|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Nedim mosolyogva nézett Peterre, majd blógatott, hogy jól aludt.
- Aha, jól. Te elég sokáig aludtál - kuncogott. Viszont így, hogy Peter többet aludt, így volt ideje Nedimnek arra, hogy kicsit beszélgessen Adriannel. Jó volt a férfi társaságában lenni és a kutyája is nagyon aranyos volt. Remélte, hogy máskor is eljön és elhozza a kutyát is.
- Mobiltelefon? Az olyasmi, amit az emberek szokta használni? - érdeklődött, majd mikor megkapta a választ rá, egyből jött is a kutya téma. Nem igazán tudta, hogy mit kell csinálni egy kutyával, azon kívül, hogy biztos azokat is kell etetni, meg ilyesmi. Aztán Peter felvilágosította a kölyköt.
- Oh... - nyögte ki halkan, mert azért nem számított, hogy egy kutyával ennyi mindent kell csinálni.
- Öhm, akkor mindegy... Majd ha Adrian itt lesz megint, akkor majd Sammel fogok játszani - mondta halkan, majd megrázta a fejét, mikor összeborzolta gazdája a haját.
- Oké. Ha végeztél, bejössz? - érdeklődött, majd megvárta a választ és már be is sietett a szobába, de nem aludt. Unatkozott és köztudott tény, hogy egy fiatal kölyökmacskának sok játékra lenne szüksége. Büdösbogár pózban fúrta a fejét a párnájába, miközben farka előre, a fejéhez borult és a bundájét kezdte fújni és azzal szórakozott, miközben várta, hogy Peter végezzen a fürdéssel.
 |
- Te is jól aludtál? - kérdezte, mert az volt az eszében, hogy talán a maska csak a káz miatt akarta őt maga miellett tudni, és valójában nem is akarna meleltte aludni. Mosolygtt rá... úgy mosolygott rá, mint azelőtt, ismét elszégyellte magát. De nem mondott semmit erről.
- Igen, szép.. és persze te nyomhatod meg, amikor csak akarod, én csak elmondtam... ~ ez a kölyöyk nem semmi... annyira más... miért? Talán... tényleg nem fél már tőlem? Nem, azt nem hiszem, ezek után... - a tányért a osogatóba tette, de aztá gyorsan el is mosta.
- Nem, nekem nincsenek ilyenjeim... sose gondoltam volna, hogy szükség leeht rá, de majd veszek neked egy mobiltelefont... így majd azért kicsit biztoságosabbnak fogom érezni, és ha bármi baj lenne felhívhatsz majd...
- Kutyánk? Nem tudom... ha te szeretnéd akkor meggondolom. De neked kell majd róla gondoskodni akkor... midnenről...- mondta végül, mintha csak az apja lenne, úgy kezdett el beszélni egy kutyával járó felelősségről, a sétáltatásról az etetésről, és úgy mindneféléről.
- Hát köszi... - nevetett fel, s kicsit össze borzolta fiú ahját. - Pihenj le... addig én veszek egy fürdőt. - indult is el a fürdőszoba irányába.
 |
Kicsit lesütötte a szmét, mikor visszakérdezett, hogy azt mind ette-e. Bólintott, de a férfi nem lett mérges attól, mert alig evett. Nem bírt többet enni, ez is nehezen ment neki. Közben hallgatta, amit mondott és elmosolyodott.
- Örülök neki - mosolyog még mindig. Valamiért ha meglátja Petert, akkor mindig mosolyognia kell. Nem tudja, hogy mi ez az érzés, vagy, hogy miért van, de jól érzi magát tőle.
- Eléggé, de azt hiszem, hogy megbeszéltük - mondta halkan, majd ásított egy nagyot.
- Oh, ez? Szerintem tökre szép - fogta meg megint a láncocskát. - Mivel az enyém, így akkor nyomom meg, mikor úgy érzem, hogy meg kell. Jó? Ezt majd én tudom - piszkálta a kis bilétát.
- Akkor neked is van? Mármit ha eltévedek, akkor inkább neked kellene szólnom, bár... remélem, hogy többször nem lesz ilyen. Oda fogok figyelni most már jobban. Oké? - pillogott fel a férfira, majd bólintott.
- Aha, ő is jó ember, kedvelem - mondja dalolva és örül annak, hogy Adrian a második ember az életében, akivel jó el tudott beszélgetni.
- Uuuuh, nekünk is lehetnek egy kutyánk? Adriané olyan aranyos volt, hagyta, hogy simogassam - lelkendezett és megint úgy viselkedett, mint egy gyerek.
