|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:22 - |
Hatalmas birtok,a kertben egzotikus állatok találhatóak,gyönyörű gondozott terület. Gyakran szervez bulikat,ahova csak a gazdagok vannak meghívva.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Összeszűkült szemekkel figyelte a teremtményt. Mikor leesett neki mi történt szemei elkerekedtek. Megrázta fejét,de nem történt változás. Döbbenten tekintett Percyre.* Szerintem megőrültem. Szerintem szívok egy kis friss levegőt és holnap visszatérünk a dologra.*mondta elbizonytalanodva,majd Percy kezébe nyomta a fáklyát,míg ő elindult kifele.* |
| A fáklya egy macskalány alakját világította meg. Úgy nézett ki, akár Julius, ébenfekete haj, világító,sárga szempár... csak nőstényként. Kezét a rácsokra tapasztotta, úgy tűnt a szer kitörölte az addigi emlékeit is, viszont így már nem báthatta Gaxot, a fizikuma amúgy is gyenge maradt. - Miért vagyok itt? Ki vagy te? És... én... ki vagyok? |
*Már a kivezető lépcső közepén járt, mikor az ismeretlen hang hallatán megtorpant. Percyre pillantott,majd a cella felé nézett. Hezitált egy kicsit,majd megindult Julius felé. Óvatosan közelített felé,s mikor odaért akkor is megtartotta a kellő távolságot. A fáklyát ismét a magasba emelte.* |
| A macskalény megmozdult, s szép lassan ült fel, lassan nézett a távozók után, ahogy körbe nézett a feketeségben, a rácshoz araszolt, s hozzá érve kissé megzörgette azt. - Ne... ne menj el! - kiálltott utána, bár a hangja teljesen más volt, mint azelőtt, vékonyabb, lágyabb... - Várj... ne hagyj itt, akárki is vagy! |
Ki vagy?*kérdezte. Hangja ismerősen csengett Gax számára és az alku is derengett számára,de még mindig nem ért semmit.*Mit értesz ez alatt? Hogy használjam? Nem értelek.*mondta zavartan,de már késő volt. Az alak olyan gyorsan eltűnt,amilyen gyorsan megjelent.Végigpillantott a macskalényen.* Menjünk vacsorázni.*azzal átvette Percytől a fáklyát és elindult kifelé. A vacsora elkészült.* |
| Juliusnak ideje sem volt reagálni, mikor Gax felemelte nem ellenkezett, inkább csak megadta magát mintha arra várna, hogy a férfi végezzen vele. Az üvegcse tartalma lassan lefolyt a torkán, kesernyés íze volt, úgy gondokta talán gyötrelmes méreg általi halált kell halnia. Ahogy Gax kiment, a szer is dolgozni kezdett, Julius köhögni kezdett, a torkából füst szállt ki akár egy sárkánynak, Gax előtt megjelent egy ködbe burkolózó alak, de a körvonalain kívül semmi sem látsott. - Megtartottad a szavad, Gax... most én is megtartom az enyémet, használd mostantól ezt a macskalényt kedvedre, míg meg nem tudsz bocsájtani neki. Ha ez sose történik meg, az élete akkor is örökre a te kezedben marad, de ne feledd, az alkunk megköttetett, nem ölheted meg. Ne aggódj... rajtad kívül senki más nem hall és nem lát engem... most pedig búcsúzom... legyen szép életed. - avval eltűnt, ahogy a füst is, Julius eszméletlenül feküdt a földön, de olyan messze.mint ahogy gax állt semmi változást nem láthatott a macskán |
*Nem reagált Julius kérdésére. A fáklyát átadta Percynek,míg Gax kinyitotta a cella ajtaját. Nem aggódott. Rá is ráfért volna a pihenés,de tudta,hogy a macskának esélye sincs ellene ilyen állapotban.Sétapálcáját a zárkán kívül hagyta,míg ő magabiztos léptekkel oda nem ment a fogolyhoz. A fiola tetejét kihúzta. Juliust a nyakánál fogva megemelte és leöntötte torkán az üvegcse tartalmát. Nem törődött vele,ha esetleg hadonászott volna. Percy fedezte a háttérben. Amint a fiola kiürült elengedte a macskalényt,ő maga pedig kiment a cellából. A biztonság kedvéért bezárta maga mögött a rácsot. Figyelte a szer hatását.* |
| Julius állta Gax szúrós tekintetét, látszólag teljes képzavarban voltt, mintha nem.tudta volna eldönteni, álom e amit éppen lát, vagy valóság. De ekkor valami furcsát érzett, Gax illatát érezte, a teste megborzongott. - Te... vagy az? - suttogta alig hallhatóan, mintha.még mindig nem.hinne saját szemének. |
