|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.16. 22:43 - |
Egy elég kis házban lakik a család, pénzük nem sok van, de szívesen látnak mindenkit, aki betéved hozzájuk,
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Ne beszélj butaságokat.... *mondja közönyösen*- Nem vágyom én semmiféle bosszúra.... *avval megfordul és tovább indul, de még így is beszél a kandúrhoz* - Nem vagy játékszer, ahogy én sem... én is követtem el hibákat... a szöszi is... *nem mondja el hogy a amcska elárulta neki a nevét jobbnak látja ő ezt így... a legjobban most Ash ölelő karjaira vágyik, a melegségre ami közben a szívében bújkál, a szívverése ami a kandúrtól egyre gyorsabbá válik... a szőke csókja nem érdekelte, akkor sem ha megkaparintotta ajkait, azok már úgyis Ashé voltak... de félt ezt a feketeségnek elmondani, úgyis csak azt érné el amit a múltkor, megundorodna tőle a macska*
|
*A kandúr skarlát vörös szeme megvillan a kérdésre, ajka körül kéjes mosoly játszadozik*-csak nem hagyja.. hogy bárki kedve szerint megszégyeníthsesse.. csak használja, mindenféle következmény nélkül..nem telne sokba..az uram szavára bármire képes vagyok.. ha a kívánsága a bosszú.. kardja leszek..rendelkezzék velem *hangja sejtelmes, nézése sötéten fénylik az arcára borult szövevényes árnyék alatt*
|
*Ran megáll és a macska felé néz* - Mire gondolsz Ash? Mi ügyben? *kérdi értetlenkedve, valóban nem érti miért tette fel a macska a kérdést, most csak otthon akart lenni, egyedül minden bajával*
|
*Szeme sarkából figyeli a fiú mozdulatait, közben terelgeti a helyes irányba, ha letérne a srác az útról..a felszólításra biccent, nem volna már értelme ellenkezni..ahányszor Ranra pillant, átfut rajta az érzés, mit ő is érezhet, s egy idő után már képtelen ezzel a tudattal még egy lépést is megtenni* -uram..mit óhajt tenni ez ügyben..?*fordul a fiúval szembe, bizalmasan a szemébe néz*
|
*Ran szipog párat majd megtörli vizes arcát, s gyorsan letörli a kandurét is*- Menjünk haza.... *nem mer közel bújni a kandúrhoz, nem meri megfogni a kezét csak gyámoltalan indul meg egyenesen előre... még az is lehet hogy nem a jó irányba, nem is figyeli, remegve érinti meg ajkait, fájdalmas képet vág.... s mintha csak el tudná tűntetni letörli száját s kezét lerázza, mintha csak egy bogár lenne rajta... a szíve teljesen összeszorult ettől a dologtól... a macska csókja még mindig kisérti pedig azóta a víz is megáztatta ajkait...* - Hamar haza kell érnünk mert ha megint megfázol akkor az az én hibám lesz...
