|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Goyuko lesomja a füleit. Úgy fest, Ashita átlát rajta, ám nem akar reagálni erre bármit is, nehogy ezzel árulja el magát. Kedvesen néz rá csupán. Ezután Ranra néz. - A háznak. - erősíti meg az állítását. - A falak magukba isszák azt, ami köztük történik. - mondja csendesen. - Igen, biztos vagyok. Máskülönben Thasikana asszony és Abuki asszony nem lennének barátok és Thasinaka asszony nem örült volna úgy meg nekem. - állítja magabiztosan, de halkan, nehogy Ran úgy vegye, hogy ellent vet neki. Néha-néha odapillant a csodálatos szőkeségre, de nem válaszol neki. Visszafordul a fiúhoz, majd meghajol neki. - Netani biztosan nem fogja zokon venni, ha meglátogatja őt. Sőt, épp ellenkezőleg. - teszi hozzá egy rafinált kis mosollyal a szája szegletében. - Köszönöm. - ismét meghajol, azzal magabiztosnak látszó léptekkel beballag Cryspushoz. Leguggol tőle nem túl távol és végigméri a macskát. - Háziállat nem leszel. De akkor mi lesz veled? Az emberek nélkül ebben a világban nem élsz meg. Ők itt a földi istenek, akik bármit megtehetnek, mi pedig a bábjaik. Ám... - leteszi térdeit is, kezeit pedig ráfekteti a combjaira és jelentőségteljesen újra végignéz a kandúron. Áhitat és izgalom honol szemeiben. - Vannak olyan bábok, amiket nagyon szeretnek, s jobb sorsot kapnak, mint a többi. - mondja sejtelmes hangon.
|
- Hmmm a háznak? Azt tudtam hogy mindenkinek, van de egy háznak? *értetlenkedik félhangosan a fehérhajú, a szőke macskára szinte rá sem hederít, ha egyszer nem kell neki a jó, akkor haljon éhen... mégis kicsit nyomasztja a dolog, hogy nem fogad el semmit, pedig Ran nem kívánja elvenni a kandúr szabadságát* - Netani... *gondolkodik el az ismerős, bár már homályba vesző néven* - Sajnálom... de nem igazán emlékszem, sőt arra sem, hogy ez az set megtörtént volna... biztos abban Netani gazdád, hogy én voltam az aki megmentette őt? Mindenesetre mondd meg neki, hogy mivel ilyen figyelmes volt... ellátogatnék hozzá, de csak akkor persze ha nem bánja... *mosolyog halványan a macskára, majd elpirul ahogy Ash átlát rajta* - Persze... csak nyugodtan... amit találsz azt bármit felhasználhatsz... *hagyja rá, majd Goyuko kérésére biccent* - De vigyázz vele, mert elég vad... *figyelmezteti előre*
|
-Minden macskalénynek..*ismétli elmélyülten a fekete macska Goyuko állítását* -nos.. mindenki magából indul ki..*méri végig a kandúrt egy sejtelmes pillantással, minthogyha a rubinvörös szempár valami egészen patyolat és rejtegetnivalóktól mentes múltat takarna..* - mitől jobb, ha itt pusztulok éhen, mintha hagytatok volna a saját vérembe belefulladni, és szép, méltóságos halált halni, ahogy elveim megkövetelik? *kötöszködik továbbra is a zabolátlan macska, bár élettelteli tűztől parázsló szeméből kilátszott, hogy van benne élni akarás, ami nélkül ezzel a természetével nem húzta volna sokáig.. *-nem vagyok.. és ezt jól vésd az eszedbe.. én soha nem leszek senki háziállata *acsarkodik magában, majd észreveszi, hogy Goyuko még mindig elámulva figyeli őt*-mih vaan?