|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Ran félig mosolyodik csak el, út közben pedig lefagy a mosoly arcáról... végig pásztázza a tájat, s oly szürkének látja a várost mint még sohasem, fekete gyász költözött a szívébe s most úgy véli ez a hely is olyan mélyen gyászol ahogy csak ő*- Köszönöm.... *suttogja még halkan aztán már csak megy előre és nem ad ki hangot*
|
-Ígérem.. *sóhajtja a fekete kandúr, alig láthatón bólint Ran kérdésére, s engedelmesen halad utána, esetleg mellette, amint a fiú elindult..* -nem..*mosolyogja szelíden* -az úrfi a tökéletes gazda számomra..és ez mindig is így lesz... *fogadja el a fiú kezét, s átszelik a hajnali egérszürke köd vastag falait..*
|
- Mindig szükségem lesz rád Ash... akkor is ha már elég erős leszek... te mindig mellettem maradsz igaz? Azt szeretném ha ez így lenne... *mondja őszintén és lassan enged az ölelésből... a menedék amit eddig magához vonzott, most leomlott, s csak vágyakozott utána...* - Sétáljunk? *kérdezi, amikor úgy ahogy észhez tér...* - Sajnálom hogy ennyi gond van velem... biztosan jobban szeretnél egy erős és magabiztos gazdát mint engem... de úgy tűnik velem kell beérned... *csúsztatta kezét a macska kezébe*
|
-Segíteni fogok..minden erőmmel..*mormogja, furcsa hatással van rá a srác jelenléte, persze ezt igyekszik nem mutatni, mégis már-már idegen érzéseket csal elő a macskából.. sajnálatot, részvétet, együttérzést, hálát, szeretetet.. s nem is értette, aki ilyen erők megteremtésére képes egy lélekben, hogy nem bírja saját érzelmeit kormányozni? * -ígérem.. mindenben a szolgálatodra leszek.. míg csak szükséged van rám..
|
- De... egyedül nem fog menni... *feleli, s közben megragadja Asht* - Kérlek... segítened kell nekem.... *magához húzza lassan a fekete kandúrt és fejét a felsőjébe temeti* - Ígérem... hogy erős leszek csak... kérlek most még... segíts nekem... tarts engem minden erőddel...
|
-A holnapba..*feleli egyszerűen a macska..*-megújulni, elfelejtődni, emlékezni, változni, fejlődni.. a holnapba*susogja, majd kis idő múltán hozzá teszi* -ne hagyja így el magát, uram.. azt nem teheti meg.. *haladnak tovább, ha Ran is vele tart ellenkezés nélkül* -önnek kell lennie.. az én mesteremnek.. erősnek, keménynek.. bárhogy verje a sors..*ismétli, amit egyszer már a szobában elmondott.. bár akkor más körülmények közt*
|
- Hova megyünk? *szólalt meg halkan Ran, bár ebben a pillanatban oly mindegy volt az neki, mint bármi más, mégsem állhatta meg szó nélkül a dolgot... nem mozdította el semerre sem tekintetét, olyan volt mint egy élettelen bábu, akit zsinórokon mozgatnak kedvük szerint az emberek*
|
*Ash kézségesen megragadja a finom kezet, s valóban úgy vezeti, olyan határozottan, oly céltudatosan, mintha tudná merre is tart éppen..lassan elhagyták a csatorna bűzös környékét, a mocskos utcák betonrengetegeit, vak, szürke fényeknek tetszettek abból a messzeségből a város életét adó lámpák, s a macska nem is tudta, hogy van olyan hely, honnét mindez ilyen tisztán látszódik.. egy emelkedő vezetett a talpalatnyi zöld területére, miben nem is leledzett túl sok természetes, mégis..sokkal élőbb volt, mint a porlepte város.. a két elkülönülő terület szegélyénél tábla állott, egy-két pad, Ash azok mellett állt meg egy szusszanásnyira, míg visszatekintett a ködbe burkolódzott alvó kis településre..*
|
*Ran persze ilyen állapotban nem érti mit akar evvel Ash, vagy mit nem, de mégis oly megnyugtatóan hatnak rá ezek a szavak, hogy szinte önként adja kezét Ashnak, mintha birtokolhatná azt a macska, mégis belül meghal benne valami, és egy teljesen új érzés veszi át a helyét...valami olyasmi amit nem tud felfogni... üres és fénytelen... a szemei is üresek lesznek,de talán egy cseppnyi remény még mindig ott tükröződik benne, Ash biztosan nem tudja, de Rannak most ő egyedül a támasza*
|
*A macska nem szól közbe, nem töri meg Ran csendes, belső györtődését.. hiszen bizonyosan jobb az, hogyha az ember szabadon kiengedheti érzelmeit, mintha olyan ócska szavakkal veregetnék a hátát hogy "ne sírj", vagy giccses vígasztalásként susognák, hogy "együtt érzek veled".. hiszen soha, senki nem érezheti azt, amit egy félig megárvult magányos fiú érezhet..így hát szemlesütve, de némán állott, a tehetetlenség engedetlen béklyójában..aztán csak határozott, ha ő cselekvőképtelen, Ran hogyan is érezhetné jobban magát?* -gyere..eljön a pillanat, mikor az egykoron végtelennek hitt folyó eltörpül.. és új óceánt kell keresni.. ami méltó hozzánk..*szólal meg csendesen, de határozottan* -túl kell lépni a levetett emlékeket, nem elfelejteni őket, és nem is bennük élni..*közeledik gazdájához, s ha az engedi, kézen fogja, s szelíden igyekszik a sötét helyről arrébb tessékelni..*-mire felkel a nap, már talál az úr egy tengert.. egy tisztábbat.. egy igazabbat..és talán tudja, van ki megtiszteltetésnek tartja azt a pillanatot önnel megélni..
