|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:22 - |
Hatalmas birtok,a kertben egzotikus állatok találhatóak,gyönyörű gondozott terület. Gyakran szervez bulikat,ahova csak a gazdagok vannak meghívva.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Gondolom hallottál már kutyavidalakról vagy kakasviadalokról, nos ez is hasonló... csak éppen mackslényekkel.... Ru városban a legelterjedtebb, de lehet hivatalosan is csinálni... fura mi? Az állatoknál titltott de mivel a macskalények alattuk helyezkedtek el arangsorban. náluk már megengedett... igaz nem életre halálra, de ha haláleset történik nem lesz következménye... amúgy neked mik jutottak eszedbe?
|
*Tristan, gazdája mögött állt magabiztos és erőteljes testtartással közben csöndben figyelt.Úgy gondolta nem érdemes beleavatkozni az emberek dolgába.*
Lehet,de szeretem ezt csinálni.Azért hívtalak át,hátha akad valami jó ötleted,melyet eddig nem mertél kipróbálni...amit esetleg most megtehetsz.Míg vártam elég érdekes gondolatok jutottak az eszembe,de azokat nem akarnám alkalmazni.De ez...*csillanak meg a szemei.*...viadalon részt venni?Remekül hangzik,mesélj még róla.
 
|
- Hmm nagy fába vágtad a fejszédet... nem is tudom... ha úgy van ahogy mondod rendkívül vad lehet, biztos nem bántak vele eddig sem kesztyűs kézzel... de mondjuk ha van benne erő akkor szerintem a legjobb lenne ha valami fizikai, megerőltető munkát adnál neki, de esetleg kiképezheted és a fekete piacon vannak ilyen... viadalok, egy csomó pénzt lehet velük keresni, bár nem hiszem, hogy szűkében lennél belőle... de még híres is lehetsz általa...
|
*Szó nélkül követte gazdáját,akit örömmel kísért útján.*Semmi gond,amit csak szeretnél.Végülis te vagy a főnök.*küldött a férfi felé egy halvány mosolyt.Leo után belépett a házba és körülnézett.Ezt is csodálatosnak találta,mint ahol most él,de itt kevesebb fény szűrődött be.*Jó napot uram!*köszönt illendően a ház gazdájának.*
Ha te megbízol benne,akkor nekem sincs okom a bizalmatlanságra.*célzott Tristan jelenlétére,majd kérdőn tekintett rá.Meglepődött a kutya viselkedésén s biccentett egyet neki.*Nem nevezném problémának.A fehérrel semmi gond nincs,de a fekete egy különös példány.Nehéz megtörni,melyet imádok.Egyenlőre az se zavarja,hogy a testvére bűnhődik helyette.Szerinted mire lenne érdemes használni?
|
*Leo belépdelt amikor az inas bevezette* - Szia... hát... nem volt semmi dolgom, ráérek szóval, mondd csak nyugodtan, mi a gond... mit szeretnél tudni? *érdeklődött, majd helyeséően bólogatott* - Nagyon is... küldjem ki vagy maradhat? *kérdezte majd helyet foglalt* - A macskákkal van probléma? *Eközben Julius bekötözte Julian hátát, hogy a póló anyaga ne sértse fel ne legyen olyan fájdalmas a sebek gyógyulása*
 
|
*Még mindig csukott szemmel ült a puha foteljában,egyik kezével a fejét tartotta,míg a másikkal sétapálcáját pörgette.Az inas látta,hogy ura pihenni próbál így nem hagyta,hogy bárki is megzavarja a pihenését.Nagyon nagy csönd ült a szobában,olyannyira,hogy lehetett hallani a pálca suhogását is.Ebből a merengéséből pont az zavarta fel,aki eddig vigyázott a csendre.*Uram,Mr.Caerleon van itt.Beengedhetem?*érdeklődött az inas,aki nem tudta,hogy ő hívta ide.Gax kinyitotta szemeit és a szolgálóra tekintett.*Igen és hozzon valamit inni.Beszédem van Leo barátommal.Nem szeretném,ha zavarnának bennünket.*magyarázta,majd felkelt a helyéről és a vendég elé sietett.*Örülök,hogy el tudtál jönni,valamit meg akarok beszélni veled.Gyere csak velem.*ekkor megpillantotta Tristant is.*Ahogy látom eddig remekül bevállt,vagy tévedek?
