|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.11. 18:09 - |
Több generáció él itt, mindenki kényelmesen elfér a hatalmas épületben, hisz különálló lakrészeik vannak. |
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Kicsit doromboltam hisz a fülem nagyon érzékeny pontom és azonnal le tudnak vele venni a lábamról ha simizik.
- Különös mégis igaz...nagyon sokan ilyenek mára már. Rendben...ígérem ma még bejövök de pihenj és vigyázz magadra. -súgtam majd loptam egy hosszú csókot és örvendezve keltem ki puha ágyából. Hiába vagyok teljesen hulla most az vele lehetettem felrázott egy kicsit.
- Szia Wen~ -intettem neki majd amint kiléptem az ajtón mintha egy falnak mentem volna neki. Kétésg sem fért hozzá hogy aggodalma itt áll előttem. Felpillantottam, s megláttam az a gyönyörű szép szempárt mi mindig megigézett. Fejem megráztam és miután arrébb léptem becsuktam magam mögött az ajtót.
- Miért vagy itt? Csupán a testőrködés a feladatod most pedig biztonságban van.-motyogtam miközben elléptem tőle még párat.
- Ugyan nem akartál látni kiscicám? Amúgy is téged kerestelek nem bírtuk a kis beszélgetésünk megint csak befejezni rendesen..mond eldöntötted már mi lesz a válaszod?? - kérdezte teljesen izgatottan, csupán pislogni bírtam, s megráztam fejemet.
- Még..nem döntöttem el..sajnálom Simon de mást szeretek már..ennyi idő után és az is amiket tettél..ne várd el tőlem hogy újra a karjaidba hulljak. -szemében láttam ahogy lángok gyúlnak, s megragadta kezem miközben közelebb rántott. Folytatta is volna kis jelenetét ha nem hallja meg hogy kint kocsi érkezi minden bizonnyal Wen menyasszonya volt az...   |
Ahogy válaszolt Sam, a maradék rossz érzéseit is eloszlatta. Minden érintése jól esett neki. Ő maga is megsimogatta a kandúrt, az arcát, fülét.
- Különös, hogy valaki beéri ennyivel - felelte arra, hogy Simon gyönyörű szép partnert akart.
- Persze hogy nem akarja ezt anyám. Úgy tart, mint a tulajdonát.
Szívesen időzött volna még Sammel, de ha nem végzi el a feladatait miatta, annak Sam issza meg a levét.
- Nem akarlak feltartani. Anyám nagyon szigorú - mondta. S már el is képzelte, hogy amint Sam kilép az ajtón, Simon fogja várni. Mégis reménykedett, hogy a kandúr tényleg őt szereti.
 |
| -Nem nem hiszem hogy megbocsájtok. Nem vagyok rá képes, úgy szeretni őt mint régen lehetetlen. -szemeibe néztem, s elmosolyodtam. Valóban szeret engem vagyis ahhoz hasonló. Lehajoltam hozzá és szeretet teljesen megcsókoltam.
-Nincs mitől félned...a szívem már a tiéd mint mondtam. Ne add fel mert nincs mit veszítened. - lejjebb másztam, s felső alatt már ha volt rajta elkezdtem finoman puszilgatni a seb körül már amit elértem. Fel pillantottam szemeibe és felültem rendesen.
-A macskáknak mivel nagyon fontos értékeik nincsenek így a bundájukra vigyáznak..ha elcsunyul akkor már nem kell senkinek. Nem nem az miatt egyértelműen de ő imádta magát nagyon kényes volt a külseje miatt és olyat akart maga mellett látni aki fajtiszta és gyönyörű szép. Nem tudom mit tartogat még a jövő de...ha édes anyádon múlik akkor csak egy sima szolga leszek...megmondta hogy nem szabad hozzád közel kerülnöm... |
Meghallgatta Sam fejtegetését, egészen kipirult tőle.
- Akkor viszont... ez esetben... mégiscsak tudom - lehelte alig hallhatóan.
Komolyan figyelt, minden részletet tudni akart. Örült, hogy Sam tényleg mesél, nem kertel, nem válogatja meg, mit mond el és mit nem. Sokkal közelebb érezte ettől magához.
- Ocsmány árulás... az amit csinált. Mindketten nagy árat fizettetek a kapcsolatért, aztán csak úgy arrébb állt. Megbocsátottál neki? - kérdezte egyenesen - meg fogsz? Biztos kedves lesz veled és vissza akar szerezni... és akkor majd... ellágyulsz? Mert én nem tudom... miért harcolnék, amikor ennyire vágytok egymásra. Hiszen a fél életeteket együtt töltöttétek. Nyilván szereted.
