|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
A hirtelen fékezéstől előre lendül és nekiütközik az ülésnek. Ijedten pislog fel, hogy mi történt, de aztán felfogja, miért fékezett le így Adrian. Nem néz rá, nem akar róla beszélni, valahol mélyen mégis el akarja neki mondani, csak nem meri. Aztán becsatolja őt a férfi. Újabb meglepetés, de Kou nem tűnik tőle boldognak. Fásultan egyezik bele az egyezségbe, majd kinéz a tájra. - Minden kölyök azt hiszi, a világ érdekes és szép. - fásultan beszél. - Kíváncsiak és izgatottan várják, hogy eljöjjön értük az emberük, mert nincs sejtésük sem róla, hogy az élet valójában milyen kegyetlen és kemény. Odabent is kapnak egy kiképzést, beléjük nevelik, hogy ők csak szolgák, de legtöbbjükben fenntartják a lelkesedést, hogy a szemük csillogásával is a vásárlók kegyét keressék. Olyanok szegények, mint a kölyökkutyák, odaadóak és becsületesek. De aki rossz kezekbe kerül, annak nincs megállás a Pokol legmélyebb bugyráig. Az rájön... hogy élni nem is olyan jó... hogy minden, amit beléneveltek, mennyire természetellenes, szemérmetlen és szégyenteljes. Engedelmeskedni azon a szinten, amilyen szinten egy kölyök tud, annyi, mintha a vizet kevergetnéd a poharadban, arra húzod-vonod benne a kanalat, amerre akarod, úgy lötyögtetet, ahogy csak tetszik... mert vakon hisznek, bíznak és remélnek. De miben? - megfogja a kilincset. - Valamiben, ami sosem létezett. A boldogságban. - azzal kiszáll az autóból.
|
*A férfi sem szól Kouhoz, nincs mondanivalója, de úgy érzi, ha lenne még akkor sem szólalna meg, túlságosan kihúzta nála Kou a gyufát de persze próbál vele türelmes lenni, megérti hogy a körülmények miatt ilyen, de mégse tud még annyira jól bánni evvel a helyzettel, sose volt macskalénye, sose akart igazából, már bánja is, hogy Kou nála van... sokkal több dologtól mentette volna meg magát, ha nem hozza haza... de az bizonyos, hogy mostmár vissza nem adja, az felelőtlen és önző dolog lenne főleg a fiúval szemben... így hát csak nagyot sóhajt a volán mögött és lefékez* - Megjöttünk... *mondja avval kiszáll, hátára kapja a hátizsákot, felveszi a "szerszámokat" és megindul az erdő felé*
/Folyt köv.: Erdő > Ösvény/ |
Meglepi, hogy ilyesmiket kap, de aztán gyorsan magára ölti őket. Úgy látszik, Adriannak fogalma sincs, micsoda kegyetlen környezetből mentette ki. Hozzászokott már a hideghez, az éhezéshez, valamennyire az elnyomáshoz, de az, ahogy ez a férfi bánik vele... megszokhatatlan a sok szörnyűség után. Sietősen pattan be az autóba, majd hosszasan csak a tájat nézi. Tetszik neki a hó, de csak így, messziről. A hidege miatt rettenetesen utálja. Maga mellé néz, s elborzad. Egyre erőteljesebb szaga van a halott kicsinek. Kou befogja az orrát és kidől oldalra, hogy onnan halásszon magának oxigént. Nem érti, miért temeti el Adrian ezt az újszülöttet. Macskalény, ráadásul lényegében semmi köze hozzá, a születésén kívül csak némi bánatot hagyott maga után. Az ilyen macskáknak szörnyűséges vég szokott jutni, odaadják a feketepiacnak rabszolgának, vidalost csinálnak belőle, amiben rendszerint az első körben meghalnak, hisz nem fejlődhetett ki bennük semmilyen önvédelmi technika, a kutyák ellen pedig nincs esélyük, akik letépik a húsuk. Kou megrázza a fejét. Nem gondolhat erre. Adrian egyszerűen el fogja altatni, ha elege lesz belőle. De Kou tényleg ennyire vágyik a halálra? Tényleg csak az jobb ennél az életnél? Még túl korai lenne megítélni. Még csak egy éjszaka telt el. Lehet, hogy biztosította őt Adrian, hogy nem fog hozzányúlni, de ez nem jelenti, hogy valóban nem. Már megütötte egyszer, vagyis a folytonos verést sem hagyhatja ki a számításból. Kiabálni mindenki tud. Bár azt egyelőre nem nézné ki az emberből, hogy szándékosan kínozná. Ahhoz úgy fest, túlságosan fáj neki, ha a szenvedést lát.
