|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.26. 01:56 - |
Miután elköltözött Oroszországból az ottani otthonát felépíttette itt is.A házban rengeteg trófea és kitömött állat is fellelhető.
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Legalább egy óra eltelt mióta nem látta a párost.Határozott és hatalmas léptekkel haladt Dimitri szobája felé,majd benyitott.Körültekintett.Az ágyon megakadt a szeme a kandúron.*Gyere velem.*lökte oda kurtán,majd meg se várva,hogy követi-e elindult vissza ahonnét jött.Lendülettel lépett be gazdája ajtaján,majd megállt mellette.*
 |
*Dimitri nem beszélt... Robek jelenléte valamiért feszélyezi, ezért kizárt, hogy valamit is elmondjon amíg ő ott van... tekintetével fürkészte a plafon fehérségét, majd egy kis idő elteltével ahogy a szédülés alább hagyott, felült az ágyon, gondolatai a házon jártak ahonnan elhozták, ahol semmije sem volt, de itt sem jobb, van szobája, de már most tudja, hogy Robektől nem számíthat semmi jóra, túl szép volt, hogy igaz legyen...*
 |
*Figyeli a távozó Dimitrit.Látja rajta,hogy valami nincs rendben és nem érti,hogy miért nem árulja el,hisz eddig egy csapatról beszélt,most pedig titkolózik előtte.Leül a padra,ahol nem sokkal ezelőbb még a kandúr ücsörgött.*
*Robek sunyi vigyorral a szája szélén figyeli a két kandúrt,majd a távozón hagyja a tekintetét.*Fura egy szerzet.*jelenti ki,majd elkísérte Hermészt a padhoz.*Nem árt,ha szemmel tartod.Valamit titkol.*jelenti ki hűvösen.*Ideje meglátogatnom gazdánkat.*azzal elment Mr. Salazar irodájába.*
  |
- Igen... talán majd... de lehet, hogy még sem akarok rá emlékezni... *zárja le* -- Én nem azért... *próbál ellent vetni Robeknek, de már úgy is mindegy, meglepi a macska válasza*- Hermész... hagyd csak, ez ne haragudj, de... nem a te feladatod.. bocsássatok meg, de nem érzem jól magam, egy kicsit lepihenek... *avval ha hagyják elmegy és kicsit lepihen az ágyában* - Vissza kell mennem, muszáj...
|
*Aggódva hallgatja Dimitri beszámolóját.Nem lehetett valami túl kellemes álom,ha ennyire kapálózott,de nem hozta fel neki.*Majd eszedbe jut.*válaszolta végül.*
*Robek gyilkos pillantást vet a nyeszlet kis kandúrra,aki elnézést kért tőle.*Azt hiszed ezzel mindent el tudsz intézni?*mondta szinte sziszegve.*Áh,értem.Elnézésért esedezel,hogy aztán kérhess szívességet...*mosolyogja gonoszul.*
*Még mindig figyeli a kandúrt.Látja rajta,hogy valami nincs rendben,de nem akar faggatózni.*Robek,kérlek,tedd meg amit szeretne.*kérlelte a kutyalényt.*Ha megteszed azt teszem amit kérsz.*nézett fel a hatalmas kutyalényre.*
 |
*Dimitri felsóhajt* - Nincs semmi baj, kijöttem egy kicsit levegőzni... a lábaim még nem valami stabilak, de megteszik... volt valami furcsa álmom, de most akárhogy is akarok nem tudok rá vissza emlékezni... *Robek felé tekint, közben füleit hátra csapja* - Ne haragudj a tegnap este miatt... *kicsit elpirul* - Nem szokásom így viselkedni... nagyon sajnálom, komolyan... *aztán Robek elmondja, hogy csak ő vezetheti el a gazdához* - Nagyon fontos lenne vele beszélnem... *tördeli kezeit* - Kérlek vezess hozzá, ha lesz egy kis szabadideje...
|
Nem igazán mondanám panasznak,de kérlek ne bántsd. Új még neki a hely,így minden bizonnyal nem szokta meg.*kérleli az ebet.*
Nem tűrhetem ezt a viselkedést pöttömke.Meg kell tanulnia,hogy hol a helye,...de ne aggódj nem esik bántódása.Nem vagyok én állat,hogy csak úgy végezzek vele.*mosolyog gonoszul,majd megpillantja a kandúrt,aki majdnem nekük ment.*
Szia Dimitri!*köszön kedvesen Hermész,majd aggódó pillantást vet rá.*Csak nincs valami baj?*váltott át aggódóba,hisz eszébe jutott a tegnap este.*
Mr.Salazarhoz csak én tudlak elvezetni.*morrant oda Robek.*Jelenleg nem ér rá,csak ebéd után láthatod.
