|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Rolcas nem akarja bajba keverni őt, de a pofonra szinte megvadultan ugrik ismét előre* - Mégis mit képzel maga? Merje mégegyszer a kezét ráemelni és esküszöm visszakapja tőlem! *morog rá* - Engem nem érdekel ki volt maga vagy ki most... de távozzon! *próbál nyugodt maradni* - Vagy talán annyira beszari alak hogy nem meri személyesen felkeresni Shent és ezért fenyegeti Okuot? *direkt mondja ezt a nevet, azt amit ő adott neki azt senkinek sem fogja elárulni*
|
Okuonak nagyon észnél kell most lennie. Pont elkapja azt a pillanatot, amikor Rolcas arra kéri, hogy menjenek. Örömmel tenne így, de érzi, hogy még nincs ennek vége.
- A gazdád hibája, hogy már nem én vagyok a kiadó igazgatója. Ezért drágán meg fog még fizetni nekem Shen. - fenyegeti morogva.
- Kérem, ezt vele beszélje meg. - próbál továbbra is udvarias lenni. Persze benne is munkálnak az indulatok, de tudja, hogy ha egyet rosszul lép, abból nagy baj lehet. Pláne, hogy tudja, inkább az ő hibája, nem Shené, hogy leváltották ezt a férfit, hiszen ő írt annyira szabados fogalmazású, de nagyon jó történetet, amit mindenki megszavazott, csak ez az ember nem.
- Hozz össze egy találkozót nekem a gazdáddal!
- Hagyjon üzenetet a menedzserénél és...
- Nem! - mordul rá határozottan, ezzel Okuoba fojtva a szót. - Most azonnal vigyél el Shenhez!
- Nem lehet.
- Ne ellenkezz velem. - üti finoman arcon a félvért, jelezve, könnyen kihozható a sodrából.
|
*Rolcas dühe lassan csillapodik, de végül hallgat a félvérre, csendben meghúzódik és várja mi fog történni, mégis teljes ízében remeg, nem a félelemtől hanem a dühtől* - Menjünk... *kéri Tokut, ha a férfi már valameéyest lehiggadt, de esze ágában sincs bocsánatot kérni, most inkább ráugrana és széttépné mint valami fenevad ami a zsákmányát védi*
|
Szeretné megtudni, minek örül Rolcas, de nincs rá módja a férfi miatt. Meglepi, ahogy védi őt a fiú, s egyből félteni kezdi. Nem tudja, mit mond, pont úgy áll, hogy nem látja a száját és ettől rettentő ideges lesz, hiszen látja, ahogy az idegen dühössé válik a szavaitól. - Rolcas... Rolcas! - mondja neki rémülten. - Nincsen semmi baj! - próbálja csillapítani a srácot.
- Hogy mersz velem így beszélni te kis... szaros?! - nyögi ki. Más jelzőt akart használni, de úgy méri fel a helyzetet, hogy egy utca előtt nem kellene azzal megaláznia magát, hogy nyomoréknak hív egy műkarú és üvegszemű fiút.
- Rolcas... ez a férfi a kiadónk régi igazgatója! - szólal meg Okuo hirtelen. Beugrik neki, miért ilyen goromba vele a pasas és gondolkodás nélkül átfogja a fiút, majd kifordítja maga elől. Visszafordul hozzá és beszélni kezdene, de a sétapálca már az arcával egymagassába van emelve, fenyegetve azzal, hogy bármikor megütheti vele a félvért az egykori igazgató. - Mit akar tenni? Nyilvánosan megszégyenül azzal, hogy két magunkfajátát bántalmaz? Azt hiszi, magára nem vonatkoznak a nyomorult emberi szabályok, hogy önt nem kérdezik meg, mégis miért támadt ránk?
- Te mos fenyegetsz?
