|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Én találtam habverőt. - jelenti be ő is kis késlekedéssel, majd gyorsan leteszi az asztalra. - Ülj le nyugodtan, Blind. - terem ott nála, s széket húz mögé. - Le tudsz most már ülni, van mögötted szék. Kérsz habot? - kérdezi. - Ha jól láttam, baracklekvár is van, úgyhogy azt is kaphatsz, ha kérsz. Esetleg tejet? - kérdezi buzgólkodva.
- Nem halok meg, de nem garancia, hogy túlélem. - vet ellent ugyanazzal a komolysággal Kou. Ezután azonban hallgatásba burkolózik és figyel Adrian szavaira, végül lesüti a tekintetét. - Még akkor se nagyon gondolkodtam azon, hogy meghalhatok, amikor a feketepiacon voltam. Nap mint nap láttam a halált, a kínt, a gyötrelmet, a szégyent és a fájdalmat, s olyan vadul küzdöttem, hogy elérjen hozzám, hogy voltak napok, amikor halhatatlannak éreztem magam. Ám ezek a napok, persze csak utólag... de azok a pillanatok, amikor az akkori erőm elszabadult és átvette a hatalmat felettem... azok miatt mondom, amit mondok. - néz fel újra. - Értem. Blind jó helyen van Julianánál, s remélem, jó életük lesz. De van itt még valami. - jelenti ki határozottan. - Ha húsz éves koromig itt maradok, tartanod kell magadnál egy pisztolyt és lelőnöd, ha elveszítem az önkontrollom. - mondja. - Ha nem teszed meg, mielőtt betölteném a huszat, elmegyek Keiből. Nem vállalom, hogy megőrüljek és azokat bántsam, akik hittek bennem. Mert ha egyszer megtörténik... ha egyszer, miután erőm teljében leszek... az elszabadul... már nem hoz vissza semmi... akkor vet szét az erőm és nem lesz se isten, se ember, se barát, csak ellenségek és elpusztítandó környezet. Ezért nem nyúltak soha hozzám és ezért nem tudtak megölni sem. Aki megpróbálta, azzal én végeztem. - magyarázza meg. - Ezért tartottak egyedül is a harmadik kitörésem után. - folytatja. - Nem bizonyítani akarom, hogy átok az erőm, csupán azt akarom, hogy az ismeretének fényében tudd, hogy mire vállalkozol folyamatosan azzal, hogy a családod részeként gondolsz rám. Minennél jobban szeretnék normális lenni, de tudom, hogy nem vagyok az. Érzem, hogy szeretetképtelen vagyok, s aki megpróbál igazán közel kerülni hozzám, azt a félelmem gyűlölni kezdi és el akarja tiporni. - és a szürke szemekben vadság, bizalmatlanság, harag és gyűlölet csillan meg. - Minden nap rossz, mert nem lehetek közel senkihez, de nem tudok távol se maradni. Vágyom arra, hogy szeressenek, de nem tudom elfogadni. Vad vagyok, menthetetlenül vad, és erre most kezdek igazán ráébredni. - vallja be, majd ha Ayase tényleg előbújt, ránéz. - Szerinted az anyám elé állhatok ezzel? - kérdezi újra Adriant.
 
|
- Úgy van! *mosolyog a lány, sajnos ő már nem tud segíteni a keresésben ezért csak türelmesen vár, Ayase bólint és elindul keresni tejszínhabot, beletelik némi időbe, de végül megtalálja*- Szólok a többieknek is, hogy jöjjenek enni a sütiből! *indul meg felkeresni Kout és Adriant*
- Az hogy kiteljesedik az erőd, nem azt jelenti, hogy meghalsz... *mondja nagyon is komolyan a férfi* - Az anyukád szerintem örülne... ha tudná, hogy a szíved mélyén szereted... de szerintem azt is megértené, ha ezt ugyanígy elmondanád neki, mint nekem... és együtt megbeszélnétek, hogyan ezután... én úgy tartom, sohasem felejtjük el azt akit szeretünk... akit elveszítünk, nincs többé ezen a földön, de annál nincs nagyobb érték, mint hogy vele lehessünk a végsőkig... ha egyszer elpusztítana az erőd Kou, nem bánnád ezeket az elszalasztott éveket? Nem lennél bánatos? Igazából nem tudok neked jobb tanácsot adni, mint hogy magadban kell eldöntened ezt az egészet... és nem ígérek meg neked semmit...sajnos nem tudom megtenni, hogy ígérgessek, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy ezt képes leszek betartani... amúgy meg... Ayase tényleg a legfontosabb dolog az életemben... *vallja be ismét, a kis kandúr épp hallja ezt, ezért megtorpan*- Azt megígérhetem hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni ami cska tőlem telik, hogy vigyázzak rájuk...
