|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
-Ez azt jelenti, hogy folyton hibázom, illetve bizonytalanak körülmény ahhoz hogy mesterem biztonságban tudhassam* jelenti saját álláspontját, majd a fiú mozdulatától egy pillanatra megdermed, szeme elkerekedik amint a barátságos tekintetet fürkészi, majd inkább elfordítja fejét, úgy csodálja ezt a frappáns helyzetkomikumot, miben Ran pont azt tartja benne aranyosnak, amiért mindenki más megveti, s amit ő is, és minden macskalény gyűlöl magában..* -nem szokásom panaszkodni *válaszolja diplomatikusan míg visszapillant gazdájára érezvén hogy az az ő tekintetét keresi..nem akart sajnálatot keltetni maga iránt, és undorítani sem azzal, hogy elmeséli mik voltak a körülmények ott, így inkább hallgatott..* -értem *mormogja, a fiú válaszára elmosolyodik, de most másképp.. a szívében is..* -köszönöm, hogy elfogadod *nyújtja át, s ő is beleharap saját részébe, mi sokkalta jobban esett neki mint az eddigi bármely táplálék..*
|
- Mókás vagy... mindig csak bocsánatot kérsz... és aggódsz... *érinti meg a macska egyik fülét* - Aranyosak... *lépdel tovább, hallgatja a macskafiút* - De az akkor is csak egy alma... arra való hogy megedd... mert gondolom nem adtak valami sokat ott enni... *néz mélyen a szemeibe, érez benne valami furmányosságot és bizalmatlanságot de úgy dönt nem törődik vele* - Te nem vagy jöttment... ezek az utcák pedig nem veszélyesek, végig van világítás és sok rendőr jár errefelé... Ru városban már veszélyes lenne de itt nem kell tartanod ilyesmitől... * - Legyen... együk meg együtt.... *válaszolja a kérdésre, majd ha Ash felszeli akkor elveszi az ő részét és beleharap, majd lassan elfogyasztja*
|
-Elnézést*mondja amint a fiú mellé ér* - nem arról van szó *pillant újból a gyümölcsre, hogy aztán percekig azt fixírozza* -nem akarom bántani.. ez egy különleges alma *vallja meg, s el is mosolyintja magát abban az édes keserűségben, hogy egy másoknak egyszerű és hétköznapi gesztus a számára mennyit jelent, de tisztában léve pont azzal, hogy bárkinek ez semmiség, neki is úgy kellett éreznie, hogy egy semmiséget kapott..legalábbis, kellett volna..* -nem fognak aggódni Ran úrfi szülei ? *érdeklődik, mielőtt még gazdája elkezdene azon töprengeni, mitől különleges egy alma..* - talán nem volnának nyugodtak, ha tudnák, hogy mesterem egy jöttment macskával járja a sötét utcákat *mosolyog, neki persze túlzottan nincs mitől félnie, elég élesek a karmai és talpraesett ahhoz, hogy mentse a bőrét, ha kell, max elfogják és megölik, dehát akkor a gazdát is büntetik, így Rannak is érdeke nem világgá kergetni a macskafiút az éjszakai város utcáinak borzalmaival..* -meg..megoszthatom az almámat az.. mm veled ? *kérdi magában bátortalanul, ám mire hangalakot öltött, maga is meglepődött mennyire úgy hatott mint az összes többi kimért mondat..ha a fiú elfogadja, pengeéles karmával felszeli neki, ha nem, ő sem eszik, csak szorongatja tovább míg céltalanul sétálnak a hűvös alkonyban*
|
- Örülök, hogy legalább meg akarod tanulni... *mosolyog, bár ez nagy szó nála, egyáltalán nem is szokott mosolyogni, viszont most más a helyzet, nem akarja hogy a macska mindig csak azt higyje, minden az ő hibája, igyekszik jobb kedvre deríteni újdonsült házikedvencét* - Nem tudom.... csak sétálunk... gyakran lógok ki... ilyenkor alig vannak az utcákon... ne menj már olyan hátul... annyira zavaró... *várja be a macskalényt* - Na mi az nem vagy éhes? Nem is eszed az almát... talán... nem szereted? *érdeklődik tőle*
|
-Elnézést *ismétli, bár kétli, hogyha a fiúnak most nem elegedő ez a szintű tegeződés, valaha is az lesz..* -uhm, értem.. *bámul Ran után az ablakon* -ahogy kívánja..od.. *terem egy szempillantás alatt gazdája mellett* -s hova szándékozol menni? *érdeklődik nagyokat pislogva az almára, mintha egy álombéli szürreális objektum landolt volna a mancsában* -én.. *néz fel aztán Ranra kétkedve szavaiban, de annak tekinte meggyőzte arról, hogy valóban komolyan gondolta, hiába is nem fogadná el..* -köszönöm.. *fordítja el fejét zavartan, s csendben ballag mestere nyomában, néha a pirosan mosolygó gyümölcsre pillog, mit ezennel olyan értékkel ruházott föl, hogy bele se mert harapni.. időnként pedig az égre bámul föl, mire a szürkület már elkezdte leteríteni bíborszín fátylát..*
|
*Az apa csak figyeli a macskát, de mivel ő nem tartja másra mint egy haszontalan háziállatot, így nem is hallja az mit mond, anyja aggódó szemekkel követi őket amíg látótávolságban vannak* - Hagyd már abba a magázást... *kéri újra* - Ne aggódj... ez szinte mindennapos, nem a te hibád... *nyitja ki az ablakot* - Na gyere... lépünk... *mondja avval már ki is ugrik az ablakon, szerencsére a ház egy szintes, így nem kell emeletekről ugrálnia* - Éhes vagy Ash? *kérdi, majd előhúz zsebéből egy almát és oda nyomja a kezébe* - Edd meg... nincs étvágyanam... *ránt vállat* - Te meg valószínüleg mostanában nem ettél semmit...
