|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Ran meghallja ezt és becsukja az ablakot* - Bocsi... *kér elnézést, majd az ágyhoz lépdel, felveszi a takaróját és a szőkére teríti ha az hagyja* - Nem kellene orvoshoz mennünk ezekkel a sebekkel? *kérdi majd körbe néz* - Hol lehet Ash? *indul meg felkeresni a fekete macskát*
|
*Hajnalban Cryspus még félálomban szenvedett a fájdalmaitól, nem hagytak neki egy perc nyugvást sem..órák óta forgolódott, de persze az Ashita által kínált fájdalomcsillapítót nem akarta elfogadni..szóba sem állt az olyasféle szolgalényekkel, csoda, hogy Goyukonál megengedte ezt magának..hallja, ahogy Ran mocorog, nem foglalkozik vele túl sokat, csak halkan nyöszörög tovább, míg a másik kandúrt pedig a lappangó tüdőgyulladás teszi próbára, mit ezidáig oly ügyesen leplezett..*-hideg van..*susogja a szőke macska, arca verejtékezik a láztól, ugyanakkor a hideg rázza, s még jobban összeborzong, ahogy Ran az ablaknál ügyködik.. közben a fekete árnyékként tevékenykedik a többi helyiségben, végzi a nappali munkák előkészületeit, vagy befejezi a tegnap félbemaradtakat..aludni szinte sosem alszik, mégis mindig kipihent, csendben varázsolja az éj leple alatt makulátlanná a házat..*
 
|
- Én kérek elnézést a késői maradásért. Igazán nem akartam zavarni. - kér ő is elnézést udvariasan. Merengőn néz Ashitára, a lelkében kissebb szél dúl, Cryspus rávilágított dolgokra, melyeket újra kell gondolnia és a kudarcélmény még rátett egy lapáttal. - Hálásan köszönöm. - hajol meg a fekete kandúr előtt. Ő is egy külön történet lehet, a szemei, az arca elárulja, de Goyuko érzi, hogy most mennie kell, nem illik későig maradni, a házat szomorúság érte, gyászidőt is hagyni kell Rannak és az anyjának, s ha ez még nem lenne elég, Netani biztosan leszedi a macska fejét, amiért csak este ér haza. - Jó éjszakát. - meghajol Ashita előtt, azzal távozik.
|
*Ran végül békésen alszik, hajnalban ébred csak fel arra hogy nagyon kiszáradt a torka, kimegy a fürdőbe és iszik a csapból, de még mindig szomjas, így hát nekivág kijutni a konyhába, de közben ügyel az ott lakókra, hogy ha alszanak ne verje fel őket, kezd tavaszodni így kellemes idő van a házban végre, Ran már nagyon várta... és vágyta ezt... nem szereti a telet... poharat keres és tölt bele vizet majd visszavonul az ágyába és ott iszogatja a vizet, már nem álmos, így csak ül az ágyban és néz ki az ablakon, mintha valami érdekest vélne felfedezni ott, pedig nem... végül felkel és átlépi a szőkét hogy az ablakhoz férhessen, kitárja és onnan bámul kifelé*
|
*Ashita Ran mellett marad, míg az vissza nem alszik..elgondolkodva nézi a fiú önkéntelen mozdulataiba beférkőzött rémálmot, s jól tudja, annak gyökerét kezelni lett a házhoz rendelve, s mégis képtelen feladatát rendesen végezni..erős bűntudata támad hát, míg Ran álombéli gyötrődéseit szemléli, de ő társalkodó helyett egy szimpla szolgának lett nevelve..nem ismerhette az emberi lélek titkát..*-elnézését kérem, hogy az úr nem búcsúzhatott el személyesen..*réved fel merengéséből Goyuko szavaira* -köszönjük a látogatását*siet a macska után, a kérésen kissé meglepődik, Goyuko ezen szavai pecsételték meg, hogy a szobában történteket rejtelmes kérdések megmagyarázhatatlan hada fonja körül..