- Büdös vagy? - lépett oda a férfihoz, majd megszaglászta. - Egy picit - nevetett, majd farokcsóválva nézett Peterre.
|
- Azt mind? - nézett a tányérra kissé lemondóan, de örült neki, hogy kicist evett. - Végülis a semminél több.. - nézte a kölyköt, ahogy mesélt neki, a szemei színét szinte magába itta. Kicsit még neki is hörgős hangja volt, de nem volt vészes. - Nagyon jól aludtam, jó volt melletted. - eszeegette a saját kis adagját.
- Adrian komolyan aggódik igaz? De talán most már megnyugszik... a lánc amit adott neked... használd amikor kell redben? Ne félj megnyomni... ha érzed, hogy elveszíteném a fejem... vagy csak ha bajban vagy... van benne egy nyomkövető így biztosan megtalál amjd bárhol is légy. De akkor is ahsználhatod ha eltévedsz valahol, az a valami ténylég hasznos...
- Máris megkedvelted? - érdeklődött, de azért kicsit örült is neki, nem akarta, hogy csak ő legyen a cica egyetlen társasága. - könnyen kijön a macskákkal, a kutyákkal... mindenféle teremtménnyel... de az emberekkel nehezn beszél... meg hát valljuk be én sem vagyok egyszerű eset. - túrt bele fekete hajába. - Azt hiszem le kellene fürdenem - szagolt meg magát. - Nincs valami jó illatom.
|
Nedim gyerek fejjel azt gondolta, hogy milyen jó lesz neki majd, hogy lesz végre gazdája, de azt valóban senki nem mondta el neki, hogy vén pénzes, nagydarab férfiak fogják rá csorgatni a nyálukat, miközben ő a ketrecben volt zárva, mint egy dísztárgy. Akkor rájött, hogy nagyon rosszul járhatott volna, de Peter mellett eddig jól érezte magát. Hevesen bólogatott, mikor Adrian megkérdezte, hogy csak férfiak voltak az eseményen.
- Igen, a legtöbbjük nagydarab, szivarozó alak volt, igazán büdösek voltak. Keveset láttam belőlük, mert mikor elkezdődött a hirdetés, akkor letakarták a ketrecet – mondtam halkan, majd a férfi egy nyakláncot akasztott a nyakába.
- Uh, de jó! - fogta meg apró kezébe a macska a bilétát, miközben vörös szeme csillogott és közben farkát csóválta. Hamar le lehet venni a lábáról, hiszen még csak egy gyerek.
- Oké, majd igyekezni fogok – helyeselt arra, hogy próbálja meg szépen visszautasítani, amit nem akar. Nedimnek se lesz könnyű, mert mindig azt akarja, hogy neki legyen igaza és ilyenkor nem sokat gondolkodik.
- Arról már mesélt, mert... Hát nagyon kíváncsi voltam és addig kérdezgettem, míg el nem mondta. Megbeszéltük, hogy olyankor nem szabad kijönnöm a szobámból - mondta halkan, még mindig a nyakláncot nézve.
- Mondta, hogy azok az emberek nem kedvesek... - rázta ki a a hideg, miközben nézte, ahogy a férfi pakolászik és elmondja, hogy miket kell csinálni Nedim sérüléseivel. Aztán hirtelen meghallotta Peter hangját. Egy picit azért megijedt, hogy ki fog kapni, hogy beszélgetett Adriannel, de végül csak odasietett a férfihoz.
- Oké, vigyázni fogok. Szia, gyere máskor is – integetett Adriannek mosolyogva, majd mikor kettesben maradtak, leült a párnára, ami a széken volt.
- Nem, köszönöm. Ettem egy kicsit nem olyan rég - lóbálta a lábát. - Hát, mindenféléről beszélgettünk, azt mondta, hogy szeretett volna meggyőzni, hogy menjek vele, de itt maradtam – mosolygott a férfira, aki még mindig úgy nézett ki, mint aki még alszik.
- Hogy aludtál? - érdeklődött és ha Peter hagyta, akkor elterelte a témát is.
|
- Látszik rajtad, hogy eddig nagyon vigyázta rád... hogy pont egy ilyen alakot fogj ki... bár őszinte leszek hozzád. Az ilyen eseményeket mindig hátsó szándék vezet, elhitetik a amcskával menyire értékes, de úgy hirdetik meg, a külső rétegek felé akár egy eddig használatlan és tiszta tárgyat, akit ő használhat először... Nem tudom Peter hogy került oda, vagy miért, de azt hiszem erre nem is vagyok kíváncsi. A sorsolán leginkább férfiak vettek részt ugye? Vagy csak azok... ezek a dolgok annyira ocsányak. - egy kicist magához ölelte amikor már felöltözött. - Szerettelek volna meggyőzni, hgy gyere velem, tényleg féltelek... de ha maradni akarsz nem viszlek el... - akasztott a nyakába egy kis nyakláncot, apró bilétával. - ennek fel tudod nyitni a tetejét, a közepén találsz egy gombot. Ha bármi történne amiért szükség lehet rám, csak nyomd meg és én ide sietek... Peternek is szólok majd róla.
