|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Nézi Adrian arcát. Megérti, hogy érez, de nem szól és nem is tesz semmit. Meghagyja neki a pillanatnyi örömöt, nosztalgiát, majd a szomorúság magányát is. Nagy lépésekkel halad mellette, hogy ne maradjon le, aztán megrázza a fejét. - Semmi gond. Csak annyit kérdeztem, hogy könnyű volt-e a hét kis komisz macskalénnyel. - mondja csendesen. Találkozik tekintete a kisfiúéval. Nem érti, mit nézi őt. Hátrapillant rá, pont látja, ahogy arcába dobják a hógolyót. Összerázkódik. Nem lenne a helyében. Utálja a hideget, a havat, a telet, s azt, ha bántják. - Miért bámult meg annyira az az embergyerek? - kérdezi a férfit. Aztán újra hátrapillant, hogy lássa, ismét őt nézi, aztán hócsatába fog vélhetőleg a barátaival.
|
*A férfi viszont kicsit elvész a táj szépségében, s elmosolyodik ahogy egy két játszadozó gyerkeet lát, itt ott állatok is vannak, akik vígan ugrálnak a friss hóban, újra gyereknek érzi magát, bár már teljes egészében felnőtt, a lelke egy darabkájában még él az a kisgyerek, aki hóembert épített, hólabdákkal dobálózott és nevetett... teljesen elkomorul a tekintete ahogy vissza gondol, mintha nem is lenne benne élet... ebből az állapotból Kou ébreszti fel, hírtelen azt se tudja mit kérdezett, így elszégyelli magát* - Ne haragudj kicsit elbambultam... mit kérdeztél?
*Egy kisfiú áll tőlük nem messze, szemeit a macskára mereszti, úgy néz rá mintha csodát látna, csak bámulja és nem veszi le róla a szemét, ahogy elhaladnak mellette azon nyomban Kou után fordul és csak nézi... míg nem az arcába kap egy hógolyót egy barátjától, a szőkeség pedig elfeledkezik a macskafülü lényről és visszadob egy két hógolyót, majd tekintete ismét a macska után terelődik, mégsem megy utána csak nézi tovább ahogy elhaladnak, aminek újabb hócsata lesz az eredménye*
 
|
Kou félénken néz be, de látja, hogy a kölykök már túlvannak az oltáson, így besasszézik a helyiségbe. Még falatozik, ezért nem megy beljebb, nem akar morzsálni, habár ott a tányér a kenyere alatt. Gyorsan bedobja az utolsó falatokat, majd rábólint, hogy menjenek. A tányért a rendelő egyik asztalán hagyja, azonnal megy is Adrian után, hogy minél előbb lássa Catet. Cipő, sál, kabát, kesztyűk a zsebbe, a sapkát pedig visszateszi szépen oda, ahonnan a férfi elővette. - Nem kell sapka. - mondja tömören, s máris indul az utcára. Nem törődik a hóval, mint bármely más fiatal macska, nem játékos fajta, kötelességtudón figyeli a férfit. Nem ajánlja fel szolgálatait, de ha valamit rábíznak, azt becsülettel megcsinálja, többnyire. - Könnyű volt a hét kis komisszal? - kérdezi, kivételesen azért, hogy társalgást kezdjen.