|
*Persze Ran már rég nem hallja amit a szőke mond neki, teljesen összeomlott apja halála miatt és ez csak most ütközik ki rajta, most fogja fel a dolgot... mintha a hír amit hallott volna csak pillanatnyi rossz kedvre sarkallta volna... majd bódultan vegyült el a társaságban... de az este kitisztította a fejét, felfogta a dolgokat... és most olyan tehetetlennek érzi magát hogy nem is tudja mit tehetne... támogatni szeretné az anyját, de még arra is képtelen hogy vissza folytsa saját könnyeit... tudja hogy Ash akkor is követné ha lebilincselné őt valahova így nem törődött a gondolattal hogy ő is ott van, annyira megtört benne valami, hogy jelenleg az sem érdekelte hogy saját magával végezzen*
|
-A te érzéseid távol állanak a valóságtól.. nem kell sehogy sem hívni.. hozzám se kell szólni.. hagyjatok békén mind.. te is.. meg a kis házi szolgáid is.. mennyi van még belőlük..? mennyit kell még eltűrnöm..? *mormogja lázasan, nehézkesen érzékeli a körötte zajló eseményeket, csak kis idő elteltével eszmél rá, hogy magában maradt a szobában..Ash természetesen követte gazdáját, mindenféle engedélykérés, vagy utasításra várás nélkül, elvégre kötelessége volt figyelni a fiú biztonságát és közérzetét, ami lehetetlennek bizonyult volna a szolíd követés nélkül..mikor a csatornához érnek, mélyet sóhajt, gondterhelten dörzsöli szemöldökét, fogalma sem volt arról, hogyan szokták egymást felvidítani az emberek.. világ életében csak mogorva és ideges embereket láthatott, s talán Ran nem is tudta, de a fiúé volt a feladat, hogy megtanítsa ezt a leckét Ashnek, hogyan kell a csordultig töltött szív bánatán enyhíteni..*
|
- Mert így érzem... *mondja és ehhez nem is fűz többet* - De mégis minek hívjalak ha nem árulod el a neved? Áhh nem is érdekel mit gondolsz tudod? *áll fel és távozik a szobából, most nincs ehhez elég ereje, most nem akar citázni, de valahogy érzi, hogy a macskának igaza van, Ash sohasem fog hozzá tartozni, úgy tekint rá mint az emberek a főnökeikre vagy talán még annál is roszabbra... felveszi a kabátját, majd minden szó nálkül távozik, meglátogatja azt a kis "csodapatakot" ahova mindig kijár, ha Ash utána akarna menni akkor vissza utasítja őt, most egyedül akar lenni, nagyon egyedül....amint oda ér az ő saját kis helyére elsírja magát*
|
-Nem vagyok szöszi.. *sziszegi amennyire sebei engedik* -nem tartozik hozzád.. csak azt játssza..nézz csak rá.. hiszen.. egyszerűen.. nem lehet a tiéd.. *morogja* -nem lehet a tied egy élő.. milyen jogon..jelented te ki, hogy hozzád tartozik.. mert megvetted..? mert neked nincsen macskafüled.. ? *hadakozik még így is, lázasan, mintha ezt az egy rossz démont, az elvei ellenségét legyőzné, nem volna többé fájdalom a számára.. * -menj a közelemből.. *szól rá Ranra, de nincs benne erő hogy tetteivel súlyt adjon szavának*
*Közben Ashita visszatért a gyógyszerrel, bár nem neki lett mondva, de Cryspus monologizálást elég unalmasnak találhatta ahhoz, hogy ennyi idő alatt oda s vissza érjen a lázcsillapítóval* -még roszabbul fogja érezni magát, hogyha most nem alszik, uram *kérleli szelíden Asht míg átadja neki a kapszulás dobozt, mire Crys fanyalogva pillog szeme sarkából..*
|
- Ash hozzám tartozik, és ezt el kell fogadnod... *megy oda a szőkéhez és erőtlen mellé ül, látszik hogy nincs jól, hogy az a rémálom valóban felzaklatta de erről most nem akar beszélni, megfogja a szőke homlokát, és szembesül avval hogy lázas* - Ash te aludj egy kicsit rendben? Nem festesz valami jól én meg már úgy sem alszom... hozok lázcsillapítót szöszinek...
