|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.28. 00:10 - |
A hatalmas épületkomplexumban él Armoni, nem messze családjától. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Ohh... - tapogatta saját arcát, finpm puha lett a krémektől . - tetszik az új Naoki! - nevette, s nézte Arni pirulását. - Jól áll neked a szín! - jelentette ki, habár nem kapott végül választ a kérdésére. Sőt a másikra sem, így végül arra újra rákérdezett.
-Akkor mit értesz az alatt, hogy rosszalkodok? Ezt nem értem... - próbált magában találgatni, hogy mire gondolhat de végül mégis csak a férfi válaszára volt kíváncsi.
- De... nekem.. jobban tetszik az Armoni, nem baj? Akkor is muszáj Arninak hívjalak? Hát oké... pedig szerintem sokkal szebb egyben kimondva... de az Arni sem oylan rossz végülis... - ízlegette az új szót. - Áhh de tudod mit? Akkor te is hívj engem.. mondjuk Naonak! - vetette fel az ötletet.
Nem mocorgott, miközben a férfi szagolgatta, elveszett a puha paplanba, az illatos takaróba. - Szeretek itt lenni. - mondta végül, s felült ahogy Arni kérte, bizsergető érzés volt ahogy fonta a haját.
 |
- Mert lefürödtél, új hajat, ruhát és kinézetet kaptál - okította.
A hajbirizgáló szóra elpirult. Régen, mikor nagyon akart valakivel foglalkozni, elfojtogatta az ilyen vágyait sorban. Ezek a dolgok Corera vallottak. Ő simogatta mindig a lovakat, fonta be a sörényüket, ő szerette a plüssöket, a puha, selymes dolgokat. Ezt már akkor is rosszaltál a szüleik. Így Arni tanult belőle, ő nem csinálta azt, amire a szülei azt mondták, rossz dolog. Most viszont kapott egy babát, amin kiélhetett mindent. Boldogan hozta a piros, rózsaszín szalagokat, amiket Naoki hajába akart illesztgetni.
- Ha nem bíznék meg benned, akkor nem akarnám, hogy velem egy szobában legyél - közölte komolyan. Furcsán hatott rá a neve teljes kimondása, mindenki becézve hívta a családban. - és hívj Arninak.
Mire visszatért, a kutya már összehaverkodott a tárgyaival. Ezt jó jelnek vette. Feküdt ott az ágyán, az az illatos, szép kutya...
Halkan lépett be, nem akarta felriasztani. Lassan közeledett felé, leült az ágyra. Kissé ráhajolt, s ha a kutya nem hajolt el, magába szívta haja friss levendulaillatát.
Örökké ellett volna így. Hisz olyan nőesen szép volt az a kutya, az meg csak természetes, hogy a női formák tetszenek neki, nyugtatta magát. Levetette az ágyra a szalagokat, s kérte Naokit, üljön fel, neki háttal. Akkor hozzálátott, s egyesével belefonogatta őket egészen vékony tincsekbe. A hófehér haj megtelt élénk piros csíkokkal.
 |
- Az.. én lennék..? - ment közelebb hozzá. - Nem hasonlítok magamra... - érintette meg a tükröt. - Láttam már magam a víztükörben, ezért ez msot nagyo meglepett Tükör Úr! De szerencsére ez a kép jobban tetszik. Ahh te iylen hajbirizgáló vagy? -a fodrászre gondolt, miközben Arnira ézett. - Nagyon ügyesen levágtad... - mondta büszkén és követte a férfit. - Egy közös szoba veled? Hmm? Rosszalkodni? Mire gondolsz? - pillogott rá - Nem leszek rossz, nem bántalak,már mondtam . csapta le fülét. - Nem bízol meg bennem Armoni? - kérdezte komolyan, de aztán magára hagyta a férfi és azt mondta nézzen körbe, hát elkezdett körbe nézni, a szoba hatalmas és tágas volt, mindenféét megnézett benne, az apró kis tárgyak főképp tetszettek neki, szinte midnennel elbeszélgetett, Snow pedig az ágyra került, hogy onnan figyelhesse az eseményeket. - Milyen csodálatos szoba... minden annyira él! - nevette és amgához ölelte a labdát miközben ő maga is az ágyon terült el.
|
- Az embereket nem alkották tökéletesre. Téged annak szántak.
Néha a tökéletlen emberek is alkothatnak tökéleteset, gondolta magában. Ezt már nem merte kimondani.
