|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.15. 21:42 - |
A csodák forrása egy olyan hely, amiről sok monda kering, úgy tartják, hogy itt a kívánságok életre kelnek, s ha valaki iszik a vízből, örök életet talál.. persze ez mind csak mese...
|
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Ronora sandít*Időnként azt hiszem,hogy te vagy a rossz lelkiismeretem.Elképzelem,ahogy ilyen pöttöm méretben ülsz a vállamon és a rosszra csápítasz.*mutatja a méretet,majd vállat rándít.*Bár ez a helyzet korántsem rossz.*vigyorodik el,de egy pillanat alatt eltűnik és gyanakvás lesz úrrá rajta mikor Rono témát vált.Bár tudja miért teszi,nem tudja kihagyni a gonoszkodó megjegyzését,mellyel szórakoztatja magát,amit a fehér hím megszokhatott tőle.*Bízom benne,hogy nem nyílvános wc-nek használod a forrást éppen.*célzott a milyen kellemes a víz kijelentésre,aztán minden figyelmét az előtte lévő kölyöknek szentelte.*Nos,ha ennyire ragaszkodsz hozzá,ám legyen.Én nem vagyok semmi jónak az elrontója.*gyengéden beletúr Rin hajába,majd magához húzza,hogy csókot adhasson az ajkaira.*Akarlak,itt és most.*tekint mélyen a szemeibe,majd hátrapillant Ronóra.*Tőled ezeket nem fogadom el.A csodás tomporom csakis az enyém.Bár nem gondolom,hogy rámhajtanál,de a miheztartás végett szeretném leszögezni.*majd visszafordul a kis rókához*Mit szólnátok egy hármashoz?Csakhogy jóbarátom ne csorgassa a nyálát.
|
Lesomja füleit, de hagyja, hogy megpaskolja a fejét Septim. Szíve már olyan hevesen ver, hogy majd kiugrik a testéből, azonban nem mozdul. Minden szót ért, amit a fogai közt szűr Septim. Nem tudja, mitévő legyen. Bizony Rono felé pillant, s hagyja, hogy belenézzen a szemébe. Ezután feláll a vízből, s kihúzza magát. Már nem takargatja a testét, már nincs mit takarnia. Meghajlik Septim előtt. - Nem ellenkezem az akaratod ellen, legyen az bármi. - jelenti ki. Csak azután emelkedik fel, hogy megtette a kijelentését. Szorong, fülei lelapulnak, de várja, hogy rendelkezzenek vele.
|
*Rono büszke magára amiért kitalálta ezt a felettébb nyilvánvaló dolgot és az uralkodó elé tárja*- én nem mondtam, hogy csináld... annyit mondok, hogy Rin cimboránk azt szeretné... hmm milyen kellemes ez a víz... *pancsikol benne, de közben figyeli a két hímet* - Amúgy én csak arra célzok, hogy mondtam neki, ellenkezhet adolgok ellen, de az ellen sem ellenkezett, hogy szeretné ha megrontanád... nem igaz Rin? *néz egyenesen a rókalény szemeibe, ha az felé pillant*
|
Hé,ne merj itthagyni.*méltatlankodik,mikor elkezd hátrafelé sunnyogni a fehér hím*Persze,hogy nincs velünk probléma.Kedvesen vagyunk,jószívűek stb,de azért örülök,hogy levezeted nekem a dolgokat.Aha.Aha.*ért egyet minden pontnál,időnként Rinre sandít,hátha közbeszól védelme érdekébe.*Oh.*hagyja el száját a felismerés hangja*Nos,végülis megértem.*itt egy kicsit megpaskolja a feje búbját Rinnek,majd kérdőn Ronóra pillant.*Azt akarod,hogy csináljak valamit?Mégis mit?Elvárod tőlem,hogy megrontsam ezt a Picúrt?*szűri ki fogai között kérdését,majd egy bíztató mosolyt küld Rinnek.*Nos annyiban igaza volt,Roninak,hogy szexi vagyok és srác létemre is aranyosnak talállak,de mit szeretnél tőlem?*érdeklődik kedves hangján*
|
Hagyja, hogy Septim felemelje a fejét. Szipogva néz ura arcába, a könnyei lassabban peregnek ki szemeiből. Fülei Rono felé fordulnak, de tekintetét nem veszi le az uralkodóról. Úgy marad, ahogy beállította őt. És még Picúrnak is nevezi... Rin ettől teljesen lázba jön, ám ahogy a másik róla elkezdi levezetni, miről van szó, félelem ül a szemeibe. Nem ellenkezik azellen, hogy kiderüljön, igazából szerinte a napnál is világosabb a helyzet. Szíve hevesen ver, majd ahogy Rono a végső megfejtésre jut, bocsánatkérőn néz Septimre, s aprót bólint. ~ Szeress engem! ~ kívánja most a legerősebben. ~ Ha ez a Csodák forrása valóban, ahol a vágyak és az álmok valóra válnak, akkor kérlek, váltsd valóra az én egyetlen és legfőbb vágyam. ~ kéri a forrást reménytelenül. Elveszett.
