|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:22 - |
Hatalmas birtok,a kertben egzotikus állatok találhatóak,gyönyörű gondozott terület. Gyakran szervez bulikat,ahova csak a gazdagok vannak meghívva.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Julian meglepődött, arra számított hoy legalább lefürödhetnek vagy valami... és kicsit pihenhetnek, de hát ha nem hát nem... fejével biccentett a férfinek majd megindult a szolga után*
- Felőlem... *követte a férfit, Juliusnak nem volt ellenére a munka, csak az emberek,a feladatait eddig is mindig tökéletesen ellátta... de a kérésre egyből a férfire nézett* - Ccc hát jó... töltök, de ha mellé megy uraságod hőn áhított teája ne engem szidjon... mivel a jobb kezem, ha nem tudnád, még mindig meg van kötözve.... *bal kezével fogott rá a teáskannára majd töltött, de egy csepp sem ment mellé, büszke volt a tudomyára, igazából a munkában sosem hibázott, ezt az előző gazdája sem kifogásolta benne, ellenben a stílusát...* - Tessék... kívánod meginni, vagy csak a hecc kedvéért ugráltattál?
 
|
Mókásnak találod?Ám legyen.Alig várom azt a pillanatot mikor összetörve és meggyötörve fogsz kinézni.Egy darab hús leszel semmi több.De legalább szót fogsz fogadni.Egy báb,ha úgy tetszik.Nálad hülyébbel még nem találkoztam,de el kellett jönnie ennek az időnek is.Holnapig keresek neked valami munkát.Gyertek velem.*szólt,majd kilépett az ajtón.A folyosón épp egy szolga takarított.*Maga,jöjjön és kísérje el a fehér kandúrt a konyhába.Ismertesse meg a többi szakáccsal és adjanak neki valami munkát.*adta ki a parancsot,majd Juliusra nézett.*Te pedig velem jössz.Ki fogsz szolgálni.*jelentette ki tömören,majd leült a szokásos foteljébe és hivatta az inast.*Kérem a szokásos teámat.*mire az inas eltűnt pár pillanat múlva vissza is tért.*Tölts nekem.*adta ki a parancsot a kandúrnak.*
|
- Sajnálom... *kér elnázást Julian és inkább meg sem szólal Julius pedig elvigyorodik* ~ Nem enged ki minket a markából....? *hírtelen potyogni kezdtek a könnyei*
- Szeretem a kihívásokat és nem nagyon láttam még semmit ezen a földön... szóval felőlem mehetünk... *aztán Julian felé néz, de nincs több mondanivalója*
|
Örülök,hogy menni fog.Hát jegyezzétek meg,ez már nem a fekete piac.Az az időszak elmúlt.Ez a ház lesz a végzetetek,mert nem foglak kiadni benneteket a markomból.Megértem,hogy ilyenekkel próbálod kivágni a nagyszájút,hisz a te hátadon csattan az ostor.Szó szerint.Szóval te a konyhában fogsz tevékenykedni,te pedig egész nap velem leszel.Reggel felkelsz és az az első,hogy ott állsz mellettem és ez addig így lesz míg én azt nem mondom,hogy mehetsz a helyedre.Elkísérsz a munkába is.Olyan nevelést kapsz,hogy összeszarod magad.Bár nincs ínyemre veled mutatkozni,attól ez így lesz.
|
- Rendben, természetesen menni fog uram! *mosolygott* - Őőő... elnézést uram, de a fekete piacon sok minden megtörténik, sok dolgot tapasztaltunk már... és ha bár Julius nem éppen illendően tette fel a kérdést... örülök a válasznak...
*Julius csak morgott magában, nem kedvelte ezeket a gazdag minden hájjal megkent embereket... lassan már mindegyik fajtától rájött a hányinger xD*
|
Kezdjük egy egyszerűvel,sonka és tojás vagy ismertebb nevén,ham and eggs és persze sűlt szalonnával.Hozzá pedig kávét.Két cukorral és tejjel.*magyarázza,majd Juliusra tekint.*Csak ti ketten.Méghogy közösködni?Az undorító fajtáddal?A macskalények csak szolgáknak jók,ha jók egyáltalán rá.Feltételezed,hogy közösködöm?Nem alacsonyodom le a szintedre.Nemes vagyok a világ leggazdagabbjai és leghíresebbjei közé tartozom.Úgyhogy tegyél csomót a nyelvedre.*morogja a férfi,de a hangját még most sem emelte fel.*Érik az a büntetés...de még mennyire,hogy érik...
|
- Értettem uram... *hajtott fejet Julian* - Nekem lenne egy kérdésem... mit kíván reggelizni az úr? *kérdezte óvatosan*- Nem nagyon ismerem még az izlését ezért szeretném tudni mit szeret és mit nem...