*-feltétlenül szólni fogok gazdámnak *biztosítja a fiút, s bár érdekelnék a beszélgetés részletei, az illem nem engedi meg, hogy kíváncsiskodjon..ha szerencséje van, Cryspus acsarkodásában úgyis beszámol mindenről..azonban a szőke kanúr csak dühösen pillogott az ajtó irányába, míg Ash kikísérte aktuális ellenfelét..akin talán győzőtt..de ezúttal nem érezte azt a finom elégedettséget, megbántotta és elszomorította Goyukot, pedig nem az volt a cél..*-úgysem látom soha többé..*nyúlik el a paplanokon, próbálva bűntudatán enyhíteni, de mostmár nem csak nagyobb figyelem jutott a hegeire, szívét is mardosni kezdte valami..*-bolond kölyök..legalább kiabálhatott vona*morogja magában*
|
Hallgat. Talán Cryspusnak az az érzése, végre csendben marad. Látszódik a fiún, hogy komolyan végiggondolja a szavakat, hogy ízlelgeti őket és azok a lelkében változásokat idéznek elő. Úgy tűnik, szégyenli magát, mert lesüti a szemeit és bánatosan a padlót bámulja. Fülei lekonyulnak, válla leereszkedik, mintha kiszállna belőle az erő, az élet. Valóban felismeri, hogy milyen furcsa dolog számára a szeretet, s pont azon, amit a kandúr mond neki. Ennyire elárulná a hazáját? Ez lenne számára a szeretet, amikor valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, már nem is szereti tovább? Netanira gondol, mert a srác őt úgy érzi, szereti. És tényleg! Amikor a lány túláradó érzelmekkel fordul felé, Goyuko elutasító vele, úgy érzi, megfullad tőle. Kirázza a hideg erre a gondolatra, nem akarja, hogy ilyen tenger-érzelmek fojtsák meg. Talán ez a vonzó Cryspusban, makacs, ezért talán képtelen ilyen tengert a fiúnyakába zúdítani. Borzasztóan érzi magát, mert nem tud egyetérteni a macskával. Ő szereti az embereket, csak hagyják meg a szabadságát. Sőt... az érdekkapcsolatok túl ismerősen csengenek a macska számára. Érdek volna, hogy amíg neki jó, ott marad, amikor meg már neki nem jó, eljönne? Persze. És ez baj? Belegondolva, a macskák pontosan ilyenek, a hűségük és szeretetük addig tart, míg nem nézik kutyának őket, míg mindent megkapnak, de a bántás kimarad az életükből. Ezért kéne szégyellnie magát? Goyuko márpedig nem fogja! Felnéz a szőkeségre. Még mindig lehengerlően csodálatosnak látja. Megsebezte a lelkét és nem tud hozzá sehogy sem közel jutni, ezért kudarcnak érzi ezt a beszélgetést, mégis... még mindig vissza akar jönni majd hozzá. Szomorúan néz rá le. Kezdi őt megérteni. Mélyet sóhajt. - Jobbulást. - mondja neki, aztán bejön Ashita. - Köszönöm. - mondja a kandúrnak, azzal még visszanéz a szőkeségre. - Viszlát. - köszön el tőle. Valahogy most mérhetetlenül szomorúnak érzi magát és nem akar semmit, csak hazamenni, bezárkózni a szobájába, meggyújtani egy gyertyát, kellemes zenét feltenni és elfeküdni a földön. Kimegy a szobából, majd visszanéz a fekete lényre. - Most hazamennék. - jelenti be. - Köszönöm a vendéglátást. - köszöni illedelmesen, s kicsit meghajol a kandúr előtt. - Lehet egy kérésem? Engedjék meg, hogy újból meglátogassam azt a macskát, de ne szóljanak neki, hogy van ilyen tervem. - kéri.
