|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Mivel muszáj, hát muszáj és a muszáj nagy úr tud lenni, így beszedi a kis bogyókat és az összes vizet ledönti a torkán rájuk. Fura számára, hogy ígéretet tesz neki, de már nem foglalkozik vele. Aztán egyre kétkedőbben néz rá. - Nem emlékszem kínálkozó lehetőségre. - jegyzi meg. - Mennyi idős, húsz, huszonkettő? Morcos kis tökalsónak néz, szóval sosem venne komolyan, ráadásul totál beléd van esve. Egyébként nem bírom azokat a csajokat, akik gyorsan leírnak. - teszi még hozzá. - De a szex nem érdekel, jobb ha tudod. - s elfordul.
|
- Jah hát igen.... ebben van valami... *bólint rá*- Igen muszáj, gyorsabban gyógyulsz és fájdalommentesebben szóval légyszives vedd be... igérem a mai nap után békén hagylak azokkal a vackokkal... *igéri neki* - Köszi de hetero vagyok és kihagynám ezt a kínálkozó lehetőséget! Csak sajnálatos módon nőstény sincs nagyon a közelben szóval magadnak kell majd intézned a dolgaidat... előre szólok, szemed leved Yuráról.. *figyelmezteti*- Esetleg ha ő is akarná... de használjatok gumit... *egyáltalán nem viccel, a dologgal kapcsolatban, komolyan beszél, és nyugodtana dologról*
|
- A hadvezéreknek kell taktikusnak lenniük. - magyarázza egyszerűen. Úgy tűnhet, hogy közönyös, pedig csak megtanulta elrejteni az érzelmeit. - Muszáj tablettákat szednem? - kérdezi. - Ha nem, inkább ne is beszéljünk róla. - kéri. Persze már oda is nyomja neki az orvos, de még nem mozdul, míg nem válaszol neki Adrian. Vállat von azon, hogy meglepte őt azzal a szörnyűséggel. Majd hátracsapja a füleit. - Úgy nézel rám, mintha kérnélek, hogy igen, érezz késztetést. De nem kérek ilyesmit, nem kereskedem a testemmel. Egészséges szexuális beállítottságom van, úgy gondolom, ami a korom környéki nőstényekre terjed ki, kizárólag. - magyarázza minden szót nagoyn komolyan.
|
- Hadvezér? Az hogy keveredett ide? *néz kérdőn a fiúra, majd befejezi*- Jólvan úgy sem akarlak túlerőltetni, szóval nyugodtan pihentesd, meg adok pár tablettát még, gondolom elmúlt az előző hatása már... *adja kou kezébe, majd vizet is tölt neki amit a kezébe nyom* - Akkor most mégis megleptelek nem igaz? Ennek azért örülök... bár nem kéne.... gondolom... *gondolkodik el a dolgon, majd a kérdésen eltöpreng* - Sose gondolkodtam olyasmin... kéne erre kéztetést éreznem? *néz Koura ártatlan arckifejezéssel*
|
Úgy érzi, hogy Adrian incselkedik vele. Ez bosszantja. Azt viszont nem tudta, hogy egy macskalény találta ki a csipet. - Ha kell, talán. - aztán sziszegni kezd az erős mozgatástól. Ebből látszik, hogy még eléggé fáj neki a dolog. - Még kell pár nap, hogy rendesen tudjam használni. - mondja. - Orvos vagy, nem hadvezér. Neked más van a fejedben. - oldja meg egyszerűen a kérdést. Aztán elszörnyed. - Fúj! Azt ne mondd, hogy van olyan, aki a kutyájával hált! - hátrál. - Vááh! Nem hittem volna, hogy újat fogsz tudni mondani. - fintorog. Alig hiszi el, hogy ez igaz. Aztán jobban belegondol, milyennek ismerte meg az embereket és rájön, hogy nem is áll tőlük távol az ilyesmi. Erre jut, de Adrian mondandója megragad a fülében. - És nem is akarnál sose macskalénnyel hálni? - kérdezi gyanakvóan.
