|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.26. 16:57 - |
Itt lakik Remington és az apja. A két ember szinte teljesen elszeparálva él egymástól, a házon belül csak egyetlen ajtó maradt meg, ahol átmehetnek egymáshoz, de mára már szinte úgy élnek, mint két idegen. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
- Hát, hogy valahogy pattintsd bele... nincs valami szerzsámod? *kérdezi és figyeli hoy mit bütyköl a srác* - Mazohista? Ez elég fura példa volt... vagy csak nem értem hogy érted... ez is ésszerű magyarázata lehet a problémának.. *sóhajt* - Áhh az emberek fura dolgokat találnak ki, de tetszik, nézhetlek majd amikor játszol? *vigyorog* - A nevem Konoe... azt írd bele... ha nem neveztek más macskalényt is erre a névre, akkor nem lesz egyforma...és elvileg én már halott vagyok itt, szóval... az én adataimat már törölték... 26 éves vagyok... a többi teljesen mindegy... *tudja le ennyivel a történetet*- Amúgy Kou... már nem macskalény, felszabadított félvér... nem öltem meg senki ha esetleg arra gondoltál volna... *köti ki* - Amúgy... igazából azért mondtam még az elején, hogy egy csónakban evezünk... mert... én Raibe vagyok szerelmes... ha eddig nem jöttél volna rá...
|
Mintha az előző kérdést nem is hallotta volna, monoton hátranyúl a csippért, megforgatja, aztán előkeres egy kis szerkezetet, beledugja a csippet, majd a gépbe löki a szerkezet másik végét. - Hogy érted, hogy varázsoljam bele a nyakláncba? - kérdezi, miközben kilép a játékból és elkezd pötyögni a csipp ügyében. - Tévedsz. - jegyzi meg halkan és egyetlen, legyilkolt-gyilkos pillantást küld Konoénak. - Csupán nem vagyok mazochista. - teszi hozzá jegesen. Ezután hosszan hallgat, néha fel-felmorog, mert bajlódik a csippel. Míg tölt az adatfeldolgozás, visszalép a játékba. - Egy játék. Csinálsz egy karaktert, aztán elindulsz a virtuális világban. Az alapján fejlődsz, minél több nem játékos karaktert ölsz meg és minél többet tanulsz a mestereknél. - magyarázza. - Általában egysíkúak az ilyen játékok, idővel ráun az ember, vagy túlságosan favorizálja és teljesen beledilizik. Én inkább csak elütöm vele az időt. - aztán visszalép a csipp kezelőfelületére. - Kou? Nem kérdezem meg, hogyan és honnan szedted a csipped. - mondja inkább belátóan. - Milyen adatok legyenek? Milyen név, kor, gazda, tenyészet, milyen szám? Igazából tök mindegy, mit mondasz, ha utánanéznek, csak akkor buksz le vele.
|
*Konoe furcsán pillantgat a fiúra, nem érti mi lelte hírtelen, azaz érti, csak nem gondolta volna, hogy ez ennyire felkavarja Remingtont* - Ümm... oké... *mondja de még mindig ott áll* - Te nem szeretnél valamit? *érdeklődikmajd előkotorja a csippet* - Meg tudod csinálni nekem? *kérdezi* - Ebbe a nyakláncba kéne belevarázsolni utána... *mutatja, aztán leül bár igazából ennivalóért indult* - Látom nem az a fajta ember vagy akit érdekelnek a részletek.... de egyszerűbb is így... *aztán ahogy elindul a játék, Konoe kíváncsian araszol közelebb a géphez és tekintete a képernyőt pásztázza* - Ez mi? *kérdi ahogy egyre izgatottabban figyeli a monitort* - Sose láttam még ilyet... *lecövekel és térdelve bámulja, hogy mi történik, tekintetét le sem veszi róla*
|
A válaszok csak még mélyebbre taszítják őt a pokoli mélybe, még rosszabbul érzi magát, mint tudatlanul. ~ Hát árulásnak érzi... ~ emésztgeti magában a tényt, de szemeiből látszik, hogy fáj neki ez a dolog. Már nem néz Konoéra, tekintete homályos ködbe merül, elveszti a szobában lévő dolgok fókuszát, mint aki ájulni készül, tartása mégis szilárd marad. Percekig marad lefagyva, aztán a számítógépen elinduló zene ébreszti fel mámoros rémálmából. Eltűnnek az érzelmek az arcáról, elereszti Konoét, majd odalép a gépéhez és elnémítja. - Nem vagyok olyan jó, mint Mizumi, én nem tudom feltörni a központi adatbázist, de a csippedet meg tudom hackelni úgy, hogy hazudjon. - jelenti ki, miközben leül a székre. Már nem néz Konoéra. - Ha éhes vagy, derítsd fel nyugodtan a házat némi kaja végett, csak a lépcsőhöz közeli ajtón ne menj át, mert akkor apámnál kötsz ki. - mondja mámoros hangon, mert már kezd teljesen beleburkolózni a számítógépe világába. Egy játék indul el, beírja a nevét, a jelszavát, röviden tölt a képernyő, majd kiválasztja a karaktert, amelyikkel éppen nyomulni akar, újabb rövid töltés, majd egy színes mesevilág jelenik meg.