- Nagyon jól áll - dícsérgette a kutyát, mikor felöltözött. Elbűvölően szépnek látta. Aztán Naoki hirtelen rémülten hozzá bújt. Megnyugtatóan tette kezét a fejére.
- Azt úgy hívják, tükör. Nézd - mutatott felé - én is ott vagyok benne. Látod? Ugyanúgy néz ki, mint én. Amit ott látsz, az a kutya, az te vagy.
Mintha csak neki találták volna ki ezt a kutyát. Okoskodhatott neki, és ő ezt imádta. Valaki, akinek tényleg újakat tud mondani, és nem csak a szemét forgatja a szavaira. Igazi alfahímnek érezhette magát.
- Gyere, megmutatom a szobádat. Azt szeretném, hogy velem aludj, de csak akkor, ha nem rosszalkodsz az éjjel. Ha hangoskodsz, nem tudok aludni. Oké?
Kézenfogta a kutyát, még arra is figyelt, hogy a labdáját hozza magával. Elvezette a hálószobájába, ami óriási volt, elképesztően nagy ággyal.
- Körülnézhetsz - mondta neki, ő maga pedig szalagok utá nézett, amit a kutya hajába fonhat. Egy lányrokon hozta egyszer őket, játszogatott velük és ittfelejtette őket, Arni pedig nem dobta ki, hogy majd visszaadhassa. De most úgy érezte, jobb dolguk lesz a színes selyemszalagoknak a kutya hajában, mint a fiók mélyén.
|
| Elvörösödött, ahogy Arni dícsérte, még soha senki nem mondott neki ilyen szép szavakat, még Snow sem. - Én... köszönöm. - pironkodott, sápadt arcán jól mutatott a lágy pirosság. - Az emberek mitől egyformák? Én nem igazán néztem.meg őket annyira, de te se vagy olyan, mint a többi.
- Nem pont erre? - gondolkodott el, hogy mégis mi lehet az de mivel a férfi nem firtatta így ő sem kérdezett rá többet.
Türelmesen tűrt mindent, amit Arni csinált vele, a krémtől sokkal puhább és lágyabb lett a bőre, az arca is kicsit lányos volt, sőt inkább lányos, mint fiús, ajkai igézően szépek voltak. Hosszú karmait Arni rövidebbre vágta, tényleg úgy nézett ki, mint akit kicseréltek. Nézte a finom ruhadarabokat, majd miután megtörölközött, septiben magára kapta a ruhákat, olyan volt, mintha csak ráöntötték volna. - Hogy áll? - füleit hátra csapta, kíváncsi volt gazdája válaszára, majd hirtelen megpillqntotta magát a tűkörben, pár sokkolt pillanat után kiabálni kezdett. - Bejött egy ismereretlen kutya! - mutatott a tükörre, tükörképe ugyanazt csinálta, akárcsak ő maga... - és még utánoz is... segítség! - bújt Arnihoz, nem ismerte így meg magát, idegen volt a saját bőrében. - Biztosan azért jött, mertaztakarja te legyél a gazdája... de én nem adlak neki. |
- Műalkotás - ismételte a férfi - azt jelenti, hogy valami igazán, nagyon szép. Attól szép, hogy úgy csinálták meg, szépre, tudatosan, szándékosan, direkt. Ezek mindig egyedi, egyszeri műalkotások. Kétszer nem tudnak ugyanolyan szépet csinálni. Ezért büszke lehetsz magadra. Hogy ilyen különleges vagy. Az emberek mind egyformák.
- Nem pont erre gondoltam - vallotta be, de még korainak látta a felvilágosítst. Elvégre, hosszú még az este..
- Óh... - nem is tudta mit feleljen erre. Megsimogatta inkább a kutya fejét.
- Sok a vitamin benne. Amitől egészségesek leszünk. És szépek. Még gyönyörűbb leszel.. - próbált egyszerű szavakat válogatni a beszédébe, fogalma sem volt róla, mennyit tud a kutya a világról. - Dehogy marad, mindjárt leszedjük.
Bevizezett egy vattacsomót, s azzal törölgette a kutya arcát, lágyan, óvatosan. Nem tudta elhinni, hogy ugyanez a kutya harapta meg még nem is olyan rég.
Ha Naoki hagyta, levágta még a körmeit is. Teljes munkát végzett.
Aztán szólt neki, hogy kiszállhat. Adott egy friss törülközőt, és a kutya köré csavarta.
