|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 22:26 - |
A hotel az átutazók számára van fenntartva, mégis sokszor a helyi lakosok élik benne nyugodt kis életüket hiszen a középréteg számára aligha megfizethető ez a luxus.
|
[552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Nem kell félteni.Lássunk hozzá.Nem érünk rá egész nap itt állni és várni.*türelmetlenkedett Gax,majd tett egy fenyegető lépést előre.*Ezt akartam hallani.Nehogy itt pusztulj nekem,mert szétrúgom a hátsódat utána.*azzal fenyegetően meglendítette támadója előtt a kardját.*
Ezt hogy érted?Milyen dolgokat tesz,mely számodra meglepő?Régóta ismered?Mármint nem tartozik rám,csak...mindegy,ha nem akarsz akkor nem kell rá válaszolnod.
  |
- Akkor csak szépen lassan bajtárs.. *nyalint végig a szája szélén* - Nem kell aggódnod, én sem fogom visszafogni magam! *mondja, majd farkasszemet néz az egyik macskával, a bundája szürkés, egy nadrág van csak rajta, ami fekete, egyik szeme le van kötve valószínűleg régi sebesülés miatt*
- Talán... hmm... de Gaxban még mindig rejtélyes, előttem is, néha az az érzésem, hogy nem is ismerem tán igazán...
  |
Mit mondhatnék?Ha rögtön a nyakadba zúdítanék mindent magamról akkor kiszámíthatóvá válnék.Így legalább tele vagyok meglepetéssel.*meséli,közben tekintetét végigfuttatja az előtte lévő macskalényeken.*Remélem nem fogsz sírva fakadni mikor kiontom a vérüket.
Megérzés?Szerintem inkább ismered őket annyira,hogy tudd,hogy harcolnunk kell.Én is ezen a véleményen vagyok és úgy vélem,hogy jobb lenne,ha magam mennék oda.Csak a biztonság kedvéért,nehogy megsérülj.Hamar megjárom.*ajánlja az eb.*
|
- Rendben... akkor próbáljunk meg együttműködni... *elővillannak karmai, kivillantja éles fogait, farkincája idegesen perdül ide oda laza lassúsággal* - Mik nem derülnek ki rólad... *elmosolyodik, de lassan a hat macska is támadó pozíciót vesz fel, bár még csak óvatosan felmérik az ellenséget*
- Ez is igaz... biztos vagyok benne, hogy amint oda érünk, harcolnunk kell... mondjuk ez csak megérzés... *legyint*
|
Ennek örülök,hogy így alakult.Sose azt a halált terveztem magamnak,hogy párnák között halok meg,betegség által.*meséli,majd úgy tesz ahogy a kandúr kérte és hátat fordít neki.*Gondolom sose agyaltál azon,hogy miért viselem állandóan magamnál ezt a sétapálcát.Azon kívül,hogy elegáns még hasznos is.*azzal megragadja a farkasos markolatot,majd kihúzza.*Régen tanultam kardforgatást.Nem árt,ha az ember meg tudja magát védeni,ha sok az ellensége.
Ismered a mondást.Ebcsont beforr.*mosolyog kedvesen,majd megragadja katanáját,indulásra készen.*Ne sajnáld,ha menni kell,hát menni kell.Jobb,mint egy helyben ülni és várni,hogy maguk oldják meg a helyzetet.
  |
- Ccc... most már igen... végül teljesült a akaratod... *sóhajt* - Van valami terved? Remélem hoztál magaddal valami önvédelmi eszközt.... *motyorogja* - Fordíts nekem hátat.... így belátjuk őket előről és hátulról is... ha már így alakult dolgozzunk együtt, mint egy csapat...