- Ellenkezőleg! Próbálom észhez téríteni. - áll ki a pasas ellen. - Felőlem gyűlölheti Shent, de ettől még nem kell kikötnie a rendőrségen miatta.
|
- Semmi gond.... én... örülök ennek... mármint nem annak hogy sírsz, csak hogy... mindegy... *Rolcas viszont hírtelen olyan ideges lesz, hogy a félvér elé lép* - Tűnjön innen azonnal! *megfeledkezik arról hogy meglátják üvegszemét vagy műkarját, teljesen kifakad magából* - Mit jön ön ahhoz hogy bármiről is véleményt mondjon? Mondok én valamit, bassza meg az újságját, a szavait, és hagyja békén őt! *mintha egy farkas óvná a kölykeit úgy védi most Tokut pedig igazából semmi köze sincs hozzá... vagy mégis? Hiszen barátok... nem ezt nem engedheti meg* - Fogalmam sincs mit akar elérni evvel, de abban biztos vagyok, hogy ehhez nincs joga! *persze ezeket mind nem hallja Toku mert a macska elé lépett így valószínüleg a félvér nem látja, de állja a férfi tekintetét ha az nem távolodik el*
|
Nem hallja Rolcas szavait, ám mivel hozzáér az arcához, megérzi állkapcsa mozgását. Igazából ez az, ami kifakasztja a könnyeket a szeméből. Ráébred újból, milyen kegyetlen az élet, nem csak sosem kaphatja meg azt a vágyott szabadságot, de még hallani sem fogja sosem azokat a hangokat, melyek húsz éven keresztül elkísérték. Bárcsak korábban találkoztak volna, amikor még megismerhette volna a fiú hangját! Ám késő bánat. Elszorul a torka, megremeg az egész lény. Ki szeretné önteni a lelkét, de az utolsó pillanatban, mikor erre lehetőséget adhatna magában, megvonja azt. Erőt vesz magán, mély lélegzetet, majd felegyenesedik és elengedi Rolcast. Megtörli a szemeit, aztán felnéz az égre. - Bocsánat. - kér elnézést. Hülyén elmosolyodik, csak ezután néz a srácra. Csak a szempillái tapadtak össze, csupán abból látszik, hogy sírt. Hátrább lép, majd zsebkendőt vesz elő, s kifújja az orrát. Egy férfi lép oda hozzájuk, elegáns kabátot és kalapot visel, kezében sétabotot tart. Most fegyverként használva megböki vele Okuot, aki erre meglepetten fordul feléjük.
- Szóval Shen tulajdona vagy. - kezdi in medias res módon. Ezzel elárulja, hogy ő előző nap ott volt a színházban. - Mondok én neked valamit, te félvér. A gazdád sikere lassan a csúcsára ér, utána pedig csak a zuhanás lesz. Fel van erre készülve? - kérdezi rosszindulatúan. - És te erre? - nyomja oda a friss újságot, melyben ott vannak a kutyalények. - Hamarosan fel is út, le is út, cicám.
- Megkérem, hogy hagyjon békén. - kéri udvariasan a férfit.
|
*Rolcas nem képes nem mosolyogni a dolgon, amikor a félvér fejet hajt neki, ő is így tesz, mintha azt mondaná teljesen egyenlő vele, igaz így is érzi* - Toku.... *kicsit megleődik és szinte lefagy ahogy átöleli, fél karjával öleli vissza őt, majd műkarja is sorra kerül, olyan mintha most védelmezné valakitől a macskát, úgy mint egy anya a gyermekét* - Ne sírj Toku... *érzi ahogy a könnyektől vizes lesz vállán az anyag, és persze azt is tudja hogy mivel nem látja Rol száját, ezért ezek a szavak olyanok mintha sohasem lettek volna, nem ereszti el a félvért hagyja had sírja ki magát, ő is sírna talán ha tudná, Toku mi miatt teszi ezt, de így csak nyugtatni próbálja, simogatni kezdi a hátát hogy lenyugodjon lassan*
|
Felcsillan a szeme, ahogy meglátja Rolcas műkarját. Nem csak amiatt, mert annyira vonzódik hozzá, hanem mert ez jele annak, hogy a fiú is hajlandó szabad lenni. Széles mosolyra húzódnak ajkai, majd egy fél percet szán arra, hogy fejével meghajoljon Rolcas előtt, mintha előkelő illető lenne. Ezután nagyot szippant a friss levegőből. Az ő hajával is játszik a szél, de amit Rolcaséval tesz, az jobban megörvendezteti Okuot. Ő ugyanis utál fésülködni, a haja gyakran csomós lesz, s nem kedveli ezek aprólékos kibontását. Gyönyörködik a srácban, a szája mozgásában, a szeme csillogásában, a haja szállingózásában, a mozdulataiban. Nem is veszi észre most, hogy van környezetük, nem csak ketten vannak a semmi közepén a totál nihilben. Rákérdezne, miért nem akar szabad lenni, mi rossz van abban, de megválaszolja ezt. Biccent neki, jelezve, hogy érti, miért mondja ezt. Hála ül a szívére, s ahogy megteszi Rolcas az első lépést, Okuo hirtelen elébe lép és mindkét karjával átkarolja. Állát a srác vállára teszi és átnéz felette. Nézi az embereket, de aztán lehunyja a szemeit. Azt kívánja magában, hogy ennek a pillanatnak sose legyen vége. A szíve kalapál, a szemeit könny marja. Nem hála és boldogság könnyei, hanem a fájdalomé. Úgy érzi, Shen sosem fogja odaadni őt senkinek, még rengeteg pénzért sem, mert annyira kapzsi, hogy mindig többet és többet akar, amit Okuo megtartásából remél. Újabb mély lélegzetet vesz, ám orra zörgése elárulja, milyen komoly érzelmi viharok dúlnak végig a szívében. Szorít egy kicsit az ölelésen, hogy Rolcas ne tudja eltolni magától, s arcát a srác vállához fúrja. Persze, ha a fiú nagyon ellenkezik, elereszti, de akkor rögtön elfordul tőle, hogy ne lássa az arcát.