*mordul rá, azt várta volna a fiútól, hogy sértődötten odébb oldalog minél előbb, nem pedig még leáll és nézi őt.. Ashita közben a konyhában nézelődik, Ran ki nem mondott kívánsága úgyis az, hogy a faragatlan sebesült jól érezze magát, és meggyógyuljon.. ehhez pedig első lépésként ennie kell, miből az ételelkészítési szakaszt szívesen vállalja a fekete, de hogyha még Cryspus szájába is kell kanalazgatni, volt egy gyanuja, hogy az valakinek nagyon fájni fog, és az nem ő lesz..* -jó éjt asszonyom*jelenik meg váratlanul a végszóra, végighallgatja a vendég monológját, az utolsó mondat kíváncsivá teszi, örömest megnézné, amint a talpig udvarias fiú beolvas a padlón heverésző szőkének* -uram, megengedi, hogy felhasználjak néhányat a konyhai ételek közül a sebesült vendégünk számára? *érdeklődik*-az úr kíván valamit?*kérdi Goyukot és gazdáját is*
 
|
Biccent a fiúnak, jelezve, hogy szívesen hallgat, majd lesomja füleit és meghajol az engedély hallatán, hogy elfogadhatja a teát. - Nincs mit sajnálnia. - biztosítja erről őt. Megérti, hogy zaklatott volt, hogy indulatos lett. Az emberek sokfélék, változékonyak is. Goyuko bólogatni kezd, ahogy Ashita őt kérdezi a ház titkairól. Jelentőségteljesen teszi ezt, mintha már annyi titkot tudna, holott még csak most történt vele először ilyesmi egy idegen házban. - Minden háznak van. És minden embernek, ahogy minden macskalénynek is. - válaszol csendesen, kissé rekedten. Közelebb araszol a pároshoz, elhagyva ezzel az ajtót, a menekülés talán egyetlen útját és egy úttal talán a lehetőségét is. Hegyezi a fülét, kihez, vagy mihez beszél Ran, s amikor meghallja az idegen férfi szavait, még jobban meglepődik. Újabb titok, újabb rejtély. És új dolog, ami iránt elvetemült kíváncsiságot érez. Közelebb és közelebb lépdel, mígnem láthatóvá válik az odabent fekvő szőkeség. Elámul. Szemei kikerekednek, ajkai szétválnak egymástól. Szinte elsuhan a füle mellett Ran durva megjegyzése, miszerint éhen is halhat felőle, van fel is út, le is út neki. Azokban a pillanatokban csak Cryspust hallja, s az ő szavai mélyen beleágyazódnak a fiú lelkébe. Sebet ejtenek azok a megvető-elborzadó pillantások is, amikkel Rant és őt illeti. Ám ahogy Ash megpróbálja félrevonni őt, érzi, hogy nem tud engedelmeskedni. Valahogy kivonszolja őt abból a pontból, amibe beleállt, majd meglátja az asszonyt és azonnal kiszakad abból a rémes állapotból, amibe a szőkeség lökte. - Asszonyom! - ugrik elébe, majd gyorsan meghajol. - Netani és az egész család részvétét kívánta nyilvánítani általam, azért vagyok itt. Köszönöm a kedvességét! - emelkedik immár fel és ránéz az elgyötört nőre. - Pihenjen le, ez természetes. - bocsátja ő is ezzel útjára Thasikana asszonyt. Meghajol újra előtte, majd Ranra néz. - Két utcával arrébb lakunk. Netani iskolatársa volt, azért nem emlékezhet rá, mert fiatalabb jóval önnél. Egyszer megmentette őt, mikor egy autó kifordult váratlanul az iskola melletti kanyarban. Azóta Netani nagyon rajong önért. Thasikana asszony és Abuki asszony akkor barátkozott össze és időnként összejárnak, ha jól tudom. - magyarázza Rannak. - Thasikana asszony javasolta a tenyésztőmet Abuki asszonynak, mi innen ismerjük egymást többek között. - teszi még hozzá, azzal meghajol a fiú előtt. - Kérem, bemehetnék ahhoz a szőke kandúrhoz? Megsértett engem és úgy érzem, váltanom kell ezügyben vele pár szót. - néz fel kérően az emberre.
