|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Kou megmakacsolja magát, s nem beszél arról, amire gondolt, mert nem teljesen biztos benne. - A növények maradjanak még kint, én most elvonulok alkotni. - Nem, valaki járt itt. - válaszol hangosan. - És még a házban van. - teszi hozzá, azzal lefekszik az ágy alá. - Megvagy. - s már nyúl is a macska után. Megragadja a grabancánál, majd kirángatja onnan és dühösen néz a szemébe. - A lopás rossz! De ha kérsz... kapsz. - morogja neki. Nem biztos benne, hogy ő egy macskalény, de érzi, hogy ápolatlan a szaga. - Fogtam egy macskát. Valószínűleg itt lesz a gazdája is a közelben! - kiáltja.
|
*Ahogy Nantan biztos abban hogy nincs egyedül, gyorsan beront az egyik szobába, ami történetesen épp Koué, mindent bedob az ágy alá amit szerzett, majd ő maga macska alakban bújik oda, remélve hogy nem fogják észrevenni és persze a kenyér valamint a paplan eltűnését sem* ~ A francba... itt ragadtam... *nézi a szobát, de annak nincs kijárata a házból úgy, hogy ne tűnne fel senkinek... az ételről pedig nem akar lemondani, pláne hogy Nayong várja*
- Mi a baj Kou? *érdeklődik a férfi majd megpaskolja a fejét* - Kihozom a tévét... és kezdhetsz is pakolászni rendben? *visz be egy széket és lehalásza a készüléket a kis polcról* - Hmm azt hiszem kiteszem ezt a konyhába... ott jó lesz... *megy ki a szobából és felteszi a tévét egy kisebb polcra amikor észre veszi hogy nyitva van szobájában, az egyik szekrény ajtaja, s sok holmi nincs rendesen a helyén* - Kou... te kerestél valamit a szekrényben? *érdeklődik tőle, mert kezd gyanússá válni a dolog számára*
 
|
Kou már nagyon gondolkodik. Csak aprót bólint, majd újabbat, de nem reagál többet, agyal, tervez, szervez. Aztán kiveszi a dolgait, amit a szobához vettek és beszalad a házba, amikor leparkol az autó. Azonnal rángatná is ide-oda a dolgokat, de ki kell mennie a virágokért. Ekkor veszi észre, hogy valami nincs rendben. Behunyja szemeit és fülelni kezd. Lemerevekedik.
|
- Rendben... *veszi el Koutól a holmikat és a hátsó ülésre pakolja a gyógyszerek mellé, majd beül előre és beindítja az autót* - Gondolom már nagy izgulsz igaz? Én is kíváncsi vagyok, hogy vajon mit hozol ki belőle? Ugye ha készen leszel szólsz nekem? *kérdezősködik a fiútól, s reméli nem lesz már annyira feszélyezett a hangulat, legalább ma este, lassan behajt a garázsba, amikor haza érkeznek, Nantan fülelni kezd a zajokra, de végül úgy véli, nincs veszély, egy kenyeret pakolt a kis szütyőbe eddig, és valami paplanféleséget kezd kutatni a szekrényekben, de ügyelve arra hogy ne tűrjon ki mindent*
|
Kou biccent a férfinek. - Minden megvan. - mondja. Hallgat arról a szép tollról, nem akarja, hogy Adrian tudjon róla. Majd megszerzi valahogy magának. Vagy kér rá később pénzt, ha úgy érzi, esetleg megérdemli. Nem olyan fajta, aki kizsákmányolja a gazdáját. - Menjünk. - int fejével az autóra. Otthon akar már lenni, hogy nekifoghasson a szobájának.
