|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.26. 01:56 - |
Miután elköltözött Oroszországból az ottani otthonát felépíttette itt is.A házban rengeteg trófea és kitömött állat is fellelhető.
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Pont ebben reménykedem.Szeretem a kihívásokat.*ránt vállat.Mikor sikeresen megragadta Naga karját jobban ráfog,másik kezével pedig a kandúr szabad kezét is elkapja.Nem érdekel a véleményed.Nem látsz bele az életembe,így nem tudhatsz semmit.De idővel megvilágosodsz.*mosolyogja,majd magához rántja a kandúrt,egy gyors mozdulattal átpördíti kezei között és egy pillanat alatt mögötte terem.Ennek a mozdulatnak köszönheti,hogy Naga kezei elől keresztben vannak összefogva.Így könnyen szállíthatóvá válik és visszaviszi az ágyához,ahol rádobja,de egyik kezét azért nem engedi el.Ha az ágyon landolt ránehezedik,hogy ne tudjon szökni.*
 |
*Vissza fordul a kutyalény felé* - nem lesz olyan könnyű dolgod velem, talán... lányos és gyenge vagyok... de minden erőmmel küzdeni fogok ellened... te korcs... hmm... akit emberek alkottak, nem csoda hogy ilyesmit képzel magáról... de higyj nekem te sem vagy több, mint egy szolga... *amikor Robek meg akarja fogni a karját, megpróbál kitérni előle, de nem sikerül* - A baj, te magad vagy... *villantja fogait ismét Robekre*
 |
*Figyeli Naga reakcióját,aki az ajtó felé vette az irányt.Felnevet,mikor tudatosul a macskalényben,hogy zárva.*Lényegtelen.A gazdám tengernyi joggal felruházott.Közé tartozik az is,hogy azzal hálhatok,akit csak megkívánok.*jelenti ki,majd határozott léptekkel odamegy a kandúrhoz és ha tudja megragadja a kezénél fogva és felemeli*Szeretem az efféle játékokat...Csak nincs ezzel valami baj?*tekint rá ártatlanul*
|
- Akkor te is csak egy senki vagy... a macskalényeknek és a félvéreknek sincsenek jogaik, a semmit ha tízzel többel szorzod az is csak nulla marad... *vág vissza, legalábbis próbál, még nem tudja mire képes ez a kutyalény, de eldöntötte, hogy nem fogja hagyni magát... amint rálökik az ágyra felpattan és rohanni kezd az ajtó felé, még akkor is mikor rájön, hogy zárva van, próbálja kinyitni, persze az nem nyílik* ~ A fenébe...
|
*Leteszi machetáját,közben le se veszi szemét a kandúrról.*Szolga?Neeeem.Nagyon tévedsz.Több jogom van,mint tíz macskalénynek és három félvérnek összesen.*villantja ki ő is a fogait mosoly közben*Miért tenném?Figyelemre vágytál?Most megkapod.*túr bele a színes tincsekbe*Jól fogunk szórakozni.Én mindenképpen.*nevetett fel*Teljesen egészséges vagyok,nem kell féltened.*másik szabad kezével megragadta a kandúr kezét,majd rálökte az ágyra.*
|
- Micsoda? Mégis... milyen eltorzult lelked van neked de bolhás korcs? *kapálózott tovább, de végül ledobták az ágyra* - Azonnal engedj szabadon, semmi jogod így bánni velem... te nem vagy emberm csak egy szolga, ugyanúgy mint én is... azonnal eressz el különben... *ekkor kerül Robek keze a torkára, Naga kivillantja a fogait*
|
Hála?Mindjárt kifejtem a hálámat irányodba.*mosolyog gonoszul,majd belép a szobába.*Isten hozott...hehe,milyen igaz...a szabadidős szobámban.*zárja be maga mögött az ajtót.A biztonság kedvéért még a láncot is beakasztja*Nyugalom.Ne légy türelmetlen.Lesz rád elég időm.*mondja,majd felkapcsolja a lámpát,hisz ablak hiányában ez az egyetlen fényforrás.Gombnyomásra hangulatos félhomály keletkezik.Odalép az ágyhoz,majd rádobja a lényt.Oldaláról leakasztja fegyverét,amivel levágja a kötelet a testéről*Ne ficánkolj,mert véletlenül téged is felboncollak.*majd szabad kezével megragadja a nyakánál fogva,nehogy őrültségeket csinálhasson*
|