- Sok minden va amiről nem vagy majd csa később mesél neked... mert van ami nagyon nagyon fáj neki. Tudom, hogy változni akar, és tudom hogy te változtatni. De amit nem akarsz megcsinálni, vagy ha úgy érzed kényszerítve vagy, próbáld meg kedvesen vissza utasítani, így talán nem lesz mérges. - próbált tanácsot adni neki.
- Igazad lehet, talán én is ezért reménykedem még mindig... - kezdte el össze szedni a cuccait. - Hamarosan haza indulok, sok macska vár rám... nem az enyémek én csak gondosodok róluk... de erről még nem igazán kell tudnod. Talán még csak kedveled egy kicsit, nem hiszem,hogy szerelemről lenne szó, de az hogy nem akarsz lemondnai róla egyszeríben becsülendő és butaság is. - fejtette ki a véleményét. - Lesz olyan alkalom, hogy felhoz ide másokat... az valószínűleg azért lesz mert érzi, hogy feszegeti a határait. Olyankor sok férfi jön ide és szeretnek... mindenfélével eljátszadozni - látszott rajta, hogy volt már benne tapasztalata - szóval jól zárkózz be, vagy bújj el... érted Nedim? Nem fogja őket érdekelni, hogy gyerek vagy, még annyira sem mint Petert aki próbál felülkerekedni önmagán... légy nagyon óvatos. Veszélyes utakon jársz.
- Jó reggelt... sikerült mindent elfecseged neki? - jött elő Peter, bár nem sokat hallhatott a beszélgetésből, a végét mégis elcsípte.
- Igen, a fontos dolgokról felvilágosítottam, a gyógyszereket és a krémeket ide tettem - mutatott az asztalra. - Még ma este is kenjétek be, meg holnap is kétszer... a mait már elintéztem. Most magatokra hagylak titeket... - vette fel a hátizsákját, Sam csaholt mellette, s boldogan ugatott. - Vigyázz magadra Nedim... te meg viselkedj jól Peter... - avval távozott, Peter még egy darabig csa nézte a becsukódott ajtót.
- Legalább van egy kis reggeli... - mert magának - Nem akarsz még... enni egy kicsit? Főzzek teát? - nyelt egyet. - Miket mondott neked? - kérdezte végül halkan.
 |
Nedim csak bólintott arra, mikor a másik macska került szóba. Peter mesélt neki, de nem szívesen. Akkor ott Nedim elkezdett félni a férfitől, hogy ilyesmit tett, de akkor még bízott abban, hogy többet nem teszi. Mégis ennek a kölyöknek is fájdalmat okozott, amit a cica tűrt. Legalábbis most még tűri, egy ideig biztosan bírni fogja, annak ellenére, hogy gyerek még.
- Én egy tenyészetből jöttem, nem tudom, hogy milyen a feketepiac, de... - kezdett bele motyogva orra alatt. - Sajnálom azt a macskát. Engem egy eseményen, főnyereményként, a tombolán adtak ki... - vakarta meg a füle tövét, miközben mesélt. Aztán meghallott egy másik nevet, akiről nem beszélt neki Peter. Időközben megfordult, hogy Adrian elláthassa a fenekét, de nem igazán tetszett neki, idegesen fújta ki a levegőt. Még eléggé érzékeny volt odalent.
- Sajnálom, erről Peter nem mesélt - hajtotta le a fejét, majd szembe fordult Adriannel, mikor az befejezte az ellátását. Nyelt egy nagyot, miközben a férfi mesélt, kicsit most megijedt, de nem akarta kimutatni. Félt attól, hogy ő is így jár, mint az a macska, az a srác és Adrian. Rettegett ettől belül, de mégis kitartott.
- Szerintem nem butaság. Ha nem reménykedsz, akkor soha nem válik valóra, hogy újra lásd - guggolt le miközben a kutya odajött hozzá, elkezdte simogatni az állatot.