*A szőke macskafiú előjön, mintha semmit sem hallott volna* - Gyertek sütit enni.... Juli készítette... biztos nagyon finom lesz! *mosolyog*
  
|
- Meghívott az orrod, ugye? - viccelődik Juli a kis nősténnyel. - A pudingra várni kell, úgyhogy ha van, akkor verek fel tejszínhabot. Addig megnézed nekem, Ayase, hogy van-e, míg én megkeresem a robotgépet? - kérdezi, de máris kutatni kezd.
- Természetes? - bukik ki a kandúrból. Csak néz nagy szemekkel Adrianra, míg meg nem érinti. Akkor elakad a lélegzete is, de nem tesz semmit. Átsuhan a fején az a kósza gondolat, hogy egyszer ez a férfi mégis megpróbálkozik nála, de aztán azzal nyugtatja meg magát, hogy ő már szabad lény, nincs csipp se, ami visszafogná, úgyhogy akkor majd ráér tenni valamit. - Átok... - ejti ki a szót megformáltan. - Nem... csak az lehet... Az életem vagy az élet maga nem átok, csak... hogy mondjam? - kérdezi bizonytalanul. - Féltem őt. Még magamtól is. És ha háborúznom kell, akkor jobb, ha nem kötődik hozzám senki, mert a háborúnak áldozatai vannak, a győzelem mindig csak másodlagos. - lesz nagyon komoly. - Ha súlyosan megsérülnék, te sem tudnál segíteni. Ezek itt... - mutat a mellkasán és a hasán húzódók hegekre. - Van, amelyik azelőtt gyógyult meg pár nappal, mielőtt értem jöttél, holott van akár egy éves is. A testem idővel nem fog regenerálódni és talán szétpattintja az erőm. Három év, már annyi se. Kinek hazudjak? - kérdezi fájdalmasan keserűen. - Álljak oda elé, hogy itt vagyok, megpróbálok megbocsátani, szeressük egymást? És ha csak két évig tart? Most azt hiszi, elveszített, de ha meglátogatnám, az olyan lenne, mintha visszakapna. Aztán veszítsen el végleg? - kérdez újra, most a keserűség mellett harag jelenik meg, amely az erejének és a gyengeségének szól. - Már most el kellene mennem. Már most, mert már most kezdenek a kapcsolataim túlnőni rajtam. Nem akarom, hogy túlságosan elmélyüljenek és csak ürességet hagyjak magam után. - jelenti ki halkan. - Ígérj meg nekem valamit. Ha el kell mennem, nagyon vigyázol Blindre és Ayaséra. Mintha az életedre, a szemed fényére, vagy a számodra legfontosabb dologra vigyáznál.
|
- Együk tejszínhabbal....! *mosolyog* - Vagy a puding is jó... szeretem az édeset... *mondja tovább, és közben kiosztja a tányérokat*
- Persze! *mosolyog Blind is* - Mindig tudom, mikor kell megjelenni...! *mondja vidáman*
- Ez természetes Kou... az érzéseid, az ellenérzéseid az anyukád iránt... hiszen benned él, hogy eltaszított, még akkor is ha csak azért tette, hogy megvédjen... azt is elhiszem, hogy azt gondolod, egyáltalán nem tett jót neked, hiszen megjártad a fekete piacot... de... végül *végig simít a fején, most nem paksolja, hanem lágyan érinti, hogy megnyugtassa... úgy mint akkor mielőtt elaludt a műtőasztalon*- ennek a történetnek jó vége lett... ésmég élsz... amit te még talán átoknak vélsz, de... ez nem így van, most már változtathatsz a sorsodon... szerintem adnod kellene neki egy esélyt... most, hogy már sem ő sem pedig te nem vagytok veszélyben...