|
- Köszönöm... Goyuko... *hálás képet vág a macskának amiért nem árulja el* - Persze nyugodtan fogadd el... sajnálom a kellemetlenségeket, igazán... *néz Ashita irányába, nem érti miféle titkokról beszél* - Titkok? Mire gondolsz Ash? *néz bután a macska szemeibe, majd a szőkeségre néz* - Jól van szöszi, felőlem aztán éhen is halhatsz.... nem érdekel különösebben... te nem vagy a macskám, amint felépülsz mehetsz amerre akarsz... *húzza fel orrát* - Nem is cipelek haza mindenkit.... *pirul el, eközben anyja is hazaér, fásultan lép be az ajtón* - Anyu... *megy rögtön oda Ran és átöleli, az alacsony termetű asszony azonnal elsírja magát, de amint észre veszi a vendéget kitörölgeti szemeit, ismeri a macskát, sokszor látta őt futólag a gazdájával, tudja kihez tartozik*
- Hogy vagy kedves? Netani jól van? *próbál mosolyogni, de a könnyek még körbefonják arcát* - Ne haragudjatok én most elmegyek aludni...
- Rendben anyu... jóéjt neked.... *ad egy puszit anyja homlokára majd útjára engedi* - Anyu... mennyire keményen tartja magát.... *gondolkodik el* - Honnan ismer téged anyu? Én... még sosem láttalak... te láttál már engem valaha? *kérdi a számára idegen macskától*
|
-Huh.. az kellemetlen..*dől vissza az aranyfürtös macska ültében* -izé.. részvétem.. *motyogja, noha a fiú már rég nincs a szobában..* -Bocsánatot kérek.. * ismétli a sokat emlegetett szavakat Ashita, de valahogy imponál neki Ran mély ellenszenve az udvariassági formákkal szemben.* - de miért neh? *kérdi csalódottan mosolyogva a felső ügyében. Az igazi Ashita témáját nem firtatja, amolyan toleránsan elengedi a füle mellett.* -Nem tudom, uram.. * gondolkodik el a dolgokon, mik a szobában történhettek, s rávehették a szilaj macskát a kevésbé goromba viselkedésre*- persze uram nélkül *korrigálja magát rögvest* -vannak titkai a háznak? *veti fel költőien a kérdést Goyoku szavai elhangzása után, inkább gazdájától várva a választ. Milyen titkokat pillanthatott meg az idegen pár perc leforgása alatt, mi eddig neki nem szúrta ki a szemét..? Cryspus reménykedve felpillant a kitárulkozó ajtóra, de a szabad utat a meneküléshez még mindig a rejtelmes fiú állja. Persze, ha nem állná sem volna képes kereket oldani, lábra állni is alig tud, minden porcikáját iszonyú kínok járják át, s minden sebe kibírhatatlanul ég..* -Enni? *bámul rá fanyar képet vágva* - nem kérek a rabszolga kosztból *veti oda neki* -ugyanis nem vagyok rabszolga ! *sziszegi a fiúra* -semmi közöd a nevemhez *fortyog saját magát hergelve, s tűntetőlegesen hátat is fordít Rannak.. aztán jut csak el tudatáig a kép, amit az ajtón át megpillanthatott.. még két macska.. rajta kívül..* -ennek a kölyöknek egy egész háreme van! *vonja le a következtetéseket borzadva, visszafordítja fejét kibámulni a szobából, mikor meggyőződött , hogy nem csak a szeme káprázott, neki kezd Goyuko analizálásába is..* -ah.. szóval a teaparti a fizetsége a kis selyemfiúidnak? * emeli Ranra a tekintetét, arcátlanul ártatlan képet vágva..* - Ran úrfi megrögzötten jó szívű, és minden sebesültet hazacipel, mint láthatja..és ez.. a "vendég".. sajnálom, hogy ebben részesülnie kellett *magyarázza Ash Goyukonak, míg megpróbálja arrébb terelgetni őt a szőke látómezejéből*
|
Goyuko felpillant Ashra. A macska titokzatos, ijesztő, mégis rokonszenves a számára. Észbe kap és mélyet biccent Rannak, jelezve elfogadja a bocsánatkérését, s tiszteli őt továbbra is. Megereszt egy tétova mosolyt, mikor ránéz a macska. Különösnek találja a kettejük kapcsolatát. Netanival ők természetesnek veszik, hogy egymáshoz érnek, tegeződnek és úgy viselkednek egymással, mint két kölyök, két barát. A lány neki árulja el a titkait, míg Goyuko sosem mond neki semmit magáról. Ezzel szemben ez a kapcsolat, ami Ran és Ashita közt van, szinte idegen és érthetetlen, mégis annyira... vonzó. Fülei kíváncsian felfelé ágaskodnak, majd elmosolyodik. Úgy tűnik, elmúlt a veszély és ő gazdagabb lett egy olyan élménnyel, amit addig el sem tudott volna képzelni. - Természetesen elfogadom a bocsánatkérést és gazdámnak kifejezem majd hazaérkezésem után a háláját, anélkül, hogy szót ejtenék a ház bármely titkáról. - biztosítja diplomatikusan Rant a hallgatásáról. - Elfogadhatom a teát? - kérdezi még Rantól, s kicsit lesomja a fülét. A félelem megint megelevenedik benne, de már nem úgy, ahogy az előbb. Droggá válik, melyhez ragaszkodik, az élete árán is. Izgatja a kettejüket körülvevő aura, titkok és kérdések hada. Nem fogja fel, de ezekben a pillanatokban vált olyanná, mint az extrémsportok szerelmesei, akik azért csinálják meg azokat a hajmeresztő dolgokat, hogy közben átéljék a katarzist.
