|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.08. 22:30 - |
Itt lakik Theo és bátyja, csak ők lakják ezt a házat és többnyire csak a kisfiú van otthon.
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Jó tanulást. - kívánja a fiúcskának, s úgy tesz, ahogy kérte, felmegy a szobájába pihenni. Olvas pár oldalt egy talált könyvből, majd elalszik.
|
*Theo pedig mintha minden rossz elszállt volna, megindul a székkel a mosogató felé, látszik rajta hogy nem először csinálja, de azért még hagy maga után némi kivetnivalót a fiú technikája... ez mégsem zavarja, csak egyszerűen teszi és közben hallgatja Kodakát... végül minden edénnyel végez, a széket pedig vissza tolja a helyére* - Értem... *mondja arra ahogy Kodaka éppen kOuról beszél* - Én megyek és megcsinálom a leckém... mostmár tényleg pihenj le kodaka.... *megöleli aztán felszalad a szobájába és a könyveket szépen az asztalkájára teszi, sorban halad*
|
Látja a fiúcskán, hogy nem esik jól neki Kou viselkedése, mégsem tud érte igazán mit tenni. - Jól van. - egyezik bele engedékenyen, mivel tudja jól, hogy a gyereknek szüksége van rá, hogy ő is tehessen valamit, nem mellékesen pedig tényleg pihenésre szorul, Adrian még külön ki is emelte, hogy ez kötelező számára. - Addig én lent maradok. - s így tesz, tovább ül a széken. - Ne bánkódj Kou miatt. Sok rossz érte, azért olyan kemény és hideg.
|
- Oké... *húzza fel maga mellé a lábait Theo, majd csendben ül, nem érti mi baja vele Kounak, mindig goromba vele... de aztán a félvér sietősen távozik amint Adrian megérkezik* - Én elmosogatok oké Kodaka? Pihenj le mert még nem gyógyultál meg...
|
Ahogy megszólítják, a félvér felnéz a szőkeségre. Már megint vele foglalkozik és butaságokat kérdez. Ezt nem nagyon tudja megérteni benne. - Bocs, de most jobb, ha nem is szóltok hozzám. - löki oda a gyereknek.
Kodaka elmosolyodik és megsimogatja a kisfiú hátát. - Nincs komolyabb baja, mint az aggódás. Rendbe fog jönni, ha megnyugszik, az viszont valószínűleg nem most lesz.
- Hát nem. - pattan fel a székről, mikor meghallja a kocsit. - Most megyek. - és már rohan is az ajtóhoz.
- Kou! - kiált utána, hogy megállítsa. Mikor az visszanéz, egy bátorító mosolyt küld felé. - Figyelj az érzelmeidre. Ne borulj ki, az senkinek sem használ, sőt épp ellenkezőleg. - tanácsolja neki. A fiú biccent és már el is tűnik a házból.
/Kouval folytatás Kasai család háza és állatorvosi rendelőjében/ |
- Oké... *tudja le ennyivel aztán szépen eszik* - Kou... valami baj van? beteg vagy? *kérdi jóhiszeműen, ő nem tudja miért lett ilyen a félvér* - Akarod hogy neked is megmutassam a rajzaimat? *kérdi hátha ettől jobb kedvre derül... viszont egy óra múlva egy autó dübörög végig az utcán, megáll a szemben lévő háznál, Adrian pattan ki belőle*
/Folyt köv Adrian: Kasai család háza és állatorvosi rendelő/ |
Kodaka visszatipeg a kisfiúhoz. - Ehetsz, persze. - mondja neki bátorítóan. - Adrian pedig majd elmondja, ha akarja, hogy hova ment. - válaszol finoman. - Tőle kell megkérdezni, rendben? - kérdezi kedvesen. - Gyere, Kou, egyél te is.
- Nem kívánom.
- Legalább egy kicsit elterelné a figyelmed. - próbálja, de a srác csak odaül hozzájuk, majd összefonja karjait, ráteszi az asztalra és ráborul, vagyis teljesen kivonja magát a társaságból.
|
*Adrian megnyugszik, ez látszik rajta, majd küld egy mosolyt Kou felé* - Ne aggódj miattam! *int aztán lenyomja a kilincset, pár pillanat múlva már hallani lehet ahogy az autó beindul, Adrian már nincs a közelben, viszont a gyomra görcsbe rándul az idegességtől, mégsem tudja miért... ha megtalálja Ayaset már nem kell aggódnia, vagy mégis? Ha olyan állapotban van viszont, amit Kou mondott, vajon képes lesz higgadt maradni? Nem tudja, csak azt hogy most a fekete piac felé tart*
- Adrian hova ment? *kérdi Theo, majd a tésztára néz* - Ehetek? *kérdi Kodakát*
|
Ahogy Adrian megszólítja, Kou lassan felnéz rá, de úgy, akár egy elárvult kiscica. Zavartnak tűnik. Lesüti újra a szemét, lehajtja a fejét, de most lekonyul füle-farka, ami azt jelenti, feladta. - Vigyázz magadra. - kéri.
