|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.26. 22:54 - |
Andy él itt a szüleivel és persze legkedvesebb barátjával Teisannal... a család elég nyitott, mindig pezseg náluk az élet.
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Teisan összekuporodott. Az sem érdekelte már, hogy az idegen így látja. Összetört. Andy átlátott rajta, tudta pontosan, hogy csak a hecc kedvéért ment bele mindebbe. Az sem volt kifogás, hogy beteg... szenvedélybeteg. Pedig hogy szerette hangoztatni ezt a szót. Könnyek csorogtak végig az arcán, nem a bánat, hanem a kétségbeesett idegesség miatt.
- Sajnálom...! Sajnálom...! - lehelte, mikor néha levegőt kapott. Némán zokogott, a válla rázkódott csak. Andy minden csapására, szavára, a farka felkunkorodott majd kieresztett.
- Igazán nem készültem ilyen drámákra. Egy ember ne áldozza fel magát a macskájáért. Meg fogja bánni ezt a hősködést. - mondta komoran Agake - és újabb meg újabb balhé lenne ebből. Beperelnek embertartás miatt. Ha a macskát viszem, nincs gond. Még meggondolhatja magát. Abban viszont biztos lehet, hogy nem megyek el innen vesztesként. Felőlem jöhet maga is, ha annyira akar, talán többre is képes, mint az a szerencsétlen állat. Szóval? Elbúcsúzott az emberéletétől?
  |
- Magyarázd meg... magyarázz meg mindent! - dörrent a hangja. - Hogy voltál képes átverni engem? Ékszerek, kötvények, gyűrűk... mégis mire kellett az neked? Azt ne mondd, hogy a számláinkra, mert biztos vagyok benne, hogy én egyik vagyontárgyat se láttam. Átvertél engem mindvégig... csak mert képtelen voltál leállni... én bíztam benned... - össze szorította az öklét. - Bassza meg... - mondta csak magának és kicsit a falba csapott, hogy lenyugtassa magát. Le akart csusszanni a falon, de azt a kis büszkeségét ami még volt, nem akarta eltékozolni.-Tudja mit? - nézett a férfire. - Teljesen igaza van. Mindazonáltal Teisan semmit sem tanulna abból, ah msot magával vinné. Jogosnak tartaná, én pedig egyedül maradnék ebben a nagy házban. Miért nem visz engem helyette. Ember vagyok, többet érek nála, önnek csak ez számít nem? Igaz vannak jogaim, amelyek a amcskalényeknek nincsenek, de... írhatunk erről egy szerződést.
 |
A férfi elhúzta a száját. Látszott az arcán, mennyire megvetendőnek tartja, hogy holmi érzelmecskék miatt valaki képes eltékozolni egy élet munkáját. Főleg egy macska miatt. Mégha emberről lenne szó, egy nőről... de ez egy közepesen fejlett kandúr macska volt. Nem értette hogy érhet ez a fiúnak annyit, mint ez az egész villa.
- Aranyóra - legyintett szabad kezével - kocsi, részvények, amit akar. Persze nem tőlem. Én ezeket láttam, mikor ott voltam, ennél többen is benne lehetett. Tőlem csak egy gyűrűt nyert el, smaragd. Szép darab. Nem találkozott vele? Képzelem milyen jóban van a macskájával, ha erről se számolt be magának.
A kandúr összerezzent a neve hallatán. Eljött a pillanat, amitől rettegett. Úgy szerette volna még húzni az időt, de meg kellett magát adnia Andynek. Lassan leporoszkált, pedig az előbb még parancsba adta neki a fiú, hogy maradjon ott. Milyen szép is volt az!
És most ott volt megint az az ördög, minden rossz okozója. Rá se mert nézni, megállt több méterre az ajtótól.
- Itt vagyok - jelentette nagyon halkan. - mi az? - s megpróbált jókedvet erőltetni a hangjába, de ez nehezen ment neki.
|
A srác egy pillantást vetett azokra az izmokra, nem tudta mit kéne modania, részben igaza volt, ő maga is tudta, de annyira megpróbált bízni a saját igazában és annyira próbálta elhiteti magával, hogy nem eshet baju... - Kérem... elviheti a házam, a vagyonom... mindent elvihet... a maga nevére iratom, csak őt... kérem ne... - kikerekedtek a szemei, semmit sem értett. Látszott rajta, hogy teljesen összezavarodott.
