|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
-Én ilyet egy szóval sem mondtam.. *néz utána borúsan, s az utolsó mondatán őrlődik, mintha csak direkt azért mondaná, jelentse ki végre az ellenkezőjét.. de mikor még magának sem merte bevallani, Rannak sem fogja..nem ezt a reakciót várta, így most bűntudatában magára és gazdájára is neheztel, amiért mindenféle alaptalan gondolattal kínozza magát..nem volt szándékában ezután még a fiú elé járulni, ha javítani nem tudott a helyzeten, rontani sem akart.. pedig mostmár elkezdte ezt, s nem válthat taktikát.. *-hiába sír.. ha a barátja akarnák lenni, nem sajnálatból tenném..*morogja ahogy lehanyatlik a fürdőkád peremére.. látott már tengernyi könnyet, bár embertől ritkán, maga nem sírt, és érte sem könnyezett soha senki.. de amint ezt átgondolta, rájött hogy eljött az ideje, előbb vagy utóbb úgyis fájdalmat okoz valakinek, mert ő egy rossz macska.. egy haszontalan állat, aki csak sebet ejt a kézen ami óvná..kezdte átérezni azt a vért forraló érzést..s míg folyton a másik szobát fürkészte, hogy nem tesz-e kárt magában a fiú, maga kereste a kést.. * -nem ölném meg magam..*áll fel és lép az egyik szekrényhez* -..csak úgy akárkiért* túr a fiók tartalmába*- ahhoz bár gyűlölöm magam..*tapintja ki az éles eszközt* -túl életcentrikus vagyok..* emeli a felszínre* -de neked tudnod kell..*forgatja meg kezében, hogy a lámpafény vészjóslón sikítva villan rajta* -..mit éreznek azok, akik szeretnek, mikor ilyeneket csinálsz.. *susogja a pengének, a csuklójához érinti, s felhasítva a bőrt végighúzza a jéghideg tárgyat, a macska halkan felszisszen, s per pillanat az sem érdekli, hogyha gazdája nem veszi észre alkotását, most szépen elegánsan és csendben elvérzik az éjszaka leple alatt..*
|
- De én... igazán reméltem hogy mindezek ellenére... minden korlát és akadállyal szemben... mégiscsak lehetnénk barátok... de úgy tűnik tévedtem... sajnálom... nem akartam megvásárolni az érzéseidet csak reménykedtem... nagyon sajnálom, többé nem fogom felhozni ezt a dolgot... bocsáss meg nekem... milyen hülye is vagyok... te nem is kedvelsz engem, én meg már majdnem elhittem... csak azt mondod amit tudod hallani akarok... te sem vagy különb mint azok akik megvetnek engem és gyűlölnek! *a fiú elkomorodik, szemeiben ismét látszik a jól ismert fájdalom, a magány... és a keserűség érzése... szinte elflejtette hogy a macska csak a szolgálója, és talpnyalója... s hogy mindezt az életéért teszi...hírtelen felkapja felsőjét, kellemetlenül kezdi érezni magát Ash társaságában... talán úgy mint egy kurva aki kitárulkozik minden "vendégének", s csak utána fogja fel mennyire szégyenletes dolog amit tesz... könnye hullik de addigra már elfordul a macskától és ágyába huppan mintha az lenne a védelmezője... de talán az is... hiszen az éjszaka, a hold és a csillagok mindig vele voltak... s most olyan kényszert érez a halálra mint még soha, mégsem tett semmit csak csendben feküdt miközben könnyek folytak a párnájára, majd a puha anyag mindent magába szívott, mintha csak annyit mondana, sírj csak...*
|