|
Juliana zavartan áll neki tányérokat keresni, amiket aztán odaad Ayasének, hogy tegye az asztalra. Ezután addig kutat, míg vágódeszkát nem talál, amire ráborítja a süteményt. - Pudinggal is lehet enni. - jut eszébe. Ezután kést keres, hogy felvághassa. - Gyere, Blind, most lett kész! - invitálja barátságosan barátnőjét. - Épp vágom fel a süteményt. Bögrés piskóta, ez a neve. Kérsz?
Kou meglepetten néz Blind felé, máris aggódni kezd érte, de a jelenlegi állapotában nem igazán tud vele mit csinálni. Lelapítja füleit és elvörösödik. - Az a baj, hogy nem tudom eldönteni, haragudjak-e rá, vagy ne. Nincs öngyilkossági hajlamom, bármilyen tény is mutasson ellenérvet, de ha el kellene döntenem, hogy babaként meghalok, vagy újraéljem az egészet, az utóbbit választanám. - beszél csendesen, keserűen és komoran. - Persze a múlton változtatni nem lehet, ennek fényében azonban nem tudom nem gyűlölni őt, mégis szeretem. Érted? - kérdezi egy pillanatra felnézve Adrianra.
|
- Én nem tudom... nekem csak azt mondta, hogy nem kell tőle félnem, mert amikor felkínálta magát, Adrian semmit sem tett... de nem tudom a pontos részleteket, arról nem mondott semmit, de gondolom Kounak komoly oka lehetett amiért ezt tette... nem tudom...
- Mit szeretnél Kou? Nyugodtan mondd ki... *mondja de aztán a félvér az anyjáról kezd beszélni* - Ümm... nem szeretnéd meglátogatni? Mert ha gondolod elmegyek veled hozzá... bár nem hiszem, hogy azért hoztad volna fel a témát... hehe...
*Blind közben megunja egyedül, bár hallja mit beszélnek a többiek, de igazából egyik beszélgetésből sem sikerülnie elkapni semmit, annyira egyszerre szólalnak fel, így hát felkel... kitapogatja a fehér botot, majd megindul ki a konyha felé*- Nagyon jó illatok vannak! *mosolyog*
|
Juliana a Kékcsillagos részt is rosszul fogadja, de amikor a Kous dolog kiderül, látványosan megszédül és inkább leül egy székre. - N-nem... már csak ki kell hűlnie és ehető... - válaszolja még kissé zilált lelkiállapotban. - Lehet hozzá lekvárt, tejszínhabot, csokikrémet enni, vagy ami tetszik. - teszi hozzá már egy fokkal nyugodtabban. - Kou is...? - kérdezi aztán. - Nekem úgy tűnt, ki nem állhatja az ilyesmit és nagyon zárkózó.
Mikor kijön, csak akkor válaszol a férfinek Kou. - Megegyeztünk. - jelenti ki. - Nem tudom, mit kellene tennünk, hiszen nekem a te értelmed szerinti családom nem volt. - mondja komoran. - És ha már itt tartunk... Áh, nem... inkább hagyjuk. - bizonytalanodik el és leszegi a fejét. - Nem tudom elpakolni magamban az anyámat. Álmodtam vele most és szörnyű volt. - magyarázza halkan.
