|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.15. 22:29 - |
Ebben a kastélyban sok macskalény megfordult már, de mindnek egy volt a gazdája, Sueshan Agake... a Futamino kastély szomszédságában áll.
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Nem szolgájaként jöttem ide, hanem mint alkalmazottja. Megmondtam magának, hogy nem vagyok hajlandó lemodnnai az mbveri mivoltomról és ön elfogadta. Ahhoz hogy a munkámat jól végezzem megfelelő körülmények kellenek, ha maga ezt nem képes belátni akkor igen nagy bajok lehetnek a fejében! - csapta be a konyha ajtaját maga mögött, felhúzta Agake, de még csak esélyt sem akart adni neki arra, hogy vissza éljen hatalmi helyzetével így jobbnak látta faképnélhagyni akkoris ha később ezt még megbánhatja. A macskák mind felsorakoztak, rengetegen voltak, alig fértek el a konyhába. Büdösek voltak mind, ápolatlanok. Andy gyomra majdnem felfordult de legbelül mélyen szánta is őket, így felállt az asztalra, s megköszörülte a torkát. - Remélem mind itt vagytok.. üdv! A nevem Ganrio Andy, de hívhattok Andynek és tegezhettek is. Azért jöttem, hogy Mr. Agake szolgálatába álljak, de amint látjátok ember vagyok. - ahogy nézte a tömeget nem csak felnőttek, de idős, és gyermek macskalények is voltak, vol amelyik még csak szopott. - Szóval... jó lenne tudnom pontosan hányan is vagytok. - vette elő a jegyzetfüzetét. - Kérlek gyertek ide hozzám egyesével, mutatkozzatok be és monjátok meg a korotokat. Eseteg azt is, hogy ki kinek a kije... - gondolt a belső szaporulatra. - Jól van.. kezdjünk is bele... - a macskalények összesúgtak, de végül mind odamentak Andyhez, a kölyköknek segítettek az idősebbek, Andy a ránézésre gondolt betegségeket is feljegyezte és ismertető jeleket is, hogy tudja melyik melyik macskalény, ne keverje őket.
~ Összesen 86 szolga... velem együtt 87... van 3 vemhes nőstény is... a kastély hatalmas, de enynien biztosan helyre tudjuk hozni... - ült le az asztalon és gondolkodott, vágott az esze és a stratégián gondolkodott. Előbb be kellene járnia a házat ahhoz, s feltérképeznie minden helységet, hogy komolyan neki tudjon látni a munkának. Andy amilyen szelíd volt teisannal olyan keményen hajtott a munkájában, s ez a feladat sem állt messze attól amiket eddig végzett. Mindig szülsége volt arra, hogy használa az eszét, így ez msot kapóra jött. Megkért egy fiatal kandúrt, hogy mutassa meg neki a szobákat, a többieket pedig utasította, hogy vigyék az ételt Agake elé.
 |
- Nem azért van itt, hogy pofázzon - vetette oda Andy megjegyzésére.
- Ezért is egyszerűbb a dögökkel, azok nem vernyognak, hogy nem bírja az úri belük a kosztot. Örülnek hogy jut maradék. Felőlem meg igenis megdögölhet ételmérgezésben - hajolt közelebb Andyhez s úgy nézett a szemébe - mivel idejött, és szolgának jött ide. És ezzel elfogadta az itteni szabályokat. És itt ezek a szabályok. Ha jól végzi a munkáját, akkor esetleg kaphat mást is. - lépett hátrébb. - De nem fogok költeni haszontalan korcsokra.
A konyhában lévő macskák voltak a legjobb állapotban az összes közül, mert nekik elvben higénikusan kellett csinálniuk a dolgokat. De még ők is rettentően ápolatlanok voltak. Akadtak bolhás, férges macskák, némelyeknek a füle rühes volt.