|
-Megendedik, hogy segítsek?*kérdi, persze fölöslegesen, ígyhát csak nézi, amint az evőeszközök az asztalra kerülnek, s már épp kérné Rant, mikor az apa megelőzi.. csendben hallgatja a szópárbajt, nem mintha az ő közbeszólása változtathatna az események alakulásán..* -bocsássanak meg gazdám viselkedése miatt *néz még rájuk Ashita egyszer, majd hagyja magát elhuzatni* -Ran úrfi, kérem ne feledkezzék el atyja iránti tiszteletről egy egyszerű állat miatt *mosolyogja* - nem akarhatom, hogy miattam maradj éhen..*teszi hozzá rosszallóan, leginkább saját magát okolva persze*
|
*Mire lemennek, a vacsora már rég elkészült, s ezt a fiú jól tudta, minden nap pontban nyolckor esznek... mer magának egy tányérba, majd a macskának is tesz az asztalra, anyja eközben kanalat, villát, késeket tesz le, látszik,hogy nem vagyonosak, de igyekeznek szépen élni amiből csak lehet, ahogy viszont az apa megpillantja az asztalon lévő tányért felkiállt* - Ran! Mit művelsz?
- He? Terítek...
- De hány személyre fiam?
- Ash is biztosan éhes...
- Jó hogy nem majd az asztalnál fog enni mint mi!
- Mivan?
- Ez egy állat... az állat nem eszik asztalnál!
- Akkor én sem eszek!
- Ran! *kapja el a fiú karját apja, anyja csak feszülten néz, kezeit szinte tördeli*
- Hagyjátok abba... *szólal meg gyönge hangon, mire a férfi elereszti a fiút, az meg a macska fesőjét húzva megindul felfelé, mintha mi sem történt volna*
|
-Igenis.. *mormogja a magázást illetően* -természetesen nem ismerem.. ismerlek.. de tudom milyen a hatalom hatása, kerüljön bárki kezébe is.. úrfi..* kissé sértődötten veszi tudomásul, hogy nem veszik igénybe főzőtudományát* -oh, hát csak mindenféle macskás dolog*söpri el a szemébe lógó fekete fürtöket míg ártatlanul mosolyog, s árnyékként követi gazdáját, annak szülei előtt meghajol, még mindig bűntudata van előbbi mulasztása miatt, s lesi az alkalmat, mivel az jóvá tehetné, ezért is veszi zokon, hogy mestere mindent megcsinál maga*
|
- Nem hiszem, hogy úgy kéne felfognod ezt a dolgot... elhiszem, hogy ez a seb ugyanúgy nem gyógyul mint az enyém, de nem én öltem meg a családod, és téged sem bántottalak... nem akarlak irányítani és nem értek egyet apámmal sem... talán te így gondolod, de még nem ismersz, egy napja sem vagy a szolgálatomban.... köszönöm de meg tudom csinálni magam is... amúgy pedig megint magázol, szokd meg, hogy nem teszed... kérlek... *mondja avval megindul a konyha felé* - És neked mi jár a fejedben? *kérdezi közben*
|