- Én úgy gondolom, hogy Peter jó ember – mosolygott fel Adrianre. Őszinte volt, tiszta és nem voltak a cicának hátsó gondolatai, noha félt, hogy mi lesz ezek után. Aztán jött a másik kérdés.
- Érezni iránta valamit? - pislogott Adrianre. - Hát... Azt hiszem. Nem tudom, hogy mi a szerelem, vagy mi a szeretet, mert nem igazán volt még ember, akihez kötődni tudtam volna. Tudod... Peter az első ember, aki beszélget velem, aki rendes ételt ad nekem. Gondolom ez a szeretet, nem? Mert, ha igen, akkor én szeretem. Valamiért - mondja halkan.
- Tudom, hogy még csak egy gyerek vagyok, de segíteni akarok. El akart adni, de aztán meggondolta magát. Azt mondta, hogy jó gazdám akar lenni és én hiszek neki – jelentette ki, miközben a kutyát simogatta.
- Még úgy is, hogy azt mondta, hogy bántani akar, hogy össze akar törni, de mégis... vigyáz rám. Sose kényszerít semmire, csak egyszer ijesztett meg, de az is azért volt, mert... mert nem akarta, hogy megkedveljem - tüsszentett egy nagyot a cica.
|
- Mindig bele kapszkodik abba, aki mellette van... Jigsaw volt az első macskája, nem tudom mesélt e neked róla... a lényeg, hogy sokat bántotta, aztán mikor megtudta, hogy valójában féltestvérek elszörnyedt. Hogy magán a tényen, vagy attól, hogy bántotta a testvérét, nem tudom, de a macskát bűntette azért, amit ő tett. A fekete piac a legroszabb hely egy macska számára... ahelyett, hogy rendes helyet keresett volna neki csak belökte oda... azt akit álítólag szeretett... aztán jött Eve, aki nem macska volt, de oda volt érte, rajongott, követte akár egy kiskutya, kicsit hasonlítasz rá, vakon megbízol benne.. -sóhajtott, miközben elkezdte bekenni odalent. - bántotta őt is sokszor, képtelen volt leállni, aztán meg is csalta másokkal, de gyanítom ez inkább azért volt mert máskon akarta levezetnia dühét és nem rajta, szóval nem állítom, hogy nem próbálkozott... a háború idején, egygázolták a srácot... frontális ütközés volt, nem élte túl... pedig talán akkor kezdtek már jobban alakulni a dolgok. Eljött hozzám, egy darabig próbáltam vígasztalni, segíteni rajta... majd megkötözött, elrabolt... elhozott ide. - nézett fel az emeletre. - ott tartott fogva... és azt várta, hogy bármiféle érzelmet is mutassak iránta. - adta vissza a cicára ruháit.
- De tudod érzelmeket nem lehet csak úgy kicikarni a másikból, még ha aakrjuk sem... én valai mást szeretek... de az is lehet, hogy ő már rég halott... mégis... nem tudok nem gondolni rá... annyira szerencsétlenek érzem magam... mégis... azt várom, hogy egyszer csak megjelenik majd az ajtóban, pimaszul rám vigyorog és a nyakamba ugrik. Elég buta gondolatok igaz? Egyébként nem mmintha nem szeretném őt, mármint úgy mint ahogy egy unokatesvért leeht.. mert hogy mindig itt vagyok ha baj van.. látod vissza jöttem... de nem tudom megadni neki azt ami neki igazán kell, egy szerető. A léyneg, hogy egy napon sikerült megszöknöm tőle, de ezután sokáig nyalogattam a sebeim, míg végre újra beszéltünk - tudta le ennyivel a történteket.
- Ne butáskodj... ezeket nem lehet betartani. Neked is megvan a saját személyiséged. Amikor hozzád ért úgy, olyankor kedves volt, vagy próbált kedves lenni? Esetleg akkor is csinált olyat amilyet nem akartál? - nem is értette miért ennyire kitartó a kölyök, túl naív...- Adtam neki pár fertőtlenítőt és krémet, ha ezek újra előfordulnának. Ha már ilyesmit fog tenni legalább lássátok el a sérüléseid, különben csúnya hegek, nyomok maradnak rajtad. Bátor cica vagy... szeretném ha elérnéd a célod... de félek, hogy ez az édes gyerek addigra kiveszik belőled. Egyébként te érzel valamit iránta? Szereted őt?
|
Nem akarta bevenni a gyógyszereit, de természetesen szót fogadott Adriannek, ha már megemlítette neki, hogy be kell vegye a gyógyszert. Nem szívesen, de egy kis vízzel lenyelte őket.
