|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.28. 20:45 - |
Csak Alexia és Wai lakik itt, a ház úrnője nem igen szereti ha csak úgy beállítanak hozzá, de befogadja a látogatókat.
|
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
-Csak a szája nagy... Meg szeret puffogni, de azért tud ő kedves is lenni, ha megerölteti magát. Meg aztán nincs is nagyon beleszólása a dolgokba, lényegtelen ha haragszik. Nyugodtan maradhatsz, ha akarod. *mondta kedvesen* - Hogy hívnak? *kérdezi, s közben a fejét enyhén elfordítja és Wai-ra sandít. Pár pillanattal utána vissza a macskalényre és érdeklődve várja a választ.*
|
-Mivan??*morgott a kutya tévolabb. Kellő távolságra ment, hogy ne hallja rendesen a dolgokat, de azt valahogy mégis sikerült meghallania amit gazdája mondott.* - Ez most nem komoly ugye? *morgott tovább magának, majd füleit hegyezve figyelte a folytatást.*
|
*A macska furcsának tartja a nő kedvességét, pár pillanatig csak nézi őt bús kis szemeivel, melyek most tágabbra nyíltak mint valaha, gondolkodik magában hogy mit tehetne... végül úgy dönt, hogy ha ez az ember tényleg befogadja, akár itt is maradhatna... csak az a kutya ne lenne az útban... * - Hát.. én... ez nagyon kedves öntől... de a kutyalénye nem fog haragudni emiatt... elég mogorvának tűnik... *nagyon illedelmesen és kihangsúlyozottan beszél remélve hogy a nő, befogadja magához és itt kiteljesedhet az élete... igazából valóban hatott rá ez a nő, most először beszéltek hozzá úgy hogy nem kiabáltak vele... lassan felegyenesedik* - Én... köszönöm ha mégis befogad engem...
|
*Nézi a kölyköt és nem igen tud mit szólni. A cselekedetéből valószínűnek tartja, hogy fél az emberektől, így azt nem mondthatja, hogy maradjon itt, meghát van egy szófogadatlan dög is a háznál. A menhelyre nem akarja küldeni, hiszen még csak egy kölyök, de ha elkapják, ki tudja mi lesz a sorsa. Legugol a kölyök elé és figyeli őt* - Nem akarsz itt maradni nálam? *kérdezi meg végül*
|
*Ahogy gazdája elküldi, ő morogva arrébb kotródik, de a távolból figyeli tovább az eseményeket, élénken morogva ahogy a macskát figyeli*-A kis dög... micsoda trükk... peeersze, enyhítsd csak... Előbb-utbb úgyis neked ugrok... *morogja az orra alatt távolabb a két egyéntől*
|
*Persze a kismacska megijed, teljesen benyomul a sarokba, s már kész arra hogy itt a vége, ilyen fiatalon meg fog halni, semmit sem ért az eddigi küzdelme, édesanyját sem tudta egbosszulni... majd hírtelen a nő kerül elé, kérdez tőle valamit, amit csak később fog fel, felemeli felé az arcát, könnyek úsznak a gesztenyebarna szemekben* - Engem.... én... *próbálja formálni a szavakat* - Én árva vagyok... *céloz arra hogy nincsen gazdája* - Kérem ne bántson! *kis kezeit összefogja maga előtt könyörögve, s reméli hogy így megenyhíti a nőt*
|
*Ahogy a kutya már-már támadó pózba áll be, oda ér és elcsípi a fülét* -Nem most ugattam el, hogy nem bánthatod!? *mondja dühösen.* -Kész ennyi. Elvesztetted minden esélyedet! Takarodjál be a helyedre, de rögtön! *mordul rá a kutyára, s azzal a macskalényre pillant.* -Hát te hog kerültél ide? *kérdezi kedvesen*
|
-Micsoda kétszínűség! Majd én megszabom azt a kölyök füledet! *morogja a kutya látva a macska ártatlan szemeit* - Bemerészkedsz az én fenségterületemre és van pofád a gazdám segítségéhez fordulni. *morogja hallkan a macskának, fenyegetően közeledve felé, fogait kivillantva* - Gyűlölöm a macskákat! * morogja hozzá, azzál már szinte négy kézlábra ereszkedve közeledik a kölyökhöz*
|