- Hálásnak kellene lenned, hogy engedm magam cipeltetni... *morog, de aztán amint belépnek a szobába lesomja füleit* - Mégis... milyen hely ez? Mágis milyen mókára célzol? Hozzám ne merj érni! *kezdett el ficánkolni*
|
*Megáll az alagsorhoz vezető lépcső tetején,majd Nagára pillant.*Jól bírod a gyűrődést Hófehérke.Gyakran funkciónálsz poggyászként?*vigyorogja,majd elindul lefelé.Amint leért a csöndes folyosón a szobája felé vette az irányt.Léptei visszhangozva koppantak a hideg padlón,majd rálépett a puha bársonyszőnyegre.Megállt ajtaja előtt,majd ismét megszólalt.*Nah,kész vagy egy kis mókára?*érdeklődik,de választ nem várva benyitott.Hatalmas helyiség tárult eléjük.A szoba közepén egy különös és többszemélyes ággyal,melyről lerítt a puhaság.Az egyik sarokban rácsok és bilincsek,míg a másikban szekrények,ki tudja milyen mocskos dolgokat rejtve magukban.*
 |
*Naga nézi a helyet, számára igen hátborzgongató a hely... és még mindig cipelik mint valami csomagot, ez dühíti... * ~ Valahogy ki kell szabadulnom... nem szabad feladnom... ez a hely... nem tarthatnak itt akaratom ellenére!
|
- Köszönöm Robek... *mondja őszintén, majd meghajolva távozik, bemegy a szobájába, s első dolga, hogy megtisztítsa a kis jövevényt, akinek persze nem ez szíve minden vágya... de végül sikerül tisztára mosni és szárazra törölnie* - Ne aggódj... jó helyed lesz itt... Robekkel vigyázz, de Hermész és a gazda nagyon kedvesek... szóval nem kell aggódnod...na szép tiszta lettél... éhes vagy? Uhh msot hogy így evésről van szó... én sem ettem még semmit, bár azt hiszem ez nem újdonság a gyomromnak... gyere megkeressük hermészt ő biztosan tudja, hogy hol találunk ételt... *avval felkapja a cicát és megkeresi hermészt*
  |
*Felsóhajt, Robek tehét dühös rá, persze ez nem lepi meg... bár ha arra az éjszakára gondol... forróbb lesz a teste, kívánta a kutyalényt... mert annak ellenére, hogy mogorva és undok... igazán szenvedélyesen kezdte a beavatását, ahogy így gondolkodik megérkeznek a házhoz*
/Folyt köv.: Elhagyatott ház/ |
*Halovány mosoly jelenik meg arcán,mikor Dimitri vidámságban tör ki.Szereti,ha a beosztottjai boldogok és elégedettek,mert akkor ő is elégedett.Tekintetével figyeli a kis párost,aki kilép az ajtón.Még egy utolsót biccent a hajlongó kandúrnak,majd visszatér munkájához.*
*Hatalmas agresszív léptekkel halad az autóhoz,míg hallgatja Dimitri megtegetőzését.A Köszönet se hatja meg,sőt morrant egyet,de még arra se méltatja,hogy a kandúrra nézzen.Amint beszálltak a kocsiba,szótlanul elvezette azt az elhagyatott házhoz.*
 |
*Tördeli tovább kezeit, amíg gazdája az asztalt bámulja... amint felé emeli tekintetét, viszont hirtelen leáll vele, s feszülten figyeli gazdája szavait, amikor meghallja, hogy ide hozhatja Chit, rögtön elmosolyodik, s erős kéztetést érez az iránt, hogy megölelje a férfit... de türtőzteti magát* - Nagyon szépen köszönöm! *pattan fel azonnal ahogy Robek kiadja a parancsot, majd még meghajol mielőtt kimenne és hozzá teszi* - Mégegyszer nagyon köszönöm... *avval elindul Robek után* - Ümm... Robek... köszi, ezt az egészet, és... meg... mindent... tényleg ne haragudj a viselkedésem miatt, ígérem jóvá teszem... ha tudom.... *aztán csendben marad, még mielőtt a kutyalény leharapná a fejét*
|
Szóval Chi...*ismétli meg a nevet halkan a férfi,majd az asztalára pillant,s vissza Dimitrire.*Nem olyan rég megígértem,hogy kérhettek bármit...*kezd bele.*Véleményem szerint,nem hiszem,hogy...nagy gondot okozna egy apró állat itt a házban.Elhozhatod,de ügyelj a tisztaságra.*kérte a kandúrt,majd Robekre pillantott.*
Tarts vele kérlek.Ki tudja kik garázdálkodnak arra.Tudtommal jelenleg is üresen áll a ház,így a hajléktalanok megszállhattak odabent.
