|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.14. 22:26 - |
Ebben a villában él Lora, a nagymamája és Yaishinno, a macskalény. Általában nincsenek látogatóik és a hatalmas építmény csendbe burkolózik, de persze kivételek mindig vannak...
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Hogy érted? Talán nem tudsz koncentrálni, ha itt vagyok? Milyen sok folyosó... biztosan eltévednék itt egyedül.... *mondta komolyan és lépdelt a macska után* - Van itt külön szobád? Vagy egyet használtok mind? Bocsi nem tudom hogy működnek ítt a dolgok... sohasem mentem be egy ilyen helyre sem... igazából nem is tudom miért is sikerült most elcsalnod... bár talán csak kaptam a lehetőségen hogy kielégíthessem a kíváncsiságomat...
|
-Mert tudtam, hogy így fosz reagálni, ahogy ma is..*morogta vissza* - egyébként.. *változtatott hangsúlyt, egy pillanatra megállt, mielőtt kinyitotta volna az ajtót* - az önsajnálat erőt ad az énekléshez.. ha nincs itt senki, aki hátlról nézne, jogosnak érezhetem.. *csillogtatja meg szemét Lorára tekintve* - majd meglátjuk..*tárja szélesre az ajtót. Odabenn nyüzsögnek, forgolódnak, több folyosó vezet ide-oda, köztük felborult, halomra pakolt dobozok* -erre, erre* vezette a lányt jobbra*
|
- Amúgy... már jó ideje nálunk vagy, de még sohasme kérdezted meg, hogy veled jövök-e... ennyire szánalmas lennék? *duzzpgta* - De amúgy örülök, hogy most mégis itt vagyok, mindig szerettem volna bemenni a színfalak mögé... izgalmasan hangzik... *de arca még mindig nem mutat érzelmeket mintha csak egy bábu lenne lélek nélkül*
|
-Majd észreveszi *ránt vállat* -vagy nem ..*dünnyög* -Igen.. az emberek nem bírnék elviselni, hogyha látnának egy felcicomázott macskalényt..*sóhajtotta, suttogva beszélt, tekintetét a körülöttük sündörgő emberekre szegezve. Nem kellett sokat gyalogolniuk, az étterem pár házsorral messzebb helyezkedett el.* - nem hinném, elvégre egy primadonna volnék *dobja hátra haját kihívóan, ám mégis szemernyi gúnnyal saját maga iránt* - az volna csak a furcsa, ha egy sikeres hölgy nem vinne a kulisszák mögé bepillantható személyt..mintha nem volna senkije..*érvelt, közben sötétség telepedett a tájra, a vendéglő harsány világítással hívogatta magához a vacsorázni vágyókat. Yai a hátsóbejáró felé vezette a lányt*
|
- Szerinted meg is hallotta? *kérdezte de nem törődött tovább evvel hanem kisétált az ajtón* - Úgy nézel ki ilyenkor... potnosan úgy mint egy ember... senki sem tudja az igazat csak a nagyi és én... nem igaz? *kérdi de tekintetét nem fordítja a nústény felé* - Amúgy nem lesz gond ha magaddal cipelsz?
|
-Persze, én is így gondoltam, amíg.. *mereng el, lelki szeme elé betódul egy személy képének összemosódott árnya, ki valaha képes volt a macskát ilyen dolgok irányába ösztönözni..* - nah mindegy, majd ha eljön az ideje *mondja köhécselve felrévedvén álmodozásából. A bókra biccent, felkapja díszes táskáját, miben hajsütőtől kezdve mindenféle szerkezet lapult* - Laza *méri végig a sebtében elkészült lánykát* -igazad van *ismeri el* -Nagyiiii, Lora is jöön *kiabálja, hangja csak úgy cseng a hatalmas termek közt.* - biztos örül, hogy nem itthon unatkozol *nyugtatja meg a lányt, könnyed léptekkel az ajtó előtt terem, kinyitja a kisasszonyka előtt*
|
- Én nem akarom kikenni magam... és nem akarok fiúkkal randizni... nincs kedvem hozzá.... *mondja morogva* - Szép vagy, igazán szép... *nem mosolyog, de hallatszik, hogy komolyan mondja* - Lassan indulnunk kell... mert még a végén lekésed a saját fellépésed... *gyorsan megfésüli a haját, hátra igazítja, magára kap egy utcai ruhátés már kész is van* - Felőlem mehetünk... nagyinak nem kéne szólni hogy én is megyek?
|
-Te sem dobálódzol, pedig te is korodbeli vagy *állapítja meg, miközben púderpamaccsal dörzsöli arcát* -vagy talán mégis? *fordítja Lora felé tekintetét* -rögtön a legjobb helyről, hmm? * festi vérvörösre ajkát. Egész megjelenésében a fekete, vörös, és leheletnyi rózsaszín színek a dominánsak. Szeme erős fekete kontúrt kap, testére kerül a halál megannyi szimbóluma, színekben, formákban egyaránt. Ez a külső tükrözte az érzésvilágot, mit a ma esti shown ki akar hozni magából.* - Ne beszélj már butaságokat *torkollja le mikor egy pillanatra abbahagyja a szépítkezést* - az nem normális, hogy nem hiszed magad normálisnak.. *mormogja* -te is csípd ki magad, egész rendes fiúkák járnak oda *mondja kedvesen, még elvégez magán néhány vonást, s a lány elé áll* -na, hogy festek?
|
- A korombeliek is csak dobálózni tudnak... *mondja morogva, s elhadarva a szavakat, de még így is kivehetőek maradnak* - Na jó elkísérlek, de csak akkor ha megígéred, hogy a színfalak mögött meghallgathatlak... *mondja komolyan keresztbe tett kezekkel* - Különben meg... megértem őket, én sem barátkoznék valakivel, aki nem normális... *utal saját magára*
|
-De néha jót tenne ha kimozdulnál. Nem szigetelheted magad el az emberektől *unszolta továbbra is* -az talán menni fog egyedül is, köszi... még mindig jobb rejtegetni, mint megdobálódni, nem igaz? *vigyorgott keserűen* -miért, úgy hiszed te talán nem rejtegeted magadat? akkor nem itt morgolódnál, hanem többi korodbelivel tombolnál *mondta, s visszarebbent a tükör elé*
|
- Tudhatnád, hogy nem szeretek emberek közt lenni... de ha gondolod segítek elkészülni.... nem lehet kellemes mindig elrejtened a saját valódat, nem? Cccc ez is csak a nagyi fejében fogalmazhatódott meg... *morgott, majd figyelmesen várta a választ*
|
*Yai eközben a tükör előtt ácsorgott, hosszú loboncát gondosan fésülgetve. Gondolt egyet, áttipegett Lora szobájába: zavarta a feszélyező csönd, jobb szeretett ciakodást hallani, mint hullaszagú csendet.* -Mit működsz? *kopogott be, s bedugta fejét is* -ha unatkozol, elkísérhetnél a fellépésre *ajnálotta fel* -még készülődöm, aztán indulhatunk..
|
*Lora magányosan ücsörgött a szobájában, általában mindig ezt csinálta, ha éppen nem tanult... elnézegette a plafont, s néha vért vélt felfedezni rajtuk... végig csepegtek az arcán is, s úgy folytak tovább a paplanra... persze ezt más nem látta csak az ő fantáziájában elevenedtek meg a dolgok*
|
Ebben a villában él Lora, a nagymamája és Yaishinno, a macskalény. Általában nincsenek látogatóik és a hatalmas építmény csendbe burkolózik, de persze kivételek mindig vannak...
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