|
*Ran nem ébred fel addig a percig amíg le nem teszik az ágyra, akkor viszont felnyitja kissé a szemeit és kezével elkapja a fekete macskát, mintha csak azt kérné hogy ne hagyja egyedül, de végül lehunyja szemeit és keze így automatikusan elengedi Asht, maga mellé hullajtva azt a takaróra...ezután már nem igazán lehet hallani a fiú hangját csak az álombéli motyogását, amit érteni nem lehet, mégis lehet tudni, hogy rosszat álmodik, valakivel hadakozik, ide oda csap kezével néha, majd abbahagyja és fordul egyet, majd megint motyog, végül elhalkul ahogy magához szorítja Ash párnáját, mint egy kisgyerek aki megtalálta az ezer éve keresett plüssmackóját*
|
-Csak hozzá kell szoknom..*nézi ahogy a fiút legyűri a fáradtság*-természetesen..*veszi magához a kandúr az előkészített tálcát, majd ha már kellően átsült a vacsora, felszeli azt, s ízlésesen elhelyezgeti a tányérokon, mire ezt befejezi, már Ran Morpheusz karjaiba is dőlt, ráhagyva ezzel az ébrenlét összes nyomasztó kötelességét..*
-Igen, ez a haza*morogja Cryspus hidegen*-haza ez akkor is, ha falak kerítenek benne körül, ha gépek pusztítanak, ha emberek rombolják..haza marad akkor is, mikor teljesen kiélte magát benne az idecsődült nép, nem pedig csak ideig-óráig, míg hasznomat lelem benne..nem volnék képes magam egy darab kőnél többre becsülni, ha csak ilyen feltételekhez kötött szeretetet tudnék adni, mint te, akár egy macskáról, akár egy darab földről van szó.. képes vagy bármit is elvárni..s elhagyni, amint az nem teljesül..?! ez egy szimpla érdek kapcsolat a részedről..*mondja megvetően, látja a kandúron, hogy már egész erőteljesen fejébe vette, hogy meggyőzi a szőke macskát* -és igen, ezért kéne harcolnunk.. pontosítva, azért, hogy ne ez legyen..s nem harculnunk kéne, az már eleve felháborító..még mi kaparjunk azért, hogy megtartsuk azt, mi a kezdetektől a miénk?..ha az ember rájőve mérhetetlen vétkére, még ma kitakarodna a területünkről, sem lennék képes megbocsájtani nekik..soha amíg élek..*forrong a vére minden egyes szótól, mit kiejt Goyuko szája, neki a macska egyre inkább egy hűtlen gyermek benyomását kelti, ki elárulta anyját, mert nem kapott elég cukorkát..*-Persze hogy éhen döglenél, de a saját nevedben beszéljél legalább.. te vagy az eltartott, te vagy az ölben simogatott házimacska, mindenki más, kibe szorult egy cseppnyi méltóság is, az egész életében majd belehalt, hogy egy falat kaját szerezzen, honnét veszed hát, hogy nehezebb volna ezt megtenni, hogyha nem volna ott, ki visszarántja a pórázunk?! és ne merj nekem valóságról és mesékről beszélni.. azt hiszem, nekem jobban kijutott a valóságból, mint annak, akit mobilokkal látnak el a gazdái, nehogy már az valami rossz környékre keveredjék, és bántsa a csúnya többi hazaérzetű macska..pontosan tudom.. mit rejt ez a világ..*húzza végig kezét az egyik húsába mélyedő sebén, emlékeztetőül Goyukonak, ő jelen pillanatban is könyörtelen fájdalommal érzi igazát..mikor azonban a kandúr bíráló szavakkal illeti őt, ahelyett, hogy feldühödne, inkább jobb kedvre derül, büszkeséggel tölti el a macska vádja..* -más vagyok.. *ismétli a szavakat, ha nagyon akarna, még beleköthetne, de a barna fürtös már felállt, ő egy percnél tovább sem akarja marasztani, ha az menni készül, és valószínűleg úgysem látja már többé életében.. mikor azt sem tudja, lesz-e még holnap..*
