|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Kou még jobban megsértődik a Morgó név hallatán. - Hmüpfh! - húzza fel még az orrát is.
Kodaka még mielőtt elvenné a ruhákat, megsimogatja Theo fejét. - Édes vagy. Majd megtanítalak egyszerűbb ételeket főzni. Például spenótot, főzeléket, rántott levest, tojásos levest. - azzal kimegy és felpróbálja a ruhákat. Nehézkesen mozog, lassan halad, de megküzd a darabokkal.
Kou kíváncsian fordul azonban Dina és Adrian felé, amikor azok beszélgetni kezdenek. Nem mosolyog, pedig viccesnek találja őket. Kiissza a tejét, majd a bögrét elöblíti. Ezután Dina odajön hozzá, ő pedig biccent neki. - Sokat mesélt rólam? - csodálkozik. Yurára pillant, fülei ide-oda meredeznek, nem érti a dolgot, miért mesélt róla a nőstény. - Nehéz? Adriannal? - pislog nagyokat. - Te nem arról a pasiról beszélsz. - mutat a férfire. - Tök képtelen dolgokat csinál, az igaz, de szerintem csak miattam viselkedik néha furán. - magyarázza, s lesomja füleit. Meglepődik Yura szavain, a puszin meg aztán végképp kiakad. - Héj! Csókolgasd Adriant! - kiált neki és türelmetlenül letörli magáról a puszi nyomát, fintorog és még a kezéről is a nadrágjába törli a "nyálat". Aztán kiszalad a páros után és elkapja Yura karját. - Miért? - szól hirtelen neki. - Miért nem? És te mindenkivel ilyen vagy? - elereszti, nehogy okot adjon neki megütni vagy újabb puszit lenyomni.
Kodaka pont akkor lép be egy új felsőben, kellemesen kivágott, feszülős pólóban, amikor Adrian bosszankodik. Elkuncogja magát és visszaadja neki a törölközőket és a zöld anyagot. - Könnyen lehet. - jegyzi meg játékosan, azzal látva Theo kíváncsiságát megfordul előtte. - Tetszem? - kérdezi tőle kedvesen.
 
|
- Szerintem inkább úgy kéne hívni hogy Morgó.... *moyogja a szőke fiúcska még Yurának aki elgondolkodik a névválasztáson, de aztán annyiban hagyja a dolgot és csak Dinán csimpaszkodik akit láthatóan nem zavar ez a dolog, megszokta már* - Kodaka ne aggódj, sok mindent meg tudok már csinálni... rántottát meg virslit is... meg meg... piritóst..... *gondolkodik hogy mit tud még de aztán semmi més nem jut az eszébe*
- Na és, van már új udvarlód Dina?
- Na és neked új barátnőd? *néz rá ádázan, ahogy a kérdésre kérdéssel felel*
- Semmit se változtál....
- Neked meg nincs barátnőd... *kuncogja* - Anyud hogy van?
- Alszik... *mutat az egyik szobára*
- Még mindig egy gonosz vénasszony?
- Diana....
- Jó, bocsi... meg se szólaltam....
- Ohh szóval ő lenne az... *megy oda Kouhoz* - A nevem Diana... de nyugodtan hívj Dinának... te meg biztosan Kou vagy... Yura sokat mesélt rólad otthon...*erre a mondatra Yura elpirul és próbál láthatatlannak tűnni* - Hogy viseled Adriant? Elég nehéz vele.... *sóhajtja*- Yura viszont nekünk lassan mennünk kell, szóval búcsúzz el aztán megyünk is... *Yura pedig abban a pillanatban Kou előtt terem és a fülébe súg*
- Elárulok neked egy titkot... *sutyorogja* - Sose választanám Dina helyett Adriant... de tudd be ezt a szerencsédnek... *vált rendes hangszínre* - Még látjuk egymást.... *nyom egy puszit az arcára, majd Dinába csimpaszkodva lassan távoznak, Adrian kikiséri őket*
- Ez a nő szeret engem felbosszantani... *tudja be, Theo közben csak figyeli az ajtót, hogy mikor jön már ki Kodaka, nagyon szeretné már látni teljes pompájában*
  
|
Kodaka bölcsnek is tartja Adriant, rábólint arra, hogy miért hallgat Kou előtt arról, hogy valójában a fiú csak egy félvér. - Erő... hm. - mondja jelentőségteljesen. - Zuki pedig gyors. - szalad ki a száján. Elmélyül pár pillanatra a gondolataiban, majd felnéz Adrianra. - Kíváncsi vagyok, milyen felnőtt lesz. - mosolyodik el, mintha nem is ilyesmiről beszéltek volna.