|
- Rendben! *Adrian amint leér és kinyitja az ajtót, már hallja is a kölykök sustorgását, s a tenyésztő fegyelmezését, kitárja az ajtót, s addigra a kis csapat éppen oda is ér* - Jónapot.. *néz a nőre, majd a kölykökre*- Sziasztok! *mosolyog rájuk, így a kezdeti félelem lassan lemosódik az arcukról, s mind a heten betrappolnak a rendelőbe, Adrian pedig el kezdi készíteni az oltásokat, elkéri a kiskönyvüket, majd egyesével sorban ülteti fel őket az asztalra, megvizsgálja, s oltja be őket, végül pedig mindegyikük kap egy cukorkát, szerencsére egyik sem sírta el magát, a könyvbe bepecsételi a dolgokat, s dátumot is ír, még nem végzett mindel amikor kopogtat Kou az ajtón* - Gyere csak... *szól, ki majd a papírmunkát befejezeve elkéri a pénzt a nőtől,s amikor megkapja, oda adja a könyvecskéket is* - További szép napot! *nyitja ki az ajtót, s a tömeg már is megindul kifelé, ahogy mindenki kimegy, Adrian körbe néz a rendelőben, szerencsére senki sincs* - Akkor talán most mehetnénk is... *keresi elő a címet amit még Kou írt fel* - Nem laknak messze... maximum negyed órás út gyalog... *keresi elő felszereléseit, majd bezárja az ajtót* - Ha kész vagy, indulhatunk... *megy a szekrényhez és keres Kounak egy kesztyűt, sálat* - Elég hideg van szóval húzd fel ezeket is... *talál egy sapkát is ami talán jó lesz Koura, de nem biztos benne a fülei miatt* - Ezt próbáld fel, hátha jó... *magára is felveszi meleg gönceit, s kinyitja az ajtót*
|
Cat nevének hallatán azonnal visszafordul a férfihez. - Igen! - vágja rá határozottan. - Szólj nekem, mielőtt mész! - kéri, de rájön, hogy a varázsszót nem használta. Lesomja füleit egy pillanatra és bűnbánó képet vág. - Kérlek. - teszi hozzá, azzal eltűnik a szobájában. Ott egy kicsit kidühöngi magát, nem úgy, ahogy Takahe szokta, inkább megrója magát, amiért még Adriannal is nehéz udvariasan, normálisan viselkednie, holott elég sok gyufát húzott már ki nála az ittléte alatt. Aztán nem korholja magát tovább, a szoba közepére rángatja fél kézzel az összes bútort, majd a szabaddá tett falakat átmázolja a világoszöld festékkel. Kinyitja az ablakot dolga végeztével, hogy gyorsabban száradjon a festék. Amikor túl hideg lesz, becsukja és megkordul a gyorma, így célkeresztjébe a konyha kerül. Valószínűleg addigra már a férfi végzett a hét kismacskával, így készít magának egy szendvicset, amibe sok hús, egy leheletnyi vaj és egy szelet kenyér kerül, s azt majszolva, kissé festékes képpel átmegy a rendelőbe. Bekopog, s csak várja a választ.
|
- Védelem a fejlődő szervezetnek, a vírusok és egyéb különböző kártékony dolgok ellen, gyerekek is kapnak ilyet, nem csak a macskalények... *okítja gyorsan Kout, majd megindul* - Rendben... ha kész vagy, gyere majd... én a helyemen leszek... *néz megint az órára* - Bár ma el kell ugranom egy kicsit Cathez... akarsz majd jönni?
|
A pirítós és a tea nem bizonyul túl bonyolult kérésnek. Teljesen jóra süti a kenyeret, vizet forral, majd miután előkeresi a teafüvet, egy filtert lógat a vízbe. Aztán tálal a férfinek. Nem válaszol neki, költőinek tartja a kérdéseit. Magában mulat persze a férfin, ahogy siet, fal és még mindig káoszban van. Aztán elképed. - Minek oltás? - kérdezi elkínzottan. Már most sajnálja azt a hét apróságot. - Addig én a szobámban leszek. - ragadja meg a lehetőséget.
|
- Piritóst... meg teát... az gyorsan megvan *szól neki oda mielőtt még frdeni indulna* - Hogy aludatttam el? Mindig pontosan szoktam kelni... *vesz el gyorsan két szelet kenyeret ai már kász van, vajat ken rá, s paradicsomot is eszik hozzá, nincs ideje felvágni, így csak simán harapdálja* - Egy nő hívott... tenyésztő... hoz ma hét kölyköt beoltatni.... *órájára néz* - Negyed orán belül... de szeretném ha most a tű miatt nem rendeznél jelenetet... nem akarom megölni őket, rendben? *próbálja megbeszélni előre a dolgokat Kouval, s közben felveszi köpenyét, összefogja haját* - De ha akarod kezdheted ma a szobáddal is....