|
*Eközben Dimitri is megindul befelé, mivel kirázza a hideg, s libabőrös lesz a bőre a hajnali hidegben, nem néz fel így nem látja a két ismerős közelettét. éppen azon töpreng, hogy merjen-e gazdája elé járulni, vagy inkább ne... ahogy így gondolkodott, majdnem össze ütközött Hermészékkel, de még időben felkapta fejét és alrébb reppent* - Ohh... jó reggelt... *pislogott a fiúkra, elmosolyodott, majd meghajolt, valahogy ezt a szokását nem tudta meg nem is akarta kinőni* - Elbambultam itt egy kicsit... ümm nem tudjátok a gazdánk ráér? Fontos lenne beszélnem vele...
|
*Korgó gyomra ébresztette egy hatalmas és pihentető alvásból,melyben nem mindig van része.Az éjszaka ellenére eléggé kipihente magát.Miután megreggelizett és elvégezte a szokásos reggeli dolgait,furcsálta,hogy nem találkozott Dimitrivel,bár volt egy kis megkönnyebbülés is a lelkében.A közelmúlt eseményei kicsit felzaklatták,s nem nagyon mert a kandúr szemébe nézni Percy-ék után.Ahogy a folyosón ballagott összefutott Robekkel,aki csatlakozott hozzá.*Jó reggelt!
Neked is,kis kétszínű barátom.*köszönt neki szokásos stílusában.*A leányzót hol hagytad?*célzott Dimitrire*
Tegnap óta nem láttam,de sejtem hol lehet. Hallottam hírét,hogy meglátogattad...
Csak nem panaszkodott?Nem volt gusztusom hozzá,elment a kedvem tőle,nem úgy,mint tőled kis cicusom.*simít végig a kandúr fején,majd kilépnek a kapun a kertbe,Dimitri felé véve az irányt.*
|
* Dimitri a saját szobájában volt egy darabig, a reggeli nap fénye azonban hamarosan kicsalogatta a kertbe, leült arra a padra ahol nemrég még Hermésszel ültek, nagyon mélyen belemerül a gondolataiba, így az sem tűnik fel neki, hogy a nap egyre magasabbra emelkedik, igazából eldöntötte, hogy szeretne beszélni gazdájával avval a bizonyos kéréssel kapcsolatban...*
|
*Reggelig már semmi nem zavarta az álmát.Szerencséjére neki nem voltak rémálmai,ráadásul a környezet is békésnek bizonyult.Az ablakon besütő nap miatt a fal felé fordulva aludt,takarót félig a fejére húzva.Mikor Dimitri végigsimított az egyik füle megmozdult,de nem reagált ennél többet.Ez is csak úgy jött magától.Az ajtónyitásra még annyira se figyelt fel.Békés és kellemes volt minden.Szeretett aludni,hisz az álmok birodalma sokalta jobban tetszett számára,mint az itteni világ.*
|
*Szerencsére az éjszaka nem tréfálta már meg dimitrit, egyáltalán nem volt kényelmetlen számára ez az alvó póz, hiszen sokszor aludt már lehetetlenebb helyzetekben is.. a nap sugarainak ragyogására ébredt fel, amikor kinyitotta a szemét, még azt hitte álmodik, aztán rájött, hogy hol van, s emlékezett az éjszakára is, ahogy megpróbált felkelni, lehullt róla a takaró, így rájött, hogy Hermész valószínűleg felébredt a forgolódására... oda ment az ágyhoz, ráterítette az ágyra a takarót, majd hosszasan bámulta Hermész alvó arcát... anynira gyerek volt még.. *oda ment hozzá, végig simított az arcán* - Köszönöm... *suttogta halkan, avval hangtalanul átment a saját szobájába*
|
*Egyik fülét kidugta a takaró alól és csak fülelt.Hallotta a motoszkálást,melyet a kandúr keltett.sokat filózott,hogy hozzászóljon-e,de nem tudta,hogy reagálna a másik.Lehet,hogy most nem akarja,hogy zavarják.Nem akarja megbántani vagy magára haragítani.Nem ismeri még annyira a fiút,hogy megmondhassa a reakcióját.Annyira belemerült a belső civakodásba,mire eljutott oda,hogy rákérdezzen, minden rendben van-e,csak a halk szuszogásra lett figyelmes,mely azt jelentette,Dimitri elaludt.Hátrapillantott,s mikor saját szemével is meggyőződött róla,hogy füle nem hazudott,felkelt és Dimitri takarójával odasétált,majd ráterítette.Amint megóvta az éjszakai zord időjárástól bevetette magát ágyába és aludt tovább.*
|