- Ő azt mondta, hogy szerette volna, hogy ha... ha érzelmeket mutatsz. Azt mondta, hogy szeret téged - jegyezte meg halkan a cica óvatosan. Közben figyelte, ahogy Adrian idehozta a kenőcsöt, mire a macskát kirázta a hideg és nem igazán tetszett neki, hogy bekenjék odalent.
- Tudom, hogy orvos vagy... - húzta el a száját, majd végül sóhajtott egy hatalmasat. Nagy nehezen, de lehúzta a nadrágját, majd az alsóját is, de nagyon szégyenlős volt.
Miközben hagyta magát, hogy Adrian megvizsgálja és be is kenje odalent, hallgatta, amiket kérdezett tőle.
- Ha hozzá lehet szokni, akkor szeretnék hozzá szokni... Már... Már volt olyasmi - motyogta zavartan, majd félve lecsapta a fülét. Nem volt biztos abban, hogy ezeket elmondhatja-e.
- Nem tudom... - motyogta halkan, mikor arról kérdezett, hogy rendben van-e neki az, hogy Peter bántani fogja.
- Majd... Majd nem felelselek vele, nem leszek engedetlen és akkor nem fog bántani - erősködött, de egy gyerek sose lesz teljesen szófogadó. Valószínűleg ennek az egésznak Nedim fogja meginni a levét.
- Talán... - piszkálta oldalra húzott farkincáját még mindig zavartan.
|
- Vedd be a gyógyszereket is. - kérte még mielőtt feláll tvolna az asztaltól. - Szívesen - bólintott, már az s nagy csoda volt, hogy evett. Engedte hiogy megsimogassa Samet, a kutya hálás is volt érte.
- Nem tudom... - vallotta be. - Mint ahogy már mondtam, én is próbáltam segíteni rajta, de nem tudtam. - Adriant bizony nem tudta meggyőzni arról, hogy csak kicsit fáj. - várj egy kicsit - mondta és kiment, hogy behozza a enőcsöt, az asztalra tette. - Csak annyit tudok, hogy neked ennyi idősen ilyeneket nem kellene megélned, de nagyon ritka az is, hogy bárki megússza a traunákat. Kérlek vedd le az alsód, bekenem neked. Orvos vagyok Nedim... nem azért csinálom, hogy taperolhassallak. - mondta komolysággal, nem akart tágítani amellől, hogy odalent bizony be kell kenni.
- Valószínűleg megtörténnek majd ehhez hasonló dolgok, vayg roszabbak. Ha ezt az utat választod, akkor hozzá kell szoknod... ha meg akarod fejteni... netán menteni... akkor pedig ki kell tartanod, különben nem fog sikerülni. Mielőtt ez megtörtént, megérintett téged szexuálisan? Úgy értem hozzád ért, megfogta a feneked.... meg ilyesmi... ? Azt már láttam, hogy gyakran csókolóztok... már az is hozzá tartozik. Ő azt hiszem így mutatja ki ha szeret valakit, és bedurvul, ha elveszti az írányítást a dolgok felett. Ez neked rendben van? Hogy bánt majd akárhányszor hibát vétsz? Vagy vissza szólsz? El fogod tudni viselni, Nedim?
|
| Boldogan fogadta el a párnát, majd hamar rá is ült, ami sokkal jobb érzés volt a fenekének, mint az előbbi, hogy csak a székre ült rá.
-- Kakaót kérek rá - mondta halkan, majd amint megkapta az ételt, nyelt egyet. Kicsit ugyan görcsben volt a gyomra, de tudta, hogy egy keveset ennie kell.
-- Köszönöm szépen - mosolygott rá Adrianre, majd megkóstolta az ételt, ami kellemesen meleg volt a torkának. Jól esett neki, ezt le se tagadhatja. Közben hallgatta, amit a férfi mondott neki, de nem tudta, hogy mit mondjon rá.
-- Én… én csak szeretnék segíteni neki, hogy ne legyen mérges és ne kelljen visszafognia magát - evett egy kanállal megint, majd a kutyust figyelte, ami ott volt a lábánál.
-- Szabad? - kérdezte halkan, majd ha a férfi bólintott vagy engedélyt adott, akkor megsimogatta a kutyát. Nagyon puha volt a bundája. Nedim hirtelen meg is feledkezett az ételről és a gyógyszerről. Ez után ment oda Adrianhez, aki hamar meg is nézte a sérüléseit.
-- Kicsit… - csapta le a fülét. Általában ilyenkor szokott hazudni, de ő ezt észre se vette. Aztán jött szóba az, hogy be kell kenni odalent is.