- Rajtam szinte egy karcolás sem volt... neked köszönhetően... *végig néz a kutyalényen* - Sajnálom, hogy ilyen hamar ismét útnak kell indulnunk... de úgy érzem szükség lesz ránk, Gax és Julius.... bajkeverő egy páros... de nekünk mint barátaiknak azt hiszen nincs más választásunk.*mosolyog* - Induljunk... *mondja, majd megindul*
|
Akkor hagyd,hogy harcoljak.Mennyire logikus...Így ketten vagyunk,ha elkapnak egyedül szálljak szembe velük.Mi értelme van ennek?Kihagyhatnánk az elkapnak részt és rögvest a közös megmentést alkalmaznánk.*próbál a macska eszére hatni,de már késő.Körbevették őket.*Örülök,hogy nem így történt.Most kénytelen vagy igénybe venni a segítségemet.*mosolyog önelégülten,majd felkészül a támadásra,ha már volt ilyen kedves Julius,hogy figyelmeztette rá.*
*Tristan az ablakban ül háttal a bejárati ajtónak.Egy jó percig még akkor se szólal meg,mikor gazdája áll mögötte.*Teljes mértékben jól vagyok.A meditáció segített,bár a karmolások még mindig nem tűntek el,de ennél nagyobb gondom nincs.*Válaszolt gazdája kérdésére,majd leugrott onnan és minden figyelmét a fiúra szegezte.*S Veled,minden rendben?*érdeklődött*Milyen feladatot tartogatsz mára?
|
- Én megbízom benned... jobban mint hinnéd.... *kicsit elvörösödik* - Azt sajnos nem érezhetem amit te érzel.... és nem szeretnék csöpögőssé sem vállni... *beletúr saját hajába* - Éppen ezért szereném, ha távol maradnál, meg különben is, ha valami probléma lenne... mégis ki jönne utánam, ha nem te... mert tudom hogy megtennéd.... akkor is ha nem nézni ki belőled a macska... *néz őszintén Gax szemeibe*- Szeretnék harcolni az oldaladon egy szebb jövőért, s mint macskalény köteles vagyok megvédelmezni a gazdám... bár ez nem csak kötelesség... én akarom így... *fülei felpattannak, s farkincájával csapkodni kezd* -Túl késő... *megperdül, így Gaxnak hátat fordít, fülei továbbra is mozgásban vannak... * - Nem gondoltam volna, hogy nem lesz elég időm elküldeni téged... *sóhajt* - De nem gondoltam volna, hogy végül nem tudom visszafogni magam abban, hogy bocsánatot kérjek...már messziről éreztem az egyre erősödő szagot.... egy igazi barom vagyok! *lassan előmásznak a semmiből, olyanok akár az árnyékok, hangtalanok és beleolvadnak a környezetükbe, nemsokára már csak az látható, hogy hatan körbe vették őket*
- Elég lesz a Percy is... *avval lehell még a macskalény szájára egy búcsúcsókot, s hagyja menni, máris hiányzik neki Hermész társasága... viszont sok idő telt el és Gaxék még sehol, így átmegy hűséges barátjához, bekopog és benyit* - Tristan kipihented magad? Minden rendben van? Lenne egy kis dolgunk...
|
*Hatalmas,indulatos léptekkel csörtet hazafelé,vissza se néz.Agyában cikáznak a gondolatok.Hiába próbálkozik,nem képes kiigazodni a macskalényeken.Nem is tűnik fel neki,hogy a kandúr követte,de mikor előtte terem megtorpan.Szúrós pillantással mered rá.Nem akar a családjáról mesélni,ezt a témát mindenki előtt titokban tartja.Némán hallgatja a kandúrt,majd szemforgatva válaszol.*Még mindig egy nyeretlen kétévesként kezelsz.Azt hiszed megijedek egy csapat macskalénytől?Van egy olyan érzésem,hogy hiányzik belőlünk a kölcsönös bizalom.
*A kopogtatásra felpattan,kitörli szemeiből az álmot.*Köszönök minden,uram.*egy apró meghajlással egyetemben elköszön,majd kilép az ajtón.*
 |
*Valóban elérte a célját, nem akarta hogy Gax vele tartson, mert tudta, hogy veszélyeket tartogat ez a kis kirándulás, most mégis bűntudata támadt, ahogy nézte a lassan távolodó alakot... végül egy lépést tett a féfi felé, de megtorpant.... ökölbe szorította kezeit* - Ahh... Julius olyan egy hülye vagy... *avval szökell egyet és már Gax előtt is terem* - Jó bevallom hazudtam, nem utállak meg ilyesmi... és nem is vagy önző... tudom, hogy csak segíteni akarsz, ez olyan dolog amit egy ember sem tett volna meg értem, vagy Julianért.... és én, nem akarok elveszíteni még egy számomra fontos személyt... elég volt egyszer átélnem, mélyen belevésődött a tudatomba... *sóhajt, majd komolyan Gax szemeibe néz* - Nem akarom, hogy velem gyere, mert.... nem biztos, hogy elég erős leszek ahhoz, hogy megvédjelek ha harcra kerül a sor... kérlek menj haza... ígérem nemsokára ott leszek Juliannel együtt... bízz bennem, most az egyszer...