|
- Ohh a chip... igen furfangos találmány... milyen furcsa mégis hogy egy macskalény fejlesztette ki, nem igaz? *néz Koura, majd lassan bekötözi a kezét. ügyel arra hogy ne okozzon fájdalmat, a vágást is megvizsgálja előtte és arra is friss kötést tesz* - Jólvan... rendesen tudod így mozgatni? *kérdezi és kicsit ő erősebben megmozgatja Kou kezét* - Így fáj még? *kérdezősködik* - Azért furcsa mert ilyenekre sose gondolnék... sose voltam taktikus semmiben, tehát ezek a taktikai lépések tőlem távol állnak azt hiszem, vagy nem veszem észre... *hallgatja tovább és felnevet* - Csak azt hiszed Kou, azt hiszed.... én már sok mindent láttam... nem is hinnéd az emberi faj mennyire gusztustalan főleg ha a testi vágyait és a perverz fantáziáját kell kielégítenie.... mindazonáltal nem tudom miért teszik ezt, én sose feküdtem le se kutyával, se macskalénnyel...
|
A fiú érzi, hogy megint más vele a férfi. Nem érti, miért. Talán megbántotta, megsértette, esetleg feldühítette? De nem kérdez rá, inkább figyel. Aztán beindul a dühe, s elfordul Adriantól, s ép kezével beleboxol a levegőbe. Jó kis löket indul ki az erőtől. - Nem török olyan könnyen. - pillant a férfire. - De sajnos a szaros csipp miatt ember ellen nem tudom fordítani. Amint támadnék, olyan fájdalmaim vannak, amilyet még soha senki nem tudott okozni. - s látszik a szemében, hogy ezért dühös is. - Ahogy megsemmisíteni sem tudjuk, úgy akadályozza meg, hogy az emberek ellen használjuk. - engedi, hogy a férfi bekösse a kezét. Szüksége is van rá, hogy még egy kis ideig pihentesse. - Ezek miért fura dolgok? Azt sem értem, az emberek mit esznek a macskalényeken. Tudom, hogy a nőstényeink egytől egyig gyönyörűek, de ahogy a kutyátokkal sem háltok, úgy velünk sem kellene.
|
- Tisztában vagyok vele Kou! *közli vele, hogy tud Yura érzelmeiről* - De nem vagyok az a fajta aki ezt kihasználná... szeretem Yurát de úgy mintha... egy jó barátom lenne... és azért küldtem haza mert Dina tényleg aggódik amikor Yura sokáig marad el valahol, még akkor is ha csak hozzám jön át... csodálkozom hogy még nem telefonált miatta... *nézi ahogy a fiú eltöri saját kezén a gipszet* - Persze törjük el mindjárt a másik kezedet is... *morogja magának* - De azért bekötöm... csak nem teszem gipszbe... talán akkor nem is zavar majd annyira... *mondja avval megindul a rendelő felé* - Szeretem hogy mindig ilyen jókedvű... és Dinával sincs bajom, barátok vagyunk... kiderült hogy a szerelem kettőnk közt nem működik így hagytuk az egészet.... neki van most udvarlója... miért kérdezel ennyire fura dolgokat?
|
Kou szúrós szemmel néz a nőstényre, amiért rá se hederít tovább. Tudja, hogy egyrészt azért, mert nem volt vele igazán kedves, másrészt pedig, ami talány nyomósabb ok, hogy ő bitorolja azt a helyet, amit a nőstény akar. Hallgatja a férfit. - Irónikus. De nem hinném, hogy apai szeretetet táplálna irántad. - jegyzi meg. Általában ami a szívén, az a száján. Általában, hiszen ritkán beszél, de akkor szinte csak az őszintét mondja, néha még azt is, amiről talán nem kéne semmit sem mondania. Engedi Adriannak, hogy felé nyúljon. Legszívesebben hátrább ugrana és inkább levenné, hogy a kezébe nyomja, de megállja, egyetlen rezzenéssel tűri, hogy megfogja a nyakában lévő bilétát. - Az enyém nem. - azzal ráüt a gipszre. Az betörik, utána könnyen le tudja szedni a darabokat, de amikor megmutatja Adriannak, a férfi láthatja, hogy még nem gyógyult meg a srác. - Mivel nagy erőm van, nagy hátrányom is. Lassabban gyógyulok a társaimnál, de még mindig gyorsabban az embereknél. - magyarázza. - Használni még nem tudom, de a gipsz már zavar. - azzal a kezére vigyázva összeszedi a darabokat, majd kidobja a kukába őket. - Te mit eszel Yurán? Vagy azért zavarod haza, hogy ne legyen veled? Esetleg azért, hogy Dina ne jöjjön érte? - kérdezősködik. Hangja komor, de némi kíváncsiság is érződik benne. Aztán észbe kap, hogy nem illik kérdezősködnie. Visszavonni viszont nem akarja.
