|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
-Miért is ne..? gondolom rendkívül sok jelentkező lehet egy olyan macskáért, aki még a megmentőjét is gyűlöli..nem hiszem uram, ha már összeházasodtak, nehezen léphet le *mosolyog vissza ártatlanul* -nagyra becsülöm, hogy a lelki békém érdekében miattam még hazudni is képes.. csak azt veszem magamra, ami az én hibám.. és persze amit az úr kíván..*a kezében pihengő szőkeség még mindig nem ébredezik, félig tátott szájjal alussza át az egész utat* - meg van bocsájtva, hogy az utasítása ellenére cselekedtem ? *kap a szavakon* -persze..*a háznál félreáll, Rant előreengedi, majd lerakja a macskát, ahova a fiú kéri..*
|
- Persze... szerelmes leszek belé és össze fogunk házasodni, majd boldogan élünk amíg halunk... nyugi már.... majd oda ajándékozom valakinek.... de úgy hallottam nem félti annyira az életét hogy ne merje kockára tenni, szerintem le fog lépni amint felgyúgyul... mibe fogadunK? *mosolyog a kandúrra* - Én kedvellek... akkor is ha ezt nem akarod elfogadni... *szögezi le* - Különben meg én is képes vagyok ilyenekre... nem kell folyton mindent magadra vállalnod... még jó hogy nem azt mondtad, hogy miattad erőszakoltak meg... nem kell mindent magadra venned... az olyan mintha... rád fognék mindent ami miattam történik pedig nem akarom... és köszi hogy velem vagy egy ilyen helyzetben, ez nekem nagyon sokat számít... *lassan megérkeznek a házhoz* - Bírod még?
|
-Persze.. csak segít.. időközben úgyis megszeretik egymást, és már el sem akarnak válni.. de ha mindez nem is történne meg.. tudja, mi a bűntetése a szökött macskalényeknek..ezért inkább vállalja, hogy a magáé.. tied.. minthogy az bekövetkezzék..*jelenti ki, az elnevezésen halkan kuncog* -nincs olyan macska, amelyiket kedvelné a gazdája.. de ha már ki is dobják, akkor átlagon felüli volt a teljesítménye..*néz a karjaiban szundikáló szőkeségre*- ..kérem, képes vagyok vállalni a bűneimet, nem kell másra hárítani..*pillant fel Ranra* -nem fogod elveszíteni..*ígéri komolyan, mintha csak rajta múlna bármi is..*
|
- Nem az enyém Ash, eszemben sincs megtartani... nekem te vagy a macskám... miért akarnék egy másikat is, csak segíteni akarok rajta... semmi több... szóval akkor addig szöszinek fogom hívni... illik rá... de azért remélem majd elmondja a nevét is... *ránt vállat* - Elég furcsa modora van, gondolom az előző gazdái nem kedvelték és kitették a szűrét... anyunak nem hiszem hogy gondot okozna a dolog... és ne mondj ilyeneket, sose okoztál gondot, aki mindent felfújt az apa volt... hmmm... mégis... szeretném ha túlélné ezt a kocsmai dolgot... nem akarom leveszíteni az apámat...*sóhajtja*
|
-Ennyi még számomra is megismerhető volt belőled.. ha esély van arra, hogy valakin segíthess, nem fogod otthagyni.. miért kérsz bocsánatot..? nem tettél semmi károsat, sajnálom, ha úgy kellett érezned miattam.. *hunyja le szemét amint a simogató kéz érinti*
-Vá, jesszus.. *fintorog a jeleneten a szőke* -nem *emeli fel peckesen orrát a kérdésre* - én nem alázkodom meg, nem hódolok be, nem leszek és nem vagyok olyan mint ő! *kiabálja a másik macskára nézve, de ez már túl sok volt a szervezetének, szépen leborult a födre és elájult..*
-így legalább nem kapálódzik annyit.. *mormogja a fekete míg harmadszor is a karjaiba veszi a még betegen is izgága kandúrt, s Ran mellett hazafelé baktat, sűrűn pislogva mesterére, mintha a gondolatait próbálná kitalálni..* - mit fog szólni az úrfi édesanyja az új szerzeményének? már én is elég gondot okoztam..egyébként, ha nem hajlandó elárulni a nevét, nyugodtan nevezd el.. mostantól úgyis.. a tiéd..