|
*A fiú gondolkodik, majd kicsusszan műkarja a zsebéből, komolyan néz a félvérre, majd mindkettőt felemeli szépen lassan*- Akkor szárnyalj Toku... *fűzi hozzá és valahogy elengedi az egész testét, a tavaszi szél felkapja haját is, így úgy fest a fiú mintha valamiféle reklámból lépett volna elő, hogy eladhassa a tökéletes hajra való terméket, végül visszaengedi mindkét kezét maga mellé, de a szél még mindig bőszen táncol tincsein* - Egyszer majd szabad leszek, de még nem akarok... *az emberek akik elhaladnak mellettük furcsálkodva nézik a párost, vannak akik összesúgnak, most Rolcast valahogy ez mégsem érdekli, kezét visszacsúsztatja a zsebébe* - Nem készültem még fel a világra, még akkor sem ha az vár rám... és egyszer majd elég pénzem lesz... és elhozlak téged attól a férfitól.... *mondja komolysággal az arcán, miközben hazafele kezd indulni*
|
Hosszasan hallgat, nem válaszol azonnal. Előre néz, felméri az utcát, amiben haladnak, az embereket, akik elmennek mellettük, majd az égre pillant, s egy pár lépést úgy tesz meg, hogy behunyja a szemeit. Mikor visszanéz Rolcasra, készek a válaszai. - Rajtad múlik, rab maradsz-e. Én macskalény maradok az emberek közt, kiközösített a macskalények közt, mert az életemről így döntöttek. Szabadság? Megteremtem magamnak, amíg lehet. Utána... nem lesz több alkotásom. Egy művészt ha megvonsz a szabadságtól, letöröd a szárnyait, megszűnik művésznek lenni. Szóval ne félts te engem, törődj magaddal, s gondold újra a saját szabadságod. - kéri kedvesen.
|
*Rolcas nem kapja el a tekintetét, büszkén állja a sarat* - Sajnálom hogy ilyen hamar menned kell... olyan jóll érzem magam veled! *mondja őszintén* - Ha bármi történne, szeretném ha tudnád, hogy bármikor szívesen látlak... *mély levegőt vesz, és lassan fújja ki* - De... ha úgy vesszük szabad vagy... a képzeleted szabadon szárnyalhat mindig, akkor is ha nem konkrétan erről a szabadságról beszélünk... én rab vagyok a saját testemben, pedig az alapvető jogaim megvannak nem igaz?
|
(Oké, botnyelvés volt. XD )
Biccent Rolcasnak, visszafordulhatnak, nem akarja túlerőltetni a fiút. - Én érzem. - mondja csendesen. - Nem csak melegebb lesz, de minden megtelik élettel, vibrál és minél jobban belelépünk a tavaszba, annál inkább. - meséli. - Sajnos nekem is hamarosan mennem kell. A hétvégi meghívást nem felejtem el, ha alkalmam van rá, akkor eljövök. - ígéri. - Tudod, Rolcas, néha szeretnék ember lenni. Csak a szabadságért, ami nektek van. - néz bele a fiú szemébe mélyen.