*Ahogy a kutyalény szőrcsomónak nevezi ráfúj* - Nem vagyok csőrcsomó te büdös nyálgép! *hátrál kissé, majd megpillantja a nőt aki lassan feléjük halad, hírtelen megfagy a vér az ereiben... gyűlöli az embereket de ha most kedves lesz talán a nő megsajnálja és megvédi, így ártatlan szemeket mereszt a nőre*
|
*Teljesen ledöbben, mikor látja a macskát, mivel nem számított rá, hogy az valóban ott lesz. Egy kis ideig nézi, aztán mikor a kutya oda kiált neki, vissza zökken és figyeli Wait, ahogy a macska felé közeledik.* -Hé te! Nem merd nekem bántani azt a macskát! *indul el a kutya felé.*
|
-Né'má! Egy szőr csomó. *vigyorodik el a kutya, majd lépteit a lány felé irányítja*-Látod! Látod! Mondtam én, hogy van itt egy! *kiált oda gazdájának, majd ismét a macskára pillant.*-Bár én nagyobbra számítottam... *morogja hozzá kicsit csalódottan*
|
*Közben a lány már nagyon rémült, nem akarja kutyakajaként végezni, s mivel kölyök, a félelme egyre jobban erősödik, míg végül annyira megriad, hogy kiugrik a fa ágai közül, egyenesen a keritésre, ahol végig próbál szaladni, de az utolsó lépéseknél megmozdul alatta a föld és beesik a ház felöli oldalra, megrázza magát, kivilantja fogait, karmait is a kutya felé mutatgatja, hátha az hátrál tőle, farkincája idegesen mocorog*
|
-Még egy ilyen konok dögöt... *morogja ahogy az ajtóhoz ér és még egyszer vissza pillant. Mivel látja, hogy Wai egy fa alatt áll és szemlélődik, elgondolkozva néz végig a növényen és a kutyán.*-Na mi az? *kiált oda a kutyának*-Megtaláltad?*folytatja a kiáltást, részben azért is, hogy ha tényleg ott a macska akkor Wait felhízhassa vele.*
|
-Nem képzelődök. *morogta és nem foglalkozva a további mondatokkal kereste a szag forrását. Lassú léptekkel haladt orra után, míg egy fa tövébe nem ért*-Valahol itt...*morogta és azzal szemlélődésbe fogott*
|
*A kis nőstény nem ijed meg, hanem továbbra is mozdulatlan marad, így talán elérheti azt hogy a kutya ne figyeljen rá vagy a nő előbb unja meg a dolgot és el vigye onnan a Maxinnek éppen útban lévő kutyát, nagyon figyel hogy véletlen se árulkodjon semmi se róla... kivéve persze a szaga...*
|
-Ch... Akkor szólj, ha befejezted a képzelődéseidet és lehet veled értelmesen tárgyalni. *morogja, közben kezeit karbatette és sértődött pillantást vetett a kutyára. Pár pillanatig még nézte a fiút, majd sarkonfordult és elindult befelé.*-Csak ne tartson sokáig, mert ha megőrültél kiteszlek az utcára.*tette hozzá, ahogy befelé haladt*
|
-Akkor más cumó a pipereszekrényedről. Azzal pedig ne foglalkozz... majd ha elkaptam elmagyarázom. Az pedig nem tudom mikor érdekelt, hogy szolga vagyok... *magyarázza morogva, közben a fákat kémleli és feltűnés mentesen tovább szimatol*
|
-Kezdjük azzal, hogy nem is fújtam be magam! Aztán... Mit akartál mondani? Már hasonlítgatsz minket? Pedig te egy szolga vagy... És akkor megyek közel hozzád amikor akarok! *teszi hozzá, majd a "csak azért is" elve miatt odamegy a kutyalény mellé*
|
-Menj innen, mert bűzlesz a kölnitől... *legyint gazdája felé mikor az mellé ér, majd ugyan úgy haladt tovább keresve a "vendéget"*-Nem is tudom kinek van jobb... *kezdi, de nem fejezi be, gondolván, hogy a macskalény még fiatal és mit sem tud a szagok terjedéséről.*-Hagyjuk... Csak ne gyere öt méter távolságon belül közelebb... *mondja végül gazdája felé legyintve*
|
-Szemtelen dög... *mondja mikor a kutyalény elsiet, majd fogja és utána lépdel. Mikor kiért Wai akkor jegyzi meg, hogy mi is van itt.* -Macskalény? Nem képzelődsz? *kérdezi kicsit gúnyosan*
|
[114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