|
- Tudtad... tehát ismersz? Ne aggódj Ash... csak addig marad amíg eómeg nem gyógyul... *mosolyog rá* - Sose cserélnélek le senkire... hiszen téged választottalak és tudom, hogy te vagy a nekem való macska... sokat gondolkodtam a történteken... túl sok dolgot zúdítottam a nyakadba.... sajnálom... de kérlek bocsáss meg és menjünk haza... *simít végig a kandúr egyik fülén* - Amúgy meg szőkeség.... hajlandó vagy végre nevet mondani? *kérdezősködött, tényleg kíváncsi volt a kandúrra, hogy mi történt vele, honnan jött, miért ilyen rideg... szóval ezernyi kérdés járt a fejében, de azt sem akarta hogy Ash meghargudjon érte* - Ashita...ne segítsek?
|
-Tudtam, hogy ezt fogod válaszolni..*sóhajtja fáradtan a fekete, egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy gazdájának pont egy ilyen neveletle ficsúr fogja felkelteni az érdeklődését..s már valamilyen szinten féltékenységgel pislogott a porban heverő kandúrra, Ran kérdésére csodálkozva nézett a fiú jégszín szemeibe, de mielőtt válaszolhatott volna, a másik megelőzte*
-Naaa, még mit nem, nehogy már ehhez hasonlíts !*mordul fel* -ezerszer különb vagyok ennél a hazátlannál.. oda megy, ahova fújja a szél.. *mormogja mély megvetéssel, Ashita a hátára fordítja a macskát, ő maga fölé magasodik így, láttatja a drámai erőviszonyokat, hol Ashita vérvörös szemén egy fénycsík fut végig, miközben démoni halványan megrezdült a szája szeglete.. ezt megérezvén a sebesült vére megfagyott egy pillanatra, el is hallgatott, bár tekintetében ugyanaz a soha meg nem történhető önmegadás daca égett..Ash egy rántással ismét álló helyzetbe hozza a macskát, ki dülöngélve végül megtámaszkodik a két másik közt, most jobbnak látja nem duhajkodni minden áron, Rantól nem feltételez semmi kegyetlent, de a másik macskán érzi, hideg szívvel otthagyná meghalni, ha rajta múlna, s mégcsak bűntudata sem volna emiatt.. *
|
- Itt hagyhatnánk... de akkor sose nyugodna meg a lelkem, hogy itt hagytuk amikor segítségre volt szüksége... hiszen... ismersz ezen a téren nem? Vagyis... nem is tudom menynire ismersz hiszen... ez a pár nap még nem jelenthet semmit sem a számodra... gondolom... *sóhajt mélyet* - Te is ugynaolyan vagy mint ez a szőke... csak nem mutatod meg igaz? *néz mélyen Ash szemeibe ha az hagyja* - Szeretném ha haza vinnénk és ellátnánk a sebeit, ha rendbe jön, elmehet... nem hagyom hogy ha már megtaláltuk, itt haljon meg... apuért nem tehetek semmit, de őt talán megmenthetem... *szorítja össze kezeit*
|
-Bocsánatot kérek..*mondja a fekete macska, míg a másik konokul hallgat, ezt kihasználva Ash gyorsan felnyalábolja a fiú kívánsága szerint, hiába rúgkapál a szőke*
-Inkább meghalok, minthogy egy emberek által uralt trágyadombon éljek egy percig is ..*néz Ran szeme közé* -te meg endegj már el, te áruló bestia, te mered magadat macskának nevezni?! eressz.. engedj.. *nyöszörgi Ashita szorításában, mi nélkül már rég visszabucskázott volna a földre* -óh, a nagyságos úr megosztja velem becses nevét.. mily gáláns.. *gúnyolódik ércesen a zöldszemű*
-Uram.. öö, Ran, ha ajánlhatok valamit.. hagyjuk itt.. *löki vissza egy mozdulattal a földre Cryspust, ki erre egy nyekkenésen kívül nem reagál többet, ugyanolyan mozdulatlanul hever mint annak előtte, de a fekete semmi együttérzést vagy sajnálatot nem érez iránta, legyen az akár isten, ha az ő mesterével tiszteletlen, ellenség.. *
|
- Ashita hányszor mondjam még el... hányszor kérjelek? *rázza meg fejét* - Könyörögjek talán? *sóhajt mélyet, majd ismét a szőkére néz* - Jól gondold meg, hogy mennyire játszolaz életeddel, itt hagyhatunk de ha más talál meg, nem biztos hogy öt percnél tovább élsz... vagy tán ennyire vágyod a halált? *kérdezgeti* - Nincs semmi baj... ha felépülsz akár távozhatsz is tőlünk nem kötelezlek maradásra... de jó lenne ha túlélnéd... és gondolom ezt egy ember tette, ha ilyen kedvesen beszélsz rólunk... *próbál meg hatni rá, talán sikertelenül* - Hallgas a józan eszedre... *néz Ash felé* - Szerintem nem veszett csak kihajított... talán inkább orvost kellene hívnunk hozzá... de nem hiszem hogy egy gazdátlan macskalényt ellátna... *gondolkodik félhangosan* - Amúgy az én nevem Ran... ha esetleg érdekel...
