|
Témaindító hozzászólás
|
2020.03.30. 21:32 - |
Eto nem szereti az embereket, de annl inkbb szereti a kényelmet és a nyugalmat. Nagyon híres orvos, egyedül él otthonában, habár a takarítónő és a kertész gyakran járnak hozzá, hogy a házban mindig tisztaság legyen. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
| Hallgatta a macskát, majd össze szedte gondokatait és válaazolt a cicusnak.
- Túl gyorsan ítélkezel. Ha úgy vesszük, ez a jó és rossz dolog... elég relatív. - rajzolgatott közben. - Nem.lesz ugyanolyan. A műkarok sohasem lesznek olyanok, mint az igaziak, de az emberek vágynak a szépre, a te kezed pedig nagyon szép. - próbált türelmes lenni a cicával, de ha őszinte akart lenni magával be kellett vallja, hogy úgx érezte kezd szemtelenné válni. - Semmit. - vágta rá, s amint végzett letette a füzetít az asztalra. - Miért gondolod, hogy bármit is kapnod kellene ezért? Az a jutalmad, hogy itt lehetsz ebben a szobában... - ült oda mellé és magához húzta. - de látom nem bírod kivárni a sorod... ennyire akarod, hogy megnűntísselek? - fogta meg az állát és maga felé húzta. |
Avery nem igazán értette ezt az egész kezekkel kapcsolatos dolgot, de mikor elmondta neki Eto, hogy mi a foglalkozása, elcsodálkozott. Érdekesen hangzott a cica számára és úgy érezte, hogy Eto nem rossz ember. Ha az lenne, akkor nem segítene másoknak, akiknek szüksége van rá. Ennek végül hangot is adott.
- Azt hittem, hogy rossz ember vagy, de most már látom, hogy tévedtem - motyogta kissé zavartan, le is hajtotta a fejét, mert érezte, hogy az arca ismét halvány rózsaszín színt vesz fel.
- Nem akarom, hogy másnak is ugyan olyan legyen a keze, mint az enyém... - morogta kicsit, mert most rájött, hogy talán Eto le akarja másolni őket és tovább adni.
- Ezek az én kezeim - morgott újra, majd gazdájára nézett, aki eközben leírt valamit egy füzetbe.
- Miért? Ez olyan unalmas!! - tartotta végül azért úgy a kezét, ahogy Eto kérte, de már az első 5-10 percben teljesen elzsibbadt.
- Mit kapok cserébe, hogy engedem, hogy lerajzold a kezemet? - kérdezte, mintha ő döntené el, hogy mit enged meg Etonak és mit nem. |
- Igen... az a foglalkozásom, hogy műkarokat készítek olyan embereknek akik valami miatt elveszítették a végtagjaikat... - simított végig a művén őszinte csodálattal, de amikor a cica elhúzta, hagyta neki. - Tökéletes kezeid vannak, nagyon szépek... igazi műalkotások. Veled együtt tökéletesítem majd a művemet...- láthatólag teljesen felpörgött és bele lendült a munkálatokba. Vissza ment az asztalához és gyorsan leírt pár sort, hogy ami a fejében zajlik ki tudja adni magából. Ezután ismét vissza ment a cicához. - Tartsd a kezed rendesen, le akarom rajzolni, ne mocorogj... - figyelmeztette - Nem lesz sok idő, kb. 20-30 perc... - tette még hozzá és bőszen rajzolni kezdett, olyan volt, mint egy megszállott. |
Avery nem tudott pihenni, igazából nem is volt fáradt, csak nem akart egyedül maradni a szobában, mert ott olyan magányosan érezte volna magát. Ezért is kérte meg Etot, hogy hozza be ide, mert a járás még valószínűleg napokig nem fog neki rendesen menni, olyan szinten belelépett a váza törött darabkáiba.
- Mmmmhhh - morgott egy picit, majd tovább helyezkedett, de végül csak felült és a férfit figyelte, ahogy az asztalnál csinál valamit. Szeretett volna odamenni, hogy megnézze, de inkább az ágyban maradt. Végül is nem akart útban lenni, de a száját képtelen volt befogni.
