|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:51 - |
A klinikán a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, s mivel pénz van bőséggel, az orvosok rendesen dolgoznak, halálesetről csak nagyon ritkán lehet hallani...
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Mind a két férfi nagyon mérges, de moderálják magukat. Andrew odavezeti a kocsijához a kandúrt, majd cigarettát halász elő a zsebéből, mielőtt beülne. Az indulattól remegő kézzel gyújtja meg, kivételesen van nála öngyújtó. Párat pöfékel gyorsan, ami egy picit megnyugtatja, majd mérgében ráüt az autó tetejére. - Ostoba, makacs szkalap! - morog, s megcsörren a mobilja. Felveszi. - Mivan?! Eltaláltad. Yo, ki más? Mondd. - és hallgat. - Szép munka. Nem, nem akarja. - beszél kurtán. - Semmi gond, megoldom. Bla, csigavér, nagyfiú vagyok már. - mondja most már higgadtan. - Ha Yoról van szó, mindig elszáll az eszem, ezzel magam is tisztában vagyok, de kivételesen most felbosszantott a hülyeségével. Hogy mivel?! Hát nekem ne kérdezzen olyat, hogy a barátságunkat is eldobnám, amikor ő nyújt segítő kezet valakinek, akitől aztán visszavonja! Menjen a jó édesbe, nekem ne játssza a... Oké-oké, lenyugszom. Nem, nem kell idejönnöd. Bla! - szól rá a férfire. - Mondom, ne gyere ide. Hazamegyek, lefürdök, aztán alszom rá egyet. Pacsi. - s most végre Jigsaw-ra néz.
|
*Jigsaw ledöbben, s mozdulatlan marad, nem megy az első szavakra Andrew után... sokáig csak figyeli a két férfi beszédét, de csak nagyon keveset fog fel belőle... mégis egyre mélyebben zuhan... végül lecsukja a szemeit, majd ismét kinyitja, fülei megrezegnek, majd elindul Andrew után minden szó nélkül, gondolataiba zuhan, s látszik, hogy nincs éppen magánál*
|
Andrew egyetértően biccent Jigsawnak, s látja később a szemeiben a félelmet is. Dühös Kyora, de nem akarja még jobban felizgatni őt. Tart tőle, hogy felül, vagy kikel az ágyból, annyi erőt gyűjt a düből. - Gyere. Kyonak még pihenésre van szüksége. - mondja a kandúrnak, de szavaiban burkolt utasítás van.
- Ő az enyém, nem viheted el.
- Jigsaw nem egy tárgy, amivel rendelkezhetsz és ha be akarod szolgáltatni, akkor elveszem a tartásjogát tőled.
- Mi a picsáért mész ilyen messze miatta? Félrelököd a barátságunk is?! - ül fel Yo az ágyban.
- Milyen barát az, amely segítő kezet nyújt, majd a verembe lök? - kérdezi egyeszerűen a szemüveges férfi. Persze totálisan begőzöl, amiért barátja máris fitoktatja az erejét, de igyekszik megtartani a határozottságát minden érzelme ellenére is. - Gyere, Jigsaw. - kéri nyomatékosan, s elindul az ajtó felé. - Kyonak most szüksége van egy kis pihenésre.
|
- Olvastam ilyesmikről, de érezni sohasem éreztem... ez épp olyan mint a repülés, olvasni lehet róla, de ha kitárja a kezeit nem fog tudni elrepülni... *mondja egyszerűen* - Nem maradhatok? *néz a férfire döbbenten, szemeiből kiolvasható a félelem* - Ne... kérem...! *vet ellent a macskalény* - Nem használom soha többé az erőm, megígérem... kérem... eddig sem volt semmi probléma velem nem igaz? Ugyanúgy megteszek mindent, sőt még jobban is... de kérem ne küldön el... nagyon szépen kérem had maradjak... nem leszek többé óvatlan... kérem...
|
- Nocsak. - mondja meglepetten Kyo.
- Teljesen. Yo olyan nekem, mintha a testvérem lenne. - vállalja fel nyíltan, őszintén, szívből, büszkén. - Nem is értem. Szeretsz olvasni, de a romantikát, a szerelmet és a barátságot nem ismered? - kérdezi, de nem bántóan.
