|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.26. 01:56 - |
Miután elköltözött Oroszországból az ottani otthonát felépíttette itt is.A házban rengeteg trófea és kitömött állat is fellelhető.
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Hermésznek jelenleg semmi se jutott az eszébe.Abban bízott,hogy majd Dimitri megtöri ezt a kínos csendet ,de nem így lett.*
*Várt egy kicsit,de mivel senki nem szólt semmit megtörte a csendet.*Nah mindegy,nem kell most rögtön kitalálni.Tudhatjátok,hogy hozzám bármikor fordulhattok,ha szükségetek van valamire.Ha semmi más nincs akkor Dimitri te menj Robekkel.Megmutatja az új szobádat.Minden jót.*köszönt el a fehér kandúrtól,s szemmel tartotta,míg el nem tűntek az ajtó mögött,így kettesben maradtak Hermésszel.*
*Robek ment elől,mutatva az utat,amely elvezeti a macskalényt az új szobájába.Egyenlőre nem szólt semmit,várta,hogy a kandúr kérdezzen,hisz ő volt az újonc,aki megannyi kérdéssel rendelkezett.*
   |
*Dimitri is követte Robeket... igazából már rettenetesen fáradt volt és azt várta, mikor zuhanyozhat le és aludhat végre... de persze ezt nem mutatta újdonsült gazdája előtt, leült Hermész mellé és figyelt, amikor a férfi kérdezte őket, nem felelt semmit, várta mit mond Hermész... ő igazából nagyon szeretett volna egy rendes szobát, nem pedig azt a hűvös valamit, amiben eddig tartották... nem szerette a hideget, s ott nagyon fázott... mégis ha gazdája konkrétan megkérdezi, nemet bólogat, hisz még nincs olyan régóta itt, hogy ilyesmiket kérjen*
 |
*Bekanyarodott az udvarra,majd megvárta,míg a garázskapu kinyílt,hogy beállhasson.Amint megtörtént kiszállt az autóból.*A főnök vár.*jelentette ki,majd megindult Patrick irodájába.Miután kopogott s kiszólt az ismerős hang benyitott,remélhetőleg a macskalényekkel a nyomában.*
*Hermész némán a földet nézve követte a kutyalényt,elég közel haladva hozzá.Amint kinyílt az ajtó elfoglalta szokásos helyét és várta,hogy megkezdődjék a megbeszélés.*
*Megvárta,míg mindenki elfoglalta a helyét.Fél szemét végigfuttatta Hermészen,majd Dimitrin is időzött egy keveset.Egy különös pillantást küldött Robek felé is.Amint mindenki megérkezett hozzálátott.*Hadd gratuláljak a teljesítményetekhez.Az urak akiknél ma voltak teljes mértékig meg voltak elégedve,ezáltal én is.Van valami kérésetek,amit teljesíthetek?*érdeklődött.*
|
*Dimitri persze Hermész mellé ült be, látta hogy a srác zavart, így saját kezét rácsúsztatta, Hermészére, ismerte ezt az érzést, ezerszer dugták már meg és alázták meg... most még sem fél, valamiért úgy érzi, neki kell Hermészt lenyugtatnia, bár van valami fura ebben az egészben, Hermész tekintetében... de nem érti, mindent ő sem érthet* - Robek... kérdeznék valamit... te milyen posztot töltesz be? Mármint sofőr, inas, meg amúgy mindenes? *érdeklődött, egyáltalán nem tűnt feszültnek ahhoz képest, hogy tudta merre tartanak*
|
*Az autó a ház előtt parkolt.Robek beszállt a volán mögé,majd miután mindenki más is így tett,elindult.Jó 10 percig haladtak,mikor beállt a hotel garázsába.Ez idő alatt nem beszéltek túl sokat egymással.*Itt volnánk.