Mikor Andy öszehívta őket, ezek pontoan megfigyelhetőek voltak. Lerítt róluk, hogy egy alvilági fazon tulajdonában vannak, aki nem ismer se törvényt, se istent. Neki mindegy, ha a tetvek felzabálják a macskáit.
A macskák tétován toporogtak, nem értették a helyzetet. Nem szóltak nekik, hogy új parancsolójuk lenne, de egy ember az ő szemükben egyet jelentett ezzel. Félénken pislogtak felé, a szemébe se mertek nézni.
 |
Andyt elkapta az undor. - Ez komoly? Nagyobb gondok vannak itt mint hittem... azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy ember vagyok ön mellett, így rendben vanak a parancsai és teljesíteni si fogom őket, de nem áll szándékomban megdögleni étlelmérgezésben, sem másban. - jegyzetelt tovább, mindent leírt amit Agake mondott neki. - Akkor én mentem, szólok ha az étel az asztalon lesz. - mondta, avval elindult a konyha felé. Teisanra gondolt, nem akarta ott hagyni, de tudta azt is, hogy ha ő jön ide, rossz sora lenne, roszabb mint neki... hisz csak egy macska, jogok nélkül, midnen nélkül, ő nélküle... nem bírta volna ki, neki kellett volna a macskáját megzaboláznia, mégsem tette sohasem, talán ő maga hajszolta bele ebbe. Nem törődött akoyhában lebzselő amcskákkal, azok viszont furcsán néztk rá, nem is értették mit keres ott, vagy szólhatnak e hozzá. Ahogy a hús már a sütőben sült össze csapta a kezét, s maga köré kérte a macskákat. Akik oda gyűltek azonak is szlt, hogy tereljék össze a többiket. Tudni akarta hányan vannak, miylen fizikumma rendelkeznek, mia feladatuk a házban.
|
- Egy ideje már nem számolom őket. Az egyik dög vemhes lett, szült vagy hatot, aztán azokból is megdöglöttek, meg valami fertőzést is elkapott az anyjuk... blehh, ocsmány idők voltak, legalább már annak vége. Elmenni nem mernek. Úgy van programozva a chipük, hogy azonnal robbanjon, ha elhagyják a birtokot. Csak egy volt kivétel, amelyik vásárolt. De azt ezentúl te végzed majd.
Amit mondott, teljes összhangban volt a kastély vezetésével: limlomok itt-ott, ferde képek a falakon, rojtos szőnyegek, porlepte bútorok. Agake már egészen beleunt a macskák verésébe, pedig valaha akkor is kaptak, ha gazdájuknak csak olyan kedve volt. Most meg hagyott mindent úgy, ahogy volt. Rágta a pszichéjét a melankólia, és igazán nem tudta érdekelni hogy a macskái élnek vagy halnak, és hogy körülötte rend van vagy mocsok. Csak a saját nyomorúságát érezte. Sokat vesztett a háborúban.
- Steak, erős fűszerekkel, chili, kakukkfű, bors... véresen. Ja, és etesd meg a dögöket is - célzott a macskáira - de nehogy az értékes emberi kaját pazarold rájuk! Van egy csomó lejárt holmi a hűtő melletti szekrényben. Azt add nekik. Nem lesz bajuk. Eddig is azt ették.
|
Andy már meg se lepődött a hatalmas kastélyon, számított valami hasonlóra, de azért jól megnézte magának. Szóval ez az új otthona... elhaaldtak pár macska mellett, nem éppen nyújtottak szép látványt, de Andy nem igazán foglalkozott velük, ráadásuil úgy tűnt tanácstalanul bolyonganak azt sem tudva mit csinálnak. A srác fejében már pörögtek a fogaskerekek. - Háy macskával lél itt összesen? - érdeklődött.