|
(most nem azért Lia, de Toku télleg nem hallja xD)
-Mi tagadás tényleg nem értek az ilyesmihez... de amúgy én szeretem csinálni a saját oldalamat, valahogy mindig úgy érzem, hogy mégis adok magamból a világnak egy apró darabkát... *mondja teljesen komoly arcal* - Lassan induljunk vissza nem? Egy kicsit már elfáradtak a lábaim... de örülök hogy végre itt a tavasz, ilyenkor a természet fellélegzik... hallani lehet ahogy feléled minden, hallani a morajlásukat... mármint nem lehet hallani, de.... érteni lehet őket azt hiszem... ~ Már megint miket beszélek itt össze vissza, Tok biztosan hülyének néz... aztán majd elpárolog mint a többiek... *erre a gondolatra kissé megfagy benne valami, de aztán csak megy tovább mintha semmi sem történt volna*
|
Elmosolyodik. Örül, hogy boldoggá tudta cask egy kicsit is tenni Rolcast. A mosoly még dob az örömén. Ezek a kicsi kis dolgok nagyon meg tudják melengetni a szívét és ezt is eltárolja magában. Majd hallgat. Shen... nem is akarja hallani ezt a nevet. - Nem vagy hülye! - szól rá határozottan. - Mivel nem vagy járatos ilyen téren, nem csoda, hogy ilyesmikre nem gondolsz. - mondja enyhébben. Aztán mámormosoly kúszik az arcára. - Aranyos vagy. Nem számít, más örömet lel-e abban, amiben te. Ha én így művészkednék, sose ismerhetnéd a munkám meg, mivel nem merném megmutatni. Vannak kritikusaim, de kinek nincsenek? Vannak emberek, akiket az tesz boldoggá, hogy másoknak mondják meg a véleményüket, ami nem pozitív. Ki vagyok én, hogy megítéljem őket? Nem a származásomra gondolok, ha ember lennék, akkor ezt gondolnám, azt hiszem. Egyszerűen nem vagyok ünneprontó. - fejezi be játékosan.
|
- Komolyan? *lepődik meg a dolgon, látszik rajta hogy szinte kivirul* - Köszönöm... *mosolyodik el, majd ismét vissza változik a jól megszokott Rolcasra* - Aham, bár nem sok... legtöbbször Shen háttereként vagy látható... úgymond.... de egy külön képet is találtam rólad... *mondja csendesebben* - Igen igazad van... hülye vagyok, ne haragudj... hmmm... de nekem van ám egy oldalam a neten, a növényeim életéről szól... *mondja élvezettel az arcán mintha a legizgalmasabb dolog lenne a földön* - Bár gondolom ez másnak olyan felesleges... én mégis kedvelem, igaz nem látogatják sokan az oldalt... de azt hiszem hogy akik igen azoknak talán mégiscsak tetszik....
|
Okuo csak mosolyog, hogy Rolcas nem érti őt. Nem baj, még fiatal. Ráhagyja. Majd megérti. Bár lehet, akkor már késő lesz. Fél attól, hogy túl mélyen egymásba gabalyodnak, mert abból baj lehet, de nem tesz semmit ezellen. - Tévedsz. Azt a legvégére hagyom a napnak. Hoztam négy füzetet, a legjobb történetem saját kezű kézirata. - mosolyog rá a fiúra. Aztán Shenre terelődik a szó, s a mosoly lassan eltűnik. - Hát igen... Shen learatja a babérokat, élvezi a hatalmat, amivel a rajongói ruházzák fel és nem is törődik avval, hogy ez már az életét is fenyegeti. - mondja keserűen. - Rólam? - biccen oldalra a feje a meglepettségtől. Nem érti, őróla miért vannak képek a neten. - Egyre emlékszem, amikor fotóztak. Akkor rém utáltam az egészet, ha szemmel ölni lehetne, azok a fickók halottak lennének. - morogja, ahogy visszagondol arra az esetre. Elgondolkodik a dolgon, majd megrázza a fejét. - Nem. Szó sem lehet róla. Az írásaim és a képeim az életbiztosításaim. Amint nem szolgáltatom be őket, veszítek az értékemből, szorul a hurok a nyakam körül. Ám ha megtalálják őket az interneten, nem adhatók ki, s a gazdám rájön, hogy mit teszek. - fejti ki az okot.