-Értem.. ám ez igen sajátos észjárásra vall, a macskalények túlnyomó része ugyanis szívéből gyűlöli az embereket akik kiirtották a családját és elvette a szabadságát, mégis az a feladatom, hogy őket szerettessem meg valakivel..? én csak azt tudom mondani úrfi, minden ember más, egyiknek az az érték, mi a másiknak szemétdomb.. de azt nyílván a mesterem édesapja is tudja, hogy társat nem venni szokás, hanem szerezni.. ez itt a gazdám játszmája, én csak egy bábu vagyok a kezében *mondja apró mosollyal szája szegletében, mi valamiképp Ran megnyugtatására szolgált, azt a látszatot keltve, hogy a macskának minden a lehető legtökéletesebben zajlik, ha csak alantas munkákat kell elvégeznie, míg mások a felszínen, a fényben élhetnek.. * -hűséges szolgálód vagyok, s megtennék bármit, amit kívánsz *fejezi be mondandóját egy meghajlással* -hozhatok valami uzsonnát? mit kívánsz ? kérj bármit, elkészítem *mosolyogja* -a kutyák.. *morogja, miután az ajtóhoz hátrált, hogy ha a fiú kér valamit, lemehessen a konyhába* - bosszantóak..*néz fel komoran* -a halálba képesek a gazdájukat követni..ch.. a macskák.. fenséges lények..és sosem lehet tudni.. mi jár éppen a fejükben..*villan meg rubinvörös szeme amint Ranra sandít*
|
- Apu szerint meg kéne végre barátkoznom a dologgal, meg kéne emésztenem és úgy ékni mint mindenki más... azért nem engedte hogy kutyám legyen, mert az nem hasonlít emberre... azt akarta, hogy te segíts nekem... megoldani ezt a dolgot és hogy legyen valaki aki szemmel tart azt hiszem....
|
-Ne is foglalkozz vele *kéri, de hiába, a fiú eltökélten rendezgeti őt* -a kérés egy más műfaj.. az olyan mint egy szivesség.. baráti.. *nézi hogy kutakodik Ran a szekrényben* -köszönöm *tapintja meg az arcára helyezett tapaszt, keze is megremeg, ahogy az óvás kézzel fogható bizonyítékát érinti, de gyengeségét szégyellte, s érzelmeit is csak fölösleges hátráltató tényezőnek tartotta*-nos az attól függ.. hogy az állattartásnak mi volt a célja *gondol itt a macska arra, hogy egy kétlábon járó szobarabszolga mégiscsak praktikusabban szolgálja fel a teát, mint egy csaholó kutya* - valóban, mi volt ? *érdeklődik* -csak hogy minél inkább ama célt szolgálhassam *mosolyogja*
|
- Köszönöm... *mosolyog bár azt biztosan nem látja a macskafiú, hiszen elfordult tőle, viszont kezdi lassan visszanyerni hangját, nagyot nyel, majd vissza fordul hozzá* - Semmi baj, hiszen nem tudhattad... *a macska szemeibe néz, s ekkor veszi észre csak, hogy apja nyomot hagyott az ifjú kandúron, felkel, s most ő hozza be a rongyot, majd megemeli a srác fejét* - Nem szokásom parancsokat osztogatni, kérek... *mosolyog rá egy pillanatra, majd a rongyal letörli a vércsíkot* - Talán kellene tennünk rá egy kis ragtapaszt.... elég csúnyán sikerült ezt apunak intéznie.... *bár még mindig remeg amikor meg kell érintenie Asht. kutatni kezd a szekrényben, s amint megtalálja a ragtapaszt a fiú sebhelyére teszi*- Te nem vagy senki Ash... *teszi még hozzá* - Te az én macskalényem vagy... azt hiszem már nem bánom, hogy nem egy kutyát kaptam helyetted...
