|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:22 - |
Hatalmas birtok,a kertben egzotikus állatok találhatóak,gyönyörű gondozott terület. Gyakran szervez bulikat,ahova csak a gazdagok vannak meghívva.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
*Reggel Julian ébredt fel leghamarabb, sajgott a háta, de nem fájt túlságosan, valószínüleg a fájdalomcsillapítók hatására, megpróbált felkelni de túlságosan erőtlen volt, így lebukott az ágyról, erre Julius is felébredt* - Julian! *kiálltotta szinte s már vetette is magát a kandúr után* - Nem szabadna felkelned....
- Miért? Miért vagyok ennyire furán?
- Tegnap megkéseltek, mire hazaértem már itt feküdtél a padlón... nem emlékszel?
- Nem... nem igazán, zűrzavaros a fejem...
- Gyere, segítek.... *emelte fel Juliant aki ettől eléggé kiszolgáltatottnak érezte magát*
- Én... munkába tudok állni...
- Ne butáskodj... fel sem tudsz állni, hogy lennél képes dolgozni?
- De... ma én készítem a gazdánk reggelijét, ezért...
- Más is meg tudja csinálni...
- De... én... *csak ölelte Juliust hiszen tényleg erőtlen volt, a kezét is nehezen tudta megemelni*
- Majd én készítek neki reggelit...
- Te?
- Jajah... ne aggódj...
- Ne JUlius inkább te ne menj a konyhába! Kérlek! *könyörgött*
- Most miért?
- A múltkor is majdnem felgyújtottad a konyhát...
- Az már 8 éve volt...
- Akkor is...
 
|
*Csak ült a fotelban kényelmesen hátradőlve,mikor váratlanul felpannat és a hozzá közeli szekrényhez lépett.Kivett belőle egy poharat és italt töltött magának,majd visszatért a helyére.Ízlelgette a nedüt,közben folyamatosan a pattogó tüzet nézte.Annyira nagy csönd ült a szobán,hogy lehetett hallani az égő fa ropogását.Még most sem tudta felfogni a dolgokat.Képtelen volt elhinni,hogy két szolgáló leszúr egy harmadikat.Próbált rájönni az indítékra,de nem sikerült.Poharát lerakta a mellette lévő asztalra,majd nem sokkal rá lehunyta szemeit és álomba szenderült.*
|
- Rendben... *Amikor Gax kilépett, Julius lassan felkúszott Julian mellé az ágyra, átfogta és figyelte, kezét Julian tenyerébe csúsztatta* - Julian... emlékszel még, hogy aludtunk kiskorunkban? Ugyanúgy ahogy most fekszünk... többé nem fogom hagyni, hogy önző módon csak rám gondolj és magadra ne... ha akkor nem tartasz vissza... nem tudom miért kell folyton rád hallgatnom... most olyan dühös vagyok, szét tudnék robbanni... *sóhajtott* - Álmos vagyok... de... félek az álmoktól... *mégis lassan betakarta Juliant és saját magát* - Szép álmokat Julian... *hunyta le a szemeit és már álomba is merült*
|
Nekem mindegy,hogy ki végzi el.Csak gondoltam meghozod a döntést a testvéred helyett.De legyen,bár szerintem nem tesz semmit.Eddigi megítélésem alapján a testvéred teljesen az ellentéted.*elmélkedik minden megbántás nélkül.*Azt hiszem jobb,ha magatokra hagylak.A szobámban leszek.*szólt oda,majd kilépett az ajtón és elindult a szobája felé.Belépett az ajtón,majd behuppant az ottani fotelba,mely szintén egy kandalló előtt állt.*
|
- Nem... nem fogok más felett itélkezni... *utasította vissza a felajánlást* - Hmm hamarosan felébred, érzem... és ő elmondhatja majd, hogy mi történt... inkább add meg neki ezt a jogot,mégiscsak ő fizetett az emberek ostobaságáért... *mondja egyhangúan monotonon* - Julian... bocsáss meg nekem, nem szabadott volna egy percre sem magadra hagyjalak... *most viszont dühös lett magára, s Gaxra is, mégsem tett semmit, csak fülei mozgolódtak* - Legközelebb velünk jöhet Julian?
|
*Rezzenéstelenül figyelte a párost.Arcán nem tükröződött semmiféle érzelem,csak meredt előre.Tekintetével főleg Juliust figyelte,aki teljesen megváltozott jelen körülmények között.Érthető volt,de mégis oly furcsa.Az a kandúr,aki nem olyan rég még simán végignézte,ahogy testvérét bántják most ott gubbaszt mellette,mint valami szobor.Mikor Julius köszönetet nyílvánított egy pillanatra meghökkent.Sose hitte volna,hogy ideáig eljutnak,de mégis lám megtörtént.*Szívesen.*szólt vissza halk hangján.*Tudod...arra gondoltam....hogy esetleg,....Te szabhatod ki rájuk a büntetést.