*Tekintete rideg és szúrós volt. Sosem láthatta még ezen oldalát Julius. Percy is egy kezén meg tudta volna számolni az eféle pillantásokat. Nem szólt semmit. Lassan vette a levegőt,mélyen a tüdejébe szívta. Lassan végignézett Juliuson. Sokat fogyott,bár előtte sem volt kövér. Inkább a szálkás,izmos teste esett össze. Aszott volt,akár egy múmia.* |
| A férfi követte Gaxot, végig a nyomában volt, s közben egy szót sem szólt, olyan volt akár egy szellem. Ahogy oda értek, nem is nézett Juliusra, látni sem bírta a macskát. Julius összegömbölyödve ült a fal mellett, az arca nem látszódott ki, ahogy ölébe temette. A karja sovány volt, az étel pedig érintetlen, már napok óta nem nyúlt hozzá, magát ítélve halálra. Már feladta, hogy gazdája bármikor vissza térhet. A hangranmegrezzentek fülei, arca lassan emelkedett fel egyenesen Gaxra pillantva. Szemei kikerekedtek, de ajkain egy szó semn préselődött ki, csak nézte a férfit, mintha csak szellemet látna. |
Köszönöm.*válaszolta,majd magabiztos és határozott léptekkel megindult az alagsor felé.Egy pillanatra úgy tűnt,mint a régi Gax,még az eltűnése előtt,pedig az a Gax odaveszett. Amint leért a börtönrészhez,fáklyát fogott és úgy haladt celláról cellára. Noha nem volt több 5 cellánál, beletelt egy kis időbe,mire elért az utolsóhoz. Ott magasra emelte a fáklyát,mely ateljes cellát bevilágította. Nem szólt semmit,összeszűkült szemekkel figyelte a bent lakót. Sétapálcájával megkopogtatta a rácsot. Nem akart közel állni, a rácsokhoz,nehogy Julius valami őrültséget csináljon.* |
| - Úgy van... azóta folyamatosan kerestettelek és kutattam utánad. Örülök, hogy mégis elő kerültél, még ha semmire sem emlékszel. Talán csak véletlen... de amúgy gyakran lehet hallani róla, folyamatosan küzd a macskalények jogaiért. - elmosolyodott. - valóban... soha! De már van elég pénzem, hogy kifizessem az árát. -elmélkedett hangosan. - Természetesen veled tartok, de előre szólok, hogy ne számíts szép látványra... én legszívesebben megöltem volna azt a dögöt. - tette kezét a vállára. - számíthatsz rám! |
Fél éve?*kérdezett vissza,mint aki rosszul hall.Számára is meglepő volt ezt hallani* Nem tűnt őrültnek.Tulajdonképpen egy macskát sem láttam ott.*elmélkedett hangosan*Mindegy.Hermész?Sosem adod fel,igaz?A Te életed.Tudod,hogy az egyik szoba mindig Neked van fenntartva.Addig maradsz amíg akarsz.Köszönöm,hogy tartottad a frontot.Ha valahogy meghálálhatom csak szólj.*majd elgondolkozik.*Csak annyira emlékszem,hogy beugrottam a vízbe,abban reménykedve,hogy odaveszek,majd arra,hogy Dia a kikötőnél kihalászik,de hogy hol voltam fél évig?Valahol lennem kellett.Ezt a fiolát találtam a zsebemben. Hogy ki adta arról fogalmam sincs,de oda kell adnom Juliusnak és a bosszúm beteljesedik.Ennyire emlékszem.Mai napig azon töröm a fejem,hogy mit kell ezalatt értenem,de ma végre kiderül.*vett egy nagy levegőt.*Tudod,kicsit nehéz ez nekem. Szeretném,ha velem tartanál.*azzal felkelt székéből.* |
A férfi leült. - Lassa fél éve annak, hogy eltűntél.. hogy lehet, hogy semmire sem emlékszel? Dia? - Percy nem is tudta mit mondjon, de cím allatán össze kapcsolta a dolgokat. - Az az őrült macskamániás nő? Minden esetre, ha segített és haza hozott, köszönettl tartozok neki... hogy mi történt? - sóhajtott. - Megtaláltam Hermészt... most ő is itt van, felküldtem a szobába amit használtam, míg távol voltál. A házzal kapcsolatosan mindent rendben tartottam, azt a macskát... pedig lezártam a pincébe. - nyúlt a cigarettája után és rágyújtott. - először meg akartam ölni, de úgy gondoltma, neked kell majd döntened a sorsáról, ha haza érsz...amúgy már a halálán lehet így is... de ha sietsz még beteljesítheted a bosszúd. - fújta ki a füstöt. - El se hiszem, hogy haza jöttél... sose adtam fel a reményt, de mostanában már kezdtem meinogni.
