzanatát.*
*Hermész mozdulni se mert nehogy megzavarjon valamit,csak állt ott,mint egy rakás szerencsétlenség.Igyekezett összeszedni a dolgokat,amiket kiborított,egy kisebb hangzavar közepedte.*
*A férfi felfigyelt a fiatal macskalényre.*Áh,Hermész.A te feladatod lesz továbbra is,hogy Dimitri belerázódjon az itteni életbe.Kezdhetnétek egy kis sétával.*mosolygott kedvesen a férfi*
|
- Jónapot! *köszön az orvos, majd megfogja a férfi kezét, aztán el is engedi* - Egészen jó állapotban van, az infúzióra már nem lesz szüksége, ehet már szilárd táplálékot is, nem csak levest, valamint fontos lenne számára a mozgás is, ha jól látom a teste nagyon legyengült, így talán még talpra sem tud állni, jó lenne ha minden nap gyakorlnának vele... és szépen fokozatosan tud majd járni, ha már meg tud állni két lábon, egy bot is nagy segítségére lehet a járásban.. szóval ajánlatos azt beszerzni, de ne erőltessék túl... szerintem két három nap és már fog tudni menni bottal, addig is legyen sokat levegőn, hogy helyre álljon némileg... talán már ma kivihetnék... minél előbb annál jobb.. *magyarázza, majd felveszi a táskáját* - Ha nincs egyéb kérdés akkor távoznék.. *és ha nincs akkor már le is lép, Dimitr követi az orvos lépteit szemeivel.*
|
*Meglepődik,ahogy váratlanul kivágodik mögötte az ajtó,olyannyira,hogy a tányérból kiveri a kanalat,mely összemaszatolja az egész tálcát.Mivel nem akar útban lenni odébbáll,de azért egy illedelmes köszöntéssel felhívja magára a figyelmet.*
*A doki nyomában Robek lép be az ajtón,hogy elkísérje a férfit a kért helyre.Nem szól egy szót sem,belép és a sarokban nekidőlve az asztalnak néz végig a társaságon.Rövid időt szentel Hermész ügyetlenkedésére,s egy halovány mosollyal letudja a dolgot.Eszébe jut,hogy hányszor látta már szegényt ilyen állapotban*
*Félbehagyta munkáját,csakhogy a dokihoz tudjon sietni,ha már volt olyan rendes és telefonált előtte.Nyugodtan lépett be az ajtón,majd üdvözlésképpen kezet nyújtott az orvosnak.*Doktor úr?
|
- Kö... köszönöm... *pirul bele abba, hogy a fiú betakarja, mivel még mindig le van kötözve semmi esélye, hogy eligazgassa magán a dolgait... örül, hogy a fiú kérés nélkül is észre vette* - Reméljük... mennyi idő telt el mióta ide hoztak? *kérdezte bágyadtan, de ekkor hirtelenjében nyílt is az ajtó, s besétált az orvos, ebből tudta Dimitri, hogy letelt az egy hét* - Nos egészen szép színben vagy már... *avval lehúzza róla a takarót, hogy megvizsgálhassa, pedig Dimitri egyre jobban fázik, a doki leszedi az infúziót, úgy gondolja már nem lesz rá szükség, mivel látja, hogy sikeresen helyre rázódott amennyire lehetetett, mivel érkezése előtt felhívta a ház urát, várja, hogy megérkezzen és elmondhassa neki a diagnózist*
|
*Egyetértően bólint egyet a fiú kijelentésére,majd kérdőn félrebillenti a fejét.Elpakolja onnan a maradékot,majd jobban ráteszi a takarót,hogy ne fázzon.*Ahogy hallottam lesz időd mindenkivel megismerkedni.*ekkor elhallgatott,majd figyelte a történetet,melyet Dimitri megosztott vele.*Sajnálom ami történt.Eddigi életem folyamán Mr.Salazar az első ember,aki sose bántott.Nem is láttam,hogy mással úgy bánt volna.Nem hiszem,hogy nálad kezdené el,tehát ebből a szempontból jobb,mint a másik gazdád.*bíztatja a kandúrt.*
|
- Talán igazad van... *mondja, de megrázkódik a hidegtől, igazából rettentesen fázik, de sohasem mert szólni érte, mint macskalény megtanulta már tartani a száját* - Tehát Robek a neve... értem... talán majd megismerem... hmm jó kérdés, azt hiszem nem, de lehet, hogy mégis, nagyon fájdalmas volt, ezért azt akartam, hogy vége legyen, de... igazából éni is akartam, nem tudom... az a férfi nem jött vissza értem, hanem ott hagyott... mindig megvert... de az hogy megalázott, és eldobott, az még jobban fájt... *vallotta be*
|
Mr.Salazar nem falaz.Ő nyíltan kimondja amit elvár. Ebből a szempontból más,mint a többi ember akivel éltem.Lehetne jobb életünk is,de láttam már rosszabb sorban tengődő macskalényeket is.A gazdám sose bántott és aki idehozott téged,Robek is rendes,csak ki kell ismerni.Kicsit furcsa lehet annak aki nem ismeri.*itt egy pillanatra elhallgat,majd komoly tekintettel a kandúrra néz.*Nem akartál tovább élni?
|
- Mint minden ember... az én gazdám, csúnyán átvert... nem is hiszek abban, hogy ezen a földön lenne a helyem, ha az a kutya nem jön... minden véget ért volna, már nem sok kellett... *mondja mintha azt várta volna, hogy inkább soha senki ne jöjjön érte... az igazság viszont az volt, hogy nem akart meghalni, de most így belegondolva élni sem akart... vajon akkor mit akart?
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
