|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.23. 16:12 - |
Julianna, két öccse és az apja él itt. Családias a légkör, kellemes a hangulat. Barátságos maga a ház is, a vendégek általban nem akarnak elmenni, olyan jól érzik magukat. Adrian lakásától nincs messze. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Kishida úr elneveti magát, máris szimpatikus neki Blind. - Ez szent igaz! - ért egyet vele. - Nem gondolok rosszat róla, tudom én, hogy jó ember, egyszerűen csak néha emberként is kéne éreznie, nem csak a macskalényekkel és az állatokkal foglalkoznia. - biztosítja vidáman erről a lányt. Persze eközben Juliana ég, mint a fene. Meg sem tud szólalni. - Gyertek, fiúk, mutatkozzatok be illően Blindnek. - kéri a fiait, s azok így is tesznek. Lejönnek a galériáról.
- A nevem Taku. - szólal meg a fiatalabb. - Láttam a tévében, hogy a vakok a kezükkel látnak, úgyhogy nyugodtan nézz meg magadnak. - ajánlja fel szeleburdi barátsággal.
- Mokkun vagyok. A többiekkel ellentétben én nem kedvelem Adriant, mert nem lehet rajta kiigazodni, Liana pedig ha nem is vallja be, néha szenved miatta, mint a kutya, én viszont nem bírom az olyan embereket, akik miatt fáj valamije a nővéremnek. - vallja be keményen.
- Jól van fiúk, elég lesz. - szólal végre meg a lány is. - Szálljatok le Adrianról és az én érzéseimről. Nem udvarolok neki, nem várom el, hogy feleségül vegyen, meg ilyesmi.
- Vicces vagy, amikor nem mondasz igazat, még a hangod is másmilyen lesz. - közli vele egyenesen a kisöccse. - Ugye, Blind?
|
- Remélem hogy mindenben a segítségedre lehetek... *Blind mindent megjegyez amit csak mondanak neki, mindent az eszébe vés, aztán hírtelen egy kis családi perpatvar közepébe csöppen, de csak mosolyog a dolgon, meglepődik a kedves szavakon és majdnem elsírja magát* - Én nagyon köszönöm uram... és kérem ne gondoljon rosszat Adrianról... ő igazán jó ember... csak azt hiszem előbb venné észre hogy egy kutya vall neki szerelmet, mint bármelyik emberi lény... *fűzi hozzá, bár még nem rég került oda, csak egy éjszakát töltött ott de mégis kiolvassa a jelekből ezeket, bárki megirigyelhetné tőle ezt a képességet* - Megjegyeztem mindannyiuk hangját, azt hiszem nem fogok senkit sem összekeverni, ha mégis akkor elnézést kérek... *kér előre bocsánatot*
|
Elszörnyed, ahogy meghallja ezt a kérdést. Levegő után kap és grimaszolni kezd. - Ezt meg honnan tudod?! - kiáltja rémülten. - Mindenki tudja, csak ő nem?! - lesz halkabb. Kezeibe temeti az arcát, mely ismét cékla vörös. - Amióta csak megismetem, teljesen odavagyok érte. - vallja be már nagyon halk hangon. - Nem lesz mérges senki, apa tervezte, hogy vesz egy macskalényt nekem, mivel nagyon sok munka hárul rám, hamarosan munkába is kell állnom, így még kevésbé fogom bírni a házimunkát. - mondja kedves mosollyal, mely a hangjában is érződik. - Két öcsém van, Mokkun és Taku. Kölcsönadom neked őket, nekem néha nagyon sok, amit csinálnak. - mondja nevetve, de komolyan. - Szóval a ház... a bejárati ajtó előtt van egy kis lépcső. A házunk elég nagy, világos sárga a fala kívülről, három ablak néz az utcára az alső szinten, fent pedig az én szobám ablaka, illetve a terasza. - azzal bekíséri a nőstényt és mindent szép lassan elmagyaráz neki, mígnem beérnek a nappaliba, ahol az apja tartózkodik. A férfi amint meglátja a kis nőstényt, felemelkedik a foteléből és döbbenten néz a párosra. - Adrian hozta nekem! - újságolja kitörő örömmel. - Blindnek hívják, félvér és vak, de azt mondta, nagyon gyorsan megtanulja, mi hol van.
