|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Butaságokat beszélsz Ash... természetes hogy aggódok... egész este vigyáztam rád de te nem nyitottad ki a szemed.... annyira megijedtem hogy elveszíthetlek... *kicsit szorosabban ölelte magához a kandúrt* - Ne halj meg... ne akarj meghalni... ne is gondolj rá... kérlek... *összefonta kezét a kandúréval ha az hagyta* - Ha meghalnál... én biztosan utánad mennék... én... jobb lettem mióta ismerlek... és szeretnék jobb lenni, olyan ember aki észrevesz másokat... én csak magammal törődtem és nem figyeltem rád... pedig... te megbetegedtél... szükséged lett volna rám de... én... önzően csak magamra gondoltam... bocsáss meg.... *könnyek áztatták a macska ruháit, hiába... Ran sohasem javul.. mindig is síros gyerek marad*
*A nő furcsálta a viselkedését a kandúrnak* - Kérlek ne tégy kárt a kilincsbenm nincs pénzünk megjavíttatni... és mivel a férjem is eltávozott... az a zár talán már soha többé nem lenne a régi.... nem akarsz itt lenni? *kérdezte óvó hangon* - Megértem... ti macskalények annyira... szabadok vagytok... még akkor is ha rácsok közt éltek... ehhez képest mi emberek... szabadan élhetnénk és mégis ösztönösen be vagyunk zárva a saját testünkbe.... *kattant a zár és a nő kinyitotta az ajtót a szőke macska előtt* - Mindenkinek meg van a joga a saját döntéséhez... menj ha menni szeretnél... vigyázz magadra... *mondta bár nem tudja mit dönt a kandúr... rábízza ezt a dolgot*
|
*A kandúr még így is érezte Ran szemét bőrén.. szinte égette ez a tekintet.. fájt, ahogy pásztázta, érintése pedig méginkább égette.. nem tudott mást, mint eltűrni..nem is tudta, hogy a gyengédséget legalább olyan nehéz elviselni, mint a megvetést.. talán mert nem érezte őszintének..de mit is várt volna, hiszen ő sem volt soha őszinte..* -ne aggódjon miattan.. az nem tesz jót.. *morogta monotonon, fel sem pillantva* -túl élem.. ha meg nem.. nem éri nagy veszteség.. *a végét fanyar mosollyal megtoldva mondta, lelki szemei előtt látta is erre Ran arckifejezését..*
-Minek másik? nincs annyi ismerősöm, vagy olyan tartós kapcsolataim, hogy bemutatkozzam *mondta keserűen, mégis, számára ez egy teljesen kézenfekvő és világos válasz volt* -itt élni? *kapott észbe, most tűnt csak fel neki, hogy nem fogják vissza attól, hogy egy árokparton végül kilehelje lelkét.. úgyhogy, mint aki most ébredt, szaladt az ajtóhoz, rángatta a kilincset, mindhiába, be volt zárva, s mint egy pánikbeteg, ettől csak egyre inkább kétségbe esett..*
 
|
*Ran kissé elkeseredett de aztán... csak némán figyelte a kandúrt... megsimogatta a fejét, végig húzott arcán...s szelíden mosolygott rá... igazából nagyon boldog volt hogy a kandúr felébredt, ki sem tudta volna mondani ezt a magában rejlő boldogságot.. szíve zakatolt, lélegzete mély volt... a tekintete csak fürkészte Ashitát... mintha még sohasem látta volna, s most minden apró vonást meg akarna vizslatni...*
- Szolga név? *csodálkozott el az asszony aztán megértette* - Értem.. de... akkor miért nem keresel magadnak egy másik nevet? *mondta kedvesen de szája nem húzódott mosolyra... nem is lehetett ezt elvárni tőle* - Gondolom itt fogsz élni mostantól... elég szűkös lehet Ran szobájában, sajnálom... éhes nem vagy?