|
*Rono a saját fejére csap, amikor a fiú elkezd sírni*- Na jó, nem bírom a síró rókákat... *húzódik hátrébb* - Sep... azt hiszem tudja, hogy számíthat ránk, de a probléma nem velünk van... *sóhajt* - Nos... levezetem neked a dolgot... és ha még sem így lenne Rin, hát állíts le... *tárja szét mancsait* - Kivel is van Rin egész nap? Velünk... azt mondja sok időt tölt vele, de a mostani időben, csak este járt haza... *veti fel az első dolgot* - Azt modja attól is fél, ha kiderül nem lehet mellette... mivel nem egyenlő rangúak, szintűek... ráadásul az illető szereti a rózsát... hmmm ez annyira tiszta, mint ennek a forrásnak a vize.... a kölök téged akar... ha meg akarod vígasztalni, csinálj valamit kis rózsaszálam... *mondja nagyon is komolyan az uralkodónak... nem hiába képezték őt ki ilyesmikre... megfejt ő minden rejtélyt, előbb vagy utóbb...*
|
Jajaj,ne.Kérlek ne sírj.Valami rosszat csiholtam?*pillant tanácsadójára,segítségkérés gyanánt,közben feje búbját tanácstalanul vakarja.*Roni.*szűri ki fogai között,majd mancsait Rin arcára helyezi és felemeli gyengéden a fejét.*Figyelj rám Picúr.*kezd bele*Tényleg segítünk neked.Bízz bennünk.Királyi szavamat adom,hogy nem lesz gond.Kérem azt a nevet,és akkor átvesszük,hogy mit szeret az a csinos lány,hogy kell vele bánni,mit nem tanácsos tenni,ha vele akarsz maradni stb...stb.Rono vén róka már a szakmában.Mondjuk én is,de az jobban hangzik,hogy Roni a vén róka.Rendben?*paskolja meg gyengéden az arcát*Mikor,ha nem most.Elvégre ez a Csodák forrása,ahol minden csoda valóra válik.
|
Rin sírni kezd, mikor Septim megvizezi az arcát. Annyira kedvesek vele a rókák és annyira fél, hogy bajba kerül, ha elmondja, mi a szíve igazi vágya. Nagy cseppekben hullani kezd a könnye, egy pillanatig aranyosan néz az uralkodóra, majd fejét leszegi, fülei előre borulnak, haja az arcába omlik és kezeivel eltakarja ismét az arcát. - Nem mondhatom el... nem lenne jó. - vallja be. - Sokat vagyok vele, csak nem tudja, hogy mit érzek. És amíg nem tudja, vele lehetek. - sírja keservesen. ~ Szeress engem... Kérlek, szeress engem! ~ kéri magában zokogva. ~ Bár így lehetne... ~ gondolja, majd jól megvizezi az arcát. Rájön, hogy így sosem léphet előre. Hogy nem fogják kitalálni, ki az, mert annyira kézenfekvő, hogy az már láthatatlanná teszi a két barátnak. Ez egy kicsit megnyugtatja.