- Ez az Adrian mindig meglep engem. Egyszer komolyan mondom, hogy beszélek a fejével! - mondja komolyan.
- Most miért mondod ezt? - kérdezi meglepetten.
- Csak nem értem őt. Ha udvarol neked, akkor hívjon el randavúra és foglalkozzon veled, ha pedig nem, ne ajándékozzon meg téged semmivel és ne is keressen fel!
- Jaj, apa! - neveti el magát kellemetlenül Juliana. - Kérlek, ne mondj neki semmit. Szerintem fogalma sincs az érzéseimről.
- Szerintem pedig csak egy ostoba nem ismeri fel azokat a jeleket, amiket küldesz felé. - morog vissza rá a férfi. Idősebb alak, enyhén pocakos, nagy bajuszos. Beszédén érződik, hogy van valami a szájával, a bajusztól másképp hangzanak a hangok a szájából. Odamegy a két lányhoz. - Ne félj, kis Blind, a ház szívesen lát. A haragom maximálisan Adriannak és a kis játékának szól, amit a lányommal űz.
- Apaa...
- Ne védd őt, Juli! - szól rá az egyik fiú. Fiatal a hangja alapján.
- Ő Taku, a kisöcsém.
- Én is szívesen ellátnám annak a pasasnak a baját. Már rég feleségül kellett volna vennie, olyan régóta udvarolsz neki. - hallatszik messzebből egy másik fiúhang.
- Mokkuuun!
|
*Blindet valahogy megnyugtatják a lány szavai, viszont kiérzi belőle a bohókaságot, és felismeri benne a szerelmi jeleket, kicsit megmosolyogja ezt, majd hallja az auto távozását, a lány felé fordul, bár ő nem lát azért szeretné hogy a lány lássa az arcát miközben beszél* - Mióta vagy szerelmes belé? *érdeklődik* - Amúgy ne aggódj én nagyon könnyen alkalmazkodom.... pár nap és teljesen kiismerem a házat, a fülem és az orrom nagyon jó, segítenek tájékozódni, a kezem pedig a látásban... *küld a lány felé egy mosolyt* - Nyugodtan elmesélhetsz mindent, ami körbe veszi a házat, vagy ami díszíti a falat, könnyen megjegyzem a dolgokat... *bólint arra hogy bemutatja a családnak* - Nem lesznek mérgesek hogy csak így betoppantam? *kérdi kissé ijedten* - Jó lehet ha vannak testvéreid, nekem egy sincs...
|
- Ugyan. - legyint Juliana. Neki még sokat kell szoknia a gondolatot, hogy a nőstény vak. - Még én fogok gondot okozni neked, hidd el. - nevetgél a lány, aztán Adrianra néz. - Hívlak, ha megoldhatatlan gondunk lesz. - biztosítja róla kedvesen. Lassan kinyúl Blindért, s óvatosan megérinti a vállát. - Még nem tudom, hogy bánjak veled, szóval ne haragudj az esetleges ostobaságaimért. - kér halkan előre elnézést a kis nősténytől, aztán újra a szeretett férfire néz. Máris siet. Általában nem tölthetnek valami miatt túl sok időt, de megérti, egy ilyen jólelkű, nagy szívű orvosra mindenhol szükség van. Elmosolyodik, majd integetni kezd szabad kezével neki. - Várunk holnap. - köszön el tőle. Mikor felzúg a motor mélyet sóhajt. Nézi, ahogy elhajt az autó, csak ezután képes Blinddel foglalkozni. - Gyere, bemutatlak. Apuval és az öcséimmel élek, remélem, nem okoz problémát ennyi férfi. - próbál közvetlen lenni, de még ő is zavarban van. - Mit kell tennem, mondjam el, mi hol van, vagy hagyjam, hogy te magad fedezd fel? - kérdezi bizonytalanul. - Sosem volt még macskalényem és vakkal sem találkoztam, így duplán fogalmam sincs, mi jó neked. - vallja be. - Azt hiszem, én jobban aggódom, hogy minden jól működjön kettőnk között, mint te. - ismeri be őszintén.
