|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Zuki úgy fordul meg, hogy szinte eltűnik a szem elől. Persze a hegesedő sebek így újból szétnyílnak és felszakadnak, de az a metsző tekintet mindent megmagyaráz. - Ki mondott neked ilyet?! - kérdezi feldúltan és felurik az ágyról. Azonnal az ajtóra néz, fülel, de a lány már messze jár. Fülei idegesen rebegnek a fején, ebből látszik a feszültsége. - Nem akartam, hogy lássa... látott eleget kínlódni... Így is folyton aggódik értem... és miattam olyan szomorú... - mondja nagyon halkan, de komoran. - Neki te tetszel. - jelenti ki szinte hidegen és Luira sem néz.
|
*Lui lelkesen követi a kandúrt amikor engedélyt kap, hogy vele menjen... most először jár a pincében, rajta póló és rövid nadrág is van, mégis hamar kirázza a hideg ettől a helytől, hírtelen meg is érti miért akar Zuki távozni innen, s hogy miért gyűlöli ezt a családot... ha ilyen helyen kellene felnőlnie bizonyosan nem szeretné ő sem Takahet... most kezd abba belegondolni, hogy vajon miért is kedveli ő azt a fiút... nem tud rá magyarázatot adni, de úgy érzi ez így van jól, nem kell magyarázat a szeretetre vagy a tiszteletre... amíg ő így gondolkodik, Zuki a kezébe nyomja a gézdarabot*- Máris... *mondja egy szerény mosoly keretében majd megteszi amit Zuki kért tőle* - Miért küldted el? *kérdi gyerekesen a macska* - Mióta vagy szerelmes belé? *kérdi már kissé komolyabban*
|
A kandúr legszívesebben nemet morogna Luinak, ám talán inkább ő, mint Nemuye segítsen neki. Hátrapillant rá, majd kezével int, hogy jöjjön vele. Beengedi őt a pincébe, ahol él. Sötét, nyirkos és hideg helyiség, de látszik rajta, hogy laknak ott. Leül az ágyára, majd azalól előhúz egy méretes dobozt, mely tele van kötszerrel és fertőtlenítővel. - Segíthetsz. Leecsetelheted. - kinyitja az üvegcsét, majd egy gézdarabra locsol a szerből és azt odaadja Luinak. Nincs szükség arra, hogy bármit levegyen magáról, hiszen legtöbbször egyetlen bő nadrágot visel. Hamarosan megjelenik Nemuye is, s aggódón odatopog a félvérhez, akinek eltorzul az arca a fájdalomtól, amit a fertőtlenítés okoz. Előveszi a füzetkéjét. - Hagyd. Nem haragszom Vörösre, s most nem szeretném, ha itt maradnál. Menj a dolgodra. - küldi el csendesen a nőstényt Zuki. Persze Nemuye ettől szörnyen szomorú lesz, lesomja füleit, farka elernyed, s szomorúan elbaktat.
|
*Lui fülei lelapulnak, érzi hogy a dolgok eldurvulnak a kandúrok közt... mégis amint Zuki megindul ő hátranéz a többiekre, majd Zuki után lohol, mint egy jól nevelt kiskutya... fülei lelapulva simulnak fejéhez* - Zuki... *szólítja meg halkan*- Mehetek... veled? *kérdi a sebesült kandúrtól*- Talán segíthetek valamiben...
|
A két kandúr ádáz harcot vív, gyorsan és keményen csépelik egymást, Vörös kap is rendesen a félvértől. Kezdi megelégelni, hogy Zuki mindig elveri, egy ideig menekül, aztán bedurvul, morogva-vicsorogva rátámad a félvérre, váratlanul kiüti a fegyvert a kezéből, majd a gerebje sorjás részével hátba csapja, s ahogy végighúzza a bőrön a karmokat, azok végighasítják a félvér érzékeny bőrét. Viszont Zuki nem állhat meg, egy pillanat múlva már Vörös a földön van, a félvér pedig Nemuyét védi meg a saját botjátok. A lány csak ekkor fogja fel, hogy mi történt. Túl gyors volt minden. Levegőért kap, kiáltani a némaság miatt nem tud, de fenékre ül az ijedelemtől. Zuki ledobja a botot és felnéz Vörösre. Mindketten némán merednek egymásra.
- Vörös... - szól döbbenten Yamako, ezzel megtörve a csendet. A vöröshajú kandúr csak most fogja fel, hogy mit tett. Eldobja a gerebjét.
- Zuki, sajnálom...! Nem tudom, mi ütött belém. - kér bocsánatot magától megijedve.