|
*Ron bólint a király szavaira* - Nem kell félned, tényleg segítünk... ha így kívánod, nem kell szégyenkezned előttünk, hiszen már régóta szolgálod Sepet... és persze engem is mindig kiszolgálsz szóval alap, hogy mi is segítünk amiben csak tudunk... *bár Rono már sejti, hogy mi a dörgés azért nem merné száz százalékra venni... *
|
Minden bizalmam a tiétek,szóval bízom benne,hogy vigyáztok rám.*ecseteli a partra kikönyökölve,majd felfigyel Rono jelbeszédére.Már tudja mire ez a szégyenlősség.*Ugyan,nincs miért zavarban lenned.Ez a természet rendje.Akarsz róla beszélni?*kérdezi kedvesen,majd folytatja*Nah jó,mesélj ki az a szerencsés.Majd mi segítünk neked összejönni vele.Nincs lehetetlen számunkra.Persze szabadnapot is kapsz,hogy vele lehess,így nem kell a kötelességeddel törődni.Addig elleszünk Ronival,vagy ha akarod veled tartunk és a bokorból súgunk neked.Nah szóval,bátran azzal a névvel.Nem fogunk kinevetni érte.Szép dolog a szerelem.*szavaiból komolyság és bizalom érződik,közben bevizezi Rin arcán,hogy megnyugtassa*
|
Rin újabb lépést tesz afelé, hogy elsírja magát, ahogy ura a szexi nőstényekről beszél. Ő bármennyire is lányos, végtére is fiú. Szeretne válaszolni, szeretne beszélgetni ezekkel a rókákkal, de minduntalan csak mélyebbre süllyed magában. Nem meri levenni a kezeit az arcáról, hiszen annyira el van pirulva és talán még sírós képet is vág. Szóval nem látja, hogy Rono felfedi titkát az uralkodó előtt. Érzi, hogy muszáj most már abbahagynia ezt a viselkedést, ezért összeszedi magát és felemeli a fejét. - Nem bántottatok meg. - mondja ki nehézkesen a szavakat. - Csak... én... nagyon zavarban vagyok... - motyogja lesütött tekintettel. A fülei még mindig lelapulva, farka gombócban. - Még sosem kérdeztek tőlem ilyesmit. És... és... én nem... szóval ő nem tudja... - folytatja szégyenlősen. - Az én helyzetemben... nincs lehetőségem arra... hogy... hogy én... szóval, hogy megmondjam neki... - beszél gyanútlan. - Bármennyire is szeretnék vele lenni... első a kötelesség... Ezért... ezért én csak... szóval én csak... vágyódom. - fejezi be immár mélyvörös arccal.
|
*Ron felnevet* - Ne agódjon uraságod, nem hagyom hogy ön megkapja a vizihulla titulust... *neveti szórakozottan* - Ohh ne haragudj igazán nem akartunk evvel zavarba hozni vagy megbántani... *és ahogy megpaskolja a fiút észreveszi, hogy mi is a probléma, de nem nevet a rókán, cska szépen vissza csúszik a vízbe* - Jaja de igen, biztos ez a sok hülyeség a fejünkbe szállt... *aztán amíg a fiú nem figyel Rono mutató ujjával bök Rin felé, majd lefelé mutat, hogy Sep is rájöhessen mi a probléma tárgya, de persze most sem szólal meg és ha a fiú figyeli őket akkor nem is jelez*
|
Látod,milyen gyorsan elsajátítottad a vizimentősdit?S ez kinek az érdeme?Hát persze,hogy az enyém.Milyen igaz,milyen igaz.Hm,azok a szexi csajok.*gondolataiban egy pillanatra elkalandozik.Azokra a csajokra gondol,akiket neki szoktak hozni,és rájön,hogy Rononak igaza van.Elhesegeti ezt a gondolatot,majd figyelmesen várja a további információkat.*Aki a rózsát szereti rossz róka nem lehet.*mosolyogja önelégülten,majd kérdőn tekint Rinre,aki tenyereibe temetett arccal ült közöttük.*Rin,csak nincs valami baj?Ha nem akarsz róla beszélni akkor nem kell.Csak kíváncsiak voltunk és barátok közt(rózsa emblémávalXD) mindennt elmondhatsz.Roni,nem érzed úgy,hogy kezdünk olyanok lenni,mint azok a vénasszonyok akik hozzánk jönnek a gondjaikkal?Ők ilyen pletykás információs irodák.Szakmai ártalom.Képzeld mi lesz később.