|
*A macskalány nem válaszol Kounak, sőt inkább emg sem hallja a kérdést* - Ohh hát sajnálom... ne haragudj... *vakarja meg fejét, ezt az információt tényleg elfelejtette közölni* - Amúgy azért kedvel ennyire mert már kiskora óta ismerem... azaz... kitették az utcára még gyerekkorában olyan.... 4 év körüli lehetett... és én találtam meg... hazahoztam, de mivel tudtam milyen az anyám a barátnőmre bíztam, hogy vigyázzon rá.. persze akkor Dinával még nem jártunk, csak barátok voltunk és neki megengedték a szülei... aztán később amikor már mi is nagyobbak voltunk persze szerelmesek lettünk... Yura meg mindig velünk volt, olyan volt mintha agyerekünk lett volna... vicces nem? *mosolyog rajta ahogy visszagondol* - Nagylány lett belőle... és amikor itt van mindig a nyakamon lóg... ohh tényleg mutasd milyen lett a bilétád? *fogja meg a láncot* -Úgy tűnik ma nincs nagy forgalom... a kezd hogy van? Nagyon fáj még? Mert ha már nem annyira akkor levehetjük a gipszet... a macskalények csontjai gyorsabban összeforrnak tudtad? És a sebeik is gyorsabban összeforrnak mint egy embernek...
|
Kou lassan visszanyeri a látását. Felegyenesedik és ráfókuszál a gépre. Nem tűnik ártalmasnak. Figyeli a nőstényt, de nem engedi, hogy ő adja rá a láncot. - Nem gondoltam volna, hogy a saját fajtám köt láncra egyszer. - mondja, azzal elveszi tőle és beakasztja a nyakába. Aztán értetlen néz a nőstényre. - Miért volna ez szerencse? - emeli meg a cédulát. Közelebb araszol Yurához, ahogy az Adrinnal beszélget, majd megböködi. - Mit eszel rajta? - kérdezi meg szenvtelenül, de nem túl kihívóan. Aztán amikor a nőstény elmegy, letámadja a férfit. - Tök hülyét csináltam magamból miattad! Egy szóval sem említetted, hogy Yura macskalény.
|
- Fényképezőgép... *mondja és a fiú felé tartja a gépet* - Látod? már kész is a kép... te vagy ez a morcos macska! *megvárja amíg a gép dolgozik, majd kiadja a képet* - Na meg is van.. *körbe vágja, majd egy speciális matricával ráragasztja a dögcédulára, így pont ráillik* - Na tessék... már kész is... *ha a kandúr engedi neki akkor a nyakába lógatja a láncot, ha nem akkor csak a kezébe nyomja* - Nagyon szerencsés vagy hogy ilyet kapsz... én csak 4 év után kaptam... bár a gazdámnak ez a foglalkozása... így segítek neki benne... mostmár egyedül is meg tudom csinálni...
*Adrian közben visszatér, miután megállapította hogy Kounak sikerült rendesen beállítania a gépet* - Na kész vagytok?
- Igen minden rendben ment... de Kou kicsit megijedt a vakutól... figyi nem akarsz lecserélni engem Koura? Ő meg lehetne Dinával... jó ötlet nem?
- Akkor jó... *mondja az első kijelentésre majd folytatja* - Nem. nem cserélünk, Kou velem marad, te meg a te gazdádnál.... Kou is belejön majd a dolgokba.
- Na jó azért próbálkozni csak szabad... *konyulnak le fülei, de látszik rajta mennyire rajong Adrianért*
- Ideje lenne hazaindulnod Yura... bármikor szívesen látunk, de most dolgunk van...
