|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Ran visszatért pár gyógyszerrel, két pohárnyi vízzel és egy lázmérővel* - Kérlek.... pihenj le... tuszkolta be az ágyba Asht. a szíve görcsbe rándult... a lázmérőt oda adta Ashnek*- Tedd a hónaljad alá,,, csipogni fog ha megmérte a lázad.... *mondta és benyomta a kis készüléket* - Találtam itthon pár gyógyszert, nem tudom mennyire lesznek hatásosak...*a kis ketyere nemsokára jelez, Ran pedig egyből kirántja és megnézi* - Hogy érted azt hogy nincs baj? 39.... és... csak feljeb mehet a lázad... *szemei aggodalmat tükröznek... gyorsan elrohan egy tálkáért és egy kisebb türülközőért... sőt mindjárt háromért... a hideg vízbe mártja őket, az egyiket Ash csuklójára köti, a másikat a lábára és a harmadikat a homlokára* - Miért nem mondtad... buta macska... *korholja Asht de igazából magát... a szőke is beszól neki, ekkor jut eszébe a víz, felkapja és a gyógyszerekkel együtt a szőkéhez sétál*- Tessék... neked is hoztam... amúgy meg... azt ki kell érdemelni... és az én szememben csak Ash érdemes rá... *magyarázza* - Ezeket vedd be... ha enyhíteni akarod a fájdalmaidat, ha nem teszed, nekem úgy is jó... *morogja és vissza megy a fekete kandúrhoz, neki viszi a másik pohárkányi vizet* - Vedd be ezeket oké? *kéri*
|
-Minden rendben uram *ocsudott fel, mintha álmából ébredne. A szőke néha rosszallóan mormogott, s csapott egyet-kettőt a farkával, Ashita engedelmesen állt Ran szeme tüzében, tegyen vele a srác amit akar. Mindegy.
-Ő bújjon az ágyba, én meg haldokoljak itt lenn, mikor rajta egy darab vágás nincs ? aha, köszi, ember, nem hazuttoltad meg magad *fakadt ki Cryspus* -vagy mindig egy ágyban alusztok, és ez csak a pro forma ? szép..tényleg..*dohogta sértődötten*
 
|
*Ran nemsokára végzett, türülközőt tekert a csípőjére és úgy ment ki a tiszta ruhákért, miután mindent összeszedett ismét bevonult a fürdőbe és felöltözött, de mivel már nyitva volt az ajtó meghallotta Asht* - Minden rendben van? *nézett a kandúrra, le sem vette róla a szemét* - Ash... *közelebb ment hozzá és ha a srác engefte megfogta a homlokát* - Hozok egy lázmérőt... bújj az ágyba... *akkor is rzt mondja, ha Ash nem engedte megérinteni*
|
*A fekete kandúr mintegy megszokottan az imént bezárt ajtóhoz lépkedett, hallgatta a benti neszeket, de szerencsére nem történt odaát semmi rossz gyanut keltő. Cryspus fintorgott valamit Ran megnevezésén, továbbá nem akarta tudomásul venni, hogy össze van zárva egy "olyannal". Lehunyta szemeit, s folytatta álmatlan forgolódását szenvedve a sebek nemmúló fájdalmától. Csak Ashita krákogása törte meg a szoba csendjét, fuldoklása egy düdőbetegéhez volt hasonlítható, gazdája előtt persze sosem mutatta. Még maga előtt is titkolta, hogy egy egyszerű kis hideg képes benne bármi kárt okozni..*
|
