|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:00 - |
Korábban a Howoki család háza volt ez a rész, most már Lamento és Teru otthona kap helyet itt. Az otthonuk kevés berendezéssel bír, szegényes kis hajlék, de a kettejük szeretete melegséggel tölti meg a levegőt. |
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Ugyan Teru... lehet hogy mindig vigyázok rád és... őőő azaz vigyázunk rád... de nem szabadna ennyire így érezned, ha nem esel el ezerszer, nem tanulsz a hibáidból... amúgy meg ha elesnél akkor is ott lennék hogy elkapjalak... szóval ez miatt nem kell aggódnod... néha adódnak veszélyes helyzetek, de jó lenne ha tudnám, egyedül is megállsz a lábadon... így ha valamikor meghalok, nyugodt szívvel távoznék a másvilágra... *magyarázza de aztán gyorsan hozzá told pár szót* - Nem mintha meg akarnék halni, csak ha számításba vesszük ezt a lehetőséget is... *néz a fiúra, mintha le se tudná venni róla a tekintetét, de persze pár pillanat múlva elkapja*- Nem én nem fázok, ne aggódj, sokkal jobban bírom a hideget mint egy emberi lény... *mosolyog, aztán megjönnek a többiek, Lamento pedig azonnal felpattan a padról, köszön nekik tiszteletteljesen, majd csak hallgatja őket, sose szól bele a beszélgetéseikbe, nem mintha köze lenne hozzájuk, vagy joga lenne hozzá, viszont abban amit állítanak Teruról, teljesen egyetért*
|
Teru elszégyelli magát, s lesüti a szemeit. - Valahogy úgy érzem, hogy nem szabad. - vallja be csendesen. Kicsit még morzsolgatja a kezeit, aztán elszánja magát, hogy kibökje, miért érzi ezt. - Tudod... rám anyu is, nagyapa is, a barátaim is és te is nagyon vigyáztál mindig. Féltettetek a sérülésektől, a csalódástól, az élettől, a szerelemtől... meg úgy kábé mindentől. - magyarázza. Ezzel reméli, hogy megértette magát Lamentoval. Örül, hogy nincs olyan barátja, akit nem kedvel. Ez pozitív a számára, s eszébe sem jut, hogy a kandúr csak kegyből mondja ezt. Felnéz rá a kérdésre, majd elmosolyodik. - Nem, még nem. - válaszol boldogan. - Te? - kérdez vissza, aztán kissé elszontyolodik. - Neked is van egy barátod, ha elfogadsz engem annak. - bíztatja a macskaférfit. Aztán egy hólabdacs csapódik a hátának, s megérkezik a testvérpár.
- Hello, pajtás! - üdvözli kitörő örömmel Mizumi a srácot, s kezet fognak. Suzumival csak egy-egy puszit váltanak, majd megállnak a páros előtt.
- Mi történt a macskád kezével? - kérdezi a lány, mikor kiszúrja Lamento bekötött kezét. Teru gyorsan elszégyelli magát.
- Az én hibám. Rágyújtottam, ő meg a kezén oltotta el. Nem szereti, ha dohányzom. - magyarázza félénken. Tudja, hogy az őszinteség nem mindig jó, de a barátaival akkor is az akar lenni, ha emiatt esetleg ferde szemmel néznek rá.
- Engeded, hogy beleszóljon, mit csinálsz? - kérdezi kissé meglepetten Mizumi.
- Csak amennyire nektek is. Lamento van velem a legtöbbet, mióta nagypapa meghalt. Én a barátomnak tartom őt. - jelenti ki egyenesen, cseppnyi félsz nélkül.
- Mindig furcsa srác voltál, Teru, úgyhogy ez cseppet sem lep meg. - megveregeti a vállát a srác. - Egy olyan érzékeny, s csendes valaki, mint te, biztosan gyorsan megszeret mindenkit, akivel szimpatizál. - magyarázza Mizumi. Teru csak szégyenlősen mosolyog. A testvérpárnak fogalma sincs, mennyire szereti Lamentot, de nem is baj. Azt senki orrára nem akarja odakötni.