- Mennyi macska van még rajtunk kívül? Közösködhetünk velük vagy teljesen elzártan éljünk tőlük? Amúgy meg nem fogok megszökni... de nem azért mert te akarod így ne ringasd magadat álmokba... amúgy remélem nem vagy te is valami perverz aki kihasználja a macskalényeit és közösködik velük mert azoktól felfordul a gyomrom...
|
*Egy halovány mosoly jelent meg a képén.Tudta,hogy nem tarthat ez az állapot így sokáig,tehát nem aggódott.*Ám legyen,de hogy magadra vállaltad a büntetés részét,reménykedj,hogy Julius hamar megváltozik.Nem szoktam kesztyűs kézzel bánni büntetés terén.Szóval hogy ezt megbeszéltük vannak szabályok amiket be kell tartani.Többek között azt,hogy elvárom a tiszteletet.*itt a feketére nézett.*Nem ajánlom,hogy próbálkozzatok a szökéssel,mert a kapcsolataimmal hamar megtalállak benneteket ami számotokra kellemetlen lesz.Julian,holnap a konyhán kezdesz.Te készíted el a reggelimet,míg testvéred a fürdőszobát fogja rendbe tenni.A többit holnap meglátjuk.A szobátokkal szemben lévő ajtó mögött található a fürdőszoba,melyet a személyzet minden tagja használ.Az enyémet kerüljétek el.Ha kárt tesztek a dolgaitokban akkor így jártatok,mert nem áll szándékomban újat venni.Van kérdés?
|
- Ha az uraságak ez az akarata, hát legyen... ~ Julius.... *a fekete macskára nézett, aki komoly tekintettel meredt a fehér kandúrra* ~ Itt volt az ideje igaz? Akárhányszor is kerültem bajba, mindig magadra vállaltad az én felelősségemet is... mindig kihúztál a bajból.... és most nekem kell erősnek lennem... - A testvéri kötelék nagyon fontos számomra, ha Juliusnak megfelel ez így, én... vállalom a felelősséget Julius cselekedetiért... *tekintete komoly volt, de még mindig nem mert gazdája szemeibe nézni, Julius kissé meglepődött Julian reakcióján de büszke volt rá *
|
*Összeszűkült szemekkel mered a fekete kandúrra.*Elfelejtetted,hogy mit mondtam neked a mai nap folyamán?Ahogy hallom azt is elfelejted,hogy kivel beszélsz.Mit szólnál,ha felvilágosítanám a testvéredet,hogy miről társalogtunk?*majd Julianra tekintett.*Kár volt a testvéred védelme.Míg te arra kértél,hogy hagyjam meg szánalmas életét ő nem törődik a tiéddel.Felvetettem neki,hogy mit szólna,ha mindig te kapnál büntetést,amikor nem bír magával.Mit is mondtál erre?Nem érdekel,hogy mit teszek Juliannal?Hm,érdekes elgondolás,főleg egy olyanról,akit testvérnek szólítasz.Te mit gondolsz erről Julian?*tekintett a fehér kandúrra,majd mielőtt az elmondhatta volna véleményét folytatta.*Majd meglátjuk,hogy milyen a konyhai tudásod.Lehet,hogy holnaptól te főzöd az ételeket,de most térjünk vissza az előző gondolatmenetre.
|
- Nekem nincs semmi bajom a láncommal.... bírom én... nem kell engem félteni... *morgott* - Ha ennyire tudni akarod, a gazdánknál én fizikai munkákat végeztem, például fát vágtam vagy ilyesmi... amúgy meg nem érdekel az olyasmi, mint egy ember szavai... minden jó csak hazugság ami kijön a száján...
