|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.26. 01:56 - |
Miután elköltözött Oroszországból az ottani otthonát felépíttette itt is.A házban rengeteg trófea és kitömött állat is fellelhető.
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Kezdett elmúlni a kettőslátása és a kábasága.Egyre inkább eluralkodott rajta a méreg,hisz nem elég,hogy letámadta egy nyeszlett kis macskalény,még a keze is elzsibbadt.Mocorogni kezdett hátha le tudja magáról dobni a srácot.*Emeld fel a valagad és eressz el,különben sokkal rosszabbul fogsz járni...*morogja a kutyalény.*
 |
*Persze Naga már nem hallja Robeket, szüksége volt Robek illatára, a lényére, enélkül nem tudott aludni, nem mintha szerelmes lett volna a kutyába, mégis ahelyett hogy félt volna tőle, inkább megnyugodott mellette, ezért akart olyan erőszakosan belépni Robek felségterületére, mert annak ellenére, hogy a kutyalény egy pszichopata volt, meglepően őszinte is.*
 |
*Kómás fejét ide-oda dönti,nem ura magának,így könnyű ledönteni a lábáról.Mint egy zsák úgy huppan az ágyra.Azt hiszi hallucinál,mikor Naga félmeztelenül hozzásimul.Bízik benne,hogy nem tesz ennél nagyobb meggondolatlanságot,de mikor elkezdi megszabadítani a saját felsőjétől is egyre ingerültebb lesz.Hamar lecsillapodik,mikor a fehér kandúrt elnyomja az álom.*Engedj el.*parancsolja*
|
*Egyenlőre úgy gondolja ez is elég, hátra vezeti az ágyig majd belelöki, s gyorsan ráppatintja a bilincseket. Majd az ajtóhoz megy és bezárja, végül vissza sétál és leveszi a felsőjét, hanyagul dobja le a földre, amíg a bilincsek engedik, robekről is lehámozza a felsőt, majd hozzá bújik, ebár tudja, hogy ezért még megjárja, de szinte abban a pillanatban ahogy megérzi Robek testének illatát, megnyugszik és elalszik, olyan mélyen mint még soha.*
|
*Meredten végigméri a szoba minden pontját,hogy biztos legyen benne,nem történt változás.A támadás lesből érte,de nem szippantott mélyet belőle,így nem aludt el,de kába lett.Hiába volt tudatánál nem volt elég ereje ahhoz,hogy ellenkezzen.Kettőt látott mindenből,annak ellenére is,hogy párszor megrázta a fejét a látomás eltűnése végett.*
|
*Óvatosan kicsusszant az ágy alól, hangját sem lehetett hallani, majd Robek háta mögött termett, s az orrához egy kendőt szorított, valószínüleg etől a kutyalény hamarosan elaludt.*
|
*Odalépett ismét a ketrechez,majd a levegőbe szimatolt.Egyik verzióját rögtön kizárta,miszerint valaki segített megszökni a fehér macskalénynek,hisz más szagát nem érezte a közelben.Becsukta a rácsot,majd az ágyhoz lépett.Körülnézett a szobán,s mivel minden úgy volt ahogy hagyta az ajtó felé vette az irányt.*
|
*Naga lapított az ágy alatt, a zajok felerősítették figyelmét, ravasz mosollyal, s moccanás nélkül, lélegzet visszafolytva várt, úgy gondolta ha Robek mégis belesne az ágy alá, majd jól meglepi, ha pedig nem, akkor.. arra különleges terve volt*
 |
*Nem tudja mennyi idő telt el,amit alvásra fordított,de egyszer csak felpattannak a szemei,mikor az ajtajától nem messze hatalmas csörömpölésre lett figyelmes.Nem kellett sok idő,hogy rájöjjön,mi történhetett,így nem sietett ki,hogy megnézze a dolgot.Nyújtózott egy nagyot,majd körülpillantott.Elégedetten nyugtázta,hogy Nagát sikerült távol tartania magától,míg aludt.Úgy gongolta,hogy mostmár biztos tanult a leckéből,ezért meglátogatja.Hatalmas ásítás közepedte elindult másik birodalma felé.Beletelt pár percre,mire eljutott oda,s mikor benyitott kérdőn pillantott körbe.Odalépett a ketrechez,s kérdő pillantással nézett az üres helyiségre.Nem esett kétségbe,hisz több lehetséges magyarázat is megfordult a fejében...*
|
*Naga az ágy alatt maradt, bár a por kissé csípte az orrát, és már kezdte unni, hogy a kutyalény ilyen sokáig nem tér vissza, álmos volt, de aludni nem tudott, bágyadtan feküdt hát tovább és türelmesen várt.*
|
