|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
-Óh.. én talán megszegtem ? *tudakolja a srác szavainak hatására* -elnézést.. *morogja a paplannak, majd az anya mondatán ledöbben* -mi történt, asszonyom ? *kérdi, így kis késlekedéssel rohan Ran után* -szeretnéd, hogy én is menjek? *néz a fiúra már a kocsinál, s most igenis szeretne gazdája mellett lenne, főképp ismervén annakszenzitívitását.. * -uram.. *szeretne érdeklődni, hogy viseli a fiú a helyzetet, de azt várja, Ran majd magától meséljen róla, ő inkább szóba sem hozza, fel sem említi, csak fürkészi mestere arcát, minden rezdülését, hogy leolvashatóvá váljék számára a jelenlegi érzelmi állapota..* -minden rendben lesz.. *búgja valamiért mégis, halk, megnyugtató hangon.. *
|
- Azt jelenti, hogy sokkal jobban érezném magam, ha megint felvághatnám a kezeimet... de nem teszem mert megígértem neked... én nem szegem meg a szavam.... *ugyanúgy a paplan rejtekében marad, csak onnan mormogja kifelé a szavakat...* - Nem használok semmilyen pszichológiát... elég pszichológushoz rángattak ahhoz hogy utáljam... *csörren meg kint a telefon, amit bent a szobában is hallani, Ran anyja veszi fel, majd sírva rohan be a szobába*
- Ran gyorsan! Siess és kapd össze magad! Az apád kórházba került!
- Tessék? *pattan ki az ágyból*
- Öltözz fel és induljunk!
- Máris! *kapja magára cipőjét, sálját, kabátját avval rohanni kezd a kocsihoz*
|
-Nézőpont kérdése..*mormogja egykedvűen, már kellően bántják a fiú szavai, éppen beletalálnak oda, ami a macskában emberi..* -mire javítsam, hová javítsam? *kérdi hűvösen, hangsúlyának ez az árnyalatnyi kis változtatása is láthatóvá teszi mennyivel komorabb lett Ran szavainak hatására* -mit jelent az, hogy tűrtőzteti magát ? *tudakolja .. az volna talán a feladata, hogy vígasztalgassa a srácot, de mivel egyébként nem tenné, nem akart neki ilyen módon hazudni, inkább megvárja, amíg egyszer nem hazugság lesz..de hogy addigra a fiú még a mostaninál is jobban meg fogja vetni őt, abban is bizonyos volt.. * -ez valami fordított pszihológia ? *bámulja a pupósodó takarót, de nem tesz semmit, talán abban reménykedik, Ran egyszer feladja a kandúr betöréséért folytatott küzdelmet..vagy esetleg csak fél hogy felfedje magát..*
|
- De nem foglalkozhatom csak magammal... te nem értesz engem Ash, én nem akarok egy szívtelen barbár lenni! Mit szeretnél tőlem? Hogy üsselek, amíg össze nem esel? Úgy kiteljesedem és minden rendben lesz? Nem akarok úgy a sarkamon állni, hogy közben eltiprok másokat! Nem akarok ilyen ember lenni, akkor már inkább ilyen maradok... nem érdekel ha a szolgámnak kéne lenned, nem akarom hogy egy állat legyél! *lihegi, de lassan fulladozni kezd, s befejezi beszédét, elnyúl az ágyon, mélyet szív a levegőbe* - De én betartom amit mondtam... nem teszek semmit amíg te sem... tűrtőztetem magam... és komolyan kértem, hogy taníts, javíts rajtam... de úgy tűnik téged ez nem igazán érdekel... hát akkor csak takaríts, fényesítsd a szobát... *dobja vissza a macska felsőjét* - Ezt pedig neked adtam, vedd fel, semmi hasznod nem lesz ha még beteg is leszel... *bújik vissza a takaró alá, mint egy duzzogó kisgyerek aki csak arra vár, hogy enyhítsenek lelkén*
|