|
- Szerintem Adrian senkitől sem akar semmit... nem csak tőled... *mondja nagyon is őszinten, nem vígasztalásképpen*- Valamiért furcsa nekem... már Kékcsillag is felkínálta magát neki, de semmi reakció, elutasította... arról is hallottam, hogy Kou is már egyszer mondta neki, hogy megteheti vele, csak ne rakja ki... és avval sem élt... biztosan nem te vagy itt a bibi.... mert te szép lány vagy, szóval... *aztán meglátja a sütit*- De jól néz ki! Erre még kerül valami? *szimatolja távolabbról a süteményt*
- Miért, szerinted azt kellene tennem? Mostmár a családom része vagy... ha menned kell, majd elindulsz... én nem foglak se küldeni, se marasztalni... ennyi az egész... de ha el is mész majd, azért elvárom, hogy néha napján vissza látogass...! *avval engedi Kout a mellékhelységben tevékenykedni, csak most veszi észre, hogy megfájdult a karja és látszanak rajta Kou kéznyomai... de azt letakarja az eddig felhajtott pulcsival, amikor Kou kiér rá mosolyog* - Remek... örülök, hogy jobban vagy... *indul meg a konyha felé*
|
- Semmi baj. - mondja a lány, majd kicsit hagyja magát vigasztalni, aztán kibontakozik Ayase öleléséből és a sütőhöz megy, hogy kivete a süteményt. Kiteszi a sütő tetejére, majd elzárja és orrot fúj, majd megtörli a szemeit. - Nem fojtom el, csak nem beszélek róla. Felesleges lenne kimondanom, hiszen mindenki tudja, szerintem még ő is, ami csak azt jelenti, hogy nem akar tőlem semmit. Ha meg mégis, akkor nagyon kimért típus. - teszi hozzá. - Kouval kapcsolatban pedig nem igazán van mit mondanom, hiszen alig van egyelőre kapcsolatom vele. Majd ha ketten dolgozunk Adrian keze alatt, talán jobban megismerjük egymást. Addig viszont felesleges lenne odalépnem hozzá és azt mondanom neki, kedvellek, mert csak úgy jönne ki, mintha akarnék tőle bármi olyat, amit egyébként nem akarok. Blind pedig tudja, hogy fontos a számomra. - magyarázza. - Sajnálom, hogy kiborultam, de sokan nevetségesnek találják, hogy egy olyan embert szeretek, aki nyilvánvalóan nem viszonozza az érzéseimet, én mégis makacsul ragaszkodom hozzá.
- Meglátjuk. - hagyja ennyiben a cipekedős dolgot, aztán belekapaszkodik a férfibe. Jó erős szorítást produkál, s nem is veszi észre magát, hiszen még nem érzékeli teljesen a testét. - Szabad lény vagyok, úgyhogy ha nem mondasz le rólam, az a te bajod. - mondja neki nem barátságtalanul, de komolyan. - Nem fogok elszökni, más esetben meg tudni fogod, ha eljött az idő, hogy elmenjek. - ígéri meg. - Menni fog. - válaszol, de szinte beszédül a vécébe. Nehézkesen ügyködik ott, de végül mindent rendben végrehajt. Annyira felhergeli magát, hogy mikor kijön, teljesen tiszta a feje és nem szédül. - Sikerült. És visszatalálok. - jelenti be.
|
- Juli... *néz rá bánatosan most Ayase, majd közelebb megy hozzá és kissé félénken de megöleli*- Nagyon sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni neked... én csak arra gondoltam, hogy.... hogy nem szabadna elfolytanod az érzéseidet... bennem annyi ilyen van... néha félek tőlük... *mondja nagyon is őszintén*
- Van egy jobb ötletem... majd együtt elcipeljük... egyikünk sem fog megsérülni, ha segítünk a másiknak... *mondja nagyon is komolyan és mosolygósan* - Na gyere... *tartja kezét hogy Kou belekapaszkodhasson*- AMúgy meg... mi van akkor ha nem mondok le rólad? Amúgy meg nem vagy ide kötözve, ha úgy érzed majd hogy menned kell... csak szólj... *mosolyog a fiúra miközben elkíséri a wchez* - Innen már megy vagy még tartsalak? *kérdezi*
- Rendben, várlak... *szól Kou után Blind*
|
Juliana elvörösödik és szomorúság ül a szemeibe. Tekintetét lesüti és olyan arcot vág, mintha megbántották volna. - Ne nevess ki, kérlek. - kéri csendesen Ayasét. - Tudom, hogy nevetséges vagyok, tudom, hogy... - de nem tudja befejezni, mert elsírja magát. - Bocsánat. - kér elnézést azonnal, miközben a könnyek megállíthatatlanul csorognak a szemeiből, teste meggörnyed és kezeivel eltakarja az arcát, amely most már vér vörös színt vesz fel.