|
*Persze a férfi igent mondott, s mondta hogy hozza az újonnan szerzett kutyalényt is, ah ez nem nagy probléma* -Ruhák? Ohh.... *Julius feláll majd kinyitja a szekrényt* - Huh pompás... figyi Julian! Több ruha van itt mint amit életedben láttál...
- Julius átvérzett a kötésed... biztos a cipelés miatt... sajnálom...
- Ugyan ne is törődj vele, rajtad most sokkal több a vér....
- Menjünk fürdeni... *mosolygott testvérére a fehér hajú macska*
- Rendben... *mondta majd megindultak mindketten, bár Julian mozgása kissé nehézkes volt, sok időt töltöttek a fürdőben, mire mindne mocskot sikerült levakarniuk magukról, találtak türülközőt is, így minden rendben ment, tisztán, üdén és megújultan menek be a szobájukba... az új ruhák teljesen jók voltak rájuk, Julius egy rongyal bekötötte Julian hátát, hogy a sebeket ne sértse fel semmi sem így is nehéz lesz a gyógyulása*
|
Át tudnál jönni?Hátha a segítségemre lehetnél.*kérdezte,s ha a férfi igent mondott akkor elköszönt és letette,ha nem akkor várt.*Kilépett a szobájából és elindult a macskalények szobája felé.Benyitott az ajtón.Biztosra akart menni,hogy azt teszik,amit mondott nekik.Kérdőn tekintett rájuk,mikor még mindig az ágyon ültek.*Azt mondtam menjetek fürödni.A szekrényben lévő ruhákkal pedig bánjatok jól.Magatok kell mosnotok,szóval ne várjátok,hogy visszateremnek a szekrénybe.*morogta a férfi,majd a nappaliba ment.Hátradőlt székében és lehunyta a szemeit.Nem aludt el,inkább csak gondolkozott,kevésbé aljas dolgokra összpontosított,mint ami eszébe jutott.*
|
- Az emberek azért kerültek hatalomra mert elnyomták a természet erejét, a fegyvereikkel aljasul megölték ezt a földet és egy roncsá tették... de ha puszta erővel csapott volna össze a két vonal... a macskalények győzedelmeskedtek volna... ezt biztosra tudom.... csak hogy az emberek sohasem a tisztességükről voltak híresek... *ahogy a férfi eltűnik, Julius fellépdel Julian mellé* - Rendben vagy? *nézett a többi szolgára*- Innen átveszem.. *mondta majd felvette testvérét és a szobájuk felé tartott*
- Julius tudok menni egyedül is...
- De ez így most kényelmesebb... *ahogy beért a szobába szépen leültette Juliant az ágyra, ügyelve mindenre* - Sajnálom... *az ölébe hajtotta afejét mint egy kiscica* - Bocsáss meg... *kicsordultak a könnyei*
- Nem kell bocsánatot kérned... kibírtam nem igaz? Ne aggódj mindig miattam... mindig megvédtél mindnetől, mint egy törékeny rózsát...
- de a töviseimmel én is képes vagyok megvédeni magam, ne aggódj.... mindnet kibírok... ahogy csak te...
- Akkor... mehetnénk fürdeni... de ezekben a ruhákban... ugyanolyan büdösek és mocskosak lennénk... szóval felesleges...