|
*Még mielőtt kirohanna, még bólint a szőkének* - Az apám meghalt... *avatja be, majd csak az után rohan ki a konyhába, s nem hallja már tényleg a szőkeség szavait, mégis örül hogy nem volt vele annyira ellenséges, mint az elején* - Hagyd csak Ash... ez a saját döntése.... semmi baj, csak egy kicsit.... *nem is tudja elmondani hogy mit érzett, mert nem volt ez semmihez sem fogható, ekkora fájdalmat még sosem érzett* - Fázom....*ül a széken és felhúzza lábait* - Nem lehetne, hogy végre abbahagyod ezt az úrfizást? Csak kiráz tőle a hideg.... ez a lakás már így is elég hűvös.... és nehogy megint rám add a saját felsőd....!*figyelmezteti* Csak megjegyeztem... és Ash... tényleg köszönöm... akkor is ha.... az az Ashita aki igazából vagy az nem tenné meg... *kicsit komoran mondja, de tényleg hálás* - Amúgy felébred a kis szőkénk... és nem is volt annyira goromba, mint a múltkor.... ez jó jel nem? *persze nem mosolyodik el, minden szót fásultan és lemondóan mond ki* - Ümm... várj ki is hívom... *megy el az ajtóig, majd ki is nyitja* - Nem... nem vagy éhes? Ha akarod kisegítelek a konyhába hogy ehess.... *intézi a kérdést a szőkeségnek* - Elmondod, hogy mi a neved? *bár maga is erőtlen, nem mutatja ki hogy biztosna nem lenne képes kicipelni a macskát*
|
* A szőke kandúr nagy szemeket meresztve bámulja a fiú gyötrődéseit, bármennyire is ellenségének tartotta az embereket, s köztük Rant is, egyiknek sem kívánt volna ilyen szemmel látható kínokat, s még saját fájdalmait is elfelejtette, míg némán szemlélte megmentőjét. Hallja a penge érces koppanását, mit a fiú puffanása követ, s Cryspus egyre inkább kétségbe esik a körülötte zajló világtól, mi ellen nem tehet semmit. Nem emlékszik, hogy került ide, csak homályos képei vannak a helyről, hol békésen meghalni készült, s lenge illatfoszlány juttatta eszébe a másik macska köddel burkolt arcát. A szobában szinte körül sem néz, gondolván, úgy sem marad itt olyan soká, hogy tudnia kéne, mi hol van. Egyre csak Ran felé hegyezi füleit, esetlenül megpróbál közelebb evickélni hozzá.* -mi a baj..? Ran ugyeh..? *bámulja tétován, s a fiú feltápászkodása utáni szavain még erősebben furcsálkodott.* -fura vagy, kölyök *jegyezte meg összevont szemöldökökkel, de a címzett már valószínűleg nem is hallotta, eltűnt a szobából, s a szőke sóvárgón nézhetett csak ki az ajtón.*
*Eközben a fekete macska azt mérlegelte, vajon szükségszerű-e momentán feltörni az ajtót.. de az kis késlekedés után kinyílt, s szerencsére Ran épségben bukkant ki a rejtekéből, Ashita pedig minden léptét hűen követte eztán. * -Ran úrfi bocsánatot kért, legyen szíves elfogadni * mosolyog ártatlan-ádázul a macskára, amint az csak belső harcait vívja, s nem könnyít gazdája lelkiismeretén.