*Ashita hitetlenkedve hallgatja Ran szavait, s bármennyire is azt követeli esze, ennek itt és most vessen véget, keze nem mozdul megakadályozni a vele szemben lévő mozdulatát..minden szava úgy hatolt a szívébe, ahogy kés a vajba, s ettől sokkal gyengébbnek és kiszolgáltatobbnak érezte magát mint bármikor máskor..* -nem.. te csak egyszerűen.. nem érted ezt a helyzetet.. *nyögi kiszáradt torokkal, s szeretne hátrálni is az opálszín szempár elől, de már álltában is kellően forgott vele a világ..* -biztos új neked még.. de majd beletanulsz.. és ugyanolyan keménykezű mester leszel mint a többi..*mondja valahol a bíztatás és előre félés között* -és mint az ön szolgálójának..itt van vége a beszélgetésnek..*fordítja el fejét, hogy ne kelljen látni mit szól mindehhez Ran..sosem félt még ennyire, pedig nem volt veszélyben.. egész testében remegett, és Ranra is haragudott, amiért tud olyan szerethető lenni, hogy ezt kihozza belőle..* -te a fényben élsz.. én a sötétben.. sohasem találkozhatunk..*folytatja, gazdája feltehetőleg úgysem elégszik meg ennyi magyarázattal* -látom még.. mindig nem tudod ki vagyok.. *néz rá lassan vissza*- egy macska..egy más faj, más élet, egy más világ..! *mondja kétségbeesve* -összekeversz valakivel.. ezt jegyezd meg uram.. barátot nem venni szokás.. szerezni.. annak a kapcsolatát nem pénzzel érdemled ki, hanem saját önvalóddal, és nem is úgy kerülsz mellé, hogy az megvett téged magának, mint egy darab szenet, hogy melengesse melette lelkét.. *mondja mostmár türelmetlenebbül* - mintha bemennél a patikába és kérnél hat húszért egy közepes kiszerelésű boldogságot.. és utána nincs több nyomor, nincs ínség, nincs hazugság, nincs betegség..*susogja* -ugyan.. nem látták azok, akik okozták.. rám se méltóztatott nézni, nehogy egy gyarló tisztátlan bemocskolja a szeme által észlelt világot..*buknak ki belőle sorban a szavak, pedig már az elején álljt parancsolt a fiúnak és magának is* -meg vagy ezzel elégedve, nem? akkor miért keresel bennem mást? nem tudom, hol kezdődök én, és hol az álarc, de ha már annyira vágyod az igazságot, őszintén szólva ha tudnám sem mutatnám meg neked.. és ezmiattad van, mert úgy viselkedsz.. hogy az alapvető dolgokon kívül érdekel mit gondolsz rólam.. és ezért mindig a fényesebbik felem fogod látni, de ezt pontosan tudtad, mikor elmentél arra a helyre.. ha nem lelkirocs macskát veszel, akkor egy olyat, amelyik jól titkolja.. de most elrontottad.. *néz Ran szemeibe, amint sajátjának is megvillan valós fénye, s hangja is más stílusban szól, sokkal emberibb, sokkal indulatosabb és érzelmteljesebb..*-már elkéstél, rég gyűlölöm..de amíg valakit szolgál, és ezzel boldoggá tesz, van valami értelme, ha számomra nincs is..ezért fontos nekem.. hogy ne akarj mindent megcsinálni egyedül.. különben mire vagyok való? ha hozzámszólsz sem én válaszolok.. mégcsak beszélgetőpartnernek sem, akkor legalább hadd mossak, főzzek, vasaljak, takarítsak, amit csak kívánsz.. *hadarja könyörögve* -és mint mondtam, örökké uram lesz, amíg el nem dob, nincsenek ilyen alkuk, amikről beszél, nincsenek tündérmesék.. *nézi nagy szemekkel Rant, ki most oly messzinek és elérhetetlennek tűnt..s a fiú ruhája lassan alá hullt, s a kandúr szörnyülködve nézhette