|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 22:26 - |
A hotel az átutazók számára van fenntartva, mégis sokszor a helyi lakosok élik benne nyugodt kis életüket hiszen a középréteg számára aligha megfizethető ez a luxus.
|
[552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Ugyan,semmiség.Ezért vagyok itt,hogy kupánverjelek,ha őrültséget csinálsz.Látom,sose változol meg.Nekem mára ennyi izgalom elég volt.Ha gondolod maradhatsz a szobába a kis barátoddal,keresek egy másik szobát,ahol meghúzom magam.
Pont ez lesz a megoldás.Két külön faj,akik mégis hasonlítanak egymásra.*mosolyog Tristan,majd belép a szobájába,s magára csukja az ajtót.Leül az ágyára,s ott folytatja a meditálást ahol abbahagyta.*
  |
- Talán igazad lehet, lehet hogy csak megsajnáltam... lehet hogy nem is szerelem, hiszen még csak pár napja találkoztunk először.. és valószínűleg csak bele élem magam... még jó, hogy van aki erre figyelmeztessen... hmmm azért ma is kitettünk magunkért, egy kis kényeztetés jól esne estére...
- Kitartó? Rendben megpróbálhatom, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog nyitni felém... nem azért mert macskalény vagyok... csupán azért mert maga is el akarja felejteni a múltját... annyira nem is különbözünk igaz? Én is el akarok felejteni mindent, de nem megy mert tudom, hogy a múltam is hozzám tartozik... *végül csak biccentett a kutyának, s megindult ő is szobája felé*
    |
És ha igen?Hidd el,máris többet adtál neki,azzal,hogy nem aláztad meg.Ne üldözz gyermekded álmokat.Bár ez számomra úgy hangzik,mintha csak vigyázni és óvni szeretnéd őt.Rápillantasz és egy elesett teremtményt látsz magad előtt,akiről lerí,hogy egy szegény valaki.Te persze rögtön fel akarod karolni.
Hm,lehet,hogy igazad van.Látod?Itt a következő feladatod.Utat kell mutatnod a gazdádnak.Légy kitartó s idővel felfedi előtted valódi mivoltát.Afelől pedig nem kell aggódnod,hogy megválna tőled.Bizonyítottál már,s ha nem lennél nagy becsben tartva,nem ment volna utánad.Lehet,hogy nem mondja,s talán nem is fogja kimondani,ahhoz túl büszke,de örül,hogy mellette vagy.*azzal hátba veregette és belépett a hotelba.Odalépett gazdája mellé,s várta az utasítást.Ha nem kapott ment saját szobájába.*
|
- És ha nem? Bár meglehet... mégis... most úgy érzem többet szeretnék adni neki, mint amit eddig bárki is megadott neki.... tudom nem találkoztam vele... túl sokat, nem ismerjük egymást, viszont... még ne írjuk le ezt egy egyszerű fellángolásnak szerintem... ki tudja... bár lehet jobb lenne ha az lenne... nem lenne ennyire furcsa érzés a gyomromban.
- Szerintem csak... a titokzatosság nem a megfelelő szó... így próbálja takargatni a sebeit... ez nem titokzatosság szerintem, csak félelem... félelem attól ami ő maga... azt hiszem ő olyan ember akire vigyázni kell... bár sose mondaná ki hangosan, hogy akárkire is szüksége lenne... perse ez cska az én elképzelésem... egyébként nem így van... mi hűségesek vagyunk ahhoz aki megérdemli... mégis ki akarna egy olyna gazda mellett maradni a bajban, amikor az halálra kínozta... az élet fontos számunkra, értékes kincs... amit az emberek megkapnak, s még sem érzik a szabadság fontosságát, az élet gyönyöráűségét... *sóhajt* - Végülis mindegy... az van ami... *zárja le a témát* - Egyébként igazad van, biztosan szüksége lesz még rám... de van egy olyan érzésem, hogy ez az egész nem lesz... álomutazás... még sok dolgo van amin kersztül kell mennünk... mindannyiunknak...
|
A lehetőség megvan rá,hogy kikössön nálad,bár véleményem szerint ez csak egy fellángolás,mely alább fog hagyni miután párszor kikötött nálad.*fejti ki véleményét a férfi,majd lassacskán megérkeztek a hotelhoz.*
Az öcséd az teljesen más.Hisz rokonok és egy fajtából valóak.De Gax teljesen más.Ember,ráadásul a titokzatos fajtából.Hiába próbálom nem sikerül kiismernem.Valamit titkol.Múltját homály fedi.*elmosolyodik a kandúron*Hehe,ugyan,miért tenném?Nem az én saram ezt közölni és nem tartozik rám.De egy tanácsot fogadj meg.Attól mert a tesódnak családja lesz,nem hiszem,hogy rád ne lenne szüksége.