- Hagyj békén te szőke dilibogyó... *morogta neki Ran és beviharzott a fürdőbe, becsukta maga után az ajtót és kulcsra zárta... aztán némán az ajtónak vetette hátát, jót tett neki a hideg... gondolatai végigcikáztak a fején, valamiféle fénysebességgel... a fiú csak azt vette észre hogy már önmagának sem ura, a kezei remegnek, az arca valószínüleg sápadt és meggyötört... feltápászkodott a tükörhöz hogy megnézze, de gyanúja beigazolódott.... egy mély sóhaj keretében levetette magáról ruháit és a zuhany alá állt, mintha az lemosná testének minden mocskát és szégyenét, a vágyakozást Ash iránt...a szerelmet amit mélyen elrejt a szívében*
|
*Ashita egyáltalán nem méltatta több törődésre gazdáját, minthogy hazáig követte, némán, borúsan. Most merült fel benne először az a kérdés igazán, hogyan legyen a "társa" szülei elmondása szerint egy fiúnak aki.. de nem is érdekelte, csak túl kell élni, ahogy eddig, minden érzelem nélkül, a saját belső énje elnyomásával..hiszen ezért született..hogy valaki kedvét lelje benne..*
-Éjszakai titkos percek..kettesben, hm? *veti rájuk diadalmas pillantását a szőke macska, amint belépnek a szobába. Élesen bele mer nézni Ran szemébe, valahol jól esett neki ellensége mélyről jövő gyötrődését szemlélni, s egyben valami jegesség mart a szívébe a tekintettől.*-a beteget meg itthagyjuk, mi? *zsémbelt, a magatehetlensége végleges rosszkedvet okozott neki, fogoly volt, rab saját testében, életében, meghalni sem engedték..milyen jogon legyen hát bárkinek is szívderítőbb gonolata, érzelme? fájjon csak mindenki..*
|
*Ran teljesen magába zuhant ahogy visszafelé ballagtak, valahogy érezte hátán a gyilkos pillantásokat és tudta... még mennyire tudta, hogy az ő hibája... mostmár tisztában van vele, hogy a kandúr gyűlöli őt, megveti, és undorítónak találja... amíg hazafele ballagtak minden olyan csendes és nyugtalanító volt, mint egy temetőben... a fiú mégis reménykedett, hogy Ash megszólítja... mégsem fordult hátra.... sírt volna ha lehetett volna, de nem akarta Ash előtt magát még szánalmasabbá tenni... így csak némán és előre meredő tekintettel pásztázta az utat*
|
*Kifejezéstelen arccal néz gazdája szeme közé* -elnézést*jut eszébe, bár meg sem próbálja leplezni a hangúllyal, mennyire nem érzi helyénvalónak a Ran előtti hajbókolást mindezek után..ezután nem szól, az éj sötéte szerencsére árnykéba borítja szemeinek gyilkos villogását. Hazudott, pedig milyen ártatlan kölyöknek tűnt.. ugyanúgy hazudott neki mint az összes többi, csak ez az egy még arra is ügyelt, hogy szánalmat keltsen benne.. aztán mikor azt érezte, a markában van már, használta, mint jogos tuajdonát, egy percig se kedvelte.. ebben biztos volt a kandúr. Ezen nem volt szabad meglepődnie, rég sorsába volt vésve, hogy számára nincs társ, nincs szabadság, nincs szerelem, minden porcikája valaki más tulajdonát képezte. Megölhetné a fiút, milyen szép szavak, az is csak valami furmányos játék lehetett a fiú részéról, semmi egyéb, hisz sosem tudni mi jár annak a fejében. Sötéten cammogott utána, bő lépésekkel lemaradozva Ran után.