|
Apró mosollyal az arcán nézi a két barátot, ahogy piszkálják egymást, játszanak. Irigyli őket, hiszen neki sosem volt kivel viháncolni. Mindig tanulnia kellett, az anyjának segíteni, vagy szolgálóskodni. Amint Septim mellette terem, átázott rókafarkát az ölébe nyomja, lesüti szemeit és vér vörösen, hátralapult fülekkel, bepánikolva gondolkodni kezd, mit is csináljon most. Tovább ront a helyzeten, hogy Rono is odaevickél hozzá. Kicsire összehúzza magát. - Szereti a rózsát. - mondja most már összeszorított szemekkel. Egyre közelebb van ahhoz, hogy bezáruljon a kör, a hurok fojtogassa. Fél, hogy megalázzák amiatt, amit érez. Hogy elűzik, s többé nem láthatja szerelmét, sem az anyját, apja pedig még jobban szégyellni fogja őt. Tenyereibe temeti az arcát, már kerülgeti a sírás is. Nem mer semmit sem mondani, egyszerűen csak reszket a félelemtől, farka összekunkorodik, így egy pillanatra kilátszik, amit takargat vele.
|
- Heheh hééé *de aztán lenyomják, amikor feljön megrázza magát és vizet zúdít Sepre* - Na most már vizimentőnek is jó leszek! *neveti, majd kíváncsian ő is közelebb evickél Rinhez*- Na mostmár engem is érdekelne a dolog... eddig egy szót sem szóltál erről, micsoda pazarlás... na mondd csak... *figyeli és füleit hegyezi, hogy halljon mindent a fiú beszédéből* - Csinos nőstény? Bár gondolom igen... ümm a szexi lányok bírják az aranyos kis pasikat... *gondolkodik hangosan majd egyszercsak elhallgat*
|
Azt mindjárt gondoltam,te vén kujon.Semmit se hallottál belőle?Megismételjem?Vagy várj,most ért még csak a víz alá.*mondja gonoszul vigyorogva,majd lenyomja Ronot a víz alá,de rögvest el is engedi.*Még szép,hogy vigyáznod kell rám.Unalmas lenne az életem,de a te lököttséged feldobja a napom.Hehe,azt hiszed,hogy sajnállak?Ugyanmár,miért tenném?Mellettem tengeted napjaidat,jókat hülyülünk és most uszikálunk a melegvízű forrásban.Kell ennél több?*majd Rin felé kapja a fejét.*Igen?Mesélj csak.*azzal odaúszik mellé.*Éjszakánként kiszöksz a kastélyból,hogy szerenádozz neki?Szeretem a romantikát.Vigyél neki rózsát.A rózsa szép és senki se tud ellenállni neki.*ad tanácsokat a félénk rókának*
|
Rin reméli, hogy nem előtte borul Rono karjába Septim, ha megteszi egyáltalán. Nem szeretné látni a szerelmét más ölelésében, akkor sem, ha szuka az illető. Olyankor ő elbújik és fogcsikorgatva vészeli át azt az időt, amíg az uralkodó hetyeg valakivel, vagy csak Rin hiszi azt, hogy történik a szobában valami. Rettentően zavarba jön attól, hogy ura büszke rá, s illően fejet hajt köszönetképp. - Én azzal élek már most, akivel az egész életemet le tudnám élni. - vallja be félénken. El is szégyelli magát, amiért ennyire egyértelmű célzást tett Septimnek, hátrasomja füleit és összekuporodik. Ez a testhelyzet azért is jó, mert így nem látszódik, mennyire izgatott, felhevült állapotban van.