-Azokkal.. neked nem kell törődni.. *nyöszörgi kényszeresen a hűvös falnak simulva* -azt kérted.. azt kérted, hogy tanítsalak.. *néz félszegen a fiúra mikor már fellélegezhetett* -neked erre van szükséged, hogy megértsd.. hogy magaddal foglalkozz, ami nem önzőség, egyszerű túlélési taktika, és amit a kezedbe adnak, hogy használd ki, hát fogadd el.. hogy érezd azt, hogy te vagy valaki, és mások érted vannak, de sosem lehetsz biztos benne, hogy veled is.. épp ezért erősnek kell lenned, egyedül.. mert az az egyetlen biztos pont, minden barát elárulhat, minden családtag hátat fordíthat, bárki megvesztegethető, de neked egyenesen kell állnod mindefelett.. és ha már egy szolgáddal egyenrangú viszonyban érzed magad.. ez nehezen fog megtörténni *áll meg Ran előtt* - ha ezeket elfogadja.. ha önérzetes, kemény, diadalmas, büszke gazdám lesz..akkor válik olyanná, akit jó szolgálni..*a végére már maga sem tudja, miért mondta ezt mind el, eszébe jutnak az anya szavai, mikből tisztán lehetett következtetni, hogy nem ez az, amit a macskától várnának.. de ő úgy gondolja, csak ezt tudja nyújtani, s a fiú épp most mondta, más nem kell.. * -de persze.. ez a szerep talán nem neked való.. *sóhajt fel pár perc után* -de akkor ez a macska sem *leheli, s csak Ran kérdésére eszmél fel, akkor leveszi saját felsőjét, s ráadja a srácra*
|
- Nincs melegebb... *feleli rá, majd a macska felé fordul, hogy végighalgassa a kis monológot* - Nekem nem kell másik macska...! *dühdten kel fel az ágyból és a kandúrt a fal felé tereli, majd neki is nyomja* - Majd megtanulod... megtanulsz mindent... majd segítek... *simít végig arcán*- De én nem doblak el... nem vagy egy régi játékbaba, hogy ha megunlak kidobjalak, vagy ha egy kicsit elhasználódtál ugyanezt tegyem... vannak érzéseid, van szíved és lelked... nem igaz? *ereszti el majd vissza ül az ágyára és magára húzza a takarót, de csak ülő helyzetbe* - Nem kérem, de szeretném ha megkedvelnél... nem kérem hogy azonnal tedd... de kérlek csak próbáld meg... ha végül úgy döntesz hogy nem akarod... azt is megértem majd... *néz pár pillanatog csak csendben a kandúr szemeibe* - Nem fázol?
|
-Öltözz fel melegebben.. *javasolja, ő is tisztában van a hőmérséklettel, a torkát már egy napja vaskarmok kaparják, de ezt igyekszik nem érzékeltetni* -ahogy gondolod.. *megy beljebb a szobában* -persze az a lehetőség még mindig fenn áll, hogy vegyenek egy másik macskalényt, ha én nem bizonyultam a megfelelőnek, sosem társalkodásra okítottak.. keress egy olyat, amelyik olyan, amelyik megfelel a barátodnak, amelyik nem hasonlít hozzám, amelyik fiatal, naív és vad.. azzal bizonyosan jobban érezné magát.. uram.. *néz a fiúra megjátszott mosollyal, lelkében már jéggé fagytak a szavak..* -engem pedig felejtsen el, mint egy rossz élményt, száműzze az emlékeiből a haszontalan képeket..*szeme még hidegebben fénylik, mint annak előtte, láthatóan, a kandúr komolyan is gondolja ezeket a szavakat..*
|
*A nő végig hallgatja Asht, de már nem felel neki,ő is elég furcsának találja a viselkedését, így hát csak tovább készíti az ebédet, s elfoglalja magát* - Gyere.... *kiáltja ki, majd amikor meghallja Asht, csak elmosolyodik* - Csak fázom... ne aggódj semmi bajom... de ebben a házban egyszerűen rettenetesen hideg van... *lehelli, s valóban,még a lehellete is fehér füst nyomában tűnik el* - Kicsit gondolkodtam Ash.... és úgy döntöttem, hogy azt fogom tenni amit eddig is... tehát egész nap itt fogok feküdni ebben az ágyban... én nem fogok parancsogatni neked, hiába is várod tőlem... ez olyan mintha egy kutyát rá aakrnál venni, hogy fára másszon....