|
*A macska mogorván mormogott, nem volt hangulata nyájasan felelgetni, pedig az ritkán fordult elő. Fáradt volt, s bántotta mindenféle zajt, Ran kedveskedő szavai is durva duruzsolásnak hatottak csak. Kérdéseire újabb morgással válaszolt, nem nézett a fiúra. Szeretett volna az álmán is gondolkodni, de semmire nem tudott koncentrálni, csak magatehetetlenül hevert Ran karjai közt..e pillanatban szinte lehetlennek tetszett, hogy bárki is rávegye az evésre..ismét lehunyta pillát, de aludni már képtelen volt.. farka idegesen megrezzen, amint valami bosszantó kinti zaj hatolt fejébe..*
-Köszönöm..*vette át automatikusan a rongyot, aztán ahogy észbe kapott, le is rakta nyomban* -N..Nincs.. *felelte kisebb késéssel.. *- csak egy szolganevem van..*folytatta fanyalogva* - de azt.. nem fogom használni, soha, sehol..*jelentette ki határozottan*
|
- Ahh Ash! Hála az égnek! Felébredtél! *örömkönnyek úsztak Ran szemeiben* - Kérlek bocsáss meg nekem! Nem vettem észre hogy beteg vagy! Nagyon sajnálom! Soha többé ne csináld ezt velem, majdnem meghaltam a rémülettől! *és ismételten átkarolta Ashitát, de mostmár félő volt hogy tényleg eltolja magától* - Csináltam reggelit nézd! *és megindult a tálca felé* - Én nem vagyok olyan ügyes mint te... de... eszel belőle? Kérlek egyél valamit.. nézd hoztam narancslét is... ugye szereted? *nézett egyenesen a macskára aki elfordult tőle*
- Rendben... akkor meg akarod csinálni magadnak? *és a kisebb darab konyharuhát átnyújtotta a szőkeség felé* - Mi a neved? *kérdezte lágyan*
|
*Ashita Ran hatására lassan kezdett megnyugodni, mélyen, és szagatottan lélegzett.Semmibe révedő szemei lassan lecsukódtak, semmire nem reagált a körülötte történő eseményekből. Képek cikáztak elméjében, de nem tudott egyet sem megfogni közülök, mind tovább ugrott, mihelyt figyelmet szentelt volna rá. A keselyű nem jött vissza, elűzte az egyszerű piciny galamb..Ash kezdett magához térni, felült az ágyban, s csak merőn nézte a fiút.. olyan különösnek tűnt, haja mint az ezüst, szemei, akár a gyöngy, ragyogtak a hajnali fényben..mintha már évtizedek óta itt élt volna, s nem is lett volna múltja ezelőtt..egyszeriben élesen látta Rant, s annak egész önvalóját, tisztábban, mint eddig bármikor.. volt valami különös fényesség körülötte, amit nem lehetett látni, csak érezni..a macska előrehajolt, közel a fiúhoz, kezet az arcához érinette, hosszú karmos ujjaival fogta közre a halovány arcocskát.. aztán még közelebb hajolt, s még közelebb.. míg nem érezte bőrén Ran lélegzetvételét, s ajkuk egészen összeért..egész testével átkulcsolta a fiút, ledöntötte az ágyba, remegő teste már egy egészen más fajta lázban égett.. hirtelen teljes sötétség borult a szobára, minden bútor eltűnt, s ők ott maradtak a semmiben, egymáson könyökölve.. Ranból valami fehérség csillámlott, ez elborította egész testét, s szelíd galambbá változott, könnyed szárnycsapásokkal rebbent az ég felé.. Ashita csak bámult utána..
Ebben a pillanatban a kandúr felébredt.. Ran ugyanúgy ölelve feküdt rajta, szinte semmi sem változott előbbi szemhunyása óta..torka száraz volt, mellkasa kibírhatatlanul kapart, bosszúsan elfordította fejét..*
-Nem kell *visszakozott zavartan a szőkeség* -elfér az ott.. *dörzsölte meg önkéntelenül orcáját.. az asszonyban volt valami, ami rendkívül zavarba ejtette a macskát.. talán pont ez a gondoskodás volt..hogy eddig ezt a tiszteletfélét várta el mindenkitől, s most milyen sokkolón hat rá, mikor megkapta.. *
|
- Ash! Ash nyugodj meg semmi baj! Nem fog bántani a keselyű ígérem! *magához ölelte a macskát ha az nem kapálózott* - Minden rendben lesz... nyugodj meg...rendbe fogsz jönni Ashita... *suttogta a fülébe halkan és megsimogatta a fejét hogy megnyugodjon* ~ Ez az egész az én hibám... nem figyeltem oda rá... én... rettentesen rossz gazda vagyok.... bárcsak visszafordíthatnám az időt és még idejében észrevenném a bajt... annyira amkacs vagy... annyira utállak... és annyira aggódom... mert szeretlek... *összeszorította fogait, s ha látta h Ash lenyugszik akkor elengedte, ha a macska pedig nem engedte érinteni akkor csak vissza ült a székbe*