- Ezzel itatjuk le a vizet - mondta, s a kutya haját ő maga törölte meg. Megmutatta neki az új ruháit, s amíg Naoki öltözött, ő a vizet engedte le és a kádat pucolta ki.
|
- Műalkotás? - nem nézett hátra mivela féfi a hajával bajlódott, de úúgy érezte ez a szó jt jelenthett. A kád vize lassan barnává, szürkévé változott ahogy testéről, hajából és snowbol is ki, illetve leolvadt a sok piszok.
- Tudom, hogy hogyan kell vele pisilni, érzem ha megfogom... erre gondolsz? - a többi dologban igencsak ekvés tapasztalata volt, pont annyi amennyi a nullával egyenlő. Tudta mit jelent a szaporodás, és hogy ő arra nem képes, hogy egyik kutya se kéeps, de ennél többet nem sejtett.
-- Szívesen... - felelte moslyogva. Sose mondott még neki senki ilyesmit, és most igazán jól érezte magát. - Nem... engem más nem hall meg... én csaka zt akarom, hogy te hallj engem.. nekem már az is elég. - fordult felé, még mielőtt bele kezdett volna a hajvágásba, szemei csillogtak ahogy a férfire nézett. - Nekem, nem kell más... a tárgyak és te halasz engem az elég nekem. - fordult vissza és hagyta levágni a nagy bozontját. A krémek felé nézve nem si tudta mit válaszoljon. - O... oké... - egyezett bele. - Mivel tesze jót? - érdeklődött, s szagolgatta, végül az arcára került, furcsa és hideg érzés volt neki. - Nagyon nagyon furcsa... ez már örökre rajtam marad?
|
- Vagy úgy - nyögte. Sose látott még ilyet élőben. Olykor lapozgatott olyan újságokat, melyek cikkjei közt gensék képiet mutogatták, és lehetett ezen a témán csámcsogni a cimboráival, de különösebben nem tudatosult benne, hogy egy ilyen lénnyel ő is összefuthat.
- Szerintem műalkotás vagy - mondta. Rögtön zavarba jött, hogy bókolhat egy kutyafiúnak. Pedig őszintén így gondolta.
- És akkor... - kíváncsiskodott, ha már Naoki így beavatta - érzékelsz ott lenn? Vagy tényleg csak dísz? Egyáltalán tudod hogy kéne működnie ezeknek a dolgoknak? - majd hirtelen eszébe jutott egy evidens kérdés - hány éves vagy?
- Köszönöm, hogy nekem szabad - mondta, s valósággal úgy érezte, egy nőtől kapott engedélyt egy ilyen bensőséges dologra. De mégse volt egészen nő, és ez izgatta, bűnös, dekadens, olyasmi, amihez eddig sose lehetett köze, és az anyja kívánságára van itt, így a szüleinek soha egy szava sem lehet ellene.
- És ha más emberek is meghallanak? - kérdezte, miközben lemosta a habot a hajáról - akkor mi van?
Kezébe vett pár tincset, s finom mozdulatokkal nyiszatolt rajtuk. Az olló halkan sercent. Precíz munkát végzett, minden oldalról többször megszemlélte a kutyát.
- Van mindenféle krémem is - mondta, s az egyik polc felé bökött, ahol egy átlag férfihez képest meglehetősen sokféle kencefice sorakozott - arcra, kézre lehet kenni. Jót tesz. Kipróbáljuk?
Bizsergés áradt szét a hasfalában ahogy arra gondolt, babusgathatja a kutyát vaalmilyen módon. Illatos uborkás krémet akart az arcára kenni, beöltöztetni női ruhákba, és kifesteni a körmét. Nyugtalanság ömlött szét az öle körül. Az ördög kísértése, emlékeztette magát, de azért csak leemelt egy krémet a polcról, s odanyújtotta Naokinak, szaglássza meg. Ha tetszett neki, lassú, óvatos mozdulatokkal felkente az arcára a pakolást.
|
- Igen, levendula. - figyelte ahogy a férfia testét stíröli, kciist zavarban érezte magát most, nem értette miért. A tárgy barátai előtt sosem érzett iylet, pedig többszr fürdött már velük vagy köztük. - Gense vagyok... - vallotta be. - Rosszul tettek engem össze, hibásan... - magyarázta el ygorsan a férfi arckifejezését látva. A kádba ülve magához szorította Snowot. - Szerinted ez rossz? Csúnya vagyok így? Snow mindig azt mondja... nem avgyok csúnya és hogy szeret engem így is... de néha nem hiszek neki. - tisztítgatta a labdát, a szürkéből lassan kezdett kifehéredni.