|
*Ran jóideig csak bámulja Ash kezét, ami nemrég még ellökte, most felsegítené... nem érti... és magát sem, olyan űr tátong benne hogy képtelen saját magától betölteni azt... nem fogadja el végül Ash kezét hanem feláll magától* - Ez nem volt meggondolatlanság... akartam... *mondja avval megindul a ázuk irányába* - Gyere... ma még ezernyi dolgunk van... *fordul hátra és elmosolyodik keserűen* - Azt a kis szőkeséget is minél előbb fel kell gyógyítani... *tesz úgy mintha már semmi baj sem lenne, pedig legbelül szinte meghal*
|
*Egy ideig valóban megvetően és szigorún nézi a fölre került báránykát, tengernyi ellentmondó érzés harcol most a lelkében, viaskodik a józan ész és az ösztön..* -nem.. *feleli tömören és hűvösen..újból és újból felteszi magának a kérdést, mit akarhatott Ran ezzel.. ? a leg kézenfekvőbb válasz persze az űr betöltése volt, amit apja halála okozott benne.. de ebben Ash nem akart hinni, mást mégsem volt képes tenni..hogy egy csepp vonzódás is kerülne a testi szükségletekbe, azt már nem is remélte.. de egy elvesztett személyt így pótolni, magával, azt nem engedte, noha pár órával ezelőtt a szobában még szolgálatkészebb lett volna a fiú kívánságaira, mikor még talán nem pótcselekvés, elfeledtetés, búűző lett volna, amit két perccel az után meg is bán a kedves gazda.. s hogy Ran odiág nem gondolkozott, rendkívül haragudott rá a macska* -ne legyen meggondolatlan.. és ne sírjon.. gondoljon az anyjára is.. *nyújtja jobbját a fiúnak, s ha az engedi, felhúzza őt maga mellé*
|
*Ran teste forróságba burkolózik, olyan érzésbe amit már oly régen érzett.... és ekkor hírtelen ellökik, eltaszítják az egyetlen helytől ahol most szeretne lenni, szinte érzi ahogy egy jégverembe kerül... elesik a lökéstől s csak ül tovább magába roskadva* - Én... sajnálom... ne haragudj! *most mégjobban záporoznak a könnyei mint azelőtt, megpróbálja eltakarni az arcát, de már az sem segít....* - Bocsáss meg Ash.... ígérem többé nem teszem.... *térdel fel és elkapja a macska felsőjét* - Undorodsz tőlem igaz?
|
*Szótlanul hallgatja a bizonygatást, latolgatja a lehetőségeket, persze az ő elképzelésében egész homályos fogalom a szeretetteljes család, s azt sem volt képes elképzelni, hogy lehettek tiszta érzelmek ott, hol ilyesmi egyáltalán megtörténhetett..Ran mozdulatait gyanakodva figyeli, most különös módon hozzá simult a fiú, míg nem is olyan régen még a puszta érintésétől is írtózott..s a macska mintha sejteni vélné az ifjú szándékait, mégsem képes mozdulni, szeme megrebben, és egy vödör forróvízként elönti őt egy villámlásszerű bizsergés, végigfut az egész testén, s Ash egész lelke, teste Ran ajkára szomjazik, tovább ízlelgetni a fiú bőrét, érezni egész lényét..*-nem lehet.. *mordul fel, ellöki magától a fiút, arcát elfordítja, így Ran sem látjatja hogy vérvörös szemei milyen haragosan szikráznak, s egyben mennyire égnek a fájdalomtól..*
|
*Ran teste teljesen megremeg* - Mert ők boldogok voltak, mindig azok...a mosolyuk... a szeretetük egymás iránt... az tényleg igazi volt... azt hiszem apu azért akarta ezt takargatni mert ő maga is szégyellte a dolgot... *a szavai őszinték de a kezei remegnek*- Akkor ha nem akarsz megölni akkor... kérlek bocsáss meg nekem... *teljesen Ashez simul, mint a ksigyermek aki a villám elől riadtan bújik anyjához* - bocsáss meg... ezért... *szemeiben még könny csillan, de szája már Ashét érinti... mohón kap rá, mint csecsemő édesanyja mellére... ha a macska hagyja neki akkor percekig csókolózik vele*
|
-Hogy képzelhetted hogy valóban egy olyan ember mellett a helye, azzal bolog, aki képes olyat tenni? *kérdi hüledezve, de arca hamar elkomorul látván a legördülő gyöngyházfényes cseppeket* -amire a lelkem vágyakozik.. *morogja sötéten* -az sosem teljesülhet *süti le szemét elfordulva a fiútól* -most komolyan.. az elé a döntés elé állítasz, hogy ítélkezzek életről vagy halálról? *emeli fel ő is a tekintetét az égboltra* -én, aki még a sajátomat sem irányíthatom? *ferdén vissza pillant a srácra* -természetesen nem fogom bántani az urat *szól nyájas mosollyal, mintha egy megkezdett bájcsevejt folytatna* -és lekötelezne, ha nem óhajta tőlem ilyesfajta kívánságok végrehajtását..