- Szép volt. - dicséri morcosan őt a félvér, de ezzel úgy fest, a tanórának vége, hiszen nem csak alul maradt, de elég vészes sérülést sikerült beszereznie. Szűkölve a fájdalomtól a lakhelye felé indul.
|
*Lui pihenőt kap, ezért leül nem messze a társaságtól és figyel, minden figyelmét Zukira koncentrálja, a támadásaira, a tartására.... igaz a Vörös kandúr védései sem rosszak, mégis ő úgy érzi Zukitól tanulhat a legtöbbet, na meg nem árt figyelembe vennie azt a tényt, hogy ha Takahe nem adja meg Zukinak az emberi jogokat, neki kell szembenéznie vele... na de képes lesz mestere ellen fordítania a tudását? Ezen még agyal egy kicsit, s mivel nagyon leköti a harc illetve a gondolkodás nem nagyon észlel senkit sem a külvilágból*
|
~ Ügyes a fiú. ~ dicséri magában, mikor Lui ki tudja védeni némely támadását. Aztán ahogy hátra esik, Zuki megáll, szinte már feladja, de a srác kivágja magát a bukfenccel. - Szép. Úgy látom, érzed azt, hogy sosem maradhatsz a földön. A megadás jele, ugyanakkor ott van a legsebezhetőbb. Nem tudsz olyan könnyen mozogni, minden testrészed könnyű célpont, s akadnak, akik még a földön fekvőbe is belerúgnak. - magyarázza szabályosan, majd utána lihegi ki magát. - Pihenő. Addig figyelj. - jelenti be. - Yamako, Vörös! - szólítja a két bámészkodót.
- Ne! Ne! Ne! Ne! Ne! - csóválja szorgosan a fejét a kék kandúr. - Még csak most épültem fel, nem akarom, hogy szétverj!
- Hagyd őt! - a gerebélyvel, ami a kezében volt, most Zuki elé ugrik, s azzal csap vele össze. - Ha az asszony megszól minket, a nyakadba varrjuk! - fenyegeti.
- A kezed és a lábad járjon, ne a szád! - de ő könnyen beszél, sokkal gyorsabb tud lenni a vöröshajúnál. Persze nem használja a képességét, így Vörös minden támadását ki tudja védeni. - A figyelme nem lankad, már nagyjából tudja, mire számíthat tőlem, hiszen ruháztam meg párszor. - beszél Luihoz harc közben.
- Más játszópajtás híján...
- Hajrá Vörös! - szurkol neki Yamako.
A házból Marsha lenéz a fiúkra. Elcsodálkozik a játékukon, de nem óhajt rájuk szólni. Úgy gondolja, nem árt, ha Lui beletanul egy kicsit az élet keményebb oldalába is. Ugyanakkor Zukiról tudja, hogy Takage halála bátorsággal töltötte fel. Ismeri annyira a félvért, hogy tudja, megpróbálkozik majd tágítani a határain, letörni a korlátait, akkor pedig rengeteg gondot fog okozni.
Nemuye megjelenik a kert végében és elmosolyodik, amikor meglátja, mit csinálnak a kandúrok. Kapott egy kis pihenőt Marshatól, így büszkén nézheti szerelmét, s három jó barátját. Yamako észre is veszi őt, intenek egymásnak, de a nőstény nem megy oda a kékséghez.