Amint gazdája közelebb jött hozzá, elcsodálkozott rajta és automatikusan, engedelmesen odanyújtotta neki a kezét, ahogy kérte.
- Au! - szisszent fel, de ez már csak reflex volt, mert annyira már nem fájt a keze.
- Mit csinálsz? - billentette oldalra a fejét, mert nem igazán értette, hogy miért firkálta össze a kezét a férfi.
- Ez most jó? Tetszik neked? - pislogott nagy szemekkel Etora, majd megrebbentek a fülei és megpróbálta visszahúzni picit a kezét inkább. Zavarban volt, hogy így fogta a kezét. |
Eto látta az elégedett msoolyt, de nemszólt érte semmit, egyenlőre muszáj volt a munkájára koncentrálnia. - Egyébként az a vendégszoba... és eddig még senki sem panaszkodott miatta. Egyébként meg ha nem tetszik, később átalakíthatjuk kicsit. - tudta le enyivel. - Dolgozom. - mondta egyszerűen és tényleg megpróbálta. Egy elég komoly projecten dolgozott, hogy minél szebb műkarokat tervezhessen. Eleinte idegesítette Avery mozgolódása, de ekkor eszbe jutott valami. Filctollat ragadott és közelebb ment a cicához. - mutasd a kezed. - de ha nem adta akkor is elvette, leszedte róla a kötést, egy két kisebb hegesedésn kívül már nem sok minden látszott az előző napon történtekből, inkább a cica lába szenvedhetett károkat. - Most maradj nyugton, ki kell róbálnom valamit. - húzott vonalakat a filctollal, mintha csak ereket rajzolna a kezében, de eközben valójában járt az agya, elragadta a lendület és a cica keze már egy kész alapmodellnek tűnt Eto szemében. - Ez elképesztő... |
| Avery lecsapta a füleit, majd elgondolkodott egy pillanatra. Ez a pillanat tényleg csak nagyon kevés ideig tartott, hiszen úgy érezte, hogy választania kell. Most már csak azért is makacskodott, nem tántorodott el attól, amit Eto mondott neki, pedig érezte, hogy a férfi azt hitte, hogy ez majd eltántorítja Averyt attól, hogy abban a szobában akarjon aludni.
Eto nyakába kapaszkosott egy elégedett mosollyal az arcán, miközben a férfi a szoba felé vitte a kandúrkát.
- Mert olyan sivár és nem kedvelem, magányos vagyok odabent. Ennyi - rántotta meg a vállát a fiú, majd figyelte, hogy Eto mit csinál. Betakargatta a kandúrt, amit Avery nem igazán értett. Nagy szemekkel nézte Etot, ahogy az jegyzetelni kezdett valamit.
- Mit csinálsz? - kíváncsiskosott és hidegen hagyta, hogy mit mondott neki a férfi, kíváncsi volt.
- Olyan nagy ez a szoba... - csodálkozott el, majd körbe nézett és mocorogni kezdett az ágyban, nem találta a helyét annak ellenére se, hogy már Eto szobájában volt és az agyában feküdt. |
| - igen... abba, hogy erőszakosan a magamévá tegyelek... - tudatosította a cicában, de az még arra is helyeselt pedig azt hitte, hogy ez majd eltántorítja. Mélyet sóhajtott és a következő lendülettel a cica ismét a karjaiban volt, s a saját szobája felé tartott. - Miért nem kedveled a saját szobádat? - szerette volna tudni az okát, de nem.volt biztos benne, hogy erre választ fog kapni.
Ahogy beértek letette Averyt az ágyra és eligazgatta, ahogy nemrég a másik szobában is tette. - Aztán egy szót se halljak... tényleg dolgoznom kell... - vette elő a jegyzeteit és bőszem irogatni kezdett. |
| Látta, hogy Eto elfordította a fejét, így Avery azonnal felfújta az arcát. Nem szerette, hogy ha semmibe veszik és ignorálják, így csak próbálkozott tovább a fiatal kandúr, hogy hátha Eto ellágyul és magával viszi a szobába. Olyan puha volt az az ágy, annyira szeretett volna újra benne feküdni és jó illata volt ott mindennek, de ezt nem vallotta volna be soha Etonak.