*Nem alszik sokat, talán egy órácskát, mert hamarosan megcsörren a telefonja, behunyt szemekkel nyúl érte, ekkor jön rá, hogy sajnos lejárt az idő amit kifizetett, s valószínűleg lassan megérkeznek Hermészért... óvatosan végig simít Hermész arcán* - Azt hiszem megjöttek érted... köszönöm hogy itt voltál, igazán megnyugtató és kellemes volt... *óvatosan megcsókolja* - Majd még mindenképpen jelentkezni fogok... *és akkor kopogtatnak is az ajtón, valószínűleg Robek az.*
|
Én tudom,hogy nem bízhatok az emberekben,ezért nem is érdekelnek.Akik számomra fontosak velem tartanak.Legalább fél tucat olyan embert tudok,akik a halálomat akarják,s ha azt hiszed,hogy megvédem őket,akkor tévedsz.Nevezhetsz önzőnek nem érdekel.Ahogy ez az egész dolog sem.Azért tartottam veled,mert segíteni akartam,minden hátsó szándék nélkül,de te mégis a rosszat feltételezted rólam.Elérted a célod.Folytasd egyedül az utad,így legalább nem okozom több csalódást.*hagyja,hogy a kandúr elmenjen mellette,ő csak áll egyhelyben,ökölbe szorított,remegő kézzel.Anyja halálának ecsetelése előtt megfordult és lassan elindult vissza ahonnét jött.*
*Egyre nehezebbek a szemei,már nincs számára külvilág.Összegömbölyödik az ágyon,mint egy jóllakott kölyökmacska,hozzábújva a férfihez,mintha hideg lenne,s tőle várna melegséget.*
|
- Én csak azt hittem te más vagy, de már látom, hogy kicsit sem... igen, én meg akarom védeni a társaimat, való igaz... s te kire gondolsz? Önző mód csak magadra... semmi másra, hogy mentsd az életed... én félek a haláltól, nem akarok én sem meghalni, de ha a társaimért kellene, én nem haboznék, engem nem érdekelne... *nem áll meg, hanem halad tovább, Gax sikeresen ledöntötte a benne kialakuló képeket, s romhalmazzá tette pár másodperc alatt* - Nem tudom... már azt hiszem semmit, túl sokat képzeltem azt hiszem, ez csakis az én hibám... *tart egy kis szünetet majd feltesz egy kérdést* - Gax neked hogy halt meg az édesanyád? Az enyémnek levágták az ujjait, megrőszakolták, és végül elvágták a torkát... mindezt csak azért, mert meg akarták mutatni a két fiának... mi lesz velük ha nem engedelmeskednek... négy évesek voltunk ekkor Juliannel... ismerem az ember által nem ismert határokat... tudom mi a rossz és mi a jó... az emberek sose fognak elismerni minket.... sohasem lehet vég ennek a háborúnak... csak ha az egyik faj kiirtja a másikat.... és van egy olyan érzésem, hogy nem mi fogunk nyerni... *sóhajt* - Kerítsük elő Juliant aztán menjünk haza... *teszi hozzá, s megy tovább rendületlenül*
- Ohh semmi baj.... azt idd ami jól esik... *tudja le ennyivel a dolgot, örömére szolgál, hogy hermész jókedvűen falatozik, majd teli hassal elterül az ágyon, szeretné megcsókolni, simogatni, de fél hogy túlságosan messzire menne... az is lehet, hogy már rég megtette, nem akar hamis álmokat kelteni a macskalényben, óvatosan simogatja tovább a fülét, eyre lasabban és vontatottabban, amíg el nem nyomja az édes álom.*
|
Mintha te nem így tennél.Hallod magad kívülről?A fejemhez vágod ezeket a hülyeségeket,pedig te sem vagy különb.Mind a két faj a saját igazát keresi.Te a macskalényeket akarod megóvni,én pedig magamat.*mondja felemelt hanggal,majd mikor Julius megáll ő is pár lépéssel előtte,majd hátrakapja a fejét.*Mit akarsz hallani?*kérdezi tőle ingerülten.Orrlyukai kitágultak,összeszűkült szemekkel meredt a macskalényre.Nem törte meg a csendet,várta Julius válaszát kérdésére.*