- Én nagyon szeretek főzni, és tudok is... én végeztem a régi gazdámnál mindenféle házimunkát, tehát ilyesmikben szerintem nagy hasznára lehetnék...
|
*Nem hallotta a kandúr visszamorgását,de ha hallotta volna akkor se foglalkozott volna a dologgal.Sakkban akarta tartani őt és bármeddig elmegy,hogy megtörje ezt a nagyképűt.*Látod,a testvéred kiérdemli,mert tudja mi az a tisztelet.Ellenben veled.Egyenlőre rajtad hagyom a láncot,míg nem fejlődsz olyannyira,hogy valamelyest bízzak benned.Csak miatta tettelek egy szobába vele,simán bevágtalak volna az alagsorba,ahol egész nap láncon lennél.*morogja a férfi,majd biccent egyet a köszönetre.*Mihez értetek a legjobban?*érdeklődött Gax*
|
- Nincsenek bolháim... *morogta alig halhatóan, amjd követte a férfit, ügyet sem vetve a beszédére, egyszerűen untatta és dühítette ez a fajta viselkedés... a fenyegetés csak mégjobban szította benne a tüzet... senki sem volt vele sohasem kedves, mindig csak Julianben bízhatott meg... s most őt készül elárulni, de tudta h testvére is sokmindent kibírt már, bár kicsit féltette, nem aggódott az életéért*
- Uram... *állt fel amint belépett gazdája és Julius a szobába... majd lassan oda sétált a férfihez... amikor levette róla aláncokat, kissé meglepődött de megkönnyebbült, a lánc alatt lila, zöld foltok futottak végig, néhol alvadt vért is lehetett látni, s duzzanatokat, látványnak elborzasztó volt* - Köszönöm uram... *mondta s lassan végig tapogatta a nyakát*
- Förtelmesen néz ki... fujj...
- Fogd be...
|
Nagy szavak egy bolhafészektől...ám legyen,fogsz te még könyörögni,csak akkor ne ragadjon el engem a hév.Amíg csak mondom biztos nem érdekel,de amikor megteszem,amit mondtam jobban fogod magadat utálni,mint engem és én ki fogom használni azt a pillanatot.Élvezni fogom minden percét a dolognak,az önostorozásodat is.Aljasnak tartod a módszereimet?Lehet,de nagyon hatásosak.Lehetne egy egyszerű és jobb életed,mint a piacon,de te nem azt választod,ez lesz a következménye.Ezt vésd az eszedbe.Most pedig gyere velem,elvezetlek testvéredhez,hogy hadd töltsétek együtt a maradék időt,amíg lehet.Az engedetlenséged hamarosan a vesztét fogja jelenteni.*magyarázza ridegen,majd felkel és elindul ismét a megszokott úton.Megáll az ajtó előtt,majd benyit rajta.*Itt a testvéred.Julian,gyere.*szól oda a kandúrnak,s ha megteszi akkor leveszi róla a láncokat.*
|
*Julius csak végig néz a kanapén, gondolkodik azon, hogy megtegye-e... de végül állva marad* - Julian néha keveri az álmait a valósággal, néha beképzel dolgokat, nem kell mindent elhinni neki... olyan mint egy kutya, hűséges még akkor is amikor belerúgnak.... nem tudom miért, de valahogy feltételek nélkül bízik még az emberek jóságában azok után is amit átéltünk.... az ajánlatod köszönöm, igazán megtisztelő, de nem érdekel, hogy mit teszel Juliannel... ha összevered legalább kiábrándul belőled... de nem gondolod, hogy ez egy aljas dolog? Dehát mit is várok én egy embertől? Becsületet? Azt semmiképpen sem...
|
Jó reggelt Csipkerózsika,kialudtad magad?*gúnyolódott a férfi*Ezek szerint mégis csak érdekel drága testvérkéd.*Ülj le*mutat a kanapéra.*Testvéred sokmindent mesélt rólad és amíg Te aludtál a szőnyegemen,mint egy szende szűz,addig elgondolkodtam a dolgokon,amiket hallottam tőle.Arra az elhatározásra jutottam,hogy nem foglak brutálisan megverni,mert annak nincs értelme és ha hülyére verlek akkor egy fillért sem érsz.Ellenben...*itt tartott egy pillanatnyi hatásszünetet,majd folytatta.*...ha olyat teszel ami számomra nem tetszik a testvéredet fogom megbüntetni.Ellenszegülsz nekem?Ám legyen,majd Julian megfizeti az árát.Nem teszed azt amit mondok?Legyen úgy,Julian tartja a hátát.*magyarázta szokásos halk hangján,közben gonoszul mosolygott.*Világos voltam?Ha betartod a szabályokat,nem lesz gond.