- Abba, hogy újra azt csináld velem? - billentette félre a fejét a fiatal fiú, majd kissé zavartan az ajkába harapott.
- Jó! Csak hadd menjek veled... Jó? Léci! - pislogott hatalmas nagy szemével gazdájára, miközben még mindig felé nyújtotta a kezét. |
| Eto nem tudott a kandúrkára nézni, nem akart engedni neki, így direkt elfordította a tekintetét.- Ha nem akarod, hogy megismétlődjön az, ami tegnap este történt, akkor jobb, ha itt maradsz. - nézett végre rá, nézte azokat a felé nyúló gyönyörű kezeket és nyelt egyet, behunyta a szemét. - Akkor viszlek csak magammal a szobába, ha ebbe bele egyeel... máakülönben nem és nem fogom megváltoztatni a döntésem... ha pihenni akarsz jobban teszed ha nem erősködsz... - nézett rá komolyan. |
| Avery kicsit elkedvetlenedett, hiszen nem erre számított. Azt szerette volna, hogy ha gazdája magával viszi, így most megint elkezdett makacskodni, mint ahogy eddig mindig.
- De... Léci, tényleg ígérem, hogy jól fogok viselkedni... Most az egyszer engedd meg - nézzett a cica Etora. Nem akart itt maradi ebben a szobában, szóval addig fog makacskodni, míg Eto meg nem fogja engedi neki, hogy vele menjen.
- Úgy se tudok mit csinálni, pihenni szeretnék, de itt nem tudok - szegezte Etonak a kandúr a tekintetét, majd felé nyúlt, hogy picit meglágyítsa Eto szívét. |
| - Értem... - mondta Eto, de már csak akkor paskolta meg a cica fejét, amikor az ágyban volt. - Nagyon sajnálom, nagyon nejéz lehetett egyedül felnőnöd ebben a világban. Viszont azz hiszem hálát adhatsz az égnek, hogy élsz még. Sok macska nem éri meg a felnőtt korhatárt.
- a férfi elcsodálkozott, nem értette miért akarna a cica vissza menni vele azok után ami előző éjszaka történt.
- Biztosan nem tudnál nyugton maradni, nekem pedig szükségem van a csendre ahhoz, hogy dolgozhassak. - ez részben igaz volt, az igazság másik fele pesif az volt, hogy érezte, mégint rá fog mászni a kölyökre ha egy léhtérben marad vele és már nem fogja tudni a bűntetés álarca alá bújtatni tettét. |
- Vá...Várj! - kiáltotta el magát a kölyök, mert bár nem ijedt meg Etotól, mégis leginkább az zavarta, hogy csak úgy vissza akarta vinni őt a saját szobájába. Tovább akart tiltakozni az ellen, hogy bevigye, de ekkor rákérdezett egy furcsa dologra.
- Az édesanyámra? - kérdeztett vissza kissé értetlenül Avery, mert nem értette, hogy mégis miért tesz fel neki ilyen fura kérdést.
- Nem hiszem... Vagyis nem tudom, nem igazán emlékszem rá, a tenyésztő, vagy... szaporító, mert így nevezték őket más emberek már nagyon kicsi koromban eladtak - csapta le picit a fülét, de bárhogy próbált, nem tudott visszaemlékezni az édesanyjára.
- Én nem tudom, hogy mikor kerültem el tőle, csak azt tudom, hogy az az öreg volt a gazdám, amióta élek. Mielőtt hozzá kerültem volna, egy üzletben neveltek. Azt hiszem... - harapott bele az ajkába kicsit.
