|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
-S mi ezeknek célja? *néz a hegekre* -nem próbáltak még más feszültséglevezető módszert szerezni neked? *kérdi* -természetesen.. ez a dolgom.. ez az életem..*válaszolja a számára evidens dolgot*-a létem arra szolgál, hogy gazdám kívánságait elégítse ki vele *jelenti, majd figyelmesen hallgatja Ran beszédét, minek végére biztosabb lett ama megállapításában, hogy az emberek bonyolult teremtmények..* -értem..*sóhajtja* -de az már a múlt, ha helyes a tudomásom róla.. azt el kell engedni, minden nap új esélyt ad, hogy más légy, mint aki voltál, hogy átlépd tegnapi korlátaid, hogy több légy, bármelyik eddigi önmagadnál, és ezt nehéz úgy, ha folyton a csukott ajtóra tekintünk vissza, s nem látjuk meg az előttünk kinyílót *ropognak lépteik a hóban* - dehát ön tudja, mit szeretne kezdeni az életével.. *leheli végül* - szeretnéd újra látni ? *kérdi Ran utolsó mondata kapcsán*
|
- Akkor megöltem volna magam... de azt nem akarom... semmi bajom, csak pár karcolás, egyik sem létfontosságú helyen.... *közli a macskával*- Ash... miért miért nem ellenkeztél akkor? Simán hagynád hogy bármit tegyek veled? *néz rá kérdőn, miközben a ház felé tartanak... * - Én megpróbáltam elfogadni, de amikor iskolába mentem mindenki rám szállt... mivel annak az esetnek híre ment az egész városban, mindenki úgy nézett rám mintha fertőző volnék, voltak akik undorral az arcukon közölték hogy álljak alrébb, mert nem akarnak látni sem, voltak akik lökdösődtek és voltak akik a wc-be nyomák a fejem, hogy "megtisztuljak".... ezért én mindig egyedül voltam... az apám sose segített nekem, akárhányszor sírva vagy megverve jöttem haza azt mondta védjem meg magam... mindig is szégyellt engem.... te vagy az egyetlen aki ezek után... még hozzám szólt... bár volt egy férfi... ő sokáig segített nekem feldolgozni a dolgokat... de már rég nem láttam...
|
-S mi lett volna, ha még tesz is valamit..?*mormogja* -vannak rosszabb dolgok is, egy darab megfázásnál*mondja egykedvűen, bár valóban fázik, de nem törődik vele*- nem tudom, ez mennyire kivitelezhető..*néz a fiúra* -kedvelni..? huh, az ember tényleg bonyolult faj.. *töpreng el Ran összetett érzelmein* - ha a javaslatom elfogadod, nem gyűlölködsz már ilyen fiatalon * kínálja fel kezét a fiúnak, hogy vezethesse és melengesse kissé* -kevesebb jó származik belőle, mintha teljes elfogadásban éled az életed a világ minden szennyével és mocskával* indulnak el valamerre, ahol remélhetőleg meleg van és az éjszakát el lehet tölteni* -ha szabad érdeklődnöm, miért gyűlölsz mindenki mást rajtam kívül? miért kell a pokolba kívánni az egész rózsát, mikor csak egy tövise sértett fel?
|
- Semmit sem tettem... *válaszolja halkan* - Csak fázom egy kicsit... *didereg, majd megkapja akandúr felsőjét* - Meg fogsz fázni... *vacog a kandúr karjaiban* - Inkább soha többé ne vigyél haza... *kéri könyörgőn* - Gyűlölöm azt a helyet... *nevet bele a semmibe mint aki megőrült* - Hogy mit tegyél? Furcsa vagy Ash, az a baj hogy kezdelek megkedvelni, annak ellenére hogy mindenki mást gyűlölök...