|
*Rolcas nem érti miről beszél a félvér ez látszik is a tekintetén, végül ráhagyja a dolgot* - Tőlem... *ránt vállat* - Amúgy még mindig nem hoztál nekem azokból a regényekből amiket te írtál... pedig tényleg szívesen elolvasnám őket... *jegyzi meg* - Amúgy tegnap rákerestem a neten... erre a bizonyos Shenre.... sokminden található róla, úgy beszélnek róla mint egy nemzeti kincsről... bár amúgy rólad is találtam pár fotót... elég érdekes volt... egyáltalán nem úgy nézel ki azokon a képeken mint a valóságban... a net átka... figyelj csak eszembe jutott ám valami erről... mi lenne ha neten tennéd közzé azokat amiket írsz, állnéven... sokan csinálják... és bár pénz nem lesz belőle, mégiscsak a te kezed alatt fut...
|
Visszasüllyeszti a bankót a zsebébe. Már tudja, mit akar tenni, még akkor is, ha ezért Shen és Rolcas is mérges lesz rá. Érezni akarja ezt a nem tartozik hozzám, nem én vagyok, idegen érzést, amit Rolcas táplál a műkarja és üvegszeme felé, hogy rájöhessen, hogyan barátkoztassa össze a fiút a tényekkel és a mű részeivel. Angyalian elmosolyodik, ezzel válaszol csak. Emögött az angyali mosoly mögött ádáz ihlet ül, de jól álcázza. Aztán sűrűn bólogatni kezd. - Pontosan. - felel. A múzsa nagyon jó szó, már harmadjára ihlette meg őt Rolcas és ez még csak a második nap, hogy ismerik egymást. Aztán visszaretten Rolcas szavaitól. Meglepettség látszik az arcán és ellép egy lépéssel távolabb tőle. - Ne mondj nekem ilyen félreérthető dolgokat, kérlek! Én művész vagyok és nekem minden más... minden játék. Minden vonz és minden érdekel, sok minden megérint, de az érzelmeket csak átadni tudom, megtartani nem, de még csak bánni sem tudok velük. Nem olyanok, mint a festék, amit a papírra kenek, vagy a szavak, amiket a papírra írok... egyszerűen kitörölhetetlenek, visszavonhatatlanok és a következményeik túl komolyak nekem. - mondja komolyan a fiúnak.
|
*Rolcas valahogy nem érti a kandúr lelkesedését, de egyenlőre nem törődik vele, ha Tokunak is megfelel így* - Igen valami olyasmi... kicsit úgy érzem nem én... mintha nem hozzám tartozna vagy valami ilyesmi... a szemem is ilyen... *próbálja elmondani hogy mi is neki a műkar és az üvegszem pontosan* - Ha már belekezdtél akár már el is mondhatnád... *veti fel neki* - Mint egy múzsa? *vetül fel a gondolat benne amit ki is mond* - Igazán furcsa vagy te Toku, de valahogy ez a furcsaság vonz engem hozzád.. mint a mágnes a gémkapcsot... *ahhoz képest hogy ilyeneket mondd, még mindig hűvös és hideg a tekintete*
|
Örül, hogy végül Rolcas a sajnálat mellett dönt. Ez azt jelenti, hogy elhiszi és talán érzi is, hogy az anyja tényleg szereti őt. Aztán az a vallomás megdöbbenti. Nem is ez a jó kifejezés, inkább megérinti, de valahogy nagyon mélyen. Azonnal egy vad ihlet lepi meg, körül is néz, s mikor meglátja a keresett üzletet, visszapillant Rolcasra. Küld felé egy erőtlen mosolyt. - Semmi baj. Egyetlen előnye biztosan van, hogy Shen a gazdám. Van pénzem és használni is tudom, mert van engedélyem. - nyúl a zsebébe egy bankóért. Csillog a szeme, ahogy ezt mondja, látszik, hogy valami őrültet forgat a fejében. - Igazából fogalmam sincs, mit érthetsz azon, hogy még te sem szoktad meg a karod látványát, de hirtelen beugrott, hogy az neked egy idegen objektum. Összeállt a kép. Egyszerűen megértettem, hogyan érezhetem át ezt. De... azt hiszem, ez nem tetszene neked túlzottan. - mondja nagyon csendesen, s lesomja a füleit. - Sajnálom, de nekem a te történeted és életed túlságosan megkapó. Ne érts félre! - néz kérőn a fiú szemébe. - Nem valami sztori vagy a szememben, amit töviről hegyire ismerni és érteni akarok, hogy aztán felhasználhassam. Nem tudom, mi vagy nekem, csak azt, hogy képtelen vagyok normális maradni melletted. - magyarázza átszellemülten.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