|
*Adrian már indulna, amikor eszébe jut a hó... ahhoz viszont Kou nincs úgy öltözve, s ha kint maradnak sokáig, könnyen megfázhat a fiatal kandúr, így hát előkotor neki valami pulóvert, kabátot és cipőt is, hogy ne fagyjon meg, de ezeket csak a kezébe adja aztán megvárja amíg felöltözik, néha pedig az órájára sandít, de bően van még idejük kettőig, amint az autóhoz érnek, a férfi mindent a hátsó ülésre pakol, s most veszi csak észre, hogy Kou ideszállítása igencsak mocskot hagyott maga után... hoz egy türülközőt és letakarja a helyet ahol nemrég Kou ült, hogy ismét oda tudjon ülni a fiú, s ne legyen csupa mocsok, majd nyitva is hagyja neki az ajtót, amint Kou beült, elindul az autó és megindulnak az erdő felé*
|
Kou szó nélkül feláll és bólint. Adriant belengi lassacskán a halottszag, az alvadt vér bűze, a bomlás orrfacsaró aromája, amit valószínűleg a férfi nem is érzékel, de a kandúrka rábólint, vele tart. Érzi, hogy fagyosan szól hozzá az ember, de nem reagál rá semmit. Némán követi Adriant, s figyeli minden mozdulatát.
|
*A férfi előkotorja az ásót valamelyik szekrényből, sőt még a hólapátot is előkeríti, hiszen először a havat kell leszórni a hideg földről... így első belegondolásra nem is tűnik olyan könnyű feladatnak. Elővesz egy hátizsákot is, a kis macskát türülközőbe bugyolálja, majd beleteszi a hátizsákba, hogy senkinek se legyen feltűnő, majd a rendelőbe megy, s onnan hozzon egy éles kést, de meglátja Kout* - Kimegyek az erdőbe... *közli vele félhangosan* - Van kedved velem jönni? *kérdezi, majd eszébe jut, hogy nem mondta miért megy* - Eltemetem Catie-t... *mivel közben el is nevezte, s csak meg toldotta pár betűvel a lányka édesanyjának nevét* - De ha nem akarsz jönni, itt is maradhatsz.. *ajánlja fel a második variációt is, majd fog egy kést, összecsukja és elrakja.. kicsit bántja a dolog, hogy megütötte Kou-t, de nem kér bocsánatot tőle, hiszen a fiú fújt rá előbb, s ezért kapta*
|
Kou rezzenéstelen arccal nézi a nőstényt. Nem akar sajnálkozni, mert attól csak még nyomorultabbnak érezheti magát a macskalány, mást pedig úgysem tehet. Így hát Adrianra pillant. Nem érti, miért bontja ki a haját, de azt érzi, hogy most valami megváltozott a férfiben. Tehetetlenül ácsorog, mígnem a gazda dörömbölni kezd. Akkor önkénytelenül is dühbe jön, támadó pózt vesz fel, fúj és vicsorog, míg észhez nem kap. Nem fordulhat az emberek ellen, különben Adrian nem tartja többet a szárnya alatt. Megöli, ha megtámadja őt. S már így is kihúzta makacs viselkedésével a gyufát a gazdájánál. Inkább újra felölti a faálarcát és úgy bámul ki a fejéből. Aztán meglepő dolog történik. Adrian megöleli a nőstényt. Kou annyira megdöbben, hogy nekitántorodik a szekrénynek, ami a közelében áll. Vadul száguldani kezdenek a gondolatok a fejében, s nem tud figyelni tovább a környezetére. Csak arra eszmél, hogy belép a