-- Nem kell, már nem fáj… Nem akarok újabb krémet - rázta meg a fejét, mert nem akarta. Ő magának amúgy se tudta volna megcsinálni.
-- És mi van akkor, ha… Ha csak az vágyai irányítják? Mármint akkor az nekem rossz lesz, igaz? Akkor újra bántani akar majd… - kérdezte halkan a cica, majd visszaült a székre, de enni már nem evett többet. Alig evett.
-- Milyen lenne az, hogy ha az érzelmei irányítják őt? Szeretném megérteni - hajtotta le a fejét elgondolkodva. |
Adrian persze elkapta a pillanatot mikor a fiúcska arca eltorzult, így hozott neki egy párnát. - Ha erre ülsz nem lesz anynira fájdalmas. - Tolt elé pár kapszulát. - Evés közben kel bevenni őket, Kakaóval, vagy lekvárral? -érdeklődött a tejbegrízzel kapcsolatosan, de azt tett rá, vagy épp nem tett rá semmit, amit Nedim kért. Elé tette az ételt és egy kanalat is. - Valószínűleg nem vagy éhes, de amennyit tudsz, gyűrj le belőle. - tett elé teát is. - és ebből is.
- Peternek nincs személyiségzavara... nincs olyan, hogy előjön a roszabbik énje, ez az igazi énje, még ha ő vagy te külön is választod a kettőt. Ezért mondtam, hogy nem lesz jobb, hogy nem fog változni, ő csak vissza tudja fogni az igazi természetét.. de aztán előtör belőle az amit te is láttál.... - eközben a kutyus Nedim lábának dörgölődze kérte, hogy simogassa meg, nagyon kedves jólnevelt kutya volt. - Hidd el próbáltam már segíteni neki... talán ha nem fogná vissza magát egy idő után egybe olvadnának az érzelmei és nem lennének ilyen kitörései, de ez is csak találgatás... - amikor a kandúr oda ment hozzá, leguggolt és felhúzta a pólóját, a sebek még mindig ott éktelenekdte rajta. - Nagyon fájnak? Elég durva volt... de lefertőtlenítettem így nem lesz baj. Ott lent is be klelne kenned magad, mert bár a krém hatásos fájdalomcsillapító nem tart örökké a hatása... napi háromszor be kéne juttatni... - magyarázta.
- Peter és én nagyon köülönbözünk... - kezdett tovább magyarázni. - Őket a vágyai hajtják, engem pedig az érzéseim. Nem mitha bármelyik rossz lenne, de nem hiszem, hogy valaha jól kijövünk majd egymással.
|
Hasonló érintése volt Adriannek, mint Peternek, ezért is hagyta, hogy megsimogassa a fejét. Furcsa hasonlóságot vért felfedezni a kisugárzásukból, hiszen a külsőségek nem számítottak annyira Nedimnek. Kicsit zavarba jött, mikor azt mondta neki a férfi, hogy bármikor segít neki, ha baj van. Nem értette, de értékelte és észben tartotta.
- Rendben... - mondta végül, mikor az evésről volt szó. Nem volt éhes, legalábbis nem érezte, csak a gyomra korgott. - Izé... - kezdett bele, majd Peterre nézett és még mielőtt bármit is mondott volna, hamar felkapott egy köntöst. Ahhoz képest Adriannek is eléggé hamar szót fogadott. Amint meghallotta, hogy mit mondott neki Adrian, megfogta a kezét, majd kihúzta a konyhába, hogy Peter nyugodtan tudjon aludni. Nem szerette volna felébreszteni.
- Én... Nem tudom, hogy miért, de kedvelem... Sokat foglalkozott velem az elmúlt pár napban és... - nyelt egy nagyot, mikor a konyhába értek. Kicsit megtorpant a kutya látványától, majd tüsszentett egyet, majd inkább gyorsan felült az egyik székre, ami kellemetlen, fájdalmas érzést váltott ki belőle. Arca picit eltorzult.
- Nem hiszem, hogy ő rossz ember... Csak... - akad meg Nedim hangja, mert nem tudja, hogy hogyan fejezze ki magát. Azért még nem rendelkezik olyan szókinccsel, mint egy felnőtt.