Kou rábólint arra, amit a férfi mond, mind a kettőre. Most még elég bénult ahhoz, hogy beszélgetni tudjon vele.
/Kouval folytatás Baono család házánál/ |
- Értem... az én nevem Blind, igyekszem majd kevés gondot okozni... de gyorsan tanulok, ha végigjárhatom a házat, megjegyzem... *mondja teljes komolysággal a kis nőstény* - Sajnálom hogy ilyen hírtelen érkeztem... *Adrian megpaskolja Blind fejét*
- Légy jó... *Blind csak biccent fejével* - Mindent köszönök Julianna... *mondja teljes őszinteséggel* - és tényleg hívj, bármi probléma adódna... *nyomatékosítja mégegyszer majd lassan Blindet a lányhoz vezeti, a félvér botját még ide oda teszi, hogy el ne essen, majd megállnak a lány előtt* - Most megyek, de holnap megint jövünk és majd egy kicsit tovább maradunk, viszont most még el kell ugranom máshova is... akkor szia... *mosolyog rá, majd int egyet kezével, az autoba ül, majd beindul a motor* - Ne aggódj Kou... minden nap eljövünk majd és Blind is átjöhet majd hozzánk akármikor.... átugorhatsz érte vagy valami... ha anya nincs otthon... *mondja mert látja hogy Kou megint teljesen magába zárkózott*- Akkor menjünk most Kodakához...
|
Lesomja füleit, ahogy viszonozza az ölelését a nőstény. Igazából nem is gondolt arra, hogy talán illetlenség így lerohanni őt. Aztán egyre mélyebbre kerül magában, mikor Blind arra kéri, ne aggódjon. ~ Szóval ennyire átlátszó vagyok még egy vak lánynak is. ~ állapítja meg magában. Kemény saját magához. Ahogy elkezdi elengedni őt Blind, ő is így tesz. Nem akarja semmire sem kényszeríteni, semmit sem ráerőltetni, hiába érzett biztonságott és szeretet ebben az ölelésben. Hiába volt számára hazatérés és hiába volt fájdalmas, ahogy elengedték egymást. Most elesettnek érzi magát. - Úgy lesz. - szól csendesen. Nézi Blindet. A szeme ugyan nem látja a világot, de az érzékei többet súgnak meg neki, mint Kounak, aki lát, hall, szagol, tapint és ízlel is, akinek az ereje fegyver és védelem, aki megtanult érzelemmentes lenni. Nem is néz, csak egy másodpercre Julianara, megjegyzi gyorsan az arcát, aztán szemei Blindre tapadnak. Legszívesebben kiugrana az autóból és átölelné, majd megfenyegetné még Adriant is, hogy ha a lány egyetlen haja szála görbül, iszonyatus pusztítást visz véghez bosszúból érte, de képtelen moccanni is.
Juliana kíváncsi Blindre, s őt is azonnal megragadják a kék szemei. Nem tud nem erre figyelni, ám az meglepi, hogy tudja, merre van. Egy pillanatra Adrianra néz, mintha nem akarná elhinni, hogy a nőstény vak, aztán elmosolyodik. - Szervusz. - köszön rá kedvesen. - A nevem Kishida Juliana és nem kell magáznod. - mondja neki barátságosan. Ezután felnéz a férfire. - Nem okoztok gondot. Tényleg nem. Örömmel fogadom be Blindet, csupán aggódom, mivel nagyon felkészületlen vagyok. - vallja be pironkodva. Ahogy megkapja a cetlit, még vörösebb lesz. - K-köszönöm.... ooké és öö, rendben. - motyogja. Ebből Blind hamar levághatja, hogy fülig szerelmes a kisasszony. - H-hálás vagyok. - és tényleg úgy fest, bár erősen hasonlít a céklához és a cuki fejű Pandúrhoz is.