férfi. Azonnal visszatér a jelenbe, majd papírt és tollat keres, hogy felírja a címet. Legszívesebben átharapná a gazda torkát, darabokra cincálná a testét, de ehelyett veszteg kell maradnia. Az önkontroll annyira dühítő, annyira bántó, hogy nehezen bírja csak megtenni. Nem a legszebb írásával firkantja fel a címet, de aztán megismétli, hogy olvasható legyen. Nem akar Adrian után menni, miután becsapta az ajtót, s a szobájába vonult vissza. Őt is megrázta ez az egész, de Kou makacsul tartja magát. Megkeresi a mellékhelyiséget és újra hány. Kiöblíti a száját, aztán visszamegy a rendelőbe és egy szabad sarokba kuporodik. Fogalma sincs arról, hogy az ő bűne, hogy meghalt a kicsi. Úgy érzi, mindent jól csinált és nem tudja, honnan tudta, mit kell tennie. Lázas gondolkodásba kezd.
|
- Sajnálom... *néz a nőstényre, hírtelen kibontja haját, az ráomlik arcára, a gyereket egy türülközőbe csavarja és oda adja neki*- Mi a neved? *kérdi de nem néz fel, hangja most valahogy teljesen máshogy cseng, a macskanő viszont nem felel csak sír, a férfi zsebkendőt nyújt neki amit elfogad, viszont az ajtót csapkodni kezdik, a férfi üvölt befelé, és a macskalényét követeli, Adrian azonnal észhez kap, fogja a kölyköt és azonnal beviszi a szobába, az ágyra teszi, majd gyorsan visszamegy és az asztalra fekteti a nőstényt, leápolja és igyekszik eltűntetni a vérnyomokat, persze neki nem mer ellenkezni mint Kounak, így a férfi könnyedén teszi helyre, ruháit is ráadja* - Idefigyelj rám! *mondja a nőnek aki már ülő pozícióban van* - Erről ne szólj senkinek, azt fogom mondani, hogy gyomorgörcsök voltak, fájdalmas és kezelni kell... írok fel antibiotikumokat.. a mik kelleni is fognak... viszont ott lent vérezni fogsz próbáld meg takargatni, ugyanúgy ahogy a havi vérzést... *hírtelen kikerekednek szemei* - Hogy tudtad kilenc hónapig ezt titkolni? Mindegy nem is érdekes, nyugodj meg rendben, tudom hogy nehéz de most a te életed is a tét... *próbálja nyugtatgatni de az csak nem csillapodik, így magához öleli, a nőstény azonnal elcsitul* - Ne aggódj... nem bánthat...nem lesz bajod... *a macska lassan tényleg megnyugszik azaz igyekszik azon lenni*
- Cat...
- Tessék?
- A nevem Cat...
- Értem... ~ A gazdádnak nagyon sok fantáziája van mondhatom... *mosolyog és végig simít a nő arcán* - Ne tégy többé felelőtlen dolgokat Cat... főleg olyat ami az életedbe kerülhet... *veszi le a véres kesztyűt majd összefogja haját, bár így is véres attól hogy az alőbb kibontotta* - Összeszedem a jeleket aztán beengedem a gazdád... *nem engedi hogy Kou bármit is tegyen, ha segíteni akar, nem engedi neki hanem ő maga törli fel a hányadékot és a vért is, amikor már mindent eltűntetett kinyitja az ajtót a férfinek*
- Na végre, hogy beenged...! *méltatlankodik a férfi majd elkapja a nőstény karját és vonszolná, de Adrian előbb kapja fel az ölébe* - Mi a francot képzel?