- Rendben. - csak enynit felelt de eszébe jutott pár kérdés. - Viszont az úrnak pontosabban kéne fogalmazni. A marhát, de még a sült marhát is többféleképpen el leeht készíteni. pontos meghatározás nélkül nem lehet az ön szája ízére készítteni. - vette elő a noteszét - mondhatja, én meg lejegyzetelem. - a férfi már indult volna el mikor Adny elé állt. - Kérem, ez fontos nem várhatja hogy jó munkáűt végezzek ha nem ad megfellő utasításokat.
|
A férfi egyenesen az ottohnáig vezetett, ami egy rémesen nagy kastély volt, de az előkelőség minden jele nélkül. Valahogy áradt a bútorokból az elhasználtság, a szomorúság.
- Sok macska szolgált itt - mondta a férfi - egyik se bírta soká.
Komoran nézett Andyre.
- Az első emelten van a szobája, macskák laktak benne, olyan is. Mással nem szolgálhatok. A feladatok a szokásosak - magyarázta, miközben végigvezette a fiút a kastélyon - legyen rend.
Ezt úgy mondta, mintha egy kicsike házról lett volna szó, ahol csak annyi a feladat, hogy felporszívózzon valaki.
- Kezdetnek jól esne egy vacsora - mondta. Az nem zavarta, hogy Andy miken ment át, hogy a szobáját se látta, hogy le se pihent. Ő éhes volt, és csak ennyi számított. - legyen mondjuk sült marha. Gyerünk, ne kelljen kétszer mondanom - morogta, a konyha felé intett, azzal faképnél hagyta a fiút.
|
Andy követte a férfit, miután elhagyták a házat, már egyáltlaán nem volt olyan beszédes kedvében, sőt nagyon is elmélyült a gondolataiba. Végig játszotta magában, hogy mégis mit rontott el, miért nem tud sohasem azokon segíteni, akik fontosak számára? Már az sem érdekelte mi vár rá, talán feladta, kiégett, többé nem tudott már az lenni, aki egykor volt.
|
-Értem * a macska nem firtatja a dolgot, hogyha ez Sannak nem esik ínyére.. válogatósan turkál az elébe rakott borsó közt, egész önvalójából sugárzik valami megfoghatatlanul szomorú, bár ajka nem biggyed le. Néha felpillant a tányérból új szomszédjára és gazdájára, ki átható tekintettel pillog a fiúra.* - ez nemrég még kapirgált *jegyzi meg csendesen a villájára szúrt húsdarabra bámulva.*
-Hogy ízlik? *szólítja meg Agake is a fiút. Láthatóan a szívére veszi a kandúr ízlésvilágát, s különböző jellengű fogásokból hozat elé.*
|
- Sanatio... - mutatkozik be tömören és visszafogottan, bátortalanul fogadva el a kézfogást. - Az úr hozott ide... - beszélt továbbra is csöndesen, félénken lapított fülekkel.
|
-Nyugodj bele, mindig ilyen ütődött *mormogta egy fiatal női hang San mellett.* -amit ő kitalál, az úgy van *szólt csendesen, kissé borúsan a lány* -a nevem Saina *mutakozott be a jobbját nyújtva* - hogy kerültél ide?
|
Bizonytalan léptekkel halad gazdája után. Valamiért nem akar az itt lévő macskalények szeme elé kerülni. Csak lesütött szemmel helyetfoglal, mikor már menthetetlenül egy légtérba került velük. - Azt nem lehet csak úgy megmondani... - motyogta magának, ahogy lehajtott fejjel nézett maga elé.
|
-Gyere, cicám *kézenfogja a kandúrt, úgy invitálja a gigantikus ebédlő felé. * -nem tudom, éhes vagy-e, de a ház urának illik megjelenni ilyenkor. Egyszerre eszik az egész személyzet. *világosítja fel, leül az asztalfőre, maga mellé ülteti Sant. A hosszú, fehér abrosz mentén számtalan tarka, teljesen eltérő macska- és kutyalény foglal helyet. Őket Agake javarészt azért tartja, hogy legyen otthonuk, nincs is szüksége ennyi szolgálóra néhány hűségeset leszámítva.* -ők mától mind a barátaid *néz végig rajtuk, azok nem hallják szavait, csak türelmesen pillognak felé, míg egyikük felszolgálja a sült csirkét, először Agake elé lerakva.*
|
Csak zavartan pillant új gazdájára, mikor elengedi, füleit pedig értetlenül mozgatja. Nem szólal meg, csak néz gyermeki értetlensággel Agakéra.