- Nem, jó lesz így. - szólal meg nehézkesen Kou. Nem tud most mozogni, lebénította őt teljesen Blind ölelése. - Ha kész vagytok, menjünk. - javasolja. - Már megbeszéltem Blinddel, hogy amint tudom, meglátogatom. - teszi hozzá.
|
- Kou... *félénken kúszik karja ölelésre, de ő is végül megöleli a félvért* - Rendben leszek ne aggódj miattam, érzem hogy aggódsz, hogy féltesz, de rendben lesz minden, ígérem... *engedte el lassan, és lassan a kocsi ajtaja is kinyílt, Blind tudta hogy mennie kell* - Látogass meg sokszor... *kérte, majd Adrian segítségével kiszállt, majd tekintete a lányra irányult, nem látta őt de tudta hol van, hallása és szaglása tökéletes volt így meg tudta állapítani hogy ki vagy mi éppen merre van* - Jó... jónapot.... *köszönt Julianna felé*
- Ő lenne Blind... nem akarunk gondot okozni neked... de szükséges lenne a segítséged... *fogja meg Blind vállát, aki fejet hajt a lány előtt* - Ha bármi probléma adódna, azonnal elviszem rendben? Állapodjuk akkor meg ennyiben... *mondja Adrian, és egy kis cetlire felírja a számát* - Ez a magánszámom... nem a rendelőé... bérmikor hívhatsz, bármilyen ügyben... rendben? *már menne már rohanna Ayaseért, de még sok fele kell mennie* - Kou te is kiszálssz? *érdeklődik tőle ha még nem szállt ki*
|
Oldalra biccenti fejét és őszintén néz a lányra. Gyönyörködik a szemeiben és a gondolataiban. Olyan aranyos, kedves, ártatlan, védtelen és tiszta. Félti őt Kou, de bízik Adrianban, tudja, hogy olyan személyre bízza, aki majd vigyáz rá, rendesen viseli gondját. Mégis nyugodtabb lenn, ha a közelében lenne Blind. Bár... belegondolva nincs is olyan messze tőle, pár perc séta csak. Épp válaszolna, amikor a nőstény odanyomja az arcát. Lebénul tőle a fiú. Még a farka is megmerevedik. Nagyot nyel, a szíve hevesen ver. Próbálja megerőltetni magát, hogy kinyögjön valami értelmeset. - A halál... nem félek... de én sem akarok meghalni... még. - motyog zavartan. - Én... én ritkán... mosolygok... - folytatja, de egyre nehezebben. Elszorul a szíve. Nem akarja itt hagyni Blindet. Hirelen átöleli.
Juliana vidáman topog a férfi után. Öccsei az ablakból figyelik őt, ahogy ugrándozva követi Adriant, s jól kinevetik. Otthon nyílt titok, hogy mennyire szerelmes ebbe a fura emberbe, s hogy minden álma az asszisztensének vagy munkatársának is lenni. - Egyetalán nem probléma. - mondja vidáman. - Bármikor szívesen látlak. - biztosítja róla a férfit. Neki fel sem tűnik, hogy csak ezért kereste őt fel, hiszen a szerelemtől totál elfogult vele szemben. - A feketepiacon? - meglepődik a szó hallatán. El sem tudja képzelni, mit keresett ott a férfi, s azt sem meri, milyen lehet ez a Kou. Aztán elmondja neki Adrian, hogy Blindről mit kell tudni. Kicsit megijed a nagy feladattól, hogy egy vak félvért kap, kínosra változik a mosolya. - El nem tántorít, csak félek, hogy nem fogja jól érezni magát ennyi férfi közt, s a ház sem a legbiztonságosabb a számára. - mondja el aggodalmait.
|
- Mert ha az élet sötét akkor a halál még sötétebb lehet... nem tudok rá más indokot egyszerűen csak nem akarom, megrémít... te nem félsz Kou? Amúgy nagyon szépen mosolyogsz... és ne felejts el mindig, de mindig mosolyogni... *nyomja oda arcát Kouhoz, de nem csinál semmi különösebbet* - Remélem valóra válnak az álmaid...