*Hermész Robek mögé ült,majd bekötötte magát.Fülei még mindig hátra voltak csapva,mint aki rosszat tett és szégyelli magát.Sose volt kellemes számára ez az utazás,hisz a megaláztatás felé vezetett az út,ahol egyet több ember jön rá,hogy miféle szörnyeteg ő valójában.Salazarnál legalább csak ők tudták,és nagy örömére egyenlőre Dimitri se tudta kis titkát.Nemsokáig.*
  |
- Szóval ez a feladat, azt hittem valami brutálisabb... *sóhajtott, majd lassan oda lépdelt Robekhez* - Sajnos most nem érek rá dolgom van szép fiú... majd esetleg utána... *kacsintott rá, majd ment Hermész után*
|
*Hermész hátracsapta füleit mikor Dimitri rákérdezett.Bízott benne,hogy nem kell tovább itt maradniuk és minél előbb elszabadulhatnak innen,hogy annál hamarabb végezhessenek a másikon.*
*A férfi felnevetet,de nem volt gúnyos se bántó célzatú.*Azt,hogy ti lesztek a megrendelőim partnerei a mai orgián.Azt kell tennetek amit kérnek tőletek.*jelentette ki egyszerűen,szemrebbenés nélkül,a kandúrra meredve.*Egyéb kérdés?
Remélem azt nem akarod megkérdezni,hogy hogy kell kúrni,mert ha gondolod mutatok ízelítőt és az asztal tetején megraklak.*vetette fel az ötletet Robek.*Nah indulás.*azzal kilépett az ajtón,utána Hermésszel és talán Dimitrivel.*
*A férfi tovább nevetett a kutyalény kijelentésén.*
 |
*Dimitri már nagy vonalakban sejtette, hogy mi lesz a feladat, mégis valamiért mégis megszólalt* - Mit is jelent az pontosan, hogy boldogan távozzanak az ügyfelek? *kérdzett rá nyíltan, szemrebenés nélkül, volt már része ilyesmiben, pontosan értette a célzásokat, de persze úgy tett mintha méf sem lenne teljesen világos a számára*
|
Köszönöm,hogy idefáradtatok,foglaljatok helyet.*mutatott a kanapé felé,majd megvárta,míg így tesznek.*Azért hívattalak ide benneteket,mert feladatom van a számotokra.Hermész már ismeri a dörgést,de Dimitri mivel te még új vagy,nem árt,ha tisztában vagy a dolgokkal.Itt éltek a házamban,én felelek értetek,nektek csak annyi a dolgotok,hogy az ügyfelek boldogan távozzanak.Így mindenki jól jár.Van kérdés?
*Az utolsó pillanatban betoppant Robek.*Minden készen áll.Márcsak a kétszínű kis barátomra és a leányzóra várok.*célzott itt Hermész-Dimitri kettősére.*
*Hermésznek nem volt kérdése,hisz napi szinten űzte az ipart,így felkelt és odalépett a kutyalény mellé indulásra készen.*
|
*Bár az orvos még pihenést írt elő dimitrinek, már egész jól tudta követni a srácot, nem nagyon maradt le, s amikor az meghajolt, ő is így cselekedett, bár mozgása kissé lassú volt és úgy tűnt még fájdalmakkal jár az ifjú kandúr számára*
|
*Összeszűkült a gyomra,mikor Robek megjelent azzal a hírrel,hogy a gazdájuk látni óhajtja őket.Nem akarta belevenni a srácot a dologba,de úgy látszik Patricknak más az elgondolása.Nagyot nyel,majd felkel a padról.Lassan megindul az iroda felé,olyannyira lassan,hogy Dimitri is tudja követni.Mikor megérkeztek egy röpke pillanat erejéig megállt az ajtóban,vett egy mély levegőt,s mikor mindent "rendben" talált,benyitott.*
Hivatott uram.*egy kis meghajlással indította.*
|
*Dimitri felkel, majd Hermészre néz* - Hát kezdődik nem igaz? *Robekre pillant, majd bólint neki, hogy rendben van, bár az utat még nem ismeri felé, sohasem hivatta még őt eddig, a kutyalény hamar elrobog, Hermészre tekint* - Ha már kettőnket hivat, biztosan engem is beavat majd a bulidba Hermész... *avval követte a srácot*
|
*Örül neki,hogy sikerült ennyivel letudnia hatáskörét és nem faggatózik Dimitri utána.*Persze,mindig kijövök,mikor van rá lehetőségem és időm.Idővel persze bejárhatjuk az egész birtokot.Az nem egy fél perces elfoglaltság az biztos.Néha fogom magam és beállok segíteni a kertésznek.*meséli*