- Most műtöttem meg... majdnem belehalt... vigyázzon jobban rá, ha fájdalmai vannak azonnal hozza ide vissza... és előbb kérem a címet... *a férfi meglepődik de lediktálja* - Kou írd fel... *ad parancsot neki, majd a férfi karjaiba nyomja a macskanőt*- Minden nap elmegyek és megnézem az állapotát, és nem dolgozhat most egy hétig legalább... *adja ki a férfinek is a parancsot aki leteszi a gyógyszer árát és elmegy... a macskanő sokáig bámulja a rendelőt de aztán eltűnnek mind a ketten, Adrian körülnéz de már nincs senki, becsapja az ajtót és kulcsra zárja, majd a szobájába indul ahova a kis csecsemőt is vitte, az ugyanolyan dermedten néz rá mint nemrég, ettől a látványtól Adrian összeomlik, de még mielőtt megtenné becsukja szobája ajtaját, hogy Kou ne jöhessen be, nem akarja most látni őt, jól tudja ha az elején engedi felnyitni a nőt, s császárral kivenni a kicsit, még élhetne, hiszen közben tekeredett rá mégjobban a zsinór, mégsem Kout hibáztatja hanem magát, hogy egy macskalényt fogadott maga mellé, pedig sosem akart, megszegte elveit s ezért most lakol is bőségesen, kezeibe fogja a kicsit és behuppan az ágyba, csak nézi az élettelen arcocskát, s eldönti hogy eltemeti*
|
Kou csukott ajkakkal vicsorog, szájában csikorognak a fogak. Hallgatja a nőstényt, néha odapillant, de egyre nagyobb benne a hányinger. Felfordul a gyomra ettől a sok kiáltástól, vértől és verítéktől. Mosolyogva omlik rá a nőstény, de a kandúrka megtartja. Pár törölközőre fekteti, azzal elhúzódik és elhányja magát. Köhögve törölgeti meg az arcát, majd zöld fejjel néz Adrianra, aki a kicsi életéért küzd. - Talán jobb... ha nem ismeri meg... ezt a világot. - nyögi. Persze sajnálja a kölyköt. A nőstény azonban rájön, hogy gond van, s megpróbál a kölykéért kapni. Kou fogja meg. - Ha a gazdád rájön, hogy mi volt a bajod, megöl, nem igaz? - kérdezi sietősen. Persze az újdonsült anya hajthatatlan, lepofozza a korábban még bajtársának tekintett kandúrt, s odabotorkál halott kicsinyéhez. Meg sem bír szólalni, felsír a bébi helyett.
|
*Kou nem mond igazat, abban igaza van hogy nem ismeri a fajtájukat túlságosan, de nem mindent csak a pénzért csinál, ha ismerné őt Kou, nem viselkedne így... legalábbis szerinte, de nem hibáztatja, túl sokat kapott, s idő mire újra bízni kezd... a férfi csak áll, belemerül a távolba, nem tudja mi történik körülötte, de a nőstény hangja kizökkenti, mivel látja hogy Kou ezután már nem képes többre, ő gugol le a nőstényhez, nincs is semmi baj ameddig a férfi fel nem fedez valamit* - Úristen... *nagyot nyel, kezei megremegnek ahogy a kis macskalény a világra jön... nem sír fel, s nem is tesz semmit, nem lélegzik... a köldökzsinór a nyakába tekeredett, s valószínüleg megfolytotta... rendes macskafülei vannak, tehát a nőstény titokban hált valakivel, a férfi elvágja a köldökzsinórt, majd az asztalra helyezi*- Nem... nem kölyök... lélegezz hallod? *beszél hozzá mintha értené, hallaná őt, egyik ujját a mellkaára teszi és úgy kezdi pumpálni, újra akarja éleszteni a csöppet, de az nem reagál* - Nem halhatsz meg... nem is éltél még... *próbálkozik szűntelen de a macskalény többé nem reagál*
|