- Igen... az, de... miért hoztál ide vissza? - kérdezett rá kissé zavartan. - Nem mehetek vissza veled abba a szobába? Nem foglak zavarni, ígérem - pislogott rá Avery most aranyosan, nem úgy, ahogy szokott. Nem akart ebben a szobában maradni, főleg nem egyedül. Az éjszaka tudta, hogy büntetést kapott, de ő nem aként élte meg és újra szerette volna átélni. |
| - Nos rendben, akkor ha végeztél, vissza viszlek a szobádba, én pedig nekilátok a munkámnak... - simított végig a cica kezén. - Ha bármi gondod adódna majd kiabálj, nyitva fogom hagyni az ajtómat és a tiédet is. - kapta fel ellenvetést nem tűrve és elindult vele a cicus szobája felé. - Ismerted az édesanyádat? - kérdezte hirtelen a férfi mert igazából fogalma sem.volt arról, mikor történik a macskák elválqsztása az anyjuktól. - Egyszer majd talán érdekelni fognak - rántott vállat, majd ahigy beértek a szobába letette a cicát az ágyába s megigazgatta. - kényelmes így? |
- Le tudom foglalni magamat máshogy is, nem muszáj olvasnom - rántotta meg a vállát a fiatal macska, majd a börgét a kezébe vette. Nagyon ízlett neki a reggeli, főleg a tej, így szinte azonnal ki is itta a tartalmát. A tányérjáról is hamar elfogyott az étel, így teljesen gazdájára tudott most már figyelni.
- Attól még idegesítőek... - jelentette ki, mert őt annyira nem érdekelte a váza, sőt, az se érdekelte, hogy esetleg Etonak fontos lehetett az a tárgy és ő mégis összetörte. Pont úgy, ahogy a kocsiját tette tönkre aznap, mikor haza hozta.
- Nem, még nem! - füllentette, majd oldalra pillantott. - Nem igazán foglalkoztatnak ezek a dolgok. Én macska vagyok, az emberek pedig nem érdekelnek - piszmogta az orra alatt, miközben arra gondolt, hogy mi is lesz vele pontosan itt, Eto mellett.
|
| - Csak arra gondoltam, hogy talán lefoglalhatnád magad olvasással, hogy ne unatkozz egész nap... vagy ha akaesz gyakorolhatod, hogy jobban menjen, de persze csak ötlet volt. - kortyolt a teájába - hmmm ez a tea mindig nyugtató hatással van rám. - gondolkodott a kandúrka válaazán az étellel kapcsolatban, de végül nem.fűzött hozzá mást. A reakcióit meglepve figyelte, de végül nem.szólt erre sem.semmit, csak a vázás incidenssel. - a tárgyaknak történetük van, mindegyik hordpz magában valamit amitől fontos lehet másnak. Ha összetörnek, eltűnnek, vagy megkárosulnak az fájhat annak akié... neked volt már valami amihez nagyon kötúdtél? Vagy esetlk valaki? |
A kandúr még mindig morgott magában, mert úgy érezte, hogy elárulta saját magát azzal, hogy ilyen közel engedte magához Etot. Nem csak arról van szó, hogy hagyta magát tegnap éjszaka, hanem mindenről. Nem akart közel kerülni hozzá, mert félt tőle. Félt attól, hogy bárkihez is kötődni fog és azt nem akarta, mert megtanulta még fiatalon, hogy nem kötődhet a gazdájához, különben pórul fog járni.
Eleget tett Eto kérésének és nekifogott először a szendvicsbe harapott bele, majd a tojást kezdte a szájába halmozni, erre pedig nagy kortyokban itta a finom tejet.
- Nekem mindegy, nincsenek nagy elvárásaim az étellel kapcsolatban - rántotta meg a vállát, majd lenyelte az ételt.
- Olvasni? Nem, nem igazán. Miért? - billentette félre a fejét a kölyök, majd Etora nézett. Ekkor nyúlt felé egy szalvétával.
- Hé! Várj! Mit akarsz azzal? - rántotta hátra a fejét, de mikor csak a bajszor törölte le a szája széléről, akkor Avery azonnal lelapította a fülét és elpirult.
- Oh, oké...- húzta el a száját, majd arra a pontra nézett, ahol a váza állt még tegnap a pulton, de ő azt szépen leverte.