|
-Asszonyom, sajnálom, de ellent kell mondjak önnek.. ha az úrfi úgy kívánja, nem leszek mellette, mégha az édesanyjának az is volna az előnyös, nekem azt kell figyelembe vennem, amit ő szeretne, ő az én gazdám *néz a nő szemeibe, látja azt a szelíd kétségbe esést, amiben már őt is ide kellett segítégül hívni, kinek semmi köze az egészhez..* -de mindazonfelül, feladatom, hogy vigyázzak rá, mégha ezzel ellentmondót is kíván.. *indul el a szoba felé* -egyébként asszonyom..*néz még egyszer vissza* -nem éltem sokat, de annyi még számomra is tapasztalható volt, hogy akik közt rangkülönbség van, sosem fognak egyenlőképpen tekinteni egymásra *jegyzi meg valamiféle elgondolkodtatásként az anyának, miért egy ilyen lehetetlen feladtatra kárhoztatták, ahelyett, hogy szereztek volna Rannak egy normális barátot.. persze, a válasz egyszerű.. a barátot nem lehetett rögtön főbe lőni ha a gyermek érzékeny lelkét felhorzsolót cselekedett..* -bejöhetek? *kopogtat* -hhm, most mit csináljak veled..? *dönti oldalra fáradtan a fejét látván az elbujdokolt fiút..*
|
- Kocsmatöltelékeket szolgál ki... *mondja egyhangúan Rannak, kicsit megtörte az a dolog, hogy a macska nem igazán figyel rá, szinte semmibe veszi, az igaz hogy mindent megcsinál, de úgy érzi, még mindig csak a magányra számíthat, így csak ül a székén és hintázgat, míg nem megunja és megindul a szobájába*
- Ohh... nem szükséges, nem vagyunk mi olyan úrinépek... *mondja az asszony de Ash már cselekszik is* - Neked az legyen a fontos, hogy Ran mellett légy... *mondja miután Ran már eltűnt* - Persze ez csak egy munka a számodra, de nekem a fiam a legfontosabb, így szeretném ha egy percig sem vennéd le róla a szemed... *látszik hogy az asszony igazat beszél, hogy Ran anynira fontos neki hogy bármit megtenne érte*- Mi nem tudunk hatni rá... nagyon sokmindennel próbálkoztunk mindhiába.... nagyon fáj hogy az iskolát is hanyagolja, nem akarom hogy úgy végezze ahogy mi... szeretném ha többre vinné.... a fiam nem rossz ember, de nagyon magának való... eredj... és ne a takarítgatással tőrődj, hanem avval ami a feladatod... *küldi Ran után, a fiú viszsabújt persze az ágyba és magára húzta a takarót*
|
-Értem.. mi a munkája, ha szabad érdeklődnöm? *megy Ran után kezében a mosogatnivalókkal* -jó reggelt.. szabad használnom a mosogatót? segíthetek valamiben? kérem, bízza csak rám, azért vagyok.. *mondja, s ha az asszony nem ellenkezik, elkezdi sikálni a tálakat* -bocsánatot kérek a kellemetlenségekért *néz hátra, mikor a fiú odaér a mondandójában*-és köszönöm amit értem tett, remélem többé nem fogok olyat okozni, hogy szükség legyen rá*fejezi is be a munkát, néhány pillanat alatt mindent csillogóvá varázsolt* -kérem ne mesteremet okolja a hibák miatt, ha valami kellemetlen dolog történt, az egyedül az én felelősségem.. *áll Ran mögé miután megtörölte kezeit* -..tehát.. segíthetek valamiben? *kérdi nyájasan*
|
*Ran az ajtóhoz megy, majd előhalássza mellőle a kulcsot amit valószínüleg anyja csempészett oda reggel* - Apa még valószínüleg dolgozik, csak délután szokott hazaérni... ezért nincs veszély, meg szerintem már le is nyugodott... mehetünk... *tárja ki az ajtót* - Az engedélyt megadom... *feleli neki, majd elindul a konyha felé, édesanyja már sürög forog, ebédet készít és közben takarít vagy kikapcsolódásképpen retvényt fejt*- Jó reggelt anya.. *köszönti és puszit ad arcára, a nő ugyanígy tesz*- Köszönöm... *fűzi még hozzá, és ez elég is az anyának, halványan elmosolyodik, majd tovább csinálja dolgait* - Apa nagyon mérges volt? *a nő csak sóhajt majd a macskára néz*
- Eléggé... de aztán beszéltem vele... ne aggódj nem csinál több hülyeséget... különben meg igaza volt, meg kellene értened, hogy az emberi szabályok kimondják... nem vagyunk egyenrangúak...