|
-Ran.. *nyöszörgi a hirtelen jött ölelés szorításában, s már ő is érzi a langymeleg cseppeket lefolyni kezükön* -..mit.. műveltél? *kotorja el a fiú szemébe lógó pirosló hajfürtöket, s keresi tekintetében a választ mindenre..* -így nem viszlek haza *sóhatja, azzal leveszi saját felsőjét, s a gazdájára húzza.. nem igazán érti, mitévő lehet itt, miért a "gyilkostól vár vigasztalást" a fiú..* -és kérlek ne sírj.. *kéri halkan, még mielőtt beleszakadna a szíve a gyöngyházfényű cseppek látványába..*-mit szeretnél, mit tegyek?* kérdi esdeklőn, félve minden mozdulattól, amit a szíve parancsol, hogy talán mégjobban megsebezi vele az ifjút*
|
*Ran nem fordul a macska felé, úgy tesz mintha nem is hallaná a macskát, majd hírtelen mégis megteszi, s magához öleli, feltör belőle a sírás, nem tudja tovább tartani, közben didereg, nagyon fázik, nem húzott kabátot sem amikor elrohant, de úgy kapaszkodik a macskába mintha élete múlna rajta, még mindig nem felel neki, de talán ebből a megmozdulásból tudja a kandúr, szükség van rá, a fehér fürtöket vér borítja itt ott, s most hogy a kandúrhoz ért véres tenyerévelőt is bevérezte, de nem jut e el tudatáig*
|
*Ahogy Ashita várta is, az ajtó nyílt, ő a falnak lett szorítva, s mint jogos dorgálást, nem is védte ki, csak morcosan pislogott a szikrákat szóró szempárba amiért most ez miatt abba kellett hagynia a takarítást.. az ajtón kibukik, de az apa következő mozdulatát már nem várja meg, egy szemhunyás alatt elugrik előle* -a bűntetést a bűn után, ha kérhetném *magyarázza nemes egyszerűséggel, gazdájától persze bármit elfogadna, de a vele szemben álló egyénnek semmi köze nem volt hozzá..s pimaszságának következményei sem foglalkoztatták, a férfi fenyegetése szerint úgysem éli meg a másnapot, hiszen miért is csinálná azt amit az rásziszegett? nem a mestere..* -mennék ha nem tartana fel..*morogja miután már becsapták mögötte az ajtót.. a macska eztán ház körüli bandukolásba kezd, hátha belebotlik Ranba, de ha nem, hát az sem baj.. egy ideig nézte a csillagokat, a lámpafényben szikrázó havat mi a tájon nyújtózkodott, s hallgatta a nyugalmas éjjelt, mígnem egyszer Ran mellé ért* -fogadd legmélyebb bocsánatkérésemet, úrfi *hajol meg előtte először is, majd folytatja* -mint a te macskalényednek, kimondatlan utasítások teljesítésére is alkalmasnak kell hogy legyek.. de kérem, ne provokáljon ilyeneket, ha nem gondolja komolyan.. nos, Ran úrfi édesapja óhaja szerint követnem kéne téged, kívánod, hogy teljesítsem az akaratát? *érdeklődik*
|
*Ash viszont téved abban, hogy a fiú a szüleihez rohan, sokkal inkább csak elszalad, a szülők persze látják és apja megállítja, erősen megszoríja karját, pontosan a kötést, s nem engedi, Ran arca eltorzul a fájdalomtól* - Mégis hová mész?
- Levegőzni...
- Ilyenkor? És hol az az átkozott dög? Miért nem megy veled?
- Én... megparancsoltam neki, hogy maradjon odafent! Ő az én macskalényem! Én parancsolok neki, szóval te csak ne szólj bele mit tegyek! *rántja ki kezét majd elrohan*
- Mióta az a kölyök itt van, Ran egyre kezelhetetlenebb... *morog és megindul a fiú szobája felé*
- Mit akarsz tenni? *ijed meg Ran anyja és megállítaná a férfit de az hajthatatlan és a szobában terem, nem érdekli mit csinál a kandúr, elkapja és a falnak dönti* - Eredj utána... *sziszegi mintha csak kígyó volna* - Minek vettünk téged? Bármit is mondana neked a fiam, te csak kövesd, ne merd egyedül hagyni különben nem éled meg a másnapot! *löki ki az ajtón, de persze ez nem elég neki, megint elkapja és hogy nyomatékosítsa szavait a macska fejét egyenesen a falba veri, megint lök rajta egyet, s így kipenderíti a házból is* - Menj már! *csukja be maga mögött az ajtót*
|
*A macska csak megértően mosolyog a fiú makacsságán, legalább olyan állhatatos mint ő.. *-visz..lát.. *sóhajtja amint gazdája elviharzik, nem indul utána, most úgyse tudna semmi hasznosat tenni már.. elterül az ágyon, üresen bámulja a csuklóját, mit az előbb még ura keze melengetett..* -ó, úrfi, ki foglak készíteni.. *fordul meg fektében amint menekülni próbál a gondolatok elől..* -hacsak nem lövetnek főbe még ma éjjel a szüleid.. *mormogja egykedvűen* -mert akkor átfogalmazom: már ki is készítettelek..*hallgatja a csendet, várva, mikor csapódik az ajtó a dühödt apával..* -deh akkor legalább volt egy szép fél napunk.. áh az önsajnálat unalmas, nem is értem miért élvezik úgy egyesek *pattan fel, s jobb dolga nem lévén, jól idomított házirabszolggaként, törölgetni kezdi Ran bútorait..*
|
- Kérlek... nem akarom, hogy így hívj... *próbál hatni a macskára, de kicsit furcsálja a helyzetet, nem mozdul, csak amikor a kandúr cirógatni kezdi, akkor viszont rémülten pattan fel az ágyról, szíve a torkában dobog, lélegzete egyre gyorsabb lesz, szinte fuldoklik megkeresi a kilincset, lenyomja avval kirohan a szobából, egy szót sem szólva Ashhez*