- Nincs semmi baj, nem vagyok haragtartó ne aggódj! *mosolyog rá bályosan, de kicist meglepődik a túlzott érzelemkitöréstől* - Rendben... akkor gyere bemutatlak neki, a neve Blind... *lép az autóhoz* - Amúgy neked adnám ha ez nem probléma számodra, és tényleg jönnénk látogatóba ha nem zavarunk... *kissé kínos neki hogy csak Blind miatt látogatta meg a lányt, dehát csak úgy mégsem állíthat be hozzá, főleg hogy igazából nem érezte ezt fontosnak, nem akart kertelni*- Hát lassan egy hete van nálam Kou... kint voltam a feketepiacon és... hát nem tudom miért is de elhoztam őt.. *nem beszél a terveiről, azok még nagyon kezdetlegesek* - Blind igazából félvér és vak, de nagyon jól tájékozódik így is... remélem ez nem tántorít el...
|
- Értem, persze. - mondja kicsit higgadtabban a lánynak. Nem mer mozdulni sem, nehogy megijessze, vagy olyat tegyen, amivel félbeszakítja őt. Jól esik neki, hogy érdekesnek tartja őt Blind. Egy pillanatra mosolyra húzza a száját, hogy érezze a lány, hogyan is mosolyog, de utána elveszi a szájától a kezét. Fülei lesomva, farka táncot jár, zavarban van. - Szerintem elboldogulsz. - mondja bizakodva. - Miért félsz a haláltól? - kérdezi.
Na, ettől még jobban zavarba jön, hogy ismét magázta Adriant. Vér vörös lesz az arca és fejét is lehúzza a vállaihoz, mintha a mellei közé akarná rejteni az arcát. Nagyon mosolyog a zavarodottságtól, de bocsánatkérően néz a férfire. - Sajnálom. - suttogja. Aztán amint meghallja, hogy Adrian kérni akar tőle valamit, ismét kihúzza magát. Meglepetten néz rá, s megrázza a fejét, hogy nincs macskalényük. Kikerekednek a szemei, de olyan örömsugárzás tölti meg őket, hogy Adrian attól félhet, menten a nyakába ugrik Juliana. - Úristen! - sikoltja el magát boldogságában. - Igen-igen-igen! Szeretném azt a macskalényt! - ujjong. Aztán elszégyelli magát. - Nem, ugyanaz a számom, sajnálom. Egyszerűen csak a szobámban hagytam és az öcséimmel foglalkoztam. - pirul aztán bele, majd hátrasöpri a haját. - Végleg nálam hagyod, vagy csak vigyázzak rá, míg találsz neki végleges gazdát? - kérdezi, bár utólag jut eszébe, hogy talán butaság, amit kérdez. - Van macskalényed? Mióta? És... hogyhogy? - tesz fel inkább másik kérdéseket. Szeretné minél hosszabban itt tartani a férfit, ugyanakkor szeretne tőle minél gyorsabban megszabadulni, mert annyira zavarban van, hogy alig tudja magát elviselni így.
|
- Érdekes fiú vagy Kou, néha úgy érzem bár mindketten félvérek vagyunk, teljesen máshogy látjuk a világot... mármint én... nem látom,de szóval gondolom érted.. *mosolyodik el*- Ha most mosolyogsz azt látni fogom... *teszi oda ujjacskáit Kou szájához*- Én is nagyon örülök Kou.... biztos vagyok benne hogy ha te és Adrian nem vagytok, én... talán már nem is élnék... félek egy kicsit a haláltól... bár most is sötét van, félek hogy az még sötétebb lenne....