- Önző vagy kidobsz?
- Nem, de Dina aggódni fog.. tudod milyen az a nő...
- Te ismered jobban a tecsajod volt!
- Ezaz... volt... szóval iszkiri haza! *lendíti meg a lányt hogy induljon* - Aztán viselkedj jól...
- Rendben... na szia doki! Még látjuk egymást morcos! *mosolyog avval lelép, Adrian meg becsukja az ajtót*
- Lökött egy macska... de amúgy készülj fel r, hogy néha betoppan... sokszor jön el látogatóba, meg sokszor jön Dina is...
|
Megdöbben, azt hiszi, álmodik, azért viselkedik olyan furán. Eltátja a száját, a farkával vadul csapkod, a fülei is pattognak a fején. Megkapaszkodik az asztalban, csak bámulja a nőstényt, mígnem azt érzi, hogy belevájja körmeit a fába. Akkor abbahagyja a dühöngést. S már rángatja is magával a nőstény. - Héj! Nem kell rángatni, jók a lábaim, tudok menni rendesen rajtuk! - kiabál vele. Aztán sértődött arcot vág. - Nem mosolygom! - morogja oda. Mérgesen néz a nőstényre, úgy érzi, még a saját fajtája is elárulja ebben a pillanatban, Adrian is lemond lassan róla, s kattan a gép. A villanástól megijed, ép kezét a feje elé kapja, hátraugrik. Neki a falnak. Nagyot koppan, lecsúszik rajta, de aztán már ugrik is talpra. Már ha tudna. Csak fényfoltokat lát, villódzik számára a világ, fúj, morog, vicsorog, karmait kiereszti. - Mi ez?! Miféle beteges eszköz ez?! Az emberek nem normálisak! Hogy lehet ilyen baromságot kitalálni?! - háborog.
|
*Amnt kinyílik az ajtó, egy ugyanolyan cédula libben meg előtte amilyen az övé, s Yura nem is ember, hanem macskalény, ráadásul nőstény* - Szia! *köszönti Kout majd belibben* - Valószínüleg te vagy az új jövevény... hmm... nem vagy éppen mosolygós alkat... na nem baj... hagyd csak majd kiszolgálom magam... *megy a konyhába és befal egy szendvicset, látszik rajta hogy otthonosan mozog itt* - Adrian merre van? *érdeklődik de akkor a férfi már lassan kilép a zuhany alól*
- Szia Yura! Jó újra látni! *köszönti*- Engedély?
- Megvan! *mutatja fel a dögcéduláját meg a papírt, amit Adrian alá is ír, majd vissza ad neki*
- Rendben akkor a pénz... *nyomja azt is oda*
- Köszi doki... na... akkor gyere... *néz a papírjára majd folytatja a mondatot* - Kou! *vonszolja be a szobába és a falhoz állítja* - Kérem a cédulád is... *vesz elő egy fényképezőgépet zsebéből, elég kicsi, így könnyen cipelhető*
- Hogyhogy Dina nem jött?
- Sok dolga van plussza azt mondta, hogy nincs kedve se jönni... na meg azt is hogy már egyedül is meg tudom csinálni! *mosolyog és kout lesi* - Mosolyoghatnál kicsit... így nem lesz valami szép ez a kép...
- Hagyd Kout... nem az a fajta.. *legyint és elindul a mosógép felé, hogy megnézze nem e állított el valamit kou*
- Tök jó hogy végre a dokiak is van macskalénye... sose akart magának, engem is szépen lepasszolt... na jó nem haragszom rá... pedig tök jó lenne ha ő lenne a gazdám... mondjuk Dinánál sem rossz... *sóhajt* - Na itt repül a kismadár! *és már kattan is a gép*
|
Kou az ajtóhoz rohan a második csengetésre, majd elfordítja a kulcsot és kinyitja az ember előtt. - Üdvözlöm. A gazdám zuhanyzik, pár perc múlva kész lesz. Addig fáradjon beljebb. - üdvözli modorosan, illedelmesen Yurát. - Kér esetleg addig valamit inni, míg várakozik? - kérdezi, s ha az ember hagyja magát, hozzá sem érve, bekíséri őt a konyhába. Fogalma sincs, ki ez, csak annyit tud, hogy a cédulája miatt van itt.