- Aranyóra? Mi...Miről beszél...? Teisan... Teisan nem... mégis... mit csinált? - látszott rajta, hogy telejs képzavarbann van, a macska midnent elsimliskedett mellette. - Én megtiltottam neki, hogy oda menjen... Teisan.... TEISAN azonnal gyere ide! - lihegte, csalódottsága tükröződött az arcán, de közben a férfire tekintett. - Kérem ha ide ér, még ne vigye el, szeretném ha érezné a tettei súlyát...
|
Azonnal felmérte, hogy jóval nagyobb ennél a fiúnál, többszörös túlerőben van. Hagyta beszélni, de azért egy kicsit sem lépett hátrébb, hogy kevésbé tűnjön fenyegetőnek. Úgy állt az ajtóban, hogy bármikor be tudjon rontani, ha úgy adódik a helyzet. Miközben Andy beszélt, folyton be-be lesett, kereste szemével Teisant.
- Agake - vetette oda a saját nevét, mikor a fiú bemutatkozott. Türelmetlenül hallgatta, ahogy a fiú érvel... megőrjítette ez a várakozás, Andy nem tudhatta, hogy ettől csak jobban felbőszül.
- Csak egyet felejt el - közölte szárazon, mikor végre szóhoz jutott - mindenki, aki a kaszinóban játszik, magasról tesz a törvényre.
Kezét kinyújtotta, nekitámaszkodott a falnak, így éppen Andy arca mellett feszültek meg hatalmas izmai.
- Én is köpök rá, a macska is leszarta, és így volt ezzel az a többezer ember, akik között már birtok, ház, macska, gyerek, félisten, bármilyen csoda gazdát cserélt. Aki beteszi oda a lábát, tudja ezt, aki játszik, méginkább tisztában van vele, és aki hónapok óta oda jár, az ne röhögtessen már, hogy nem értesült erről! Érdekes, mikor a macska nyert, akkor nem sírt a szája. Mikor aranyórával jött haza, akkor is hirtelen ügyvédnek fogadta magát? Valahogy kétlem. Csak ha neki kell fizetnie, akkor drága minden. Hogy idióta volt, meg felelőtlen? És kétbalkezes? Hát pech. Ne tegyen fel mindent az, aki nem kész mindent veszteni.
|
Andy nagyot nyelt ahogy a férfi megragadta, felemelte kezeit, hogy jelezze, nem kíván szembeszállni vele, csak beszélgetni szeretne. - Kérem engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Ganrio Andy. Teisan itthon van, én kértem meg, hogy amíg beszélek önnel, maradjon a szobájában. Nos... remélem meghallgat. Teisan... egy idióta volt, amikor kiállt önnel és azt önnek is be kell látnia, hogy nem a saját vagyonával játszott, én pedig ebbe nem egyeztem bele. A szerződésük ez alapján érvénytelen, hiszen ez a macska az enyém, s nem renddelkezhet önmagával. A törvényk alapján az egész egyezségük tiltott volt és érvénytelen. A ház még rendben lenne... de Teisanra szükségem van. Nézze... ő teljesen kétbalkezes, bepánikol ha stressz éri, eltöri az összes poharat meg tányért, felgyújtja a konyhát ha főzni engedik... magának... ő csak egy tárgy, haszontalan... de nekem az utolsó élő "rokonom". Kérem fontolja meg... -figyelte a férfit, egyneesen a szemébe nézett, nem akart megfutamodni de támadó sem akart lenni.
|
- Hogy ragadna el? Nem vagyok egy pihe - duzzogott a macska. Csak a szoba ajtajába állt, szót fogadott, de azért idegesen csapkodott a farkával.
- Parancs? Hülyéskedsz? - nézett Andyre - tudod kinek parancsolgass.
Morcogással leplezte, mennyire félti Andyt. Nem is merte utána suttogni, hogy vigyázzon magára. Reszketve állt a küszöbön, honnét odalátott a bejárati ajtóra.
- Na mi lesz már? - recsegte az idegen férfi hangja - rohadtul nem érek rá egész nap! - verte az ajtót.
Mikor végre feltárult az ajtó, egyből megragadta Andyt. Csak pár pillanat múlva engedte el, mikor realizálódott benne, nem ő Teisan.