- A fiam... kiskorában is összeszedett mindenféle kis állatot... hol egy fészkéből kiesett kis madárfiókát, hol egy kiscicát, vagy kutyát... de nem gondoltam volna hogy egyszer egy macskalénnyel tér haza... mindenesetre.... ez a sok vér... megengeded hogy letöröljem az arcod? *kérdezte kissé bágyadtan, könnyektől meggyötört arcal... mégis szeretettel és gondoskodással a hangjában*
|
*Ashita fel-fel eszmélt gazdája hangjára, kiérezte a hangsúlyból érzelmeit, mégha a szavak jelentését képtelen is volt kibogozni.. álmában egy szénfekete keselyű röpködött felette, ő nem menekült, képes lett volna a vészjosló állattal szembenézni, de az nem ereszkedett le.. csak a fellegekból hallatta halálsikoly szerű hangját, több méteres árnyékot vetve a földre..hamarosan a borult égbolton megjelent egy selyemfehér kis galamb, pihés volt még, habkönnyű testével üdén szelte a levegő hullámait.. ez a madár már leszállt hozzá, nyomában minden kiválogosodott, s valami meleg derengés rejtett reptében.. ekkor Ashita kinyitotta a szemét, s Ran óvó tekintetét érezte arcán..*-a keselyű.. vigyázz.. a keselyűvel.. árnyék.. sötétség..vérszag.. *motyogta önkívületben, lázasan markolva a paplant* -ne hagyd.. elönt.. mélység.. *susogta, hirtelen tágra nyílt szeme, levegőért kapkodott, tudatalattijában nyilván most csapott le a dögevő.. zihálva meredt Ranra, izzadt és a hideg rázta..*
*A macska először gyanakodva fürkészte az embert, de hamarosan megbizonyosodhatott felőle, hogy az asszony meggyötörtsége nem színjáték előtte..* -igen, ő hozott.. pedig nem kértem.. nem.. nem kell fürdeni.. viselem a mocskom *válaszolta tömören, mégis jóval kedvesebben, mint ahogy Rannal tárgyalt..*
|
*Ran nem tudta mit tehetne annak érdekében, hogy a szőke cicus belássa, szüksége lenne az evésre.... vagy csak arra kellene rávennie hogy belássa, enélkül elpusztul? Vagy a macska tényleg annyira makacs hogy az éhezésbe akar belehalni?* - Szöszi... egyél légyszi, nem mérgeztem meg... igaz hogy nem valami nagy szám... de attól még legyömöszölhetnéd a torkodon... *mondja neki fásultan, aztán úgy dönt hogy a kandúrra bízza a döntést.... már csak Ashre figyel, nem is veszi észre hogy a szőkeség távozik a helységből* - Ash... úgy látom... ma senkinek sem kell a főztöm.... hát igen... tudod én ilyen béna vagyok, nem nagyon jönnek össze a dolgaim.... de te... olyan csodálatos vagy... és én mindent elrontottam amit csak lehetett.... kérlek bocsáss meg... gyógyulj fel kérlek... és.. és... én mindent megteszek, hogy soha többé ne kerülj ilyen helyzetbe... mégis milyen gazda vagyok én? Nem figyeltem rád eléggé... úgy érzem mindent amihez csak hozzáérek elromlik... *és csak nézte azokat a fekete fürtöket... a lehunyt szemeket amik most egyáltalán nem csillognak rá, a füleket amik nem várják Ran minden kívánságát... hírtelen olyan hűvös lett a szíve mint talán még sohasem... félt és reszketett amiért Ashita miatta került ilyen állapotba és hogy nem tehetett érte semmit... csupán azt hogy végig melette volt... *
*Ran anyja nem is halotta meg először a kandúrt, csupán volt egy érzése hogy valaki figyeli ezért tekintetét lassan felemelte felé... a szemei nem látták túl jól a macskát, de meglepetten nézett rá*- Ki vagy te, kedves? *érdeklődött tőle és felkelt hogy jobban szemügyre vehesse* - Megsebesültél? Ran hozott ide? *kérdezgette* - Nem szeretnél egy tiszta ruhát? Vagy megfürdeni? *kedves volt a szőkével valamilyen okból kifolyólag... talán csak a sokk hatására.... vagy talán hogy enyhítse a bánatot a szívében*
|
*Cryspus kinyitotta fél szemét a szólongatásra, a szöszi megnevezés még mindig nem tetszett neki, bosszúsan borzolta rá farkincáját, de inkább hallgatja ezt, minthogy becses nevét elárulja bárkinek is, aki olyanféle.* -ne kínálgass olyat, aki nem érdemes rá *köti ki szárazon, az is bosszantotta, ha valaki elveinek ellentmondóan viselkedik, mégha az az ő hasznát is hozná. Nem adta további jeleit, hogy éreklődne az eleség iránt, bár marta az éhség, nem fog koldulni "börtöne őrétől".*