Megütötte. Ez megbocsáthatatlan a kandúrka számára, de nem adja fel. Az akarata addig tart, míg nem segíthet a fajtájabelinek. Vadabbul akarja védeni Adriantól is a nőstényt. - Neked mi csak idegen lények vagyunk! Nem tudsz te sem többet rólunk, mint bármely más a fajtádból! - kiabál vele. Újra kivillantja a fogait. Nem akarja bántani a férfit, de látja, hogy szenved a nőstény. - Hagyd őt békén! Ha nem ezért fizetnének, soha nem segítenél rajtunk! - vagdalkozik, hogy megsértse, megbántsa Adriant és végre eltávolodjon a nősténytől. És nyer. Bármi is vezeti rá a férfit, átadja a stafétát. A kandúr pedig ráfúj. - Az ember az ember, a macska az macska, a macskalény pedig macskalény. Nem vagyunk hasonlóak sem! - fújja a szavakat. - Nektek sem tanította senki, hogyan kell megdugni valakit. Nekünk sincs szükségünk rá, hogy megmondják, mi jó nekünk, ösztönösen tudjuk. - morogja, azzal a nőstényt térdeplő pozícióba helyezi. Bővebben még nem jutott eszébe, mit kellene tennie, de a macskalány úgy fest, kényelmesebbnek találja ezt, mint a háton fekvést. A törölközőket lekapkodja az asztalról, majd a nőstény térdei alá teszi. Fel akarna állni, de az megkapaszkodik benne, ráadásul karommal. Kou lehunyja szemét, nem akarja látni, ahogy szül a nőstény, s felszisszen a fájdalomtól. Ott marad, támasztéknak. Közben egyre gyorsulnak a fájások, egyre nagyobbakat kiált a nőstény, mégis miután elcsitul a fájdalom, mosolyog.
|
- Kou! *kever le neki egyet, hogy nyugodjon már meg, így csak őt is felidegesíti* - Nem fogod fel hogy mit csinálsz? Azt akarod, hogy még többet szenvedjen? Akárhogy is gondolod most, nem ellene teszem ezekeket.... *rángatja meg egy kicsit, látszik a szemében az ijedtség* -Ha aférfi csinálta lesznek rendes fülei is és macskafülek is.... ha nem akkor egy kandúr csinálta fel... nem tudni, de ha a gazdája megtudja ezt lehet hogy megöli a gyereket.... ne csak magadra gondolj végre, vedd észre a magad körül élőket! *engedi el, s gondolkodni kezd* - Ha fájdalomcsillapítót gyógyszerben adom akkor az csak negyed óra múlva hat de ez a tű két perc alatt segít rajta... bízz már bennem ennyire az istenért... *veszi fel a földről, majd leteszi az asztalra* - De legyen ahogy akarod... legyél te az én főnököm... lássuk mi sül ki belőle.. *néz egyenesen a fiú szemeibe* - De ha lehet még ma közöld az információkat, mert őt is elveszíthetjük nem csak a gyereket.... ez nem egy macska akinek az ösztönei elmondják mit hogyan kell, ugyanolyan ember mint te vagy én, a fájdalmak és a szülés menetele is... *észre sem veszi hogy közben az ember jelzőt használta a két macskalényre*
|
Most fogja csak fel, mi az a szülés. Még jobban megretten. Soha nem látott még olyat, de már a szagából ítélve is nagyon ijesztő dolog. - Nem! - ellenkezik határozottan. Esze ágában nincs segíteni levetkőztetni. Csak azért nem rohan el eszét vesztve, mert megbénul, még az ajtót se találja meg, nemhogy a kilincsét. Közelről lát most nőstényt, érettet. Rémisztőnek érzi, szemét igyekszik etakarni, de minden kiáltásra annyira megijed, hogy odakapja a tekintetét. Aztán meglátja új gazdája kezében a tűt és azonnal ugrik, gondolkodás nélkül. Kikapja a kezéből és odavágja az első sarokba. - Hagyd azzal békén! - parancsol rá, s hogy nyomatékosítsa, ráfúj Adrianra. - A gazdája csinálta, s nem is gondolt rá, hogy ilyen lehet belőle. Ez a macska is olyan tudatlan bizonyos dolgokban, mint én. - azzal félretoszigálja a férfit, s lehúzza a macskalányt az asztalról. - Azért vannak fájdalmai, mert fogalmad sincs, hogy rossz neki úgy. - mondja mérgesen. Kezd neki rémleni, hogy mi az a szülés. - Tedd úgy, mint egy macskát és magától menni fog.