|
*Szótlanul hagyta magát kötözni, mintha nem is az a Julius lett volna, mint azelőtt, szemei mintha nem is csillogtak volna, nem égett benne a vadállat tüze, mintha elnyelte volna valaki azokat a lángokat és néma ürességet hagyott volna csak a helyébe... biccentett az orvosnak, majd szótlanul nézte tovább Juliant, épp kezével pedig néha megcirógatta a haját, de a fiatal macska semmiféle változást nem mutatott, csak némán szuszogott* - Én... *hangja elcsuklott abban a pillanatban ahogy megszólalt, de folytatta* - Köszönöm.... *mondta szinte lehellve a szavakat, de nem nézett Gax irányába*
|
*Míg Gax úton volt a szoba felé,addig az orvos megtörte a csöndet.*Ne aggódj,rendbe fog jönni.*hangja bíztató volt,majd megpillantotta Julius kezét.*Elég csúnyán megsérültél te is.Várj,rendbe rakom a kezed.Ha jól látom ez eltört.*majd a táskájába nyúlt s miután kivette a megfelelő eszközöket ellátta a fekete macskát is.A véres kötését kicserélte és a törött kezet is sínbe rakta.Mire Gax belépett a doki felkelt a helyéről és rá pillantott.*Megtettem,amit tudtam,mostmár csak rajta múlik.Minden nap bejövök megnézni az állapotát,amíg rendbe nem jön.*informálta Gax-et*Köszönöm doktor úr.Elmehet,majd később még beszélünk.*majd helyet cseréltek és az orvos elment.*Meg fognak fizetni ezért.*mondta komoly hangon.*
|
*Mire Gax beért Julius már oda térdelt Julian ágya mellé, eltűnődött pár dolgon, de nem szólalt meg addig amíg az orvos a szobában volt... csak nézett maga elé mintha valami megbabonázta volna*
|
És ki adott engedélyt nektek arra,hogy elhagyjátok a helyeteket és parancsot adjatok ki?*még mindig összeszűkült szemekkel meredt az alkalmazottakra,majd szeme sarkából Juliusra pillantott,aki rájuk förmedt.*Amíg meg nem tudom az igazságot az alagsor lesz a lakhelyetek.*húzódott gonosz mosolyra a szája és az ajtóban megjelent az a két ember,aki Julianra a bűntetést mérték.*Vigyétek és tartsátok ott őket.*adta ki az utasítást,majd körülnézett.*Mindenki vissza dolgozni,nincs itt semmi látnivaló.*aztán kiviharzott a konyhából a kandúrok szobájához.*
|
- Őőő csak arra, hogy ő is vegye ki a részét a munából, hiszen ő is azért van itt nem igaz?
- Ez így van, csak megkértük de ő azt mondta, hogy amíg az úr nincs itthon nem hajlandó dolgozni!
- Hazugok! *morgott rájuk Julius* - Julian sohasem volt lusta, ha segítséget kértek tőle, sohasem utasította vissza, ő igazán jó lelkű... de tudjátok mit? Majd elmondja ő ha felébredt... mert nemsokára rendbe jön... ti meg még azt sem érdemlitek meg, hogy akár a mancsaimmal széttépjelek titeket! Az emberek mind hazugok! *mondta majd visszaviharzott Julianhez, Gaxra bízva a két férfit*
|
*Biccentett a kandúr kijelentésére.Helyeselte,mert ez legalább biztos.*Megkértétek?Mire?*sürgette őket,szemei mérgesen meredtek rájuk.*Ajánlom,hogy ne húzzátok az időt,így is elég rossz a helyzetetek.Halljam a történetet.Röviden,de a lényeg benne legyen.*parancsolta.*
*Julian állapota stabilizálódott,hála a gyors reagálásnak.Az orvos leült a szemben lévő ágyra és várta,hogy visszatérjenek.Addig egy takarító jelent meg,aki seperc alatt feltakarította a vért és eltávolította az orvos által keletkezett szemetet.*
|
*Julius Gaxra nézett* - megszimatolom mindet... *mondta s neki is kezdett, furcsa látványt nyújtott de nem került elő több ember* - Más nem volt benne, nem érzem rajtuk Julian szagát... ők ketten majdnem megölték! *üvöltött és megindult a két férfi felé, szerencséjükre Julius csak a falba vert bele, s roppant a keze, mostmár biztosan eltört, de kissé a fal is megrepedezett*
- Hát mi csak... megkértük vlaamire és ő visszautasított minket, aztán szó szót követett ezért valahogy hírtelen felindulásból.... *mayarázkodtak*
|
*Rezzenéstelen arccal bámulta a mentegetőző férfit,közben lassan elindult.Nem volt konkrét célja,csak nem akart egy helyben állni,míg felgöngyölítik az ügyet.*Szóval a munkádat végzed...*ismételte halkan.*Akkor elmagyaráznád,hogy miért vagy ideges?Csak nincs valami titkolni valód?*érdeklődött,majd egy újabb meglepetésben lett része,ahogy Julius előállított mégegy embert.*Tettétek?Hogy lehet valakit nem szándékosan hátba szúrni?Kik voltak még benne?*hangja átváltott követelődzőbe és körbenézett a konyhában lévőkön,akik tátott szájjal hallgatták az eseményeket.*
|
- Én uram... nem értem mit akarnak tőlem, én csak végzem a munkám... *próbálta elrejteni a valóságot a férfi, közben meg egy másik próbált meg halkan eltűnni, de JUlius figyelmét nem kerülhette el, azonnal oda pattant evvel megijesztve a férfit*
- Kérem... mi nem szándésoan tettük! *mentegetőzött és így már le is buktatta a másik férfit*
- Mit képzelsz magadról, te utolsó mocsok? *sziszegte és morgott*
-Mi csak...