-Nem..*morgott néha fel a másik a lázálmaiból.*- nem lehet..*dörmögte, a hasán feküdt, párnáját hevesen fejéhez szorította eközben* -nem szabad.. *nyögte lázasan, időnként megborzongott az egész teste, ahogy a keserves hideg végigmart a hátán, lerítt róla, ez nem egy két perc alatt elillanó rosszullét lesz..*
*Crys kárörvendve szemlélte ekkor már, kissé magához tért, csendesen felült, s jól szórakozott a két szerencsétlenen, ez volt neki a szappanopera. Mikor úgy érezte, valamennyire elterelődött róla a figyelem, nehézkesen feltápászkodott, ha tegnap ment a feketeségért, most is képes lesz rá, saját magáért. Az volt a terve, hogy körülnéz az épületben, benne halhatatlanul élt a kupleráj képe a házat illetően, s csak önhittségét erősíteni akart efelől megbizonyosodni. Kibotorkált, gyanusan szemlélte a túlságosan is bágyatag falakat, s az egyetlen személyre, aki rajtuk kívül a házban tartózkodott, nagy szemeket meresztett. Ran anyja volt, ki minden bizonnyal még nem is értesült Cryspus ittlétéről, s most az itt-ott véres sebektől mocskos macska elámulva bámulta a gyászos hangulatba burkolódzott hölgyet.*
|
*Ran Ashre hajtva fejét aludta át az éjszakát... de korán kelt, ebben a pózban nagyon megfájdultak a tagjai... felállt a székről és ellenőrizte hogy nincs e láza a macskának, szerencsére nem volt.... már csak az álmok,képek,és mindenféle árny gyötörhette, ami a betegség velejárója volt... a fiú megtámadta a konyhát, édesanyja már rég ébren volt, komoran sétálgatott a konyhában, Ran köszönt neki de az asszony arca ugyanolyan sápadt és szinte élettelen maradt... megölelte őt... de semmi hasznátnem látta a dolgonak,sírni akart de erősnek akarta mutatni magát* - Összeütök valami reggelit... *motyogta a fiú és neki látott, a nő sirdogálva ült le egy székbe, Ran végre elkészült a rántottával, mindnyájuknak készített, kenyeretvágott és zöldségeket szelt mellé.... anyjának felsem tűnt h a macska most nem sürög a konyhában... igazából smemi sem tűnt fel neki, Ran reggelijét is visszautasította... így a fiú mindent bevitt a szobába,külön tálcán volt a szőkéjé is,először neki vitte oda, egy kicsit meglökdöste hogy felébressze* - Hé... szöszi... itt a reggelid... egyél.... oké? *bár nem volt biztos benne hogy a szőke felébredt, de gyorsan megette a sajátját, kivitte a tálcát, aztán Ashez araszolt* - Hé... Ash.... enned kell oké? Nem lehetsz itt betegen üres gyomorral... ébredj fel... és egyél valamit... *próbáltakeltegetni*
|
*Ashita pontosan emlékezett még Ran meglepett, csodálkozó arcára, mikor az első reggel elébe tárult az ágyba kapott reggeli látványa. Önkívületében is gyötörte magát, amiért most ennek nem tud eleget tenni, pedig minden erejével megfelelni igyekszik..s most csak fekszik, tétlenül, perceken, órákon át..vad lázálmok üldözték, miktől semmiféle szabadulást nem talált, visszatérő álmai mind valamilyen bizarr és sötét világ torz szüleménye képében köszöntek rá vissza, felvetve a kételyt, az ébrenlét kínoz-e jobban, vagy inkább a másik fajta valóság..időnként kinyitotta égő szemeit, bár azt sem tudta, hol van, a sötétségben semmi alakot nem vett ki, csupán két szobatársa szuszogása tűnt fel neki, az is beleszövődött kómás állapotába, eldönthetetlenné téve a két tudatállapot megkülönböztetését.. csak azt tudta, kavarog az egész világ, rendbe kell tennie valamit, méghozzá sürgősen, ez az egy dolog nem hagyta nyugodni, s ha konkrétan gazdája is eszébe ötlött, mélységes bűntuata támadt, s csak gyötrődött tovább.. Cryspus szintén hasonlókat élt át, ő ugyan nem restellte, hogy képtelen szebbé, jobbá tenni Ran világát, s az alapvető fájdalma még egy nagy adag önsajnálattal is vegyült, mi a lelki nyavajákra nézve a legveszedelmesebben szító parázs..