- Helyes. Én sem kereszteltelek át valamire, ami szerintem illik a személyiségedhez. - közli vele egyhangúan Kou, mikor végre visszakapja a nevét. Hátracsapja a füleit, majd előveszi a kedvenc bögréjét és tejet önt bele.
- Ne élj vissza a doktor kedvességével, ifjú. - figyelmezteti Kodaka a kandúrt, majd Theora néz. - Te főzöl? Olyan kicsi vagy, nem is gondoltam volna. Majd segítek neked. - ajánlkozik, majd falatozik tovább.
Kou kíváncsian, de bizonytalan pillantásokkal megy közelebb a fiúcskához, majd bele-beleles a könyvébe. Megnézi a cikkeket, átfut rajtuk, s a képeken is elidőzik egy kicsit, majd furcsán néz fel a fiúcskára. - Minek neked macskalény? Ha játszópajtást akarsz, haverkodj össze egy korodbelivel! - morogja oda neki felháborodottan. Nem biztos, hogy igaza van, de ezen nem gondolkodik el mindaddig, míg kíváncsiságból rá nem néz Kodakára, ő mit szól a témához. Úgy érzi, megrovóan néz rá, amiért így beszélt az emberével, erre meg persze megsértődik. Tüntető jelleggel a tejecskéjével foglalkozik, miközben fülei leszorulnak a hajába, a farka pedig ide-oda jár.
- Látom, tudsz olvasni az arckifejezésekből, Kou. Tudod, attól mert sok ember gonosz, agresszív, arrogáns, rosszindulatú, kegyetlen, brutális és elmeháborodott, nem mind az. Theo ugyanolyan gyerek, mint te. Annyi a kettőtök közti különbség, hogy neked macskafüleid és macskafarkad van, ő pedig még fiatalabb nálad. - közben átkarolja a mellette ülő kifiút. - Nincs igazad, Kou, mivel Theo csak magányos, nem ostoba. - javítja ki a macskát, majd puszit nyom a szőke tincsekre. - Nem akarok gondot okozni neked. - mondja kedvesen neki. Biccent Dinának, mikor az megérkezik.
- Ha így csinálsz, mindig rád fog szállni. - jegyzi meg halkan Kou a férfinek.
- Rendben. - lapátolja be a maradék tésztát, majd feláll. - Köszönöm a ruhákat. - mondja, azzal elveszi őket, majd egy helyiséggel arrébb megy, hogy felpróbálja őket.
|
- Majd megpróbálom minél előbb én elmondani neki... nem akarom hogy azt higyje becsapom....hogy direkt nem szóltam neki.... de azt hiszem kicsit nehéz lesz, mert nagyon büszke arra, hogy ő izzig vérig macskalény.... *elpirul ahogy puszit kap, majd pár pillanat múla el is húzza onnan zavartan, majd bólint arra, hogy a szeretet nem hal meg* - Igen tudok a csipekről.... Kounak a hátában van... legalábbis azt mondta... és tudom hogy erős.... volt részem az erejében.... *kicsit félre néz, de aztán megint Kodakára* - De ne aggódj.... vigyázni fogok rá, igazából nagyon megkedveltem... bár néha hisztis és zavaró, de nagyon jó fiú, csak elnyomták benne az érzéseket...