Kyo felülne, de most nem mozoghat, így csak sóhajt, amikor a félvér téma előkerül. - Nem te vezettél félre, hanem az, akitől vettelek. És nem azzal van a probléma, hogy utóbb derült ki, hogy mi vagy, hanem azzal, hogy ennek tudatában nem maradhatsz macskalény.
- Yo... mit akarsz ezzel? - kérdezi furcsállva Andrew.
- Műtét közben nem volt alkalmam gondolkodni erről, úgyhogy még át kell gondolnom. - élcelődik. Végül nagyon elkomolyodik az arca. - Az erőd miatt felszabadítanálak és elengednélek.
- Ne viccelj már! Egy ilyen erővel sokkal hatékonyabban védheti az otthonod! - száll szembe barátjával, mivel tudja, hogy Jigsaw szeretné megtartani a biztonságát.
- És sokkal nagyobb az esélye annak is, hogy ha használja az erejét, szemet szúr és jönnek kopogatatni, hogy egy ilyen veszélyes teremtményt szolgáltassak be, vagy öljem meg.
- Kyo!
- Nem ismerek vitát ebben, Andrew! - mordul fel. - Te is tudod, hogy a félvéreket irtják, mert azt feltételezték róluk, hogy emberfeletti képességeik vannak! Láthattuk, vannak.
- Te betojtál.
- Te pedig nem veszed komolyan, amit törvénybe írtak!
|
- Ezt nem kell mondani, bár nem ismerem Andrew urat túlságosan, de tudom, hogy nagyon aggódott... úgy hallottam barátok közt ez teljesen normális... kezdem érteni ennek a szónak az értelmét... *mondja nyugodtan és lassan érzi, hogy lenyugszik a kezdet sokk amit Kyo felvetett benne* - Uram... *néz most komolyan a férfire, s bár az előbb még úgy gondolta túl korai, mégsem tud várni*- Sajnálom, hogy... a félvérséget, higyje el fogalmam sem volt róla... én nem akartam becsapni önt, esküszöm...
|
- Értem. - mondja Kyo. Nem érti, miért, hiszen halálra rémítette ezt a srácot, arról nem beszélve, hogy Andrew a hímneműek terén tiszta, mint a hó, míg ő nyilvánvalóan nem az. Azt már ő is tudja, hogy bizonyos dolgoktól Jigsaw totál kiakad, s az ő Zemuroval megesett esete ilyen volt. Amiben ott volt az erőszak és a szexualitás is. ~ Vajon melyiktől fél, vagy melyiktől jobban? ~ kérdezi magában.
- Én is ezt mondanám. - hecceli Andrew a félvért, mikor az duzzogni kezd. Mosolyog még a szeme is, ahogy piszkálja. Kyo ezt szereti benne, ezt az örök jókedvet, lelkesedést, optimizmust, noha tudja, barátja ugyanolyan pesszimista, depressziós, lehangolt és sivár arckifejezésű tud lenni, mint ő. Csak ha mindketten ilyenek lennének, felkötötték volna magukat szertartásosan már rég. - Nézd el neki, sok vért vesztett, meg egy autót is.
- Veszek másikat, ne magyarázd félre. - szól rá szigorúan a barátjára Kyo, de a szemén megint látszik, hogy nem olyan jégszívű, mint elsőre tűnik. - Andrew úgy aggódik, hogy közben játsza a jófejt. Azt hajtogatja, hogy elpusztíthatatlan vagyok, de ha magára hagyod három percre, összegyűri az ingét az idegességtől, rögtön nyolc évet öregszik és képes olyan fejet vágni, ami dutyiért kiált.
- Ha-ha-ha, köszönöm, Yo, hogy ilyen parádésan felvezetted az aggódásom. - vág vissza némileg sértetten, vagy csak azt játszva a szemüveges pasi. - Csak nem tetszik neki, hogy az elpusztíthatatlan imidzsét rongálom.
- Te vandál állat. Most már hazamehetsz aludni. Úgy nézel ki, mintha hatvan fogok kimostak volna.