- Mondasz valamit... *megsimogatta Julius fejét, aki már nem sírt, hanem felnevetett*
- Ugye, hogy igazam van? *Leo persze igent mondott és megkérdezte mi a gond... ha a férfi azt kérte menjen oda, elindult*
|
Nem talán.Biztos,hogy igazam van.Engem vallasz romlottnak,miközben rosszabb vagy nálam.Ez az aljasság elkápráztat.Abba még nem gondoltál bele,hogy talán azért tudtuk belepni a szavaiddal élve a kis birodalmatokat,mert jött egy erősebb faj,az ember,mely képes mindenhol és mindenkin uralkodni.*húzta ki büszkén magát,mintha ez az ő érdeme lenne,bár van benne része.*Még szép,hogy nem vagy én.*majd Julianra pillantott.*Szedjétek le onnan és tűnés a szobátokba.Addig ne lássalak benneteket,míg nem szólok.Rátok is férne egy kiadós fürdés.*fintorgott,majd kiviharzott az alagsorból.Belépett a hálószobájába,ahol az ágy mellett kis szekrényen a mobilját pihentette.Gyorsan tárcsázni kezdte legjobb barátját Leo-t*Leo?Ráérsz most?
|
- Talán igazad van, sohasem tagadtam, hogy nem vagyok romlott... majd ugyanúgy a pokolban fogok égni, és akkor mi van? Nem érdekel a pokol mert ezerszer megéltem már a földön... te sohasem tudhatott mert csak egy gazdag ficsúr vagy akit elkápráztat pár üres bankjegy... de engem nem érdekel a pénz, és mint ahogy mondtad... én nem vagyok te... az emberek... nem érdekelnek... ha tehetném mindet megölném, de úgy beleptétek a birodalmunkat, s elvettétek a mi tulajdonunkat, mint valami élsőködők.... nem lehet már titeket kiölni innen... ez a baj, értelmetlen lenne bárkit is megölnöm avval nem jutnék előrébb... amúgy emg mint mondtam eddig fizikai munkát végeztem... a takarítást, ha nem akarsz törött bútorokat vagy vázákat... másra hárítsd... *mondott mindent egy szusszra, Julian még mindig tűrte az ütéseket bár már egyre több vér serkent testéből*
|
Tudod,kezdelek csodálni.Megvetsz,gyűlölsz és utálsz engem,pedig ha a lelked mélyére néznél rájönnél,hogy jómagad még nálam is aljasabb vagy.Inkább az elveidet választod,mint a testvéredet.Ez olyan,mint a gazdagoknál,hogy a pénzt tartják előbbre,mint egy rabszolga életét.A te esetedben a makacsságod a pénz és a testvéred a rabszolga.Megpróbálod tagadni,de ez így van.Egy csöppet se vagy jobb nálam.Én inkább a családtagomat választottam volna,bár ez én vagyok.Tetszik ez az oldalad.Nem érdekel a testvéred szenvedése.Lehet,hogy ki kéne képeznem téged és nem holmi takarítást kellene rádbíznom.*ecsetelte tervét,közben tekintete hol az egyik kandúrra hol pedig a másikra vándorolt és közben megjelent képén az eddig rejtegetett önelégült mosoly is.*
|
- Nem... semmit... de amúgy... ha befuttatod a korbácsot egy kis vízbe, akkor nem fog nyomot hagyni, viszont ugyanolyan hatásos, mégsem csúfítja el a tulajdonod testét... tök jó kis fortély nálam már jópárszor kipróbálták... *mondja egyszerűen, s csak kémleli Juliant, aki akárhányszor is ütik meg, csendben marad, arca eltorzul a fájdalomtól minden csapásnál, mégis visszafolyt minden hangot*
|
*Hátradől a székében,kicsit furcsálja a kandúr hozzáállását,de ezt nem mutatja ki.*Ne számíts rágcsára.*válaszol a mozizásra,majd csettint egyet,mire nekilátnak a munkának.Hallani ahogy az ostor felszakítja a bőrt és a mégnagyobb kínzás érdekében minden egyes ütés után hagynak egy kis hatásszünetet.Rezzenéstelen arccal figyeli Juliant,s várja hátha testvére közbelép.Az ötödik ütés után felemeli a kezét,majd Juliusra pillant.*Akarsz talán valamit mondani?*hangja ártatlanul cseng a hűvös helységben,ráadásul az önelégült vigyort is visszatartja.*