a sebeket.. igazán nem akarta látni, sose kérte volna meg ilyenre, s most hogy így áll előtte sem változott ez az álláspontja.. képtelen elképzelni azt a kínt, ami valaki lelkét mardossa, és ilyen dolgokra készteti..s persze ismét csak dühíti, hogy Ran ilyen mértékben nyílt iránta, sokkal könnyebb lehetne, hacsak úgy elélnének egymás mellett ahogy kéne.. nem is mer végignézni a fiú testén, lesütött szemekkel morog neki* -ha megígéred hogy nem csinálsz több ilyet.. de sohase.. akkor talán..*pillant föl a szempillái alól Ran arcára..*
|
- Már nem félek tőled.... nem vagy idegen, tudom hogy nem bántanál.... ha pedig igen, hát így jártem, tévedtem... de ezért a napért még a síromban is hálás leszek neked... annyi mindent tanultam tőled mint soha senkitől.... *cibzározza le a kandúr felsőjét* - Nincs bennem semmilyen rossz szándék... nem azt kértem hogy pucérra vetkőzz... csak hogy had lássalak... mi az amit el akarsz előlem titkolni... és ne tereld a szót... *kéri* - Különben is ha az láthatta aki okozta akkor nekem is szabad nem? Hány kéz bűntetett már azért aki vagy, hogy önmagad eldobva azzá válj aki itt áll előttem? *kérdi komolyan és közben a macska szemeibe néz* - Én nem akarom hogy olyasvalaki váljon belőled akit gyűlölsz, és azt sem akarom hogy bábuként élj... ha ketten vagyunk szeretném ha egyenrangú félként tekintenél rám... nem pedig mint feljebbvalódra.... *ismét végig húz a macska arcán, de olyan óvatossággal, mintha egy törékeny lepkét érintene* - Mutasd meg magad.... *veti le Ran is a felsőjét, neki saját vágásaival tarkított a teste, amik szintén sosem múltak el, beleégtek a testébe, mintha mindig is ott lettek volna*
|
-Ezt örömmel hallom, noha az úrfinak volt vele a probléma, és nem pedig nekem okozta..*mondja már a fürdőbe menet, az úrfizásra egy szemforgatással felel, persze akkor már háttal volt Rannak..* -mih..? *retten meg hirtelen ahogy hallja a kérést maga mellől* - a.. az.. az én *makogja, de amint eszébe ötlik eme frappáns válasz, egész hitelesen magabiztos lesz* -akartam is kérdezni.. biztosan jó ötlet, hogy azzal akarsz egy ágyban aludni, akitől az imént holtraváltan elrohantál? és a bizalom, ha már itt tartunk.. te mitől bízol meg bennem ennyire? képes voltál bezáratni magad egy szobába egy balszerencsés fekete macsával az éjszaka közepén.. akit nem is ismersz..ennek mi a magyarázata? és most is..itt állsz előtte és arra kéred, vetkőzzön.. *fürkészik démoni rubinvörös szemei Ran tekintetét*
|
*Rant kicsit meglepi a hosszú válasz, s nem is tud mindent felfogni, de annyit megért, Ash csak játszik, nem magát adja és ez egy kicsit elszomorítja... talán nem is kedveli őt, csak megjátsza hogy jó gazda közben pedig gyűlöli és legszívesebben megölné* - Igazad lehet a múltal kapcsolatban... *mosolyog a kandúrra* - Tudod mit? Én is megpróbálom elfelejteni, igérem többé nem lesz bajod az én hülyeségem miatt! *igéri és el is határozza magában a dolgot* - Igen nagyon is kielégítő volt a válasz, teljes mértékben Ash úrfi... *néz utána ahogy elmegy de aztán kapcsol és utána megy* - Mire céloztál az utlsó mondatoddal Ash? Mi nem szép látvány? Mutasd, látni akarom!