|
-Ennyire azért nem kell, hogy lesajnálj.. *villan meg a fűzöld szempár Ran mondataira* -nem kértem a segítségedből*nyögi fel sem emelt fejjel* -az csak ne érdekeljen..*sziszegi vészjóslóan, s ahogy a fiú leguggolt hozzá, éktelen fújással jelezte, hogy most legszívesebben véresre karmolná a vele szemben lévőt, ha volna ereje felemelni a kezét*
-Biztos benne uram, hogy egy ilyent haza akar vinni? *bámul lenézően a macskára, s ezzel a mondatával elérte, hogy az is ugyanígy viszonyuljon hozzá* -sok gondlehet vele..a modora közönséges, ő maga sem különb, lehet, hogy veszett is.. *ócsárolja elengánsan, mintha egy darab posztóról beszélne.. a szőke erre persze idegesen csapkod farkával, s talán már Ashitának is esett volna, ha ereje teljében lenne.. * -dehát.. ahogy kívánja..*hajol le ő is hozzá*
-Nehogy hozzám merészeljetek érni.. és még te is.. macska létedre így kiszolgálod azt az embert.. undorító..*sziszegi idegesen*
|
- Hé nyugodj meg... nem akarunk bántani... *mondja de persze addigra már ismét vissza hull a macska* - Ash nagyon rossz állapotban van... haza kéne vinnünk és ellátni a sebeit... *néz kérőn a macskára* - De segítened kellene elcipelni... egyedül nem fog menni... és azt sem hiszem hogy ő képes lenne járni, nagyon csúnyán elbántak vele... talán van törése is... hmm... már nem vagyunk messze talán el tudjuk vinni... *gugol le a kandúr elé* - Mi a neved? *próbálja kérdezgetni*
|
*Ashita természetesen kérés nélkül is követi a gazdáját, nem veszi zokon pillanatnyi haragját* -mit segítsek?.. *szaporázza meg lépteit, hogy beérje Rant, ott aztán neki is kirajzolódik az idegen alakja..*
*A vérfoltokkal tarkított macska mozdulatlanul hever, csak a hangra rebben meg a füle, fél szemét felnyitja, láthatóan már ez is nagy erőlködésébe tellik.. fájdalmasan szuszogva felkönyököl, hogy láthassa megszólítóját, mitől ismét erőt tölt belé az indulat* -ahhoz neked semmi közöd nincs.. *hörög minden egyes szót, szemében valami mérhetetlen düh gyúlt, ahogy Ran arcára pillantott, de amilyen hirtelen jött, el is foszlott, s a macska ismét összerogyott erőtlenül zihálva..*
|
- Hagyd már abba a magázást! *fakad ki hangosan, viszont addigra anyja már elmegy az autóval* - Francba! *rúg bele a hóba, majd mint akit nem érdekel semmi és senki megindul, nem szól Ashnek hogy menjen vele, most azt se takarja hogy vele legyen, nem tudja miért nem követi a parancsait, de egy ilyen helyzetben igazán megtehetné érte, legalábbis így gondolja... ahogy haladnak a hóban hírtelen vérfoltokat lát... szemei kitágulnak, majd követi a nyomokat, amik egy igen elveszett kis apró utcába vezetnek, igazából nem feltűnő a vér, legalábbis úgy tűnik csak Ran vett róla tumást, ahogy közelebb ér meglát egy macskafülü alakot, kissé megijed, óvatosan hátrál* - Héé... ki vagy te? *kérdezgeti bár nem biztos hogy tud felelni* - Ash! Gyere segíts kérlek! *hívja oda a feketeséget*
|
-Nem leszek útban..észre sem fog venni..talán nem bízik bennem? *próbálja meggyőzni a fiút* -nekem Te vagy a fontos *néz a szemeibe* -senki más nem számít..még a te önzetlenséged és önfeláldozásod sem tudja ezt megmásítani..*követi Rant édesanyjához, de ott is közli saját szándékát, s ha mestere engedi, vele megy, nem ugrik be a kocsiba, lépésekkel lemaradva követi a fehérfürtöst, mintha egy láthatatlan árnyék volna, mi kellő messziségben van ahhoz, hogy ne zavarjon, és elég közel, hogy ott legyen, ha kell..*
|