*Yura egy kicsit gondolkodik a konyhában* - Na jó... lehetsz Kou.... *adja be végül a derekát, bár jó sokat gondolkodott rajta* - Úgy se jut eszembe semmilyen más találó kifejezeés főleg hogy nem vagy már olyan morcos... *persze őt nem zavarja, hogy Theo bámulja, igazából azt hiszi hogy azért bámulja mert olyan szép, pedig Theo csak mindenkit szemügyre vesz, biccent Kodakának és már mellette is terem*
- Egyél csak... biztosan éhes vagy... majd holnap reggel főzök neked valami finomat, tudod mindig én főzök mert bátyó már korán elmegy otthonról... *néz hírtelen az órára, majd megnyugszik* - Huh... még nincs otthon szóval... semmi gond... *méri végig ismét Kout* - Ümmm... van egy gyűjteményem... *mondja neki* - nézd csak... *kotorja elő a kis hátitáskájából, majd a könyvecskét Kou felé nyújtja* - Nagyon sok leírás van benne a macskalényekről... minden cikket kivágtam és ide gyűjtöttem... ez a kincsem... *veszi el ha Kou már megnézte*- De bátyó szerint még túl fiatal vagyok, hogy egy ilyen komoly feladatba vágjam a fejszém... mármint hogy lehessen egy saját macskalényem... pedig olyan jókat játszhatnánk.... és többé nem lennék egyedül sem... de persze a bátyó kutyát vagy cicát se enged, se egy hörcsögöt... semmit... *teszi el a kis könyvet* - De most hogy velem leszel egy kicsit Kodaka.... nem leszek annyira magányos... *öleli át a nőstényt* - Még akkor is ha nemsokára elmész...
*Adrian persze lent dolgozik, nagyon sokan vannak a rendelőben, de egy óra alatt végül mindneki sorra kerül, ekkor viszont csengetnek, így bezárva a rendelőt az ajtóhoz megy és kinyitja, Dina az, Adrian elmosolyodik - Szia... rég láttalak... *a lány elég vékony, fekete haja van, ami a válláig ér, kibontva hordja, pár csattal feltűzdelve oldalt*
- Szia... igen elég rég... sok a dolgom mostanság... *mosolyog ő is majd beljebb megy* - Na hol van a lányom?
- Konyha....
- Rendben.... *megy be a konyhába, közben a ruhákat Adriannak adja, az is követi őt a konyhába* - Megjöttem! *mondja amint a konyhába lép, persze Yura máris rátapad, ahogy Adrianra szokott, talán még jobban is* - Ohh... sziasztok... *köszön a többieknek is, majd megsimogatja Yura fejecskéjét*
- Heh amint Dina megjelenik, Yura lemond rólam, micsoda szívás... *viccelődik Adrian, majd Kodakához megy* - Fel kellene próbálnod ezeket...
- Jelenleg csak ezt találtam, remélem jó lesz rád.... *a nő nem kérdezősködik, nem érdekli miért van ott Kodaka, csak együttműködik és kész*
|
Kodaka csak mosolyog az orvos szerénységén. Tudja, hogy van különbség állat és ember közt, s azt is, hogy ez a világ tudja, hogy a macskalény a két kaszt keveredése, mégis az állatok alá rendeli őket. Nem törődik már vele, elmúlt annak az ideje, amikor ez bántotta a lelkét. Hosszú évek teltek el azóta és rájött, hogyan élhet úgy, hogy ő is megkapja, amit akar, de a világ se vegye észre az örömét. - Tisztában vagy vele, mi lesz, ha rájön, vagy valaki rámutat másságára? - kérdezi nyíltan Adriant, miközben az ujja ott van a száján. Zavartalanul puszit lehel a férfi ujjbegyére, majd kezével visszatolja hozzá a figyelemre intő végtagot. - Egy szülő is megüti néha a gyerekét. Ettől a szeretet még nem hal meg. Nem igaz? - kérdezi bársonyos hangon. - Mennyi idős a fiú? Remélem, tudod, hogy ha eléri a húsz éves kort, erősebb lesz, mint addig. - azzal megköti magán a zöld anyagot, hogy ne kelljen továb tartania. Kényelmes toppot varázsol belőle két csomóval, aztán felnéz a férfi szemeibe. - A félvérekben nem csak az van meg, amit mondtam, ösztön és lázadás, de a lehetőség is. Az, ami egy egyszerű macskalényben nincs. Orvos vagy, így tudhatod, hogy egy csippel korlátoznak minket a szabadságunkban és a jogainkban. Ám a félvérekre ez nem hat olyan erősen. Ezt azért árulom el neked, mert azt szeretném, hogy vigyázz rá. - beszél nagyon komolyan. - Ha nem tudja, hogy micsoda ő, s valóban annyi szörnyűség érte a fekete piacon, mint amennyit hirtelen el tudok képzelni, beláthatatlan következményei lehetnek.