*Ashita kopogtat ekkor a szoba ajtaján, karjaiban gazdájával..átaraszol a vendégek közt, Rant lefekteti az ágyba, betakarja, mintha egyszem fia volna*-elnézést a zavarásért, elkészült a vacsora *jelenti*-ugye Goyuko úrfi nem akar étkezés nélkül távozni?*érdeklődik*
|
Goyukoban hegyomlásszerűen támadnak fel az érzések és a mondatok, tetszik neki, ahogy ellenkezik Cryspus, ahogy véleményezi az életet és érzi, hogy vitába kell vele szállnia, mert talán ha le tudná győzni, a macska elfogadná őt. Talán. De meg kell próbálnia. Elégedettnek és izgatottnak látszik. - Eladni a hazát? Milyen hazát? - néz körül színpadiasan. - Semmilyen hazát nem látok, csak falakat, gépeket és embereket, amíg csak a szem ellát. Ez lenne a haza, ezért kéne vért ontani, az életem feladva harcolni és nem nyugodni, míg a macskalényeké nem lesz újra e sivár vidék? - a kérdése komoly, mintha nem is egy tizenhat éves szájából hangoznának a szavak. - Ugyan már, ezeket te sem gondolhatod komolyan. Oké, tegyük fel, hogy eltöröljük az emberiséget. És...? Utána? Azt hiszed, minden működne. Hisz nincs bennünk semmi természetes életfelfogás, kiirtották a történelmünk, a lényünk nagy részét. Úgy járnánk, mint az utcára dobott, addig lakásban tartott kutya. Egyszerűen éhen döglenénk, mert nem tudnánk magunkat fenntartani. Vagy azt hiszed, neked van elég erőd felverni a házikód, asszonyt szerezni és eltartani magatokat? Ez a világ nem valami mese, ahol a hős végül győzedelmeskedik, hanem ez a valóság. - próbálja felébreszteni a szőkeséget az álomvilágából. Persze felbosszantja magát, s törökülésbe vágódik és a játékos, kedves kis arc most komoly, merev képpé formálódik. - Ki égetne el téged máglyán? Ó, ha ilyen pimasz és undok vagy, nem csodálom, hogy a fél világ. - acsarkodik gorombán. Szorosan keresztbe fonja maga előtt a karjait és előre-hátra kezd hintázni. Annyira bosszantja, hogy nem tud kijönni jól ebből a szópárbajból, hogy ő is dühös lett és goromba. Valójában az bosszantja a leginkább, hogy nem tudja legyőzni a macskát és ezért úgy gondolja, sosem fogja őt igazán számba venni. Lehangolják ezek a gondolatok. Bánatosan végignéz a másikon, majd feláll a földről. - Te kitől tanultál ilyen ellenállást? - kérdezi halkan. - Nem egy embertől? Ő engedelmessé akart tenni, de mivel macska vagy az utolsó sejtedig, inkább megtanultál tőle távol maradni, rideg lenni hozzá és elutasítani mindent, ami az embert képezi. Semmivel sem vagy jobb nálam, hiába is hiszed azt. Egyszerűen csak más vagy. - mondja neki, de a játékos kis fény már nem tér vissza a szemébe. El kell ismernie, hogy vesztett, s talán soha nem fog vele megbékélni ez a lenyűgöző lény.