Szomorú volt, hogy ezt kell mondania, és remélte, Sam megnyugtatja, hogy nem így van. Lesütötte a szemét.
- Azért én is... nekem is fontos vagy... még ha nem is tudom kimutatni, csak a magam módján - motyogta, s végighúzta kezét a golyó okozta seben, amit am életének védésével szerzett.
- Azok a foltok meg... miért fontosak? - kérdezte - csak a bundátok miatt szerettétek egymást?
|
-Hidd el ha szerelmes vagy észreveszed azt magadon...teljesen máshogy érzed magad amellett a személy mellett, felszabadultan. A csókjától, s hangjától elolvad a szíved és soha nem tudod kiverni őt a fejedből. Istenehm olyan sokáig lehetne mondani milyen ha szerelmesnek érzed magad. Még előtted az egész élet ne aggódj lesz időd szerelmesnek lenni. Akár még abba a lányba is... - kicsit meg köszörültem a torkom, s bele kezdtem kis mesémbe.
-Ő már 5 éves volt mikor én megszülettem, s egy ideig még tartotta velem a távolságot de utána egyből nagyon szoros lett a kapcsolatunk. Jó ideig ő még nem is érzett irántam semmit csak barátok voltunk de...Mikor végre viszonozni kezdte az érzéseim teljesen elvarázsolt, nagyon hamar elvette az eszem a sármos arcával és csábítási képességével de... Nem vettem észre hogy igazából milyen is ő. -ajkaim megremegtek és sóhajtottam egyet.
- Sok mindenkivel megcsalt az évek alatt mégis.végül megkérte a kezem mikor betöltöttem a 16-ot. Minden csodálatos volt mégis....hirtelen mindketten változni kezdtünk. Nehmm nem is mentálisan hanem külsőre, kiderült hogy az egyik szolgáló lány akivel kavart nem bírta elviselni azt hogy a házasságunk miatt dobta őt. Ezért úgy gondolta hogy ha övé nem hát senki másé ne legyen és nekem is bűnhődnöm kell, mindkettőnket megmérgezett . -rá néztem kezemre és a foltokra, rájuk mutattam majd a hajam is mutattam neki.
-Nem így néztem ki régen...és ő sem volt olyan mint most. Szinte korcsnak éreztük magunkat ahogy hirtelen így "elcsunyúltunk". Mégis megvártuk az esküvőt, minden csodaszép lett volna ha...ha nem hajtja a vérehh és...és nem csal meg újra. Aztán egyben azért mert nem bírta elviselni azt ami velünk történt, s másrészt a szeretője miatt elszökött. Nem volt ott velünk mikor a tűz történt és nem volt velem mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Csalódtam benne és most mégis azt hiszi hogy vissza futok a karjaiba mintha mi se történt volna. Mintha még minden a régi lenne és nem tett volna semmi rosszat.-mondtam a végére már kissé szipogva. Felhúztam térdeim és fejem rá hajtottam majd le néztem rá. |
- Akkor máris többet éltél, mint én. Én még sosem voltam... vagy nem tudom... honnan tudja azt valaki? - kérdezte - ott van a menyasszonyom... olyan icsi voltam, mikor mellém rendelték, hogy nem lehetett bennem semmi érzelem. Gyerekek voltunk. Most pedig inkább olyan ő, mint a húgom. De közben másra nem is gondolok miatta. Nem értem... idejöttél, és mindent összezavartál.
Felgyorsult a szívverése, ahogy Sam beült mellé az ágyba.
- Nem akarom, hogy sírj - mondta komolyan - azt akarom, hogy nevess.
Azért mégis bólintott. Kíváncsi volt, bár tudta, fájni fog neki a történet.
|
| -Nagyon szerelmes voltam belé és mégis elhagyott...Hát ha szeretnéd mesélhetek róla, nem olyan megrázó ez nekem..mármint remélem nem kezdek el sírni. -mosolyogtam és mellé bújtam az ágyba. Szívesen mesélek neked róla mert megbízom benned...nincs rejtegetni valóm igazából. -sóhajtottam és hajam hátra söpörtem. |
Egészen megremegett, ahogy a kandúr ezeket kimondta. Visszacsókolt, simogatta a macska arcát, haját közben. De ő nem merte azt mondani, hogy szereti... azzal magához láncolná Samet, pedig ki tudja, mit hoz még az élet.
- Köszönöm, hogy ezt mondod - felelte ezután. - Hiszek neked, csak félek.
Mosolyt erőltetett az arcára.