Hallgatja a nőstényt, s próbálja elképzelni őt szerethetőnek. Most még nehezen megy neki, mivel elég kemény sértéseket visz be a számára, de nem szól vissza, merő tiszteletből. - De, az. Én támogatom Dina ötletét. Sőt! - emeli ki. Hopp, egy közös pont kettejük közt. Még a végén nem tud rá olyan közönyösen tekinteni, mint szeretne. A karon ragadásra csak pislogva reagál. Nem tetszik neki, hogy Morcinak hívja őt a lány, ez a testtartásán látszik is. - Ne hívj úgy. - kéri őt a bocsánatkérés után, s mielőtt még megállíthatná, Yura már megy is a rendelőbe. - Hmüpfh! - lecsapódnak fülei és lógó orral baktat utána. Nézi Adriant, ahogy kényszeredetten mosolyog, s Kodakát, aki a legteljesebb nyugalomban szemléli őket a fiatal nősténnyel.
- Szervusz. - köszön neki. - A nevem Kodaka. - mutatkozik ő is be és egy mosollyal biccent Yurának. Ezután tekintetét a félvérre emeli és hosszas gondolkodás közben nézi őt. Ettől Kou totál zavarba jön.
- Igen! Persze! Azonnal! - válaszol sietősen, s már rohan is. Idegesen kap elő tányért, amit percekig keres, holott egyszer már megjegyezte, hol találja, majd szed a tésztából és bedobja a mikróba. Villát vesz elő, azzal feszültek kopog a bútoron, majd inkább leteszi az asztalra. Adrian azonban utána hozza a nőstényt, idegeskedésének okát. Ide-oda csapdosó farkincával szemléli, ahogy az alulöltözött szépséget a székre ültetik, mivel tud ülni. Kodaka jóízűt nevet, ahogy a két fiatallal hagyják. Ez persze nem tetszik a kandúrkának, reszkető kézzel teszi elébe a jól megmelegített tésztát.
- Gyere be, Theo és csatlakozz hozzánk. - invitálja kedvesen a fiúcskát. - Nem kell értem többet aggódnod, igyekszem nagyon gyorsan meggyógyulni, hogy minél kevesebb gondot okozzak neked.
- Már megint bámulsz egy macskalényt. - szól oda morogva Theonak a kandúr. - Mi olyan különös van bennünk? Téged is megbámult? - pillant Yurára.
- Mi baj van abban? Ha jól tudom, fiatal, mindenbizonnyal kíváncsi gyerekhez beszélsz. A tekintetében nincs megvetés, egyszerűen csak minden macskalény új neki. Engem egyébként nem zavar, ha nézel. - mosolyog a fiúcskára Kodaka, aztán megfogja a villát és enni kezd. - Köszönöm a tésztát. - jegyzi meg Kounak címezve. A fiú lesomja erre a fülét és farka ismét lejt egy rövid táncot.
- K-kérsz hozzá... kecsapot? Vagyis majonézt! - habogja.
- Kérek mindkettőt. - neveti Kodaka. Élvezi ezt a zavart, amit kivált Kouból. - Kérsz? - pillant kedvesen Theora, hátha elfogadja az ő tányérjából az ételt.
|
- Csak egy orvos vagyok.... a dolgomat tezsem... de amúgy igazából én... nem is vagyok igazi orvos... hanem állatorvos... de mivel a környéken egy kórház sem lát el macskalényket... ezért valakinek meg kell tennie nem igaz? Kou pedig azt hiszem nem is tudja, hogy a fülei félvér vonásra utalnak, így nem szóltam neki.... és megkérlek, hogy te se tedd.... *teszi mutató ujját a nőstény szájára* - Igazából sok dolog történt a rendelőmben ez alatt a pár nap alatt amióta haza hoztam... egyszer még meg is ütöttem.... nem vagyok annyira jó amennyire gondolod....