*Dimitri pár percig még feküdt, már képtelen volt elaludni, az álom elreppent szemeiről, hiába volt kimerült... halkan felállt, s végig nézett Hermészen, sóhajtott egyet, és az ablakhoz ment... már hűvös volt az idő odakint így nem nyitotta ki azt, csak bámulta a csillagokat, mintha azt várná mikor hullanak alább, leült egy székre, lábait felhúzta, és maga elé vette tenyerét amin régi gazdája jele volt, ez egy olyan égetett seb, amit sohasem tud majd eltűntetni a testéről, ami mindig ott marad, s megakadályozza a kandúr lelki gyógyulását.. * ~ Fáj... mindenem fáj... *avval ökölbe szorította a kezét, vissza bámult a csillagokra, elveszett a mélységükben, s észre sem vette, hogy ismét elaludt*
|
*Kíváncsian méregeti a földre huppant kandúrt,aki szerencséjére nem vette észre.Nem akart még egy kínos beszélgetésben részt venni,így igyekezett észrevétlen maradni.Mikor Dimitri a térdére hajtotta fejét,lassan a párnájához kezdett osonni,hogy visszafekhessen rá és folytathassa az alvást,melyre vágyik.Szüksége van rá,hisz minden nap maximális teljesítményt kell nyújtania.Nem értette,hogy kinek és mit motyog,de csöndben hallgatózott,hátha fejlemények is kiderülnek.*
|
*Persze dimitri nem ébredt fel még egy jó darabig, csak amikor lehuppant az ágyról, s az esés felébresztette a fájdalmas álomból* - Aucs... *suttogta, nem tudta hogy Hermész ébren van, így csak hátra vetette fejét az ágynak* - Miért nem hagysz már békén? *suttogta magának bágyadtan, de már nem tudott vissza aludni, letörölgette a könnyeit, majd fejét két öszezárt lábára hajtotta*
|
*Nem szól semmit Dimitri bocsánatkérésére.Belefúrta fejét a párnájába,míg másik fülét a jó meleg takarója takarta.Érezte,ahogy a kandúr elhelyezkedik mellette,de ő akkor már félálomban volt.Elfáradt a mai nap folyamán.Az éjszaka közepén viszont arra riad,hogy Dimitri dobálja magát álmában,ráadásul beszél is.Hirtelen felpattan és ijedten az ágy végébe húzódszkodik,onnan figyeli a kandúrt.*
|
- Nem tudom, hogy izgalommal tölt e el az a pillanat, vagy inkább félelemmel, minden esetre majd holnap felkeresem... *avval ő is becsusszan a takaró alá, kicsit közelebb kúszott Hermészhez, de nem ért hozzá, erre nagyon figyelt... összekuporodott mellette* - Sajnálom, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni... *szépen lassan elnyelte az álom, de koránt sem örülhetett, mert furcsa és kiismerhetetlen álmok környékezték meg, forgolódott beszélt álmában, még a könnyei is kicsordultak.*
|
Robek addig nem nyugszik,míg el nem éri amit akar.Tudom.Ő egy vadász.Azt szereti,ha sakkban tarthatja a prédáját,amiért meg kell küzdenie.Ez az élete,ez élteti és ha valaki elveszi ezt tőle rettenetes haragra gerjed.*mesél tovább Robekről,majd vérvörösre vált mikor felhozza a délutáni kis akciójukat.Fülét hátracsapja,a fal felé fordul és magára húzza a takaróját.Világ életében kínos témának számított ez nála,melyet igyekezett mindig kerülni.Most se tesz másképp.*
|
- Én nem viaskodom vele, éppen azért hagyott fel a nyaggatásommal, mert belementem a kis játékába... szerintem azt élvezi, ha a másik ellent vet neki... valószínűleg újra fog próbálkozni, amúgy szerintem egy kicsit még helyes is, csak ne lenne ilyen bunkó és erőszakos modora... ő az a típus akinek kár megszólalnia... *gondolkodik hangosan* - Ezen egyébként én is gondolkodtam... Julius és Gax valami harcról beszélgettek bár nem tudom... mindegy végülis az ő életük semmi közöm hozzá... egyébként Hermész... nem akarok neked hazudni, szóval... igazából nem láttam mindent, de néhány jelenetet igen.... előttem viszont nem kell szégyenkezned miatta, sorstársak vagyunk, jobb ha összetartunk... különben is, ez csak egy test, a lelkünket jó mélyre kell rejteni, hogy senki se találjon rá és senki se téphesse fel a sebeinket... *avval lehunyta szemeit* - Most kicsit elálmosodtam... olyan jó meleg van itt... egyedül olyan magányos... *sóhajtott*
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