- Hol az a macska? - kérdezte bocsánatkérés vagy bemutatkozás helyett - hol rejtegeti? Elbújt az a féreg, elrejtőzött, de előlem nem szökhet el. Jobban teszi, ha önként kiszolgáltatja. Akkor senkinek nem esik baja. A macska maga adta meg a pontos címet. El se jöhettem volna érte, ha nem lenne közöttünk érvényes megegyezés.
|
- Tudod jól Teisan, hogy mennem kell - kócolta össze kicsit a haját. - Meg akarlak védeni, megóvni magunkat. Beszélnem kell vele, de attól félek, ha te is ott vagy, elragad mielőtt bármit megmagyarázhatnék neki. Így kérlek maradj itt, s hívni foglak, ha előjöhetsz. - simított végig ajkain, majd lágy csókot nyomtt rájuk. - Szóval kérlek, maradj itt és várd amíg hívlak. De addig... addig nem jöhetsz elő emgértetted? Ez egy parancs Teisan... - kelt fel. - Nem várathatom tovább. - indult meg az ajtó felé, a csengő fülsiketítő lármát csapott, kinyitotta hát az ajtót és várta, ki az aki majd a túloldalon várja.
|
A macska szeme, orra már piros volt. Kimondhatatlanul rosszul érezte magát. Bármit megtett volna, hogy enyhüljön benne ez a szörnyű érzés, és nem tehetett semmit.
- Ne menj - nyögte.
Elkapta Andy karját. Nem tudta, akkor tesz-e rosszabbat, ha feltartja, vagy ha közel engedi ahhoz a szörnyeteghez.
- Ne csináld. Megöl - suttogta.
A fiú szavaira a fejét rázta.
- Azt hiszi majd, átvertem. Becsaptam, megszöktem, már nem vagyok itt. Jobb, ha látja, hogy tényleg itt vagyok. Akkor talán lenyugszik.
A csengő közben folyamatosan csilingelt. Őrjítő türelmetlenéggel nyomogatta az idegen a gombot.
Márkás göncöket viselt, látszott rajtuk a drágaság, de kopottak, elhasználtak is voltak. A haja drága pomádétól szaglott, az izmai kivillogtak a ruhája alól. Vaskos nyakán ívelt egy vonal, ami fizimiskáját kifejezetten erőszakossá tette.
|
- Fogalmam sincs, még sose jártam ilyen helyeken te buta. - húzta meg játékosan a fülét, nem akarta, hogy sírjon. Mikor a vállába temette fejét csak simogatta. - Tudod a háború alatt, sok macskalény a gazdája ellen forult akkor is, ha az jól bánt vele. Sok rosz példát láttunk együtt, mégis te... sose fordultál ellenem, sőt... végig vigyáztál rám, vigfyáztunk egymásra. A hűséged... -nem tudta befejezni mondatot mert csengettek.
- Hát ez gyors volt... - morogta maga elé. - Teisan.. te maradj itt, nem akarom, hogy meglásson, addig nincs baj amíg biztonságban tudlak, rendben? - kérlelte. - most az egyszer hallgass rám és maradj a szobádban. - állt fel, hogy megigazgassa amgát. - Mennem kell, a vendégünk türelmetlen.
|
- Végülis a kaszinókba nem a legtisztességesebb polgárok járnak - jegyezte meg a macska - tulajdonképpen elég sok lecsúszott, szenvedélybeteg, meg hasonló alak járt oda. Tuti pár gengszter is tanyázott ott. Honnan lehet tudni, hogy meddig ér el a keze, akivel leállsz egy partira? - kérdezte sírós hangon.
- Ez kedves... hogy ezt mondod - lehelte maga elé, s valóban meghatódott. Arcát Andy vállába fúrta. - Tényleg így gondolod? Ezek olyan természetes dolgok voltak. Nem vagyok ettől még hasznos.
Aztán nagyot sóhajtott.
- Honnan is tudhatnám, mikor érkezik...?
De a mondatot csengőszó szakította félbe, majd felhangzott egy újabb és újabb, követelődzve, akaratosan, sürgetőn. Teisan összerezzent.
|
- Nem tudom... ha a jogaimat nézem, nem tehet ellenünk semmit, még papírt sem tudna mutatni róla, de ha az alvilág sötétségéből érkezik... ki tudja meddig ér el a keze. - Teisan, nem vagy haszontalan. - vetett ellent a kijelentésének. - Mellettem voltál mindvégig, egymást segítettük át a nehéz időszakokon, a gyász fekete füstfüggönyén... emlékszel, hogy szite alig akartam enni, hogy meg se moccantam egész nap csak bámultam a falat. Te voltál az, aki segített rajtam, ssoe adtad fel, minde nap gondoskodtál rólam és a házról. Mégis hogy lennél ahszontalan? Az én szememben igazán értékes vagy. Nagyon... nagyon... - elgondolkodott. - Mikor fog ide jönni? Fel kell készülnöm arra, hogy fogadjam.
|
- Igazad lehet - bólintott a macska fáradtan - ezek szerint nem tud semmit sem tenni? Ez nem egy szóbeli megállapodásnak számít? Megígértem neki... és elég erős és durva - motyogta, és őszintén reménykedett abban, hogy Andynek lesz igaza.