|
- Gyerek voltam... nem értettem ezt... később már nem érdekelt... nem akartam szétrombolni anya boldogságát... miért is lennék ilyen szívtelen? *a fiú hírtelen az égre néz, szemei csillogása könnycseppekben csordogál végig arcán, mint egy frissen serdülő hegyi patak* - Azt amit Ash tenne... em pedig egy szolga.... én tudom milyen egy ilyen testben élni... *ráfog a macska vállaira* - Azt tedd amit szeretnél, amit a szíved parancsol, amire a lelked vágyakozik...
|
-Akkor miért nem.. jelentetted fel? a rácsok mögött csak nem okozhatott volna kárt senkiben..hogy vállalhattad magadra apád helyett a szenvedést?..miért?..*kérdezte kínlódva*-uram.. fent megbocsájtanak, hogyha itt a földön is.. *mormogta, a fiú minden egyes szava pisztolylövésként hasított elméjébe, sebet ütöttek rajta, s érezte, élete végéig emlékeiben fog motoszkálni Ran tekintetének sötétben felsejlő képe* -miket beszél?! *méltatlankodik Ran haláléhes szavain* - gyilkolásra akar rávenni? *villannak meg szemei* - és mit képzel? mit reagálok? *kérdi élesen* -kötelességteljesítő macska legyek? lázadó rabszolga? ..mégis mit vár..?
|
- Féltem... apa azt mondta, hogy ha el merem mondani valakinek, akkor... azokban is kárt tesz akinek elmondom... féltem hogy bántaná anyut... így inkább hallgattam... persze akkor még gyerek voltam... és rettegtem... és ő képes volt ennyi időn át elnézni ezt... most azt kívánom hogy bocsássák meg neki ezt a bűnt... odafent... mert akármennyire is ... ő az apám és... nem tudom.. *csak fogja a macska kezét, szorítja, ha akarná sem tudná elengedni annyira görcsbe rándulnak ujjai* - Ash én mindig szabad akartam lenni de a saját testem és emlékeim ejtettek fogságba... és úgy érzem... te is szabad akarnál lenni de... én fogva tartalak... ha megölnél engem te szabad lehetnél... ha akarod megteheted, itt senki sem látná meg... és így különben is... csak mindketten rabok vagyunk...
|
*A macskát váratlanul éri a szokatlan hangnem a fiútól, értetlenül pislog rá, egyre nagyobb szemeket mereszt, mire kezd rájönni miről van szó..villámcsapásként éri az egész, mintha valami teljesen idegen beszélne Ran testéből.. vagy inkább talán Ran játszotta eddig meg magát.. * -jézusom.. *leheli nyögve, igazán többet tudott már ekkor, mint illik.. * -miért.. miért nem mondtad el.. senkinek? * hápogja nehézkesen, belsőjét a hideg is kirázza, ahogy átfut rajta annak a bizarr érzésnek a hulláma, ami a fiú szavaiból érződik, ettől függetlenül állhatatosan néz szembe Rannal, mozzanataiból próbálva olvasni, akár egy vérrel írott könyvből..*
|
- Én csak egy állszent vagyok... *fakad ki a fiú*- Igazából akartam... akartam hogy meghaljon! *dörren a hangja* - és mégis annyira fáj... *halkul el*- Mert gyűlöltem... gyűlöltem azért amit tett.... azt azt mondta ne mondjam el anyunak....hogy evvel csak fájdalmat okoznék neki.... de ő... de ő megerőszakolta a saját fiát és... tönkre tette az életét... a pokolba kívántam... igen oda mert.... úgy akart velem bánni mint egy kurvával és nem mint a fiával... és én .... akartam ezt de.. nem... nem tudom... annyira fáj... *sziszegi, miközben egyre jobban kapaszkodik a macskába*
|
*Kezdi nagyon feszélyezni és elkomorítani ez a mély sötétség, minek hangulata körbelengi Ran minden léptét..az ég is beborul, langy zápor ered meg..az esőnek mindig is volt egy különös tulajdonsága Ash számára, mégpedig, hogy tökéletesen aláfesti az azt átélő személy belső hangulatát..s biztos volt abban is, hogy Ran számára minden csepp halál illatú, s minden lépést a sáros földben keserű vérszag övez..* -azt mondják, könnyebb, ha beszélsz róla.. *említi meg csendesen, hogyha a fiú akarja, meghallja, ha nem, hát nem..*
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