Értem.*jelentette ki a pohár bort nézve.*Sose ittam,mert már az illata sem tetszik.Dohos szaga van.*magyarázta,míg tömte befelé a finom falatokat.Az ásványvizet minden gond nélkül elfogadta,azzal nem volt baja.Miután letette a poharat arra lett figyelmes,hogy Percy keze van az orra előtt.Lassan felényújtja a sajátját,de félúton megáll a levegőben.Nem tudja mire vélni a dolgot,de aztán elfogadja.Nem fél a sráctól,hisz a múltkor is kedves volt hozzá és most is.Mikor az ágyra dönti első benyomása az volt,hogy Percy megismétli vele a múltkorit,de megkönnyebbült,hogy teli pocakkal nem kell dolgoznia.Elnyúlik az ágyon,majd lassan kezdi elnyomni az álom.*
|
- Te is csak egy önző ember vagy, mindent megtennél, csak hogy ne boruljon a napi rutinod? Hagynád Gax? Semmit sem jelent neked egy macskalény élete? Juliané vagy az enyém... semmit sem jelent neked! *jelenti ki feldúltan, s megáll útközben* - Én nem hagynám... én minden erőmmel küzdenék érted és nem azért mert a gazdám vagy, csupán azért mert kedvellek... eddig is ezt tettem, s ha nem vetted vona észre, a macskalények senkit sem öltek meg, egy kicsit talán vissza adtak abból amit kaptak tőletek... de ha szólsz a többi embernek, mindenkit megöletnek... kölyköket, nőstényeket, öregeket... az embereknek semmi és senki sem szent... érted? Nem tudhatod egy egy cselekedeted milyen lavinát hozna magával... és kit sodorna el... *kicsit lecsillapodik, így csak halkan hozzá teszi* - Mi is... érezzük a fájdalmat, az égető kínt ugyanúgy, mint ahogy ti, a mi szemünket is csípi a hagyma, ha megvágjuk magunkat mi is vérzünk... csak mert macskafüleink és farkincánk van... megérdemeljük azt, hogy megalázzanak és eltiporjanak minket? Hogy valaki kénye kedve szerint használjon fel minket, s aztán röhögve tovább adjon rajtunk, vagy a hátunkba állítva a kést megöljön? Miért? Miért kell mindent elszenvednünk az emberek kapzsisága miatt? Én tényleg nem akarok meghalni, de azt sem akarom, hogy veled történjen meg... én csak azt akarom, hogy az emberek megértsék... semmiben sem vagyunk roszabbak, vagy jobbak náluk... mi is, csak boldogok szeretnénk lenni... *avval tovább indul, s nem is tekint Gaxra*
- Azt hiszem Julius nagyon sokat csalódhatott az emberekben, talán őt is sokat bánthatták, Gax megpróbálta betörni, szép szóval és erőszakkal is, de nem sikerült neki, végül fogalmam sincs hogyan lettek jóban, talán úgy hozták a körülmények... *von vállat* - Kóstoltad már egyáltalán? Nyugodtan kortyolj csak bele, bár nem kötelező, én szeretem... *teszi hozzá majd belekortyol, s lassan enni kezd, közben figyeli a szőke srácot, most valóban csak azért hívta, mert szerette volna jobban megismerni... bár ennek az ismerkedésnek való igaz megvan a maga ára... amikor befejezte az ebédet nyujtózott egyet, megtörölte a száját majd ivott még egy korty bort* - Szeretnél esetleg ásványvizet? Azt is hozattam... biztos megszomjaztál az ételre... *avval tölt azt is neki, de végül ráhagyja, hogy iszik-e belőle, majd feláll az asztaltól, kezét a kandúr felé nyújtja s ha az elfogadja, az ágyhoz vezeti, jelen pillanatban nincsenek semmilyen szándékai Hermésszel, csak ledönti az ágyra, majd lefekszik mellé, óvatosan megcirógatja az arcát* - Pihenj egy kicsit, evés után jól esik egy kicsit heverészni nem igaz? *avval lehunyja szemeit, bár nem alszik*
|
Igen,ha pedig karba tett kézzel várunk és nem teszünk semmit,akkor az emberiségnek fuccsoltak be.Mindenki arra törekszik,hogy életben maradjon,de kétlem,hogy áldozatok nélkül le tudjuk zárni a dolgot.