- Én is félek - felelte a szép vallomásra lesunyva két fülét - nem értek semmihez. Te zeretetből tartottál el eddig. Máshol ez nem így menne. Azonnal meggyilkolnának, mert semmire nem vagyok jó. Nem is értem, hogy tudsz te így szeretni. Haszontalan vagyok. Mit szeretsz te bennem? - kérdezte komolyan - csak a bajt hozom rád..
- Én is kiabáltam volna - mondta - hol nézel utána? Szerintem nem lesz ennyi időnk rá. Elég türelmetlen pasasnak tűnt.
|
- Szerintem ez már csak rajtunk múlik... úgy értem az a férfi valószínűleg tudta, hogy nem a saját vagyonoddal játszol, így törvényt szegett, az én tulajdonomról, csak is én döntök. Így amit feltettél a játékra amúgy sem volt érvényes. A házról még le tudnék mondani, de rólad nem. - feküdt mellé - Apa és anya is halottak... ha téged is elevszítenélek biztosan bele halnék én is. Mit ér ez az üres nagy ház, ha senkivel se tudom megosztani? Ez a férfi kihasználta, hogy bepánikoltál, nyomást gyakorlt rád, csakis ezért ajánlhattál fej ilyen buta dolgot.
Andy nem akart hazudni Teisannak, mélyen a szemébe nézett. - Csak attól félek, hogy elveszíthetlek. Annyi midnenen átjutottunk már együtt... ezen is túljutunk valahogy. - persze tudta, hogy nem ígérhet semmit, de nem akarta feladni sem.
- Ha tudom a nevét utána tudok járni, hogy ki ő valójában, talán találok pár gyengepontot is a gépezetben... nem igazán tudsz aludni, mi? Tényleg sajnálom, amiért kiabáltam... - kért még egyszer elnézést.
|
- Nem fogja -erősködött a macska- te nem láttad őt játszani! Én a pókerből már mindent tudok az emberek jelleméről. Ahogy játszanak, mindent elárul. Ő nem veszíthet. Olyan nincs. Nem jön ki másképp egy menetből, csak úgy, hogy eltiport mindenkit.
Reszketett a hangja. Egészen összezavarodott már, Andy kiabál vele, aztán ölelgeti. Annak örült viszont, hogy nem kell a két lábának tovább tartania őt. Úgyis össze akart már esni.
- Ez olyan megható - szipogta a macska, és így is érezte - de a jog... az nagy hatalom. Ugye? - kérdezte félénken, s az orráig húzta a takarót. A csókra elmosolyodott, de azt Andy úgysem láthatta.
- Mit számít az, hogy hívják? Egy vadállat. Ha nem engedsz át neki, téged is kicsinál. Valami Agake egyébként.
Lehunyta a szemét, de ebben a feldúlt állapotban egyértelmű volt, hogy nem fog aludni.
- Félsz? - kérdezte kisvártatva.
|
- Mi az, hogy nem fogja hagyni...? Az enyém vagy... úgy ahogy mondtad, és nem vagyopk hajlandó lemondnai rólad, soha. - még mindig ölelte magához a srácot, majd hirtelen lendített rajta egyet és a akrjaiba kapta. - Jobb, ha most egy kicsit lepihensz. Holnap talán majd tisztábban látod a dolgokat. - úgy cipelte a macskát, mintha pihesúlyú lenne. - Sohasem fogok lemondnai rólad Teisan, soha de soha... - tette le ágyára, s mellé feküdt, ha az nem ficánkolt. - Pihenj... majd kitalálok valamit, mindent megoldunk együtt, emlékszel? - próbálta bíztatni. - Hogy hívják azt a fazont? Csak annyit árulj el még nekem. - csókolt a homlokára.