- Én remekül vagyok! Dina egy új rendszeren dolgozik, ami könyebbé tehetné a macskalények életét... az előzőt elutasították.... pedig csak annyi volt a lényege, hogy ne lehessen macskalényt bűntetlenül, következmények nélkül megölni...hát nem szemétség? *adja ki magából dühe tárgyát* - Ohh... kár... figyelj Morci... igazából akartam veled beszélni... *ragadja karon Kout* - Tudni akartam mi van veled... de úgy látom már egész jól vagy.... tudom hogy a múltkor kicsit bután viselkedtem ezért kérlek bocsáss meg! *hajol meg Kou előtt* - Remélem szent a béke! *vigyorog majd benyit a rendelőbe* - Adrian! *sikonyálja és már a férfire is csimpaszkodik*
- Yura? Rég láttalak... *mosolyog kényszeredetten, majd megpróbálja leválasztani magáról a macskát* - Yura... dolgozom!*ekkor a lány felpillant Kodakára*
- Üdv! Yura vagyok! *távolodik el Adriantól és biccent Kodakának* - Morci tök sokat változott Adrian még a végén más nevet kell majd kitalánom neki... ! *újságolja*
- Ohh remek.... és mi lesz az új neve?
- Azt még nem találtam ki.... egyenlőre elég ha Morci lesz, az szerintem cuki név!
- Hé... jut eszembe hát persze.... Dina otthon van? *a macska bólint* - Majd kérek tőle ruhákat.... kellene pár kodakának.... ja és Kou.... *néz a fiú felé* - Terítenél neki? Azt mondja éhes... én beviszem, addig összedobsz valamit? *gondolkodik el* - Bár... azt hiszem a spagettiből is van még.... megmelegíted? *egy türülközőbe csavarja Kodakát, ahogy tudja, majd felviszi őt az asztalhoz*- Tudsz ülni? *kérdi tőle* - Ne haragudj de nekem dolgoznom kell, Kou és Yura.. *tolja oda a kis vöröst* - Majd a segítségedre lesznek rendben? *mosolyog majd visszamegy a rendelőbe, útközben megejt egy telefont Diananak majd Theonak is szól, a fiúcska persze megörül a hírnek és amint a férfi felajánlja oda is megy hozzá*
- Úgy aggódtam Kodaka! Jól vagy? *érkezik be a konyhába, majd jól végigméri Yurát is, mint minden macskalényt*
|
A fekete piac hallatán kirázza a hideg Kodakát. - Jártam ott, egyszer. - mondja neki, s arcán látszik, mennyire megviselte az az egy alkalom is. Végiggondolja, miket élhetett át ott Kou és mindjárt megérti, Adrian milyen jószívű és kitartó, ha még egy olyna megviselt lelkű félvér fiút is képes ennyire szelíddé tenni. Büszkén néz az orvos szemeibe. - Igazán kivételes ember vagy. - mondja neki őszintén. - A legtöbb félvért elpusztítják vagy titokban tartják, te pedig a rendelődben alkalmazod, ahol mindenki láthatja. Ráadásul egy olyan helyről... - ismét kirázza a hideg, de újból csak boldogan néz fel Adrianra. - Theot nem ismerem régebb óta, mint téged. - válaszol. Elgondolkodik a hősködésen, aztán csak felkuncog. - Rendben. Köszönöm.