|
- Elmondtam már hogy miért is óckodom ettől... *válaszol a tiszteletadási formákra* - De nekem már mindegy... mostmár csak az alvásra vágyom... *látszik hogy a fiú szemei majdhogynem leragadnak, de azért kikészíti a műanyag dolgokat* - Rendben én nem erőltetek semmit, ne aggódj emiatt... Megtennéd hogy ebből adsz neki... addig én alszok egyet az asztalon... addig te vagy a főnök... *nyúl el kimerülten, és ahogy kimondja már el is alszik s mit sem törődve avval hogy éppen hol, merre van, esetleges vendége is itt van még, most rábíz mindent a fekete macskára*
|
-Értem..akkor talán jobb, ha nem is erőlteti túlzottan..*feleli a koromszín kandúr*-elnézést..*sóhajtja, ahogy Ran még mindig a pertun lovagol..*-de ez egy alapvető tiszteletadási forma, az volna a természetes, ha az úrnak az nem tetszene, mikor nem így nevezik..nem kedvelném? *tetszik meg neki Ran kérdése Cryspust illetően, még mindig különösnek, vagy inkább az olyasfajta neveltetés hiányának tudja be, hogy a fiú rendszeresen a véleménye iránt érdeklődik..*-nem.. ha ezt a macskát kedvelném, a mesterem ellen volnék..*néz a fiúra* -de ha egy taktikai tanácsot elfogad, nem akar a szolgái között meghitt egyetértést, már az elég merész helyzet, hogy közös a nyelvünk..nem jó az, ha tudunk konzultálni..*jelenti egykedvűen* -az igazi énem..? *ismétli halkan* -hát nem elég a szolgálójának egy személyiség..? *kukkant be a sütőbe a vacsora állapotát megtudakolni, megmosolyogva Ran Cryspust bíráló szavait..*
-Becsületbeli ügy, ahá..*csikorogja Cryspus* -mert a hazát eladni nem becsület dolga, önmagadat jobb pozícióba nyalogatni nem erkölcs függvénye, kiszolgálni mindenkit, aki felsőbbrendűnek hiszi magát, nem árulás..!? *mordul a kandúrra* -nem vagyok szent, és nem vagyok mazohista sem, nem fogom kenyérrel dobálni azt, aki engem máglyán égetne el..*vitázik a macskával, pedig nem is érti miért ment bele a játékba, hisz az egész egy vég nélküli kör, soha egyik sem lesz képes meggyőzni a másikat, csak szítják a konfliktust..* -emberektől tanultad, mih? akkor nem csodálom..*jegyzi még meg gúnyosan..Goyuko bájos stílusa erősen ellentmond az övének, s mivel Cryspus a saját nézeteit tartja az egyetlennek és igaznak, ami pedig ezt a viselkedési formát követeli, minden porcikája üvöltve lázad eme elragadó, kellemes, derűs bebéklyózás ellen, mit a macska minden egyes szelíden elejtett mosolyával szorít köré..*-ez olyan dolog, amit a magadfajták sosem érhetnek fel ésszel..*vonja fel erélyesen szemöldökét, de az elharapott mondaton ismét felháborodik, a szőke nem birtokolta az Ashitára jellemző jegesen sztoikus vonásokat, maróan dühítette a mindent sorvasztó gyávaság, ami akár egy olyan csekély dologban is megmutatkozott, mint hogy valaki nem fejezi be, amit mondani akart..*
|
Felcsillannak a szemei, ahogy Cryspus továbbra is tartja az áthatolhatatlan páncélját, még Goyuko előtt is. - Ez becsületbeli ügy. - mondja egyszerűen. - Ha valami jót kapsz, illik visszaadni. Ezzel szemben, ha valami rosszat, azt nem szokás megbosszulni jobb körökben. Legalábbis én így tanultam. - teszi hozzá aranyos mosollyal. Szégyenlősen bólint, hogy érteni akarja őt, de aztán elmosolyodik újra, ahogy közli, őt se érdekli senki. Lesomja a fülét az áruló kiscica kifejezés hallatán, de még mindig ámul Cryspuson. Csodállja a kitartását, a hűvösségét, az elutasítását, a makacsságát, a páratlan zöld szemeit és szőke fürtjeit, de tudja, hogy ha most engedne a kísértésnek, hogy beletúrja az ujjait, bármilyen sérülése is van a kandúrnak, azon nyomban erőt venne magán, hogy kicsinálja. Ezért hát csak bámulja tovább. - Miért hagynak hidegen az... áruló kiscicák? - kérdezi őszintén. - És haaa... - de elharapja, nem mondja inkább ki, amit akart. A levegőbe csap a farkával, végigszalad a hátán a borzongás.