|
- Végülis igaz... de álmodozni szabad... *hallgatja még a néma csendet, amíg meg nem hallja az eső kopogását* - Esik.... *mondja szinte csak mormogva* - Kérlek Ashita.... gyere vissza... *suttogja a fekete macska felé, ezután pedig tényleg elnyomja az álom és csak reggel ébred majd fel*
|
*Cryspus nehézkesen bár, de segít Rannak, amennyire tőle telik. Csodálkozva szemléli, hogy pátyolgatja Ran a kandúrt.. mintha.. valóban szeretné.. kifulladva támaszkodik a kád széléhez, a srác hálákodó szavain a szemét forgatja, mikor a fiú elvégezte a dolgait a macskával, ismét megkísérel segíteni neki, persze ez korántsem egy egyszerű feladat.. amint Ash újra az ágyban landol, a szőkeség is lehanyatlik a maga pár plédéhez, féltékenyen pislog az eszmélet vesztett jószágra, Ran megválaszolt kérdésén felnevet* -azt teljesen fölösleges szavakba önteni, attól még nem valósul meg *sütötte le szemét. Ashita eközben csak élettelennek tetszően feküdt, magatehetetlenül, lázasan, védtelenen..*
|
- Köszönöm... *mondja de hangja elcsuklik és csak nehézkesen nyögi ki... örül annak hogy a szőke segít neki* - Muszáj.... különben meghalhat... *gyorsan megszabadítja Asht a ruháitól, csak egy türülközőt csavar rá, hogy ne legyen annyira intim ez a dolog... bár már így is az...* - Csak annyit kellene tenned hogy lefogod.... a súlyát tartom én, de a test nem mindig engedelmes... *felhúzza Asht és megtartja, lassna halad, ha a szőke segít neki könyebben haladnak,mivel Ash így kevésbé csúszik lefelé... a kádba már úgy ahogy becsusszan... de a hiseg víz néha kiloccsan a kádból* - Köszönöm... az adósod vagyok... *mondja a szőkének és lelocsolja Ash testét, minden porcikáját... míg a láza le nem megy.... ez olyan 20 percet vesz igénybe... aztán kiemeli a vízből, megtörölgeti a testét majd megintcsak a szőkeség segítségét kérve visszavonszolja az ágyba, keres valami pizsomafélét... majd végül a sajátját adja oda neki, szerencsére a méreteik megegyeznek.. maximum egy kicsit lóghatnak Ashen... jól betakargatja, a macska láza szerencsére alábbhagyott* - Gyógyulj meg oké? *leül a székre, s csak nézi a macskát... olyan élettelennek tűnik még akkor is amikor mozog, de így... mintha már halott lenne.... viszont veszi a levegőt, megemelkedik a mellkas és visszahúzódik... ez nyugalommal tölti el a fiút... de csak nézi.... szemei mindne mozdulatát követik.... néha még figyeli hogy tüzel e a homloka... * - SZöszi... ha kívánhatnál valamit... mit kívánnál? Azon kívül hogy az összes ember tűnjön el? *kérdi a macskát, hátha ettől nem lesznek olyna nehezek a pillái... viszont már nagyon álmos... szemei mégsem csukódnak le... hajnaltájt hanyatlik csak le a feje Ash takarójára, álma most olyan mély, hogy nem gyötrik rémképek sem*
|
-Hogy segítsek? *kérdi megütközve, a saját lábán is alig áll meg, nemhogy még mást cipeljen.. * -miért segítenék.. pont nektek? *bámulja a gondos srácot, meg a furcsa sötét teremtményt.Elhúzza a száját, végül is, ha az ellenséged adós neked, az sosem árt alapon feltápászkodik, nagy nehezen az ágyhoz is csoszog* -pokolba, még le is fogod vetkőztetni? na abba már nem segítek *köti ki fintorogva*
|