|
*Ashita felhúzza maga mellé a srácot, olyan könnyed mozdulattal, mintha semmi erőfeszítésébe nem telne a dolog* -hogy érzi magát, uram? *tudakolja, szolídan nem tesz említést a néhány perce történtekről.. bár Rannak még ajkán lehet Cryspus ajka íze..*-hazamehetünk, uram?*kérdi lágyan*
|
*Ran ismét komor lesz amikor Ash nem fogadja el a segítségét, de aztán a felé nyújtot kézre pillant, mégsem nyúl érte, kapaszkodik tovább a kőben, mint valami ázott kiscica úgy néz ki.... és nem érti az egészet... fejében csak zűrzavar bolyong.... végül kezét felnyújtja, s elkapja Ash kezét, de a többit a macskára bízza, ha az ellöki akkor biztosan meghal, ha felhúzza megmenti a fiú életét....*
|
-Köszönöm *krákogja a kandúr, noha nem veszi igénybe Ran segítségét, kievickél, még lázasan is kecsesek a mozdulatai, többször megborzong a parton, lenyújtja kezét a fiúnak* -megengedi, uram? *tudakolja szokásos udvariasságával*
|
*Ran sikeresen benyeli a landolásnál a mocskos vizet, ami eléggé nehézkessé teszi a továbbiakat, de nem ereszti el Ashitát, erősen, szorosan kapaszkodik a kandúrba, s ahogy az a kő felé nyúl, szabad kezével ő is köhögve kapaszkodik meg* - Benyeltem egy kicsit.... *megráng* - Ashita kapaszkodj fel, segítek, feltollak és utána te is ki tudsz húzni engem.... aztán már csak irány a part.... *mondja majd ismételten köhög* ~ Milyen undorító ez a víz... vajon ha Ash nem zuhan velem, meghalok? *szemei kétségbeesést tükröznek de nem attól fél, hogy meghal hanem hogy elveszíti azt a teremtményt aki az egyetlen volt akibe képes volt beleszeretni*
|
-Mit érnék.. ha Ran úrfi szolgálójaként ennyire sem volnék képes? *ő is a másikért nyújtja kezét, ha elkapta, magához húzza, átöleli, úgy védi a mélybe tartó zuhanástól.. éles csobbanás következik, a két test elmerül a vízben, a sűrű mocsok húzza mindkettőt egyre lejjebb, egyre mélyebbre..Ashita érzi betegségének zord árnyékát, mintha jeges ujjait most torkára szorítaná..megbénítja mozdulatait, szemébe a szürke lé árad, csak halovány fényoszlopokban látja a felszínt, mit a kavarodás jócskán elhomályosít..egy egészen hosszúnak ható szempillantásra elgondolkodik.. vajon megéri-e a folyékony mocsok túlsó oldalán lenni?.. tüdeje kezd megtelni vízzel, feje elnehezül, Rant is igyekszik magához szorítani, miközben az ár viszi őket ki tudja hová..aztán megkapaszkodik.. fél kézzel a kőbe markol, másikkal a fiút tartja.*
|
*Ran annyira megdöbben hogy először azt sem érzi hogy zuhan... de amikor már észbe kap, nem érdekli... könnyek szöknek a szemébe, most veszi észre hogy eddig élete semmit sem jelentett senkinek, de ekkor meglátja Asht, szemei kitágulnak* - Te buta,miért csináltad ezt? *kiálltja de keze már a macska után lendül, hogy megfoghassa és együtt zuhanhassanak tovább.... ki tudja még meddig* (Milyen magasan vagyunk? XD)
|
*Ashita a kiáltozásból rögtön észhez kap, egy pillanat alatt átlátja a helyzetet gyors észjárásával, s most még az eddiginél is jobban megveti a szőke kandúrt.. fejvesztve rohan a korláthoz, Ran után kap, de a fiú teste már lejjebb zuhan, s a macska azonnal követi..
Cryspus némán figyeli az eseményeket, mikor felocsudik első döbbenéséből, rögtön elfut a helyszíntről, megszökik, menekül minden hely elől, hová valamely szégyenletes emlék fűzi..mint egy árulásnak tetsző csalódás..*
|
