Témaindító hozzászólás
|
2013.06.28. 20:10 - |

Mr. Dutroux él itt, feleségével Jinnel és szólgálóikkal. |
[409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Tudja... igaza van, de nem gondolom, hogy ezek rossz tulajdonságok lennének... ez vagyok én... maga pedig maga... a mai világban fontos, hogy az embernek legyen egyénisége... *ül le* - Igen, köszönöm szépen.
 |
Részemről az öröm.Ugyan,fátylat rá.Ne vegye sértésnek,de kegyed meglehetősen makacs és önfejű.Nem szereti,ha megmondják,hogy mit tegyen.Magam is ilyen volnék,és persze ez van akkor ha két hasonló ember nincs közös véleményen.*magyarázza,majd benyit az étkezőbe.Odakíséri a helyére,majd besegíti alá a széket.*Kényelmes?
 |
- Örülök az újabb találkozásnak, kérem bocsássa meg a múltkori viselkedésem... és hát igen, tetszik, bár valószínűleg előbb tévednék el, mint hogy megtalálnáma mosdót... *mosolyog* - Természetesen... *bólint is hozzá egy aprót*
 |
*Amint a lány átlépte a küszöbött,lassan tekintélyt parancsoló testtartással indult lefelé a lépcsőn.Megállt a vendég előtt,s miután köszöntötte,a keze után nyúlt és csókot nyomott rá.*Üdvözlöm Ms. Blake.Remélem megfelelőnek találja szerény otthonomat és a fogadtatást.*néz mélyen Jin szemeibe.*Nos,hadd vezessem a helyére.Megengedi?*azzal elindul.*
 |
- Igen.... megyek... köszönöm. *Jin óvatosan lépdel, viszont ahogy közelebb ér a férfihez egyre inkább kezd elszállni belőle a bátorság, még mindig van valami hátborzongató ebben a férfiben... de mi... maga sem tudja eldönteni. Amint oda érnek hozzá meghajol és köszönti*
 |
*Nat elegáns úriemberként kiöltözve,sétapálcájával a kezében állt és várt.Körültekintett.Teljes egészében meg volt elégedve.Az emberei jó munkát végeztek.*
Jöjjön hölgyem.*szól kedvesen a komornyik,míg szolgálókkal a nyomában vezeti befelé.Egy ember viszi a csomagot,amit magával hozott.*
 |
*Jin bár gazdag családból származott, nem szokta meg maga körül ezt a sürgés forgást, így csak bájosan köszönt a felé érkezőknek és hagyta magát bekísérni a házba, de igazából félelmetesnek találta ezt a nagy, sötét luxusvillát.*
 |
*Nat nyugodtan állt a nyugati szárny erkélyén. Figyelte a tájat, elégedett mosollyal az arcán. Tudta, hogy innen már nincs visszaút. A lány belesétált a csapdájába és ő bizony nem fogja elereszteni. Ha átlépi a küszöböt már az övé.Látta a távolból érkező autót, így jobbnak látta, ha megindul a vendég fogadására. Bezárta az ajtót maga mögött, majd az előtérbe sietett. Megállt a lépcső tetején és várt.A komornyik kinyitotta az ajtót és embereket küldött ki, hogy bekísérjék a vendéget.*
 |

Mr. Dutroux él itt, feleségével Jinnel és szólgálóikkal. |
[409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|