- Szóval csak a gonosz énje amikor előjön, akkor változik át, mint ha egy másik ember lenne - állt fel inkább, majd Adrian mellé lépett és felnézett rá.
|
Peter nagyon fáradt volt így nem érzékelt semmit, még azt sem, hogy Nedim eltűnt mellőle, iagzán méylen tudott aludni. Adran nem gondolta volna, hogy ennyire közvetlen a kölyök, ő is megsimogatta kicsit a buksiját ahogy Peter szokta neki - Szívesen, ha bármi baj lenne mindig fordulhatsz hozzám. - bólintott a kérdésre. - Igen, az vagyok... már jó régóta boldogítjuk egymást. - tette el táskájába a maszkot, amjd mehhallotta gyomra korgását. - Egyél egy kicist, marat még tejbegríz, szórhatok rá neked kakót vagy tehetünk rá lekvárt... - maygarázta. - Innod is kellene, tegap keveset ittál, a bőröd ki fog száradni tőle... - fogott homlokára- Hőemekedésed még biztos van... vegyél fle egy köntst ha ki akarsz jönni. Úgy látom eléggé örökmozgó vagy. El se tudom hinni... hogy tudod elviselni ezt az alakot... - modta ezt most koolyan, bár nem rossz szándékkal. - Segítek neki ha baj van... de sokszor irritál h a közelemben van. - maygarázta.
|
Egész éjjel nagyon nyugodtan aludt, meg se mozdult, pisilnije se kellett, pedig éjjelente elég sokszor fordul elő, hogy felébred, mert nem bírja tovább és ki kell mennie mosdóban. Valószínűleg ez azért lehetett, mert minimálisat evett és ivott tegnap, így ezek a szükségletei is visszaszorultak. Aztán kezdett ébredezni, de ezt annak tudta be, hogy egy furcsa jelenlétet érzett meg, ami nem Peteré volt, csak nagyon hasonlított rá. Kinyitotta a szemét, majd nagyon óvatosan kibújt a férfi ölelésőből, majd szemét dörzsölve nézett az ajtó felé, ahol megpillantotta azt az idegent, aki tegnap óta itt van náluk. Szinte el is felejtett Adriant.
- Öhm... - kezdett volna bele valamibe, de előtte lemászott az ágyról, kicsit még billegett, majd álmoskásan Adrian elé lépett.
- Te vagy Peter unokatestvére, igaz? - ásította, nagyon halkan beszélt. - Köszönöm, hogy segítettél tegnap... Köszönöm a maszkot is - kereste meg a maszkot, majd átnyújtotta Adriannek, majd felnézett rá, miközben ásított egy nagyot. Nagyon korrdult a hasa, de nem érezte, hogy éhes lenne. Melege volt és fázott egyszerre, ami azt mutatta, hogy még mindig lehet egy kis láza.
|
Együtt aludták át az éjszakát, Peter meg sem rezzent a macska mellett, csak ölelte mintha evve midnent jóvá tehetne és eltüntethetne. Mikor reggel Adrian lejött és ebnézett hozzájuk megcsóválta a fejét, a kutya nyüszített kicist majd követte a férfit ki a konyhába. Melegített magának egy kávét, nem is értette hogy fajulhattak eddig a dolgok, talán Peternek tényleg ez lesz a boldogsághoz vezető útja? Ez a kölyökmacska? Hirtelen magán kezdett gondolkodni, kék csillag tűzzel teli szeme villant fel előtte. Szerette volna látni újra a kandúrt, és Kout... és Ayaset is... hiányoztak neki, ők voltak azok aiket közel tudott engedni vlaaha is a szívéhez. Mindet elveszítette egy háború miatt és fogalma sem volt merre lehettek, csak abban reménykedett, hogy még életben vannak. Megmelegítette a tegnap főzött tejbegrízt és evett belőle, Samnek is kinyitott egy konzervet, hogy vele reggelizhessen. Végül vissza ment megnézni, hátha már ébredeznek, szerette volna leelenőriznia macskát, újra lefertőtleníteni a sebeit és gyógyszert adni neki.
|
Nedimnek ezen is eléggé el kellett gondolkodnia, hiszen nem tudta, hogy mi az a sors, vagy hasonló. Ezért is hallgatta némán azt, amit Peter mondott neki.
- Én nem tudom, de mindegy igazából - ásított egy nagyot. Most, hogy lényegében megint Peterrel lehetett egy ágyban, sokkalta jobban bírta, még a maszk se kellett már neki, hiszen Peter karjai között megnyugodott. Hihetetlen volt ez a macska, hiszen ahhoz kezdett ragaszkodni, aki bántotta őt. Talán ha az elejétől kezdve bántotta volna őt a férfi, akkor más lenne most a helyzet. Talán... Viszont így, hogy megtapasztalta a jót, már máshogy látta a dolgokat.