- Ash kérlek menj anyuval... szeretném ha mellette lennél... én most sétálni szeretnék egy kicsit... remélem nem bánod... nemsokára haza fogok érni... nem csinálok semmi butaságot rendben? Csak kérlek menj haza anyuval... segíts neki mindenben amiben tudsz... én nem értek a főzéshez sem a takarításhoz de te igen...te ügyes vagy... *fogja meg a kandúr vállát* - Kérlek most ne ellenkezz, menj haza... *bújik hozzá kissé, s közben igyekszik visszatartani könnyeit* - Hogy itt vagy, sokat jelent nekem... *megy anyjához és elmondja hogy gyalog szeretne menni,de Ash kocsival megy, az asszony rábólint, majd ő is megpróbálja csitítani könnyeit, végül beindítja az autót, ha már Ash is beszállt, Ran pedig gyalog indul útnak*
|
*A kandúr hűen követi a két ember minden léptét, hamár idáig eljött, nem hagyja magára mesterét, ott akar lenni a pillanatban, ha a srácnak szüksége lehetne rá..a kórház tele van vészjósló köhhenésekkel, balsejtelmű léptekkel, komor arcokkal és számtalan könnyes szemmel, mik bár el vannak rejtve az illetéktelenek árgus tekintete elől, a jelenlétükről mindenki tud, s átitatódik vele a helyiség, mi valami különös ízt ad az egész épületnek, mit még Ash is elismert..* -Ran..*szólítja meg már visszafelé menet finoman a fiút*-uram..*biccenti felé a kezét, hogyha a fiú akarja, elfogadja, s szorítsa, kiadva minden fájdalmát egyetlen segélykérő érintésben, hamár sírnia könnyek nélkül kell..*
|
- Jól vagyok... *feleli Ashnek majd kipattan a kocsiból amint a kórházhoz érnek* - Gyere be nyugodtan ha akarsz... *mondja még Ashnek, majd az anya és ő is berohannak, az anya érdeklődik pár ápolótól de válaszra sem méltatják vagy lerázzá annyival, nem tudnak a férjéről, végül mégiscsak segít nekik egy orvos, elmagyarázza hogy Ran apja az intenzív osztályon van, volt egy vendége aki fizettség gyanánt egy golyót mélyesztett a férfibe majd meglépett*
- Milyen az állapota doktor úr? *kérdezősködik az asszony, közben pedig peregnek a könnyei*
- Az intezíven van.... holnap már konkrétabbat tudunk mondani, de jelenleg nagyon csekély annak az esélye hogy túléli... sajnálom.. *majd távozik az anya pedig tovább sír, bemenni nem mehetnek hozzá, így marad a vissza út az autóhoz, Ran nem sír de látszik szemein hogy tele van aggodalommal... mégis támasztja anyját, úgy érzi neki most nem szabad sírnia*
|
*A macska bepattan a kocsiba, aggódva nézi gazdáját, félti minden bekövetkezhető rossztól, pedig nem is hitte, hogy ilyen még előfordulhat.. de Ran egy tisztaszívű ember volt, s akaratlanul is óvni vágyta őt a fájdalmaktól, mégha ő maga már megszámlálhatatlanszor esett át ehhez hasonlókhoz.. bár úgy tűnt, Rannak is elég kín elviselnie minden egyes nap múlását..* -uram.. jól érzi magát? *kérdi elcsukló hangon amint a srác már egy jó ideje nem reagál túlzottan a külső hatásokra*- uram.. nem szolgált rá arra, hogy Isten bűntesse.. ne is képzelje, hogy így van.. akkor viszont nincs mitől tartania..*tekint Ranra az ablak előtt elsuhanó fákról*
|
*Ran már nem felel a macska kérdéseire, nem reagál rájuk, csak az jár a fejében, hogy apja még életben legyen, kezeit összekulcsolja és csak bámul maga elé, amikor a kandúr megkérdezi, hogy jöhet-e, bólint neki, de nem felel, sőt a többire sem, de azért egy kicsit mégis jól esnek neki a szavak* - Nem tudunk konkrétat... csak hogy bevitték, ezért is akarok sietni.. *monja az anya Ashnek, aztán beindítja az autót és már indul is*
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