|
- Köszönöm! *mosolyog rá még aztán a fürdőbe megy és a zuhany alá áll, hogy lemosson magáról mindent, halált, vért, szagot... közben pedig valaki csenget, most jut eszébe a férfinek hogy elfelejtette Yurát... kikiabál Kounak* - Nyiss ajtót légyzi, mindjárt megyek! *kéri, s folytatja a zuhanyzást, közben pedig újra megnyomják a csengőt... *
|
Kou sietősen kapja be a fürdőbe a ruhákat, majd ahogy csak tudja, magára húzza őket. Persze fél kézzel nagyon nehéz. Mérgében összetörné magán a gipszet, de eszébe jut, hogy akár a karját is elveszíthette volna, így inkább lemond pusztításvágyáról. Kissé furcsán állnak rajta a dolgok, a vizes bőrén nehezen húzta-vonta a ruhadarabokat, még a haja is vizes, de befal pár falatot, csak azután próbálkozik a mosással. Szenved vele piszkosul, fogalma sincs, hogy működik a gép, de aztán addig csavargatja, nyomogatja, míg elindul benne egy mosás. Ezután odamegy Adrianhoz. - Elindult a gép. - jelenti be.
|
- Értem... és köszi... *mosolyog a fiúra, majd elindul hogy tiszta ruhákat keressen na meg köpenyt... így duplán használódik, úgy gondolja elég hamar el fog fogyni a ruhakészlete, de majd vesz újat, felkapkodja Kou ruháit majd oda készíti neki a tisztákat, s elmegy készíteni valami ennivalót, bár nem éhes de úgy gondolja Kou bizony az lehet... * - Az asztalon az étel, egyél ha éhes vagy... *kiáltja be neki, bár csak pár szendvicset csinált.... ha kou mindennel elkészült akkor ő is elmegy fürdeni*
|
Kérdőn néz Adrianra, de úgy, mintha egy védelmet nyújtó faálarc mögül tenné ezt. - A sajátomtól nem. Másokénál megoszlik. Néha kívánom, mert jobb nekik, néha gyűlölöm, mert elveszítek valakit, néha undorodom tőle, mert büdös, néha nem érdekel, mert semmi közöm hozzá. - kivételesen kimerítő választ ad. - Nem azért élek még, mert féltem megölni magam, hanem mert csak a gyávák menekülnek a halálba. Vagy talán ők az okosok, nem tudom. - elmegy az autó mellett és a férfi elé áll. - Megpróbáltam, de éreztem az ellenállást, hogy ez így nem jó, nem helyes. Az élet ajándék, a sors teszi áldottá vagy átkossá. - azzal követi az utasítást, zuhanyozni megy. - Megoldom. - válaszol az utolsó kérdésre, s egyben úgy gondolja, hogy ezzel igenlőn válaszolt arra, hogy jó lesz, ha az ajtó elé teszi megint Adrian a tiszta ruhákat. A fürdő ajtaja előtt levetkőzik, persze ügyel arra, hogy még jóval azelőtt, mielőtt Adrian a közelbe érhetne. Nem dolgozik azon, hogy rendesen hagyja ott maga után a terepet, csak lehámozza magáról fél késszel a dolgokat, majd bemegy lefürdeni.
|
*Adrian elmosolyodik egy kicsit ahogy Kou kiszáll, elképzeli őt kölyökként, s arra gondol vajon milyen lehetett... vajon voltak-e álmai, s ha voltak milyen vágyakkal voltak körbefonva* - Félsz a haláltól? *kérdi amikor kiszáll ő is az autóból, majd lezárja* - Csak mert ha úgy gondolod... nem érdemes élni egy ilyen világban... akkor már biztosan feladtad volna nem igaz? *kérdezgeti* - De te mégis küzdttél és bíztál annak ellenére, hogy ezerszer megtörték a lelked.... nem így van? *nyitja ki a ház ajtaját* - Menj el zuhanyozni... utánad majd megyek énis... viszont váltásruha kellene... jó lesz ha megint az ajtó elé teszem? Amúgy később kellene mosni is... rád bízhatom a dolgot?
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