- Rendben... megértettem...
|
-Ne fáradjék miattam *mosolyogja a tálcáért nyúlva* -csak ha Te szeretnél *fogja egyik mancsába a tálcát, míg a másikkal a kilincsért nyúl, de félúton megakad a mozdulatban* -engedélyt kérek elmosogatni *néz vissza Ranra* -s valószínűleg az ajtó még be van zárva*mondja elgondolkodva, ami arra enged következtetni, nem az ajtón át szerezte a reggelit, noha az ablak is érintetlennek tetszik..* -van hozzá kulcsod, vagy kívánod hogy oldjam meg más módon, esetleg maradjak itt? *kérdi nyájasan, miközben kiemeli a margarétát a tányérok közül, s a fiú íróasztalára helyezi, szerényen ékeskedő díszének a bútornak..*
|
*Ran csak nagyot sóhajt majd úgy tesz ahogy Ash kéri tőle, nagyon izlik neki az étel, mindent megkóstol, s mohón yúla következő falatok után , amikor végez félre teszi a tálcát, csak a bögrét tartja a kezében és kiissza a tartalmát, persze csak szépen lassan, de addig nem is szól Ashnek* - Nagyon finom volt, közsönöm... de sajnos nem fért mind belém... *fogja meg a hasát* - Megeszed ami maradt? Bár nem túl sok... akarod hogy csináljak neked valamit még mellé? *érdeklődik tőle, de ha megit nemleges a válasz mindkét kérdésre akkor nagyon elkomorodik* - Szeretnéd hogy sétáljunk egy kicsit odakint?
|
-A gazda ítéltetik meg arról, ahogy a szolgája viselkedik.. természetesen nem rontom azzal a nevét, hogy ételt lopok *mosolyogja s áthelyezi a fiú ölébe a tálcát, ha felült..* -ez Ran mester reggelije *bújik ki az invitálás alól* - Jackson-féle Earl Grey *mondja a teára célozva, míg a másik két csészét elveszi * - csak amit az úrfi kíván *válaszolja rekedtesen* - az jelentéktelen.. kérlek, láss hozzá, ki fog hűlni*hátrál az ablakhoz, elmerengve szemléli a szinte világító tájat* -Ran mester szolgálójaként csak természetes hogy ilyesmikre képesnek kell lennem *emeli vissza tekitetét Ran szemeibe*
|
*A fiú lassan nyitja ki szemeit, először fel sem ismeri a hangot de aztán eszébe jut a hangról az arc is* - Ash...? *tágulnak nagyra szemei majd hírtelen felül* - Váó... honnan szereztél ennyi mindent? Ugye nem loptad? *kérdezi, majd a kérdésre is felel* - Tea.... és egyél te is velem rendben? *mosolyog a macskára, még sose kapott ágyba reggelit és mi tagadás tetszett neki* - Ma mit fogunk csinálni? Van terved a mai napra? *érdeklődik tőle* - Szeretnél szétnézni a városban esetleg? Még úgyse láttad nappal és ilyenkor nincs is annyira hideg... jut eszembe nem fáztál? Hmmm nagyon jól néz ki ez! Honnan tanultál ilyesmiket?