|
*A fekete engedelmesen hagyja, hogy gazdája elcibálja magával*-semmi bajom uram, köszönöm az aggodalmát *biccent*-..de alaptalan..*susogja rekedten, többet nem is szól, nehogy túl nyilvánvalóvá váljék a hazugság*
*Cryspus még mindig képtelen elaludni, marja egész testét a forró méreg, kezét ökölbe szorítva zihál a párnájába, bele-belemarkolva a plédekbe..*-vidd azt ki..*mordul fel, amint meglátja Rant Ashitát húzva a szobába* -nem akarom.. hogy itt rontsa a levegőt..*hörgi* -én vagyok a.. beteg.. ezt.. megteheted.. értem..
|
- Ümm... nem jó hogy csak dolgozol,,, pihenned is kellene... *gyanús neki a feketeség ezért inkább megragadja a kezét ha tudja* - Gyere velem... kérlek... szeretném ha mellettem lennél, a takarítás megvár nem igaz? Még egy óra múlva is lesz mit takarítani.... különben meg nagyon gaynús vagy te nekem... a hangod is más... mint szokott... itt hideg van, megfáztál volna? Biztos miattam ugye? Mert saját magadra nem figyelsz csak rám.... ugye ezért? Most szépen bebújsz az ágyba... és ki sem kelsz onnan amíg én nem mondom! *vonszolja, ha tudja Asht*
|
-De, talán meg tudnám, bár hamar végeznék vele *mosolyogja Ran szavaira a fekete macska* -és a rémálmokból felkelve pont engem hiányolt? azért csak menj vissza és próbálj meg aludni *mondja, furcsának találja saját hangját, már csak azért is, amiért az sokkalta barátságosabbnak hatott így, a néhai tegeződést belecsöpögtetve mondataiba. másrészt a szokottnál rekedtebb volt, ezt igyekezett elrejteni Ran előtt..*-nem, nincs, uram..*hazudja*-de önnek pihenésre van szüksége..*susogja a szoba felé invitálva tulajdonosát..*-esetleg..elmeséli a rémálmait?
|
- Lehet, de hazudhatjuk hogy az enyém vagy és akkor csak ellátnak... nem les bajod, viszont így ezekbe bele is halhatsz nem? *nézi a szőkét majd bármit is mond ráhagyja a dolgot* - Téged kerestelek... azt nem tudod megcsinálni helyettem nem igaz? *mosolyog fakón Ashre* - Nem tudok aludni... rémálmaim vannak... te miért nem pihensz? Valahogy olyan furcsának látszol... nincs semmi bajod? *kérdi óvatosan hiszen nem akarja evvel megsérteni Ash érzéseit... ha mondjuk nincs semmi baja*
|
-Nehm..*feleli határozottan a macska*-a gazdátlan macskalényeket.. nem látják el.. *leheli lázasan* -sokkal inkább.. elaltatják.. *susogja, per pillanat hálás a takaróért és a figyelmességért.. hamarosan eltűnik Ran a szobából, így Cryspus egyedül höröghet tovább rémálmaival küszködve..*
-Pihenned kellene *szólal meg váratlanul egy sötét árny a sarokból..ahogy előrelép Ashita, kirajzolóik a körvonala, megvillan kárminvörös szeme, fakón láthatóvá válnak vonásai a kinti lámpafény világításában..*-mit csinálsz ilyenkor, amit máskor nem lehetne ? *kérdi*-bármi is az, azért vagyok itt, hogy elvégezzem helyetted..
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