|
- Ne butáskodj Kou... a szülés az amikor ... szerinted te hogy lettél? Az anyukád megszült téged... a világra hozott... *a macskalény közben egyre többször érzi a fájdalmakat és egyre jobban sír, üvölt* - Segíts levetkőztetni valahogy, vagy nyugtasd meg, hogy nem lesz baja, rád biztosan jobban hallgat... *kéri a fiút, majd valahogy lehámozza a macskáról az alsó ruházatot, persze állatoknál segített már világra valakit, de ilyen esettel még nem találkozott plána, hogy a gazda maga sem tudott róla* - Megerőszakolt a gazdád? Csinált veled valamit, vagy más tette? *kérdezi közben* - Farfekvéses... remek... még fel is vághatjuk a hasát.. *úgy beszél mintha Kouval együtt csinálná, pedig egyedül ügyködik a dolgon, előveszi a tűt, amit a fiú annyira utál, de a nőstény nem panaszkodik, azt se tudja mi történik vele, remeg és fájdalmakat érez, a kérdésre sem válaszol*- Kérdezd meg tőle Kou... kérdezd meg ki bántotta úgy.... vagy hogy csinált e valamit amitől ez lehet... fontos tudnunk... *kéri majd lassan előveszi a pengét, a kesztyűt*
|
Kou idővel beveti magát. Ahogy figyel, rájön, hogy mikor kell és mivel letörölni az asztalt, így azt átveszi Adriantól. Minden beavatkozást figyel, nem tud segíteni igazán, de megnézi, hogyan kell megfogni egy-egy állatot, mit kell vele csinálni. Aztán megjön a macskalény. Kou kimutatja a fogait, de nem vicsorog. Tátott szájából kikandikálnak fogacskái, de hátrahúzódik. A parancsra gondolkodás nélkül felmegy pár törölközőért. Többet hoz, alig bírja el fél kézzel, de átverekszi magát a házon. Visszaér és leteszi őket az asztalra, ha tudja. Ha nem, akkor valahova máshova. - Mit? - pillant döbbenten Adrianra. Nem nagyon tudja, miről van szó, de a nőstény kiáltásaitól megriad. - Mi baja van? - kérdezi félénken a férfit. Nem érti, mi az a szülés. - Mi fáj neki? Meg fog halni? - kérdezgeti, s csak hátrál. Érzi a furcsa szagot, s fél tőle. Befogja az orrát ép kezével és egyre riadtabban bámulja a macskanőt.