|
*Julian kissé kellemetlenül érezte magát, már nagy fájdalmai voltak a lánc miatt, tudta hogy ez az ember sem lesz más... Juliusnak talán igaza volt... egyik ember sem jó....viszont amíg Julian magában gondolkodott a dolgokon, Julius lassan felébredt, kábult állapotban volt, hírtelen kelt fel s majdnem ismét kikötött a földön, akit elsőnek megpillantott, a férfi volt... majd a karjára nézett, s látta hogy bekötözték* ·~ Julian... ezt egyszer még visszakapod...*morogta magában, majd mélyen belefúrta tekintetét a férfiéba* - Hol van Julian? Mit csináltál vele? *nem méltatta már annyira a férfit hogy magázza*
|
*Meghallgatta a kandúrt,de nem tulajdonított sok figyelmet a mondandójának,legalábbis külsőre nem úgy tűnik.A láncot se szedte le,majd ha Julius-szal tér vissza megteszi.Leült a kandalló előtti fotelba,s figyelte az orvos tevékenységét.Amint újra bekötözte a sebeit,felkelt a sérülttől.*Elkészültem uram,hamarosan felébred és minden rendben lesz.*magyarázta a doktor.*Köszönöm.Elmehet,majd később beszélünk.*szólt Gygax,közben le se vette tekintetét az ájultról.Kényelmesen hátradőlt,közben sétapálcájával játszadozott.Gondolatai a két kandúron jártak.Főleg azon,hogy hogy győzze meg Juliust a változásról.*
|
*Julian elcsodálkozik és majdnem elsírja magát, ilyen fejedelmi pompában még sohasem volt része... * - Uram... ha megígérem, hoy nem szököm el... leveszi a nyakamról a láncot? Már nagyon fullaszt... *lelapítja a füleit, aztán a kijelentésre gyorsan felel*- Julius erősebb nálam, most le van gyengülve... a fekete piacon nem kímélték, ő egy nagyon erős macska... csodálom őt már kiskorom óta.... de azt tudnia kell, hogy ő... nem rossz macska.... csak bizalmatlan.... amikor kicsi volt még hitte, hogy vannak még csodák... boldogok voltunk mert együtt fogadtak "örökbe" minket... a gazdánk egy hűvös padláson tartott minket, ágyunk sem volt... tél volt és mi nagyon fáztunk... Julius egyik nap elcsent egy gyufásdobozt, 3 szál gyufa volt benne... begyújtottuk... nagyon kellemes volt és meleg, de agazdánk észrevette a dobos eltűnését, meg persze a gyufaszálakat a padlón... nagyon megbűntette Juliust, napokig nem is ehetett, a teste legyengült, a hideg, fagyos padláson megfázott.... beteg lett.... majdnem meghalt.... de a gazdánk nem foglalkozott ilyesmivel, akkor is dolgoztatta.... és mivel nem tudta végezni a munkáját nagyon megverte... szinte félholtra... minden véres volt... akárhogy is nézem... többször megölték azt a Juliust akit akkor ismertem... csak mi maradtunk egymásnak... ő nem hisz az emberi jóságban, ezért ennyire vad és kezelhetetlen... kérem bocsásson meg neki... kérem... bármit is tesz... ne ölje meg őt... gondoskodni fogok arról, hogy ne okozzon komolyabb bajt... *hajtott fejet a férfi előtt* - Értettem uram... *leült az ágyra snézett maga elé... eltöprengett a múlton... ehhez képest ezt a jelent lehetetlennek tartotta...*
|
*Mindkét kezét a sétapálcáján pihentette,nem zavartatva magát.Az orvos még mindig nem mert közelebb menni a kandúrhoz,így csak várta a megfelelő pillanatot.Gygax mélyen Julius szemébe nézett,majd nagy meglepetésére a fehér kandúr leterítette szeretett ikertestvérét.Büszke mosoly ült ki a képére,s intett az orvosnak,hogy mostmár elláthatja a sebeit.*Julian,Te aztán megérted az árat,amit fizettem érted.Míg az orvos testvéreddel foglalkozik gyere velem.Ne aggódj,utána ő is veled tart*szólt,majd elindult.Egy hosszú folyosón mentek,ahol az utolsó ajtó előtt megálltak.*Ez lesz a szobátok.*nyitott be a férfi.A szoba két sarkában egy-egy ágy volt,míg mindegyik mellett egy apró szekrény.Ezen kívül egy hatalmas ruhásszekrény is volt.A két ágy között pedig egy könyvesszekrény kapott helyet*Várj itt,addig foglald el a szobát.*adta ki a parancsot,majd visszament a másik kandúrhoz.*
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