|
- Nem... nem hiszem... csak... talán még az előtt a dolog előtt történt... tudod... *a gondolatra összerázkódik és maga elé fonja karjait védelmezőn, mintha lenne bármi értelme is* - Lehet hogy a sokk hatására nem emlékszem... nem nagyon emlékszem azokra az időkre... azon kívül... *sóhajt mélyet* - Rendben feladom, hívj ahogy akarsz... *roskad le az egyik székbe, megunta már a vitákat Ashel, és amúgy is kezdi szokni, itt az ideje feladni, legalábbis így látja* - Nem kedveled túlságosan a szöszit ugye? Jaj Ash... mondtam már hogy nekem te vagy a macskám... az igazi éned mit gondol rólam? Egyszerűen kíváncsi vagyok... sajnálom... túl sokat nyaggatlak igaz? Megyek kerítek egy tálcát meg műanyag dolgokat, a kedves vendégünk képes és még összetöri az összetörhetetlent is.. *lát neki pakolni*
|
-Talán az úrfi már annyiakat megmentett, hogy egyre külön közülük már nem is emlékszik*veti fel a fekete macska* -ez is bizonyítja az uram hótiszta lelkét.. egyfolytában előresegíti mások életét, s olyannyira nem számít hálára, hogy nem is emlékszik az illetőkre..*gondolkodik hangosan, csak azt nem érti, egy ilyen embernek miért pont ő kellett..a sors vonzata tán, a fény mögé kellett egy árnyat is rendelni..de egy olyan erős ragyogásban, mint Ran szívéé, nem is volna szabad egy talapaltnyi be nem világított helynek sem maradnia..*-mostmár késő*kezdi el egy tepsibe rakosgatni az elkészült műveket* -ha nem kívánja megosztani velem, nem kérhetem újból *tolja be azt a sütőbe* -értem.. *sóhajtja.. ha a szőke el is megy, amint felgyógyul, addig is végtelen sok ideig fog henyélni és rontani a levegőt náluk* -addig jobb az úrnak, míg nem tudja..*néz gazdájára egy pillanatig, majd valamilyen ital után néz a hűtőben* -miért érdekli úgy? van egy másik macskája, aki önmagát adja..*biccent fejével a szoba felé*
*Cryspus lassan felpillant a fölé magasodó macskára..dühíti, hogy ennyire nagy bizalommal van iránta, avagy hogy a sebeitől máris ily gyengének nézi..*-nem vagyok senkinek az adósa *ismétli ridegen makacsul, igazságtalannak tartja, amit Goyuko állít* -érteni? ez teljesen egyértelmű..*morogja* -de annyira mindegy, én sem akarom tudni, miért vagytok ilyenek mind..*jelenti ki, a macska utolsó mondatára gyanakodva fürkészi a kandúr tekintetét, keresve benne az elrejtett gúnyt, mit oly hitelesen adott elő* -engem viszont hidegen hagynak az áruló kiscicák*mondja a szemébe, de nem löki el Goyuko magától, kíváncsi, mit forgat a kandúr a fejében..*
|
Elfordul tőle ez a csodaszép lény, ez a páratlan és zabolázhatatlan macska. Előre hajol, míg kezei a földet nem érik, majd négykézláb kúszik lassan közelebb Cryspushoz, míg egészen közel nem ér hozzá. Fölé hajol, hogy láthassa az arcát, nem is gondolva arra, hogy a macska hiába sérült, még lehet benne bármekkora erő és lehet vele a szavainál is sokkal gorombább. - Kértél, vagy nem kértél, kaptál és ezzel az adósuk lettél. - mondja neki csendesen. - Azért... mert érteni akarom a viselkedésed. - válaszol vékonyka hangon. - Lenyűgöz, amit látok belőled. - teszi hozzá már-már félénken.