Kou nem válaszol azonnal, mert annyira szégyelli a dolgot. Nem tudja, hogy valóban kell-e pisilnie, már bepisilt-e, vagy csak képzelődik, de ahogy Adrian a kezéről beszél, máris megszületik benne a döntés. - Csak fél kézzel segíts, mert még szédülök. - válaszol komolyan, azzal mozgolódni kezd. - Mindjárt jövök, Blind. - ígéri a nősténynek. - Holnapra nem fog meggyógyulni a sérülésem, hiszen én sokkal lassabban regenerálódom, de jobb, ha Kékcsillag súlyát rám bízod. - folytatja vér komolyan a férfinek. - Azt ígértem, segítek neked, míg szükséged van rám, úgyhogy én csak tudni akartam, mi a terved. - teszi hozzá. Imbolyog és még vannak nem tervezett mozgásai, így amint lehet, belekapaszkodik Adrianba és elindul a mosdó felé.
|
- Olyan vicces vagy... *neveti el magát Ayase* - Miért nem mondod meg az érzéseid másoknak? Ha magadban tartod nem gondolod, hogy sohasem fognak megérteni? Miért nem mondod el Adriannak, hogy szereted és Kounak, hogy kedveled? Blindnek, hogy fontos neked? *mosolyog, majd a kérdésre hírtelen a sütő felé pillant, mivel eddig nem figyelt oda nagyon meglepődik*- Váááááá mutáns süti lett belőle! *Tapad a sütőre, de mivel az forró megégeti magát* - Auuuu! *szipogja*
- Akarod, hogy elvigyelek? Elfordulok ha csak az a probléma.... *mondja komolyan.... igen ez Adrian stílusa, talán Kou is megérzi, hogy mennyire nem érdekli őt a testiség... már talán túl régóta is tart ez az egész* - A kezem még nem jött rendbe... majdnem megszakadtam, mire ide hoztam... ezért szükségem van rád... hogy segíts nekem... meg amúgy is... szóval csak el kellene vinned a rendelőbe aztán meg majd a kocsiba, mivel ő nem tud majd mozogni egy szer miatt... amit beadtam neki... *Blind füleivel figyel, de még mindig nem szól semmit*
|
Juliana bíztatóan mosolyog egyet Ayase kijelentésére. - Értem. És igen, ez az, amit kimondtál... emiatt aggódom csak egy kicsit... hogy még nem tudja használni. - mondja félénken. - Kedvelem őt és igazán lenyűgöz, ahogy Blinddel bánik. Olyan gyengéd, óvatos és figyelmes... Mintha Blind valami szörnyen értékes kristályszobor lenne, Kou meg egy múzeumi takarító, aki észrevett rajta egy porszemet. Bámulatos, mert... mert Kou tekintete zord, jeges és keserű, de amikor Blindre néz... mintha nem is ugyanaz a fiú lenne. - magyarázza szelíden. Érződik a hangjában, hogy kedveli az említett félvért. - Hogy áll a sütemény? - kérdezi aztán Ayasét barátságosan. Most már lassan elkészül a piskóta.