|
-Az a kérdés, Ran úrfi szereti-e *válaszolja tárgyilagosan míg szemével követi gazdája lépteit* - nem szereti a furcsa..?*tudakolná, de a fiú mozdulata félbeszakítja minden eddigi gondolatmenetét, mivel minden eshetőségre fel van készülve, nem esik pánikba, egyszerűen csak meglepődik* -hmm..*néz le a csuklóját szórító kézre* - nagyon komolyan veszed.. ígérjem meg? *teszi fel költőien a kérdést* -..ilyen fenyegetés fejében.. dehát uram, engem nem zavar ez a helyzet *somolyogja démonian, s a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy megpróbálna kiszabadulni* -na, mi az ? *kérdi lágyabb hangnemben az eddigieknél gazdája pillanatnyi révületét látva, míg farka vége a fiú kezét kezdi el cirógatni..*
|
- Igen olyasmi... *sóhajt, majd egy cd lejátszóhoz sétál, jó régen volt használva, belepte a por*- SZereted a zenét? *kérdi tőle de végül nem emeli ki a helyéről csak vissza sétál és lefekszik az ágyára, mélyet sóhajt, majd folytatja* - Igazán furcs vagy, de most komolyan kérem! *kapja el a kandúr kezét és berántja az ágyba, nem akar vele semmit sem csinálni, csak hírtelen ez jut eszébe* - Ne magázz engem, nem vagyok úr és nem szeretem... ígérd meg hogy nem teszed rendben? Addig nem engedlek el amíg meg nem ígéred...! *néz a macska szemeibe, melyek olyan mélyek, hogy Ran hírtelen megrémül tőlük*
|
-Egy személy nem nagy társaság..és végülis valóra vált, most már nem vagy egyedül *mondja, noha ő is érzi a szakadéknyi különbséget aközött, hogy valakivel törődnek a szülei, vagy kerítenek valakit, akinek törődnie kéne vele..* -érdekesek az emberek.. *tűnődik Ran meséjén* -ez nem olyan, mintha egész életedben a tengerbe vágyódnál, s mikor ott állsz a partján, eszedbe jut, hogy nem akarsz vizes lenni? *kérdi inkább csak úgy magától míg jobban körbenéz a szobában, mit a múltkor elmulasztott megtenni..* -hh? *biccen meg füle a sosem hallott megszólításra, s eltelt egy kis idő, mire tekintete is Ranra vándorolt felfogván hogy ez az ő nevének említése volt..* -nos.. *vesz egy nagy levegőt* -kissé szokatlannak tartanám, mivel ez egy tiszteletteljes forma, s ilyenben még nem volt részem, ahogy Ran úrfitól sem várom, nincs jogom és kiérdemeltségem az ilyen beszédstílushoz, de természetesen elfogadnám, szólítson az uram bárhogy és bárminek, ami az ő számára jóleső.. *jelenti türelmesen hadarva*
|
- Olyasmi... sose voltam valami nagy társasági lény, így nem tudtam elképzelni, milyen lenne ha mindig lenne mellettem vlaki, akivel bezsélhetnék, aki megértene... nem is tudom... amúgy igen ezt mondtad *mosolyog* - Igen... végülis igazad van, sosem okoztam halálos sebeket inkább azt akartam, hogy figyeljenek rám, hogy ne hagyjanak egyedül... egyszer sikerült szereznem egy fegyvert de aztán képtelen voltam meghúzni a ravaszt.. féltem hogy meghalok... pedig mindennél jobban vágytam rá... *vallja be, de aztán végig néz a kandúron* - Ash úrfi... mit szólna hozzá ha mostantól én is magáznám önt? *néz rá széles vigyorral*
|
-Nem érdemlek ily szavakat, úrfi *mosolyogja szelíden a fiú szavaira* -ezek szerint nem te akartad a macskalényt, hanem neked akarták ? *érdeklődik míg Ran mellett cammog, majd egy ügyes ugrással ismét a szobában terem* -ezt mondtam volna? *vakarja meg fülét ártatlanul értetlenkedve* -szabad tudnom, mire vonatkozik konkrétan a kérdés ? *villan meg a szeme ahogy gazdájára tekint* - bocsásson meg amiért ezt mondom, de aki többezerszer próbálta magát megölni, s még mindig életeben van, az igen határozatlan lehet ezügyben.. hogy nincs semmi célja az életben, mégis, valahogy mindahányszor túlélte, hiszen nem is akarta igazán.. mert az a cél, hogy éljen.. *hinti a száraz vádat urára, persze csak azért, hogy az elgondolkodjon ezen, s hagyjon fel a kísérleteivel végre..*- s a magam részéről mégiscsak tartom valamire ezt az életet..*mutat végig magán* -hiszen feladatom van... *susogja halkan, mi mélyebb komolyságot ad szavainak*- szolgálni az uram..*hajol meg előtte alázatosan*
|
- Sose fogsz erről leszokni? *fogja meg fejét, mintha fájna neki, de igazából csak azon agyal, hogy hogyan lehetne leszoktatni Ast erről* - Tudod nagyon furcsa hogy itt beszélgetek most veled... azt hittem utálni fogom azt a macskalényt akit majd elhozunk onnan, de nincs benned mit utálni... *érnek a ház elé* - Jól forog a nyelved... *jegyzi meg avval beszökken a szobájába, s megvárja amíg az is bejön, majd becsukja az ablakot* - Érdekes pedig... hogy erről beszélsz... nem azt mondtad, hogy a macskák mások mint a kutyák?