|
-Köszönöm, hogy fárad ilyenekkel *forgatja a kezébe kapott pizsamát, de mielőtt felhúzná, Ran kérdését akarta megválaszolni* -ennek sok oka van..soroljam fel mindet? *vakarja meg fülét*- először is.. ha rettegnék minden parancstól, illetve azoknak adóitól, az megnehezítené azok végrehajtását, ami pedig rohamosan megrövidítené az élettartamom.. a sebek, jobb esetben, begyógyulnak, de meghalni csak egyszer fogok tudni.. amelett egy reszkető macskával másképp bánnak, mint amelyiknek magabiztos a kiállása, ami pedig biztosíték még több reszketésre..felkészültnek kell lenni minden eshetőségre, a legrosszabra is, ami nem feltétlenül a halál.. és akkor talán nem érint meg annyira, hogyha egy annál enyhébbet kapsz, miközben önmagában nézve az is elég.. s talán pont attól, hogy már mondhatni megszokottá vált, nem kell tartanom az emberek minden mozdulatától, hogy vajon melyik lesz az első.. hiszen úgyis mind az..*tart egy pillantnyi szünetet míg ismét nagy levegőt vesz* - s nem szabad elfelejteni, hogy az a múlt, miért féljek hát tőle? majd akkorfélek, mikor már jelenné vált.. és természetesen sokan vannak vagy vagyunk, kik játszanak egy szerepet, mert ezt akarják látni tőlük.. és megadják.. és természetesen az is közrejátszik, hogy bár korai ilyesmit kijelenteni, s nem is feladatom senkit megítélni, gazdámat pedig főleg, nem olyan embernek tűnik, ki kedvtelésből kínozza a mellette élőt..most hirtelen ennyi jutott eszembe..remélem kielégítő válasszal tudtam szolgálni *jelenti, s visszafordul a fürdőszoba felé a pizsomával* -ha megbocsájt.. nem valami szép látvány.. *mosolyogja az utolsó mondatot negédesen, teljes ellentmondással a soha el nem tűnő vágásokkal és égésekkel, amire azzal gondolt..*
|
-Hmm? Szóval... nem zavarna ha minden éjjel velem kellene aludnod? *vigyorog a macskára majd útjára engedi... kicsit elkábul mire a kandúr visszatér, de amint meglátja rámosolyog* - Ne haragudj... elfelejtettem... *nyújtja át a pizsomát* - Vedd át... ebben alszol.... azt majd holnap felhúzhatod... *mutat arra ami most rajta van*- Hogyhogy nem félsz tőlem hmm? mármint... az emberek bántottak téged... mégis olyan vagy velem mintha soha senki sem emelt volna kezet rád... *susogja kissé bágyadtan*
|
-Ahogy parancsolja..*egyezik bele első szóra a fürdésbe* -de nyugodtan megehet, ha úgy kívánja *teszi hozzá* -kérem, hogy ne.. dehát már mondtam.. *fogja meg fejét fáradtan* -matrac..? hát tényleg nem kíván megenni?*kérdi már szinte csalódottan, azzal az utasítás szerint elvonul a fürdőbe, az ajtóból még visszadünnyögi, hogy nem szükséges megvárni őt, aztán a nap másodszor veti magát alá az utálatos víznek..máskor hónapokig nem fürödtek, s furcsállja is, hogy egy olyanról egy ilyen higénikus helyre került.. pár perc alatt átmossa magát, visszaveszi előbbi ruháit nem tudván a pizsamáról, még egyet körbenéz a helyiségben, mit takaríthat benne holnap, majd megjelenik gazdája előtt, várva a további instrukciókat*
|
*Ran felnevet oly hangosan hogy végül saját maga fogja be a saját száját* - Menj fürdeni... koszosak lettünk és büdösek, addig én megcsinálom az ágyat és te itt alszol majd mellettem... nyugi nem foglak megenni... *nyitja ki hozzá száját is, mintha vámpír lenne* - Holnap majd kerítünk neked valami jobb ruhát... bár nem vagyok azdag, van spórolt pénzem... és vehetnénk egy matracot is neked.... *néz az ablak felé majd becsukja* - Hideg van... *rázkódik össze* - Na lódulj fürdeni, megvárlak itt rendben? *keresi ki saját pizsomáját, Ashnak sötétben nem nagyon talál csak egy hoszabb pólót és egy nadrágot de úgy gondolja ez is megteszi*
|
*Ash követi a fiút, beszökken az ablakon, krákog pár percet míg Ran félhomályba helyezi a szobát, megvárja míg lefürdik, addig is befejezi a valamikor félbeszakított bútortörölgetést xD..* -nem kívánom, hogy rám pazarolják a vizet*mondja miután Ran kijött* -segíthetek, uram ? *ajánlkozik az ágyazásban* -mi a terve holnapra? *tudakolja, míg megveti az ágyat, ha kapott rá engedélyt Rantól* -hmm, szóljon mikor már nincs rám szüksége, akkor kimegyek *bámul ki az ablakon a vaksötétbe, ahol aludni szándékozik*
|
- Ashita... reménytelen eset vagy... *mosolyog rajta egy sort, aztán csak lépdel a ház felé, végül amikor odaérnek belöki az ablakot majd be is ugrik rajta*- Gyere Ash... tiszta a terep... *mondja neki majd meggyújt egy gyertyát hogy lássanak mégse keltsenek feltűnést, a fiú a fürdőszobába megy, szerencsére ott nincsenek ablakok így nyugodtan kapcsol villanyt* - Gyere Ash... meg kell fürdenünk... *veszi le ruháit és belép a fürdőbe, lezuhanyzik, a vért is lemossa magáról, majd köntösébe bújik* - Jó meleg a víz... melegedj fel... *mondja neki persze mindezt csak halkan* - Megágyazok addig...