- Te beszélsz, aki még egy fehérítős áztatáson is túlvan?
|
- De... jobban szeretnék az ön szolgálatában maradni... *mondja szinte azonnal amint a férfi rákérdez* - Ez csak azért van, mert nem aludtam és fáradt vagyok... *mondja szinte duzzogva Andrewnak, amikor szóba hozza a mostani viselkedését* - Tökfej? *fülei lelapulnak, majd ismét felegyneesednek* - NEm értem mit akar evvel.... *néz Andrewra*
|
Kyo elneveti magát, de gyorsan abbahagyja hasi fájdalmai miatt. Arca beletorzul a fájdalomba és a nevetés rögtön nem próbálkozik újra. - Nem fejezted be a mondtadod. - világít rá suttogva. - Nem gondolkodtál olyasmin, de...? - kérdezi. Figyeli Andrew-t, ahogy barátságosan átkarolja Jigsaw-t és a vállára teszi a kezét, majd büszkén lenéz rá, aztán fel őrá.
- Látod, mit elértem? A fiú, aki eddig csak a madaraival kommunikált érzelmesen, most pironkodik neked.
- Úgy nézel rám, mintha kértelek volna. Nincs szükségem még egy olyan aggódó tökfejre, mint te.
- Nyugi, csak azért morog, mert szerénykedik. - intézi vidáman a szavait a félvérnek, majd elveszi a kezét róla, hogy ne nyugtalanítsa. - Egyébként mi rosszat vártatok tőlem vagy rólam? - kérdezi ártatlan, azzal kiissza a poharát.
|
*Jigsaw elpirul*-De igen... *megbiccenti fejét is* - És... reménykedtem, hogy ez tényleg így van uram... *mondja tényleg komolyan, de a pír még mindig nem tűnik el az arcáról* - Én... nem gondolkodtam ilyesmin, de... *és ekkor betoppan Andrew, a kezébe nyomja a tejet, és Jig lenyugszik, eltűnik a pír az arcáról és felhörpinti a tejet viszonylag gyorsan* - Ugyan, Andrew úr tényleg nem mondott semmi rosszat, nem kell aggódnia, tényleg nem.... *mondja ismét vörösödve a kandúr, megszeretné említeni a félvérséggel kapcsolatos dolgokat gazdájának, de úgy gondolja az most ráér, valamiért bolodg amiért Kyo felépült és ezeket az érzelmeket engedi kiülni az arcára*
|
- Andrew nem mondta, hogy én elpusztíthatatlan vagyok? - kérdezi bágyadtan nézve a kandúrt. A reggel már szikrázik, így jól látja a fiú arcát. Látja az érzelmeit, amelyeket sokszor oly gondosan rejtett előle. Most megpróbál rá úgy nézni, mint egy félvérre. Taszítania kéne és a halálnemén gondolkodnia, ehelyett azon kapja magát, hogy életet akar nyújtani neki. Még jobbat. Mert hálás neki. De ezt nem akarja beismerni. Nem, mert akkor már nem lenne az a megközelíthetetlen szörnyeteg. - Féltél, hogy Andrew-nál kell laknod, ha meghalok, mi? - kérdezi szinte vigyorogva. A másik férfi ekkor érkezik vissza.
- Amíg te a kórházi ágyat nyomod, ez egyébként is így lesz.
- Szó sem lehet róla. - jelenti ki suttogva, de erőtől magabiztosan Kyo. Andrew-nak vidáman csillognak a szemei, látszik rajta, hogy boldog és a fáradtság is eltűnik róla. Odanyújtja Jigsaw-nak a tejét. - Valakinek takarítania kell az otthonom és vigyázni rá.
- Akkor ideiglenesen hozzád költözöm. - vág vissza vidáman, s beleiszik a kávéjába.
- Persze, aztán odahozod nekem az ügyfeleid és a nőid. Felejtsd el, Andrew. És szállj le Jigsaw-ról.
- Hű, de komoly volt. Csak nem?
- Csak de. Szétrúgom a hátsód, ha innen felkeltem. Tömted a fejét mindenfélével, ahogy ismerlek.
- Csupán alapvető dolgokkal.
- Képzelem.
|
*Jigsaw szinte azonnal felpattan és teljesen elvörösödik* - Én csak... én nem... *kifújja a levegőt, nem szükséges hazudoznia vagy mellé beszélnie, az igazság már úgyis lelepleződött* - Aggódtam, mégiscsak a gazdám... és kedvelem önt.. szóval... szerintem ez egyáltalán nem meglepő... örülök, hogy felébredt... nincs szüksége valamire? *érdeklődik*
|
Nem haragszik a fiúra, de nem tartja fontosnak erre felhívni a figyelmét. Úgyis tudja, vagy tudni fogja. Hiszen kedveli ezt a kamaszt. Mikor megkapja a rendelést, lelép.