|
*Lui koncentrál és egyre több ütést képes kivédeni, de így is bizonyos, hogy gyarapdok pár lila foltal, védekezik és próbál talpon maradni, de már igencsak fárad, közben meg is botlik és hátra vetődik, de aztán egy bukfenc keretében felkel és magához ragadja ismét a botját, viszont közben is ment magában minden fontos információt* - Igen... megvédeni.... *mondja már kissé lihegve*
|
Zuki magabiztosan mozog, valósággal táncol, olyan könnyeden lépdel, suhint, véd. Ugyan még így is sok ez Luinak, azért mozog ilyen szabadon és sokfélén, hogy egyre több mindent lehessen el tőle. - Edzd! Neked kell rájönnöd, ebben nem tudok túl sokat segíteni. Fogj vele minél többet, suhints oda vele, használd ki, hogy van! - tanácsolja fáradhatatlanul, majd ahogy kivédi a második rúgást, egy elismerő pillantást küld a kölyöknek. ~ Egész gyorsan tanul. ~ jegyzi meg magában. Benyel párat bizony, a félvér igyekszik még mindig nem laposra verni őt, de ahogy a gondolataira figyel, egy ütéssel a fiú karját célozza. - Rá tudsz érezni. - dicséri, s erőszakosabban kezd támadni, hogy Lui megtanulhasson védekezni. - Mondják, hogy az a jó, ha az ellenfeled szemébe nézel, vagy az, ha a kezét vagy a lábát nézed. Én azt mondom, őt figyeld! Mindent, amit csak tudhatsz róla, megtudhatod a szeme állásából, a mozgásából, s ahogy húzod a harcot, a harcmodoráról. Egy idő után kiszámíthatóvá válik, ha nem figyel. - de Zuki nem válik azzá, ha Lui arra számítana, hogy a bottal megy, ököllel üt, ha az öklét várná, a lába lendül, ha pedig a lábát várná, a fejét használja a férfi. - Az egész tested egy fegyver. Csak rajtad áll, hogy melyiket hogyan alkalmazod. Előbb tanulj meg védekezni, aztán támadni, majd ha már lesz némi tapasztalatod, megmutatom azokat a technikákat, amikkel biztosra mehetsz. Nem fogok neked olyan kimerítő kiképzést adni, melyet hajdanán én kaptam, mert úgy hiszem, a spontán harcból lehet a legtöbbet tanulni. Rá vagy kényszerítve a figyelemre, az összpontosításra. Minden érzékszervedre hat, élesben látod, mi az, amire szükséged van, mik a hiányosságaid. Sokkal jobban felkészít, mint egy begyakoroltatott mozdulatsor, amit aztán az életben nem fogsz használni. Neked az a fontos, hogy megvédd, amit meg akarsz, nem az, hogy tökéletes gyilkos váljék belőled. - magyaráz ugrándozás, rúgások, ütések és suhintások közben. Egy pillanatra nem áll meg, ami lassanként fárasztja is a félvért.
|
*Amennyire tuja Lui követi Zuki mozgását, megjegyzi amiet mond, s közben ki is véd pár ütést* - Hogy tanítsam meg rá? *kérdi de közben igyeszik koncsentrlni, amikor Zuki belerúg csak az első sikerül, a másodikra már kivédi a bottal* ~ Szabadnak lenni? Minden indulatot előcsalni? Dehát....*de nem tudja befejezni magában a gondolatot met közben elfelejt koncntrálni a támadásokr így valószínüleg benyel pár ütést, ami kissé végre észhez téríti,s minden erejével koncentrál a védekezésre, támadni még nem akar először ezt próbálja elsajátítani*
|
- Két lábbal állj a földön, s ha nem vagy elég gyors, a figyelmed ne engedd lankadni! - mondja, s mivel érzi, hogy túl gyors, lassít a mozgásán. - Magabiztosan tartsd a botot, védd vele magad, de állj készen a támadásra! - adja ki a további utasításokat. - Használd a farkad egyensúlynak! Fogni, gáncsolni is tanítsd meg! - s már lendül is újra. Most jóval lassabban, hogy Lui kivédhesse. Nem célja összeverni a szerencsétlent, még csak most gyógyul fel a tüdőgyulladásából, nem akarja újra az ágyba küldeni. - Fej, torok, mellkas, ízületek, nemi jellegek, jegyezd meg őket, mert ezek a legsérülékenyebbek! Ha izmot ütsz, lassan csinálod ki a másikat, de ha elégszer rúgsz vagy ütsz ugyanabba a területbe, használhatatlanná válhat. - s ezt úgy bizonyítja, hogy kétszer belerúg a fiú combjába, ha a botot nem sikerül odatartania. - Vedd elő a bátorságod, minden elfojtott indulatod! Légy szabad! Érezd a mozdulatokat! A küzdelem nem csak ugrándozás, csapkodás, hadonászás, próbálkozás és bukás, vagy győzelem, hanem egyfajta mozgáskultúra, amely tapasztalatot ad a saját és a másik erőnlétéről, habitusáról.