Elvörösödik, ahogy a vécéről esik szó. Lesomja füleit és farka is azonnal kunkorba ugrik. Ebből tudható, hogy kellene mennie, csak valami miatt nem tud. A paskolásra nyugton marad, kezdi már megszokni, hogy Adrian gond nélkül nyúl hozzá és jót tesz vele. Csak néz fel a férfire közben, már nem jön zavarba és nem ellenkezik. A Kékcsillagos dolog azonban felvillanyozza. Fülei felpattannak és kíváncsian fürkészni kezdi Adrian arcát. - Miféle segítség és miért? - kérdezi bizalmatlanul. - Egyébként számíthatsz. - teszi hozzá gondosan. Lopva Blindre néz, de nem tud most beszélni hozzá, megérinteni pedig közönség előtt nem akarja.
|
- Az ereje tényleg félelmetes egy kicsit, de csak meg kell tanulnia használni és minden rendben lesz! *mondja nagyon komolyan* - Nem... mást nem... azaz ismertem ott más macskákat is, de velük nem tudom mi lett... *fejti ki bővebben Aya*
- Sajnálom, de jelen pillanatban nem láttam jobb megoldást... most már lassan jobban kell, hogy legyél... nem kell wc-re menned vagy valami? *érdeklődik*- Ümm hát igen... vigyáznod kell magadra, mert különben ismét elkerülhetetlen lesz... *paskolja meg a fiú fejét* - Nincs semmi baj! *mondja meggyőzően* - Ja igen holnap szeretném kérni a segítségedet kék csillaggal kapcsolatban... számíthatok rád? *érdeklődik, közben Blind hallgatja a beszélgetést, de nem szól közbe*
|
- Sajnálom, én nem akartam rosszat feltételezni Kouról. - mondja szégyenkezően. - Tudom, hogy jószívű, ahogy Blinddel bánik, az egyszerűen lenyűgöz. Néha azt kívánom, ... mármint! - kap észbe és elvörösödik. - Mindegy. - motyogja. - Szóval... én tudom, hogy nem rossz, csak az ereje félelmetes a számomra. Egyszerű szorítással összemorzsolta a műtőasztal szélét. - meséli. - Igen, most már ideje. - mosolyodik el. - Mást is ismersz onnan?
Elvörösödik, de hagyja, hogy Blind megismerje a testén a sebeit. Látja, hogy ez nem csak számára zavarbaejtő, s ez jól esik Kounak. - Nem. Már nem. - teszi hozzá a második mondatot. Amikor megtudja, hogy jön Adrian, elengedi a lány kezét. Figyeli a férfit és a kezeiben lógó kandúrt. Nem szólal meg, csak ül. - Nem túl jól. - válaszolja. - Kicsit szédülök és hányingerem van. És nem érzem rendesen, hogy mit csinálok. - teszi hozzá szigorúan. - Nem tudok hason aludni. - vallja be, s lesomja a füleit. - Szörnyűbb. - mondja. - Jobban fogok vigyázni, hogy ne legyen szükségem műtétre újra. - teszi hozzá komolyan.
|
- A szertől sem fogsz tudni, elég a hülyeségekből... *mondja mikor a macska lassan elszunnyad a karjaiban* - Milyen problémás gyerek... *sóhajt és óvatosan, apró cókot lehell a szájára,persze ezt Kékcsillag már biztosan nem érzi* - És ne mondd, hogy nem kaptál smemit... *morogja és megpróbál felállni a kékséggel, elfelejti, hogy a karja még mindig nem jött rendbe, éles fájdalom hasít bele. de nem erszti el a kandúrt, amilyen gyorsan csak tudja beviszi Kouékhoz*
- Ümm nem... Kout régről ismerem, még a fekete piacról... akkor is segített nekem... és itt is nagyon rendes velem... csak nem bízik könnyedén senkiben... ez minden, de nem rossz, kuotól nem kell félni.. *egyszercsak felugrik* - Emelkedik!