- köszi *köszöni meg a fiúnak hogy lehívta nővérét, persze nem kerüli el őt a lány pírja de úgy gondolja, nem fordít erre különöseb figyelmet* - Ne haragudj hogy zavarlak... őőő... de mi nem állapodtunk meg amúgy a tegeződésben? *kérdi mivel ő minden paciensének felajánlja, nemtől és kortól függetlenül, kivéve ha az illető az idősebb*- Nem köszi, most nem jönnék be... igazából szeretnék kérni tőled valamit... úgy emlékszem, hogy nektek nincs macskalényetek igaz? Tudod pár napja kidobtak egyet a rendelőm előtt... nos és... arra gondoltam, hogy nálad jó kezekben lehetne... nagyon szelíd.... nincs vele semmi gondom, de az anyám a sajátomat sem díjazza, tudom hogy csak így rád török evvel de... minden nap eljönnénk ellenőrizni őt, ha bármi probléma lenne vele, akkor természetesen elvinnénk... a mobilodon amúgy nem értelek el, más lett a számod?
|
Kou biccent Adriannak. ~ A hajtincs... tényleg nincs olyan másnak. ~ gondolja magában, aztán megérkeznek. - Rendben. - válaszol a férfinek. Kis idő múlva észreveszi, hogy Blind a kezét keresi és ő ha szégyenlősen is, de megfogja. Érezheti a lány, zavarban van, forró lesz a bőre, de kissé hideg a tenyere. Közelebb húzódik hozzá egy picit, de tényleg csak picit, nehogy megsértse a lány intim szféráját. Elszörnyed azon, amit Blind mond neki, nagyot nyel. - Kedves tőled, hogy ezt mondod. Tudod... sosem értettem, hogy miért nem fogadnak el sehol a macskalények... - mondja csendesen. - Arról sem szól sehol a fáma, hogy milyen jó dolgokkal jár az, ha félvér vagy. Ha emberi jogokat kaphatok, mindenképpen megküzdök a macskalényekért és kampányolni fogom a félvéreket. - mondja, de nem csak ígéri, valóban ezt tervezi. - Örülök, hogy találkoztunk. - vallja be, s közelebb hajol, hogy Blind elérje őt. - Ööö... ne lepődj meg a kötéseken... Yura szerint minden egyes találkozónkra új sérüléssel gazdagodom... bár... nem mintha miatta történne bármi is... - teszi hozzá, de ettől csak zavarba jön. Miért említi Yurát? Ez hülye helyzetbe hozza csak őt.
A csengetésre valóban nem Juliana nyit ajtót, hanem a kisöccse, de aztán szól a lánynak. Az amint meglátja Adriant, elvörösödik, gyorsan megigazítja a haját, majd a szoknyáját, csak ezután lépdel elé. - J-jó napot. - köszön ügyetlenül. - Miben... állhatok a rendelkezésére? - kérdezi félénken. - Bejön? - érdeklődik, de rettentő ostobán érzi magát. Vörös az arca, alig mer a férfire nézni, néha mosolyra görbül a szája.
|
- A hajtincs miatt... *világosítja fel Kout gondolatmenetéről, de aztán nem nagyon szól hozzá, lassan a házhoz érnek és leparkol*- Nos itt lennénk... *szólal meg majd kiszáll* - Maradjatok szerintem amíg beszélek vele... *kéri őket, és amint becsukja az ajtót Blind Kou keze után nyúl, ha oda nyújtja neki Kou akkor félénken megfogja*
- Kou én csak... szóval... ne hidd azt hogy ez az egész valamiféle átok, hallottam amit tegnap beszélgettetek Adriannal... tudod nagyon jó a hallásom... mindegy ez most nem is lényeges csak... attól mert félvér vagy, még teljes értékű személy vagy... soha ne hagyd hogy a világ elpusztítson... *próbál hatni valahogy Koura tudja hogy talán ez egy félvér szájából másképp hangozhat*- Köszönöm hogy ilyen kedvesek voltatok velem... és remélem tényleg meglátogattok majd... *kezével megpróbálja ismét végig tapogatni Kou arcát, hogy magában rögzítse őt*
*Eközben Adrian becsenget és várja, hogy valaki ajtót nyisson neki, ha nem Julianna az akkor köszön és megkérdi otthon tartózkodik e*
|
Julianna, két öccse és az apja él itt. Családias a légkör, kellemes a hangulat. Barátságos maga a ház is, a vendégek általban nem akarnak elmenni, olyan jól érzik magukat. Adrian lakásától nincs messze. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