Kodaka hátrapillant Theora, s mikor látja, hogy a fiúcska vajmi keveset ért ebből az egészből, bíztatóan rámosolyog, jelezve, hogy nincsen semmi baj. - Eszel vagy iszol valamit, esetleg ledőlsz és hiphop eltelik majd az idő.
- Nem vagyok kölyök, nem kell velem úgy bánni. - morogja az orra alatt a kandúr.
- Ugyan, dehogynem. - kuncog Kodaka. Ezzel persze nem szerez jópontot a félvérnél, de nem törődik vele.
 
|
- Kou... nem kell velem jönnöd, maradj itt, nem lesz semmi bajom, még csak az kéne, hogy oda menjünk, egy percre nem figyelek rád és már el is tűntél... és ezt nem azért mondom mert elszöknél... *reméli tudja mire gondol, nem kell bővebben kifejtenie, úgy érzi jobb ha Kou most Theonál marad, itt biztonnságban lehet, amit kint a piacon nem tudna neki biztosítan, mégis úgy dönt, ha vele akar menni, akkor nem fogja vissza* - De ha mégis jönni akarsz, akkor minimum bilincsel magamhoz láncollak... szóval most gondolod meg... *kéri őt, és úgy érzi most tényleg a hasznára válna egy olyan ketyere.... a szíve mélyén boldog hogy Kou vele menne pedig látszik rajta hogy nagyon fél... Theo pedig nem érti.... ő még nagyon gyerek ehhez, így csak fülel és figyel*
|
Kodaka feláll a székről, majd biccentéssel maga után vonja az orvost. Mivel a válla és a felsőteste sérült, no meg a feje, meg kell szabadulnia a felső ruházatától, ezt pedig nem akarja megtenni a két ifjú előtt. Leügyeskedi magáról a pólót, majd hagyja Adriannak, hogy levegye a kötéseit. Úgy oldotta meg, hogy meztelenné már nem válik, melleit külön kötéssel látta el. A válla még igencsak fáj, a nyomásra visszafojt torkában egy apró nyögést, a fülei azonnal oldalra csapódnak és a szempillái is összeszorulnak, aztán gyorsan összeszedi magát. A feje gyorsan gyógyul, ahogy a teste többi része is. Viszont a válla még hosszabb időt kér. Ezután visszaveszi a kötéseket és a pólót, ha Adriannak nincs kifogása ellene, majd visszamennek az ebédlőbe.
- Nem, most nem vagyok éhes. - válaszol Kou. Persze éhes, de nincs étvágya, úgy érzi, most nem fog tudni enni. Lesüti szemeit, így váratlanul éri Adrian simogatása. Nem érti, miért vált vele ennyire gyengéddé. Óvatosan elhúzódik tőle. Nem akar visszamenni a piacra, de ő meg tudná védeni Adriant, ha szükséges lenne, s együtt talán könnyebben szembe tudnának nézni a félelmeikkel. A gazdája után tipeg, nem néz rá, csak a földet bámulja. Már most reszket, borsózik a háta, csapdos a füle és a farka vége, pedig még csak felkészülni próbál, hogy elkísérje a férfit.
- És te biztos vagy ebben? - szólal meg Kodaka a kandúrnak intézve a szavait. Megrázza a fejét, mire a nőstény lassan odaballag hozzá. Ösztönösen meg akarja nyugtatni, de amint hozzáér Kouhoz, az kitépi magát ebből a közegből. Persze Kodaka meglepődik, de visszavonul, hátrább lép. - Sajnálom, nem akartam semmi rosszat. - kér tőle elnézést.