|
- Megmentettem valakit... és nem emlékeztem rá.. érdekes... ugyan már Ash... kérlek... én is szeretném csinálni... *úgy néz rá mint egy kisgyerek az anyukájára ha az nem enged meg neki valamit* - Tehát Ran légyszi mondd végig, ha már elkezdted... *javítja ki* - Addig egy mukkot sem szólok erről... *tesz úgy mintha duzzogna* - Mi? Dehogy is... nekem éppen elég vagy te is Ash... nem kell nekem más, úgy gondoltam... kereshetnénk neki egy gazdát.... aki rendesen bánna vele... vagy valami hasonlót mint ő... és akkor veszekedhetnek.... *elmosolyodik erre a gondolatra* - Rendben... ha nem akarod... ha mindenképpen így szeretnéd... legyen... de tudnod kell hogy nagyon sokat jelent nekem hogy itt vagy velem Ash...úgy érzem teljesen más lettem melletted, pedig csak pár napja vagy velem..
|
-Némely emlék talán tudatosan ködösül el, hogy megóvja a gazdáját a jelenléte okozta fájdalmaktól* néz Ash Ranra*-de attól még, úgy vélem, ott vannak..kérem ne fáradjon ilyen közönséges munkákkal..*válaszolja, bár talán tényleg jobb ötletnek tűnt, ha a fiú elteri a gondolatait az apja iránti gyászáról*-uram, kérem, mondja ki, ha már egyszer elkezdte..*kéri szépen a félbehagyott mondat folytatását, a ki nem mondott szavak sokkal inkább fel tudták kelteni az érdeklődését, mint az elhangzottak..*-ezt úgy kellene érteni, hogy inkább vigyáz rá, befogadja és eltűri minden sértegetését, minthogy bármi esélye legyen arra, hogy veszélybe kerül ? *kérdi minden érzelem nélkül..nem is várt mást Ran tiszta szívétől, de mégis..számára bántó volt ez a gesztus..* -nem tartozik felelősséggel senki felett, engem is nyugodtan halálra éheztetne *mondja, míg tésztába tekergeti a különböző zöldségeket, ízes kis párnákat képezve ezzel..Ran kérdésére egy pillanatra megáll a mozdulatban, de aztán fel sem pillantva folytatja*-az lényegtelen*susogja azzal halovány, beletörődött mosollyal, amivel a lenyugvó napot még egyszer utoljára megcsodálják a Sóhajok hídján áthaladó rabok..*
*Goyuko természete tovább dühíti a macskát, karistolja lelkét az a nyugodt biztonság, amivel a vele szemben térdeplő is fennhéjázva tekinthet most le reá.. égette egész belsőjét a kandúr olivazöld pillantása, mi érthetetlen módon csodálattal pásztázta őt..fusztrálta a hallgatás, s aztán a néhány hatásos szó..nem akar már válaszolni a kijelentésekre, méltóságon alulinak tartja egy "olyan" macskával beszélnie..tüntetően elfordítja fejét, rá sem néz az ellenségre, s magában átkozza a helyzetet, amibe került.. kiszolgáltatottan egy ember otthonában, kit mégcsak nem is utálnak a rabszolgái..mintha csak csöbörből vödörbe csöppenne egyfolytában, míg a sors iróniája úgy játszik vele, ahogy neki tetszik..* -ha meg akarok dögleni, megteszem, valaki nagyon félre tájékoztatott téged, ugyanis nem kértem a segítségedből *közli hűvösen* -van valami oka annak, hogy még mindig itt vagy? *tudakolja még mindig hátat fordítva a macskának*
|