- Cryspus? Szép név... *mondja őszintén* - Én is gyűlölöm ami vagyok.... az egész lényemet... bárcsak meg sem születtem volna... néha ezt kívánom.... *tekintete komoly, szemei fnytelenek*- Szerintem... mások is éreznek így csak... elfogadják hogy az életüket irányítják, mert élni akarnak mindegy mi az ára.... *lehajol a macskához, hogy megnyugtassa, elmondja neki, hogy nem kell sírnia... de mire észbe kap, a macska a szájára tapad, kmagához húzza, megérzi saját vérének a szagát... képek villannak be előtte, s egy nagy lökéssel megpróbálja eltaszítani őt* - Hagyj békén! Neeee! Ne érj hozzám! Hagyj békén! * azonnal felpattan, de ahogy hátrál tőle, megbotlik és átesik a laza kis korláton, egyenesen a "víz" felé tartva*
|
-Nem tudom..igazán nem tudom..*sóhajtja keserűen* -csak nem kell nekik egy halottnak a csipe *veti fel egy pillanatra démoni mosollyal, s csak tovább bámul a sötét mocsokba* -Cryspus..a nevem.. Cryspus..*szólal meg kis idő eltelteltével* -ha lenne.. bármi.. egészen apró dolog.. ami még kérné maradásom.. amiért megérné.. én nem gondolkodnék ezen..de így minek maradni..*szemeibe lassan könny gyűlik*-undorító képmutató lennék, ha csak sajnáltatnám magam, de egy pillanatig sem gondolnám komolyan.. de én.. nem fogom bizonygatni..soha senkinek..hogy hogy érzek.. úgysem érthetik.. te sem értheted..milyen minden nap úgy felkelni, hogy gyűlölöd ezt az egészet..ami zajlik körülötted, és ami benned..ami te vagy, az egész lényed, amivé lett, amivé tették.. várod, hogy felébredj egyszer csak, de nem lehet.. nem álom, nem ér véget.. s önkezeddel befejezhetnéd..s azt is mások a te gyengeségednek ítélik.. mindenki túlélte, túl tette magát rajta, te mitől lennél különb..? engedd el a múltat, a tavalyi hó sincs már, ez van, szeresd ezt.. *kisebb szünetet tart, míg erőt gyűjt folytatni.. beszéde elkeseredett, szenvedélyes és megváltást váró..*-a nevem is.. ritka különc név.. minden ősömé ilyen volt.. ez az örökségem..mivel ők.. megbecsülésnek örvendtek, emberi szóval, olyasfajta nemesek.. hogy éljem ezt az életet, mind anélkül, mit megígértek nekem? ez kevesebb mint én.. *szeme az eget pásztázza, attól várja a kielégítő válaszokat* -utálom, hogy így érzek.. mért nem tudok belenyugodni.. miért nem tudom magamba fojtani, mint akárki más.. miért kell erről neked ömlengenem.. miért..miért nem kemény még a szívem, mért vagyok gyerek..*lassan leroskad, arcát tenyerébe temeti*-bocsáss meg..*zokogja szinte némán, felpillant, zsákmányát észrevett vadmacskaként villan a szeme, sebesen Ran felé kezd kúszni, belekapaszkodik a fiú kezébe, lerántja magához, arcán megcsillannak könnyei, míg egészen magához húzza Rant..vadul csókolja ajkát, hajába markol, véresre szántja nyakán a bőrt..*
*A megszólításra még visszafordul* -asszonyom is megmondta, elsődleges feladatom Ran úrfi mellett lennem, védelmeznem, bátorítanom.. mindegy, hogy ez mibe kerül *biccentett, s eltűnt az asszony szeme elől.. érzékei pontosan megsúgták, merre kell mennie, hogy ismét fellelje az ominózus helyet..lélekszakadva rohant, a betegség persze legyöngítette, így csak Ran és Crys utolsó mozzanatára ért oda..azt is csak a távolból figyelhette, böldbe gyökeredzett lába, meredten pislogott a párosra, mintha épp azt látná, hogyan nyílik meg a pokol vérszín kapuja..*
|
*Ran először nem látja meg a szőkét... csak akkor veszi észre egyáltalán hogy van ott valaki amikor közelebb ér.... felismerni is csak akkor ismeri fel amikor már mellette áll* - Hát itt vagy? Ne aggódj nem követtelek... *támaszkodik a korlátnak* - Szóval... mi a terved? Hova mész? *nem néz a szőkére csak beszél hozzá* - Ha ez a terved akkor... menj Érintetlenbe.... kevés ott az ember, ha jó búvóhelyet találsz, senki sem fog tudni megtalálni... főleg ha kiszeded a csippet a testedből... mert azon nyomon követhetnek és elkaphatnak... *világosítja fel hátha ezt nem tudja a macska* - Vigyázz magadra szöszi... *és rámosolyog ha az felé néz*
- Hova mész kedves? *látja meg a fekete macskát Ran anyja* - A fiam azt mondta beteg vagy, nem kellene így mászkálnod, feküdj le és pihenj rendben? *kéri szép szóval a kandúrt*