|
*A férfi igazából semmi olyasmire nem godolt amivel bemocskolná a kezét, úgy gondolta vannak annál célravezetőbb módszerek is, csak ezt még nem kötötte Kou orrára* - Rendben, de azért csak had nézzem meg rendben? *kéri Kodakát, majd ha az beleegyezik gyorsan átfut a kötésen, kicsit jobban szemügyre veszi, kicsit meg is nyomkodja hogy lássa mégis mennyi ideig tarthat még a felpülés, mennyire fáj még Kodakának, vagy esetleg marad e valami maradandó sérülése*
- Nem esztek velünk? Van bőven étel... *ajánlja el Theo, de Adriannak most nincs ideje enni, visont kérdőn Koura pillant hogy ő mit akar* - Talán Kou majd eszik veletek, nekem még el kell mennem egy nagyon fontos helyre.... *simogatja meg Theo fejét, majd bólint Kounak* - Muszáj mennem, tudom hogy most meg fogom találni őt... akárhány év telt el... Ayasenak szüksége lehet rám, igazából egy kicsit félek, de téged nem akarlak oda vinni, ki tudja hány sebet tépnék fel, nem igaz? *simít most végig Kou fején is, majd a kis társaságra néz* - Nekem most mennem kell... de ti érezzétek jól magatokat.... és Kodaka, tessék pihenni... *mondja még és keze közben elidőzik a kilincsen*
|
Felnéz a férfire. Nem mondja ki, de ő találkozni akar újra az anyjával. Évek, hosszú és sanyarú évek teltek el, s most, hogy már tudja, ki és mi ő, újra a szemébe akar nézni, tudni akarja, felismeri-e, s milyen érzés lesz mindkettőjüknek a viszont látás. Bár Kou érzi, ez egy fájdalmas találkozás lesz, mégis akarja, még akkor is, ha nem az emberi jogaiért megy. Ugyanakkor nem tudja, mit ért a férfi azon, hogy máshoz kell folyamodniuk, de mindenképp szabad lesz. Ezen meglepődik. Nem nézné ki az orvosból, hogy képes bemocskolni a kezét a macskalényekért, vagy bármi másért.
Kodaka mosolyogva biccent a férfinek, majd a nem létező szoknyáját húzza szét a kalapemelésre. - Pihenek is, ahogy elrendelted, egész nap olvastam, bár a kötéseim már reggel kicseréltem. - jelenti büszkén. - Már sokkal jobban érzem magam, a közérzetem is határozottan javult és az erőmet is érzem az izmaimban. Csak egy könnyű ebédet főztem ma, tojáslevest és tésztát, utóbbira túró és szalonna kerül. - magyarázza, majd jelentőségteljesen Koura néz. A fiú ettől lesomja füleit, de köszön Kodakának, aki ezt viszonozza is. Biccent Adriannak, örül, hogy elmondta a srácnak, hogy kétvérű. - Fáj még a vállam, de gyógyulok. - válaszol őszintén. - Itt maradsz velünk? Jaj de jó! - örvendezik a nőstény.
- Biztos vagy benne? - néz komolyan a férfire Kou.
|
- Nincs sok időnk ez igaz.... de neked nem kell találkoznod az anyáddal... majd én felkeresem őt... a jogaiddal kapcsolatban... ha ellenkezne akkor pedig máshoz kell folyamodnunk, de te szabad leszel ezt megígérhetem neked Kou... már csak a harcot kell megvívnunk.... *simít végig fején gyengéden, majd amikor ajtót nyitnak neki belépdel, meglátja Kodakát serénykedni* - Ha jól emlékszem pihenést rendeltem kisasszony... amúgy üdvözletem, mi a jó ebéd? *tesz úgy mintha kalapot emelne, végül halkan odasúgja neki* - Elmondtam Kounak.... *közli hogy tudjon róla Kodaka* - Úgy látom egész szépen felgyógyultál, fáj még valamid? *érdeklődik tőle, hátha vannak olyan jelek amit ő nem vesz észre* - Theo egy kicsit itt maradhatna Kou? Nekem még el kell mennem valahova és nem szeretném egyedül hagyni őt.... *igazából nem akart egyedül menni de Kounak sem akart még több fájdalmat, így úgy döntött nem hagy hagyja magára Kout ő pedig megbírkózik evvel az úttal egyedül.... szemeiben mégis látszott hogy félelem járja át az esetleges látvány miatt*
|
- Nagyon dolgos ember a bátyád. - mondja elképedve. Ő is eszeget szépen, jókat mosolyog, ahogy Theo dicséri a levest, meg szürcsöl. - Nem baj, hogy sok van, megnézem őket, ha megmutatod. - mondja vidáman neki. Szeret foglalkozni a gyerekekkel, a vérében van és mindig a saját gyermektelenségét feledteti el vele.
Kou már kezd felengedni, mikor megérkeznek. Kikászálódik az autóból, majd felnéz Adiranra. - Sok minden történt mostanában. Megtudtam, hogy kétvérű vagyok, hogy az anyám egyben a tenyésztőm is és kiállhatok a macskalények jogaiért. Arról nem is beszélve, hogy hamarosan leváltják a macskalényeket a kutyalények, az én ügyem még nem tart sehol, s csak az anyámtól kaphatom vissza a jogaimat. Blind miatt annyira nem aggódom, de nem tudok választ adni, mi történt velem, míg te azzal a lánnyal tárgyaltál. - hadarja el minden gondolatát. Ezután lezártnak tekinti az ügyet és elindul a ház felé. Izgalom lesz úrrá rajta, Kodaka miatt.