- Nem, pont jó így. - kezdett kicsit ellazulni a férfi előtt. - Nincsenek heréim se... bár Snow szerint az amúgy se baj mert a kutyák sem tudnak szaporodni maguktól... szóval csak dísz... - bólintott. - Neked szabad... de nem... nem mindnekinek... - motyogta, majd behunyta a szemét ahogy a férfi a haját piszkálgatta. A sáros, szürkés hajkorona kezdett hófehérré válni akár csak a labda, talán kezdte érteni már Arni, hogy miért is az lett az első és legjobb barátja.
- Jó az illata.. és ügyes a kezed... - ondta még mindig csukott szemmel - Bárcsak előbb betörtem volna ide... akkor előbb megismerhetteek volna... az embert aki meghall engem...
|
Mire visszért, eszébe jutott, hogy erre is gondolhatott volna, minden tusfürdő potenciális barát vagy ellenség. Aggódva gondolt arra, mi lesz, ha a kutya mondjuk összeveszik az egyik kiliccsel. De eddig úgy tűnt, minden tárggyal jól ki jön.
Mikor belépett, elpirult, de túlzottan érdekelte őt a látvány ahhoz, hogy arra kérje a kutyát, takarja el magát. Megnézte Naokit tetőtől talpig. A finom lányos vonások elbizonytalanították. Nézte és csodálta, csak éppen azt az egyet nem értette, ami a kutya férfi voltának bizonyítéka volt. Hogy került az oda? Nem fogta fel.
- Levendula - mondta a kiválasztott illatra enyhén zavartan.
Eszébe jutott a sok tanítás, amit megpróbáltak a fejébe verni hittanóra keretein belül. Szülei szigorú okításban részesítették a testvéreket, nem volt kibúvó semmi alól. Ezerszer hallotta az ördög kísértéséről szóló históriákat. Most úgy érezte, maga az ördög van itt egy kutya képében, akiben összemosódik az ártatlanság az állatiassággal.
- Remek - lelkendezett, s elhelyezett egy széket a kád mellé, ahol helyet is foglalt - nem túl meleg a víz?
Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a kutyát, olyan ösztönösen, kíváncsian, mohón, hogy tudatában sem volt a mozdulatnak. Csak mikor már a levegőben volt a keze, jutott eszébe, hogy talán nem reagál rá Naoki.
- Meg szabad téged érinteni? A hajad? Fejed? Arcod? - kérdezte. Ha igen volt a válasz, ujjaival lassan, élvezettel fésülgetni kezdte a kutya haját, még szárazon. A tenyerébe vett egy tincset, s azt sodorgatta, kiélvezte a tapintását.
- Először is - jelentette - megmosom a hajadat.
Ha a kutya engedte, kis sampont nyomott a kezére, s ezt eloszlatta Naoki fején. Hamarosan az egész fürdő illatozott.
|
- K..köszönö... - nézegette a tusfürdőket, s beszédbe elegyedett velük, melyet már Arni valósznűleg nem hallott, de a kutya nagyon is jól elszórakozott, nevetgélt a habfürdőkkel. Végül kiválasztott egy levendulásat, s várakozott a férfire... közben egy kicsit unatkozni kezdett, magához húzta Snowot. - Ne mondj ilyet Snow... olyan kedves most... jól érzem itt magam, msot... minden rendben van... nekem még... sose volt gazdám tudod, és talán barátok is lehetünk. Rendesen, igazian... nem nem úyg értem, hogy te nem vagy jó barát... te vagy a legjobb barát a világon... csak... olyan jó, hogy ő a szájával beszél hozzám... olyan szép szája van... szép ívelt... - néett a tükörbe. - Én meg olyan... koszos vagyok... - sóhajtott és letette a labdát, vetkőzni kezdett, őt sose zavarták az olyan dolgok, hogy pucéran állt mások előtt. Mikor a férfi vissza ért ő háttal állt neki, a teste olyan volt így akár egy nőé, de aztán felé fordult, hogy oda adja neki a habfürdőt. - Azt mondták az új barátaim, hogy ez a legjobb illat. - bólintott, szerette volna ha Snow vele fürdik. Elől is úgy nézett kia akár egy nő, kivéve, hogy nem voltak melei... odalent pedig tekergett a kígyó. A kérdésre bólintott. - Rendben... szerintem még sose vágták le a ahjam... szóval nem bánom... csinálhatsz nekem... - avval belépett a kádba Snowval együtt. - Kellemes! - ült bele.
|
- Adok tiszta holmit - jelentette a férfi, miközben a fütdő felé sétált a kutyával.