- Meg sem érdemelt téged... ha megcsalt - mondta aztán komoran. - akarsz ezekről mesélni? Vagy ne kérdezzelek? Érdekel az életed. Bár lehet, nincs hozzá közöm.
|
| -De ha új láng lobban a parázs másutt kialszik...-néztem szemeibe és szívem hevesen vert. Félek hogy el veszítem és nem akar együtt lenni velem többé. Hogy csupán egy szolga leszek semmi több.
-Nem tudom...el akarok tőle távolodni...elmondani neki hogy már rég vége..már akkor vége volt mikor megcsalt és elhagyott. Nem szeretem már őt Wen..én téged...téged szeretlek. -súgtam majd óvatosan lehajoltam, s megcsókoltam őt hosszasan. |
Összeszorult a szíve. Azért csak állta a macska pillantását. Minden perccel nehezebben lélegzett, pedig Sam igyekezett megnyugtatni őt... sejtette, hogy nem ilyen egyszerű ez.
- Ahol lángok voltak... ott mindig lesz parázs - mondta szomorúan.
Sam érintésére átforrósodott a lelke. Talán tényleg kedveli őt Sam, és nincs mitől tartania. Mégis felmerült benne, hogy ez így nem maradhat, valakinek mennie kell.
- É mit gondolsz... mi lesz ezután? - kérdezte.
|
| Bementem hozzá, s szemeim törölgetve ültem le. Fülem hátra csuklott ennek hallatán. Sóhajtottam majd szemeibe néztem.
-A régi párom..nem tudom mennyit mondott el és miket...de nem tudom hogy fogom e tudni őt újra szeretni. Sok olyan dolog történt köztem és közte ami mindezt ellenzi és..az is hogy már másért dobog a szívem. -mondtam magjd kezét megfogtam. Közelebb másztam hozzá és oda bújtam.
- Nem fogok hazudni megígérem...még részben szeretem őt de mióta találkoztunk nem történt semmi...csupán megöleltem és egy darab puszit adtam arcára mert másra nem lennék képes..fáj a szívem ha rá nézek mert tudom hogy nincs jobb dolgom mellette.. |
A nő kiment, s Wen behívta Samet. Kipárnázott ágyon feküdt, látszott, nincs jól, de igyekszik nem mutatni.
- Gyere, ülj le - mondta, ágyára mutatva. - Hogy vagy? Sápadtnak tűnsz.
Nagy levegőt vett. Nehéz volt a szíve.
- Anyám sok mindent mondott most, és nem tudom, mit kéne hinnem. Így inkább téged kérdezlek. Ki ez a Simon? Mi közöd van hozzá? Bármit mondasz, elhiszem. Ha a feketére azt mondod, fehér, azt is elhiszem, mert nem adtál okot a bizalmatlanságra. Úgyhogy így felelj.
|
| Simon miután táskáit fel vitte elvonult a szobába és ledőlt mint aki dolgát jól végezte.
Én elmentem mosdóba, s mikor tükörbe néztem megremegett testem. Hajam már szinte teljesen fakó volt alig volt egy két barna folt benne, a foltjaimból a jó 50-ből maradt csupán 20-25 darab. Azt hittem végre vége van ennek! Végre egészséges lehetek és nyugodt. Megáll annak a rohadt szarnak a hatása!
Kimentem a helységből és elindultam Wen szobája felé. Ám megtorpantam mert láttam hogy anyja be ment, nem akarok hallgatózni szóval megvárom inkább ide kint míg kijön. Hiányzik már az ölelése mégha nem is oly rég láttam és még meg is csókoltam. |
- Ez az első, amit lát. Aztán a többire nem is kíváncsi.
Ő nem volt lenyűgözve annyira, mint az anyja, neki Sam édes finomsága tetszett, nem is beszélve Sam viselkedéséről, a ragaszkodásról, amit még sosem tapasztalt mástól.
- Remélem - próbálkozott meg egy mosollyal a vígasztaló szavakra.
Otthon azt várta, Sam majd segít neki, átveszi Simon helyét. De ő nem volt sehol. Szomorúan kucorodott be a szobájába. Hiába a virág, a tiszta ágynemű, a friss levegő, nem érezte komfortosan magát. Sam hiányzott.
Viszont mielőtt még hivathatta volna, az anyja lépett be a szobába, és előadott mindent, amit leszűrt a két macska közti viszonyról, itt-ott kiszínezve a mesét.
|
| -Ohh értem azt hiszem..kissé kiábrándító hogy csupán ez érdekli. A személyiségem még nem is tudja milyen teljesen..-lenézett a fiúra kissé szomorkásan hisz sajnálta őt.