Épp mer magának is a második fogásból, amikor meghallja a csengetést. Elmosolyodik, szinte biztos benne, hogy a jóképű orvos és a kis kétvérű érkezett, Theo elmondása alapján más nem lehet az.
|
*Az auto megáll Theoék előtt, Adrian kiszáll belőle majd ajtót nyit Kounak is* - Mi a baj? Blind miatt aggódsz? *kérdezgeti, hátha kap választ, de ha kap ha nem lezárja az autót miután Kou kiszállt és becsenget, Theo persze nagyban eszik de amint meghallja a csengetést megiramodik az ajtó felé*
- Ki az? *kérdi majd fülel*
- Adrian vagyok *kattan a zár majd kitárul az ajtó*- Kodaka az ebédlpben van... *közli*
|
- Igen, két munkahelye is van... így nagyon fáradt mire hazaér tudod? De... úgy érzem nem vagyok teher a számára és azt hiszem ez jó! Mindkét munkahelye To városban van, az egyik helyen pincérkedik, a másik helyen pedig pénztáros... ezért van ilyen keveset itthon, gyakran hétvégente is megy... *csillan a szeme ahogy Kodaka azt mondja megnézné a rajzait* - Rendben! De nagyon sok van ám! *figyelmezteti, a dicséretre csak mosolyog aztán hagyja had szedjen neki Kodaka, kezébe fogja a kanalat* - Jóétvágyat! *fújja meg majd szörcsölgetni kezdi a levest* - Nagyon finom! *mindent megesz amit Kodaka kimert neki*
|
Elneveti magát. Közben elkészül az ebéd és tálalja azt. Míg Theo mesél, ő figyeli ténykedését. Elszomorítja, hogy a fiú bátyjának egyre kevesebb az ideje. - Ilyen szorgalmasan dolgozik a bátyád? - kérdezi. - Mit dolgozik? Messze innen? - érdeklődik. - Ebéd után szívesen megnézem. - válaszol neki kedvesen. Leül a székre, ő nem problémázik azon, hogy odaülhet-e, mindig is helye volt az asztalnál, mint Marsha kíséretének. - Ügyes vagy. Jól oldod meg a problémákat. - dicséri. Tudja, hogy ez nagyon fontos egy fiatal számára, hogy felnőttkorára meglegyen a lelkibékéje. Szed Theonak, ha megengedi neki, majd magának is. Végül visszaül a székre, s felemeli a kanalát. - Jó étvágyat. Vigyázz, forró, fújd meg jól! - figyelmezteti kedvesen a fiúcskát. Tetszik neki ez az anyáskodás. Ezt mindig szerette csinálni.
|
- Furcsa dolgokat beszélsz kodaka... *néz rá őszintén, neki fogalma sincs még ezekről, de nagyon figyeli a nőstény minden mozdulatát* - Igen szeretek... szeretem a régi dalokat, van egy daloskönyvem is amiben sok dal van... a bátyus és én szoktunk együtt énekelni,de mostanában egyre ritkábban... *mosolyog* - Mindig nagyon fáradt mire hazaér... és én nem akarom mégjobban lefárasztani... Rajzolni szeretek mindenfélét, van pár rajzom, majd megmutassam? De amúgy kegjobban állatokat szeretek rajzolni....néha macskalényeket is, vagy embereket, de azokat ritkábban... *vesz elő kanalat, villát, poharakat és tányérokat, mindent lepakol az asztalra, majd rendezgetni kezdi őket a helyükre, egy széket tol az egyik magas szekrényhez, kinyitja és szalvétát vesz ki belőle, majd vissza csukja és leugrik, a szék pedig a helyére kerül* - Én elkészültem!
|
Kodaka mosolyog nagyokat, ahogy beszél a fiú. Ő rántást kavar, aztán felönti vízzel, majd tojásokat üt bele. Nem kavarja meg azonnal, így egybe maradnak. - A matematika azért fontos, hogy a gondolkodásod fejlessze. Tény, hogy sok bonyolult dolgot kell megtanulnod még, amire később nem is lesz szükséged, de legalább elmondhatod magadról, hogy tudod, mi az a logaritmus, kétismeretlenes egyenlet és a többi észveszejtős őrület. - mondja kedvesen, szinte nevetve az utolsó két szót. - Ezek szerint szeretsz rajzolni, énekelni és sportolni. - állapítja meg. - A mozgás is nagyon fontos, nem csak a szellemet és a lelket kell építeni, de a testet is. - teszi hozzá, majd elzárja a gázt, hiszen a tojás leves gyorsan megvan. A tésztát is feltette főni, de annak még kell pár perc, hogy elkészüljön. - Mit szeretsz rajzolni és milyen énekek tetszenek?
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