|
-Természetesen *mondja, s egész valójával a fiú beszédére koncentrál, issza a szavait, mik eltörölhetetlenül hatolnak elméjébe, s talán már ő is tudja, amíg él, nem feledi ezt a napot, ezt a percet, ezt a történetet, ezeket a szavakat, ezt a hangot..* -é..értem.. *sóhajtja amint Ran elhallgatott* -sajnálom..de.. miért mondta.. mondtad el ezt nekem ? *kérdi kisvártatva*-ha erősebben rám parancsol..sz.. akkor biztos abbahagyom.. nem kell megindokolni a parancsokat, nem vagyok senki ahhoz, hogy megkérdőjelezzem, nem várhatok magyarázatot..és mégis egy ennyire személyes dolgot..*akad el a hangja, s féltőn pillant fel gazdájára* -ez esetben kérlek bocsáss meg.. *teszi még hozzá szemlesütve*
|
- Szóval hallani szeretnéd? Rendben neked elmondom, de senkinek sem mondhatod el, sose élhetsz vissza evvel az információval megértetted Ash? *kérdi majd tovább mesél* - Amikor kicsi voltam... anyuék elmentek Kei városába a színházba... mivel tudtam milyen fontos nekik ez, természetesen örömmel maradtam itthon egyedül... évekig spóroltak arra az egy napra... de... végül ez a nap lett a leggyászabb is a számomra... azt hiszem nekik is... *fordul el a macskától, nem képes a szemeibe nézni amikor erről mesél, túlságosan megalázó ez a számára* - Két férfi tört be aznap éjjel hozzánk... amikor zajt hallottam felkeltem és kimentem a konyhába... nagy hiba volt... észrevettek... az egyik elfogott és megkötözött, majd addig rugdosott ameddig nem könyörögtem neki hogy hagyjon abba... mindent megteszek amit kér... de ő... nem fejezte be, letépte rólam a ruháimat és... végül... mind a ketten megerőszakoltak... *újabb könnyek jelennek meg az arcán amiket hagy végig folyni, hangja megremeg* - Hiába kiálltottam... sírtam, hogy "uram kérem ne tegye", "Uram kérem hagyja abba", "kérem ne érjen hozzám.... " de ő nem állt le... egyikük sem állt le... a következő jelenet már csak az volt, hogy egy kórházban fekszem, körbevesznek a fehér falak... és gyűlölöm a testem... az embereket és az érintéseket... gyűlölölök mindent... még apa és anya sem érhettek hozzám... ezért egy klinikára kerültem ahol... megpróbálták feldolgoztatni velem a történteket... de még a mi napig sem tudtam elfogadni magam... és azt az estét.... mélyen belém rögzült... én... ezért nem akarom hogy magázz, hogy uramnak hívj, hogy bárki is ezt tegye... így kérlek ne hívj így.... mert ahogy eszembe jut az az este szinte beleőrülök a fájdalomba... és több ezer öngyilkosságon vagyok már túl...
|
-Hmm.. *gondolkodik el már valamivel mélyebben a lehetőségen* - természetesen elfogadom, hívjon bárminek is az úrfi.. vagy nem úrfi..? *töpreng el megfáradtan a témában* -szívesen meghallgatnám *válaszolja az előző kérdésre, hátha ezzel végre magában is megdől valami a megszólítást illetően, de ebben sem hisz túlzottan.. túl sok blokkot állítottak már föl benne az évek, de azért érdeklődve figyeli Ran magyarázatát* -uram ritka jelenség a saját fajtája között is, igaz..? *jegyzi meg halkan somolyogva*
|
- Ha ezt a szót mégegyszer kiejted a szádon... valószínüleg megint takaríthatsz majd utánam... hívj Ran-nak... és ne magázz.... *törli ki szemeiből a könnyeket, s a kadúrra mosolyog* - Akarod tudni, hogy miért nem akarom, hogy így hívj? *kérdi tőle bár nem biztos benne, hogy ha a macska helyesel, akkor képes lesz elmondani neki a történetét* - Ugye nem zavar ha Ash-re rövidítem a neved? Szeretem a rövid neveket és így a te neved is három betűs... akárcsak az enyém... *mosolyog*
|
-Megtisztelő, hogy felajánlja, uram..*válaszolja higgadtan* - Ran úrfi ..? *néz a fiú könnyekben úszó szemeibe, számára már most színtiszta rejtély a srác, s kétli, hogy valaha is meg fogja érteni bármily cselekedetét is..* -az én hibám ..*feleli, s az utasításhoz hűen elbattyog a fürdőszobába, összekotorja és a szemétbe szórja a széttöredezett üvegcséket, a menthető dolgokat visszapakolja oda, ahol feltételezése szerint a helyük volt, feltöröl néhány tócsát a kőről, hogy a helység csillog-villog a rendtől, majd amint végzett visszamegy gazdája mellé* -a fürdőszoba készen van, uram *mosolyogja*
|
- Hé... Ash... hívj Ran-nak... *kéri újból, s valószínüleg addig nem fog tágítani amíg a macskasrác nem szólítja végre a nevén* - Többet ártasz evvel a magázódással mint gondolnád... ezért kérlek hívj úgy ahogy kérem... hozz... *felel a vízre, majd amikor oda hozzák elveszi, de nem biztos benne, hogy el tudja viselni a macska érintését, nem azért mert undorodik tőle, hanem egészen más miatt... mégis bólint, s csak figyeli a fiú kezének mozgását, nem okoz neki fájdalmat, mégis retteg tőle Ran.... de már az is nagy haladás hogy nem kezd el üvöltözni... bár könnycseppek így is jelennek meg az arcán* - Miért kérsz bocsánatot azért ami nem is a te hibád? *tolja el végül a macska kezét amikor már letörölgette róla a vért* - Menj... takaríts fel... aztán gyere vissza... *mosolyogta*
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
