|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Áhh ne aggódj, nem volt vészes az itthoni... csak anyu sírt, azt hitte már megint történt valami velem... nálam? *néz meglepetten a macskára* - Ez nagyon nagy megtiszteltetés nekem... *mosolyog rá, és figyeli az aláírást de nem szól érte, hogy miért Toku néven írja alá... végülis ez amolyan megható a számára, hogy ezt a nevet hazsnálja a kép alá amit tőle kapott* - Nagyon fogok rá vigyázni, ígérem! *nézi végig még a munkálatokat, amikor egyszercsak benyit valaki a szobába* - Anyu... jóreggelt... *köszön mintha semmi sem történt volna, anyja egy pár pilanatig csak nézi a macskát majd kérdőn pillant fiára* - A barátom... ugye nem baj ha egy kicsit átjött hozzánk?
*A nő egy kicsit habozik majd végül mosolyra húzódik a szája és közben majdnem elsírja magát örömében* - Üdvözöllek, Rolcas anyukája vagyok, nálunk reggelizel? *kérdi kedvesen bár a macska nem hallhatja a hangsúlyt*
|
- Nem azért. - tagad Okuo, de aztán kapcsol, hogy ha ők barátok, akkor az őszinteség alap. - Köze volt hozzá, de abból lett igazából a botrány, hogy megvertem azt az ostoba kölyköt és szájaltam vele. Lehet, hogy már nem nagyon, hanem rettenetesen rezeg a léc alattam. Főleg most, hogy nálad hagyom ezt a képet, ha megengeded. - mondja csendesen. - Sajnálom, hogy feltartottalak és emiatt leszidtak. - kér bocsánatot a fiútól. Míg rendbe szedi magát Rolcas, addig ő ráfirkálja a nevét, Toku, dátumot, aztán lefújja lakkal. Gyorsan kinyitja az ablakot is, hogy kimenjen a szag, így már csak apróbb munkák maradnak hátra. Nézi a srácot, rettentően kíváncsi, mit szól a képhez. Örül neki, hogy eltátja a száját és nem talál szavakat. - Nem is kell. - mondja neki őszintén. - Én sem méltattam egy szóra sem. Tudom, hogy milyen érdekes állapotban voltam és így nem is lepett meg reggel a vászonról visszaköszönő alkotás. Van egy pár hasonlóan ütős mondanivalójú, de azokat már Shen a magáénak hiszi. Ezt viszont nem adom neki soha.
|
- Semmi gond... neked is reggelt... *áll kicsit alrébb hogy a macska be tudjon jönni* - Ohh sajnálom... biztos azért mert nagyon elidőztél velem... egy kicsit engem is leszidtak, de nem volt semmi komoly... *hallgatja tovább majd bólint neki* - Rendben addig én rendbe szedem magam, dolgozgass csak nyugodtan... *a szekrényhez megy, keresgélni kezd benne, majd kiválasztja a számára legjobban tetsző ruhadarabot, fésűt ragad és haját is rendbe igazítja, nem az a túlságosan kíváncsi típus, de a kép mégis valahogy felkeltette az érdeklődését, leül a macskával szemben, az ágyára, hogy evvel se zavarja az alkotásban és csak figyeli, annyira el van merülve a munkájában, Rolcas ezen csak mosolyogni képes, de azt sem túl sokáig, főleg amikor a macska leveszi nyakáról a sálat, elhül egy pillanatra, de aztán csak nyel egyet és meg sem mukkan, inkább megindul hogy megnézhesse a képet, amint meglátja, nem is akar arra gondolni, hogy ez vér, a kép viszont annyira lenyűgözi hogy csak tátott szájjal bámulja, nem képes elmondani hogy mit gondol róla, de talán a félvérnek elég is ez a reakció, Rolcas minden vonást többször is megvizsgál, mintha hibát keresne a műben, pedig csak nem hisz a saját szemének, el kell telnie pár percnek mire feleszmél és a félvérre néz* - Nem tudok rá szavakat... *mondja végül elismerőn*
|
Okuo számára is nagy meglepetés így látni Rolcast. Látva, hogy a fiú sincs jobban toppon, mint ő, már annyira nem is zavarja a kócos haja, a szedett-vedett felöltözése és a kipirult arca, lihegése, amit a rohanás okozott. - Jó reggelt. Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak. - kér elnézést röstelkedve, majd bemegy, ahogy behívják. Ő is végigméri a fiút, elidőzik a műkaron és azokon a testrészein, amit a ruhától tegnap nem láthatott, miközben válaszol. - Hepaj volt tegnap, de nem érdekes, túléltem. Hoztam egy nagyon új képet, de még le kell lakkoznom, hogy tartós maradjon. - leteszi az összegurigázott papírt, majd előkotor a táskájából egy lakkszórót. - Ne nyúlj hozzá, kérlek. Mindjárt megmutatom, csak... - de nem néz fel, csak kutat a táskájában. - Nem volt időm ott túl sok, ezt a képet nem akarom Shennek adni. Ez egy... különleges alkotás. - ecseteket, pamacsokat, szivacsokat, rongydarabokat vesz elő, majd festéket és egy kis poharat. - Még nincs teljesen kész, az aláírás hiányzik róla. - magyaráz megszállottan. Ilyen általában, amikor alkot, megszűnik számára a külvilág. Felnéz egy pillanatra Rolcasra. - Lehet... hogy ez sokkoló lesz. - mondja neki kissé elbizonytalanodva, azzal kikapja a sálat a nyakából. Nem is gondol arra, hogy azt azért tette oda, hogy ne látszódjon a vágás a nyakán, egyszerűen csak zavarja és nem akarja, hogy megsértse a képet egyetlen érintéssel. Fel sem pillant, csak kiteríti a földön a papírt. A vér most már félig barna, félig vörös még. Egy fát ábrázol, melynek nincsenek leveli, néhány ága végén azonban rózsák nyíltak, a gyökerei közt pedig egy kicsiny alak fekszik összegömbölyödve, alatta tócsa, s abban kirazolódik egy csontvázfej, ami a kicsiny alakra néz rá. A fa körül sárgás csíkok húzódnak, mintha szél lenne halvány sárga vízfestékkel megrajzolva, s egy ilyen áramlatban rózsaszirmok repülnek. Okuo félénken néz rá Rolcasra, hogy láthassa, mit szól legújabb alkotásához.
|
*Rolcas mélyen alszik még de a kopogásra lassan kisétál, a haja kócos, a pizsomája is itt ott lóg rajta, amúgy is csak egy póló és egy rövidebb nadrág van rajta, valahogy így reggel kómásan még nem igazán képes felfogni a dolgokat, így kinyitja az ajtót, de szemei azonnal felpattanak ahogy meglátja a félvért* - Toku...?! *meglepődöttségről árulkodik az arca, majd kinyitja az ajtót neki* - Gyere be... *invitálja beljebb, utána jut csak eszébe hogy semmi sem takarja műkarját, hogy még fel sem öltözött és hogy teljesen szétszórt* - Mi történt veled? *néz végig rajta de nem megvetőn, csak kiváncsi tekintettel* - Mindjárt felkapok valamit.. bocsi...
|
Reggel tíz körül viharverten érkezik Okuo. Bekopog a fiú lakoszrészének ajtaján. Nyakán egy sál takarja a tegnap éjjel szerzett, mély, de nem halálos vágás nyomát. Táskája most is nála van, de kezében tart egy összetekert vásznat.
|
- Rendben... jöhetsz bármikor... *int neki, de nem megy utána mivel tudja hogy szülei aggódnának, így is késett... átmegy tehát hozzájuk, közli hogy megérkezett, anyja már így is halálra aggódta magát és sírva fakat amikor végre megérkezett, mégis Rolcas gondolatai a furcsa macska körül forogtak... amint bement a szobájába bekapcsolta a számítógépet és utána nézett ennek a híres nevezetes művésznek.... majd később lefürdött, átöltözött és aludni ment, de még mielőtt elaludt, nagyon sokat gondolt a félvérre*
|
Okuo megjegyezte, hogyan jutottak el a házhoz és magát az épületet is mélyen az emlékezetébe vési, ám most, hogy meglátták egymást a kíváncsi szolgával, nem sok ideje maradt hátra. Látszik rajta, hogy ideges lesz egyre jobban, kevesebbet is figyel Rolcasra, míg végül odafordul hozzá a legkomolyabb képpel, amit csak el lehet képzelni. - Szeretnék, de most nem tehetem. Muszáj mennem. El kell kapnom azt a macskát, mielőtt hazaér. - mondja sietősen a fiúnak. - Rettenetesen sajnálom, amint tudlak, meglátogatlak, de most már vigyáznom kell rád, jobban, mint magamra! - azzal elrohan. Nyíl egyenesen kilő afelé a másik macska felé, s még az utca végén utoléri. Ráveti magát, leteríti a földre, majd gondolkodás nélkül verekedni kezdenek. Egy-egy harapással kezdődik a dolog, Okuo a nála kisebb kandúr nyakát veszi célba, így annak már csak a félvér karja marad szabadon. Ezután ütések következnek, szinte egytől egyig mind a testre irányul, mígnem a kis kandúr összeesik. Okuo a vállára kapja, mint könnyű táskát, aztán elindul haza.
/Folytatás Nishiyama-Takaguchi Shen otthona/ |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