|
- Pedig élvezném... *vigyorog a róka, majd lassan ő is lebukik a víz alá, neki nincs mit eligazítania a feje tetején így csak jólesően sóhajt egyet amikor feljön*- Nem nem volt az... bár tény hogy semmit sem hallottam belőle... *jegyzi meg* - Jah az ősök szerint, nekem meg melletted kell lennem... a világmegmentő terveidben is segédkeznem kell... meg ilyesmi... és amúgy nekem bőven kielégítő ha életem végéig téged szolgállak... nem kell sajnálnod ezért vagy szánnod, ezt a sorsot akarom magamnak és kész... ez nagy feladat és fontos...
|
Oh,a végén még zavarba hozol Roni fiú.Nehogy azt hidd,hogy a karjaidba fogok ezért borulni.*vigyorogja szórakozottan a hím,majd hallgatja tovább Rin történetét.*Ez miatt ne légy szomorú.Én büszke vagyok rá,hogy itt vagy.Különben is pöttöm kézzel is lehet nagy tetteket véghez vinni.Nem lett túl nyálas?*súgja oda Rononak a kérdést*Öröm hallani,hogy kiálltok mellettem,oly megható,de télleg.Kis totyogósként nem is gondoltam volna,hogy ilyen sorsom lesz.Valami jóslatról hebegtek,hogy majd én megváltom a világot.Jah,persze.Szóval azért vagyok itt,mert az ősök szerint itt kell lennem.Kivéve akkor,ha összetévesztettek valakivel,de akkor kicsit kínos lenne a dolog.Nah,mindegy,akkor elszakítottak a családomtól és uralkodói nevelést kaptam,hogy finom
úriember legyek.Ugyan,nem várok senkitől nagy hajcihőt.Mindenki élje a saját életét.Ez rád is vonatkozik mr.*itt Ronora sandít*De a lényeg az,hogy merj élni.Biztos van valaki akivel le tudnád élni az életed.
|
Amikor Septim fröcskölni kezdi, Rin szégyenlősen a rókafarka mögé bújik. Nem igazán akar ilyesmit játszani, amikor ennyire kellemetlen helyzetben van. Persze fel-felpillant a vizes szőr mögül, s teljesen izgalomba jön attól, ahogy az uralkodó hátratúrja a haját. Érzi, hogy nem láthatják őt a víz alatt, különben a helyzete nem kellemetlen, hanem nagyon rossz lesz. - Apám nyomdokaiba sosem léphetek. - válaszol csendesen. - Ő szégyell engem, mivel egyetlen fegyverét sem tudom megfogni rendesen a kicsi kezeimmel. - mutatja meg kezecskéit. - Túl rövidek az ujjaim, hogy átfogjam a fegyvereit, ezért fogadott magának egy fiút, aki helyettem továbbviszi az örökségét. - vallja be szégyenkezve és szomorúan. - Anyukám nagyon szeret. - teszi hozzá, amikor aranyosnak nevezi a kapcsolatát az édesanyjával. Aztán kihúzza magát és egyenesen belenéz Septim szemeibe, amikor a sorsáról érdeklődik. - Amíg óhajtod, én szolgálni foglak. Kérj bármit, én megteszem. - jelenti ki magabiztosan. Arról nem beszél, hogy valószínűleg valami gond van a génjeivel, ezért rossz ötlet lenne családot alapítania, még ha lenne is ilyen szándéka. De nincs. Ő az uralkodóé és ha sosem fogadja el őt, akkor is az övének fogja vallani magát Rin. Ronora pillant. Nem tudja, igaza van-e. Jobb nem ismerni valakit, vagy ismerni és tudni, hogy megtagadott? Mivel nem tudja, milyen, ha nem ismeri az apját, nem tud állást foglalni igazán. - Számomra is ez a legfontosabb. - mondja neki. Most nem olyan félénken beszél. Ebben ő nagyon eltökélt.
|
[89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