|
*Kábán fekszik, lassan tudatára jut, hogy gazdája ismét eltűnt.. sértődötten felnyög a felismerésre.. mostmár egész biztos abban, hogy Ran úrfi szíves szándékkal meg kívánja őt ölni.. lassan kikászálódik, a szőke hiánya persze fel sem tűnik neki, távozik az épületből, sután imbolyogva, de Ran nyomába szegődik..*
*Crys a csatorna előtt áll..undorodva nézi a hömpölygő szennyet.. vajon..vajon ő is oda jut? ennyi marad belőle? hányan kívánják, hogy így legyen? s van-e bárki is, ki az ellenkezőjében reménykedik?..s mitől lett ez így, miért van még itt, ebben a világban..? csak egy lépés kéne..csak egyetlen..s vége volna már az egész undok szenvedésnek, az életnek nevezett kínnak..szebb véget el sem tudott volna képzelni, mint mások mocskába fulladni.. elmélázva bámulja a sötétszürke vizet, nem is észleli, hogy Ran közeledik..*
|
- Kérlek pihenj... még két napig... utána folytathatod a munkádat... nem foglak zavarni ígérem... *próbál mosolyogni de csak egy fanyar mosolygásféle sikeredik neki* - Bocsáss meg nekem... *megy a tálca felé... a kihült ételt pásztázza... majd kimegy a szobából... feltűnik neki hogy az anyja csak az ajtóban áll... a szőkeség pedig sehol...* - Elengedted?
- El... menni akart...
- Értem...*avval magára húzz a acipőjét és megindul kifelé*
- Hova mész?
- Sétálni.... *köli nyersen és megindul az ő kis helye felé... remélve hogy Ash végre hallgat rá és nem követi, bár nem lepné meg a dolog*
|
*Ashita persze egy mozdulattal le tudta volna magáról teremteni Rant, még így betegen is, de tudatában volt annak, hogy ehhez nincs joga.. úgyhogy csak feküdt, arcát elfordítva, kényelmetlenül, kínban..*-uram.. a magán jellegű kérdések nem tartoznak a hatáskörömbe..*válaszolt tárgyiasan, ahogy mindig.. eközben Crys már messze járt, véletlenül sem akaródzott neki egy ember markába esni..*
|
- Maradj nyugton! *parancsolt rá és átvetette kezét a macskalényen, így lökött rajta és visszapenderítette az ágyba* - Pihenned kell... ne merj felkelni! Majdnem meghaltál! Nyughass! Átkozott macska... *és ezek után már nem engedte felkelni... igazából nem is tudott volna mert Ran egész teste ránehezedett.... az ezüstförtök tulajdonosa amint észrevette el is pirult, s feltámaszkodott négykézlábra, de nem szállt le Ashről... keze megindult a fekete macska felé... vágyta érinteni, a magának akarta tudni azokat a mély és sötét szemeket, érezni akarta Ash bőrének illatát... mint egy vámpír aki vágyakozik a vér után... vidszont amint megérinthette volna, keze megállt a levegőben* - Sajnálom... *visszahúzta azt* - Te... ugye... undorodsz tőlem? *lehajtotta fejét, majd pár pillanat múlva lekászálódott a macskáról*
*Ran édesanyja csak figyelte a szőke macskát és remélte hogy nem esik baja... most hogy így egyedül maradt a kis konyhában.... csak becsukta az ajtót és ismét pityeregni kezdett*
|
*Nyűgösen morgolódott a srác szavaira, úgy vélte, mostmár eljött az ideje, hogy véget vessen ennek.. összedte minden erejét, kikászálódott az ágyból, bár ugyanolyan rosszul érezte magát..* -jól vagyok ..láthatja.. *szólt hűvösen, ez után semmi esetre sem visszakozhatott, nem másíthatta meg szavát, büszkesége nem engedte..* -ne sírjon *kérte gazdáját*
*Crysnek hevesen zakatolt a szíve.. mintha mindig is erre a mozdulatra várt volna, hevesen átlépte a küszöböt, szinte siklott, szaladt, oly sietve, hogy néha meg-megbotlott.. lélekszakadva távolodott a háztól, mikor kellő távolságra volt, egyszer még megállt, hátrapillantot, elusogot egy köszönömöt az asszonynak, s folytatta szökését..*
|
[651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