|
*Meglepettség tükröződik az arcán, ahogy a fiú közel megy hozzá és kérdéseivel bombázza, de hagyja hogy a fiú belé kapaszkodjon, s figyelmesen hallgatja* - Azt mondta... azt hiszem... hogy nem tudja mit kezdjen a ténnyel és hogy úgy érzi igazából most senkije se maradt, mint barát... amolyan árulásként éli meg... legalábbis azt hiszem *csapkodni kezd farkincájával*-együtt van Raiel, a kapcsolatuk teljesen szilárd talpakon áll... *lelapítja füleit* - Azt hiszem te Lamento néven ismered... *bólint* - Igen összevesztek, egy kicsit ha jól emlékszem... Suzumi és Mizumi a nevük... velük volt valami összezörrenése, amikor találkoztak a Blake család házánál... igazából egy csippet akartunk átprogramozni de végól nem jött össze, szóval én most eléggé ilelgális vagyok...
|
Meglepődik a válaszon. Kíváncsivá teszi, miért ismeri őt egy macskalény, akit még sosem látott, nem híres, nem is kifejezetten gazdag a családja. Aztán Teru nevének hallatán hirtelen rosszul lesz. Elsápad, lábai erőtlenekké válnak és az egész srác meginog. Bele kell kapaszkodnia a számítógépes asztalába, s mélyeket lélegezni, nehogy elájuljon. ~ Mennyi esély van arra, hogy az utcán talál az ember egy macskalényt, amely pont élete nagy szerelmétől ismeri őt? Mégis mennyi? ~ kérdezi magában keserűen. Megerőlteti magát, hogy újra Konoéra nézzen. Nem ejtették a fejére ezt a macskaférfit, sőt mi több, tudja, mit érez az említett iránt. Kidobja? Vagy mit csináljon vele? Egyelőre megtartja. Reménysugár lesz egy pillanat alatt belőle. Odaugrik hozzá és belekapaszkodik a vállaiba, míg tekintetét a macska szemeibe fúrja. - Mit mondott rólam? Hogyan viszonyul hozzám? És most mi van vele és a macskalényével? - sorozza meg kérdésekkel a kandúrt. Szemeiben lázas tűz gyúl, elvakultság. - Csúnyán összeveszett a barátaival? Miattam??? De hát miért?! És kivel???
|
*Csak egy mélyet sóhajt* - Ismerlek téged... *közli* - mármint névről... *teszi hozzá* - hmm... azt hiszem tartozom neked annyival, hogy elmondjam honnan... *megköszörüli a torkát* -Howoki Teruval lógtam pár napig... ő említett téged.... sok időbe telne míg elmondom miért, vagy hogyan, s miként futottam össze vele és ez nem is lényeges igazából, remélem azért nem fogsz kidobni... *lelapítja a füleit* - igazából egy csónakban evezünk úgy érzem... és amúgy csúnyán összeveszett a barátaival is miattad, de azt hiszem lerendezték a dolgot.... *elpirul*- Bocsi kicsit sokat beszélek... több információt adtam ki a kelleténél...