- Válassz egy illatot - mutatott a kád szélén álldogáló legalább tízféle tusfürdőre.
Amíg ezeket szagolgatta Naoki, elment szerezni valami göncöt. Csak a saját ruháiból voltak a házban, ez a méret viszont egyértelműen nem lett volna jó a kutyára. Áttúrta a szekrényt, s talált egy kisebb darabot, talán egy cselédé lehetett és itt maradt. Eléggé női szabású volt, de Arninak tetszett, ahgoy elképzelte Naokit benne. Tulajdonképp Naoki tetszett neki, ahogy elképzelte női ruhában. Vagyis nőként. Ha lány lett volna, egész csinos is lehetett volna ez a kutya, állapította meg magában, míg a ruhát nézegette. El is pirult rögtön. Coret kezdte el szidni magában. Mindenről az átkozott testvére tehet, az ragasztja rá a fertőt.
Visszament a fürdőbe, lerakta egy székre a ruhát. Megnyitotta a csapot.
- Sikerült választani?
Amelyiket Naoki választotta, abból a tusfürdőből öntött a kádba. Hatalmas hab képződött egy pillanat alatt.
- Snow is fürödhet veled. Ha akar - vetette fel.
Egy pillanatra tétovázott, mondja-e... aztán úgy volt vele, ha a kutya ki is beszélné, úgyse hinne neki senki, hisz egy állat szava egy emberével szemben semmi. Így nem fog kitudódni...
- A hajad... nem lóg a szemedbe? Nem szeretnél egy... új frizurát? Szépet, divatosat? Nagyon jól állna neked... megcsinálnám...
Sóvár szemmel nézegette a kutya sörényét. Eddig sosem tehetett ilyeneket, de most kiélhette a vágyain az egyetlen személyen, akit mellé rendelt a véletlen.
|
Elengedték a kezét, ez a férfi tényleg nem lehet annyira rossz, kedves hozzá... talán tényleg iagazt mondott nyakkendő úr és szivarka is... mielőtt a férfi megfogta volna a kezét, még magához ölelte Snowot, majd engedte, hogy Armoni megfogja a kezét, már nemtartott tőle, sőt. Teljesena bővkörébe vonta. - Ahh... szeretem... és.. de... szeretnék... - bár még gy kcisit nehézkesen ebszélt hozzá , szoknia kellett még. - Csak az a abj tudod,hogy... nekem és Snownak nincs más ruhánk... és ha meg is fürdünk... - próbált arra utalni, hgy uyganolyan ksozosak maradnak.
|
Kezdett visszatérni rendes énje, és ezzel párhuzamosan érzelmi analfabétává vált. Ferde mosollyal állt a kutya előtt, bámulta, ahogy sír.
- Tényleg hallak... - rebegte.
Leoldotta a felé nyújtott kézről a csomót. El tudta képzelni, hogy holnap emiatt felkoncolva találnak rá, de azért remélte, nem így lesz. Hisz az a rengeteg macska is rég megölhette volna azt a pár embert, a szomszédos épületben. És azok sem tettek ilyet.
Megfogta a kutya mancsát. Most először nézte meg jobban magának. Egészen szépnek találta, csak egy kisssé piszkosnak.
- Nem akarsz... öhm... lefürdeni? Szereted a vizet? - próbálkozott.
|
Naoki szája sírásra állt, szemeiben könnyek gyűltek és összegörnyedve leguggolt. - Te hallasz... te tényleg hallasz engem... -sírta, most először fordult elő vele, hogy valaki látta őt, valóban látta... Látta azt hogy Naoki sírt, hogy lélegzik, hogy él... valaki figyelt rá, ettől túl boldoggá vált, sírt mert eza boldogság túlcsordult benne, ahoyg a férfi emgkérdezte, hogy kezdhetnék e előről, felemelte a fejét és bólintott, felegenyesedett és előre nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjanak, csak akor jött rá, hogy még mindig meg van kötözve, habár így is tarotta felé csak egyik amrkát össze zárta, elmosolyodott, s innentől már eza frfi jelentette Naoki számára az egész világot. Hogy mégis hoygan ahsználja ezt a fiú... az már csak rajta múlott. - Kezdjük előről... Armoni...
|
Arni is megállt. Meredten bámult a kutyára. Ösztönszerűleg meg akarta nyugtatni. Ez minden más elelnérzést elsöpört benne.