-Ne aggódjon úgyis begyógyul hamar és máris még jobban lesz! -próbálta felvidítani de az út további részében inkább hanyagolta, s mikor megérkeztek újfent mindenben segített neki. Ez alatt én vittem be virágokat persze véresre szúrkáltak a gyönyörű növények de igyekeztem nem figyelni rá. Wen szobája már tiszta volt és friss úgy ahogy minden másik. De én teljesen kimerültem...nem is tudtam aludni már jó ideje rendesen nem hogy még szét dolgozzam magam és így kifáradjak. Hallottam hogy valaki érkezett szóval igyekeztem inkább elvonulni hogy ne ez zombit lássanak meg először. |
- Köszönöm - lehelte Wen. Nem tudta, mire számíthat ettől az alaktól.
- Anyám mindenkivel kedves, akinek dinnye méretű izmai vannak - felete fáradtan a fiú. - Nem szokott olyankor sokáig ismerkedni. Szóval nem hazudtolta meg magát, most is olyan, mint mindig.
A kérdésre zavarba jött. Anyja ezek szerint ezt sem mesélte el.
- Meglőttek - felelte egyszerűen.
Rosszkedvű lett ettől az egésztől. Samet akarta látni, nem ezt a kigyúrt alakot.
- Jobban vagyok, köszönöm - mondta távolságtartóan. Nem is akart nagyon beszélgetni a kocsiút alatt sem.
|
| -Természetesen segítek hisz ez a dolgom. -hozzá sietett majd máris elkezdett pakolni vele egy kisset hamis mosollyal.
Segített neki rendesen felöltözni majd utána a táskát vállára vette neki pedig segített rendesen járni.
-Nos csupán ma érkeztem és tegnap vett fel az édesanyja de igazából jó eddig. Érdekes volt, Samhez képest velem igazán kedves volt és máris munkába indított mielőtt igazán megismert volna. De vele nem bánik olyan nyájasan mint velem akkor. Jobban érzi magát már? Mi történt pontosan? Hisz látom hogy legyengült. - segített neki beszállni a kocsiba majd már indult is haza. |
- Hát jó - sóhajtotta Wen - jellemző anyámra, hogy nem jön el személyesen ilyenkor. Segítesz összepakolni?
Megmutatta a kandúrnak a holmiját, és a táskát, amibe be kellett férniük a tárgyaknak.
- Át is kéne öltöznöm. Ebben a kórházi köntösben nem mehetek haza.
Segélykérően pillantott Simonra. Ha ezzel megvoltak, még mindig támogatásra szorult. Alig bírt járni.
- És neked milyen nálunk? - érdeklődött, mikor már a kórház folyosóján lépkedtek. - milyen fogadtatásban részesültél?
|
Nagyot nyeltem, s bólintottam. Kivittem a konyhába majd letettem ott. Felsiettem szobájába és miközben sietősen mégis szépen rendbe tettem a szobát. Az ablakot kinyitottam, s egy felsőjét magamhoz vettem. Arcom bele bújtattam miközben vissza folytottam a könnyeim. Meg tudnék mindent annyival oldani hogy most kiugrom az ablakon de...mégsem érné meg. Miután elkészültem helyére tettem a felsőt majd kisiettem a házból a virágos kertbe. Letérdeltem és elkezdtem a szép virágokat szedni mik még csak most fognak nyílni. Amik már kinyíltak hamar el is hervadnak az nem szép.
-Az édes anyja a tegnapi nap fogadott fel hogy önt védelmezzem. Ne aggódjon ő otthon van csupán elfoglalt. Azért engem küldött mert a testőre leszek és én védem önt. Sammy ebben nem igazán jó. De amint vissza térünk ott lesz ő is.-mondta komor tekintettel. Nem értette miért kötődik hozzám ennyire de nem tetszett neki. Látta rajta hogy érzelmei elég komolyak és mennyire aggódik Wen.
|
- Elegancia, drágám - mondta lenézően a nő - ez hiányzik belőled. Nem érdekelnek a kifogásaid. Nem kell a tálca - tett kezével legyező mozdulatokat.
Wen felült az ágyában. Meglepetten tekintett a kandúrra.
- Te... ki vagy? - nézett rá. Nem értette honnan tudja a nevét, honnan szerezte őt az anyja... meg úgy az egész helyzetet.
- Miért nem Sam jött értem? Hol van Sam? - kérdezte. Egyáltalán nem nyugtatta meg, hogy ez a macska lesz a testőre. Ő csak Samet akarta.
|
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