|
-Értem.. *sóhatja megkönnyebülve, bár azt valahogy nehezére esik elképzelni, hogy aki ma a csempéről mosná fel a vérét, holnapra majd bocsánatot akar kérni ezért..a lélekzete ismét elakad, ahogy a fiú keze arca felé közelít, s a következő néhány percre az érintés hatása alá kerül* -kedves.. hogy ezt mondja..*mondja erősen a lába alatti havat fixírozva, s már fél attól, hogy kezdi lassacskán elhinni, amiket Ran állít..* -uram.. *teszi hozzá hogy minél jobban visszakerülhessen eredeti pozíciójába, egy átlagos család gyermekének átlagos szolgálójává.. tisztában van azzal, bármely más lény lenne most gazdája mellet, ezt mondaná nekik.. legalábbis, ez volt az egyik hatalom, mi uralkodott lelkében, s a macska nagy félelmére kezdett ingadozni a rövid nap alatt, mit a fiúval töltött.. s most ismét csak néhány lépéssel lemaradva haladt Ran után..*
|
*Még mielőtt a fiú bármit is válaszolhatna megcsörren a mobilja* - Ez tuti anyu lesz... *veszi fel a telefont* - Nem semmi bajom, minden rendben... nem megyünk ma haza... az ablakot? és az ajtó? Köszi anyu... hálás vagyok... *teszi le, majd a macskára néz* - Anyu a mi megmentőnk.. kinyitotta az ablakot az ajtót meg kulcsra zárja, hogy apu ne jöhessen be... úgyis lenyugszik reggelre és bocsánatot fog kérni a viselkedéséért... na gyere... menjünk mégegyszer haza... *simít végig a fiú arcán* - Ne aggódj amíg én élek, hozzád sem érhet senki... és nekem nem kell másik macskalény csak te Ashita... *mosolyog rá, majd megindul visszafelé*
|
*A kandúr csak üresen figyeli a fiú szavait, most hogy megtudta milyen jó ember, pláne nem akarta ilyen kegyetlen helyzetbe hozni, mint amilyenbe sikerült neki.. csak Ran utolsó kérdésére jutott eszébe, hogy talán meg kéne szólalnia már* - én.. köszönöm.. *leheli, s egy kis csend után tér vissza gazdája előbbi mondataira* -nem állt szándékomban megfázni, sajnálom *kér gyorsan elnézést* -de .. már mondtam.. ne foglalkozz velem, nem érek annyit, ha megbetegszem, ott van a maradék nyolc életem, ha lelőnek.. hát, elmégy és veszel másik macskát..*mondja rekedtesen* -azért legalább valami jogos dologért akarhatnának megölni, nem olyasmiért, ami távol áll tőlem.. *morogja játszott sértődöttséggel, mintha csak valami kis kósza rágalmon zsörtőlődne* -az úrfi biztos nem fog megfagyni, azt nem hagyom *jelenti eltökélten* -tüzet tudok gyújtani, milyen hely szimpatikus mesterem számára, ahová nem fúj be a szél, nem esik a hó, lakatlan, és elég kicsi ahhoz, hogy egy rakás rőzsével fel lehessen fűteni? *érdeklődik, mintha a lehetőségek száma oly végtelen volna* -egy barlang biztos kényelmes *köhögi*
|
- És én még azt hittem én vagyok beteg... *lihegi a fiú, amint úgy érzi biztonságban vannak* - Most már csak ki kéne találni, hogy vajon hol töltjük majd az éjszakát.... főleg hogy rajtad semi sincs... na tessék látod megfáztál... *kezd el gondolkodni, hogy hova mehetnének szállás gyanánt de a fiúnak semmi pénze sincs* - Vajon együtt fagyunk majd halálra? *nézett mélyen a macska szemeibe* - Nem ilyen halált terveztem.. de gondolom te sem... behúzódhatnánk egy híd alá.... vagy valahova... nem tudom igazából hogy hova mehetnénk, van valami ötleted?