Kou hátracsapott fülekkel ugrik el az ajtóból, amint meglátja a nőstényt. Csodálkozón bámul rá. - Sz-szia. - köszön neki ügyetlenül, majd becsukja mögötte az ajtót. - Adrian most nem ér rá, beteggel van. - jelenti neki, aztán csak ballagg bizonytalanul utána. - Megvagyok. Te? - érdeklődik.
|
- Nincs vele semmi baj... csak megviselték a történtek... tudod a fekete piacról hoztam el, gondolom el tudod képzelni milyen hely az... *ezt is csak halkan teszi hozzá*- Már kezdi megszokni talán a dolgot... nem könnyű megbízni abban a fajban aki eddig csak ártott neki.... de nagyon remélem, hogy majd begyógyul a lelke.... *mosolyog a nőstényre* - Olyan leszel mint egy múmia ha mindnehol bekötözlek, de sebaj... *mondja szelíden* - Ez a Theo kölyök nem a gadád igaz? Jó lenne ha ezt másnak nem mondanád... előbb gyógyulj fel... addig ne nagyon hősködj ha lehet... *látja el a többi sebet is, amikor Ku ajtót nyit ismét fellibben a már ismert dögcédula*
- Hé szia Morci! Hogy vagy? *libben be Yura* - Átjöttem egy kicsit hozzátok.... hol van Adrian? *mosolyog tündérin*
|
Kodaka bólint, a fejére mutat, hogy fáj. Semmi komoly, csak fáj, ahogy a szíve is, de az, amely izomkötegként pumpálja benne a vért. A legsúlyosabb sérülése a karján volt, a faszilánkok miatt. Minden más valahogy elenyészőnek tűnik. Rámosolyog a férfire. - Idősnek érzem magam a hisztériázáshoz. - mondja neki rekedt hangon. - Olyan helyen nőttem fel, ahol kedvességre, komolyságra és engedelmességre volt szükség. Nem tehettem meg, hogy ostoba dolgokra fecséreljem az időm, máskülönben a rám bízott feladatot senki sem láthatta volna el. Szeretem a gazdám. - jelenti ki békésen. Kou rá-rápillant, majd biccent Adriannak és az ajtóhoz megy. Kodaka belegondol, éhes-e. - Igen, az vagyok. - válaszol. - Nehéz a fiúval? - kérdez most ő. - Ahogy én tudom, a félvérekkel mindig nehéz. Megvan bennük a macskák ösztöne és az emberekre jellemző önhittség. Gondolom, lázadó és csendes kölyök. - néz Kou után.
|
- Na jólvan.... látom már is összebarátkoztatok... *kuncog Adrian* - Fáj még valahol? *érdeklődik a nősténytől* - Van még ezen kívül ruhád? *teszi fel a következő kérdést de akkor hírtelen csengetnek* - Tudod elég engedelmes vagy... féltem hogy majd hisztizel majd mint Kou.... éhes nem vagy?*mondja halkan amíg Kou a vízért van, de amint megérkezik elhallgat és mielőtt megszólalhatna máris csengetnek* - Kou kinyitnád? *kérdi tőle* - Bár nem tudom ki lehet az ilyenkor....
*Theo közben egyre jobban fészkelődik Kodaka miatt, s nem érti mi tarthat ilyen sokáig*
|
Kou azonnal ajtót nyit a saját kulcsával, majd kitárja azt Adiran előtt. Még mindig úgy tekint a párosra, mint egy istenségre, aki egy sellőt cipel. Nem bírja kiverni ezt a fejéből. Mindent megcsinál, leteszi a férfi dolgait, kabátját futás közben felakasztja, majd takarót keres és már teríti is le az asztalt. Ő rosszabbul viseli a gondolatot is, hogy félmeztelenné fog válni előtte perceken belül Kodaka. Idegesen az ajtóra néz, szeretné eltávolítani magát is ebből a helyiségből. Nem így akarja először látni Kodakát, de nincs mit tenni, segítenie kell a gazdájának.
- Nem gond. - suttogja azonban a nőstény, s tűri, Adrian bármit tegyen vele. Megszokta már az ilyesmit, nincs ellenvetése. Tudja, hogy ő az embereknek nem sokat ér, még testként sem, mely élvezetet, kéjt vagy védelmet ígér. - Értem. - mosolyog kedvesen. A levételt ő másképp értelmezi, mint Adrian. Nehézkesen felül, majd megragadja szakadozott ruháját, s addig cibálja, míg elszakad a nyúzott anyag. Nem kell hozzá sok erő már. Ezután viszont sokkal könnyebb leszedni róla.