|
Kou csak úgy surran félre az útból, nehogy őt is elsodorja a férfi. Furcsálkodva néz rá, kócos hajára, magára rántott ruháira, álmos arcára, aztán esetlenül biccent. - Persze. Mit? - kérdezi meglepetten. Nem túl ügyes a konyhában, de majd belejön, vígasztalja magát mindig ezzel. Amint megmondja neki, máris elugrik elkészíteni. Néha el-elmosolyodik, micsoda káosz ül Adrianon, aztán teljesen a kajakészítésre koncentrál.
|
*Reggel a férfi nagyon elalszik, nem szokott ilyesmi előfordulni vele, de egyszerűen annyira fáradt, hogy képtelen kikelni az ágyból, már lassan fél nyolc és még cska fel sem kelt... végül a mobiltelefon csörgése penderíti ki az ágyból* - Basszus... *keresi meg a telefont, majd végighallgatja a nőt*- Persze persze fél óra múlva már hozhatja őket... rendben,... viszhall... *néz az órára, s szinte kiront a szobából, haja össze vissza áll, a ruháját igénytelenül kezdi magára cibálni, mikor rájön, hogy még nem is zuhanyzott* - Kou... jaj de jó... összedobnál valami reggelit? *indul meg a fürdő felé, s gyorsan lezuhanyzik, kifésüli a haját, felhúzza ruháit, majd kiront onnan, elővesz két tiszta köpenyt, hajgumikat keres, teljes a káosz a fejében*
|
Elkapja a kulcsot, majd meglepetten emeli az orra elé. Nem gondolta volna, hogy kaphat ilyet, de most csak csilingelteti, hogy elhiggye. Végül a párnájára teszi a feje mellé és azt bámulva alszik el. Reggel felöltözik, aztán beáll Adrian szobája ajtajához, hogy készenlétben legyen, ha szüksége van rá a férfinek.
|
*A férfi természetesen hagyja aludni menni Kout* - Jóéjt... akkor majd reggel... *búcsúzik tőle, s int is, majd bemegy a szobájába, ledobálja ruháit, alsónadrágot és pólót vesz fel, majd bezuhan az ágyba, igazából nagyon megviselte ez a nap, de aztán rájön valamire és gyorsan átrohan Kouhoz*- Hé Kou... *dob oda neki egy kulcsot* - A lakáskulcs... elfelejtettem oda adni... *int ismét a kandúrnak, majd visszazuhan az ágyába és elnyomja az álom*
|
Kou pontosan tudja, hogy igaz, amit gondol a csippel kapcsolatban. Adrian nem ismeri őt, de fiatal kora ellenére örülhet az életének, hisz megpróbált megszökni is, miután rájött, hogy a gazdája meg akar tőle válni. Ám az elkapta, megruházta és eladta a fekete piacnak. Kivesz a hűtőből egy szelet sonkát, majd bekapja. Ezután újabbat keres, de azt már hajlandú kenyérre tenni. - Ahogy gondolod. - hagyja a férfire a kirándulás ötletét. Nem tartja rossz ötletnek, de lázasan gondolkodik, érdemes lenne-e Nantan után szökni. Végül úgy dönt, hogy a fiú túlságosan faragatlan és ellenséges volt még vele is. Ő nem akar ilyen lenni, Adrian mellett amúgy sincs olyan rossz dolga, hogy már most a szökésen agyaljon. - Inkább alszom rá egyet. Még nem teljesen tiszta, hogyan nézzen ki. - mondja. Bekap még egy szelet sonkát, azzal a szobája felé megy. - Jó éjt. Reggel találkozunk, ha előbb nem lesz rám szükséged. - azzal, ha Adrian nem állja útját valamiben, elmegy aludni.
|
- Hmmm... van benne igazság... *sóhajt, amjd a fiú után megy* - De ha akarod tavasz felé elmehetnénk kirándulni...igaz hogy nem pont olyan... de gondolom jó lenne nem? *sóhajt* - Néz az ételre de nincs kedve enni... inkább egy almát választ, úgy gondolja hogy az most éppen elég lesz*- Álmos vagy? *érdeklődik tőle* - Vagy még neki látsz a szobádnak? *kérdezősködik, majd lassan befejezi az evést* - Anya nemsokára hazajön... szerintem én addigra aludni fogok... kicsit elfáradtam ma...