|
-Nem kell miattam aggódnód *mondja, bár készségesen gazdája követésére áll..* - u..uram..*leheli elcsukló hangon ahogy Ran szemeibe pillant, miben valami mélységes fájdalmat vélt felfedezni.. nem tudott szavakat arra, mivel osztozhatna a fiú szenvedésén, de valami belső késztetést érzett arra, hogy átölelje, s bármennyire is mondott többet minden szónál a testek beszéde, mint rangon aluli személy nem tehetett semmit, mit a szíve törvénykezett volna..* -uram, ön.. messze a legjobb ember akit ismerek.. és ha nem tartanám érdemesnek az életem, már rég nem élnék.. nem csak próbálkoznék..
|
*Ran belenevet a sötétségbe ahogy a kandúrt hallgatja, majd kezét a vállára teszi* - Na menjünk vissza... mert még végén azért is te kapsz mert én megparancsoltam, hogy szökjünk ki... *indul meg a ház felé, s közben azon gondolkodik, hogy Ash első mondatát vajon komolyan gondolta e, de nem volt kedve vitázni vele, na meg igazából nem tudhatja mit hoz a holnap, most viszont biztos abban, hogy a kandúr sok meglepetést tartogat számára és hogy egyhamar nem fogja megunni... sőt egyre jobban kezdi kedvelni, időközben észre sem veszi, hogy nem fél érintkezni vele* - Remélem ha majd egyszer megkérdezik tőled, hogy érdemes volt-e élned Ash... akkor azt fogod mndani hogy igen... hogy nem is volt ez olyan szörnyű még egy ilyen szörnyű alak mellett sem... mint én...
|
-Elnézést*ismétli újból* -de attól hogy nem tartod magad annak, számomra még az vagy, amint a tiéd lettem, azzá váltál,s az is maradsz mindaddig, míg egy hajnali vak ködben ott nem hagysz egy szeméttelepen lemondva ezzel szolgáltatásaimról *mosolyogja, mintha valami vidám dologról beszélne* -minden múlandó.. ma még ezt gondolod, holnapra már fordul egyet a Föld.. kitörni.. nem tudom, lehetséges-e, de a helyzethez képest a legjobbat kihozni magunkból, talán az a feladat..*néz le ő is a csobogásba* -..ahogy amint érettebbé válik a dologhoz, azokat az akadályokat is könnyűszerrel át tudja lépni, amik most még látszólag a végtelenbe nyúlnak, persze mindez tegezve *bíztatja szelíden gazdáját, s annak következő mondataira csodálkozva néz a szemeibe* -nem minden ember egyforma..én.. nem gyűlölöm önt..*néz rá komolyan* -persze csak tegezve* mosolyogja* -megtisztelő hallgatni téged, ezért nem beszélek*bámul vissza az örvénylő szennyvízve*-meg különben sem olyan mesélnivaló az életem, de kedves, hogy érdeklődsz..
|
- Ran... *csillannak szemei a fiúnak* - Nem vagyok se mester, se úr... úrfi sem... esetleg ha Kei városában élnék, úr lennék... *gondolkodik el ezen* - De sose leszek olyan gazdag, hogy kitörjek innen... végülis még azt se tudom, hogy mit akarok kezdeni magammal... na meg a régmúlt miatt... elég sok évet kihagytam a suliból... *sóhajtja, s lassan egy kis hídhoz érnek ami a csatorna felett megy át, itt megáll Ran, s csak néz lefelé* - Amikor 4 év körül voltam... mindig azt képzeltem, hogy ez egy hatalmas folyó egy hatalmas híddal... elég nagy butaság mi...? Amúgy én már sokat meséltem magamról... te miért nem mesélsz valamit? Bár... mit is várok én nem igaz? Biztosan gyűlölsz engem, hisz csak egy vagyok az emberi fajból... abból az alattomos népből ami a macskalényekből rabszolgát készítetett akarattal... és saját céljaira használta fel...
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