Az emberek úgy vélik,hogy a macskalények vadak,nem lehet rájuk számítani,mert míg azt a látszatot keltik,hogy szeretik az embert,az első adandó alkalommal meglépnek.Sajnos ez az évek alatt beleívódott az emberek elméjükbe,és ezen nehéz változtatni,főleg egy lázadás alatt.
|
- Nem nem hiszem hogy erről lenne szó, nem épp arra vágyom, hogy szexljek vele minden pillanatban, szretném ha boldog lehetne... persze ez képtelenség, a gazdája biztos nem adná nekem és az sem biztos, hogy Hermész akarna egyáltalán ilyesmit... sok minden szerepet játszik ebben a történnetben... nem is akarom ezt elmondani neki, de szeretném ha még párszor kikötne az ágyamban... *mosolyog*
- Talán igazad lehet... de... Gaxon kívül engem sose vett senki emberszámba, úgy tartottak... mint egy állatot, de még ez is meredek kifejezés... de akor amikor ő... azt tette... az igazán megváltoztatott engem, azt hiszem éreztem, hogy... ő más... mint a többi gazdám, s úgy gondoltam megérdemli a hűségem, ennyi az egész... nem több.. *elvörösödik* - Már hogy ne lenne? Mindig is gondoskodtam az öcsémről... bár azt hiszem neki már nincs nagyon szüksége rám, szerintem hamarosan... családja lesz de ezt el ne mondd Gaxnak... ez csak egy megérzés... *kéri rögtön a kutyalényt* - Milyen kijelentésre gondolsz? *közben lassan megérkeznek*
|
Látod?Ha már te sem érted akkor tőlem ne várj csodát.Te vagy itt a szakértő nem pedig én.Tény,hogy szépen megmunkált...*ránt vállat,majd a Hermészről való véleményezésnél jobban képbe kerül.*Egy félénk kisfiú,s bár tény,hogy aranyos,de számomra túl gyerekes.Nem azt mondom,hogy tőle,hanem a körülményektől.Szerinted a gazdája csak úgy hagyná,hogy megfoszd tőle?Hm,szóval heves érzelmek?Öreg barátom,neked akkor nem ő kell,hanem egy kiadós sex,hogy megszabadulj a felgyülemlett érzelmektől és más fölös energiáidtól.
*Tristan elmosolyodik a kandúr kijelentésén.*Tudod ifjú barátom,sokan összetévesztik a talpnyalást a hűséggel.Pedig a kettő nem egy és ugyanaz.De a gyanúm beigazolódott.Tudtam,hogy van benned jóság és az utóbbi időben hűségesen kiálltál a gazdád mellett,mint egy kutyalény,teljesen megcáfolva az emberek kijelentését.*mosolyog kedvesen Juliusra*
|
- Hát azt nem tudom... Julius nagyon furcsa személyiség azt hiszem, én sem értem teljesen... *elneveti magát ahogy Gax válaszol* - Ugyan... szerinted Julius nem vonzó? Szerintem szépen kidolgozott teste van, bár nagyon sok sérülés fedi mindenhol... láttad? Szerintem elég durván megkínozhatták régebben... Julian viszont most felszabadultnak tűnik... mégis mintha a dolgok leülepedtek volna benne, mióta megszerezte a lányt... nem gondolod? *sóhajt amikor Gax Hermészről kérdezi* - Nem tudom hogyan történhetett... az a fiú, csak úgy sodor magával... teljesen... megőrülök tőle, de... nem értem miért... vajon mert olyan aranyos, vagy mert félénk? Szerinted félnem kellene tőle? Őszintén szólva... soha nem éreztem még magamban ennyire... heves érzelmeket...