- Utálatos dolgok a vázák... Mindig összetörnek és idegesítőek - evett tovább a cica, de hamar eltüntette a szendvicsét is, majd ez után jött a tojás is. Valóban nagyon éhes volt már. |
| - Jól van, nem kell ennyire felkapnod a vizet, tetszik, hogy tudok veled normálisan beszélni... - mondta miközben még a tejet melegítette. - Azért egxél is valamit, tegnap nem sokat ettél és ezeket direkt neked készítettem. Ebédet majd rendelünk, azt nem lesz időm készíteni, mit ennél? - érdeklődött, miközben fürkészte a fiút, egyre inkább arra gondolt, hogy újra megbűntethetné wz eete, de mindig eszébe jutott, hogy valóezínűleg így is kócskán kimerítette. - Tudsz olvasni? - Etobelkuncogts magát a bajusz láttán, majd egy szalvétával megtörölte az arcát. - Tudom, hogy nem igazán vagy oda a társaségomért, de most ez van... ha ettünk cserélek kötést a sebeiden. |
Averynek nem igazán tetszett az, amit Eto mondott, aminek hangot is adott. Felé fújt, majd lecsapta a fülét is kissé mérgesen gazdájára morgott, mint egy vadmacska. Ezzel akarta szemléltetni, hogy nem olyan szelíd ő, mint azt most a zavara mutatja. Sőt! Akár képes egy igazi vadállat képét is magára ölteni, csak most össze van zavarodva.
- Nem vagyok lázas - tolta el Eto kezét, majd kissé durcásan a tányérján lévő ételt nézte. Természetesen megint elpirult és az arca láng vörös volt.
- Melegen... - mormogta az orra alatt, hogy hogyan kéri a tejet, majd Etora pillantott és kíváncsian fürkészte a férfi mozdulatait, miközben az tovább evett. A bögét a kezébe fogta, kellemesen melengette a tenyerét még így, a kötésen keresztül is. Egészen addig nem is figyelt, míg Eto azt nem mondta, hogy itthonról dolgozik. Próbált nem jelét adni annak, hogy valamiért örül, de a füle izgatottan megrebbent a hallottaktól.
- Áh, értem. Nem fogom szétszedni a házat, fáradt vagyok ahhoz most - tette le a bögrét, de egy hatalmas nagy fehér bajúszt varázsolt neki a tejhab, amit nem is vett észre. |
| Eto csak pislogott a macskára - Téged kicseréltek tegnap este? Vagy lázas vagy? - tette a kezét a homlokára. - Jól van, nincs bajod... legalábbis beteg nem vagy. Egyébként... miről nem tudod, hogy mit gondolj? - kelt fel és a hűtőhöz ment. - Hidegen vagy melegen szereted? - érdeklődött és ha hidegen kérte akkor egy bögrébe öntötte és oda vitte neki, ha melegen akkor egy kis ideig mikrózta még és utána tette le az asztalra. - Hétfő van, dolgoznom kell. - ette tovább a szendvixsét. - de örülnék, ha nem kéne attól tartanom, hogy megint tombolsz majd a házban. Bár úgy gondolom, hogy jelenleg nem lenne hozzá energiád. Egyébként itthon leszek, itthonról fofok dolgozni. - tette hozzá és fiigyelte a cica reakcióit hogy örül e neki vagy inkább bánja, hogy ottgon marad, a közelében lesz. |
- Rendben, köszönöm szépen a reggelit, mármint... nem biztos, hogy megérdemlem ezt a sokgondoskodást, amit most kapok tőled... Tudom, hogy meg kellett, hogy büntess és nem bánom, meg nem is haragszom érte, csak... Nem tudom, hogy mit gondoljak - csaptam le a füleit Avery, miközben azt nézte, ahogy Eto reggelit csinál neki és a szendvics mellé rántottát és zöldséget is tett a tányérjára.
Nehezen ment neki most valamiért a beszéd, zavarban volt nagyon. Felhúzt a székra mind a két lábá, majd a villáért nyúlt.
- Esetleg lehet arról szó... szóval kérhetek egy kis tejet? - pislogott fel Etora, de nem akarta túlságosan zavarni a reggelizés közben, mert nem tudta, hogy mikor megy dolgozni, bár ezt se tudta, hogy milyen nap van most.
- Izé... milyen nap van ma? Mész dolgonzi esetleg? Mérmint ha igen, jól megleszek egyedül is, csak kérdeztem - pironkodott a cica, mert arra számított, hogy Eto ma vele lesz és esetleg csinálnak valamit. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