|
*A macska megnyekkent, ahogy a falhoz lett lökve. Elfordította az arcát, nem mert a gazdájára nézni. A mellkasa ökölbe szorult, égető érzés fortyogott benne, kedve lett volna elfutni, elszökni, hogy megszabaduljon ettől a borzalomtól, ami ott lüktetett forrón és szégyenletesen a szíve körül. De csak maradt, állt, a sírás küszöbén remegett. Ahogy Andy tovább beszélt, mégrosszabbul érezte magát. Nem gondolt akkor ebbe bele. Csak hogy mentse a házat, az értékeket, a vagyont, ennyivel törődött.*
- Shaajnálom * préselte ki magából.*
*El akarta mondani, hogy miféle fazon az, akivel az üzlet megköttetett, de nem jöttek ki szavak a száján. Minden ízében reszketett, émelygett, rosszul volt.*
- Nem fogja hagyni *lehelte. Kiszáradt a szája, mintha homokot nyelt volna. Még mindig nem nézett fel, s ahogy Andy magához húzta, csak csüngött, mint egy rongybaba. Teljesen megsemmisült, nem maradt belőle semmi. Kicsire összehúzta magát, gondolkodni már nem tudott.*
|
Ahogy Andy meghallotta a második felét, lesápadt és minden ereje elszállt. Dühös volt, tombolni akart, szét akarta zúzni legalább azt a rohadt dísztányért a falról amit mindig is utált. - Mit mondtál? - szédült meg - Mi? - ment közelebb hozzá és a falnak lökte. - Mi a francokat beszélsz? Hogy lehettél ennyire felelőtlen? Miért nem gondolsz rám néha? Miért nem Teisan? Hát nem tettem meg mindent zért, hogy boldog légy? Miért... miért teszed ezt velem.... sose elég az amit adni tudok neked, sohasem... - mély csend követte ezeket a szavakat. Fullasztó, hideg érzés járta át, kapkodni kezdte a levegőt, Teisant a falhoz nyomta. - Mit gondolsz mit fognak ott csinálni veled? Megerőszakolnak, vagy halálra dolgoztatnak... vagy, vagy... roszabb sokkal roszabb dolgok, miért nem tudtál leállni? - fújtatott. - Miért gondoltad, hogy fontosabb nekem a ház, mint te? Kidühöngtem volna magam előtte, de kerestem volna megoldást... Teisan én ezt nem engedem meg. Beszélni fogok avval a pasival, vagy nővel vagy nem tudom mivel... neki adom a házat. Te pedig készülj össze, pakold össze a cuccaid.... keresni fogok egy albérletet. - simított a hajába. - Ne haragudj, hogy kiabáltam veled... - húzta magához. - Annyira szeretlek Teisan, szeretném ha boldog lennél, mit tegyek azért, hogy elérjem ezt, hogy elégedett légy az életeddel?
|
*A macska megszeppenve ácsorgott. Andy kiabálására könnyek gyűltek a szemébe, de gyorsan összeszedte magát, nem akart ennyire szánalmas lenni.*
- Sajnálom *nyökögte. Elszorult a torka. Csendben tűrte, hogy Andy kiadja magából az először feltörő feszültséget. Hiszen ő okozta. Akkor bírja is el. Mikor a szobájába küldte őt a fiú, csak imbolyogva állt tovább.*
- Me...megyek *rebegte lesütött szemmel* - de még van valami *mondta nagyon halkan* - mert tudtam, hogy dühös leszel, nyilván, már akkor, és akkor is féltem, és, és... szóval akkor elkezdtem könyörögni annak a manusnak, hogy... hogy ne...
*Félénken felnézett, nagy levegőt vett. A felén már túl van, és túlélte. Tovább kell mondania, és akkor az egészen túl lesz, és talán túl is éli.*
- Fel akartam neki ajánlani mást, amim van, dehát nekem nincs semmim. Én is egy tulajdon vagyok. És akkor így... hát, hát... hát így felajánlottam magamat. *elhallgatott, az ujjaival babrált. Mély sóhajt után folytatta* - és ő elfogadta. A ház helyett engem. Megegyeztünk.
|
Andy már sejtette, hogy nem sülhet ki jó abból, amivel a macska elő állt, sőt volt egy megérzése, hogy sikeresen eljátszotta a fejük fölé oltalmat adó lakást. Végül elhesegette a dolgot a fejében, úgy gondolta ekkora őrült csak nem lenne Teisan, de amikor végül csengőként csilingelt fülében a mondat, s tudatosult benne az iagzság, kikerekedtek a szemei, mély levegőt vett, hogy a pánikot ami közben keletkezett benne emgpróbálja elnyomni. - Te idióta! - még sohasem sértegette a kandúrt, mindig kedves és megértő próbált lenni vele akkor is ha hülyeségeet csinált. - Mégis mi a faszt csináltál? van fogalmad arról, hogy így az utcára kerülünk? vagy mit vársz tőlem? Adjam ela testem? A picsába... menj... menj már a szobádba Teisan, amíg le nem nyugszom, maradj is ott, ez parancs! - üvöltötte kikelve magából. Ezt a ház volt az egyetlen biztos pontja, az egyetlen támaszsa, és most az akit legjobban szeret.... kirúgta alóla a talajt is. Forgott körülötte a világ, dühöngeni és törni zúzni akart... de még ebbe az állapotban sem akarta, hogy a macska ezt végig nézze.
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