Ekkor Kyo szája mosolyra húzódik. - Parázik, annak ellenére, hogy vér nyugodtnak mutatja magát. - szólal meg suttogva a gyengeségtől, majd ránéz a macskalényére. - Az viszont meglep... hogy te is. - ismeri be.
|
- Bocsánat... *csúszik le kicsit az autó ülésén* - Igen az, biztosan rendben van! *mosolyog ahogy belegondol, a kórházban kicsit megkönnyebbül, hallva hogy a gazdája mr felébredt, de lelapulnak fülei amikor beérnek és látja hogy alszik* - Ümm maradnék... és talán egy kis tejet... *mondja avval leül a székre amit talál a teremben, pásztázza gazdája arcát, arra vár, hátha mégis felnyitja a pilláit* - Hála az égnek rendben van... *motyogja magának, aztán már csak csendben figyel*
|
- Ne kezd el. - kéri szelíden. - Yo elpusztíthatatlan. - erősíti meg korábbi állítását, bár igazából tudja, hogy Kyouzenkyo is csak egy ember. A kórházba érve azonnal az információs pulthoz megy, majd int Jigsaw-nak, hogy kövesse. Amikor mellé ér a fiú, csak akkor kezd beszélni. - Egy órája felébredt. Jól leszúrtam volna őket, ha most nem remélném, hogy még ébren van. - mondja, miközben sietősen irányítja magát a barátja szobája felé. Azonnal benyit, de a férfi már újra alszik. - Ch... - és morcosság fut át az arcán. - Kell egy kávé. - suttogja. - Ha akarsz, bent maradhatsz. Kérsz valamit, rágcsát, kávét, tejet? - kínálja.
|
- Rendben.... *mondja és követi a férfit, Jigsaw is kialvatlan, fáradt de nem tudna aludni, izgalom és kétségbeesés lesz úrrá rajta amikor a kocsi megindul* - Remélem fel fog ébredni... *mondja miközben pásztázza a tájat*
|
Andrew a gondolatmenetéből szakad ki Jigsaw hangjára. Megrázza a fejét, most látszik csak rajta a felkelő Nap fényében, hogy fáradt, nyúzott. - Jah, hogy azokat? - ezután szól a szobalánynak, aki majd intézkedik. - Gyere. - mondja, s ő már indul is ki a házból, hogy a kocsiba üljön, felmelegítse a járgányt és a kórházhoz hajtson.
|
- Rendben... *választja ki végül a trapéz farmert, nem szereti az egyenes szárúakat, pólóból a vöröset választja,majd nekilát öltözködni, igazából nem zavarta volna Andrew jelenléte, de ha meglátta volna a köldökében lévő testékszert, bizonyára kérdéseket tett volna fel és ezt most nem akarta... hamar végez a dolgokkal, pár perc múlva már lent is van* - A ruhákat... hova tegyem? *kérdi azokra amiket a kezeiben tart, mivel nem tudta, hogy hova pakolhatná inkább elhozta magával*
|
A férfi mosolyog. Szépen halad Jigsaw-val. Majd keres neki pár farmert. Egy szűkebb darabot, egy trapéz szárút és egy sima, mezei farmernadrágot is letesz szétnyitva, majd pólóból egy sötétkéket, egy vér vöröset és egy sárgát. Mind kicsitt szűkebb szabású, de nem testhez simulós, az a vékony kandúrnak nem állna jól. - Lent megvárlak. - jeleti, ezzel megválaszolva, hol öltözhet át. Mindenképpen rá akarta kényszeríteni a fiút, hogy válasszon, s ez sikerült is. Magában mosolyogva lépdel le a lépcsőn.
|
- Rendben majd igyekszem... tényleg próbálkozni fogok, igen...! *határozza el magában is, nem csak Andrew előtt*- Ümm póló és farmer... hosszú... nem szeretem ha látszódnak a lábaim... a szín teljesen mindegy.... *ha megkapja amit kért akkor kissé lelapítja füleit* - Átöltözhetek valahol?
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