* -Az úrfi pedig szíveskedjék nem halálra rémiszteni a vendégeit *fordul aztán nyájasan mestere felé* - uram, én nem haragszom.. *jelenti ki, s a következő pillanatban meghökkenve veszi tudomásul, hogy gazdája a karja közé hullott..* -sajnálom.. *susogja a fülébe a részvétet, mit eddig nem volt alkalma kinyílvánítania, s még erősebben szorítja magához a srácot, mintha egész testével kívánná óvni őt az élettől, a haláltól..* -uram, ne féljen.. én mindig itt leszek ön mellett..*ígéri neki csendesen, majd mikor már egy kis erőt érez visszatérni a fiúba, leülteti egy székbe, vet egy kérdő pillantást Goyuko felé, még néhány percet Ran mellett marad, aztán elindul készíteni valami nyugtató hatású teát. Nemsokára visszatér mancsában egy tálcával, minek tartalmát aztán Ran elé helyezi az asztalra, és ha Goyukot még ott találja, megkínálja őt is..*
|
Borzalmasan érzi magát. Még soha sem bántották. Reszket, s érzi, hogy a gyomra is diónyira szűkült. Hányinger járja át, szédül. De a félelem erősebb úr annál, mintsem hagyja magát itt kiborulni. Ash szavai megdöbbentik. Hülyén néz rá, nem is érti, hogy képes ilyen nyugodt és tárgyilagos maradni. Goyuko szíve vadul kalapál, a levegőt is csak úgy kapkodja, mintha az elszállna tőle, de gyógyírt semmi sem hoz erre a lelki sérülésre, amit Ran okozott neki ezzel a jelenettel. Maradni?! Sűrűn megcsóválja a fejét. Esze ágában nincs tovább ebben az őrültek házában tartózkodni. Majd Netanival is alaposan elbeszélget, amiért egy ilyen félőrült fiú miatt aggódik. Nincs is szüksége rá! Azt sem fogja fel, hogy a viselkedésével halálra rémít másokat. Már markolja a kilincset, addig eljutott, de az ezer gondolat a fejében nem hagyja mozogni. Csak nézi a fekete hajút, próbál a szemeiből táplálkozni, azokból a vörös íriszekből, amiket Goyuko annyira különlegesnek talál, de abban mintha nem lenne a számára szükséges élelem, éhesebb lesz a nyugalomra, a szeretetre, a békére. Görcsösen kapaszkodik a kilincsbe még percek múltával is. Megmerevedett a félelemtől, ami átjárta. Tudta, hogy baj van, de nem tudta, mi. Érezte a zsigereiben, s érdekelte, mi az. Lehet olyan erős a kíváncsisága, hogy feladja a félelmét és itt maradjon, hogy a dolog után járjon? Hogy megértse, mit kedvel Netani ezen az emberen? Nem tudja. A választ csak akkor kapja meg, amikor Ran ismét megjelenik. Látja rajta a változásokat, azt, hogy sírt, hogy szétzilálódott a haja. Szinte biztos benne, hogy most hegyek omlottak és épültek újjá benne, s ez még jobban megijeszti, mint a dühkitörése a félreértés miatt. Elámul, ujjai eleresztik az ajtókilincset. Szóhoz sem jut. Próbálja feldolgozni ezt az egészet, de tudja, hogy ez túlnőtt már réges rég rajta. Erre nem volt felkészülve és még most sem tudja, jól döntött-e, amikor eleresztette a félelmet arra az egyetlen másodpercre, míg megbocsát Rannak.