- ohh értem... így érthető... azelőtt sosem láttam ott kutyalényt, te voltál az első... de be kell valljam... kicsit úgy érzem félre ismertelek, azt hittem csak egy talpnyaló vagy... de tévedtem...
|
*Maga elé meredve komoly tekintettel és némán halad előre,hallgatja Percy elmélkedését.*Persze.Egy nap talán neked is hasznodra válik a dolog.Hogy mi?*hökkent meg.*Ez nem így megy...hogy lehet erről bárkit is meggyőzni?Nem,nem figyeltem.Manapság másfelé jár az eszem.*ismeri be,majd kérdőn tekint a Percyre.*Ööö...óóóké.*válaszolt a hoteles kijelentésre.*Megint?Te tényleg belezúgtál abba a macskába.Nem tartasz tőle?
*Némán figyelt,kitartóan,majd meglepődött mikor Julius megjelent mellette,hisz nem nagyon beszélt még a kandúrral.*Az előző gazdám meghalt.Úgy kaptak el az őrök.*mesélte*
|
- Nem tudom.... egyenlőre nem szeretném megszegni a szavam, sose tettem... *néz a férfire komolysággal* - Nem tudom, Julian jól főz, vág az esze... én meg úgy érzem, nem érdemlem meg, hogy magad mellett tarts, ha nem vagyok jó semmire sem... *vallja be, de aztán hátrébb marad, a kutyalénnyel elegyedik beszélgetésbe* - Egyébként meg akartam már kérdezni.. te hogy kerültél a fekete piacra? Emlékszel rá? *érdeklődött*
- Milyen kár, hogy én sose tanultam ilyesmit, egyszr igazán tarthatnál nekem egy kis önvédelmi edzést... *elgondolkodik* - Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy nem akarja, hogy ráunj... nem akarja hogy megválj tőle, már pedig egy semmirekellő hamar feleslegessé válik... mármint Julius szerintem így gondolja... - Te komolyan nem vetted észre? *elkuncogja magát* - Azt hiszem ma ki kellene vele venned egy külön szobát a hotelben, hogy maga mondhassa el, mi a helyzet... *kacsint* - Szerinted a múlt este miért is ajánlotta fel magát? Szerintem egyértelmű... viszont arra gondoltam, megint elhívom magamhoz Hermészt, olyan kis aranyos... lehet hogy igazad volt a múltkor... lehet hogy bele szerettem? *elvörösödik*
|
Eljő az idő,mikor kénytelen leszel megszegni.Gondolom mikor megfogadtad a dolgot,nem egy háború kezdetén tetted le.Egyébként miből gondolod,hogy nem vagy a hasznomra és miért akarsz mindenáron bizonyítani?Nem foglak elküldeni,tudom,hogy mire vagy képes.
Tényleg remek kis harc volt.Végre tudtam használni a régen megtanult mozdulatokat.*vigyorgott.*Nem tudom,hogy mire véljem ezt az egészet.Miért akar minden áron megfelelni?Mire fel ez a bizonyítási vágy?*kérdezte halkan Percytől miután Julius lemaradt tőlük.*Egyébként hogy érted kérdésed?
|
- De ha harcképtelenné teszed őket, néha az is elég... tudod van valaki akinek megígértem, hogy elmegyek a legvégsőbb határokig, de nem ölök meg soha senkit... mindegy ki az... *rávigyorog Gaxra* - Ne kérdezd az okát, így szeretnék tenni... szeretnék a hasznodra lenni...
- Rendben... *biccent ő is* - Azt hiszem az egyetlen ember vagy aki erre rászolgált... *közben Julian és Maxin egymás mellett sétáltak kéz a kézben, egy szót sem szóltak, de látszott rajtuk, hogy ebben a pillanatban nagyon boldogok. Julius közben hátrébb maradt, míg Percy Gax felé fordult* - Tudod... remek harc volt... mi már csak a végére értünk ide, sajnos... mi a véleményed Juliusról?