|
*Az első beteg egy kutyus, igazából semmi baja csak már öreg, Adrian megvizsgálja és ad a fájós lábára gyógyszert, megdicséri a tacskót, megsimogatja fejét, avval engedi had menjen a gazdájával együtt, letöli az asztalt majd a következő kis kedvenc egy cicus, követi őket egér, hörcsög, gekkó, teknősbéka, s mindenféle kis kedvenc,de nemsoká megérkezik egy macskalény is a gazdájával.... a macskának fájdalmai vannak, a gazda csak kiabál vele, hogy fejezze be a színjátékot, mindaddig amíg Adrian ki nem küldi, s betcsukja az ajtót, majd kulcsra zárja* - Basszus... *sziszegi, majd Koura néz* - Gyorsan hozz türülközőket, az emeleten második szekrény jobbról és alulról a harmadik fiók... igyekezz! *kéri tőle hangosan, bár inkább rémülten* - Jólvan... semmi gond... semmi gond azon kívül hogy ez rohadtul nem a szülészet... *morog, s amint a fiú visszaér leteríti a türülközőket, egyet hagy csak a végére* - Kou vezettél le már szülést? Mert ha nem akkor benne vagyunk nyakig a dolgokban... bár nem lehet nehezebb mint kölyökkutyákat világra segíteni... remélem... *morog még magához*
|
Elveszi a kulcsot és kinyitja az ajtót, ahogy Adrian kérte. Nem érzi, hogy megsértette volna Adriant, így hát szótlanul cselekszik. Sokan állnak odakint, de nem törődik vele Kou. Kicsi bajlódik a számosztóval, de aztán rájön a dologra és beteszi a lapokat. Ezután várakozón néz a férfire. Érzi, hogy most másmilyen vele, mint eddig. Nem csalódik. Sőt, inkább elégedettnek érzi magát, hiszen igaza volt, Adrian is csak ember, nem annyira más. Próbál az lenni, de nem fog tudni.
|
*A férfi nem tudja mit tegyen a macskával, így inkább nem szól neki csak egy fájdalmas pillantást küld felé... amikor az nem eszik vele... de nem szól érte, amikor leérnek a rendelőbe, odamegy a fehér asztalhoz és leül, írogat valamit, majd Kounak nyújt egy kulcsot* - Nyisd ki az ajtót... már biztosan sokan várakoznak odakint... *hangja most sokkal nemtörődömebb mint eddig, megsértette őt Kou és most játsza a duzzogó gyereket* - Tessék... *nyom a fiú kezébe lapokat* - Tedd ki a sorszámozóba, hogy mindenki sorba jöjjön, ne legyen tolongás és cittegés.... *közli, s villanyt kapcsol*
|
Nem eszik az asztalnál. Elvesz egy pirítóst, tesz rá vajat, majd leül a sarokba. Szó nélkül csinálja ezt. Aztán a következő fogáshoz már pár szelet húst is elmar magához. Nem törődik vele, ha az is parancs volt, hogy az asztalnál egyen. Nem akar. Miután evett, magára ölti a köpenyt, összeköti a haját, majd még megnézegeti a dögcédulát, aztán azt is a nyakába teszi. Idegen neki és utálkozik, de legalább ez a félszabadság. Több a semminél. Szótlan követi a férfit. Még nem tudja, mit csináljon, de majd úgyis megmondja neki.
|
- Hé Kou... mit állsz ott? *kérdi tőle, amikor már leült* - Huppanj le... *mutat a kikészített piritósra* - Reggel és délben ehetsz az asztalnál... senki sem látja nem igaz? És amíg a kettőnk titka marad addig nincs gond... szolgáld ki magad... és ez egy parancs volt...*mondjaerőteljesen, hogy Kou ne ellenkezzen, majd ha végzett a kandúr is, magára kap egy fehér köpenyt, s haját összefogja hátul, hogy az ne zavarja a munkában, Kounak is kivesz egy köpenyt amit úgy vél, jó lesz rá* - Húzd majd fel... és kösd fel a hajad... *csúsztat oda egy hajgumit* - És ez még a tiéd.. *csúsztat oda egy láncot, amin egy dögcédula van* - Rajta van a neved, a születési dátumod... a gazdád neve... és persze a fényképed is rajta lesz ha csinálunk egyet.... ha nem tudnád elmondom ez mire jó... evvel kimehetsz az utcára, a boltba nélkülem, fizethetsz pénzel, kivetsz a tékából videókazettát, ilyesmik... egyszóval amolyan félszabadság.... ne veszítsd el... *az óra pedig lassan kilencet üt* - Ideje kinyitnunk... *indul meg a rendelő felé*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