|
- Nem.. *vallja be, s csak figyeli Zukit* - Rendben... *mondja de nem biztos abban hogy ezek után azért még képeslesz bántani Zukit, próbálja kikövetni a mozgását de szinte lehetetlen... felkapj a botot, de aztán csattan is a fején egy ütés, amitől kissé megszédül és hátrébb tántorog, de aztán ő is megpróbál támadni vele, próbálja lekövetni Zuki mozdulait, a bot tartását, igazít rajta közben magának, hogy mindent el tudjon sajátítani*
|
- Gondolom, semmit sem tanultál önvédelemből ezelőtt. - kezdi komolyan. - Most rákényszerítelek, hogy megvédd magad. - folytatja, s ledobja pulóverét. - Már tudod, hogy engem könnyű megsebezni, de nehéz elérni. Vagyis tudod az erős és a gyenge pontom is. Ez mindig fontos lesz a számodra. Minél előbb kiismered a másikat és minél tovább húzod, hogy a másik kiismerjen téged, annál tovább maradsz talpon. - magyarázza. Vörös és Yamako közelebb araszol a pároshoz, kíváncsiak, mit csinálnak. - Ha meg tudsz sebezni, győztél. - mondja még utoljára, azzal villámsebességgel eltűnik, s hoz két botot. Nem akármilyenek ezek, melyeket valamely fáról szedett, hanem rudak, melyek a harchoz lettek faragva. Egyet odadub Lui elé. - Ne félst, én sem féltelek. - teszi hozzá, hogy ezzel bátorítsa a fiút. Már tudja, milyen kis érzelmes, érzékeny, nem akarja, hogy csak azért ne merjen csapkodni, hadonászni, nehogy komoly bajt csináljon. Persze Zuki normális tempóban fog bele a hacba, amint felveszi Lui a botot, máris támad, üt, méghozzá ha nem elég gyors a srác, fejbe vágja. Nem túl erősen, de kellően ahhoz, hogy buzdítsa a többi csapás kivédésére.
|
*Felszisszena mozdulatra, de nem ad hangot a dolognak* - Igenis! * követi Zukit a kertbe, de most kezd csak tudatosulni benne a dolog, hogy bizony komoly sebeket szerezhet... igaz ez nem tántorítja el, tekintete elszántságról árulkodik*
|
Zuki a fejét csóválja rosszallásában, ahogy Lui örömében a farkincáját lengeti. Odamegy és durva mozdulattal megfogja azt, majd hidegen belenéz a vörös szemekbe. - Nem vagy te kutya, hogy csóváld a farkad az örömödben. - szól rá a fiúra, azzal eltávolodik tőle. Már meg is kezdték a tanítást, bár lehet, hogy erről Füles még nem tud. - Kint. Gyere. - int kezével, azzal a normál tempóban elhagyja a konyhát, s kimegy a kertbe. Yamako és Vörös meglepődve nézik a félvért, nem értik megjelenésének okát, azt meg pláne nem, hogy mi dolga Luival. Megállnak a munkában és csak figyelnek.
|
*Luin látszik, hogy megkönnyebbül a választól, farkincáját lengeti a levegőben* - Komolyan? *felcsillannak a szemei*- Hol fogunk edzeni? Mikor kezdjük? Felőlem akár azonnal lehet! Persze ha csak neked is megfelel.. mivel te vagy a tanár.. meg minden...
|
Végre egy komoly kérdés. A félvér elismerően nyilatkozik magában Luiról, de ez ábrázatán nem jelenik meg. - Nyugodt lehetsz, a tisztesség híve vagyok. Ha hazajött, onnantól kezdődik az egy hét. - mondja neki csendesen. Nem akar hangosabb lenni ennél, hiába van itt, s tűnhetne el gyorsan, azért tart tőle, hogy Marsha meghallja őt. Nem akar veszekedni az asszonnyal, túlságosan utálja, így azért benne van a félsz, hogy elpattanna a türelme és bántaná a nőt. - Te macskalény vagy, én pedig egy korcs félvér. Máshogy kezdtük az életünk és máshogy is éltünk. - mondja egyszerűen, aztán kinéz a tavaszra. Mikor újra visszanéz Luira, már döntött magában. - Azt mondtad, jól érzed magad. Ideje megkezdenünk az edzésed. - közli döntését a fiúval.
|
- Zuki... ha Takahe nem jön haza egy héten belül akkor mi lesz a megállapodásunkal? *kérdi minden komolysággal* -Csak érdekelt... *mondja egyszerűen* - Amúgy... nekem a tenyésztőm adta... azután meg Takahe... szóval csak kíváncsi voltam, te kitől kaptad, semmi különös...
|
- Takahe, Takahe, Takahe... - morogja, mikor meghallja öccse nevét. Úgy érzi, a fiú nem is tud másról beszélni, csak arról a semmirekellő emberről. Ez zavarja és bosszantja. Azzal viszont egyetért, hogy unalmas itt az élet, holott ő sokkal korlátozottabban él, mint Lui valaha. A kérdésre felvonja a szemöldökét. - Az édesanyám. - válaszol azért. - Miért érdekel?
|
*Lui így hát csak Zukit találja a konyhában, rámosolyog és fejét oldalra billenti* - Jól...de Takahe még nem tért haza... *lapítja le a füleit* - Olyan unalmas így.... *jegyzi meg félhangosan, s közben farkincájával ide oda jár....* - Zuki neked ki adta a neved? *kérdi*
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