- Ti mit csak?
|
*Ahhoz képest,hogy nem nézik ki belőle remekül tudta tartani a lépést.A konyhaajtóban megtorpant és körülnézett a beosztottakon.Közelebb ment hozzá,de elég távol maradt ahhoz,hogy biztonságban legyen tőle,ha esetleg tervezne valamit.Összeszűkült szemmekkel meredt a férfira és csupán egy rövid,de egyszerű kérdés hagyta el a száját.*Miért?*hangja hűvös és rideg volt.Az orvos egy pillanatra se hagyta abba a munkáját.Fertőtlenítette a sebeket,majd összevarta,s miután ez megtörtént egy biztonsági kötést is tett rá,mely megóvja a ruha súrlódásától.Miután ezzel végzett a közelben lévő szolgálótól segítséget kért és feltették őt az ágyra,úgy,hogy a hasán feküdjön.A biztonság kedvéért adott neki még egy-két orvosságot injekció formájában,majd miután megbizonyosodott róla,hogy jó kezekben van összepakolt.Addig nem akart távozni,míg vissza nem ér a ház ura.*
|
*Julius a szag irányába rohant, de előtte még biccentett a férfinek, hogy értette amit mond, gyors volt de remélhetőleg Gax tudta tartani vele a lépést, az útjuk a konyhába vezetett, Julius beleszagolt a levegőbe, de mivel az étel szaga beleütötte az orrát a terveibe nem volt mit tennie, mindnekit szagolgatni kezdett, aztán az egyik férfin vérszagot érzett, hírtelen a falhoz nyomta, rámorgott, fújt... majd a háta mögé nézett, hogy ott van e már Gax*
|
Kérem álljon odébb,hogy el tudjam látni a sebesültet.*szólt oda a doktor,majd miután előkereste a megfelelő eszközöket nekilátott az áldozat gyógyításának.Megdöbbent mikor megtudta,hogy Juliant megkéselték,ennek ellenére állta a fekete kandúr pillantását.*Tiéd a pálya.Előtte csak azt kérem,hogy hadd kérdezzek tőle.Aztán nem állok az utadba.*mondta komoly hangon,majd követte a macskát.Igyekezett nem lemaradni tőle,nehogy későn érjen oda,ahova épp tartanak.Ez idő alatt a doki életet próbált lehelni a súlyosan megsérült Julianba.*
|
- Julian.... *suttogja és nem tágít mellőle, még akkor sem amikor az orvos oda megy... viszont amikor neki lát észreveszi, hogy a kötés amit Juliannak ő maga csinált eltűnt, s bár jól álcázva de mélyebb nyomok vannak a hátában mint amit a korbács okozhatott* - Valaki... megkéselte... ezt nem én... *hírtelen morgásba kezdett, alrébb lökte egy pillanatra azorvos, hogy megszagolhassa Julian sebét, pólóját* - Egy ember... valaki megkéselte... *nézett élesen Gax szemeibe, bár Julius szemei még könnyesek voltak* - Ajánlom előbb találd meg, hogy melyik szolgálód volt, mert ha én találom meg akkor megölöm! *sziszegte könnyektől reszketve, majd mint egy vadállat megindult a szag forrása felé*
|
*Utolérte a kandúr,mikor az épp ajtót nyitott.Belépett mögötte,s a látvány ledöbbentette teljesen.Egy pillanatig csak meredt a vérben úszó Julianra,majd kilépett az ajtón és orvosért kiáltott.Nem tartott sokáig,mire jött az orvos,de míg vártak rá hosszú perceknek tűnt.*Mr.Gygax?*hallatszott az orvos hangja.*Hozza rendbe Juliant.Gyógyítsa meg,mindegy mibe kerül.*majd fejével az ajtó felé bökött és beengedte az orvost.Letette a táskáját a földre és kutatni kezdett benne.Gax eközben le sem vette a szemét a jelenlévőkről.*
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