- Megígérem, hogy egyedül nem megyek el sehová... Csak veled maradok mindig - ígérte halkan, de a férfi még így is jól hallhatta. Egyre laposabbakat pislogott ő is, miközben Peter simogatta. Érezte, hogy a férfi is fáradt, így már nem szólt, csak lehunyta a szemét, és nagyjából fél perc múlva már édesen aludt a férfi karjaiban. Ott érezte jelenleg a legbiztonságosabban magát a körülményekhez képest. Az a kéz bántotta, ami most öleli és simogatja. Nedim mégis képes volt elvonatkoztatni ettől. Kevés macska képes erre, amire akár egyszer is kezet emeltek.
|
Látta, hogy a macska nyugtlan lett a mozgolódásra, de amint hozzá bújhatott az ágyban imsét megnyugodott. Anynira furcsálta ezt az egészet... hozzá bújt és beszívta az illatát, oly yönyörűnek érezte, annyira megnyugtatónak, hogy majdem el is aludt, csak a macska ebszédére élénkült fel kicsit.
-Igaz, talán telejsen másfele sodort volna minket az élet...de talán mégis talákoztunk volna teljesen másképpen - gondolkodott el. - Ki tudja... de mindegy is.. az éet úgy ahtározott, hogy végül ost és épp így találkozzunk... -simogattaa fejét. - Ne edd magad ezen... nem tudhattad, hogy már rég túlmentél a határokon, elkapott ahév ahogy megláttad a mókust... de tudod az erdő is evszélyes, a vaászok kilövik az elcsatangolt macskákat is, msotantól csak velem mehetsz arra, rendben? Ígérd meg... - kérte. - és... amit modntam, hogy mkimehetsz az udvarra az is rendben van, nem akarom, hogy bezárdmagad öröké ebbe a házba, ki fogunk találni valami emgldást erre, hogy mindig meghalld amikor híbvlak - simogatta miközben egyre inkább csukódtak le a szemi,ha a cicus nem szólt hozzá, akkor el is aludt, kimerütlnek tűnt
|
Nem tudta, hogy erre mit reagáljon, mert lehet, hogy Peternek volt igaza, így nem tudta a cica, hogy erre mit is kellene mondania. Igazat adott a férfinak, így már nem próbálta meg tovább győzködni arról, hogy bocsásson meg neki. Ha nem akart, akkor Nedimnek az is megfelelt, hogy most itt van mellette.
Azt hitte, hogy Peter ölében maradhat, de nem így volt. Amint a férfi az apró testét megfogta és az ágyba tette, már épp tiltakozott volna, hogy nem akar még visszafeküdni, de szerencsére Peter is mellé feküdt. Hozzá bújt, most már sokkalta kellemesebben érezte magát. Lábát a férfi lába közé bújtatta, hogy még inkább közel legyen hozzá és ne fázzon annyira. A férfi teste meleget árasztott magából. Kellemes érzés volt a cicának.
- De ha máshonnét jövök, akkor nem biztos, hogy megismerlek. Akkor lehet, hogy én se ilyen lennék - ásította bele a férfi mellkasába.
- Ha nem ilyen lennék, akkor talán nem lettél volna rám mérges, mert elcsatangoltam... - jegyezte meg halkan. Még mindig úgy gondolta, hogy az, ami történt, az teljes mértékben Nedim hibája volt, nem pedig Peteré. Annak ellenére, hogy Adrian is Petert hibáztatta, a cica máshogy látta a dolgokat. Magát okolta.
|
- Pontosan miattad nem felejthetetm el... ha ... látom magam előtt mit is tettem, akkor talán soha de soha nem ismétlődik meg, pont ezért Nedim... nem szabad megbcsájtanom, ha megbocsájtok, akkor nagyob az esély, hogy szörnyeteggé válok - ,mondta elgondolását, ahbeár ez nem biztos, hogy igaz is volt, prbált keresni valamit, amiben elméje megkapazkodhat.
A cica csak enm maradt nyugton, addig addig fészkelődött, míg végül tüsszentett is, Peter sóhajtott, és felemelte a begömbölyödött cicát annak ellenére, hogy nagyon is édesnek, aranyxosnk találta. Betette az ágyba és mellé feküdt. Nem volt oyan hatalmas az ágy, mitn Peteré de elfértek rajta ketten, habár nem igazán eresztette el maga mellől.
- Valóban nagyon különleges macska vagy,de nem azért mert albínó vagy, vagy mert különleges bánásmódban volt részed... ez mind te vagy, a te személyiséged, örülök, hogy ilyen vagy... köszönöm neked. - suttogta még mindig kicsit érces hangon.
|
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