|
*A macska követi Rant, s bár nem számított túl sok biztatóra, de hogy gazdája apja már a küszöbön vérfürdőt kíván rendezni, azt azért nem várta így hirtelen..egy pillanatra kővé dermed, akár a szarvas, amire az autó reflektorfénye villog amint kilép az úttestre..s még mielőtt bármit is reagálhatna, Ran a védelmére kel, s ezért most végtelenül hálás neki.. némán hallgatja apa és fia szópárbaját, s a következő pillanatban ismét a jeges hóban tapostak..mindenenek előtt szeretné megköszönni az előbbit Rannak, de nem jut eszébe szó, ami ezt most és úgy kifejezné, ahogy érzi, s inkább várakozón hallgatott, hogy mestere törje meg a csendet, például a tervével, hol szándékozik ez éjjel aludni.. a kandúr még egyszer visszabámult a lakályos és végzethozó házra, míg zihálva kifújta magát, mi kezdett erős köhögéssel párosulni, de azzal igyekezett nem foglalkozni, azt sem akarta hogy Ran aggódjék érte.. *
|
- Menjünk haza... *mondja végül, mivel nem akarja hogy a kandúr megfázzon, főleg hogy akkor nem lehetne semmire sem használni apja szerint és még az hiányozna hogy ez miatt is kikeljen magából az öreg... lassan odaérnek az ablakhoz de Ran rájön hogy azt bezárta, magában korholja magát majd az ajtó felé megy* - Na akkor essünk túl rajta... *lépdel be az ajtón, de hírtelen megtorpan, apja egy fegyverrel a kezében várja őket, majd amint a kandúr belép rá fogja, Ran szemei elkerekednek*
- Ez a dög ellenszegült... és még csak nem is volt olcsó... nem hagyom hogy tovább rontoson téged Ran... majd szerzünk neked egy másik, jobb macskát aminek hasznát is vesszük.. na állj félre! *de Ran nem mozdul Ash elől, sőt szorosabban hozzá nyomul*
- Nem! Nem ölheted meg őt!
- Ez egy haszontalan dög, gyerünk állj félre..!
- NEM! Ash az egyetlen aki nem úgy néz rám mint az összes többi teremtmény ezen a földön... és ha meg akarod ölni akkor előbb velem kell végezned! *dörren a fiú hangja, apja hátrahőköl, meglepődik, de Ran elkapja a kandúr kezét* - Gyerünk Ash rohanjunk! *repíti szinte maga után a kandúrt, s rájön hogy valószínüleg az éjszakát odakint fogják tölteni*
|
-Oh.. valóban *hümmögi* -sajnálatos módon ezt vissza kell utasítsam, hálás vagyok a figyelméért *mosolyogja vissza, s nem fogadaja el a felsőt* -de az úrfi jobban tenné, ha felhúzná, nem akarhat megbetegedni..*teszi hozzá erélyesen* -csak mondd mit tegyek *válaszolja a kérésre*- és kérem, ne feledje.. ha nem utasít, nem tudom mire vágyik pontosan, épp ezért ..sose szégyellje kimondani.. *néz a fiúra a szeme sarkából* -nem használ mindenki arra és annak aminek csak akar* fordul akkor Ran felé* -csak a gazdám *susogja állhatatosan* -kívánod, hogy megkeressem ? *tudakolja*
|
- De... téged... *komorodik el, majd leveszi a felsőt amit a macska adott neki*- Vedd fel... *néz rá komolyan* - Ha megfázol azt nem bocsájtanám meg magamnak... *mosolyog rá, s végighalgatja a macskát* - Igazad lehet... de egyedül nem megy... segíts nekem... kérlek... *kéri könyörgő szemekkel a macskát de ledöbben a kijelentésén* - De Ash.. nem vagy tárgy hogy mindenki arra meg annak használjon aminek csak akar... megijeszt hogy ennyire... ennyire szolgalelkű vagy... nem hiszem hogy az a férfi emlékezne rám... már nagyon rég volt.... én sem nagyon emlékszem rá...
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