- Ha egyszer szerelmes leszel, úgy fogom irigyelni azt a lányt. - áradozik Suzumi. - Biztosan elhalmozod majd a szereteteddel, meg minden jóval, nagyon vigyázol majd rá és az egész világ tudni fogja, mennyire különleges ő a számodra. - mosolyog, aztán hirtelen elkámpicsorodik. - Nem úgy, mint az a bunkó Takahe. - és elsírja magát.
|
- Akkor miért nem veszel egy deszkát? ha sosem kezded el sosem fogsz megtanulni... *rendezi le majd bólint, hogy nyugodten vegye fel* - Nincs... *feleli tömören majd mélyet szív a levegőbe* - Elég hűvös van, nem fázol? *érdeklődik a macska* (am a hóban deszkáznak? ügyesek lehetnek :D) - Jó az embereknek hogy mindig van valami amit megoszthatnak a barátaikkal...
|
- Nem-nem! Dehogy! - rázza a fejét. Tényleg tetszik neki Lamento lazasága. Aprót mosolyog, aztán csak ballag a park felé. Hiába van sötét, még ilyenkor is császkálnak embere, fiatalok az utcán. A park sem halt ki, kutyáját sétáltatók, gördeszkások egy csoportja, pár trükkös bringás még mindig kint szórakozik. Teru leül egy padra, nem az ülő részére, hanem a támlára, úgy nézi a csapatokat. - Egyszer majd én is szeretnék deszkázni. - mondja csendesen. Ekkor megszólal a mobilja. - Bocs. - pillant a kandúrra, azzal elkotorja és felveszi. - Hallo? Persze, kint vagyok a parkban. Lényegében csak ücsörgök Lamentoval. Jó, gyertek. - egyezik bele. - Várlak. Szia. - s kinyomja a kis ketyerét. - Suzumi és Mizumi hamarosan megérkezik. Gondolom, megint történt velük valami. - néz a kandúrra, hogy tájékoztassa. - Van olyan barátom, akit nem kedvelsz? - kérdezi őszintén. Csak pár barátja van, de rájuk általában számíthat. Fiúk is, lányok is. Néha ugratják Terut, s valamennyien dohányoznak, de alapvetően nem rossz emberek.
|
- Ohh... *hunyja le szemét a macska majd felnyitja* - Talán kicsit messzire is mentem... sajnálom... *pirul el ismét, a dicséreteket hallva, nem is tudja igazából mi történik velük... ahogy leomlottak a korlátok hírtelen közeleb érezte magát Teruhoz, nem úgy tekintett rá mint azelőtt, hanem teljesen máshogy, nem félt tőle...olyan volt számára mint egy barát nem pedig mint egy gazda* - Remekül hangzik! *helyesli az ötletet*
|
A dicséretre elpirul a srác. Persze gyorsan elfordítja a fejét, nehogy Lamento meglássa rajta. Kuncog egyet, s mire visszanéz a macskára, már nagyjából visszanyerte szokott arckifejezését. Megrándul a szája szeglete a mi legyen kérdésnél, de inkább szégyenlősen lehajtva fejét elindul az utcán. - Jól áll neked a lazaság. Örülök, hogy végre mosolyogsz és viccelődsz. Annyira... - elharapja a mondatot, de a kandúr értheti a tetszik szót. - Mit szólnál, ha kiülnék kicsit a parkba?
|
- Ügyes voltál, bár láttam volna annak az alaknak a tekintetét amikor orra bukott! *nevet fel, hangja betölti a teret, majd hírtelen abbahagyja mintha csak kikapcsolták volna* - Köszönöm... *pirul el, s kicsit zavarban érzi magát* - Akkor mst mi legyen? *néz a fiúra, hogy vajon merre szeretne menni vagy mit szeretne csinálni*
|
Annyira boldog, hogy meg sem bír szólalni. Egyik álma vált valóra. Most már tudja, milyen érzés Lamento karjaiban lenni. Fenséges. És ha lehetne, nem szállna ki belőlük. De a kandúr elereszti őt. - Igen, minden. - válaszolja apró bólintással, majd szégyenlősen elmosolyodik és lesüti szemeit. - Nem hagyom, hogy az emberek bánthassanak. - motyogja. Kis romantikus, de aztán gyorsan összeszedi magát, nehogy túlságosan levágós legyen a viselkedéséből, mit érez valójában. Ragyognak a szemei. Alig bír magával. Körbe tudná ugrálni a Földet az örömtől. Ehelyett csak áradó tekintettel bámul a macskaférfire. Meg is feledkezik a sétájukról, az időről, meg úgy gyakorlatilag mindenről.