|
*Ennél többet Agake nem is nagyon várt, bár remélt..lassan kibontakozik az ölelésből, végigsimít a fiú arcán.* -nem fogod megbánni.. *ígéri, amennyire szava bizonysága engedi. Tartaná még maga mellett a macskát, akár örökké..de nem akar az a zsarnok szolgatartó lenni, ki magához bilincseli szeretteit.. közben kopogtatnak az ajtón, s jelentik, hogy elkészült a vacsora.*
|
A kérdésre zavartan kezdi mozgatni a füleit. Kis ideig gondolkozik, hogy erre mit is mondhatna, így pillantásait ide-oda kapkodja a szobában. - Ahogy az úr akarja... - mond végül ennyit.
|
*Szíve nagyot dobban, ahogy San elfogadja az ölelését.. mámoros boldogság ereszkedik rá ettől az egyszerű gesztustól. Ezerszer bocsánatot kérne a fiútól, s mentegetőzne, de szája nem nyílik, s a gondolatok is összefüggéstelen szövevényként jelentkeznek elméjében. De amíg a macska nem volt szerelmes, igazán nem érezheti át a pillanat alatt ledőlő várfalak adta szabadságot, az elvakító fényként jelentkező tüneményt, mi azontúl minden tettének oka lesz..* -aludhatok ma veled?*kérdi csendes gyengédséggel.*
|
*Sanatio leemelte a bicskát és lecsúsztatta a földre, majd berúgta az ágy alá, ahogy átölelte a férfi. Nem igazán tudta mit tehetne, mert vele még nem viselkedtek így és nem mondtak neki ilyeneket. Csak hagyta, hogy Agake magához szorítsa, majd rövid idő után kezeit a férfi hátára helyezte, ezzel szolidan ugyan, de visszaölelve.*
|
*Amolyan elnéző féle mosolyintást villant a macska felé. Hasonlatos ez egy kezdő sztár menedzserének megértő bólogatásához. Szinte látszik szájzugán a meghúzódó gondolat, miszerint lesz ez még így se..* -tedd már el azt a pengét *mordul a fiúra* -nem fogom elrakni *szögezi le hűvösen komolyan, maga mellé vonja a kandúrt, s átkarolja, mint jogos tulajdonát. Még mindig kimondhatatlanul zavarja San félénksége és passzivitása, de jobb ötlet híjján az időre hagyja e probléma orvosolását..* -örülök..hogy vagy nekem..*szorítja magához*
|
- Nem... Kérem... Nem kell... Én.. ha kérhetek.. Csak egy csöndes kis zugot.. szeretnék... *pillantott most gazdájára, közben továbbra is felé nyújtotta a bicskát.*
|
* Ferdén a macskára sandít*- nem vagyok olyan tiszteségtelen, hogy első elutasításra visszavegyem azt, amit felkínáltam *állítja komoran* -örülök, hogy elfogadtál végre új gazdádnak *húzódik végre mosolyra szája, a tárgyért persze nem nyúl, nem is zavartatja magát San kérése miatt* -berendezünk neked egy stúdiót *jelenti ki diadalmasan, mintha már órák óta törte volna rajta a fejét, s most végre kigyúlt a kis sárga izzó* - mikrofon, meg.. hatalmas hangszórók, fénygömb és hamulila falak..CD-ket adhatsz ki, az egész utcában kígyózni fognak a sorok a dedikálásodért *mereng el, már inkább magának beszél, mint a fiúnak*
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