|
Vagy te ölöd meg őket vagy ők téged.*szól rideg hangján.*Tudom,hogy képes lennél versenyben maradni,de azt nem értem,hogy miért akarod hülyére veretni magad.Mindenem megvan és ebből nektek is jut,de te mégis küzdeni akarsz.*majd Percyre pillant.*Tudom,hogy rád mindig számíthatok,hisz hű és igaz barátra leltem benned.*biccent egyet a férfi felé.*
*Tristan a csapat végén bandukolt szótlanul.Fél füllel a társaság kommunikációját hallgatta.Furcsálta Gax hozzáállását,de mivel nem ismeri a múltját nem tud mit hozzászólni.*
|
- Nem erősségem a gyilkolás... *jegyzi meg majd hozzá teszi* - Ne mondd, hogy nem tetszett amit láttál drága gazdám... így már tudhatod, valóban erős vagyok és képes vagyok megnyerni a versenyeket, rengeteg pénzhez juthatnál... *nevet, majd mellette lépked visszafelé* ~ Mert nincs semmi más csak az erőm... amivel hasznos lehetek számodra...
- Köszönöm szépen... *csillannak fel szemei Juliannak, s óvatosan megfogta a lány fehér kezeit... szinte úg tűnt, mint egy porcelánbaba, törékeny és gyenge... de a bájos külső egy vad fenevadat rejteget*
- Mit hittél? Hogy majd otthon megvárom, hogy végül mi sül ki ebből az egészből, s közben elszórakoztatom magam? Barátok vagyunk, tudhatnád, hogy tűzön és vizen át... mindenhova követlek.... *nézett rá nagyon is komolyan*
|
Meglehet,hogy csak kettőt,de ezek legalább ott is maradnak,mr lekapom a felsőmet a nagy csata kellős közepén.*vág vissza,majd visszateszi kardját,így ismét sétapálca formáját keltette a titkos fegyver.Mikor a sikoltás belehasított a levegőbe a hang irányába kapta a fejét.*
Üdvözöllek,Gygax Wyne.*biccent,majd körbetekint.*Nem kell lemondanod róla,de ideje lenne...*ekkor meghallja Percy hangját,így felé pillant.*Öreg barátom,hogy kerülsz ide?Azt hittem...
Egyetértek.Menjetek elől én majd leszek a hátvéd.*azzal a kis csapat mögött terem.Csöndben megy előre,fülei ide-odajárnak.*
|
- Áhh Gax elrontottad a szórakozásomat... hmmm négyet sikerült padlóra küldenem, neked csak kettőt... még sokat kell fejlődnöd! *kuncog* - De most jobb lesz ha tovább megyünk... *ekkor valaki hirtelen felsikolt, egy gyenge nőstény hangja, aki elhülve nézi sebesülteket, de nemsokára ehy kandúr átfogja az oldalát*
- Semmi baj... ha jól látom Juliusnem végzett teljes munkát...
- Méghogy nem? A legjobb formámban vagyok... *nevett a fehér hajúra*
- Óhh... gyere..., ő a gazdám... Gax... *a lány elpirult, majd kihúzta magát*
- Maxin vagyok, örvendek... már sokat hallottam magáról...
- Egyébként mire volt jó ez a felhajtás?
- Mi csak elindultunk segíteni nektek...
- Nem kellett volna aggódnotok... *fordult most Gax felé Julian* - Kérem... had maradjon Maxin velünk... mindent megteszek amit csak kérsz, de róla nem akarok lemondani...
- Lehetséges, hogy igazad van... *néz végig a terepen Percy, de amint kifekszik az utolsó macskalény is, kifújja magát* - Tehát erre bújkáltatok, jöttünk segíteni de azt hiszem megoldottátok... *nevet* - Jobb lenne vissza mennünk a szállodába, ott sokkal biztonságosabb...