|
*A férfi a kocsiban várta meg Kout, úgy gondolta jobb ha egyedül megy és elintézi, végülis hozzá kell szoknia, ha majd egyedül kell elugrania pár apróságért, amíg Kou elintézi a dolgait, ő a gyógyszertárat látogatja meg, sok antibiotikumot és többféle hatású gyógyszert vesz, de csak olyanokat amit tud, hogy macskalényeknek is egyaránt jó, majd ahogy végez az állatpatikába is betér, ott is vesz egy két dolgot, mire kiér az autóhoz Kou már ott van* - Bocsi hogy késtem... csak elmentem pár fontos apróságért ha már itt vagyunk... minden megvan ami kellett? *érdeklődik*- Vagy szeretnél még bemenni valahova? *kérdezgeti*
*Egy fekete kandúr lopakodik be a házba egy nyitva hagyott ablakon keresztül, kecsesen mozog, majd egy villanás és máris macskalény alakban tűnik fel* - Jól gondoltam... nincs senki sem itt... *suttog magának, majd megindul felfedezni a házat valami élelem után kutatva, de persze halkan és lábujjhegyen, nehogy mégis meglepetés érje*
|
Biccent, majd a zsebébe süllyeszti a pénzt. Tudja, hogy érték ebben a világban, s hogy sok mindenre képesek érte. - Egy halvány zöld árnyalatot képzeltem el a szobának. A tempera is jó ötlet. - azzal elindul a bolt felé. - Sietek. - s bemegy. Bent egy tizenkét színű temperát, pár ceruzát, ecsetet és radírt vesz. Aztán meglát egy nagyon szép tollat, de ha azt megveszi, már nem fog tudni halvány zöld festéket venni, így megkérdezi az eladót, el tudja-e tenni neki bizonytalan ideig. Persze nem a válasz. Nem fordul ki azonnal a boltból, megkérdezi, lesz-e még ilyen toll. Újabb nemleges válasz. Hát Kou kénytelen ott hagyni azt a nagyon szép tollat. Elköszön és átmegy a festékboltba, ahol kis vacillálás után eldönti, melyik halványzöld a legmegfelelőbb. Ezután a kocsihoz ballag.
|
- Az még maradjon nálad... *mondja amikor Kou vissza akarná adni a pénzt* - elmegyünk és veszünk akkor festéket is... *néz körbe és meglát egy papírboltot* - Vagy... vehetnénk ott temperát is.... vagy ilyesmiket mit szólsz hozzá? *kérdezgette Kout, jól esett neki hogy végre valahára nem morog valamiért és fényleni látta a szemeit* - Aztán utána lassan haza is mehetünk... és ha ettünk felőlem be is költözhetsz... *ajánlja fel neki, s ha Kou erre is rábólint akkor elindul a bolt felé*
|
Biccent, tanulmányozza az állatokat is. Kiszáll az autóból, mikor az megáll. - Köszönöm. - mondja illedelmesen, azzal figyel. Bólint egyet, majd bemennek. Köszön az eladóknak, majd elindul felfedezni a kínálatot. Végül két nagyobb és öt kisebb növényre mutat rá. Felmutatja fizeténél a cédulát, számláznak neki. A macska nagyon figyel, már jóelőre összeadta az összeget és kiszámolta, mennyi jár vissza. Adrian közelében nem merik becsapni Kout, így simán végeznek. Segítenek kicipekedni is. - Egyelőre ennyi. Majd szaporítom őket. - mondja a férfinek és a maradék pénzt megpróbálja visszaadni neki.
|
- Nem rossz gondolat... de akkor már tanulmányozd az állatokat is, jobb lenne ha te is értenél hozzá, mint aszisztensem... rendben? *kéri majd leparkol egy parkolóban, mindenhol kisebb boltok vannak, Adrian először kiszáll majd lezárja az autót ha Kou is kiszállt, a virágbolt felé indul először* - Csak mutass rá arra amit szeretnél rendben? *nyom a kezébe egy húszezrest, aminek számításai szerint elégnek kell lennie* - Kicsit gyakoroljunk... felmutatod a dögcédulát amikor a kasszához érünk, majd fizetsz... ők megnézik, és számláznak neked... de nagyon figyeld hogy mit mennyiért adnak, szeretnek direkt kitolni az emberrel, vagy a macskával... ha nem adnak annyit vissza amennyi járna ne vitázz velük, blokkal együtt gyere haza és majd visszamegyek én reklamálni... *magyarázza el Kounak gyorsan a dolgokat* - Persze ha most is ez lesz, csak szólj nekem én is ott leszek...*nyit be az ajtón maga elé engedve Kout* - Na... van itt minden... válogass...
|
Eltöpreng. - Igazából sok minden érdekel. Kicsit nagyobb letátást szeretnék a testetekbe, s a sajátunkéba is. Szabadidőmben viszont kedvelem a történelmi könyveket és a regényeket. - magyarázza csendesen. Nem érti, miért ugrál neki ilyen készségesen a férfi, de tetszik Kounak. - Ceruzával, porkrétával. - válaszol. - Festék? Elfogadom. Még nem tudom, milyen, de ki fogom találni. - lázasan gondolkodik, hogyan nézzen ki az új otthona.