 |
Gax:
*Üdvözölte barátját,majd hellyel kínálta* Nem emlékszem,hogy hol voltam. Mennyi időre tűntem el?*érdeklődött.*Dia hozott haza. Kihalászott a kikötő vízéből,tiszta ruhát adott és hazahozott.Erről jut eszembe.Elnézésed kérem,egy pillanatra.*azzal tárcsázni kezdett.*-Szép jó estét. Holnap reggel a legszebb virágaidből állíts össze egy szép nagy csokrot és Diának szállítsátok ki.*azzal lediktálta a szöveget és a címet,majd megköszönte és bontotta a vonalat.*Mesélj öreg barátom. Mi történt míg nem voltam? |
Percy besietett Leaks-hez, de még mielőtt rárontott volna, erőt vett magán és kopogtatott az ajtón. - Gax... - nyitotta ki az ajtót, s oda sietett barátjához. - Hála az egeknek, hogy rendben vagy. Hol voltál ilyen sokáig...? Mi történt veled? A cspaatok még mindig keresnek, Tristanék is... utánad kutatnak.
|
Hermész:
*Csókot lopott a férfitól,majd bólintott egyet. Megértette a helyzetet,így minden szó nélkül Percy szobájába ment. Lefürdött és rendbe rakta magát.* |
Percy Hermészre nézett, majd átölelte. - Kérlek bocsáss meg, de meg tudnál várni a szobámban, amíg beszélek Gaxal? - érdeklődött miközben a kandúr hajába túrt, nem szerette volna magára hagyni, de úgy gondolta jobb, ha egyedül üdvözli barátját, s beszámol neki hermészről, mielőtt rázúdítja a információkat.
|
Gax:
*Vett egy kiadós fürdőt és rendbe szedte magát. Tiszta ruhát ruhába öltözött és legfőképp a sajátjába. Az asztalon megtalálta farkasfejes sétapálcáját,melyet a kezébe vett. Helyet foglalt és várt.*
Hermész:
*Meglepődött a hír hallatán,de örült neki.* Természetesen*azzal beszállt a kocsiba. Nem szót egy szót sem. Nem tudta mit szóljon.*
Gax:
*A komornyik Percyhez sietett.* Mr. Gygax a szobájában van. Lefürdött és átöltözött. Nemsokára kész a vacsora,az Urunkkal tart?*érdeklődött. Gax a apott fiolát nézegette,az ujjai között forgatta.* |
A kocsi már éppen kanyarodott, amikor Dia még egy pillantást vetett Gaxra, végül az autó eltűnt a távolban. Percy lehunyta szemét és épp átadta volna amgát az élvezeteknek, amikor a mobilja megcsörrent, már épp szidni lkezdte volna a telefonálót, mikor a kijelzett név miatt gyorsan felkapta, amikor a hírt meghallotta csak ennyit válaszolt. - Azonnal vissza megyek. - tette le és Hermészhez fordult. - Gax haza tért, sajnálom, de félbe kell ezt hagynunk. - fogta meg a kezét - Menjünk, gyorsan. - A kocsihoz vezette Hermészt és amint beültek már el is indult a cél felé, s közben végig azon járt az esze, hol lehetett eddig, és mi történhetett barátjával. Amint oda értek, belépett, s tekintetével Gaxot kereste.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