|
*Gaxnak egyszerre kétirányból jön a támadás.Egyik macskát kardjával tartja sakkban,míg másikat a pálca végével sorozza.Hatalmasakat suhint annak gyengepontjaira.Egyik ütése után a macska feljajdul egy reccsenés után.Minden bizonnyal az egyik bordája bánja,hogy ujjat húzott a férfival.Minden figyelmét így az előtte álló macskára összpontosítja.Nem időzik vele sokat.Lecsap kardjával,majd átvágja támadója torkát.Juliusra emeli tekintetét.*
Szerintem nagyon jó barátja vagy és meglátásom szerint ő is úgy véli.Ha nem lennél az,most nem sietnél a megmentésére,ráadásul kitart melletted.Lehet,hogy azért nem beszélt a múltjáról,mert el akarja felejteni az egészet.*elmélkedik hangosan,majd megpillantja a harcot.*
|
*Persze Julius egy darabig elnézegeti a jelenetet, aztán lendületet vett magán és miközben szalad, fel kap a földről egy üvegszilánkot amit már messziről kiszúrt, ahogy közelebb ért a támadó macskalényhez, még megpördült és belevágta ellenfele tarkójába, aki persze ettől felhördült, majd hangosan krákogott, elejtette a saját fegyverét s kaparni kezdte saját nyakát, hogy kitéphesse belőle azt a darabkát, végül a társa segített neki, de sajnos így nem folytathatta tovább a harcot, Julius négy macskalénnyel végzett, még maradt kettő, kivillantotta fogait* - Gyere csak, te következel.... *nyalintott végig szája szélén*
- Áhh nem, inkább az zavar talán, hogy nem tudtam olyan jó barátja lenni, hogy megossza velem a titkait... *meghallja a csattogásokat* - Azt hiszem megtaláltuk őket!
|
Áh,rosszul mutatna az önéletrajzomon,ha netalán testőrként jelentkeznék valahová.*válaszolta szórakozottan a férfi,majd tekintetét az előtte álló kandúrra öszpontosította,aki egy vascsővel közeledett felé.Mikor megsuhintotta pengéjével kivédte a támadást,majd egy jól irányzott mozdulattal felszántotta vele támadója hasát.Nem volt halálos sérülés,de lassan vér kezdett szivárogni belőle.Gax tekintetét körülfuttatta,hogy felmérje a helyzetet.Nem volt rá sok ideje,hisz a vascsővel támadó kandúr ismét lecsapott.Éles hang hasított a levegőbe,ahogy a fémek találkoztak.Ideje lerázni őket,nem gondolod?*kérdezi hátratekintve,míg kardjával tartja a csövet.*
Köszönöm.Úgy véled,hogy ez a te hibád?Véleményem szerint sose jó,ha elfojtunk dolgokat,mert egy idő után rosszabb formában fognak felszínre törni.Zavar,hogy titkokat rejt a múltja?
|
- Csak nem fontos számodra az életem? *nevette majd meglendült és a másik macskalény mögé került, akit kinézett magának, pár pillanat múlva már fröcsögni kezdett a vér a szürke kandúr oldalából, Julius amikor harcolt eddig, sohsem volt valami fitt állapotban, most megmutatta az igazi erejét.. a kandúr összeroskadt, s elterült a földön, bár még nem volt halott, de sok vért vesztett, Julius kikerülte a másik kettőt akik felé támadtak, előre lendült, kezeivel megtámasztotta magát, majd vissza perdült a két kandúr elé, karmaival beleszántott mindkettőjük arcába, majd egy rúgást mért az egyik kandúrságára, aki persze össze rogyott a fájdalomtól, a harmadik még hátra volt, de Julius kezdett belejönni, viszont avval nem számolt, hogy a másik előkap egy öngyujtót, s megperzseli vele, végig terjedt a felsőjén a tűz, de Julius nem állt le, észre sem vette a mardosó lángokat, gyomorszájba rúgta a harmadikat, majd egy pörgéssel sikeresen fejbe találta, amitől elájult, nem halt meg egyik sem, de Juliusnak még nem volt elég a másik háromra pillantott, s megnézte mi van Gaxal,eközben vette észre, hogy meggyulladt, lerántotta magáról az égő felsőjét, mintha természetes lenne, majd megugrott, hogy segítsen gazdájának*
- Nem tudom, már régóta barátok vagyunk, de úgy érzem még mindig nem bízik bennem eléggé... vannak benne elfolytott dolgok, de persze sohasem akartam ezeről kérdezni, mivel ő nem beszélt róluk, inkább hagytam... egyébként meg nem baj ha megkérdezel dolgokat, jobb ha magad is tisztában vagy velük... amire tudok, felelek.
|
[552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