Goyuko csak nézi a szőkeséget. Minden egyes vonás, amivel megalkották, csodálatosnak tetszik a fiú számára, bár nem érti vonzalmát egy idegen kandúr iránt. Hallgatja őt, nem is válaszol a kérdéseire, vagy arra, hogy megpróbálja megbántani, sértegetni. Csak bámul rá, mintha ő lenne a mindenség, a varázslat, a csoda, valamilyen istenség, amely szerencsétlenül járt ebben a földi játékban, s most a saját vérében fekszik a padlón. Imádja ezt a látványt, teljesen megbabonázza. Aztán rebbennek a fülei a tagolt szavakra és hirtelen elvigyorodik, de úgy, mintha ő maga lenne a Sátán. - És te mire viszed? - szúrja be ezt az egyetlen kérdést már-már gonosz hangsúllyal, élvezve, hogy míg ő boldog báb az emberistenek játszóházában, addig a kandúr elássa magát a szarban. Aztán csillapodik egy kicsit, megrázza fejét és előrébb hajol Cryspushoz. - Nem tudsz megdögleni sem az emberek nélkül. Akkor...? Se élő, se holt nem leszel, csak a gyűlölet mardosta szíveddel akarsz lézengeni? - kérdezősködik. - Vess meg! Jogod van hozzá! Gyűlölj, ha akarsz! Jobban érzed tőle magad? - fordítja oldalra a fejét. - Miért? Én nem értem. De akarom. - mondja ki magabiztosan a szavakat. ~ Akkor is, ha fáj. ~ teszi magában hozzá.
|
*Ran persze bólint Goyukonak, hogy érti amit mond, de nem emlékszik akármennyire is próbál* - Ash... az emlékek elveszhetnek a fejünkből? *kérdi tőle halkan, s oda áll mellé*- Nem főzünk együtt? *mosolyog rá* - Persze gondolom nem éppen lennék nay segítség, de azért jó lenne ha megengednéd... *néz Ash szemeibe, de valahogy egész másnak látja őket* - Ashita... nem.... *gondolkodik el gyorsan magában a dolgokon* - Áhh semmi felejtsd el! Ash figyelj... *halkan beszél csak tovább* - Szerintem a mi szöszinknek elég nagy az élni akarása... de még nagyobb a szája... szerinted túléli majd egyedül ha felgyógyult? *kérdi őszintén, majd meghallja a rikácsolót akiről épp a beszélgetést folytatná Ran* - Az étel nem való pazarlásra! Így sincs belőle túl sok, inkább becsüld meg amit kapsz! *kiálltja be neki* - Csodálom hogy eddig túlélte megnyúzás nélkül... *sóhajtozik* - A te igazi éned is ilyen Ash? *kérdi meg hírtelen*
|
-Szóval arra bíztatsz, hogy hódoljak vagy meneküljek? *bámul Cryspus Goyuko szemébe* -inkább leszek halott a saját földemen, mint király vahol máshol..szánalmas, hogy ti ezt nem így látjátok, egyszerű kis árulók vagytok mind, akik még éltek.. eladjátok magatokat, csak egy csepp életért, amiben már nincs tisztesség, nincs becsület, nincsenek elvek.. akkor meg már mi értelme?.. de minek is magyarázom pont neked.. aki füled-farkad behúzva mersz csak állani egy emberisten szeme előtt.. férgek vagyunk ezen a szemétdombon, és egyesek még örülnek is neki.. *vet egy savanyú oldalpillantást Ashitára, ki eközben nagy műgonddal készítgette a vacsorát, mintha az volna a világ leg boldogítóbb elfoglaltsága* -figyelj csak kölyök, ahol a bábu szó szerepel, már döglött ügy.. egy vízcsepp nem lehet különb, mint a tenger, egyetlen szikra nem viheti többre, mint a tűz maga.. de te persze legyél csak kiváltságos rongy, ha neked szíved vágya, de jól figyelj.. én nem vagyok megvesztegethető *tagolja erős hangsúlyokkal az utolsó mondatot* -hol van már az a kaja? *kiabálja ki* -rá akarom borítani erre a kis.. cicára.. *vicsorogja a fogai közt.. *
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