|
*Julian megrémült, ezt a rémületet egy pillanatig lehetett látni, aztán már hagyta magát kikötni, a teste már így is tele volt sebekkel, nem számít majd még több karcolás... nem számít neki msot az élete sem, tudja hogy Julius igazából aggódik érte, de végre törleszhet annyi év után... most rajta a sor, s nem fog csak úgy belepusztulni akármi is jöjjön* - Ne reménykedj... még sohasem moziztam... érdekes előadás lesz... *néz egyenesen testvérére*, majd leül ő is és figyel*
|
*Belépett az alagsori ajtón,majd elindult lefelé a lépcsőn,maga mögött ráncigálva a fekete kandúrt.A pince,mint az egész ház,hatalmas volt,ráadásul elég érdekes kialakítást kapott.A falakról bilincsek és láncok lógtak,s tény mostanában nem járt sok ember erre.*Várod már azt a pillanatot,mi?Addig fogom húzni,míg nem látom a halálodat.*mosolygott gúnyosan a férfi,főleg mikor megpillantotta Juliant.*Kikötni.*adta ki a rövid utasítást,mire két férfi cselekedett.*Hogy óhajtja uram?*kérdezte az egyik aki már remekül tudta,hogy mire kell számítani,hisz ide csak azok jönnek,akikre a büntetés vár.*Ostorral.Gyere csak közelebb Julius az első sorból nézheted.*vigyorgott gonoszul,majd leült és a két ember a parancsra várt.*Nos,mit mondasz?Behódolsz előttem?
|
*Persze Julian már érezte, hogy miért is kell oda mennie... magában már kezdte edzeni magát a dologra* - Nem hinném... de tehetsz pár próbát... hidd el... ha megölöd Juliant, még akkor sem fogsz tudni betörni engem, mint valami lovat... hiába tartod magad egy gazdag és hatalmas úrnak, ha a lelked majd a pokolban ég... ás különben meg te sem vagy halhatatlan... mindnekiért ugyanúgy eljöna végzete...
|
Az én hatalmam sokkal nagyobb annál,mit te kis szánalmas aljanép el tudod képzelni.Nem akarsz tiszteletet mutatni?Ám legyen.INAS*szólt az ajtó felé,ahol pár másodperc múlva meg is jelent a kért személy.*Igen uram?*érdeklődött.*Küldesse a fehér kandúrt az alagsorba.Mindjárt megyünk.*morogta a férfi,majd megragadta Julius a nyakában lévő láncot és magához rántotta.*Könyörögni fogsz a halálért.*majd elindult az alagsor felé,ahol remélhetőleg ott lesz már Julian.*
|
*Julius nem számított a pofozkodásra, de valahoy mégsem érte váratlanul, egy kis helyen felszakadt a szája, s vér szivárgott ki belőle, ezt Julius le is nyalta, minden cseppjét* - Nos... remélem ez nem minden erőd volt... nagyon csalódott lennék, ha ez így lenne... tisztelet? Nem tudom mit jelent ez a szó... sajnálom de azt hiszem hiányoztam aznap a suliból... ja bocsi mégsem, én nem jártam suliba...
|
*Összeszűkült szemekkel figyelte,ahogy Julius teát tölt.*Úgy nézek ki,mint aki heccel?Még szép,hogy megiszom.*majd a teája felé nyúlt.Megfújta,s megitta az egészet,amit kitöltöttek a csészébe.Letette az asztalra a kiürült csészét,majd felkelt a helyéről és azzal a lendülettel képen vágta a kandúrt.A biztonság kedvéért a kezében lévő sétapálcával is rásuhintott.*Hol a tisztelet,te kis korcs?*hangja még mindig halk volt,de érezni lehetett benne az ingerültséget.*Ha nem adtam volna ki érted annyi pénzt,már rég halott lennél.Most pedig kérj elnézést.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