*Elégedetten ment vissza a szobájába,hisz mostmár maga mögött tudhatta Nagát.Gyanus volt a viselkedése,hisz nem ilyennek ismerte,de egyenlőre nem tudott ezzel foglalkozni.Hívta az ágya,mely igen csalogató volt számára.Belépett hát a szobájába,mostmár egyedül,bedobta magát az ágyába és elnyomta az álom.*
|
*Nem szól Robek után, hagyja elmenni, a kérdéseire vagy sértéseire sem felel, megvolt az oka, valóban, mióta Robek elment nem tudott aludni, talán furcsa de úgy gondolta talán ha robek közelében lenne az ellazítaná annyira, hogy képes legyen rá, bár most hogy így belegondolt nem is tűnt olyan ó fltevésnek, hiszen Robek mellett ki tudna normálisan aludni? Amint Robek kiment, még kivárt, majd kivett hajából egy hajcsattot és kinyitotta a ketrec ajtaját, merész ötlete támadt, behúzódott az ágy alá, hogyha a hím vissza tér ne találja meg, kíváncsi volt vajon mit tesz majd Robek ha sehol sem találja, persze előtte a használt illattal belefújt a levegőbe, így Robek nem érezhette merre rejtőzik, csak feküdt és várt de álom még mindig nem jött a szemeire.*
|
Milyen okod is van neked?*érdeklődik,majd sunyi vigyor jelenik meg képén,mikor megsértődik a macskalény.*Ez a beszéd,légy jó,Hófehérke és fogadj szót.*nevet fel,mikor sértődötten becsapja maga mögött az ajtót.*Nem tesz jót,ha a nyakadon kidüllednek az erek,idegességedben.*vigyorogja tovább,majd az ajtó felé veszi az irányt.*
|
- Megvan rá az okom... de nem ártok vele neked, felejtsd el, már nem is akarok bemenni a szobádba... nem is tudom hogy tudtalak egy percig is kedvelni téged.... csak egy korcs vagy... *avval bevágja maga mögött a rács ajtaját* - Nem is szólok többé hozzád.. *morgott*
|
És miért akarod,hogy beengedjelek?Nehogy azt mondd,hogy nincs oka,mert számomra gyanús viselkedéssel rendelkezel.Háh,mégis mivel tudnál felkelteni,ha a birtok 2 külön pontján vagyunk,te elzárva itt,én meg békésen aludva a másik oldalon...Nah nyomás befelé és ne idegesíts fel...
|
- Nem surrannék be, azt akarom, hogy te engedj be, ha besurrani akartam volna már a szobádban vártalak vol... *de megfogják a nyakörvét, így csendben marad, sóhajt aztán hagyja magát sodródni az árral, tudja hova mennek, de duzzogva megáll a ketrec előtt, szemeit a kutyalénybe mélyeszti, nem teljesíti Robek kérését* - Akkor te is aludj ebben a szobában... vagy megtalálom a módját, hogy felkeltselek az álmodból...
|
Azért,amiért neked minden áron be kell ide jutnod.Van egy olyan érzésem,hogy akkor is besurrannál,ha kizárnálak.Igaz?*méregeti a macskalényt,majd a nyakörvénél fogva megemeli,hogy egymagasságban legyenek.Mélyen,gyanakvóan a szemébe néz,majd megindul vele a birodalmába.*Van egy mód amivel biztosíthatom a nyugalmam.Ott aztán kiálthatsz,zavaroghatsz,sehogy se jutsz ki.*mosolyogja,majd határozott léptekkel megy lefelé az alagsorba.Ahogy megérkeznek az ismerős ajtóhoz,kitárja.*Itt aztán azt tehetsz amit akarsz.*lép be rajta,majd a ketrechez lép és leteszi.*Nyomás befelé és zárd magadra jól.*vigyorogja,majd körültekint kedvenc helyén.*Helyes,minden úgy van ahogy hagytam.*bólint elégedetten.*
|
- Nem akarom megdugni, nem izgulok fel rá... pedig nem néz ki rosszul, de mégse... *ránt vállat* - Miért kellenek neked válaszok? Csak engedj be és kész, csendben leszek nem foglak zavarni... *nem tágít az ajtóból* - Miért olyan nehéz ezt megengedned nekem?
|
Nah,akkor jó szórakozást hozzá,bár Dimitri olyan,mintha egy rongydarabot dugnál meg...*nevet fel,majd kérdőn tekint a fehér kölyökre.*Mit akarsz?Miért ilyen nehéz téged lerázni?Nem tűnök el,csak alszom egy keveset.*morran rá.*Keress valami elfoglaltságot magadnak,ami nem velem kapcsolatos.
|
- Áhh és köztudottan én meg mazochista vagyok, tehát akkor lehet, hogy nekem meg igen is jó lenne Dimitrivel hmm? *de fülei lekonyulnak ahogy a kutyalény elköszön tőle, egy pillanatra le is tekint a padlóra, majd mielőtt még becsukódna az ajtó lábával és kezével is megállítja* - Nem foglak zavarni, csendben leszek... kérlek....
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