|
-Jóéjszakát..*ismétli Ashita a szavakat az ölelésben, de a fiú kérését végtelenül irónikusnak találta, de már nem volt értelme erről bizonygatni őt, inkább mélyet szippantott az éjszaka hangulatából, hogy feltöltse az eddig üresen tátongó helyét a lelkében..*-aludj jól..*susogja, végig figyeli, ahogy Ran elalszik, s talán még haját is elsimogatná az arcából, ha nem tanult volna az előző esetből..nem érti, hogy lehet egy ilyen fiú magányos, de hogy talál magának valakit, túl gyorsan is, s utóbbi kérése is csak ideig-óráig lesz érvényes, abban bizonyos.. elfújja a gyertyát, majd visszahajtja fejét a párnára, Rané mellé.. s hallgatja a szuszogása lágy dallamát, míg ő is követi az álmok tengerén való hajózásra..*
-Szép reggelt *mosolyog Ranra a kandúr, amint a fiú felnyitja álomittas szemeit* -ki fog hűlni* jegyzi meg a karjaiban tartott tálca tartalmára célozva..a tányéron pirítós gőzölgött, ropogós sült virsli pihent, felszeletelt különféle zöldségek sorakoztak,croissant és vajkrém várták, hogy elfogyasszák valamely fogáshoz* -kávé, tea, vagy narancslé? * érdeklődik a macska, a tálcán minháromból szerepel a hiba elkerülése végett.. a gyümölcssaláta mellett az evőeszközök, szalvéta, és egy szál margaréta ékeskedik, több kommentet nem fűz hozzá a kandúr, csak türelmesen várakozik Ran elfogadó válaszára, bár ő valószínűleg még félig kómában szendereg.. hogy hogyan és honnét ügyködte mindezt össze a macska, az persze rejtély.. dehát.. a macskák rejtélyesek..*
|
- Egyezzünk meg rendben? *kapja el a macska kezét s hagyja magát felsegíteni*- Azt hiszem rossz hatással vagyok rád Ash... nem teszem többé, ha te sem folytatod az én életmódom... *mondja el feltételeit a macskának és engedi magát bevezetni az ágyába, közben pedig lenyomja a fürdőben a villant is, behuppan az ágyba, de a fekete kandúrt is magával húzza, hogy ne tudjon kibúvót találni.... * - Jóéjszakát... *susogja a fülébe, s átöleli derekát, kellemes érzés tölti be elméjét, hogy van mellette valaki, most először nem löki el magától azt aki mellette fekszik, s magában megfogadja hogy nem sír többet... mindent meg fog tanulni a kandúrtól*- Taníts engem Ash... olyan dolgokra amiket csak te tudsz... légy a mesterem... és mutasd meg melyik a helyes irány... *néhány percig még ébren van, majd lecsukódnak pillái*
|
*A macska már épp élvezné az édes kesergésben, hogy a saját, forró, bűnös vére folyhat végig a karján, de Ran megelőzi és elveszi tőle ezt az örömöt..nem válaszol Ran kérdéseire, a fiú nyilván úgyis tudja magában a feleletet.. szerette volna végigcsinálni most hogy a hirtelen ötetből ilyen nagy és valóságos elhatározás lett, de gazdája szemei ijesztően haragvóak, talán a sajátja töredékéből is tanult valamit..* -te bocsáss meg nekem..*sóhajtja míg ismét a fiókban kezd kotorászni, most sebtapaszért, amit ha megtalált, gazdája sebesülésére rakja, mit magának kívánt volna.. felsegíti Rant, ha az elfogadja a mancsát, ezzel beleegyezve kérésébe, s a fiú felé vetett szomorú pillantásokkal visszakíséri őt a gyertyalángtól megvilágított, könnyektől áztatott ágyához..*
|
*Ran meghallja ahogy a macska kinyitja a szekrényt, hírtelen felül az ágyban, aztán csak hallgatja a monoton hangot amit Ash mond, nem érti pontosan de gyanús lesz neki és azonnal beront a fürdőbe, oly gyorsan tépi ki a macska mancsaiból a kést, hogy saját magát sérti fel, majd a kés a földre hullik* - Mégis mit akartál tenni? *dühösen néz a macskára, szemei szinte szikrát szórnak, fogai kivillannak, de aztán csak megfogja a kandúr kezét és meggyőződik róla nem-e esett baja* - Mit tettem volna, ha végig csinálod? *szemei mostmár inkább óvnak, féltenek, nincs már bennük harag* - Mindent visszavonok... csak ne tegyél többé ilyet kérlek! Én... ne haragudj túlságosan érzékeny vagyok, szinte mindenen sírok, ilyenkor ne törődj velem... *csuklik össze a macska előtt* - Bocsáss meg... *kezeit a földre feszíti, az egyikből friss vér kerül a fürdőszoba köveire* - Gyere velem aludni... rendben?
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