- Ohh milyen jó, hogy én még nem éreztem... biztosna nagyon fájdalmas... *mondja kicsit halkan* - Semmi... semmi baj... *kicsit lelapítja füleit amikor Kou hozzá teszi, hogy nem érezte a kezét... ezek szerint azt sem érezte hogy Blind végig mellette volt, de ezt nem hozza a félvér tudtára, amikor Kou a kezecskéjét a saját mellkasára nyomja, Blind fülei felpattannak, izgalom lesz úrrá rajta*- Nagyon mély sebeid vannak... nem fájnak már? *érdeklődik tőle, aztán fülelni kezd és elereszti Kou kezét* - Jön Adrian... *magyarázza meg a dolgot és a férfi tényéleg belép... Blind nem akart kellemetlen helyetbe kerülni és magyarázkodni*
- Kékcsillag bealudt... *mondja és amint a matrachoz ér, gyorsan leteszi a fiút* - Ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz ez a bolond macska.... *morogja és ekkor kap észbe, hogy Kou már felébredt, betakarja a kékséget és oda lép hozzá* - Minden rendben van? *kérdezi a fiút* - Gyengének érzed még magad az altatótól vagy már minden rendben? Nem szabad megerőltetni most a hátad, rendben? ha lehet este is a hasadon aludj....nagyon szörnyű volt az altató? *kérdezi mivel tudja, hogy a félvér nem szereti az ilyesmit és fél*
|
- Nem volt elég. Ha túl sok lett volna, nem tudnék mozogni. - ellenkezik csendesen, álomittas hangon. - Telhetetlen... igen... - ért egyet ezzel viszont. Engedi, hogy Adrian azt tegye vele, amit akar, a puszit, majd az itatást is. Szinte azonnal bealszik, így nincs vele tovább gond.
- Oh. - mosolyodik el Juliana, bár még mindig félti egy kicsit Blindet. - Kout... Kout nem tartod félelmetesnek? - kérdezi óvatosan.
- Mintha belőlről rázna az áram. Minden izmot összeránt. Borzalmas érzés. - mondja úgy, hogy visszaemlékszik, amikor még érezte a csipp okozta bántalmakat. - Elméletileg nem tud tőle mozdulni a macska... engem feldühített. - teszi hozzá. Aztán lepillant és meglátja, hogy valóban fogja még Blind kezét. - Bocsánat. - kér tőle elnézést félénken. - Nem éreztem. - teszi hozzá, aztán ügyetlenül a mellkasára teszi a lány tenyerét. Nincs sok sérülése, de ami van, még most is nagyon mély.
|
- Azt hiszem túl sokat ittál Kékcsillag... *hagyja hogy a kandúr az ölébe másszon, tartja is, nehogy megsérüljön* - Telhetetlen vagy... mit kezdenél más lelkével, inkább előbb találd meg a sajátod... *mondja tisztán, aztán Kékcsillag elkezdi megbűvölni őt, mélyet sóhajt* - Igaz is lesz... de most inkább pihenj le... sajnálom... most evvel be kell érned... *egy puszit nyom kékcsillag arcára és nem érdekli ha emiatt a kandúr gyerekesnek tartja, vagy többet kérne* - Szépen elviszlek a helyedre... *előveszi az üvegcsét* - Tessék... *ha hagyja a kandúr akkor megitatja vele* - Aludj... *kéri, majd megindul vele ha nem tapasztal ellenállást*
- Igen... akkor jöttem ki a szobából amikor ő bement Kouhoz...szerintem nem kell aggódnod miatta, biztosan jól megvannak... *mosolyog* - Akkor figyelem még addig... amíg meg nem nől... *nézi csendben, amjd megint a lány felé fordul* - Hát Adrian azt niszem főz néha... amikor van rá ideje... de nem mindig van...
- Én még sose támadtam senkire, szóval nem is tudom milyen érzés amikor... megbűntet vagy valami ilyesmi... *mondja és fülei lekonyulnak amikor Kou a kezét kéri, de aztán elmosolyodik és fülei is visszalendülnek a helyükre* - Szeretném érezni... hogy milyen vagy... de... a kezem... a kezemet már jó ideje fogod... *elpirul, mert amíg Kou mozgolódott addig sem eresztette el egy pillanatra sem...*
|
Csak hallgatja Adriant. Nem ígéri meg neki, hogy nem fog beszélni róla, úgy gondolja, ez egyértelmű, hiszen a kurvák nem szokták kiadni a kuncsaftjaikat. Nem neveti ki, helyette felül az asztalon és addig tornászik, noha szédül, míg a férfi ölébe nem tud ülni. Igazából vonzódik azokhoz az emberekhez is, akiknek ő nem kell. Átkarolja Adrian nyakát és ráborul a vállára. Nem ezt akarta, de a szédülés ezt teszi vele, ráhúzza a fejét a férfi testére. - Okuo... a lelke... akarom a lelkét. - suttogja. - Nem elvenni... én csak megölném őt... de kell nekem... ő kell... ő is... - folytatja. Nehéz a feje, de lassan mégis felemeli és ha még Adrian nem lökte el, most közelről néz a szemébe, bár elködösült tekintettel. - Haza... bár igaz volna... - és csókot kér. Nem nyomul, nem próbálkozik, csak egyértelműen kéri.