*Mire a fiú visszatér, Ash már a földöm hever...* - Ash... *szemeiben könny gyűlik, de aztán gyorsan felrázza magát a tálat valahova gyorsan leteszi, majd felnyalábolja a macskát a földről, ahogy csak erejéből telik... nehéz neki Ash, de sikerül felemelnie az ágyba, majd betakargatnia* - Kérlek... ne hagyj itt Ash.... kérlek... *motyogja, de ezt a feketeség már biztosan nem hallja, a fiú tenyere a macska homlokát érnti, úgy érzi égeti ez a tűz... valószínüleg a láza emelkedett, gyorsan cseréli a türülközőt, hűti a macska testét.... nem is törődve a szőkével* - Könyörgöm neked.... *de a forróság nem szűnik hiába küzködik Ran a rongyokkal, muszáj a szőke segítségét kérnie, s nagyon reméli hogy nem hagyja cserben*- Kérlek... *szólítja meg* - segíts nekem.... tudom hogy nem vagy jól.... de el kell vinnünk a kádig... belehalhat a lázba... *ha a macska nem segít akkor egyedül próbálkozik evvel a feladattal, de mindenesetre előbb hideg vizet enged a kádba*
|
-Van még másik nyolc életem *feleli semlegesen vállrántva* -nem foglalhatom el a gazdám helyét *jelenti ki röviden* -nem ön miatt történt, ne aggódjék *a szeretetteljes szavak a füle mellett siklanak el, egy fél pillanatig sem hatnak rá, Crsypus pedig irígykedve szemléli ezt a nemtörődömséget ez ügyben. Az biztos, ha őt magasztalná valaki így, ő nagyon hálás volna az illetőnek.. még ha ember is..*
-Jobban tudom, hogy mit akarok, mint azt te gondolnád *szólal meg jegesen* -és hogy mi az igazság, arról neked, naív kis gyermek fogalma sincs. aki bent élsz négy fal között, alád dugja édes szülőd a széket, ujjadat se mozdítod azért, hogy holnap még legyen mit enned *morogja, egyszerűen képtelen szabadulni a múlttól, mikor még bőrén s egyúttal lelkében érzi annak nyomait.. ebben hasonlítanak Rannal..* -feleségül nem veszed? *szúr még be egy rosszalló megjegyzést amint Ran távozik a vízzel. Ashita áll még néhány tétova pillanatig, majd elsötétül elötte a világ, néhány cikázó fénypont jelenik meg behunyt szeme előtt, majd lehanyatlik a padlóra eszméletét vesztve.*
|
- De igen... lényeges... a lázba bele lehet halni... ~ nem akarlak elveszíteni... *megindul kifelé és hoz be egy széket, az ágy mellé teszi* - Inkább csak aludj oké? a betegségeket ki kell aludni... biztosan a hideg miatt... megfáztál... és persze az én bűnöm is... *Ran nem tud két kandúr közt lengeni... és Asht obban félti de azért a szőkéhez is beszél* - Te nem az igazat szajkózod szőke... csak a saját kis mondandódat, nem akarsz te élni se halni... se szeretni se gyűlölni... úgy gondolom magad sem tudod, hogy mit akarsz.... Ash... *és ránéz a kandúrra, úgy gondolja ideje, hogy mondjon valamit amivel alátámasztja mivel érdemelte ki mindezt a feketeség* - Ash azért más,mert bár tudom hogy elrejti a valódi énjét... mégis sokat segített nekem, megértette velem, hogy.... nem futhatok mindig az öngyilkosság felé és... hogy.... ne csak önző módon magamat lássam.... de te úgy sem hiszel egy embernek... *néz most a szőkeség felé* - Teljesen felforrósodtak a rongyok... *mondja és újra hideg vízbe mártja őket, majd megint felköti* - A víz is felmelegedett... hozok hideget... *monsja avval el is tűnik a konyha felé*
|
*Ashita teljes flegmatikussággal szemléli Ran nagy aggodalmát, a macskák már többet is túléltek, mint egy ócska kis 39 fokos láz.. bár az alváson kívül más tevékenységhez igazán nem volt ambíciója..*-mert nem lényeges..*sunyja le füleit a korholásra, már-már gúnynak véli a három törülközőt, a nagy buzgóságot.
-Kiérdemelni? Hja értem, mert ő játszotta a jó kiscicát, az meg még szép, hogy elnyerte a tetszésed. De az őszinteségre, arra nem adsz. Vajon mit csinálhatott, hogy egyedül ő érdemes rá? Mi különbet, mint én? bár tudod mit? tök nem érdekel..*sziszegi, méltatlankodva bámulja a pirulákat, s Ran hogy abajgatja a fekete macskát, míg vele két mondatnál többet nem törődik.*
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