Kou eltakarja a szemét. Farka kunkorodva jár mögötte. Kodaka vidám csillogással a szemében nézi őt. - Milyen aranyos... - suttogja, s eltakarja bájait. Végig a szégyenlős kandúrt nézi, amíg Adrian ellátja. Néha sziszeg a fájdalomtól, összekoccannak a fogai, de hősiesen tűri. - Kou. - szólítja meg. - Már nem láthatsz belőlem semmit. - folytatja, mikor a macskafülek megrezzennek. - Hoznál nekem egy pohár vizet?
- Persze! - és már el is szelel. Remegő kézzel keres poharat, majd ereszt bele vizet és visszaiset. Kodaka kezébe adja, majd elfordítja fejét tőle. Adrianra pillant, hogy ellenőrizze, látja-e a nyomorát.
|
*Amikor a rendelőhöz érnek, Adrian megpróbál előhalászni egy kulcsot a zsebéből de nem sikerül így Kout kéri, hogy nyisson ajtót, ha nincs nála a saját kulcsa, akkor megkéri, hogy vegye ki a zsebéből és nyissa ki avval az ajtót, Theo a rendelőben marad* - Na itt is vagyunk... Kou kérlek hozz egy takarót és takard le az asztalt... *kéri és amint ez megtörténik lefekteti Kodakát* - Remélem nem vagy túl szégyenlős, de a sterilitás kedvéért meg kell válni a felsődtől... a válladat csak úgy tudom leápolni.... 4-5 hét mire rendesen rendbe jön, szerencsére úgy vélem eltörni nem tört... hamarabb fog gyógyulni, amúgy is hamarabb megy mint egy átlagos embernél, de rögzítve tartani csak 2 hétig kell... de hetente gyertek majd vissza kezelésre.... vagy akár naponta ha nagyon fájna... *segít levenni Kodaka felsőjét és a melltartót, ha az engedi neki, egy zöld anyagot is ad neki amivel eltakarhatja magát, majd ha végre oda fér a vállához alaposan bekötözi, ami valószínüleg nem fájdalommentes* - Ezek után már csak sok pihenésre lesz szükséged és persze kímélni kell magadat a munkától...mozogni természetesen mozoghatsz, sőt kicsit tornásztasd ezt a részt.... de ne emelegess.... ha bármi gond lenne, itt vagyunk a szomszédban.... Kou is készségesen a segítségedre lesz bármiben, kérdezhetsz tőle is nyugodtan... *paskolja meg a félvér vállát*
|
Kout meglepi, hogy a kisfiú figyelmen kívül hagyja a szavait, de mikor meghallja, hogy egy macskalényről van szó, rögtön beengedi, hogy elszaladhasson Adrianért. Ám a férfi megelőzi, így odaadja neki a kabátját és ő is beleugrik gyorsan a saját cipőjébe, kabátjába, jelezve, hogy jönni akar.
/Folyt. köv. Baono család háza/ |
- Köszönöm! *mosolyog rá ahogy látja a kandúr szemeiben néha felcsillani a fényt, megnyugszik, a viccelődésre kicsit felnevet, majd felel is Kounak* - Igen, milyen igaz... köszi... *mondja még arra hogy Kou már megy is ajtót nyitni*
*Theo meglepődik amikor Kou nyit ajtót, majd zavartan lenéz, kicsit megbiccenti fejét a tiszteletének jele képpen, de még most is liheg a futástól, pedig nem lakik messze, csak nagyon rohant* - Nagyon sajnálom... de nincs időnk... kérlek... szólj Kasai úrnak! *kéri Kout* - Baj van... egy macskalény... súlyosak a sebei... *látszik rajta hogy meg van ijedve és aggódik, nem meri azt mondani, övé Kodaka mert a nőstény mást is mondhat amiből kiderülhet a turpisság... Adrian is oda megy az ajtóhoz és szemügyre veszi a fiút, félig meddig hallotta mi a baj, így már hozza is a felszerelését*
- Akkor induljunk...