|
- Nem hallom... nem hiszem, hogy követett.. *szólal meg végül a macskaférfi* - Minden rendben? *kérdi a fiútól, de nem ereszti el, meg is feledkezik arról, hogy öleli* - Úgy tűnik alábecsültelek Teru... te vagy az én védőangyalom... *mosolyog rá, majd lassan elereszti*
|
Nem követi őket a férfi, nem is tudná. Teru csak ritkán agresszív, vagy veszélyes, de akkor nagyon. S egyetlen dologért képes erre, ha Lamentot meg akarja védeni. Úgy érzi, mivel a macskának nincsenek jogai, ezért neki kell helyt állni. A kandúr mindig vigyáz rá, ott van a szobájában, figyeli az álmait. Most viszont együtt lapulnak, s ahogy a macskaférfi védelmezi őt, felnéz rá, de megint azzal az áradó boldogsággal. Lélegzetvisszafojtva, pislogás nélkül bámul rá, mígnem tényleg muszáj levegőt vennie és lecsuknia egy pillanatra a pilláit. De ez is több, amit el tudna viselni. Azonnal újra a kandúrt nézi. Nem tud fontosat mondani, de nem is akar. Fél, ha megszólal, vége az egésznek, elereszti őt és... Korholja magát. Tudta, hogy ez lesz, ha egyszer átszakad a gát kettejük közt, csak jobban és jobban és egyre jobban vágyni fog Lamentora minden értelemben.
|
*Lamento csak egyhelyben áll, nem áll el a támadás elől, inkább úgy gondolja állja az ütéseket, de Teru gyorsan cselekszik és szinte elrepíti őt a férfitől, majd rohannak és Teru a falhoz nyomja őt, majd ő is hozzá nyomul, a macska fülel, de nem hall mozgást, mégis jobbnak találja ha most csendben tovább lapulnak, azt a kezét amit Teru nem fog meglendíti és mégjobban magához húzza vele a fiút, nem ad hozzá semmiféle jelentést, csupán úgy gondolja biztonságosabb így, mégsem szólal meg*
|
A morgásra a férfi ingerültebb lesz, ellöki magától Terut, s megpróbál rátámadni Lamentora. A fiú azonban nem rest megvédeni a macskát, kirúgja az idegen térdét, mire az összeesik és éktelen ordításba kezd. Ezután Teru elkapja a kandúr kezét és már rohan is vele, meg sem áll az első biztonságos kapualjig. Ott a falnak passzírozza a macskát, majd kinéz. Nem látja a férfit, így ő is a falnak lapul. Nem veszi igazán észre, de nem eresztette el a macskaférfit. Felnéz rá, de nem tud semmit sem mondani neki.
|
*A macskaférfi megkérdezné hogy mégis mi volt az a kérdés, de Teru nem teszi fel többé... elmosolyodik ahogy teru tüsszent, ez amolyan megmondtam pillantás, de ki nem mondja a szavakat... jól esnek neki a mondatok amiket Teru mond, mondaná hogy neki nem számít az élete, ha róla van szó,de akkor hazudna... még mindig félti értéktelen kis életét... akkor is ha már mindent elvesztett... Teru viszont neki ütközik egy nagydarab lénynek, Lamento morgásban tör ki hírtelen, s hegyes fogai elővillannak, jelezve, hogy ha nem ereszti Terut nem érdeklik a következmények*
|
Figyeli a macskát. Elmosolyodik, mikor nem válaszol a kérdésre. Nem is firtatja tovább, mert azt hiszi, hogy Lamento nem akar felelni neki. - Semmit. - mondja. Felnéz az egyik lámpára. Belevilágít a képébe, hunyorog tőle, de csak bámulja. - Nem fogok. - ellenkezik, de persze a kandúrnak általában igaza van. Most is. Tüsszent egyet Teru. Lehajtja fejét és zsebkendőt keres, amit kis kutakodás után meg is talál farmerja zsebében. - Nem hiszem, hogy megvédhetnél. - mondja, azzal kifújja az orrát. - Ha ember ellen mész, megölhetnek. Azt pedig nem akarom, hogy meghalj. - jelenti ki komolyan. Elteszi a pézsét, s tovább halad, de nekimegy egy férfinek. - Hopsz. Bocsánat. - kér elnézést.