Miért harcoltak egymással?Mostmár nem harcolnak?Én hamar megtanultam,hogy nem szabad ellenkeznem a gazdámmal.Az első tanított meg rá.*emlékezik vissza a történetre,de Percy simítása hamar elfeledteti vele.Nyakát behúzza,ahogy a puha kéz hozzáér.Meglepődik a férfi reakcióján.Ez a nap egyre több furcsaságot rejt számára.Még sose volt olyan,hogy fizettek azért,hogy egy jót beszélgessenek.*a srác elmélete még ott csöng a fülében,de nem tud most vele törődni.Nem tud mit hozzászólni ehhez,hisz számára a macskalények világa ismeretlen.*Nem kérek köszönöm.Nem szoktam ilyeneket inni.*mondja megszeppenve,s a tányérjában lévő ételre szegezte a tekintetét.Perceknek tűnő ideig figyelte,s ha Percy nekilátott az evésnek ő is úgy tett.*
|
- Ha az emberek elrendelik az összes macskalény kiírtását... mi lesz akkor Gax? Én... én még nem akarok meghalni... én még élni szeretnék... hát mi nem élhetünk evvel a joggal? Csak annyi kellene, élet... nem pedig rabsors...
- Igen, mi is voltunk kint a fekete piacon, Julius és a testvére Julian is onnan vannak... és az én kutyalényem is... mondjuk ő fogalmam sincs hogy került oda... emlékszem Julius olyan volt mint egy vad oroszlán, láttad volna miket harcoltak Gaxal.. persze általában csak szócsaták... nem igazi harcra gondolok... de most igazából nem is ez a lényeg... *végig simít a fiú arcán* - Nagyon aranyos vagy... egyből éreztem, hogy különleges macskalényre akadtam... *óvatosan magához húzza és megcsókolja szelíden, aprón... amikor elengedi, csak megköszörüli a torkát majd feláll és vissza ül a helyére* - Valóban... de sajnos már nincs mit tenni... nem forgathatjuk vissza az idő kerekét, már semmi sem lesz ugyanaz, valaki veszíteni fog ebben a háborúban, de nem tudom végül ki fogja túlélni... ha azt nézzük, csak veszíthetünk... de most inkább együnk, kihül az étel, egyél csak amit szeretnél, a vörösbort szereted? *tölt neki egy pohárkával*
|
Hogy mit...érzek?*szipogja*Hermafrodita macskalény vagyok.Nem túl jók az esélyeim.Jobb életem van,mint az átlagnak.Találkoztam a fekete piacon élő macskalényekkel.Volt olyan,akinek a fél füle vagy valamelyik szeme hiányzott,olyan brutális módon bántották*emlékezett vissza.*Születésem óta megaláztatás az életem.Az,hogy más férfiakkal és nőkkel kell akaratom ellenére szexuális kapcsolatot kialakítani,azzal együtt lehet élni.Ha jó a partner akkor élvezhető...*motyogja elpirultan,félénken,majd Percy kérésére felfigyel rá.*Megígérem.Az embereknél nincsenek kegyetlenebb lények a földön.Az állatok azért ölnek,mert ölniük kell az életbenmaradásért,míg az ember szórakozásból teszi,amit tesz.Az emberek felborították a rendet...