|
*Ran az ajtónál megállt és összeroskadt, majd a dühtöl vezérelve felpattant, kulcsra zárta az ajtót, hogy Ash ne jöhessen be, végül a fürdőbe ment, előkapta a pengét ami nemrég sebezte meg, amikor Asht állította meg, de ahogy maga elé képzelte a macskát és a vért, a fájdalmat amit akkor érzett amikor a macska meg akarta vágni magát, a penge landolt a földön, majd Ran ugyanúgy követte, leroskadt a hideg kőre, az sem érdekelte ha a szőke így látja, megsebbzetten, kínok közt, fájdalommal az arcán, görcsösen nyúlt ki a padlón, mintha csak lasított felvétel lenne minden mozzanata... a hideg végig járta a testét, ami lassan de lenyugtatta a fiú testét és lelkét egyaránt, könnyek szöktek az arcára, s felgyülemlettek a hideg köveken, pár perc leforgása alatt történt mindez, de Ran fejében lassan össze állt a kép, feltápászkodott a földről, megtörölte könnyes szemeit, a szőkeségre nézett* - Örülök.... hogy már jobban vagy... *majd gyorsan kinyitotta a zárat és ha a kandúr nem tűnt még el gyorsan elé lépett* - Ne... ne haragudj.... sajnálom.... mondd meg... mondd meg a gazdádnak, hogy köszönjük.... *a haja zilált volt, a levegővételén lehetett hallani hogy lassan beletörődik a dologba, és hogy tényleg megbánta* - Gyere had hívjalak meg valamire... kérsz valamit enni vagy inni? *ha nem találta a házban akkor pedig utána rohant de mindenképp megkereste őt* - Te se haragudj Ash... nem kell értem aggódnod... igéretet tettem nem igaz? *mosolygott fásultan a démoni teremtményre, majd egyetlen menedékként a karjaiba hullott*
|
*A kandúr tétlenül nézi az eseményeket, nem érzi jogosnak, hogy szereplőjévé váljék az előadásnak. Feladatához hűen egyet ért Rannal, mikor az kiabál a részvétet nyílvánítóval, s az ellen sem tesz semmit, hogy falhoz nyomja az ifjút, noha pontosan átérzi annak helyzetét. Ez csak akkor vált ki belőle cselekedetet, mikor a macska végső elkeseredésében már tőle is segítséget remél. Közelebb lép a pároshoz, hogy ha szükséges, emlékeztesse s visszaterelje Rant a józan ész fonalára, ám mielőtt erre még sor kerülhetne, megcsörren a gyászhírt hozó szerkezet. Elhűlve figyeli gazdája minden egyes mozzanatát, hagyja elrohanni, mint mindig mindent, ezt is tárgyilagosan kezeli, s előbb hidegvérrel kötelességeit teljesíti, így figyelembe véve a vendég kellemetlen helyzetét is.* - Elnézését kérem gazdám viselkedése miatt. Úgy értette, köszöni Netani kisasszony törődését, kérem nézze el neki, hogy a lelki állapota gátolja a megfelelő kifejezési módját ennek. Ha kívánja, megvárhatja az úrfit itt. Ha azonnal távozni óhajt, engedje meg, hogy kikísérjem, és megköszönjem látogatását *mondja nyájasan Goyukonak, s ha az az utóbbit választja, még kikíséri, s csak utána rohan Ranhoz, az ajtón kopogtat, de akkor is benyit, ha nem-, illetve elutasító válasz érkezik. Tanult az előző esetből, az pedig csak töredéke volt a mostaninak, tehát van már némi elképzelése a fiú önpusztító tevékenységieről. S csak azért időzött még a másik macskával, hogy mestere ne rontsa jó hírét még heves érzelmektől túlfűtve sem. A szőke kandúr idő közben a sűrű robajokra már éberré vált, bár mozdulni alig tud, de sértődötten bámulja, amint a fiú beviharzik a szobába. Érzelmei azonban lassan megváltoznak, érzi a fájdalmat a levegőben, s így érdeklődve pillog Ranra, noha morcos ábrázata továbbra sem szűnik.