- Nem látsz, kölyök? - kérdezi fagyosan a másik. Elkapja Teru állát, s alaposan megnézi magának a fiú arcát.
|
*A kandúr meglepődik, kérdőn néz a fiúra, nem hallotta az utolsó kérdést, túlságosan elmélyült a gondolatok tengerében* - Mit... mit is kérdeztél? *mélyen néz Teru szemeibe, mintha direkt csinálná* - Amúgy meg fogsz fázni, ha a havat használod hűsítőnek egy ilyen téli estén.. és látod... mondtam én hogy kell neked valaki aki vigyáz rád, ha a rendőrök szemei nem érnek el hozzád...
|
Elmosolyodik erre a kérdésre. Elég számára, ha csak Lamento figyel rá? Alig bírja elhinni, amit hall. Kerülgeti a könnyezés, olyan boldog, de mielőtt elsírná magát, felmar egy adag havat és az arcába nyomja. Utána kicsit megrázkódik, kipirul, de még mindig mosolyog. - De. Elég. - válaszol csendesen. Újabb adagot nyom az arcába, hogy lehűtse magát. Nagyon felforrósodott a gondolatra, hogy a kandúr figyel rá. Végre mosolyog és olyan szabados, amilyennek még sosem látta. Ez örömmel tölti el. - Nem tartom kiváltságnak. - közli komolyan. - És attól, mert vannak rendőrök, még baj érheti az embert, hiszen még a zsernyákok sem látnak el mindenhova. - ellenkezik. - Én nem hagyom, hogy meghalj, Lamento. - nézne a kandúr szemébe, de annak szeme világa elveszik valamiben. - Mire gondolsz? - kérdezi csendesen.
|
- Most nem azért de... az neked nem elég? *mosolyog* - Igazad van... lehet hogy semmilyet, végülis embernek lenni ezen a földön igazi kiváltság... nem bánthatnak hiszen a rendőrök azonnal segítenek... *néz körbe s megpillant így is egyet kettőt* - De ha macskalény vagy simán végignézik ahogy meghalsz... nem segítenek... *néz mereven előre, eszébe jut Konoe, oly rég volt már, s a macska emlékezete még mindig nem felejtette el... talán csak kicsit másképp tör fel benne a kép a macskafiúról, de a szemei, azokat sosem fogja elfelejteni... és azt a csókot amit minden nap váltottak... sose beszélt erről senkinek, igaz csak Teru állt hozzá ennyire közel... Teru nagyapja meg tudott róla, úgy ítélkezett annak idején, hogy mindenért Konoe lakoljon, de igazából ő maradt az áldozatt, tovább kellett élnie fél szemmel, mint egy robot... ezen annyit gondolkodik, hogy észre sem veszi, jónéhány perce nem is szól Teruhoz csak ballag mellette.
|
Szeme mosolyog, ahogy Lamento vállat ránt. Érzi, hogy sokkal könnyebb most a kandúrnak. S ez boldoggá teszi Terut. Csak sétál a havas utcán, majd hátrapillant a kandúrra. - Ugyan. - mosolyodik el. - Rajtad kívül senki sem néz rám. - jelenti ki szomorú hangon, majd felsóhajt. Azzal, hogy feloldotta Lamentot a nagypapa szabályai alól, jót tett, de kissé megnehezítette a saját dolgát. Arról nem beszélve, hogy egyre jobban elhatalmasodik rajta a szeretetéhség, s a szerelem kettőse. Nem akarja, hogy a kandúr tudjon az érzéseiről, mert biztos benne, hogy nem viszonozná és az elutasítása jobban fájna mindennél a fiúnak. - Semmilyet. - torpan meg, hogy bevárja a macskát.
|
- Hát talán azt hogy csodálkozom rajta... *ránt vállat,minta a szabályok feloldásával egy teljesen más macskát kapott volna Teru, pedig most inkább csak feloldódott ő is ugyanúgy mint a rendszer ami rá épült* - Sosem tudhatod... ki vagy mi les rád... *követi Terut, ő csak cipőt húz, s köpenyét teríti hátára* - Sose tudhatod milyen szörnyűségeket rejt az éjszaka...
|
- Mit jelent az, hogy nem képes felfogni az agyad? - kérdezi. A kérdésre nem válaszol, inkább feláll onnan, s összeszedi a kiborult tésztát. Sajnálja, mert biztos finom volt. Pár falatot bedob a sajátjából, aztán meglepetten néz Lamentora. - Őrangyal? Jól hangzik. De nincs mitől megvédened, engem senki sem hall, senki sem lát és senkit sem érdekel, mi van velem. - mondja csendesen. - Menjünk. - egyezik bele. Kimegy felvenni a kabátját és a cipőjét, majd elindul az utcára.
|
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