|
- Mindenféle van... mi érdekel pontosan? *kérdi a macskát majd beindítja az autót, nyílik a garázsajtó és kifarol az autóval, igazából nem tervezett ma máshova menni, dehát ha Kou így kívánja miért szegné kedvét, főleg hogy látja, talán kezd már kissé oldódni* - Rajzolni a falra? *gondolkodik el a dolgon* - Rendben de mivel? Vegyünk festéket is? *kérdezgeti, s igazán kiváncsi mit hoz majd ki a szobájából Kou* - A szabadság érzetét akarod kelteni vele? *kérdezi komolyan, bár nem néz Kou felé, az utat figyeli*
|
A könyvtár lenyűgözi Kout. Szétnéz, aztán a férfihez fordul. - Vannak orvosi, történelmi és más könyvek is? - kérdezi komolyan. A szeme csillog, amiből arra lehet következtetni, hogy örül, de az arcán nem ennyire egyértelmű az érzelmi kimutatás. Most nem olyan durca képet vág, mint szokott, kicsit élettel teltebb az arca. Aztán a férfivel megy a kocsihoz, s beszáll a járműbe. - Dzsungelhatást szeretnék. Ha lehet, akkor a falra is rajzolnék.
|
- Áhh ha szereted a könyveket akkor gyere... *vezeti Kout egy másik szobába, ahol polcok sorakoznak, akár csak egy könyvtárban* - Nyugodtan vihetsz innen párat... ami érdekel... bármikor... *teszi hozzá avval megkeresi a kocsikulcsot* - Indulhatunk is.... *megy a garázshoz, majd beszáll a kocsiba és megvárja Kout is*
|
Bólint, hogy ugorhatnak növényekért, ha már lehet most. El is kezd gondolkodni, milyen növényeket szeretne, de aztán valahogy úgy marad, hogy elég fejfájást okozott már Adirannak, nem viszi túlzásba a növényvásárlást. - Növényeket. Meg könyveket. - válaszol.
|
- Rendben... *néz az órájára* - mivel itthon nincs túl sok... mi lenne ha elugranánk és vennénk párat, kiválaszthatod hogy melyikeket szeretnéd... *ajánlja fel Kounak* - Látom tetszik a szoba... de akkor majd a tévét valahogy kicipeljük, mit tervezel a helyére? *érdeklődik tőle*
|
Vállat von, neki mindegy, benne van. Aztán ahogy meglátja, megáll a tej is a macska szájában. Nem elég, hogy lesz egy saját kis birodalma, de még egy ilyen tuti is. Betrappol és mint egy elkápráztatott gyerek, körbenéz. Látszik rajta, miylen szuper neki már így is. Aztán komoly képre vált, s Adrianra néz. - Ha ez tényleg az enyém és a saját ízlésemre rendezhetem be, akkor kitenném a tévét és rengeteg növényt szeretnék bele. - mondja neki.
|
- Most megyünk és berendezzük a szobád... mit szólsz hozzá? *megy egy ajtóhoz és benyit, a szoba nem túl nagy, de van benne egy ágy, két szekrény, egy kisebb asztal, egy szék, egy falra szerelt kis polc amin egy tévé is helyet kapott, bár nem olyan nagy* - Remélem tetszik... nem túl nagy, de ha akarod esetleg kifesthetjük vagy tehetünk be növényeket... gondolom jobb lesz így neked, mint a mostani helyzetben... nem lehetett túl kényelmes ülve aludni...
|
Kounak ezzel vége a beszélgetésnek. Meglepi, hogy milyen fiatal Yura. Nem figyelte meg olyan nagyon, az első döbbenet után valósággal kikapcsoltak az érzékei. Hátrapillant Adrianra. - S most? Mi lesz?
|
- Áhh ne aggódj, csak új volt neki ez a helyzet... biztosan kedvel, csak még nem is vetted észre... Húsz? Huszonkettő? Ne butáskodj... Tizennégy éves a kisasszony... amúgy meg amíg tényleg morcos vagy, nem mosod le magadról ezt a nevet... engem kiskorom óta dokinak hív... és akkor még nem is voltam orvos... hmm na mindegy is... nem kell aggódnod nem fogok próbálkozni sem... *forgatja meg szemeit* -Felfogod már végre valahára?
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