Juliana nevet a fiún. - Kell neki egy pár perc. Úgy tíz. - mondja kedvesen. - Van mit ennetek? Úgy értem, főtt étel. - magyarázza is meg, mire gondol. Aztán eszébe jut, hogy Blindről nem tudja, hol van, s már Adrianért is aggódik egy kicsit. - Láttad Blindet? - kérdezi. - Úgy aggódom érte, pedig néha sokkal jobban tájékozódik a világban, mint én a két látó szememmel.
Kou fásult mosollyal válaszol. Fülei felemelkednek, s ő lassan az oldalára fordul. Félmeztelen még, s testén több sérülés nyoma is megvan, noha ezt Blind nem látja. Ez nyugtatja csak, hogy a lány nem láthatja, milyen. - Sosem fogott vissza. A fájdalom, amit okozott, mindig jobban hergelt. Szerintem elromlott, mert egy idő után már nem tudott fájdalmat okozni nekem. - vallja be fásult hangon. Aztán addig küzd, amíg, ha ügyetlenül is, de ülő helyzetbe küzdi magát. - Megmutatom, milyen vagyok, ha odaadod a kezed.
|
- Jaj mennyire értetlen vagy... *felkel és oda ül a fém asztalra, Kékcsillag lábához* - Heh... rendben... elmodnom neked... ez egy elég kellemetlen dolog számomra, úgyhogy ne mondd el senkinek... khm... szóval nem igazán érzek senki iránt testi vonzalmat, nem tudok vad, vagy érzékeny lenni az ágyban... mert... nincs meg az a kellő löket hozzá... ümmm tudod... orvos vagyok de a saját nyavajámon nem tudtam sohasem segíteni... az a helyzet, hogy impotens vagyok... *hatás szünetet tart majd folytatja* - Próbáltam már mindenféle szerrel, mindenféle emberrel... sohasem történt semmi... igazából Dianaval is ezért szakítottunk, ha lehet ne röhögj ki oké? *néz rá s közben ő is elvörösödik ahogy beszél erről a dologról* - Igazából... nem tudom milyen lehet nektek, én csak próbálom megérteni a helyzetet... próbálok segíteni, néha persze teljesen fölöslegesen... néha úgy érzem az amit akarok és az amit teszek teljesen különbözik.... amúgy meg miért ő az utolsó reménysugát? *érdeklődik* - Igazából nem is akarom, hogy megváltozz Kékcsillag... tudom, hogy nem megy az olyan egyszerűen, viszont ha ebben a szakmában maradsz, végleg tönkre teszed magad... pár év múlva ki tudja hol kötsz ki... itt gondolom mégiscsak megmarad a reményed, hogy van hivá haza jönnöd hmm? *kérdezi* - De én nem akarok semmit sem rád erőltetni...
- Biztos nagyon finom lesz... én már nagyon várom! *mosolyogja és a legugol a sütővel szemben, várja hogy mikor lesz már nagyobb* - Még egyáltalán nem lett nagy... *sóhajtozik*
- Nem hiszem, hogy el kell viselned több műtétet... amúgy milyen érzés? Hogy nincs benned semmi, ami vissza fog? *kérdezi meg bár evvel Kou ég valúszínüleg nincs tisztában* - Talán igazad van, de ha elfeljted a régi sérelmeidet, igazán jó érzés... szerintem...
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