*Robek sietve érkezik a pihenő pároshoz.Megáll előttük,ezzel eltakarva azt a kis napot is,ami őket tűzi.*Mr. Salazar hív benneteket.A szobájába,most.*adta ki röviden az utasítást,majd eltűnt a saját dolgára.*
|
- Ohh... értem... *hátra dőlt a padon, nem akarta tovább firtatni, hiszen nem akarta Hermészt kellemetlen helyzetbe hozni, hogy vajon mit is ért ez alatt.* - Kijövünk ide majd minden nap, míg adódik rá lehetőségünk? *kérdi nagyon is komolyan, mintha csak egy igéretet várna a macskalénytől....*
|
Hát...ööö...nem,csak még sose láttam senkit így örülni egy olyan dolognak,mely számomra természetes.De,az elmondásod alapján,így már világos ez a fajta kirohanás.*itt egy pillanatra elhallgatott,hisz nem tudta,hogy hogy mondja meg a fiúnak az ő feladatát.Attól tartott,hogy undorodva fog elhúzódni tőle.*Nos én a vendégek kényelméért és szórakoztatásáért felelek.*próbált meg értelmes választ adni,kevesebb sikerrel.*
|
- Sajnálom... *ült le a padra, bár inkább a padra zuhant, az mégis megtartotta* - kellemetlen helyzetbe hoztalak? *érdeklődött, majd újabb adagot szívott a friss levegőből* - Évek óta nem voltam a levegőn... már el is felejtettem milyen érzés érezni ezt a finom melegséget, a szél lágy zúgását... még ha ez egy röpke pillanat is ami hamarosan tovaszáll... most nagyon boldog vagyok... *fújra ki magát* - Hermész... amúgy te... milyen szerepet töltesz be itt? *érdeklődött*
|
Jah,persze.Mehetünk.*azzal a feladatára koncentrálva haladtak lassan,de biztosan előre.Mikor feltárult a bejárati ajtó,érezte,ahogy a friss levegő megtölti a tüdejét,és lágy szellő cirógatja haját.Meglepődött a kandúr kirohanásán,a mezítlábas bóklászásán,ennek ellenére a közelében maradt,hogy bármelyik pillanatban elkaphassa.*Hát,öööö....nincs mit.*rántott vállat,majd furcsán figyelte Dimitrit.Nem értette,hogy miért van úgy oda,hisz neki nem kellett ilyeneket átélnie.Számára természetes,hogy van fű,kijöhet a kertbe.Míg a másik elfoglalta magát a táj kiismerésével,addig ő leült a padra egy kicsit süttetni sápadt bőrét.*
|
- Akkor... kimegyünk oda? *kérdezte csendesen, nem akarta megtörni a srác gondolatait, viszont bizonyosan elértek lassan az ajtóhoz, ami a srác előtt feltárhatta a rossz és jó emlékeit... ahogy kiléptek a fényre, s a tájat átjárta a meleg napsütés, a lágy szellő... mely kacérkodva simított végig Dimitri arcán, mire a kandúr, elengedte Hermészt, s magától lépett előre, megkapaszkodva egy a lépcsőn mellett húzódó korlátban, s bár megpróbálta elrejteni a ki kicsorduló könnyeket, nem tudta megállítani, végül büszkén tekintett a pázsitra, pár pillanat múlva mezitlábasan lépett rá, óvatosan hajolt le a zöld fűcsomókhoz, mintha valamiféle kincset talált volna, s igazából neki ez az is volt, a friss levegő többet ért neki minden pénznél* - Milyen gyönyörű ez a föld... Hermész... igazán köszönöm neked, hogy kihoztál ide... nagyon hálás vagyok... *fordult a macskalény felé, s most először valóban őszintén mosolyog rá, mióta itt tartózkodik*
|
Semmi baj.Dehogy vagy nehéz,meg se kottyan.*szűrte át a fogai között.*P...persze,több is található odakint.Jól hangzik,én is gyakran ki szoktam ülni és csak hallgatni a természet hangjait.*mosolyog kedvesen,ahogy belegondol,mily csodás is ott kint ülni.Olyannyira,hogy egy pillanatra bele is feletkezik,hogy mi a feladata.*
|
- Sajnálom... nagyon nehéz vagyok? *kérdezte, de nem akart egállni, szerette volna újra látni a napfényt, amit ár rég elvettek tőle, abban az apró kis cellában* - Odakint... van pad? Leülhetnénk... de szeretnék kijutni oda... a levegőre... olyan rég láttam a világot...
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