|
Goyuko nagyon komoly szeretne lenni, mégis a másik macska jelenléte zavarólag hat rá. Le-lelapulnak a fülei, de aztán az érdeklődése jeléül mindig felcsapódnak. Túl kíváncsi. Még sosem járt itt és ez az első megbízás, hogy egy házhoz küldik, így nagyon nem tudja, mihez kezdjen magával. Mindenesetre szeppenten néz Ranra, hátha üzen valamit a családnak. Aztán megriad. Azonnal fejet hajt a fiú előtt, fülei hátralapulnak, farkincája a combjára kunkorodik. - Sajnálom! Úgy értem, a család együttérez önnel. - lehunyja szemeit, alig mer felegyenesedni. Szeretne mondani valamit még, talán ő rontotta el az üzenetet, talán félreértett valamit, ám mielőtt szóra nyithatná a száját, Ran elkapja és a falhoz nyomja. Egyetlen nyikk hallatszik csak a macskából, azonnal rettegni kezd. Tehetetlenül várja, hogy bántsák, holott úgy gondolja, Netani és a családja csak a jószívűségük miatt akart ilyesmit közölni a fiúval. Nem is sejthették, hogy ez lesz. Segélykérőn pillant Ashre, majd félve a fiúra. Megkérné rá, hogy ne bántsa, de miután felveszi a telefont, meg sem mer mukkanni. Egyetlen pillantást vet a fekete hajú kandúrra. - Sajnálom! Igazán sajnálom! - mondja neki, azzal ellenőrzi, hogy mindene megvan és az ajtóhoz rohan.
|
*Ran nagy szemekkel pislog a macskára, sose látta még azelőtt, a szavai sértőek fülének, nem tudja mire vélni a részvétet hiszen az apja még él, felháborodik* - Mégis milyen jogon jössz te ilyesmihez? vagy mily jogon jön ehhez a gazdád? Hisz az apám még él! *kiabál vele, szemei villámokat szórnak* - Igen kívánok! *kapja el a fekete felsőt és neki nyomja a kandúrt a falnak, de ekkor megcsörren a mobilja, így elengedi és felveszi a telefont, de szemeit nem veszi le a macskról* - Anyu? Mi az? Hol vagy? Már nagyon aggódok miattad... hogy? *mély hallgatás következik, majd Ran egy székre roskad* - I....igen.... értem.... siess haza... *teszi le a készüléket, majd az koppan a padlón, nagy robajt hagyva maga után* - Apu meghalt... Ash megígérted... azt mondtad életben marad! *rohan be a saját szobájába és becsapja maga mögött az ajtót, a vendéget is kint felejti a konyhában, nem is törődik vele*
|
*A szőke kínlódva nyöszörög valamit Ran szavaira, a menekülés vágya és a vérben fürdő szenvedés lázang benne egymás ellen, de úgy tűnik jelenleg az utóbbi hatott erősebbnek. Eközben Ashita elégedetten veszi tudomásul Goyuko hozzá való mértéktartását* -értem, köszönjük a család figyelmességét *néz a macskára* - természetesen, azonnal szólok az úrfinak *mondja, azonban arra hogy meg is tegye már nincs szükség, Ran megjelenik mindeféle helyzetjelentés nélkül is, ezután félreáll, s csak mellékes árnyékként szemléli végig gazdája beszélgetését a vendéggel.*
|
- Üdvözlöm. - köszönti a macskát illően. - Köszönöm. - lépdel be a házba. - Örvendek. Az én nevem Goyuko és azért jöttem, hogy az Abuki család nevében részvétet nyilvánítsak Ran úrnak. - válaszol készségesen. Nehezére esik így beszélni, de túlságosan ijesztőnek tartja Ashitát ahhoz, hogy lazább szöveget merjen elővenni. - Nem kérek semmit. - pillant óvatosan körbe ezután. Még nem járt itt. - Ha nem probléma, itt megvárnám Ran urat. - szólal meg újra és félénken ránéz a kandúrra. Aztán amikor megjelenik a fiú, Goyuko mélyen meghajol, de nem egyenesedik fel. - Üdvözlöm. Az Abuki család legfiatalabb macskája, Goyuko vagyok. Azért jöttem, hogy a család nevében részvétet nyílvánítsak az apjával történtek miatt, és kifejezzem gazdám, Netani mély együttérzését. - mondja el szinte egy levegővel, azzal felegyenesedik és belenéz Ran szemeibe. - Kíván üzenni valamit gazdámnak? - kérdezi esetlenül. Fogalma sincs egyébként, mit kellene ilyenkor tennie, tapasztalatlan még az ilyesmiben.