- Nem lakok messze, itt szemben! *világosítja fel őket*
/Folyt köv.: Baono család háza/ |
Nem akar leülni, de lelkesíti a gondolat, hogy Adrian hasznát akarja venni. Biccent neki. - Segítek. - egyezik bele, mintha erről kérdezték volna. Ezzel akarja biztosítani kicsit a helyét a férfi mellett. Ekkor meghallja a csengőt. - Úgy hallom, máris indul a munkaidőd. - jegyzi meg viccesnek szánva a dolgot, azzal kiissza a tejét. - Ajtót nyitok. - ajánlja és máris megy. Mikor kinyitja, egy csöpp, szőke fiúcska áll ott. - Téged már láttalak. - támadja le ezzel. - Te bámultál meg olyan nagyon tegnap. - folytatja.
|
- Hé... ne lógasd az orrod, ha egyszer azt mondtam, hogy semmi baj, akkor tényleg nincs, egy kis meglepetés ért... de ez nem azt jelenti hogy megáll tőle az élet... igazából örülök is neki... ha meggyógyul a kezed, nagyon sok dologban lehetsz a segítségemre, és persze segítheted a többi macskalény és állat gyógyítását is.... *Egyenesen Koura néz amikor beszél, majd fejével int hogy nyugodtan üljön le, ha akar* - Nemsokára készülődnünk kell, csak egy órával keltünk korábban... *nyujtózik, majd valaki őrülten rácsimpazkodik a csengőre, bizony Theo az*
|
Úgy érzi, Adrian nem mond neki igazat, de tehetetlen, ha dühöngeni kezdene, csak még jobban megrémítené őt. Egy pillanatra újra felrémlenek a képek előtte, de aztán megrázza a fejét. - Nem akarok. - mondja. Bánja, hogy ez a férfi az egyetlen emberi lény, aki képes elviselni, s el fogja veszíteni őt, mert hiába próbál normális lenni vele, már nem normális, már megfertőzte a lelkét és a tudatát az a mocsok, amiben élt, s megbetegítette a szívét. Lesomja újra a füleit. - Nem. - válaszolja. Idővel, mikor már Adrian az asztalnál ül, tejet ön a bögréjébe és megáll a férfivel szemben, de nem ül le a székre, csak ha megkéri őt a férfi. - Tudom. - motyogja.
|
- Mondtam hogy semmi baj... egy kicsit megijedtem de ez minden... tényleg minden rendben lesz... miről... iről álmodtál? *kicsit tétován teszi fel a kérdést és nem is biztos hogy kap rá választ* - Ha nem akarsz rá válaszolni akkor nem kell... *önti ki bögrébe a teát* - Kérsz? *érdeklődik és ha kér leveszi a kandúr bögréjét is és tölt bele, majd ízesíti is, végül az asztalhoz ül és ott kevergeti tovább, hogy minden összetevő egybeolvadjon* - Tényleg hatalmas erőd van Kou...
|
Bocsánatkérőn néz a férfire, s ahogy felhúzza a földről, elszégyelli magát. - Rosszat álmodtam. - motyogja, azzal elhúzódik Adriantól. Látja rajta, hogy nincs rendben valami nála, de nem tud mit kezdeni vele. Engedelmesen biccent, azzal elmegy a fürdőbe. Nem zuhanyzik le, de megmosdik és meg is törölközik. Ezután odasomfordál a férfihez. - Haragszol rám? Vagy félsz tőlem? - kérdezi halkan.
|
- Nem... semmi baj... csak egy kicsit megijedtem... de nem tettél semmi rosszat, kicsit túlreagáltam ne haragudj... biztosan csak rosszat álmodtál... kiabáltál és furcsa hangokat adtál, azt hittem baj van ezért átmentem... még most is teljesen izzadt a tested... *húzza fel Kout a földről* - menj mosakodj meg.... türülközz meg ha gondolod zuhanyozz le... nincs semmi baj... *nyugtatja, hiszen tudja mennyi mindenen ment már át Kou, nem hibáztatja érte, de a szíve még vadul kalapál a hírtelen jött félelemtől*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