|
*Megértő tekintettel nézi a macskalényt, s valóban meg is érti a fájdalmát, felkel és átül mellé, óvatosan átfogja és másik kezével letörli a kicsordogáló könnyeket* - Nyugodj meg, nem akartam neked fájdalmat okozni, csak szerettem volna tudni, mit érzel... de mondd csak megfelel neked ez az élet? Nem megalázó más férfiakkal hálni... néha persze az akaratod ellenére is... nem is tudom én képes lennék e ilyesmire... bár én nem vagyok macskalény, nem érezhetem át a dolgot... *megsimogatja a kandúr fejét*- Egyébként igazad van, valóban szörnyű ez a mostani világ... elmondok neked valamit... de ígérd mg, nem élsz vissza az információval és nem mondod el soha senkinek... *ha megígéri akkor elmondja neki* - Nemrég macskalények fogságába estünk, Gax és én... Julius kiállt Gaxért ezért őt is börtönbe vetették a macskalények, a kutyalényemet és engem is majdnem betoloncoltak, szerencsére sikerült megszöknünk, az olyanoknak akik melléjük állnak... befogadják és bevonják az életükbe, egy kisebb szigeten élnek innen nem is olyan messze... a vezérük... valami Shiki ha jól emlékszem... én most azon gondolkodom, hogy ha az emberek felfedezik a rejteküket mindannyiukat lemészárolják, pedig... nem pontosan miattunk lett ilyen ellenséges és korcs ez a föld? |
Nem olyan biztos az.Reménykedem benne,hogy megtaláljuk a módját,hogy béke legyen különben új lakóhelyet kell keresni,ahol az emberek vannak még többen.*elmélkedik hangosan a férfi*
*Félrebillentett fejjel figyeli Percy-t.Nem számított rá,hogy hellyel kínálja az asztalnál.Mikor fizettek érte,akkor is más teendője volt az említett tárgynál,mint a bájcsevely és az étkezés.Meglepedten foglal helyet,majd az asztal tetejét kezdi nézni.Egy pillanatig meredten figyeli,majd a férfire emeli gyermekded tekintetét.*Nos...*kezd bele nehézkesen.*Amióta az eszemet tudom emberek társaságában nevelkedtem.Minden családomnál szolgáltam.Volt,ahol bántottak,máshol robotolnom kellett.*motyogja könnyekkel teli szemekkel.*Mr.Salazar sose bántott és mindent megkapok tőle amit csak szeretnék,cserébe annyit kell tennem,hogy házról házra kell járnom örömszerzés céljából,de mindig vigyáz rá,hogy ne essen bántódásom....
Hogy...mit...akarok?*szipogja*Hallottam történeteket a macskalények régi birodalmáról,ahol szabadon éltek és azt tették,amit csak akartak.Szeretném,ha a macskalényekkel jobban bánnának,hisz nem csak eszközök ők,hanem érző lények,akár csak az emberek.Egy kutyalénnyel mégiscsak másképp bánnak...*ecsetelte elméletét.*
|
- Már nem tudod leállítani, a macskák sokkal erősebbek, mint hinnéd... nem fognak leállni ha már belevágtak... és az emberek nem fogják vissza adni a szabadságunk, te is tudod...
- Szia Hermész... *mondja amikor az anyagiakat már rendezte a kutyalénnyel és az el is tűnt a semmiben* - Most csak egyedül vagyok, kérlek foglalj helyet... *kínálja hellyel az asztalnál* - Nem kifjezetten örömszerzés céljából hivattalak ma ide... szeretnék egy kicsit többet megtudni rólad, lehet hogy fura kérés ez, de mesélnél nekem az életedről, a vágyaidról, a macskalények világáról...? Az az igazság, hogy belekeveredtünk egy igen zűrös ügybe... és nem értem az egészet, te magad is fogoly vagy... szeretném tudni, mi az... amit igazán akarsz... kérlek, mondd el... *közben kopogtatnak, Percy kinyitja az ajtót, s a szolgálók jobbnál jobb ételekkel és italokkal lepik el az asztalt, majd távoznak* - Remélem még nem ettél... és nagyon éhes vagy!
|
[552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