|
Kou unott képet vág. Nagyjából tudja, mi történhetett egykoron, hiszen ez szájhagyományon terjed a macskák közt, de nem nagyon hisz Nannak, amikor azt mondja, hogy egyidős a Földdel. Vágyakozva néz utána, majd ránéz Adrianra. - Vele mennék, de neki nincs csipje. Nekem van, ezért azonnal a nyomukra bukkannának. - azzal elfordul a férfitől és a konyhába megy enni.
|
*Nan elugrik Kou bűntetése elől, majd végighallgatja* - Evvel a földel születtem... *néz Koura, szemei villognak*- Itt voltam mielőtt ezek a lények idekerültek... és mindenkit lemészároltak... *csak morog az emberre, de Adrian csak sóhajt* - A macskalények sose alázták meg a természetet... együtt éltünk vele... de ezek... ezek a korcsok! *sziszegi*
- Kou hagyd már ezt, jut itt étel bőven mindenkinek.... had nézzelek téged.... *megy közelebb Nantanhoz* - Úgy látom.. meg érzem is hogy nem fürödtél mostanában...
- Ki tudna fürdeni egy befagyott tóban? *a férfi minden rezdülését figyeli, s amikor közelebb lép ő is hátrál, de közeleb kerül Kouhoz, majdnem bele is ütközik*
- Hé... na jól van... *keres egy rég nem hazsnált hátizsákot, majd belepakolja a kenyeret, felvágottat és joghurtot is, na meg egy üveg vizet is pakol mellé... majd a takaró is bekerül, sőt még egyet hoz ki és így nyomja a srác kezébe* - Menj... hallgatunk róla hogy itt voltál... igaz Kou? *néz a fiúra* - Na indulj... gondolom már várnak... *int neki* - és ha nagyon szűkében lennétek... csak kérj bármikor rendben?
- Ümm... köszönöm... *motyogja a macska, füleit lelapítja közben* - Amúgy... csak ketten vagyunk... *árulja el majd kiszökken az ablakon, s eltűnik a semmiben úgy ahogy ide is érkezett*
- Hmm... azt hittem vele akarsz majd menni Kou... *néz komolyan a macskalényre*
|
Kou meghányja-veti a dolgokat. - Oké, akkor To városban nagyobbak az esélyei, nincs nyomor, de nincs olyan sok rendőr sem, hisz a városka kevesebből gazdálkodik. - gondolkodik hangosan. Aztán bólint. - Az. Ritka képesség, mert rengeteg energia kell hozzá, hogy alakot váltson valaki. - teszi hozzá a magyarázatot komolyan. - Onnan, hogy egy közönséges macskának eszébe nem jutna kenyeret lopni. Másrészt nincs ereje sem azt megmozdítani. A bújócska érdekében alakult át. - mondja, azzal az első lehetőséggel, amikor Nan átalakul, lenyom neki egy maflást. - Figyelmeztettelek, hogy ne tedd. - teszi még hozzá. Egy mérges pillantást vet a fiúra. - Ha bántani akartunk volna, még a macska alakoddal megtesszük. - morogja. - Csigavér, öreg, ha jó fiú leszel, odaadom a mai fejadagom. Gondolom, ha csak a saját bendőd kéne tömnöd, nem vinnél egy egész kenyeret. Egyébként egy állatorvosnál vendégeskedsz, aki macskalényeket is gyógyít, szóval igazán lecsillapodhatnál. Elhiszem, hogy szar az élet, én is megjártam a Poklot, de csak megölnek, ha ilyen agresszív és esztelen vagy. - magyaráz neki, közben azért kész arra, hogy támadjon, ha fél kézzel is. Az ereje elég, hogy mozgásképtelenné tegye Nantant, ha nagyon pattogna. - Sosem volt gazdád, mert fogalmad sincs, hogy kell velük bánni. Ez jó. Irigyellek. - nézi őt valóban némi irígységgel.