|
Látja, hogy Konoe hallotta már a nevét, mert majd belefullad abba a pohár vízbe, amit adott neki. Meg is lepődik a dolgon, kíváncsian fürkészi. Arra gondol, rossz hír lehet, mert hirtelen furán kezd viselkedni a macskalény. Odalép hozzá és megpróbálja megfogni a vállait. - Nyugi. Nem tudom, mitől ijedtél meg ennyire, de nincs jelentősége. Egyedül élek, az apám nemigen látogat át hozzám, úgyhogy ha attól félsz, hogy valaki tudni fogja, hogy itt vagy, az ki van csukva. Maximum akkor, ha átjönnek a barátaim, hogy megpróbáljanak elhívni valahova. De még akkor se, mostanában nincs kedvem senkivel sem együtt lógni. - teszi hozzá, s leteszi a kezeit. - Kérsz még valamit? - pillant a pohárra.
|
*Konoe érti a célzást de nem tud rá mit mondani, amíg vár a vízre körbe kémlel a szobában, aztán elfogadja a vizet, s megköszöni, amikor meghallja a nevet majdnem vissza köpi az egészet de aztán gyorsan lehajtja, felpattan* ~ Ilyen nincs... tényleg nincs... akkor ezért éreztem... ez aszag Terué... ami ebben a házban kering és Rait is érzem és ha ő Remington akkor ez...* - A... nevem Konoe... *préseli ki magából végül, s reméli hogy a srác nem tud róla, hogy ő valaha létezett, avgy csak névazonosságnak hiszi*
|
- Heh... nem lepődtem meg. - mondja keserű félmosollyal. - Nem szoktak macskalények heverni az utcán csak úgy. - teszi hozzá kicsit elgondolkodóbb hangon. Hátratúrja a haját, hogy kinézzen valahogy, aztán kicsit szemügyre veszi Konoét. Felkel az ágyról és biccent neki, aztán egy pohár vízzel tér vissza, amit lenyújt a macskalénynek. - Meroli Remington a nevem. És a tied? - kérdezi egy mosolyt erőltetve az arcára.
|
- É... értem... köszönöm... *lenyugszik és ahogy a srác felkel, leül az ágyra, fülei lelapítja*- Nem igazán van hova mennem... nem köszönöm azt hiszem egyik sem... *émelyeg és forog vele a világ, fél ha bármit is enne az vissza is jönne * - Talán égis egy kis vizet... *mondja, s nem tudja hogy higyjen e a fiúnak, de nem is érdekli már, neki már úgy sincs snkije... ténylegesen nincs... életcél vagy vágyak már egyik sincs...* - Megmondod, hogy mi a neved? *érdeklődik*
|
Felül. Még nem is nagyon fogta fel Konoe jelenlétét. Csak akkor, amikor megszólal mellette. - He? - nyögi, aztán rájön, hogy az utcáról cipelte be ezt a lényt. - Nyugi. - mondja neki csendesen. - Én hoztalak ide. Csak nem hagyhattalak kidőlve a kapunk előtt. Bekaszliztak volna. - teszi hozzá, azzal kikel az ágyból. Megdörgöli a szemét, aztán benyomja a számítógépét. - Éhes vagy? Szomjas? - kérdezgeti. - Legyél békés, én nem bántalak. Ha van hova menned, nyitva az ajtó. Ha nincs, felőlem maradhatsz, csak ne szólj bele, hogy mit csinálok.
|
*Konoe furcsán ébred a zajokra, egyik fülét hegyezi, míg másik nyúzottan csak pihen...aztán lassan felnyitja szemeit, s megpillantja a szobát, megrémül ettől, de hírtelen azt hiszi Teruék találtak rá* - Rai? *suttogja a kandúr nevét, de aztán felül,s meglátja a fiút, azonnal kipenderül az ágyból*- Ki...? Te meg ki vagy? Te hoztál ide? *a falhoz paszírozza magát* ~ Milyen hely ez? Hogy kerültem ide?
|
Remington nyúzottan ébred. Szemei karikásak, arca a hirtelen fogyástól beesett, szőke haja meg rémesen kócos. Arcán már látható borosta képződött, mitagadás, az utóbbi időben kissé elhanyagolta magát nagy bánatában.
|
Itt lakik Remington és az apja. A két ember szinte teljesen elszeparálva él egymástól, a házon belül csak egyetlen ajtó maradt meg, ahol átmehetnek egymáshoz, de mára már szinte úgy élnek, mint két idegen. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