*Robek a férfire pillantott.*Rendben,mikor induljunk?
Amilyen gyorsan csak lehet.
Nyomás a kocsiba.*adta ki az utasítást.*
|
- A neve Chi... egy fiatal nőstény cica... *elpirul* - Szóval ő egy kölyökmacska, bár talán furcsán hangzik, sok mindent köszönhetek neki... azután jött a házba, hogy a gazdám ott hagyott meghalni... ha ő nincs, valószínűleg Robek sem talál meg engem... maximum holtan... ezért kérem had hozzam ide, nem tenne tönkre semmit, de ha mégis akkor vállalom érte a felelősséget... kérem... nagyon fontos ő nekem...
|
*Patrick összekulcsolta maga előtt a kezeit,rátette fejét és úgy figyelte a zavarban lévő kandúrt.*Igazán?S kiről lenne szó?Mesélj róla.Nem árt,ha kicsit többet tudok az illetőről.Nem akarok meggondolatlan döntést hozni.Nem arról van szó,hogy nem fér el,csak kíváncsi vagyok.Remélem megérted.
*Robek ezalatt úgy állt ott,mint egy szobor.Rezzenéstelen arc,szeme továbbra is Dimitrire meredt.Ennek ellenére résen volt.*
|
*Meghajol ahogy meglátja gazdáját* - Köszönöm, hogy fogadott uram... *leül a férfivel szemben, először lehajtja fejét, majd vissza néz rá* - Szeretném, ha vissza engedne a villába ahonnan Robek elhozott... mármint nem örökre, ümm... *kissé zavarban van, ezért mély levegőt lesz, kifújja és újra kezdi* - Szóval van ott valaki... akiért vissza kell mennem... szeretném ha megengedné, hogy ő is itt éljen velünk, kérem... ígérem nem lesz terhére, és én is megnyugodnék... kérem szépen engedje meg, hogy elmenjek érte és ide hozzam őt... *közben zavartan tördeli ujjait*
|
*Ahogy ott állt gazdája mellett úgy festett,mint valami katona.Tökéletes testtartás.Kihúzta magát,karját háta mögött összekulcsolta,machetája az oldalán csillogott,tekintete pedig Dimitrire szegeződött.Meg sem moccant,még szólni sem szólt.*
Ülj csak le bátran Dimitri.Úgy hallottam fontos dolgot akartál nekem mondani.Részemről belekezdhetsz.*mondta a férfi,majd intett egyet jelet adva a kezdéshez.Ő addig kényelmesen hátradőlt és fél szemét rászegezte.*
|
*Dimitri fülei felpattantak, s azonnal talpon termett ahogy Robek szólította, lelapított fülekkel és egy hatalmasat sóhajtva indult el a kutyalény után egészen gazdája szobájáig... jobb szerette volna, ha Robek nincs jelen, de persze ebbe már végképp nem volt beleszólása, hálát adhatott az égnek, hogy legalább oda kísérte*
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