- Semmi baj!
Nem mert közelebb lépni, noha szerette volna egy érintéssel megnyugtatni Noakit, úgy sejtette, ez csak mégjobban feldúlná.
- Nem baj - folytatta, lassan úrrá lett a hangján - én is sajnálom. Kezdhetnénk... elölről?
Szerette volna, ha a kutya jobban érzi magát, és le is vette volna róla a kötelet, de túlzottan élt benne minden fájó emlék, és nem akart még egyszer úgy járni, mint akkor.
|
A kutya hirtelen megtorpant, nem ment tovább, szemei kikerekedtek ahogy a férfi íriszébe tekintettek. Arni maga is láthatta, mennyire más ez a tekintet, mint amit eddig látott, vagy látni vélt. Fülei megrezzentek és elkapta a tekintetét. - Én... s.s...sajnálom... ho...hogy.. bántottalak...- megremegett, már rég nem érzett ilyesmit, sokal nehezebb volt beszélnie a férfivel, mint a tárgyakkal. Nyugtalanná vált, farkincája még mindig szorosan maga mellett tartotta, szeretett volna elfutni, de se a kötelek sem pedig a lába nem engedték volna..
|
Kirázta a hideg ettől a horrosztoritól.
Az ő kis világában nem történtek ilyenek, s előszeretettel ki is zárt mindent, ami a lelki békéjét megzavarhatta volna. Nem akart szegényeket, betegeket, öregeket, haldoklókat látni. Erre most itt volt testközelben a kutya, aki elhozta neki a szenvedés hírét. Megrázta a szembesülés.
Kiszáradt a torka. Kiegyenesedett, letette a szivart. Nem messzire, hogy legyen kéznél, mint aki szemmel kíséri a történéseket, de elég messzi ahhoz, hogy érződjék, nem ő válaszol.
- Igen... Naoki? - kérdezte a férfi megremegő hangon. Aztán lélegzetvisszafojtva várt.
|
A kutyalény bólintott, bár nem si tudta pontosan mit várhat ettőla férfitől... egy kicsit tartott tőle, és egy kicsit szerette volna megismerni is... kettős érzések fogták el az emberrel kapcsolatban. - Igen... bántottak... tűkkel szúrkáltak és megráztak a sokkolókkal... ők nagyon gonoz lények... midnnekit bántottak, nem csak engem... ők féltek, sírtak... akik rosszul születtek őket még többet bántották... rossz volt hallgatni,... rossz volt látni... éppen ezért... többé nem akartam látni ezeket a fájdalmas dolgokat. Megöltem őket... Snow azt mondta ez nem baj, mert csak önvédelem volt, mert.. el akartak altatni azért amilyenek ők is... hogy nem hallottak meg... én csak nem akartam meghallani őket... - néha kicsit indulatosabban beszélt, de egyébként nyugodt volt, nagyot nyelt és erőt gyűjtött, végül kimondta a férfi nevét. - A... Armoni. - nézett rá miközben hátra csapta a fülét, farkincáját maga alá húzta, félt hogy ez az ember se fogja meghallani.
|
- Jó lesz hozzád! - bíztatta a szivar.
Finoman megpróbálta arrébb vonni a kutyát, és a házáig vezetgetni, ha már nincs más választása. Azt még nem tudta, hol helyezi el, de abban biztos volt, csúnya veszekedés lesz, ha anyja visszajön, és még mindig itt leli az ebet.
Ahogy a kutya beszélt, Arnin egy ismeretlen érzés futott át. Sajnálat. Nézte, és megsajnálta Naokit. Nem is tudott mit felelni hirtelen, elszorult a torka. Nehéz lélegzetet vett.
- A laborban bántottak? Hallotam... hogy laborban éltél korábban - motyogta a szivar - szerintem hallanak! Az ember hallanak, egész biztos vagyok benne. És örülnek, ha szóba állsz velük. Próbáld meg.
Maga sem tudta, honnét került annyi részvét a hangjába. Mintha egy mindig letagadott, elfojtott énje került volna a felszínre... egy olyan, aki valóban tud együttérezni.
|
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