|
= A tejet még megvárhatom! *nyervákolja, s nem érti hogy Kou miért nem érti a szavait... viszont tovább nem törődik ilyesmikkel, más problémája van, Kou felismeri benne a macskalényt* -
- Dehát ha nincs mit ennie... akkor sajnos lopnia kell az embernek nem? És az állatoknak is ugyanúgy enniük kell... hiszen ugyanúgy lélegzik ahogy te vagy én... különben is Ru városában nyomor van... az ebereknek éppúgy nincs semmijük... *fejti ki bővebben a dolgot, de furcsa lesz neki Kou viselkedése* - Macskalény igaz? Hallottam már olyasmiről hogy vannak akik tudnak alakot váltani... *veszi fel most ő Nantant*- Te honnan látod? *érdeklődik de mivel Nantan érti az emberi beszédet belemar Adrianba, s rohanni kezd az ablak felé, de eszébe jut Nayong, nem tehet mást átalkul, felkapja a rongyot és a kenyeret majd ismét rohan de addigra Adrian már útját állja* - Hééé... nyugodj meg! *próbálja csitítani a férfi, de az hátrál*
- Eresszetek! *sziszegi mint egy kígyó* ~ Eddig még sose buktam le.... miért kell most?
- Nem akarunk bántani rendben? Nyugodj meg!
- Te csak egy ember vagy! Az emberek szava semmit sem ér... *néz Kou felé, szemei szinte villámokat szórnak, s közben nem ereszti a kenyeret*
- Kóbor macska vagy?
- Szabad macska vagyok! *jelenti ki, Adrian tényleg nem tud vele mit kezdeni*
|
Kou bizony nem érti, elveszítette az állatokkal való kapcsolatát. Aztán ahogy megkapja Adriant, ráfúj a kandúrkára. - Ezt meg ne próbáld még egyszer! - figyelmezteti és a kezét ökölbe szorítja. - Te ilyen könnyen fogod, hogy egy macska lop tőled? - kérdezi, azzal ahelyett, hogy tejet hozna a kis Nantannak, megfogja a grabancánál fogva. - Nagyon sietős neki. - s belenéz a szemébe. Ekkor ismeri fel a jeleket. - Micsoda hülye vagy! Ha egy csöpp eszed lenne, be sem merészkedtél volna a városba, te ostoba! - kezd kiabálni és rángatja Nant. - Vagy mentnél volna Ru városba, ott kisebb a házak őrzése is! Nagyon nagy mákosod van, te buta-buta-buta! - s leejti. - Nem tudom, hogy jutottál be, de elmenned ennyi cuccal nehezebb lesz. - körülnéz. - Adunk neki egy hátizsákot, meg még egy kis ennivalót, hogy ne jöjjön újra lopni? - kérdezi reménykedve Adriant. - Nekiadom a mai fejadagom.
|
= Kölyök engedj el! *nyervákolja a macska, de nem biztos benne hogy Kou érti* = Hééé elég legyen, tegyél le! *a férfi átveszi Koutól a macskát, de gyengédebben fogja meg*
- Na mivan kisöreg... éhes vagy? *simítja végig bundáját, de Nantan belekap a kezébe* - Ez egy kóbormacska... *jelenti ki miközben megrepteti Nantant*- A szobacicák általában nem ilyen vadak*
= Nekem nincs időm veletek szórakozni! *indul meg az ágy felé ahol a zsákmányt hagyta, elkapja a holmikat, majd próbál elsietni velük, de a paplan széthullik, a kenyér is kirepül belőle sőt még bele is gubancolódik a macska*
- Furcsa egy jószág... *bontogatja ki Nantant* - Kou kérlek hozz neki egy kis tejet... biztosan megnyugszik tőle.. *néz végig rajta* - Csúnyán bánthatták... van egy pár sebhelye... így érthető hogy nem kedvel minket... *persze a férfi még csak nem is gondolkodik azon hogy a macska igazából egy macskalény, Nantan viszont sürgősen haza akar indulni, hogy Nayong ne jöjön utána, hiszen neki még veszélyesebb*
= Szóval Kou a neved... figyelj, ha hallod amit mondok, akkor segíts kérlek kijutni innen.. várnak haza... nagyon sürgősen haza kell jutnom! *nyávogja*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