|
*Ran bólint amikor Ash megindul az ajtó felé, majd keres egy lepedőt és letakarja vele a szőkét* - Ha Ash nem hajlandó rá, majd lekezelem én a sebeidet, bár tudnod kell hogy elég béna vagyok az ilyesmiben, sőt... igazából magamnak is csak csinálom a sebeket, gyógyítani mások szokták.... *beszélget a szőkével pedig az nincs is magánál* - Most pihenj, megnézem ki jött ilyenkor... *indul meg Ash utá, majd meglátja a barnás macskát, feketében áll előtte, nem tudja mire vélnia dolgot* - Ki vagy te és miért vagy itt? *kérdi tőle hírtelen minden bemutatkozás nélkül, kezdi úgy érezni, ellepik a macskák*
|
- Uram igazán figyelmes..*fejezi be a fiúval való vitatkozást* - majd veled mehetek? *tudakolja, s leteszi a macskát a karjaiból a paplanokra, esze ágában sincs a lenézett állatot felmagasztalni odáig, hogy ő vállalja a földön való alvást helyette, még ha beteg is...ő tehet csak a sérüléseiről, miért más kínlódjon és hozzon áldozatot miattuk?* -értem..*mormogja* -hozok én vizet *ajánlkozik s már ugrik is érte, az iránt viszont már erőteljesen vonakodik, hogy a szőkét pátyolgassa..* -bocsánat, igyekszem nem rászolgálni a bőrlenyúzásra * rakja le a tálat a a ronggyal együtt* - ahogy szeretnéd *ereszt meg egy halovány mosolyt, majd ismét felpattan a csengőszóra* -ha megbocsát * hagyja magára Rant a sebesülttel, ki fájdalmasan fel-fel pillog néha, de láthatóan még nem fogja fel a körülötte lévő dolgokat, mert csak békésen hortyog tovább. * - szép napot *tárja ki az ajtót a fiúnak*- üdvözlöm a Thasikana család házában, a gazdám éppen elfoglalt, addig kérem fáradjon beljebb *invitálja befelé a vele szemben állót* -a nevem Ashita, Ran úrfi szolgálója *mutatkozik be* -milyen ügyben jött? megkínálhatom valamivel? *érdeklődik*
|
A fiú kivételesen fekete ruhákban érkezik. Próbál búskomor lenni, de nem tud igazán. Imád mindent, ami körülötte van, a havat, a házakat, a fákat... Mégis muszáj becsengetnie a Thasikana családhoz, hogy Rannak részvétet nyílvánítson apja sorsáért. Mielőtt megnyomná a gombot, lesomja füleit, leereszti farkát és aztán felkészül a szövegére. Becsenget.
|
- Vicces fiú vagy te Ash... *neveti el magát, főleg azon hogy a macska mindezekről fapofával, komolyan beszél* - Én nem kérem, hogy vedd magadra a hibáimat... vagy a cselekedeteimet, mindenki maga felel mindenért... én nem várom el hogy miattam kelljen szenvedned.... *szögezi le, majd körbe tekint, sehol sem látja anyja autóját, kicsit aggódni kezd, megnézi a mobilját ott se kereste senki, mélyet sóhajt a levegőbe* - Lehetr hogy megállt volna valahol? *néz körül de sehol sem látja édesanyját* - Azért menjünk be... ha nem jön nemsokára akkor elmegyek megkeresem... *megy be a szobájába, majd paplanokat terít a földre* - Így ni... itt aztán aludhat... tedd csak ide Ash... *mondja a macskának* - Hozok vizet... kicsit lemossuk az arcát és a testét ahol véres... remélem nem tört semmije, nincs pénzem orvosra... *sóhajtja* - Ja és még valami... igen meg van bocsájtva... de csak most az egyszer, legközelebb lenyúzom a bőröd ha megtörténik! *viccelődik és érezhető is a hangsúlyon hogy nem godolja komolyan* - Úgy tűnik a föld foglalt lett... szóval muszáj lesz megint mellettem aludnod... nem bánod? *érdeklődik és kíváncsian várja a választ*
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
